Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

(r'h isvaikadá§ a Do&ii'ojlán 'Húszéves a Fémipari Vállalat Ezen a télen olyan nagy mennyiségű hó leple el a megyét, hogy a legidősebb generá­ció sem emlékezett hasonlóra. A hó csak a magasabb hegyekben tartja magát, a lapályok szépen szikkadnak, de nem így van ez Útkén. A Uobroda, amely a Karancs és a környező hegyek vízgyűjtője, zavarosan és félelmetesen hömpölyög az Ipoly felé. Árad az Ipoly is. Folyása már magasabb a Dobrodáénál és a patak vizét nem vezeti le- Jelenleg az Ipoly völgye és a Dobroda alsó folyásának szakasza tengerré változott. Ez esztendőről esztendőre megismétlődik. A tetemes kárt okozó áradat megfékezésére néhány évvel ezelőtt szabályozták a Dobroda medrét. A szakvélemények szerint rosszul. De ennél is nagyobb hibának mondják a szakem­berek azt, hogy 200 méterre az Ipolytól meg­álltak a meder szabályozásával és innen a ré­gi, feltöltődött, gazzal sűrűn benőtt mederben felduzzad a víz. Az elmúlt év februárjában a Dobroda med­rében a víz olyan magasan tetőzött, hogy harmadfokú készültséget rendeltek el. A pa­tak alsó folyásánál, ahol egyébként a tsz-nek igen értékes szántóterülete és kiváló takar­mányt termő rétje van —, a gátat fel kellett robbantani, hogy az ár a község helyett erre a területre zúduljon. Az apadáskor a vízügyi igazgatóság a gátat helyreállította. Nagyon felületes munka lehe­tett, mert az idén még februárban, a gát ezen a ponton átszakadt. A helyreállított gát sem tudott ellenállni a rettentő nyomásnák, ismét átszakadt és a hatalmas víztömeg azonnal el­árasztott 25 hold őszi vetést és 200 hold ka­szálót. Az időjárás szólt közbe, amikor meg­keményedett. A patak apadni kezdett, a víz nem jutott el a lakóházakig­Azóta, hogy enyhült az idő, újra a szántóra és a rétre zúdul a víz, egyre nagyobb terüle­teket árasztva el. Ám ha a hegyekből megin­dul a hó, Litkén a házakig szaladhat az ár. Ezt kell meggátolni azzal, hogy a kiszakadt Dobroda gátat mielőbb, szakszerűen állítsák helyre azok, akik korábban mulasztást kö­vettek el. Bobál Gy. Látogatás Somoskőújfaluban Faluból város Legfontosabb: a jó víz Somoskőújfaluban a köz­ség lakossága, de a párt- és tanácsi szervek is félhivatalo­san értesültek arról, hogy jö­vő év január elsejétől a köz­séget államigazgatásilag Sal­gótarjánhoz csatolják. Ez any- nyit jelent, hogy Somoskőúj­falu, Soomoskő, a rendelet élet­belépése után az eddigitől el- térőleg nem a Salgótarjáni já­rási Tanácshoz, hanem a Salgótarjáni városi Tanácshoz tartozik. Innen kapják a mű­ködésükhöz szükséges anyagi fedezetet, a városi tanács irá­nyítja munkájukat, természe­tesen biztosítva számukra a legteljesebb önállóságot. Az intézkedésből arra kö- vetkezetetnek, hogy Somoskő­újfalut és Somoskőt majdan, egy későbbi időpontban 3402 lakosával Salgótarjánhoz csa­tolják. A község vezetőit azonban nem ez foglalkoztat­ja. Azon fáradoznak, hogy mi­re elkövetkezik a határozat megvalósulása, a község „tisz­ta lappal” lépjen a városhoz, Salgótarjánhoz. Az idei fejlesztésre for­dítható költségvetésük mind­össze félmillió forint. A leg­hasznosabban akarják felhasz­nálni. Tanácsülésen döntöttek arról, hogy megkérdezik a község lakosságát: a pénzt mi­re fordítsák. A választókör­zetekben megtartott beszélge­tésekből egyöntetű vélemény alakult ki: az ivóvízhálózatra. egy 200 ezer forintot fordít. A vállalt társadalmimunka-hoz- zájárulás 400 ezer forint ér­tékű. Jó volna, ha a víz- és csatornamű vállalattól mi­előbb megkötnék a szerződést, s elkészítenék a kivitelezési terveket. A község másik feladata a helyi közlekedés megoldása. Az AKÖV ígéretet tett, hogy április 4-től helyijárat közle­kedik Salgótarján és Somos­kőújfalu között, egészen a ha­tárátkelő állomásig. Kis Mik­lós gépkocsivezető helybeli la­kos, már át is vette az erre a célra kijelölt járművet. Ez az intézkedés több szempontból is hasznos. Meggyorsul a község és a város közötti közlekedés, a község északi szélén levő bölcsődébe a szülök a helyi- járaton vihetik a gyerekeket, az iskolások közlekedése is biztonságos lesz a nagy forgal­mú útvonalon. A tanácsülés döntött arról is, hogy az idén 6000 forintot ad a sportkörnek a felszerelé­sek kiegészítéséré. Üj szak­osztályt is akarnak alakítani, amihez anyagi fedezetre van szükség. Mindezek erre az esztendőre szóló feladatok, amelyeket ha megvalósítanak, „tiszta lappal” indulnak a vá­rosiasodás felé. B. Gy. Óriáskagyló, az idei napszemüveg­divat Az OFOTÉET a napokban mutatta be az idei nap­szemüveg-újdonságait. Az idén a hatalmas, kagyló ala­kú forma a divat. Változatos formákban, mintegy 700 ezer darab napszemüveget hoz forgalomba az OFO- TÉRT. (MTI fotó — Kácsor László felv.) Á jubileumi év kilátásai A Nógrád megyei Fémipari Vállalat legfontosabb termé­kei a kábeldobok, traktorfül­kék és a villamos elosztószek­rények. A gyár ipari terme­lésének csaknem teljes egé­szét ezek teszik ki. Milyenek voltak az értékesítés lehető­ségei, hogyan alakult a Ke­reslet az elmúlt évben? A kábeldobok hazai felve­vő piaca a Magyar Kábelmű­vek, a miskolci „December 4.” Drótművek, a Villamosszige­telő és Műanyaggyártó Válla­lat és a posta. Ebből a gyárt­mányból közel 3 ezer darab­bal készítettek többet mint egy évvel korábban. További erőfeszítéseket tettek az ex­port fokozására, bővítették kapcsolataikat a csehszlovák partnerrel, megrendeléseket kaptak, bár kis mennyiségben, lengyel, osztrák és nyugatné­met cégektől. Az értékesítési egyensúly A traktorfülkék felvevője a Vörös Csillag Traktorgyár, amelynek múlt évi igényei meglehetősen hullámzó képet mutatnak, a többszöri meg­rendelésmódosítás, amit a piac ingadozása idézett elő, újra és újra megnövekedett feladatok elé állította a vál­lalatot, számos esetben felbo­rította a termelés tervszerű ütemét. Nem változott az értékesí­tési egyensúly a villamos el­ideí termelési tervek teljesí­tésénél komoly jelentősége van. Közepes start A múlt évi termelési ada­tok azt mutatják, hogy a vállalat közepes starthelyzet­ből indult ennek az évnek. Valamelyest emelkedett a ter­melékenység. az elért árbevé­tel a tervezettnél közel 5 mil­lió 700 ezer forinttal több, az előző évihez képest viszont alig változott. Ez a közepes starthelyzet mégis biztató, hi­szen a múlt évben számos ne­hézséggel kellett megküz­denie a vállalatnak. Az első negyedévben költöztek az út telephelyre, majd át kel­lett dolgozni a gyártási tech­nológiát, költözködött a do­bozüzem Is és ugyanebben az időszakban a munkaidő-csök­kentést is bevezették. A ter­melés alakulásában ez szem­betűnően mégsem jelentkezik, a változások ellenére sikerült kielégítő szintet elérni, s ezt az évet már kiegyensúlyozot­tabb és kedvezőbb körülmé­nyek között kezdhették meg. Ebben az évben kétévtize- des fennállását ünnepli a Fémipari Vállalat. Ez az ese­mény is indokolttá teszi, hogy feltegyük a kérdést: milyenek a jubileumi év kilátásai? Le­het-e arra számítani, hogy ez az év a fordulat, a fellendü­lés időszaka lesz? Ha a terveket vizsgáljuk, a vállalat minden eddiginél na­gyobb mérvű bevételnövelést tűzött ki célul. Az előző évet 20 százalékkal kívánják túl­szárnyalni, ami közel 20 mil­lió forintot jelent. Sokat vár­nak az új termékek — fék­pofa, kontiner, liftakna-ajtó gyártásától. Természetesen a vállalati tiszta eredmény a növekedésnek ezt a magas százalékos arányát nem éri el, hiszen a költségek is emel­kednek, a megemelt termelési tervek teljesítéséhez a dolgo­zók számát is hozzá kell iga­zítani, ami a tervezett 3 szá­zalék bérszínvonal-fejleszté­sen túl a bérköltség további növekedését eredményezi. Műszaki íejiesztéssel A vállalat 12,5 százalékos vállalati eredményjavulása kétségtelenül elérhető cél. Eh­hez kedvező alapot szolgál­tat, hogy a vállalat az óhatat­lanul szükséges fejlesztésben a múlt év során jelentősen előre lépett, a közép lejáratú hitel módot teremtett a kívá­natos termelési feltételek ki- alakításáhóz, a jubileumi év­ben már rendelkezésre áll va­lamennyi eszköz, hogy a ki­tűzött terveket maradéktala­nul teljesíteni lehessen. Ebben az évben tovább ha­ladhat a vállalat az elenged­hetetlen műszaki fejlesztésben a már megkezdett úton. Míg korábban olyan kutatási té­mákkal foglalkoztak, amelyek rövidebb távon hasznosítható eredményt hoznak, a sürgős problémákat oldják meg, ad­dig az ez évi 2,5 millió fo­rintra támaszkodva, már táv­lati fejlesztési elképzeléseket vehetnek a munkatervbe, amelyek megvalósításával az elkövetkező évek sikeres mun­káját alapozzák meg. K. S. A háztáji állományért Támogatást várnak osztószekrényeknél. A meg­rendelők többsége elégedett a szállítási határidőkkel és a minőséggel egyaránt, de ezt általánosítani semmiképpen sem lehet. Elég csak annyit megemlíteni, hogy a Dél- Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat máris leszakadt a vevőkörből, szükségletét más vállalattól igyekszik beszerez­ni, ami arra enged következ­tetni, hogy a szállítási felté­telek nem mindenben elégí­tették ki. A határidő követel­ménye mellett azt is figye­lembe kell venni, hogy a ve­vők egyidejűleg többfajta szekrénytípust igényelnének, erre azonban nem mindig, s csak nagy nehézségek árán van mód. Ennek ellenére a felvevő piac változatlanul biz­tosnak tekinthető, aminek az A Pest—Nógrád Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat ki­rendeltségének vezetőjétől ér­deklődtünk, milyen Nógrádsza- kálban a háztáji állatállomány. Nem dicskedett, ellenkezőleg, sajnálkozva jelentette be, hogy Nógrádszakálban, ahol mindig foglalkoztak háztáji állattar­tással, most üresek az ólak. Négy-öt szerződött állatot vá­sároltak mindössze az elmúlt évben. Azt mondják a gazdák, hogy azért ilyen keveset, mert nem kapnak takarmányt, még alomszalmát sem. Gond van a takarmánytermő terület meg­munkálásával, a szállítással is. Ezért viszont minden kétsé­get kizáróan a tsz vezetősége a felelős. Tudjuk, a mulasztás csupán abból adódik, hogy el­kerülte figyelmüket az igé­nyek felmérése. Pótolni kell ezt és a rendeletnek megfe­lelően támogatni a gazdákat. Különösen, ha azok még tsz- tagok is. Mert mint mondot­ták, többen is szívesen fog­lalkoznának állattartással. GORKIJ Leninr A vízhálózat építését a hat­vanas évek elején kezdték el. Megépítették a törpe vízmüvet és 14,5 kilométer hosszú ve­zetéket fektettek le, amelynek 83 kifolyója van. Azóta a község rohamosan fejlődött. Üj falurészeket építettek, aho­vá viszont a vízvezetéket még nem vezették el. Víz nélkül maradt a Dankó Pista, Vak Bottyán, a Ságvári, az Arany János, a Tompa Mihály ut­ca, Somoskőin pedig a Zrínyi­köz. A felsorolt utcákban csak rövid távú vezetékekre van szükség. Az idén hozzálátnak és megépítik. A községi tanács a vízve- zelék.hálózat bővítésére mint­No lám! A nők sokkal kevesebbet pletykáznak, mint a férfiak! Brit szociológusok jutottak er­re a megállapításra, akik vet­ték a fáradságot és kihallgat­ták férfiak és nők 125 mun­kahelyi beszélgetését. Kiderült, hogy a férfiak sokkal többet fecsegnek és ráadásul rossz­indulatúéban „beszélik ki” a távollevőket. Szokatlan és furcsa látvány volt a Gorkij-parkban sétáló Lenin — hiszen alakjával any- nyira összeforrott annak az embernek a képe, aki a hosz- szú tanácskozóasztal végén ül, s éles, villogó kormányossze- mével mosolyogva, okosan, ügyesen vezeti elvtársainak, vitáit, vagy az emelvényen áll­va, fejét hátravetve az elné­mult tömeg, az igazságot éhe­ző emberek mohó szemébe szórja szabatos, világos szava­it. Ezek a szavak mindig az acélforgács hideg csillogására emlékeztettek. Mögülük művé­szien csiszolt, csodálatos egy­szerűséggel bukkant elő az igazság. Természetéhez hozzátarto­zott a szenvedélyesség, ám ez nem a játékos haszonleső szen­vedélye volt, hanem Leninnek azt a kivételes lelki frissesé­gét mutatta, amely csak abban az emberben van meg, aki rendíthetetlenül hisz tulajdon elhivatottságában, aki sokol­dalúan és mélységesen érzéke­li a külvilággal való kapcso­latát, s hiánytalanul megértet­te a kaotikus világban neki jutó szerepet: a káosz ellen­ségének szerepét. Ugyanolyan élvezettel tudott sakkozni, mint amilyennel A divat tör­ténetét nézegette, óraszámra vitatkozott partnerével, hor­gászott, Capri déli naptól át- izzott, köves ösvényein sétált, a rekettye aranysárga virágai­ban, és a halászok szurtos gyerekeiben gyönyörködött. Este pedig Oroszországról, , a faluról szóló elbeszéléseket hallgatta, irigyen sóhajtozott: — Milyen kevéssé ismerem Oroszországot ’Szimbirszk, Kazany, Pétervár, a száműze­tés, s ez majdnem minden! Szerette a tréfát, és egész testével tudott nevetni, néha valóban „gurult” a kacagás­tól, még a könnye is kicsor­dult. Jellegzetes rövid indulat­szavának, a „hm-hm”-nek végtelen skálájú árnyalatot tu­dott adni, a maró gúnytól az óvatos kételkedésig, s e „hm- hm”-ből gyakran csendült ki az az okos humor, mely az élet ördögi ostobaságait kitű­nően ismerő, éles látású ember tulajdonsága. A Szókratész-kopomyájú, és éles látású, tömzsi, izmos Le­nin nem egyszer furcsa, s kis­sé mulatságos pózba vágta ma­gát: fejét hátraszegte, és vál­lára hajtotta, ujjait, valahová XJ. a hóna alá, a mellényébe dug­ta. Volt ebben a tartásában valami bámulatosan kedves és mulatságos, valami győzelme­sen kakaskodó, s ilyenkor egész valója örömtől sugárzott, e gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fel kellett áldoznia önmagát az ellenségeskedéseknek és gyű­löletnek, hogy valóra váljék a szeretet műve. 1918-ig, a Lenin ellen elkö­vetett alávaló és förtelmes gyilkossági kísérletekig Orosz­országban nem találkoztam vele, sőt, még messziről sem láttam. Akkor látogattam meg, amikor még alig volt ura ke­zének, és alig bírta mozgatni átlőtt nyakát. Felháborodásom­ra válaszolva, kelletlenül, mintha valami unalmas dolog­ról beszélne, ezt mondta: — Verekszenek. Mit te­gyünk? Mindenki úgy cse­lekszik, ahogy tud. Találkozásunk nagyon ba­ráti volt, de persze a nyájas Lenin átható, éles tekintete leplezetlen sajnálkozással né­zett rám, az „eltévelyedettre”. Néllány perc múlva szenve­délyesen mondta: — Aki nincs velünk, az-el­lenünk van. A történelemtől független ember: merő fantá­zia. Ha feltételezzük is, hogy valamikor éltek ilyen embe­rek, most nincsenek, nem le­hetnek. Senkinek sem kelle­nek. Mind egy szálig belesod­ródtak az élet forgatagába, s a valóság úgy összebonyolo- dott, mint még soha. Azt mondja, hogy túlságosan le­egyszerűsítem az életet? S, hogy ez a leegyszerűsítés a kultúra pusztulásával fenyeget, mi? S a jellegzetesen gúnyos „Hm-hm”... Éles tekintete még élesebbé válik. Lehalkított hangon foly­tatja: — Nos, maga szerint a sok milliónyi munkás, muzsik nem fenyegeti a kultúrát, mi? Azt hiszi, az alkotmányozó gyűlés megbirkózott volna az anarchiájukkal? Maga, aki annyit lármázik a falu anar­chiájáról, másoknál jobban meg kellene értse a mi mun­kánkat. Az orosz tömegeknek nagyon egyszerű, nagyon köny- nyen felfogható dolgot kell mutatnunk. A szovjetek és a kommunizmus pedig egyszerű dolog. — A munkások és az ér­telmiség szövetsége, ugye? Nem rossz dolog, nem bizony. Mondja meg az értelmiségnek, hogy jöjjön hozzánk. Hiszen •maga szerint őszintén szolgál­ják az igazság érdekeit. Hát akkor mi a baj? Fáradjanak hozzánk: hiszen mi magunkra vállaljuk a nép talpraállításá- nak kolosszális munkáját, azt, hogy a világnak megmondjuk az élet teljes igazságát, a né­peknek megmutassuk a rab­ságból a nyomorból, a meg­aláztatásból az emberi élethez vezető egyenes utat. Elnevette magát, és minden harag nélkül jegyezte meg: — Hát ezért kaptam én go­lyót az értelmiségtől. Amikor pedig a beszélgetés hőfoka a szokásosra mérséklő­dött, elkeseredetten és szo­morúan moDdta: — Hát azt vitatom én, hogy szükségünk van az értelmiség­re? Hiszen maga látja, milyen ellenségesek velem szemben, milyen rosszul értelmezik a pillanat követelményeit. És nem látják be, hogy nélkü­lünk erőtlenek, nem jutnak el a tömeghez. Az ő bűnük lesz, ha túl sok edényt törünk ösz- sze. . __ (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1970. március 26., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents