Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
(r'h isvaikad᧠a Do&ii'ojlán 'Húszéves a Fémipari Vállalat Ezen a télen olyan nagy mennyiségű hó leple el a megyét, hogy a legidősebb generáció sem emlékezett hasonlóra. A hó csak a magasabb hegyekben tartja magát, a lapályok szépen szikkadnak, de nem így van ez Útkén. A Uobroda, amely a Karancs és a környező hegyek vízgyűjtője, zavarosan és félelmetesen hömpölyög az Ipoly felé. Árad az Ipoly is. Folyása már magasabb a Dobrodáénál és a patak vizét nem vezeti le- Jelenleg az Ipoly völgye és a Dobroda alsó folyásának szakasza tengerré változott. Ez esztendőről esztendőre megismétlődik. A tetemes kárt okozó áradat megfékezésére néhány évvel ezelőtt szabályozták a Dobroda medrét. A szakvélemények szerint rosszul. De ennél is nagyobb hibának mondják a szakemberek azt, hogy 200 méterre az Ipolytól megálltak a meder szabályozásával és innen a régi, feltöltődött, gazzal sűrűn benőtt mederben felduzzad a víz. Az elmúlt év februárjában a Dobroda medrében a víz olyan magasan tetőzött, hogy harmadfokú készültséget rendeltek el. A patak alsó folyásánál, ahol egyébként a tsz-nek igen értékes szántóterülete és kiváló takarmányt termő rétje van —, a gátat fel kellett robbantani, hogy az ár a község helyett erre a területre zúduljon. Az apadáskor a vízügyi igazgatóság a gátat helyreállította. Nagyon felületes munka lehetett, mert az idén még februárban, a gát ezen a ponton átszakadt. A helyreállított gát sem tudott ellenállni a rettentő nyomásnák, ismét átszakadt és a hatalmas víztömeg azonnal elárasztott 25 hold őszi vetést és 200 hold kaszálót. Az időjárás szólt közbe, amikor megkeményedett. A patak apadni kezdett, a víz nem jutott el a lakóházakigAzóta, hogy enyhült az idő, újra a szántóra és a rétre zúdul a víz, egyre nagyobb területeket árasztva el. Ám ha a hegyekből megindul a hó, Litkén a házakig szaladhat az ár. Ezt kell meggátolni azzal, hogy a kiszakadt Dobroda gátat mielőbb, szakszerűen állítsák helyre azok, akik korábban mulasztást követtek el. Bobál Gy. Látogatás Somoskőújfaluban Faluból város Legfontosabb: a jó víz Somoskőújfaluban a község lakossága, de a párt- és tanácsi szervek is félhivatalosan értesültek arról, hogy jövő év január elsejétől a községet államigazgatásilag Salgótarjánhoz csatolják. Ez any- nyit jelent, hogy Somoskőújfalu, Soomoskő, a rendelet életbelépése után az eddigitől el- térőleg nem a Salgótarjáni járási Tanácshoz, hanem a Salgótarjáni városi Tanácshoz tartozik. Innen kapják a működésükhöz szükséges anyagi fedezetet, a városi tanács irányítja munkájukat, természetesen biztosítva számukra a legteljesebb önállóságot. Az intézkedésből arra kö- vetkezetetnek, hogy Somoskőújfalut és Somoskőt majdan, egy későbbi időpontban 3402 lakosával Salgótarjánhoz csatolják. A község vezetőit azonban nem ez foglalkoztatja. Azon fáradoznak, hogy mire elkövetkezik a határozat megvalósulása, a község „tiszta lappal” lépjen a városhoz, Salgótarjánhoz. Az idei fejlesztésre fordítható költségvetésük mindössze félmillió forint. A leghasznosabban akarják felhasználni. Tanácsülésen döntöttek arról, hogy megkérdezik a község lakosságát: a pénzt mire fordítsák. A választókörzetekben megtartott beszélgetésekből egyöntetű vélemény alakult ki: az ivóvízhálózatra. egy 200 ezer forintot fordít. A vállalt társadalmimunka-hoz- zájárulás 400 ezer forint értékű. Jó volna, ha a víz- és csatornamű vállalattól mielőbb megkötnék a szerződést, s elkészítenék a kivitelezési terveket. A község másik feladata a helyi közlekedés megoldása. Az AKÖV ígéretet tett, hogy április 4-től helyijárat közlekedik Salgótarján és Somoskőújfalu között, egészen a határátkelő állomásig. Kis Miklós gépkocsivezető helybeli lakos, már át is vette az erre a célra kijelölt járművet. Ez az intézkedés több szempontból is hasznos. Meggyorsul a község és a város közötti közlekedés, a község északi szélén levő bölcsődébe a szülök a helyi- járaton vihetik a gyerekeket, az iskolások közlekedése is biztonságos lesz a nagy forgalmú útvonalon. A tanácsülés döntött arról is, hogy az idén 6000 forintot ad a sportkörnek a felszerelések kiegészítéséré. Üj szakosztályt is akarnak alakítani, amihez anyagi fedezetre van szükség. Mindezek erre az esztendőre szóló feladatok, amelyeket ha megvalósítanak, „tiszta lappal” indulnak a városiasodás felé. B. Gy. Óriáskagyló, az idei napszemüvegdivat Az OFOTÉET a napokban mutatta be az idei napszemüveg-újdonságait. Az idén a hatalmas, kagyló alakú forma a divat. Változatos formákban, mintegy 700 ezer darab napszemüveget hoz forgalomba az OFO- TÉRT. (MTI fotó — Kácsor László felv.) Á jubileumi év kilátásai A Nógrád megyei Fémipari Vállalat legfontosabb termékei a kábeldobok, traktorfülkék és a villamos elosztószekrények. A gyár ipari termelésének csaknem teljes egészét ezek teszik ki. Milyenek voltak az értékesítés lehetőségei, hogyan alakult a Kereslet az elmúlt évben? A kábeldobok hazai felvevő piaca a Magyar Kábelművek, a miskolci „December 4.” Drótművek, a Villamosszigetelő és Műanyaggyártó Vállalat és a posta. Ebből a gyártmányból közel 3 ezer darabbal készítettek többet mint egy évvel korábban. További erőfeszítéseket tettek az export fokozására, bővítették kapcsolataikat a csehszlovák partnerrel, megrendeléseket kaptak, bár kis mennyiségben, lengyel, osztrák és nyugatnémet cégektől. Az értékesítési egyensúly A traktorfülkék felvevője a Vörös Csillag Traktorgyár, amelynek múlt évi igényei meglehetősen hullámzó képet mutatnak, a többszöri megrendelésmódosítás, amit a piac ingadozása idézett elő, újra és újra megnövekedett feladatok elé állította a vállalatot, számos esetben felborította a termelés tervszerű ütemét. Nem változott az értékesítési egyensúly a villamos elideí termelési tervek teljesítésénél komoly jelentősége van. Közepes start A múlt évi termelési adatok azt mutatják, hogy a vállalat közepes starthelyzetből indult ennek az évnek. Valamelyest emelkedett a termelékenység. az elért árbevétel a tervezettnél közel 5 millió 700 ezer forinttal több, az előző évihez képest viszont alig változott. Ez a közepes starthelyzet mégis biztató, hiszen a múlt évben számos nehézséggel kellett megküzdenie a vállalatnak. Az első negyedévben költöztek az út telephelyre, majd át kellett dolgozni a gyártási technológiát, költözködött a dobozüzem Is és ugyanebben az időszakban a munkaidő-csökkentést is bevezették. A termelés alakulásában ez szembetűnően mégsem jelentkezik, a változások ellenére sikerült kielégítő szintet elérni, s ezt az évet már kiegyensúlyozottabb és kedvezőbb körülmények között kezdhették meg. Ebben az évben kétévtize- des fennállását ünnepli a Fémipari Vállalat. Ez az esemény is indokolttá teszi, hogy feltegyük a kérdést: milyenek a jubileumi év kilátásai? Lehet-e arra számítani, hogy ez az év a fordulat, a fellendülés időszaka lesz? Ha a terveket vizsgáljuk, a vállalat minden eddiginél nagyobb mérvű bevételnövelést tűzött ki célul. Az előző évet 20 százalékkal kívánják túlszárnyalni, ami közel 20 millió forintot jelent. Sokat várnak az új termékek — fékpofa, kontiner, liftakna-ajtó gyártásától. Természetesen a vállalati tiszta eredmény a növekedésnek ezt a magas százalékos arányát nem éri el, hiszen a költségek is emelkednek, a megemelt termelési tervek teljesítéséhez a dolgozók számát is hozzá kell igazítani, ami a tervezett 3 százalék bérszínvonal-fejlesztésen túl a bérköltség további növekedését eredményezi. Műszaki íejiesztéssel A vállalat 12,5 százalékos vállalati eredményjavulása kétségtelenül elérhető cél. Ehhez kedvező alapot szolgáltat, hogy a vállalat az óhatatlanul szükséges fejlesztésben a múlt év során jelentősen előre lépett, a közép lejáratú hitel módot teremtett a kívánatos termelési feltételek ki- alakításáhóz, a jubileumi évben már rendelkezésre áll valamennyi eszköz, hogy a kitűzött terveket maradéktalanul teljesíteni lehessen. Ebben az évben tovább haladhat a vállalat az elengedhetetlen műszaki fejlesztésben a már megkezdett úton. Míg korábban olyan kutatási témákkal foglalkoztak, amelyek rövidebb távon hasznosítható eredményt hoznak, a sürgős problémákat oldják meg, addig az ez évi 2,5 millió forintra támaszkodva, már távlati fejlesztési elképzeléseket vehetnek a munkatervbe, amelyek megvalósításával az elkövetkező évek sikeres munkáját alapozzák meg. K. S. A háztáji állományért Támogatást várnak osztószekrényeknél. A megrendelők többsége elégedett a szállítási határidőkkel és a minőséggel egyaránt, de ezt általánosítani semmiképpen sem lehet. Elég csak annyit megemlíteni, hogy a Dél- Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat máris leszakadt a vevőkörből, szükségletét más vállalattól igyekszik beszerezni, ami arra enged következtetni, hogy a szállítási feltételek nem mindenben elégítették ki. A határidő követelménye mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a vevők egyidejűleg többfajta szekrénytípust igényelnének, erre azonban nem mindig, s csak nagy nehézségek árán van mód. Ennek ellenére a felvevő piac változatlanul biztosnak tekinthető, aminek az A Pest—Nógrád Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kirendeltségének vezetőjétől érdeklődtünk, milyen Nógrádsza- kálban a háztáji állatállomány. Nem dicskedett, ellenkezőleg, sajnálkozva jelentette be, hogy Nógrádszakálban, ahol mindig foglalkoztak háztáji állattartással, most üresek az ólak. Négy-öt szerződött állatot vásároltak mindössze az elmúlt évben. Azt mondják a gazdák, hogy azért ilyen keveset, mert nem kapnak takarmányt, még alomszalmát sem. Gond van a takarmánytermő terület megmunkálásával, a szállítással is. Ezért viszont minden kétséget kizáróan a tsz vezetősége a felelős. Tudjuk, a mulasztás csupán abból adódik, hogy elkerülte figyelmüket az igények felmérése. Pótolni kell ezt és a rendeletnek megfelelően támogatni a gazdákat. Különösen, ha azok még tsz- tagok is. Mert mint mondották, többen is szívesen foglalkoznának állattartással. GORKIJ Leninr A vízhálózat építését a hatvanas évek elején kezdték el. Megépítették a törpe vízmüvet és 14,5 kilométer hosszú vezetéket fektettek le, amelynek 83 kifolyója van. Azóta a község rohamosan fejlődött. Üj falurészeket építettek, ahová viszont a vízvezetéket még nem vezették el. Víz nélkül maradt a Dankó Pista, Vak Bottyán, a Ságvári, az Arany János, a Tompa Mihály utca, Somoskőin pedig a Zrínyiköz. A felsorolt utcákban csak rövid távú vezetékekre van szükség. Az idén hozzálátnak és megépítik. A községi tanács a vízve- zelék.hálózat bővítésére mintNo lám! A nők sokkal kevesebbet pletykáznak, mint a férfiak! Brit szociológusok jutottak erre a megállapításra, akik vették a fáradságot és kihallgatták férfiak és nők 125 munkahelyi beszélgetését. Kiderült, hogy a férfiak sokkal többet fecsegnek és ráadásul rosszindulatúéban „beszélik ki” a távollevőket. Szokatlan és furcsa látvány volt a Gorkij-parkban sétáló Lenin — hiszen alakjával any- nyira összeforrott annak az embernek a képe, aki a hosz- szú tanácskozóasztal végén ül, s éles, villogó kormányossze- mével mosolyogva, okosan, ügyesen vezeti elvtársainak, vitáit, vagy az emelvényen állva, fejét hátravetve az elnémult tömeg, az igazságot éhező emberek mohó szemébe szórja szabatos, világos szavait. Ezek a szavak mindig az acélforgács hideg csillogására emlékeztettek. Mögülük művészien csiszolt, csodálatos egyszerűséggel bukkant elő az igazság. Természetéhez hozzátartozott a szenvedélyesség, ám ez nem a játékos haszonleső szenvedélye volt, hanem Leninnek azt a kivételes lelki frisseségét mutatta, amely csak abban az emberben van meg, aki rendíthetetlenül hisz tulajdon elhivatottságában, aki sokoldalúan és mélységesen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát, s hiánytalanul megértette a kaotikus világban neki jutó szerepet: a káosz ellenségének szerepét. Ugyanolyan élvezettel tudott sakkozni, mint amilyennel A divat történetét nézegette, óraszámra vitatkozott partnerével, horgászott, Capri déli naptól át- izzott, köves ösvényein sétált, a rekettye aranysárga virágaiban, és a halászok szurtos gyerekeiben gyönyörködött. Este pedig Oroszországról, , a faluról szóló elbeszéléseket hallgatta, irigyen sóhajtozott: — Milyen kevéssé ismerem Oroszországot ’Szimbirszk, Kazany, Pétervár, a száműzetés, s ez majdnem minden! Szerette a tréfát, és egész testével tudott nevetni, néha valóban „gurult” a kacagástól, még a könnye is kicsordult. Jellegzetes rövid indulatszavának, a „hm-hm”-nek végtelen skálájú árnyalatot tudott adni, a maró gúnytól az óvatos kételkedésig, s e „hm- hm”-ből gyakran csendült ki az az okos humor, mely az élet ördögi ostobaságait kitűnően ismerő, éles látású ember tulajdonsága. A Szókratész-kopomyájú, és éles látású, tömzsi, izmos Lenin nem egyszer furcsa, s kissé mulatságos pózba vágta magát: fejét hátraszegte, és vállára hajtotta, ujjait, valahová XJ. a hóna alá, a mellényébe dugta. Volt ebben a tartásában valami bámulatosan kedves és mulatságos, valami győzelmesen kakaskodó, s ilyenkor egész valója örömtől sugárzott, e gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fel kellett áldoznia önmagát az ellenségeskedéseknek és gyűlöletnek, hogy valóra váljék a szeretet műve. 1918-ig, a Lenin ellen elkövetett alávaló és förtelmes gyilkossági kísérletekig Oroszországban nem találkoztam vele, sőt, még messziről sem láttam. Akkor látogattam meg, amikor még alig volt ura kezének, és alig bírta mozgatni átlőtt nyakát. Felháborodásomra válaszolva, kelletlenül, mintha valami unalmas dologról beszélne, ezt mondta: — Verekszenek. Mit tegyünk? Mindenki úgy cselekszik, ahogy tud. Találkozásunk nagyon baráti volt, de persze a nyájas Lenin átható, éles tekintete leplezetlen sajnálkozással nézett rám, az „eltévelyedettre”. Néllány perc múlva szenvedélyesen mondta: — Aki nincs velünk, az-ellenünk van. A történelemtől független ember: merő fantázia. Ha feltételezzük is, hogy valamikor éltek ilyen emberek, most nincsenek, nem lehetnek. Senkinek sem kellenek. Mind egy szálig belesodródtak az élet forgatagába, s a valóság úgy összebonyolo- dott, mint még soha. Azt mondja, hogy túlságosan leegyszerűsítem az életet? S, hogy ez a leegyszerűsítés a kultúra pusztulásával fenyeget, mi? S a jellegzetesen gúnyos „Hm-hm”... Éles tekintete még élesebbé válik. Lehalkított hangon folytatja: — Nos, maga szerint a sok milliónyi munkás, muzsik nem fenyegeti a kultúrát, mi? Azt hiszi, az alkotmányozó gyűlés megbirkózott volna az anarchiájukkal? Maga, aki annyit lármázik a falu anarchiájáról, másoknál jobban meg kellene értse a mi munkánkat. Az orosz tömegeknek nagyon egyszerű, nagyon köny- nyen felfogható dolgot kell mutatnunk. A szovjetek és a kommunizmus pedig egyszerű dolog. — A munkások és az értelmiség szövetsége, ugye? Nem rossz dolog, nem bizony. Mondja meg az értelmiségnek, hogy jöjjön hozzánk. Hiszen •maga szerint őszintén szolgálják az igazság érdekeit. Hát akkor mi a baj? Fáradjanak hozzánk: hiszen mi magunkra vállaljuk a nép talpraállításá- nak kolosszális munkáját, azt, hogy a világnak megmondjuk az élet teljes igazságát, a népeknek megmutassuk a rabságból a nyomorból, a megaláztatásból az emberi élethez vezető egyenes utat. Elnevette magát, és minden harag nélkül jegyezte meg: — Hát ezért kaptam én golyót az értelmiségtől. Amikor pedig a beszélgetés hőfoka a szokásosra mérséklődött, elkeseredetten és szomorúan moDdta: — Hát azt vitatom én, hogy szükségünk van az értelmiségre? Hiszen maga látja, milyen ellenségesek velem szemben, milyen rosszul értelmezik a pillanat követelményeit. És nem látják be, hogy nélkülünk erőtlenek, nem jutnak el a tömeghez. Az ő bűnük lesz, ha túl sok edényt törünk ösz- sze. . __ (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1970. március 26., csütörtök
