Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

Az csseni Folkwang alkotási iskola egyik volt növendékének rajztábláján született meg ez a kis gépkocsi. A iiatal német konstruktőr két éve egy holland autógyárnál dolgozik. Mini- autóját most az amszterdami kiállításon mutatták be első alkalommal. Az 50 köbcenti­méteres Sachs-motorral felszerelt autó 4,5 lóerős teljesítményével óránként 50 kilométeres sebesség elérésére is képes Becsülettel eleget tenni n feladatnak UecHÜlt'Hel a hasáért Obsitosok Kistoronyén Gőg Mátyást, a Borsosberé- nyi Állami Gazdaság igazgató­ját jól ismerik a rétsági já­rás községeiben. Nemcsak úgy, mint igazgatót, hanem úgy is, mint a járás egyik legjobb pártpropagandistáját. Amikor a beszélgetés során azt kér­deztem tőle: hogyan lehet a két munkát egyeztetni,, hatá­rozott volt a válasza. Mégpe­dig az, hogy nem is lehetne különválasztani. A gazdasági munka és a propagandista tevékenység szorosan össze­függ egymással. Az emberek csak akkor értik meg a gaz­dasági feladat jelentőségét, ha annak politikai célját is is­merik. Erre saját tapasztala­ta van, hiszen már 1946-tól végzi a propagandista munkát. — Most a gazdaságpolitika mezőgazdasági tanfolyamának vagyok járási vezető propa­gandistája. A járás területén tizenkét ilyen jellegű tanfo­lyam működik. Ezek előadói­nak felkészítése az én felada­tom. Magam rendszeresen részt veszek a megyei eligazí­táson ahol a négy-öt órás tájékoztatás keretében orszá­gos és megyei anyagot dol­gozunk- fel. Az már az én feladatom, hogy másfél ha­vonként az itthon megtartott eligazításon járási, községi té­nyekkel egészítsem ki a bros­sánál, a Kossuth Kiadótól ka­pott anyagot. Ha pedig ezeket az ismereteket a ‘helyi elő­adók is bővítik, ékkor fel­tétlen hasznos ez az oktatási forma, gazdag anyagot tár a hallgatók elé. Az ellenőrzése­im során azt is tapasztaltam, hogy azokban a községekben, ahol a helyi vezetők, elsősor­ban a termelőszövetkezetek el­ső számú emberei is részt vésznek az oktatáson, nem hagyják magukra az előadó­kat, feltétlen eredményesebb az oktatás. Amikor arról beszélünk, ho­gyan készül ő maga az okta­tásra, rendkívül hasznos ta­pasztalatokat mond el. Ezek közé tartozik, hogy például rendszeresen tanulmányozza a járási párt- és tanácsi hatá­rozatokat, a végrehajtó1 bizott­ságok állásfoglalását egy-egy témában. Ezek birtokában magyarázza az előadás témá­ját. — Az előadók felkészítése során számos vitát lefolytat­tunk már. Ezek közé tartozik a termelőszövetkezetek egye­sítése, vagy a jövedelmezőségi szint növelése, avagy éppen az állami támogatás új rendszere. Ezek a viták számomra azért is vonzók, mert a határozatok birtokában állást tudok fog­lalni, de a tanfolyam előadói is gazdagabb ismeretanyag­gal állnak a hallgatók elé. Szó esett a beszélgetés so­rán az ellenőrzés módszeréről is. Góg Mátyás határozott vé­leménye, hogy ehhez nem elég csak a járási vezető propa­gandista, hanem úgy, mint ezt a rétsági járásban is gyakorol­ják, szükséges a járási párt- bizottság tagjainak segítség- nyújtása. — Az ellenőrzés végső soron segítségnyújtás is az előadók­nak. Ilyenkor megbeszéljük a tanfolyam levezetésében. a hallgatók visszakérdezésében tapasztaltakat, s ha szükséges, tanácsokkal szolgálunk a tan­folyam vezetőinek. Különösen ott szükséges ez, ahol peda­gógus az előadó, aki nem le­het teljesen tisztában a ter­melőszövetkezetek gondjaival, az előttük álló feladatokkal. Azután továbbutaztam Olaszországba, Capriba, ott belemerültem az orosz újsá­gok, könyvek olvasásába, ez is nagyon nyomasztóan hatott hangulatomra. Ha az állka­pocsból kivett fog képes érez­ni, akkor bizonyára ugyan­olyan egyedül érezheti ma­gát, mint akkor én. Nagyon csodálkoztam azon a bohóc­hoz méltó fürgeségen, amely- lyel ismerőseim átugrottak az egyik „platformról” a másik­ra. Oroszországból alkalmi, szétugrasztott, megrémült for­radalmárok érkeztek; dühösek voltak önmagukra meg azok­ra, akik berángatták őket a „reménytelen vállalkozásba.” ✓ — Minden elveszett — mondták. — Mindent szétver­tek, kiirtottak, száműztek, be­börtönöztek ! Sok nevetséges eset is akadt, de ezek a legkevésbé sem vol­tak mulatságosak. Az egyik oroszországi vendég, mégpe­dig egy tehetséges író, azt bi­zonygatta nekem, hogy én az Éjjeli menedékhely Lukájá- nak a szerepét játszottam: jöttem, vigasztaló szavakat szóltam a fiatalsághoz, az hitt nekem és betörte a fejét, én pedig megszöktem. Egy má­sik erősködött, hogy engem felfalt az „irányzatosság”, s „bukott ember” vagyok, aki csak azért tagadom a balett jelentőségét, mert az „cári.” Egyáltalán, nagyon sok ne­vetséges ostobaság hangzott — Még a beszélgetés elején kérdezte, hogy a kettőt, mint a gazdaság vezetését, a veze­tő propagandista beosztást ho­gyan lehet egyeztetni. Erről ugyan már szóltam, most még­is egy másik oldaláról közelí­tem meg a témát. Ez pedig az, hogy a gazdaságban is jó munkatársakra van szükség. ÜVÍi nem számoljuk a munká­ban eltöltött órákat. Pedig van mit tennünk éppen ezek­ben a napokban. Folytatjuk az építkezéseket, készülünk a megkésett tavaszi munkákra. A vezetőségi üléseken, rend­szeresen beszámoltatom a be­osztott vezetőket, s közös meg­egyezés alapján végezzük gaz­dasági munkánkat, így jut több időm a hozzám nagyon is közelálló propagandista fel­adat végrehajtására. Mert azt vallom, ha egyszer vállaltam, akkor becsülettel kell eleget tenni ennek a megbízatásnak. — somogyvári — el, s gyakran úgy éreztem, Oroszországból dohos port hoz á szél. És hirtelen, mint a mesé­ben: ott termettem az Orosz- országi Szociáldemokrata Párt kongresszusán. Persze hogy ünnep ez! De csak az első ülésig ün­nepeltem, a „napirend” fe­letti vitáig. E viták szilajsága egyszeriben lehűtötte lelkese­désemet, s nemcsak azért, mert éreztette, milyen élesen szakadt ketté a párt refor­mistákra és forradalmárokra — ezt már 1903 óta tudtam —, hanem mert a reformisták ilyen ellenségesen viselkedtek Leninnel. Ez szűrődött és fröcskölt át beszédeiken, mint a nagy nyomású víz az ócska tűzol tófecskendöből. Amit mondanak, az nem mindig fontos — de mindig fontos, hogyan mondják. Pleha- nov nyakig begombolt kabát­jában protestáns lelkészhez hasonlított; megnyitotta a kongresszust, s akár egy hit­oktató, abban a meggyőződés­ben szónokolt, hogy gondo­latai vitathatatlanok, minden szava egy-egy drágakő, sőt még a szavai közt a szünetek is azok. Nagyon ügyesen ag­gatta a levegőbe, az ülésezők feje fölé a szépen kicirkal- mazott frázisokat, és ha a Március 15-én vasárnap, a*? 1848-as polgári forradalom évfordulóján Kisterenyén az egykori urasági kastélyban — a mai művelődési házban — 193. ötven évét betöltött „öreg harcosnak” kiosztották az obsitot. Nem volt véletlen a kisterenyei ünnepség, és a nagy történelmi évforduló idő­pontjának egybeesése. Dr. Me­zővári Gyula alezredes, a me­gyei kiegészítő parancsnokság vezetője elmondta, hogy a ka­tonabúcsúztatót mindenütt igyekeznek összekapcsolni a jelentősebb évfordulókkal, mert ezzel is kifejezni sze­retnék az esemény jelentősé­gét. Inkább ütöm 1.. semmint öröm az obsit- osztás. Az ünnepélyes búcsúztatás­ra érkezett alezredest két rö­vid kabátos, fekete kucsmás, bajúszos ember szólítja meg a művelődési ház előtti park be­járatánál. Szabályosan, fesze­sen jelentkeznek és eltávozást kérnek. A két Danyi nyugdí­jas bányász, unokatestvérek, mindketten 1919-ben szülét­— Két buszt küldött értük az Agárdi Állami Gazdaság. Itt a tavasz, nyitni kell a szőlő­ket, és az agárdiak számí­tanak ránk. A Danyiák fél lábbal már úton vannak, hümmögnek, krákognak, nem szívesen hagyják itt az ünnepséget, a sok pajtást, akikkel valami­kor együtt szolgáltak. Ünnepi és ritka alkalom az obsitosz- tás, egyszer van az életben, ugyanúgy, mint a születés vagy a halál, amit a „szeren­cséseknek”, a mostani kiszol­gált katonáknak sikerült el­kerülniük. Pedig volt rá alka­lom, akár a Don-kanyarnál is elég. A Danyiak ügyében azonnal intézkedik az alezre­des — soron kívül megkap­ják a díszes emléklapot, és a kopott katonakönyvei Jó kézben A kisterenyei ünnepségre a Karancs-völgyi községeket kivéve, tulajdonképpen a sal­gótarjáni járás területén élő idős katonákat mozgósították. A 205 behívott közül mind­össze 12 nem jelent meg — főleg betegség miatt. Bent, a művelődési ház színpadán mór a fellépésre készül a he­lyi általános iskola irodalmi színpada és a nemrég újra­szerveződött és igazán figye­lemre méltó palóc együttes, amelyet egy egyszerű asszony, az őstehetségű Komár Sán- dorné vezet. bolsevikok padjaiban valaki megmoccant, összesúgott va­lamelyik társával, akkor a tiszteletre méltó szónok, rövid szünetet tartva, szögként döf­te bele pillantását. Kabátjának egyik gombját jobban kedvelte, mint a töb­bit, ezt kedveskedve és sza­kadatlanul simogatta az ujjó- val, és ha szünetet tartott, úgy nyomogatta, mint egy csengőgombot;- az ember azt hihette, hogy éppen ez a gombnyomás szakítja félbe a beszéd egyenletes folyását. Az egyik ülésen Plehanov éppen válaszolni akart valakinek, karját keresztbe fonta mellén és hangosan, megvetően eny- nyit mondott: — H-he! Ezen a bolsevik munkások nevettek. Plehanov felhúzta a szemöldökét, és fél arca el­sápadt; azért mondom, hogy fél arca, mert én az emel­vény oldalán ültem, és profil­ból láttam az arcát. Mialatt Plehanov az első ülésen beszélt, a bolsevikok padjában leggyakrabban Le­nin fészkelődött, hol össze­húzódott, mintha fázna, hol kinyújtózott mintha melege volna; ujjait bedugta a hó­na alá, állát dörzsölte, meg­rázta értelmes fejét, és vala­mit súgott Tomszkijnak. —Az önök katonaigazolvá­nyát nézve — mondja dr. Me­zővári Gyula alezredes az ősz- szegy ült obsitosoknak — aka­ratlanul is a vöröskatona édesapák dicső emlékére gon­dolunk. Önök akkor születtek, amikor apáik hazánk törté­nelmében először létrehozták a nép államát. Katonaköny­vükben az 1939-es esztendő­vel jelentkező első bejegyzé­sek arról tanúskodnak, hogy a nemzetvesztő magyar ural­kodó osztály egy igazságtalan és sok áldozattal járó hábo­rúba sodorta a népet. Nógrád- ból az akkor bevonultak mintegy 15—20 százaléka nem tért vissza. Akik ma átveszik az oklevelet, felszabadulásunk idején fiatalon a háború bor­zalmait feledve dolgoztak az ország újjáépítésén. Hazánk védelmi erejének fokozását ma is fontos feladatnak tart­juk és joggal mondhatjuk, hogy hadseregünk személyi állománya jól képzett, hazá­ját szerető, pártunk útmuta­tását követő katonákból áll. A fegyver,, amit képletesen szólva, önök most átadnak, jó kezekbe kerül. Pártunk és kormányunk továbbra is szá­mít az önök munkájára! Külön tisztelettel Az első obsitot Varga And­rás kiszolgált katona kapta. Az ünnepségen a járási párt- bizottság, a tanács és a Ha­zafias Népfront vezetői külön tisztelettel szóltak azokról az öreg katonákról, akik a há­KOSSUTH RÁDIÓ: 8.00: Hírek. 8.20: Zenekari muzsika. — 9.00: ilarsan a kürtszó. — 9.36: Táncze­ne. — 10.05: Gömbör úr. — 10.36: XX. századi kórusmuzsika. — íl.oo; iskolarádió. — 11.35: Prokofjev: D~ dúr szonáta. — 12.00: Déli Króni­ka. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.50: Melódiákoktól. — 13.45: Törvény­könyv. — 14.00: Pol-beat. — 14.11s A csodálatos nyúlcipő. Mesejáték. — 15.10: Borodin: Igor herceg. — 15.20: Rádióiskola. — 16.00.: A vi­lággazdaság hírei. — 16.05: Ne­gyedszázad távolából. — 16.10: De­ák Tamás: Fúvósötös. — 16.22: 25 év gazdaságtörténet — gazdasági stratégia. IV. rész. — 16.52: Diet­rich Fischer—Diescau Ravel-dalo« kát énekel. — 16.48: Az élő nép­dal. — 17.00: Hírek. — 17.05: Tal­lózás a világsajtóban. — 17.20: Suppé: Könnyülovassági nyitány. — 17.27: Milyen ma a korszerű műveltség? — 17.47: Könnyűzenei Híradó. — 18.17: Vendégszerkesz­tő: Kishegyi Árpád. Operarészle­tek. — 19.25: A Szabó család. — 19.55: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Magyar századok zenéje, IV. rész. — Kb.; 21.29: Gondolat és cselekvés — Lenin. — 22.15: Sport­hírek. — 22.20: Lakatos Vince né­pi zenekara játszik. — 23.00: A hanglemezbolt könnyűzenei úJdon_ ságai. — 23.20: Éjszakai Rádió­színház. a hóember. 0.10—0.25: Operaáriák. Amikor pedig Plehanov ki­jelentette, hogy „a pártban nincsenek revizionisták”, Le­nin előrehajolt, kopasz feje kipirult, válla rázkódott a hangtalan nevetéstől, a mel­lette és mögötte ülő munká­sok ugyancsak mosolyogtak, a terem végéből pedig valaki zordul és hangosan megkér­dezte. — Hát a túlsó oldalon mi­félék ülnek? A tömzsi kis Fjodor Dan úgy beszélt, mint akinek a hamisítatlan igazság a tulaj­don édeslánya, ő szülte, ő nevelte fel, és még most is nevelgeti; ő maga, Fjodor Dan pedig Marx Károly tö­kéletes megtestesülése, és a bolsevikok faragatlanok, illet­len gyerkőcök, ami különö­sen kiviláglik a mensevikek- kel szemben tanúsított visel­kedésükből, akik között „a marxizmus minden kiváló teoretikusa” megtalálható — mondta. — önök nem marxisták — jelentette ki megvetően —, nem, önök nem marxisták! — és sárga öklét jobbfelé emelte a levegőbe. Az egyik munkás megkér­dezte tőle: — Hát maga mikor teázik majd megint együtt a liberá­lisokkal? ború alatt eljutottak az el­lenállási mozgalom vállalásá­ig, a fasizmus elleni küzde­lemig és az ötvenhatos el­lenforradalom idején is fegy­verrel a kézben küzdöttek a szocialista hazáért. Ilyen ki­szolgált katona Tanyai Kál­mán is. — A nagybátonyi géoiizem- néi dolgozom, Mátranovakor születtem 19í9-befi — mon­dotta. — Négy polgárit jár­tam, mégis sokáig naps/ánys- ként dolgoztam, és csak ne­hezen tanulhattam szakmát. Amikor Rétságra bevonultat­tak bennünket, tudtuk, hogy háború lesz. Kétszer is kivit­tek a frontra. Bizony sokkal többen lettünk volna a mai szép ünnepségen, ha nincs az a háború, ötvenhatban is ne­héz helyzetbe kerültünk a nagybátonyi ' szolgáltatónál Benczés Bélával és Szopóczi Ferenccel. Most itt az obsit, de ha kell, újra megvódjük a nép államát. Tanyai Kálmán nem a mindenáron való harc, hanem az építés embere. Tagja az üzemi szakszervezeti bizott­ságnak, elnöke a járási sport- szövetségnek, kiváló sportve­zető, kétszeres kiváló dolgozó és jelentős szerepet vállalt a polgárvédelmi munkában. Kétszer is a szemébe szökött a könny az ünnepség alatt. — Meglepett bennünket ez az ünnepség és megható a megbecsülés, amellyel az öreg katonákat elbocsátották. Kö­szönöm valamennyi obsitos nevében ... (pataki) PETŐFI RADIO: 8.85: Dallal, tánccal a világ körül. — 8.15: Kül­politikai figyelő. — 9.00: Jindricb Bauer fúvósegyüttese játszik. — 9.10: Bolgár művészek operafel- vételeiböl. — 10.00: A zene hullám­hosszán. — 11.45: Léteznek-e a tenger szörnyei. Előadás. — ÍZ.00: Farkas Gyula: Csárdásrapszódia. 12.08: Ormándy Jenő vezényel. — 13.00: Hírek. — 13.03: Brahms-mű­vek. — 14.00—18.00: Randevú ket­tőtől hatig... — 18.00: Hírek. —* 18.10—19.54: Fiatalok hullámhosz­szán. — 20.00; Esti Krónika. II. — 20.25: Crj könyvek. — 20.28: Iliász. — 21.36: Népdalcsokor. — 22.12: A Bartók Vonósnégyes hangverse­nye Asconából. — 23.46: Tánczene. TELEVÍZIÓ: 8.05—12.25: Iskola, tévé. — 13.10—17.10: Iskolatévé. - 18.00: Hírek. — 18.05: A felszín alatt. — 18.45: Reklámműsor. — 18.50: Tizen Túliak Társasága. — 19.45: Esti mese. — 20.00: Tv-hir- adó. — 20.20: A komédiás. Magya­rul beszélő angol film. — 21.50: Jazzpódtum "70. — 22.10: Tv-hlradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 16.00: A Csehszlovákia — NDK jégkorong VB-mérkőzés közvetítése. — 19.00: és 21.55: Tv-híradó. — 20.45: Slá­gerstúdium. — 21.20: Lancoiet. (An­gol tv-sórozat.) Nem emlékszem, hogy Martov felszólalt-e az első ülésen. Ez a lenyűgözően ro­konszenves ember* fiatalos tűzzel beszélt, és úgy látszott, különösen mélyen átérzi a szakadás drámáját, az ellent­mondások fájdalmát. Egész testében remegett, hajlongott, görcsösen gombol- gáttá keményített ingének gallérját, hadonászott; kabát­ja ujjából kiugró kézelője el­takarta a keze fejét, ezért magasra emelte a kezét, és megrázta, hogy a kézelőt visszazökkentse törvényes he­lyére. Olyan volt, mintha Martov nem érvelne, hanem könyörögne, rimánkodna: a szakadást feltétlenül meg kell szüntetni, a párt túl gyenge ahhoz, hogy kettéhasadjon, a munkásnak mindenekelőtt „szabadságjogokra” van szük­sége, lelket kell beléje önte­ni. Beszéde olykor majdnem hisztérikusan hangzott, szó­bősége érthetetlenné tette, maga a szónok pedig fárasz­tó volt. Beszédének végén, s mintegy attól függetlenül, de mégis „harcias” hangon, to­vábbra is tüzetesen ellenezte a harci csoportokat és általá­ban a fegyveres felkelést elő­készítő tevékenységet. Jól emlékszem, amint a bolsevikok padjaiból valaki álmélkodva felkiáltott: — Ejnye már, no! S ekkor, azt hiszem, Tomsz- kij megkérdezte; — Talán még a kezünket is levágassuk, hogy Martov elvtárs megnyugodjék? (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1970. március 17-, kedd GORKIJ Leninről ni. Mai műsor

Next

/
Thumbnails
Contents