Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
Karancskeszi asszonyok Nem első eset. hogy újság ad hírt a karancskeszi nőtanács tevékenységéről, jó munkájáról. Sikerekben gazdag mozgalmi életük híre átlépte már falujuk határát. A község szervezetei közül az övék az egyik legösszefogottabb, a tervek végrehajtásában a legkövetkezetesebb. A tagok egymáshoz való viszonya bensőséges. A háborút követően, 25 évvel ezelőtt az akkori MNDSZ- ben kezdték a munkájukat. A község falukrónikája sárguló újságlajxjt, már réginek számító fényképeket őriz erről. De szóljunk most a máról. Munkatervük tartalmi gazdagsága. annak eredményes megvalósítása kiváltotta a község vezetőinek elismerését is. Nemrég megtartott klubössze- jövetelükön Gordos Istvánná elnök és Novák Lászlómé titkár számolt be a végzett munkáról. Ekkor kerítettek rá módot, hogy megjutalmazzák az évek óta legodaadóbban dolgozó asszonytársaikat. A tárgyjutalom mellé szép oklevelet is nyújtottak át részükre. Ez alkalommal hallgatták meg a klubösszejövetel első pontjaként a részükre tervezett ismeretterjesztő előadás- sorozat Mikszáth Kálmánról szóló záróelőadását Is, e sorok papírra vetőjétől. S, hogy teljes legyen a program, Má- kosné és a televízió „Röpülj páva” vetélkedőiéből ismert Petróczi Andrásné népdalai tették még színesebbé az estet. Hogy mik a további terveik? Élettel tölteni meg a termelőszövetkezet száz tagot számláló vöröskeresztes csoportját, öt fóti gyermeket nyaraltatnak majd saját erőből. Tizenkét tagú tánccsoportjuk pedig április 4-én, a felszabadulási ünnepélyen mutatkozik be a közönségnek Fricska Gábomé vezetésével. De a többiről talán majd más alkalommal szóljunk. A végzett munka sikerei nem tették elbizakodottá a karancskeszi nőtanács tagjait, inkább új lendületet adnak a továbbiakhoz. Szabó Emil Tisztelt Szerkesztőség! Tíz éve vagyok a NÓGRÁD előfizetője. Eddig semmi kéréssel nem fordultam a szerkesztőséghez. Nem a saját érdekemben írok most sem, hanem több utastársam érdekében. Már többször felvetődött az utazók között az a probléma, hogy a GA 76-33 Bokor— Ecseg—Pásztó között közlekedő autóbuszjárat egész télen fűtetlen, s mint megtudtuk, elromlott a fűtőberendezése. Csak azt nem tudjuk, hogy nem bírják vagy nem akarják-e megjavíttatni. Ezt a problémát már ismertettük a nagybátonyi MÁVAUT-kirendeltség vezetőjénél is. Még mindig nem intézkedett. Szerkesztőségünk a 2. sz. AKÖV személyforgalmi osztályának vezetőjéhez továbbította a panaszt, melyre az alábbi válasz érkezett: „Megvizsgáltam a műszaki szakszolgálattal közösen a Bokor—Ecseg—Pásztó között közlekedő GA 76—33 írsz. autóbusz fűtését, melynél megállapítást nyert, hogy a fűtő- berendezés sajnos, már nem javítható. A vizsgálat során úgy döntöttünk, hogy a fenti rendszámú autóbuszt március 20— 25 között (tehát napjainkban) kivonjuk a forgalomból, és főjavításra küldjük. Ugyanis nemcsak a fűtőberendezés romlott el az elhasználódás következtében, hanem az autóbusz kilométer-teljesítményénél fogva is rászorul a főjavításra. Ezúton is kérem az utazóközönség szíves türelmét, amíg a munkálatokat vállalatunk elvégezteti” Józsa Mihály a személyforgalmi osztály vezetője Jogi tanácsadó A külföldön munkaviszonyban eltöltött idők s beszámításáról C. E. olvasóink 1928-tól 1943-ig az Amerikád Egyesült Átlamakbain és. Frajnciaorsizág- ban dolgozott. Ezt követően tért vissza Magyarországra, és itt helyezkedett el. Mivel nem számították be szolgálati évébe a külföldön munkaviszonyban. töltött időket, olvasónk hozzánk fordult tanácsért. Olvasónknak nem tudunk kedvező választ adni. A 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 22. §-a szerint, a külföldön munkaviszonyban eltöltött időkből kizárólag az államközi társadalombiztosítási egyezményekben meghatározott időket lehet a szolgálati idők számításánál figyelembe venni. Miután sem Franciaországgal, sem az Amerikai Egyesült Államokkal társadalombiztosítási egyezményünk nincs, az ott fennállott munkaviszonyok figyelembevételére nincs lehetőség. Olvasónk talán arról hallott, hogy az Egyesült Államok az itt élő állampolgárai részére újabban átutalja az Amerikában megállapított nyugdíjat, esetleg végkielégítést. Ezeket a nyugdíjakat azonban az amerikai társadalombiztosítási teherviselő utalja át, és azok kifizetését a Pénzintézeti Központ végzi. Hány évi munkabért vesznek figyelembe a nyugdíj megállapításánál? Téves M. T. olvasónk értesülése, mert a régi rendelkezés szerint vették az 5 évi átlagot figyelembe. Az újabb rendelkezések szerint az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében ledolgozott hónapokra jutó és a nyugdíjazást közvetlenül megelőző 4 naptári év alatt ledolgozott, illetve kifizetett munkaibér egyhavi átlagának alapulvételével állapítják meg. A kisiparosnál dolgozót is megilleti a szabadság és a felmondás Ii, K.-né kérdésére közöljük, hogy a kisiparosnál munkaviszonyban levő dolgozók munkaviszonyának megszűnésére és a szabadság kiadására a Munka Törvény- könyve rendelkezéseit kell alkalmazni. E szerint évi' 12. nap alapszabadság és kétévenként 1—1 nap pótszabadság illeti meg a dolgozót. Ha a dolgozó munkaviszonyát a kisiparos felmondja, köteles a munka elvégzése alól a dolgozót két hétre felmenteni, erre az időre esedékes átlag- keresetét kifizetni. Kinek jár az év végi részesedés után táppénz? G. Gy. kérdésére közöljük, hogy az év végi részesedés után táppénz az egyéb feltételek fennállása esetén, csak annak a dolgozónak jár, akit az év végi részesedés tekintetében keresetveszteség ért, feltéve, ha a dolgozó kereső- képtelensége megszakítás nélkül 30 napnál hosszabb ideig tartott. Tehát annak a dolgozónak, így olvasónknak sem jár az év végi részesedés után táppénz, aki az év végi részesedést a keresőképtelensége teljes idejére megkapja. Úgyszintén az sem jogosult a részesedés után táppénzre, aki passzív jogon kap táppénzt, akmek munkaviszonya a keresőképtelenség tartalma alatt szűnik meg, és nem lép újabb munkaviszonyba, illetőleg olyan munkaviszonyba lép, ahol év végi részesedés nincs. M. Z. olvasónk pedig azért kaphat a részesedés után táppénzt, mert intézménynél helyezkedett el, ahol • pedig részesedés nincs rendszeresítve. A teljesség kedvéért megemlítjük a Társadalombiztosítási Főigazgatóság utasításából, hogy nem jogosult sem év végi részesedés, sem jutalom, sem díjazás után táppénzre a dolgozó olyan miunka viszony alapján, amely után a táppénz fix összegben jár. (Mezőgazdasági biztosított, háztartási alkalmazott.) A birtokháborítás mikor tartozik a bíróság elé? S. M.-nc olvasónk felmérette területéit, és megállapították, hogy a szomszéd nagyobb rósizt kerített el belőle, mint a sajátja, a szomszéd azonban nem ismeri el a felmérés jogosságát. Hova forduljon panasszal — kérdezi olvasónk. Amennyiben szomszédja nem ismeri el a felmérés hitelességét, illetve helytállóságát és vitatja olvasónk tulajdonjogát, akkor az illetékes járásbíróságon kell pert indítani a tulajdonjog megállapítása és a birtokháborítás megszüntetése céljából. Arra a további kérdésére, hogy kártérítésre lehet-e igénye, közöljük, hogy a. Polgári Törvénykönyv szerint, aki másnak jogellenes magatartásával kárt okoz, köteles annak. kárát megtéríteni. A bíróság bírálja majd el az összes körülményeik gondos mérlegelése után, hogy szomszédjának magatartása jogellenes volt, és ennek megfelelően határoz a kártérítés jogossága felőíL Volt házastársak lakáshasználatának és a kárpótlás kérdésének utólagos érvényesítése A lakáshasználat kérdésében a házassági bontóperben a bíróság jogerősen döntött — írja F. J. olvasónk. A bíróság a lakást nekem ítélte, volt házasitársam a lakást elhagyta. Kárpótlás iránti igényt akkor nem támasztott, most viszont arra szólít fel, fizessek 10 000 forintot kárpótlásként, ellenkező esetben bírósághoz fordul. Kötelezhet-e engem a bíróság utólagos kárpótlás fizetésére, illetve megváltoztathatja-e per esetén korábbi döntését? A volt házastars lakáskárpótlás iránti igénye nem jogos. A lakáshasználat kérdését a bíróság jogerősen eldöntötte. Abban a perben — a levélből kitűnően — a bíróság megállapította, hogy a volt házastiáirs idézte elő azt a helyzetet, aminek következtében a további közös la- káshasznalat lehetetlenné vált. Emiatt: a bíróság kárpótlást nem ítélt meg. Minthogy ezt a kérdést a bíróság jogerősen lezárta, s mivel a perújítás is kizárt, a lakás kiürítésére való kötelezés miatt. így olvasónknak aggodalomra nincs oka. Két köszönet Megrendült egészségi állapotom következtében 1959 óta jó néhány kórház „lakója” voltam. A napokban egy hetet feküdtem Salgótarjánban, a megyei kórház, belgyógyászat l. osztályán. A beteg érzékenyebb az egészségesebb embernél, ezért kritikusabb szemmel nézi, hogy miként segítik gyógyulását. Én is így tettem. Annál nagyobb öröm számomra, hogy az orvosok és ápolónők részéről a legnagyobb figyelmességet és szolgálatkészséget tapasztaltam. Köszönet mindezért dr. Nánási Margitnak, és a többi egészségügyi dolgozónak. Marosi István volt beteg Kérem Önöket engedjék meg, hogy lapjukban mondjak köszönetét a nagy nyilvánosság előtt dr. Pataky János körzeti orvosunknak. Ugyanis olyan rosszul lettem a közelmúltban, hogy azt hittem, éle tem utolsó perceit élem. Ahogy szóltak a doktor úrnak, perce ken belül megadta részemre a szükséges orvosi segítséget, amit soha nem fogok elfelejteni. B. J. Kálló Válaszol az illetékes: A Budapest- Vidéki Posta igazgatóság közli Március 12-én megjelent számukban közölt Miért szennyezi a városközpont levegőjét a Centrum Áruház és a Posta kéménye? c. cikkükre a következő tájékoztatást adom: Salgótarján 1. Postahivatal esztétikai, városrendészeti és postai szempontból nem megfelelő. Igazgatóságunk mindent megtesz annak érdekében, hogy Salgótarjánban az új városközpontnak megfelelő, új postahivatalt építsen. Éppen ezért nem tudunk komoly anyagi áldozatot hozni a távfűtés bevezetésére, és a jelenlegi postahivatal felújítására. A jelenlegi hivatal helyén felépülő új postahivatal természetesen távfűtéssel fog elkészülni. Kérjük addig a város lakóinak szíves türelmét Horváth Jenő osztályvezető h. Beszélgetés egy fiatalemberrel írta: Benedek István A FIATALEMBER, aki jóval a második világháború után született, azzal állt elém, hogy két ilyen egymástól távol eső nemzedék, mint az övé meg az enyém, nem érthet egyet egymással semmiben. Más az erkölcsi felfogásunk, más a tudományos világképünk, más a művészetről vallott felfogásunk; mindenekfe- lett pedig mások az emlékeink, meg a reményeink, és ez az ellentét nem hangolható össze. Nem tagadhattam, hogy van ebben valami igazság. Az én nemzedékem az első világháború alatt született, s ha emlékünk nincs is róla, meg az azt megelőző „békebeli békéről”, neveltetésünknél fogva mégis megtapadt bennünk valami a „császári és királyi” légkörből, abból a langyos atmoszférából, amelyre legjellemzőbb az a tudat volt, hogy a sorsunkat nem magunk intézzük. A társadalom egy nagy gépezet, amelyben minden a helyén van, a gazdag gazdag, a szegény szegény, a politikát a politikusok intézik, a polgárok ügyeit pedig a hivatalok, nekünk épp csak el kell végeznünk a napi munkánkat, egyébhez nincs közünk. Nem a mi szemléletünk volt ez, hanem apáink nemzedékéé, az első világháború előtti felnőtteké — tehát mi ebben a szellemben nevelkedtünk, és ez ellen lázadtunk. A világháború felnyitotta apáink szemét, látták, hogy a nagy gépezet nem is működik olyan automatikusan, mint hitték, de a következtetéseket már mi vontuk le. — És mi volt ez a következtetés?' — kérdi kissé megvetően Laci, a mai fiatalember. — Természetesen az, hogy a nagy gépezetben, a társadalomban, mégsincs minden a maga helyén, és hogy nekünk is közünk van a sorsunkhoz. — És a kezetekbe vettétek? Ezt már olyan gúnyosan kérdezi, hogy bennem is felmegy a pumpa. — Ha azt hiszed, ez olyan egyszerű, nagyon sok keserves csalódás fog még érni- Mindenesetre megpróbáltuk. Beleszóltunk a sorsunkba, több-kevesebb eredménnyel. — A több az volt, hogy kitört a második világháború. És mi volt a kevesebb? — Nézd Laci, azért ilyen egyszerűen nem varrhatod nyakunkba a világháború előidézésének személyes felelősségét. Biztosíthatlak, hogy én éppoly kevéssé áhítottam a másodikat, mint te a harmadikat. És ha ne adj’ isten megéred a harmadik világháborút, sőt túl is éled, nagyon határozottan fogsz tiltakozni az ellen, hogy te akartad. — Éppen az a különbség a nemzedékeink közt, hogy mi felismerjük a személyi felelősség és a közösségi felelősség elválaszthatatlanságát. — Szép. De tudod mit. napoljuk el ezt a vitát arra az időre, amikor csakugyan vállalsz valami felelősséget. Mert egyelőre nem vállalsz, csak követelsz. — Igen, mert ti nem hagyjátok. .. — Ez az, látód, a mi fiatalságunk idején is volt ilyen ti, akik nem hagyták-.. És íme, máris áthárítod a felelősséget: ti... De legyen szabad felhívnom a figyelmedet, hogy amit te nemes egyszerűséggel „ti”- nek nevezel, az két részre bontható. Egyik része a társadalom irányító szervezete, amelyben nekem ugyanannyira van vagy nincs szerepem, mint neked. Másik része ellenben valóban mi vagyunk, ha úgy tetszik: az idősebb korosztály. És ne vedd rossz néven, ha úgy gondoljuk, hogy a mai társadalomnak mi ugyanúgy részesei vagyunk, mint ti. ' Gondolkodott egy sort Laci, aztán ügyesen csavarintott a szón. — Persze, részesei vágytól«. Csakhogy ti már kifelé mentek belőle, ezért aztán nem akartok változtatni rajta. Beleültetek kényelmesen, és most sehogy sincs ínyetekre, ha mi a magunk feje szerint akarunk élni. Nem volt könnyű erre válaszolni- Hogy nem akarunk változtatni rajta? Ezt nem merném ilyen határozottan állítani. Mindenesetre nincsenek már olyan rózsás reményeink, mint Laci korában voltak. Az igényeink is szerényebbek: nem akarjuk egyik napról a másikra megváltani a világot — mert ha akarnánk is, úgysem lehet. Ezt nem mondom Lacinak, nem is hinné, meg minek csillapítsam ifjonti bizakodását — amiből őszintén szólva kevesebb van benne, mint amennyit szívesen vennék. BELEÜLNI beleültünk, ha nem is olyan kényelmesen, mint Laci gondolja. Isten őrizz, hogy elmondjam neki, milyen nehezen. Ezt állják a legkevésbé, a mi kényelmetlenségeinket. — Felteszem, hogy nem irigyled — mondtam óvatosan. — És valami kényelem nektek is jut belőle, nem? Bizonytalanul ingatta a fejét nagy meggyőződéssel. — Azért jó fej vagy — mondta végül, némi leereszkedéssel. — Eljöhetek máskor is? Ebben maradtunk, jöjjön. F UsxpenttxUij Aranyat érő kezek — Amit ebben a lakásban találsz — szólt hozzám leendő anyósom — az utolsó darabig családunk tagjai készítették. Ebben a családban mindenkinek aranyat érő keze van. Nézd meg ezt a televíziót! Látod? A férjem fabrikálta. Persze, már régebben. Amiken• még a televízió_ és rádiógyárban dolgozott. öt éve kapcsolgatjuk, tekergetjük ezt a masinát, de még egyetlen egyszer sem romlott el !... És mit szólsz ehhez a pianinóhoz? . Ilyet aztán nem kapnál a boltokban, ha térdig járnád a lábad, akkor sem. Az effajtákat csakis exportra gyártották és egyetlen belföldinek sem adtak el ilyet. De a férjem abban az időben volt éjjeliőr a hangszergyárban ... Vagy itt van ez a mosó- és szárítógép! Iván fiunk kezemunkáját dicséri ez, aranyoskám. A háztartási gépek gyárában volt raktáros, amikor készítette. — És az ott? — kérdeztem kimutatva az ablakon, az udvar sarkában álló kis kerti traktor felé pillantva. — Az is a férje munkája? — A, nem — felelte leendő anyósom. — Az nem az ő mű. ve. Az ipari tanuló unokámé. Aranykezű gyermek! Akkor barkácsolta össze, amikor meg-meglátogatta az apját a szovhozban, aki ott gyakorlati oktatást tartott a fiataloknak ... De tekints már be ebbe a szobába is! Látod ezt a mesebeli bútort? Ilyet is csak exportra gyártanak. — És ezt ki készítette? Csak nem Lena? — kérdeztem elhűlve. — Nem, dehogy! A kisebbik lányom, Ljuszja. — Hát Ljuszja az asztalos mesterséghez is ért? — Nem ért az. Hanem titkárnő a bútorgyárban. Igaz, mindent megtett ezért a bútorért, de megszerezte. — És tessék már mondani, —hüledeztem tovább. — Lena ilyen ... izé, ilyen aranykezű? ... — Neem, — mondta büszkén leendő anyósom. — Lena nem miránk ütött. — Lena — az igazat megvallva nem is a mi fajtánk. Egyáltalán nem az. Ö amolyan jövevényféle, no... Fiatal voltam még, kis butuska, amikor a szülészeti klinikán dolgoztam, mint ápolónő ... Nagy kő esett le a szivemről. Hála az égnek, hogy Lena nem olyan. Különben fuccs lett volna az esküvőnknek. Már tudniillik a foglalkozásom. miatt. Én ugyanis technikus vagyok. A kígyótenyésztő telepen dolgozom. Fordította: Krecsmáry László NÓGRÁD — 1970. március 26., c5"'főr)«v
