Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-17 / 64. szám
Az csseni Folkwang alkotási iskola egyik volt növendékének rajztábláján született meg ez a kis gépkocsi. A iiatal német konstruktőr két éve egy holland autógyárnál dolgozik. Mini- autóját most az amszterdami kiállításon mutatták be első alkalommal. Az 50 köbcentiméteres Sachs-motorral felszerelt autó 4,5 lóerős teljesítményével óránként 50 kilométeres sebesség elérésére is képes Becsülettel eleget tenni n feladatnak UecHÜlt'Hel a hasáért Obsitosok Kistoronyén Gőg Mátyást, a Borsosberé- nyi Állami Gazdaság igazgatóját jól ismerik a rétsági járás községeiben. Nemcsak úgy, mint igazgatót, hanem úgy is, mint a járás egyik legjobb pártpropagandistáját. Amikor a beszélgetés során azt kérdeztem tőle: hogyan lehet a két munkát egyeztetni,, határozott volt a válasza. Mégpedig az, hogy nem is lehetne különválasztani. A gazdasági munka és a propagandista tevékenység szorosan összefügg egymással. Az emberek csak akkor értik meg a gazdasági feladat jelentőségét, ha annak politikai célját is ismerik. Erre saját tapasztalata van, hiszen már 1946-tól végzi a propagandista munkát. — Most a gazdaságpolitika mezőgazdasági tanfolyamának vagyok járási vezető propagandistája. A járás területén tizenkét ilyen jellegű tanfolyam működik. Ezek előadóinak felkészítése az én feladatom. Magam rendszeresen részt veszek a megyei eligazításon ahol a négy-öt órás tájékoztatás keretében országos és megyei anyagot dolgozunk- fel. Az már az én feladatom, hogy másfél havonként az itthon megtartott eligazításon járási, községi tényekkel egészítsem ki a brossánál, a Kossuth Kiadótól kapott anyagot. Ha pedig ezeket az ismereteket a ‘helyi előadók is bővítik, ékkor feltétlen hasznos ez az oktatási forma, gazdag anyagot tár a hallgatók elé. Az ellenőrzéseim során azt is tapasztaltam, hogy azokban a községekben, ahol a helyi vezetők, elsősorban a termelőszövetkezetek első számú emberei is részt vésznek az oktatáson, nem hagyják magukra az előadókat, feltétlen eredményesebb az oktatás. Amikor arról beszélünk, hogyan készül ő maga az oktatásra, rendkívül hasznos tapasztalatokat mond el. Ezek közé tartozik, hogy például rendszeresen tanulmányozza a járási párt- és tanácsi határozatokat, a végrehajtó1 bizottságok állásfoglalását egy-egy témában. Ezek birtokában magyarázza az előadás témáját. — Az előadók felkészítése során számos vitát lefolytattunk már. Ezek közé tartozik a termelőszövetkezetek egyesítése, vagy a jövedelmezőségi szint növelése, avagy éppen az állami támogatás új rendszere. Ezek a viták számomra azért is vonzók, mert a határozatok birtokában állást tudok foglalni, de a tanfolyam előadói is gazdagabb ismeretanyaggal állnak a hallgatók elé. Szó esett a beszélgetés során az ellenőrzés módszeréről is. Góg Mátyás határozott véleménye, hogy ehhez nem elég csak a járási vezető propagandista, hanem úgy, mint ezt a rétsági járásban is gyakorolják, szükséges a járási párt- bizottság tagjainak segítség- nyújtása. — Az ellenőrzés végső soron segítségnyújtás is az előadóknak. Ilyenkor megbeszéljük a tanfolyam levezetésében. a hallgatók visszakérdezésében tapasztaltakat, s ha szükséges, tanácsokkal szolgálunk a tanfolyam vezetőinek. Különösen ott szükséges ez, ahol pedagógus az előadó, aki nem lehet teljesen tisztában a termelőszövetkezetek gondjaival, az előttük álló feladatokkal. Azután továbbutaztam Olaszországba, Capriba, ott belemerültem az orosz újságok, könyvek olvasásába, ez is nagyon nyomasztóan hatott hangulatomra. Ha az állkapocsból kivett fog képes érezni, akkor bizonyára ugyanolyan egyedül érezheti magát, mint akkor én. Nagyon csodálkoztam azon a bohóchoz méltó fürgeségen, amely- lyel ismerőseim átugrottak az egyik „platformról” a másikra. Oroszországból alkalmi, szétugrasztott, megrémült forradalmárok érkeztek; dühösek voltak önmagukra meg azokra, akik berángatták őket a „reménytelen vállalkozásba.” ✓ — Minden elveszett — mondták. — Mindent szétvertek, kiirtottak, száműztek, bebörtönöztek ! Sok nevetséges eset is akadt, de ezek a legkevésbé sem voltak mulatságosak. Az egyik oroszországi vendég, mégpedig egy tehetséges író, azt bizonygatta nekem, hogy én az Éjjeli menedékhely Lukájá- nak a szerepét játszottam: jöttem, vigasztaló szavakat szóltam a fiatalsághoz, az hitt nekem és betörte a fejét, én pedig megszöktem. Egy másik erősködött, hogy engem felfalt az „irányzatosság”, s „bukott ember” vagyok, aki csak azért tagadom a balett jelentőségét, mert az „cári.” Egyáltalán, nagyon sok nevetséges ostobaság hangzott — Még a beszélgetés elején kérdezte, hogy a kettőt, mint a gazdaság vezetését, a vezető propagandista beosztást hogyan lehet egyeztetni. Erről ugyan már szóltam, most mégis egy másik oldaláról közelítem meg a témát. Ez pedig az, hogy a gazdaságban is jó munkatársakra van szükség. ÜVÍi nem számoljuk a munkában eltöltött órákat. Pedig van mit tennünk éppen ezekben a napokban. Folytatjuk az építkezéseket, készülünk a megkésett tavaszi munkákra. A vezetőségi üléseken, rendszeresen beszámoltatom a beosztott vezetőket, s közös megegyezés alapján végezzük gazdasági munkánkat, így jut több időm a hozzám nagyon is közelálló propagandista feladat végrehajtására. Mert azt vallom, ha egyszer vállaltam, akkor becsülettel kell eleget tenni ennek a megbízatásnak. — somogyvári — el, s gyakran úgy éreztem, Oroszországból dohos port hoz á szél. És hirtelen, mint a mesében: ott termettem az Orosz- országi Szociáldemokrata Párt kongresszusán. Persze hogy ünnep ez! De csak az első ülésig ünnepeltem, a „napirend” feletti vitáig. E viták szilajsága egyszeriben lehűtötte lelkesedésemet, s nemcsak azért, mert éreztette, milyen élesen szakadt ketté a párt reformistákra és forradalmárokra — ezt már 1903 óta tudtam —, hanem mert a reformisták ilyen ellenségesen viselkedtek Leninnel. Ez szűrődött és fröcskölt át beszédeiken, mint a nagy nyomású víz az ócska tűzol tófecskendöből. Amit mondanak, az nem mindig fontos — de mindig fontos, hogyan mondják. Pleha- nov nyakig begombolt kabátjában protestáns lelkészhez hasonlított; megnyitotta a kongresszust, s akár egy hitoktató, abban a meggyőződésben szónokolt, hogy gondolatai vitathatatlanok, minden szava egy-egy drágakő, sőt még a szavai közt a szünetek is azok. Nagyon ügyesen aggatta a levegőbe, az ülésezők feje fölé a szépen kicirkal- mazott frázisokat, és ha a Március 15-én vasárnap, a*? 1848-as polgári forradalom évfordulóján Kisterenyén az egykori urasági kastélyban — a mai művelődési házban — 193. ötven évét betöltött „öreg harcosnak” kiosztották az obsitot. Nem volt véletlen a kisterenyei ünnepség, és a nagy történelmi évforduló időpontjának egybeesése. Dr. Mezővári Gyula alezredes, a megyei kiegészítő parancsnokság vezetője elmondta, hogy a katonabúcsúztatót mindenütt igyekeznek összekapcsolni a jelentősebb évfordulókkal, mert ezzel is kifejezni szeretnék az esemény jelentőségét. Inkább ütöm 1.. semmint öröm az obsit- osztás. Az ünnepélyes búcsúztatásra érkezett alezredest két rövid kabátos, fekete kucsmás, bajúszos ember szólítja meg a művelődési ház előtti park bejáratánál. Szabályosan, feszesen jelentkeznek és eltávozást kérnek. A két Danyi nyugdíjas bányász, unokatestvérek, mindketten 1919-ben szülét— Két buszt küldött értük az Agárdi Állami Gazdaság. Itt a tavasz, nyitni kell a szőlőket, és az agárdiak számítanak ránk. A Danyiák fél lábbal már úton vannak, hümmögnek, krákognak, nem szívesen hagyják itt az ünnepséget, a sok pajtást, akikkel valamikor együtt szolgáltak. Ünnepi és ritka alkalom az obsitosz- tás, egyszer van az életben, ugyanúgy, mint a születés vagy a halál, amit a „szerencséseknek”, a mostani kiszolgált katonáknak sikerült elkerülniük. Pedig volt rá alkalom, akár a Don-kanyarnál is elég. A Danyiak ügyében azonnal intézkedik az alezredes — soron kívül megkapják a díszes emléklapot, és a kopott katonakönyvei Jó kézben A kisterenyei ünnepségre a Karancs-völgyi községeket kivéve, tulajdonképpen a salgótarjáni járás területén élő idős katonákat mozgósították. A 205 behívott közül mindössze 12 nem jelent meg — főleg betegség miatt. Bent, a művelődési ház színpadán mór a fellépésre készül a helyi általános iskola irodalmi színpada és a nemrég újraszerveződött és igazán figyelemre méltó palóc együttes, amelyet egy egyszerű asszony, az őstehetségű Komár Sán- dorné vezet. bolsevikok padjaiban valaki megmoccant, összesúgott valamelyik társával, akkor a tiszteletre méltó szónok, rövid szünetet tartva, szögként döfte bele pillantását. Kabátjának egyik gombját jobban kedvelte, mint a többit, ezt kedveskedve és szakadatlanul simogatta az ujjó- val, és ha szünetet tartott, úgy nyomogatta, mint egy csengőgombot;- az ember azt hihette, hogy éppen ez a gombnyomás szakítja félbe a beszéd egyenletes folyását. Az egyik ülésen Plehanov éppen válaszolni akart valakinek, karját keresztbe fonta mellén és hangosan, megvetően eny- nyit mondott: — H-he! Ezen a bolsevik munkások nevettek. Plehanov felhúzta a szemöldökét, és fél arca elsápadt; azért mondom, hogy fél arca, mert én az emelvény oldalán ültem, és profilból láttam az arcát. Mialatt Plehanov az első ülésen beszélt, a bolsevikok padjában leggyakrabban Lenin fészkelődött, hol összehúzódott, mintha fázna, hol kinyújtózott mintha melege volna; ujjait bedugta a hóna alá, állát dörzsölte, megrázta értelmes fejét, és valamit súgott Tomszkijnak. —Az önök katonaigazolványát nézve — mondja dr. Mezővári Gyula alezredes az ősz- szegy ült obsitosoknak — akaratlanul is a vöröskatona édesapák dicső emlékére gondolunk. Önök akkor születtek, amikor apáik hazánk történelmében először létrehozták a nép államát. Katonakönyvükben az 1939-es esztendővel jelentkező első bejegyzések arról tanúskodnak, hogy a nemzetvesztő magyar uralkodó osztály egy igazságtalan és sok áldozattal járó háborúba sodorta a népet. Nógrád- ból az akkor bevonultak mintegy 15—20 százaléka nem tért vissza. Akik ma átveszik az oklevelet, felszabadulásunk idején fiatalon a háború borzalmait feledve dolgoztak az ország újjáépítésén. Hazánk védelmi erejének fokozását ma is fontos feladatnak tartjuk és joggal mondhatjuk, hogy hadseregünk személyi állománya jól képzett, hazáját szerető, pártunk útmutatását követő katonákból áll. A fegyver,, amit képletesen szólva, önök most átadnak, jó kezekbe kerül. Pártunk és kormányunk továbbra is számít az önök munkájára! Külön tisztelettel Az első obsitot Varga András kiszolgált katona kapta. Az ünnepségen a járási párt- bizottság, a tanács és a Hazafias Népfront vezetői külön tisztelettel szóltak azokról az öreg katonákról, akik a háKOSSUTH RÁDIÓ: 8.00: Hírek. 8.20: Zenekari muzsika. — 9.00: ilarsan a kürtszó. — 9.36: Tánczene. — 10.05: Gömbör úr. — 10.36: XX. századi kórusmuzsika. — íl.oo; iskolarádió. — 11.35: Prokofjev: D~ dúr szonáta. — 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.50: Melódiákoktól. — 13.45: Törvénykönyv. — 14.00: Pol-beat. — 14.11s A csodálatos nyúlcipő. Mesejáték. — 15.10: Borodin: Igor herceg. — 15.20: Rádióiskola. — 16.00.: A világgazdaság hírei. — 16.05: Negyedszázad távolából. — 16.10: Deák Tamás: Fúvósötös. — 16.22: 25 év gazdaságtörténet — gazdasági stratégia. IV. rész. — 16.52: Dietrich Fischer—Diescau Ravel-dalo« kát énekel. — 16.48: Az élő népdal. — 17.00: Hírek. — 17.05: Tallózás a világsajtóban. — 17.20: Suppé: Könnyülovassági nyitány. — 17.27: Milyen ma a korszerű műveltség? — 17.47: Könnyűzenei Híradó. — 18.17: Vendégszerkesztő: Kishegyi Árpád. Operarészletek. — 19.25: A Szabó család. — 19.55: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Magyar századok zenéje, IV. rész. — Kb.; 21.29: Gondolat és cselekvés — Lenin. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Lakatos Vince népi zenekara játszik. — 23.00: A hanglemezbolt könnyűzenei úJdon_ ságai. — 23.20: Éjszakai Rádiószínház. a hóember. 0.10—0.25: Operaáriák. Amikor pedig Plehanov kijelentette, hogy „a pártban nincsenek revizionisták”, Lenin előrehajolt, kopasz feje kipirult, válla rázkódott a hangtalan nevetéstől, a mellette és mögötte ülő munkások ugyancsak mosolyogtak, a terem végéből pedig valaki zordul és hangosan megkérdezte. — Hát a túlsó oldalon mifélék ülnek? A tömzsi kis Fjodor Dan úgy beszélt, mint akinek a hamisítatlan igazság a tulajdon édeslánya, ő szülte, ő nevelte fel, és még most is nevelgeti; ő maga, Fjodor Dan pedig Marx Károly tökéletes megtestesülése, és a bolsevikok faragatlanok, illetlen gyerkőcök, ami különösen kiviláglik a mensevikek- kel szemben tanúsított viselkedésükből, akik között „a marxizmus minden kiváló teoretikusa” megtalálható — mondta. — önök nem marxisták — jelentette ki megvetően —, nem, önök nem marxisták! — és sárga öklét jobbfelé emelte a levegőbe. Az egyik munkás megkérdezte tőle: — Hát maga mikor teázik majd megint együtt a liberálisokkal? ború alatt eljutottak az ellenállási mozgalom vállalásáig, a fasizmus elleni küzdelemig és az ötvenhatos ellenforradalom idején is fegyverrel a kézben küzdöttek a szocialista hazáért. Ilyen kiszolgált katona Tanyai Kálmán is. — A nagybátonyi géoiizem- néi dolgozom, Mátranovakor születtem 19í9-befi — mondotta. — Négy polgárit jártam, mégis sokáig naps/ánys- ként dolgoztam, és csak nehezen tanulhattam szakmát. Amikor Rétságra bevonultattak bennünket, tudtuk, hogy háború lesz. Kétszer is kivittek a frontra. Bizony sokkal többen lettünk volna a mai szép ünnepségen, ha nincs az a háború, ötvenhatban is nehéz helyzetbe kerültünk a nagybátonyi ' szolgáltatónál Benczés Bélával és Szopóczi Ferenccel. Most itt az obsit, de ha kell, újra megvódjük a nép államát. Tanyai Kálmán nem a mindenáron való harc, hanem az építés embere. Tagja az üzemi szakszervezeti bizottságnak, elnöke a járási sport- szövetségnek, kiváló sportvezető, kétszeres kiváló dolgozó és jelentős szerepet vállalt a polgárvédelmi munkában. Kétszer is a szemébe szökött a könny az ünnepség alatt. — Meglepett bennünket ez az ünnepség és megható a megbecsülés, amellyel az öreg katonákat elbocsátották. Köszönöm valamennyi obsitos nevében ... (pataki) PETŐFI RADIO: 8.85: Dallal, tánccal a világ körül. — 8.15: Külpolitikai figyelő. — 9.00: Jindricb Bauer fúvósegyüttese játszik. — 9.10: Bolgár művészek operafel- vételeiböl. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.45: Léteznek-e a tenger szörnyei. Előadás. — ÍZ.00: Farkas Gyula: Csárdásrapszódia. 12.08: Ormándy Jenő vezényel. — 13.00: Hírek. — 13.03: Brahms-művek. — 14.00—18.00: Randevú kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. —* 18.10—19.54: Fiatalok hullámhoszszán. — 20.00; Esti Krónika. II. — 20.25: Crj könyvek. — 20.28: Iliász. — 21.36: Népdalcsokor. — 22.12: A Bartók Vonósnégyes hangversenye Asconából. — 23.46: Tánczene. TELEVÍZIÓ: 8.05—12.25: Iskola, tévé. — 13.10—17.10: Iskolatévé. - 18.00: Hírek. — 18.05: A felszín alatt. — 18.45: Reklámműsor. — 18.50: Tizen Túliak Társasága. — 19.45: Esti mese. — 20.00: Tv-hir- adó. — 20.20: A komédiás. Magyarul beszélő angol film. — 21.50: Jazzpódtum "70. — 22.10: Tv-hlradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 16.00: A Csehszlovákia — NDK jégkorong VB-mérkőzés közvetítése. — 19.00: és 21.55: Tv-híradó. — 20.45: Slágerstúdium. — 21.20: Lancoiet. (Angol tv-sórozat.) Nem emlékszem, hogy Martov felszólalt-e az első ülésen. Ez a lenyűgözően rokonszenves ember* fiatalos tűzzel beszélt, és úgy látszott, különösen mélyen átérzi a szakadás drámáját, az ellentmondások fájdalmát. Egész testében remegett, hajlongott, görcsösen gombol- gáttá keményített ingének gallérját, hadonászott; kabátja ujjából kiugró kézelője eltakarta a keze fejét, ezért magasra emelte a kezét, és megrázta, hogy a kézelőt visszazökkentse törvényes helyére. Olyan volt, mintha Martov nem érvelne, hanem könyörögne, rimánkodna: a szakadást feltétlenül meg kell szüntetni, a párt túl gyenge ahhoz, hogy kettéhasadjon, a munkásnak mindenekelőtt „szabadságjogokra” van szüksége, lelket kell beléje önteni. Beszéde olykor majdnem hisztérikusan hangzott, szóbősége érthetetlenné tette, maga a szónok pedig fárasztó volt. Beszédének végén, s mintegy attól függetlenül, de mégis „harcias” hangon, továbbra is tüzetesen ellenezte a harci csoportokat és általában a fegyveres felkelést előkészítő tevékenységet. Jól emlékszem, amint a bolsevikok padjaiból valaki álmélkodva felkiáltott: — Ejnye már, no! S ekkor, azt hiszem, Tomsz- kij megkérdezte; — Talán még a kezünket is levágassuk, hogy Martov elvtárs megnyugodjék? (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1970. március 17-, kedd GORKIJ Leninről ni. Mai műsor