Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-20 / 67. szám

dsszebogozott ügy? Újjáépítik a hullámvasutat Mai műsor ÜGY MONDJÁK: nincs oüiyan öröm, amibe egy csi­petnyi üröm ne vegyülne. A gyermekgondozási segély bevezetése külföldön is élénk visszthangira talált. Egyedül hazánkban kaptak olyan ked­vezményt a kismamák, hogy apró gyermeküket otthon ne- veiihert-ik, s ezért az államtól anyagi támogatásban is ré­szesülnek. Nemcsak a ma­máknak felmérhetetlen köny- nyebbség ez, jótékony hatást gyakorol a gyerekekre is. Or­vosok, védőnők megállapítá­sa scaerint az otthon nevelke­dett apróságok nyugodtab- bak, kiegyensú Lyoaottabbak, a gyermekgondozási segély be­vezetése óta jóval kevesebb az ideges, nyűgös, „hisztis” gyerek. Az alacsonyabb keresetű asszonyoknak nem okoz sok fejtörést, hogy igénybe ve­gyék-e a kedvezményt, avagy sem. Az esetek túlnyomó többségében az otthonmara­dás mellett döntenek. De nem minden esetben ilyen egyértelmű a választás. Termelőszövetkezetben dol­gozó fiatalasszony mesélte: ­— A második gyerek szüle­tésekor már érvényben volt a gyermekgondozási segély, én is éltem a kedvezménnyel. A tsz-ben társadalmi megbíza­tásokat Is teljesítettem, tud­tam az emberek gondjáról- bajáról, egyszóval nyakig me­rültem a tsz-ügyekbe. Életele­mem az Intézkedés, a szerve­zés, örömmel foglalkoztam hát olyan feladatokkal is, ami után nem számolnak munka­egységet. Amióta otthon va­gyok, nem tudok semmiről. Olyan ez, mintha valaki le­Milyen idős a papírpénz, a játékkártya, a névjegy és az A papírpénz, mielőtt Euró­pában megjelent volna, Kíná­ban már közel ezeréves múlt­ra tekinthetett vissza. Ezen annál inkább sem csodálkoz­hatunk, hisz’ a papír is kínai találmány. A papírpénz léte­zéséről először Marco Polo útleírásából értesülhettek az európai olvasók. Sokáig az a tévhit volt a köztudatban, hogy a mongolok honosítot­ták meg Kínában is, és Per­zsiában is; ez utóbbi or­szágban djaon néven ismer­ték, amely a kínai tshao szó­ból ered. Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy a kínaiak már a Sung-dinasz- tia alatt, tehát a mongol ura­lom előtt is ismerték a papír­pénzt. Kia Szü-tao miniszter 1264-ben a régi papírpénzek helyett újakat bocsátott ki, Thai-Csu, a Sung-dinasztia megalapítója pedig megenged­te, hogy a kereskedők ezüst értékeiket és áruikat a csá­szári kincstárba helyezhessék letétbe, amelyről papírszel­vényeket, p'iau-csiau-t kaptak, s ez pénz gyanánt szerepelt. * Keletről származott a já­tékkártya is. Majdnem egy időben tűnt fel Kínában és Indiában. Tulajdonképpen jelképes hadijáték volt, val­lásos színezettel; az indiai kártya tíz színe Visnu tíz megjelenési formáját szimbo­lizálta. Európában való fel­bukkanásának az időpontja bizonytalan; valószínű, hogy a kínai kártyát a mongol betö­rés hozta magával, az indiai pedig arab—mór közvetítéssel került Spanyolországba, ahon­nan Olaszországba került, majd egész Európát meghódí­étlap ? \ szép betűtípus és a gondos nyomás biztosítja. ♦ Az étlap, a leghasznosabb nyomtatványok egyike, s a vendéglátóiparnak nélkülözhe­tetlen eszköze. A napi szük­ségletet kielégítő volta mel­lett, művelődéstörténeti jelen­tősége sem lebecsülendő. Az első étlap Henrik braunsch- weigi herceg nevéhez fűződik, aki maga is nagy ínyenc volt. 1489-ben Henrik herceg a Re- gensburgban megtartott or­szággyűlés bevégeztével az összegyűlt előkelőségeket ebéd­re hívta meg, amelyen hatvan­féle étel szerepelt. Persze sem Henriknek, sem a vendégek­nek nem volt olyan feneket­len gyomra, hogy az elkészí­tett ételeket mind megkóstol­ják. A konyhamester azonban hosszú jegyzéket adott át a hercegnek az elkészített éte­lekről, aki aláhúzással jelölte meg azokat, amelyekre gusztu­sa támadt. Haug montforti gróf, aki asztalszomszédja volt, kíváncsian kérdezte, hogy mit tanulmányoz azon a hosszú cédulán? A herceg mosolyogva nyújtotta át az íjrást, mond­ván: ez azoknak az ételeknek a jegyzéke, amelyeket a szaká­csok az ebédre elkészítettek. A grófnak és a többi vendégnek annyira megtetszett az ötlet, hogy az étlap hamarosan nép­szerű lett, s ettől kezdve alig volt elképzelhető komoly la­koma étlap nélkül. Alig ké­sőbb a vendégfogadók is át­vették. s ma már mindenütt napi szükségletet elégít ki. Galambos Ferenc lépne a körhintáról, és csak lentről nézheti, hogyan forog­nak fenn a többiek. Igaz, ugyanúgy meghívnak a tsz- rendezvényekne, mint koráb­ban, de ez kevés ahhoz, hogy utolérjem magam. Szinte ide­gennek érzem magam a töb­biek között. Hiába végzem el otthon a dolgom ragyogóan, hiányérzetem van... A szellemi foglalkozásúak­nál hasonlók a gondolt, talán egy fokkal még nehezebbek is. Egy pedagógu&nő így pa­naszkodik: — Amióta itthon nevelem a gyereket, mindig az 'az érzé­sem, hogy lemaradok valami­ről. Folyton az jár az eszem­ben, ugyan mit csinálnak most az iskolában a kollégák, mi történik benn. Megveszek, s az első betűtől az utolsóig el­olvasok minden szaklapot, hogy legalább ezzel ne ma­radjak eL Csakhogy az olva­sottakat nincs kivel megbe­szélni, hiányoznak a nagysze­rű, lendületes szakmai viták, és általában hiányzik az is­kola, a gyerekek. Azért let­tem pedagógus, mert amióta az eszem tudom, ezt éreztem hivatásomnak. Viszont hiva­tásnak érzem az anyaságot is, s ezt a kettőt nem tudom ösz- szeegyezitetni. Szűknek érzem az otthon négy falát, de az sem okozna megnyugvást, ha a gyerekemet csak esténként láthatnám. Nem tudom, mit tegyek... Több kismama szívesen vál­lalna a gyermekgondozási se­gély idejére valamiféle félál­lást. Előnyös lenne ez azért is, mert kiegészítené a 600 fo­rintos segélyt, s azért is, mert legalább napi néhány órán át közösségben lehetnének. Viszont a segély bevezeté­sét éppen az indokolja, hogy a kismama felszabadult idejét egészen a gyermek nevelésére fordíthassa. A félállással pe­dig otthonába követné a kis­mamát a munka. Mint helyes megoldás, ez nem jöhet szá­mításba. A megoldást azonban keres­ni kell — mégpedig minden üzemnek, érintett munkahely­nek önállóan, mert ilyen eset­ben a kényelmes uniformizá­lás nem vezethet eredményre. Szakmai klubok, rendszeres összejövetelek, rendezvények kismamák fóruma? Tovább­képzések, tanfolyamok, ami­be az otthon levő munkatár­sat is bevonják? Sokféle ötlet közül lehet választani, s a lel­kiismeretes. felelősségteljes döntés megkönnyít egy másik választást, a munkahely, a közösség és a család közötti döntést. A KISMAMÁK egy része összebogozott, reménytelen ügynek látja a hivatásabeli kettősséget. Pedig nem az. A közösség segítőkész összefo­gásával lehet találni olyan megoldást. Szendi Márta Házasság — Svédországban hamarosan megszüntetik az eddig szoká­sos esketési formát. Azoknak, akik együtt akarnak élni, nem kell sem egyházi, sem polgári esküvőt tartani. Egy­szerűen bejelentik együttélési szándékukat a megfelelő hi­vatalban, és máris összeköl­tözhetnek. Erre a változásra a közvé­lemény sürgetése folytán ke­rült sor, amely már jó ideje várja a svéd családjog újra­fogalmazását. Klink igazság­ügy-miniszter ennek a követe­lésnek kíván eleget tenni az új törvényjavaslatával. Az újítás iránti érdeklődés nagyon is érthető, mert meg­szünteti a házasfelek összesí­tett jövedelmére kirótt, sok­szor rendkívül magas adót, svéd módra amely gyakran arra kénysze- ritette a házaspárokat, hogy névleg elváljanak, de tovább­ra is közös háztartásban él­jenek. A visszaéléseket úgy akarták megszüntetni, hogy a nem házas, de együtt élő pá­rokra is ugyanakkora adót róttak ki, mint a házasokra. A házasságkötések száma mé­gis egyre csökkent, az új ren­delet ugyanis szentesíteni lát­szott a párok törvénytelen együttélését. Az újfajta házasságkötési mód nemcsak az illetékektől és az eddig szükséges iratok beszerzésétől menti meg a fe­leket, hanem a partnerek jo­gi függetlenségét is megóvja. A gyermeket az új törvény is éppen úgy védi, mint az ed­digi. KOSSUTH RADIO: 8.0«: Hírek. 8.20: Ránki György: Pumádé ki­rály új ruhája — meseopera. — 9.50: Az éhség és a jóllakottság. Beszélgetés dr. Szendéi Adám ad­junktussal. — 10.05: A Rádióegye­tem antológiája. — 10.22: Schu­mann: II. szimfónia. — 10.59: Lot­tóeredmények. — 11.00: Iskolára* dió. — 11.35: Édes anyanyelvűnk. — 11.40: Philipp Emanuel Bach: E-dúr triószonáta. — 12,20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei kok­tél. — 13.15: Lakatos Sándor nép» zenekara Játszik. — 13.45j A har­madik évezred felé. Dr. Bitnai Mi­hály előadása. — 14.00: Szomszé­dolás. a Gyermekrádió műsora. — 14.25: Fonotéka. Iskolai magnótá- rosok ötperce. — 14.30: A gyermek és világa. — 15.10: Eisler; Wood- burry daloskönyv. — 15.30: Dávid Ojsztrah hegedül és vezényel. 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Így élünk... Holakovszky István műsora. — 17.05: Kék me­zőben fehér glóbusz. — 17.25: Hallgassuk együtt! — 18.05: Mik- rofórum. — 18.20; A Magyar Rá­dió és Televízió népi zenekara játszik. — 19.25: Sporthíradó. — 19.35; Az ürügy. Közvetítés a veszprémi Petőfi Színházból. — 21.50: Rose Marie. Filmzene. — 22.20: Szokolay Sándor—Ady End­re: A tűz márciusa. — 23.35: A denevér. — 0.10—0.25: Lantzene. PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Könnyű­zene. — 8.50: Időszerű nemzetközi kérdések. — 9.00—10.00: Ezeregy délelőtt. — 10.00: A zene hullám­hosszán. — 11.45: Szabóbástya. El­beszélés. — 12.00: Dóry József nó­tákat énekel. 12.30: Szecsődy Irén és Szalma Ferenc énekel. — 13.02: Konrad Sutarski lengyel költő versei. — 13.23: Olasz mu. zslka. — 14.00: Kettőtől hatig. — 18.10: Hangverseny a stúdióban. —- 18.50: A világkonszernek és a szakszervezeti harc. — 19.05: Az Állami Népi Együttes műsorából. 19.34: Hanglemezgyűjtők húsz­perce. — 20.25: Üj könyvek. — 20.28: Három tavasz. Operettrész­letek. — 30.50: Made in Hungary. 21.30: A mi előadóink. — 22.30: Láttuk, hallottuk. — 22.50: Nádas Gábor táncdalaiból. — 23.15: Ri­chard Strauss: Symphonia-domes- tica. TELEVÍZIÓ: 8.05—11.35: Iskolát*, vé. — 13.10—18.20: Iskolatévé. — 17.05: Pedagógusok fóruma. — 17.50: Hírek. — 17.55: A nagyorrú manó. Finn kisfilm. — 18.15: „HA—LBC célba ér/* Kisfilm. — 18.45: Reklám. — 18.50: tóti me­se. — 19.00: 25 esztendő a szocia­lizmus építésének útján. n. — 19.30: Koncert a 707. utcában. — 20.20: Péntek esti bemutató. Volt egyszer egy borbély. Tévéfilm. — 21.40: A Magyar Állami Operaház. — 22.05: Jégkorong-világbajnokság. BESZTERCEBÁNYA; ».30; Az el­lenség hátában, II. — 16.00: A Csehszlovákia—Finnország jégko­rong VB-mérk. közvetítése. — 19.00: Tv_híradó. —. 19.30: A Szov­jetunió—Svédország jégkorong VB-mérkőzés közvetítése. A Kossuth Kiadó közleménye A nők politikai, gazdasigt és szociális helyzete címmel megjelent füzet alakban, a Kossuth Könyvki­adó gondozásában az MSZMP Köz­ponti Bizottságának 1970. februác 18—19.1 ülésének anyaga. A füzet Pullai Árpád előadói beszédét, va­lamint a Központi Bizottság ál­lásfoglalását a nők politikai, gaz­dasági és szociális helyzetről, és a Központi Bizottság határozatéi tartalmazza. GORKIJ Leninről FI. tóttá. Az irodalomban már a 14. században van nyoma, s tudunk róla, hogy Jacquemin Gringonneur 1392-ben már VI. Károly, francia királynak festett kártyákat. ¥■ A névjegy múltja is száza­dokra nyúlik vissza. Az a fel­tevés, hogy Perzsiából szár­mazik, az újabb kutatások kö­vetkeztében megdőlt. A mai névjegyhez hasonló kártyákat először Velence gazdag keres­kedőarisztokratái használták, a 13. században. Velencéből egész Olaszországban elter­jedt, s alakja közben egyre ki­sebbedet^ A díszes kivitelű névjegyeknek Franciaország volt a hazája, ahol a barokk, a rokokó, majd XIV. Lajos ko­rának stílusjegyeit hordták magukon. A neveket pásztor- jelenetek, gyermekképek, táj­képek, antik romok, városké­pek, allegóriák vették körül, rézmetszéssel készültek, s a korabeli grafika becses ter­mékei. A múlt század közepén a névjegy készítésénél a réz­metszet szerepét a litográfia vette át, de hamarosan feltűn­tek a nyomtatott, és dombor- nyomású névjegyek is. A szá­zad elején ismét megkísérelték a díszes névjegyek feltámasz­tását, de nem sok sikerrel. A mai névjegy szolid kiállítású, kartonra nyomott nyomtat­vány, amelynek, jó kivitelét a Amikor Londonban elbú­csúztunk azt mondta ne­kem, hogy feltétlenül ellá­togat Capriba pihenni. Mielőtt azonban rászánta magát az utazásra, még egy­szer találkoztunk Párizsban, egy kétszobás diákszálláson, amely csak a méretét te­kintve volt diákjellegű, egyébként ragyogó tisztasá­got és szigorú rendet tartot­tak benne. Nagyezsda Konsz* tantyinovna teát főzött ne­künk, majd elment, és mi kettesben maradtunk. Ak­koriban bomladozott a Zna- nyije, s én azért utaztam oda, hogy megbeszéljem Lenin­nel: szervezzünk egy olyan új kiadóvállalatot, amely a lehetőségekhez képest, min­den írónkat egyesítené, Vla­gyimir Iljicsnek, Vorovszkij- nak éi még valakinek fel­ajánlottam, hogy legyenek a kiadó külföldi szerkesztői, Oroszországban pedig Gyesz* nyickij Sztrojev képviselte volna őket. Ügy véltem, szükséges vol­na több könyvet írnia nyu­gati irodalmak történetéről és az orosz irodalomról, a művelődés történetéről — olyan könyveket, amelyek gazdag adattárul szolgálná­nak a munkások önképzésé­hez és propagandához. Lenin azonban elvetette ezt a tervet, utalt a cenzúrára és arra, hogy milyen nehéz megszervezni embereinket; a legtöbb elvtársat leköti a gyakorlati pártmunka, nincs idejük írni. De legfőbb és számomra legmeggyőzőbb érve körülbelül így hang­zott: vastag könyvre nincs idő, vastag könyvvel az ér­telmiség táplálkozik, az pe­dig, mint látja, a szocializ­mustól a liberalizmushoz pártol át, s mi nem tudjuk letéríteni a maga választot­ta útról. Nekünk újságra, brossúrára van szükségünk, jó volna visszaállítani a Znanyije kiskönyvtárát, ez azonban Oroszországban a cenzúra, itt pedig a szállítá­si feltételek miatt lehetet­len : tíz- és százezrével kell ontani a röplapokat a tömeg" nek, s ilyen mennyiséget il­legálisan nem lehet szállí­tani. Várjunk a kiadóval jobb időkig. A reá mindig jellemző le­nyűgöző élénkséggel és sza­batossággal a dumára terel­te a szót. a kadét pártiakra, akik „szégyenük, hogy ok­tóbristák” (Októbristák — az 1905. október 17-i cári ki­áltvány után nagytőkések­ből és földbirtokosokból ala­kult, a cárt támogató párt), meg hogy „nekik csak jobb felé visz az útjuk”, majd egy sereg bizonyítékot sorolt fel, hogy közel van a hábo­rú, s „bizonyára nem is egy, hanem a háborúk egész so­ra” ez a jóslata csakhamar beigazolódott a Balkánon. Felállt, jellegzetes mozdu­latával a hóna alá a mel­lényébe dugta ujjait, és hunyorogva, csillogó szem­mel lassan fel-alá járkált a szűk szobácskábán. — Háború lesz. Elkerül­hetetlen. A kapitalista vi­lág elérkezett a rothadó erjedés állapotába, az em­bereket máris megfertőzte a sovinizmus, a nacionalizmus mérge. Azt hiszem, még megéljük az európai általá­nos háborút. A proletariá­tus? A proletariátus aligha fog önmagában erőt találni a véres viszály elhárítására. Hogy is lehetne ezt elérni? Ál­talános európai munkássztrájk­kal ? Ehhez nem eléggé szerve­zett, nem eléggé öntudatos. Egy ilyen sztrájk a polgárháború kezdete lenne: mi reálpoli­tikusok vagyunk, erre nem számíthatunk. Megállt és cipője talpával a padlón csoszogva, komoran mondta: — A proletariátus persze rettenetesen megsínyli majd, egyelőre ez a sorsa. De el­lenségei egymást fogják meggyengíteni. Ez is elkerül* hetetlen. És hozzám lépve, mintegy maga is csodálkozva, igen nyomatékosan, de halkan ki­jelentette: — Igen. Gondolja csak meg: miért hajtják a jólla­kottak az éheseket egymás mészárlására? Ismer-e en­nél idiótább, és undorítóbb bűnt? A munkások szörnyű árat fizetnek majd ezért, de végeredményben ők győz­nek. Ez a történelem aka­rata. Gyakran emlegette a tör­ténelmet, de beszédeiben so­hasem éreztem, hogy feti- sista módon meghajolt an­nak akarata és ereje előtt. A beszéd felizgatta, az asz. tálhoz ült, megtörölte iz­zadt homlokát, hörpintett a hideg teából, és váratlanul megkérdezte: — Miféle botrány volt ma­gával Amerikában? Az új­ságokból tudom, miről van szó, de hogyan történt? Röviden elmondtam neki kalandjaimat. Nem' találkoztam még senkivel, aki olyan ellenáll­hatatlanul nevetett volna, mint Lenin. Szinte furcsa volt, hogy egy ilyen szigorú realista, aki jól látja, mé­lyen átérzi a nagy társadal­mi tragédiák elkerülhetetlen­ségét, s kérlelhetetlenül és rendíthetetlenül gyűlöli a tőkés világot — gyermek módjára, könnyesen fulladoz­va tud nevetni. Nagy és egészséges lélek kellett ah­hoz, hogy így nevethessen. — Eh, hiszen maga hu­morista! — mondta kacagva. Látja, ezt nem gondoltam volna. Tudja az ördög: na­gyon mulatságos. S a nevetéséből fakad: könnyeket törülgetve, immár komolyan, jóindulatú, sze­líd mosollyal mondta: — Jó dolog az, hogy tré­fásan viseli el a balsikert A humor kitűnő, egészsé­ges tulajdonság. Nagyon megértem a humort, bár be­lőlem hiányzik. Pedig az életben talán több a mu­latságos dolog, mint a szo­morú, igen, több. Megbeszéltük, hogy más­nap felkeresem, de rossz idő volt. este sok vért köptem, s másnap elutaztam. (Folytatjuk) 4 NÓGRAD - 1970. március 20., péntek l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents