Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

Zenei tükör Opera — hangversenydobogőn Az évad utolsó Filhar- mónia-bérletsorozati hang­versenyét pénteken este rendezték a megyeszékhe­lyen. A bécsi halhatatlan triász középső tagjának, Wolfgang Amadeus Mozart­nak első érett színpadi re­mekét adták elő a szólisták: Werner Mária, Koltay Va­léria, Szigethy László, Kis­hegyi Árpád, Domahidy László a Postás Szimfoni­kus Zenekar kíséretével. Opera hangversenydobo­gón? Talán sokakban felme­rül ez a paradoxonnak tűnő líérdés. A hasonló megszólal­tatás már megszokott a kon­certeken. Kétségtelen azon­ban, hogy így nem léphetünk fel a teljesség igényével, mert keresztmetszetről lévén szó, más ismérvek jellemzik az előadást. Először is hiányzik a műfaj első, alapvető igé­nye: a tér. .Csupán áriákat hallunk egymás után, mint­egy a mű kvintesszenciáját. Alapjában az opera így ve­szít hatásából, nincs az a szí­nes forgatag, ami az Opera- házban felcsigázza a nézőt. Az alkotást így elsősorban azok élvezik, akik már isme­rik a művet. Pedig nem árt akár történelmileg sem szét­nézni, megtudni a keletkezés körülményeit, hiszen a gya­korlott, avagy a gyakorlatlan hangversenylátogató is így élvezi legkönnyebben a hang- versenydobogóm felcsendülő operamuzsikát. Mozart huszonhat éves kő­nek egyik legszebb kinyilat- kozósa ez a szám: szebbnél szebb témák kergetőznek kü­lönféle formákban, és ütemek­ben, kivételes képességű ösz- szeh a-n goltságban. Az opera mondanivalóját a záróegyüt­tes hirdeti, amely az emberi megbocsátás, belső megtisztu­lás eszméjét énekli meg. A színpadon, azaz a hang- versenyteremben hús-vér fi­gurák kelnek életre, nem bábjátékalakok. Ezt a játék­formát akarták követni a szó­listák is az előadáson — több­kevesebb sikerrel. Lényegié­ben operai eszközökkel éne­keltek, néha komédiáztak a dobogón, ami még frissebbé tette előttünk a megszólalta­tást. Kár, hogy a hangver­senyt megzavarta a művészek ki-bejárkálása. A taps hatá­sos lehet a művész számára, de nem mindig az a hallgató­nak, aki kizökken a ritmus­ból, különösen ebben a hely­zetben. Mozart mondta a fi­náléról: „mennél zajosabb, mennél rövidebb, annál jobb, nehogy az embereknek el­menjen a kedvük a tapsolás­tól”. A bejárkálás — mennyi­vel jobb lett volna egy ora- tórikus előadási forma! — csak rontott ezen, annak elle­nére, hogy a kisszámú közön­ség lelkes tapssal honorálta a művészek teljesítményét. Werner Mária a tőle már megszokott magas művészi átéléssel szólaltatta meg Constanza alakját. Koltay Valéria üde volt, játszott, operaelőadást teremtett a a zene palettáján. S ebben az színpadon. Ugyanezt mond­ráiban, élete legderűsebb kor- esetben már jellemábrázolás- hatjuk a három férfiéne- szakábain írta kirobbanó si- ról is b^róihrtünk. karakté- kesröl . a Belmonte szere_ keru operáját. Túl volt mar reket rajzol előttünk, s mind- , ’ . a csodagyerek-korszakon, három felvonást egy-egy pet eneklo Szigethy Lász- szembe kellett néznie a min- gyöngyszemnyi fináléval, tér- lóról, a Pedrillót megszemé- dennapi realitásokkal. Sza- cettel, kvartettel zárja le. jyesítő Kishegyi Árpádról kított a salzburgi udvart szol- Mindamellett ^el ara, & a játékosan_gonoszan hu_ galattal. A csaszarvarosba mint egyik leveléből kiderül. .... ... T, költözik. Az opera megírásé- „A szenvedélyeket — akár morizalo Domahidy László­nak korszakában már jegyben hevesek, akár nem — sosem ról, aki Ozmin szólamát kel­jár Constanza WeberreL Nem szabad az utálatig hűen ki- tette életre, véletlen ez a dalmű szem- fejezni. A zenének még a leg­pcmtjá-bóL, hiszen az emberi borzalmasabb helyzetábrázo- A postás Szimfonikus Ze- érzelem hatványozottabban lása közben sem szabad a , ... tajía- civnrei jelentkezik a kottában. fület sértenie, hanem elveze- “ekar> eien tejer Gyo gj tét kell szereznie, tehát min-' karmesterrel, igényesen Mozart már ebben a re- zenének kell maradnia...” igyekezett, s az apróbb hi­SSÄulÄSS, & as bák kivételével hibátlan elő a finoman kirajzolt melódiák, opera legfontosabb énekes adást produkált. Balassa a változatos, és kiérlelt for- számai szólaltak meg. Az első Imre sodró lendületű opera­mák igiazi mestere. A Szöfcte- felvonás híres Mars, mars, ismertetése elsősorban az if- tés valóságos Érzelmek isko- mars teroettje pergő, friss, .,- . a, Iája: a leggyöngódebb rajon- lendületes muzsika. A dalmű !u®a& szamara jelentett ei gástál a legteljesebb kár- legmegfcapóbb jelenete a má- ményt. örömig, szinte minden emberi sodik felvonás végi kvartett. megnyilatkozás szerepet kap Mozart halhatatlan Lángeszé- Molnár Zsolt Magyar versek fordítója Szőke és kékszemű, semmi lógáa kiadásaira kerül sor Szó- — Nemrégiben lett a Bol- „buigáxos” vonás nincs ben- fiában és ebbe Nino Nikoiov gár Kultúra igazgatója. Ez ne. Harminchat éves, de hu- fordításai is belekerülnek. De mindenképpen megtisztelő szonnyolcnak látszik. Kitű- ugyanilyen jól ismeri a mai megbízatás- Milyen tervei nőén beszél magyarul, ami magyar irodalomból Nagy vannak ezzel kapcsolatban? nem csoda, mert éveken ke- László, Csoóri Sándor, Fodor _ Legfontosabb hogy Ma­r esztm Magyarox^zágon élt. András, Simon István mun- gyar0rezógon mimé! jobban Nmo Nikoiov Bulgáriában el- Másságát. Az egyetem elveg- ^egismerjék a bolgár nép ismert kolto, de mint mu- rése után néhány évet újság- kultúráját. mindennapi életét, fordítót is számon tartják. Ez íróként is dolgozott, jelentős eredményeit. Kiállításokat év januárja óta a Bolgár Kul- bolgár Lapok budapesti tudó- tervezünk meghívunk bolgár túra igazgatója. Nagyon sok sítója volt. Talán legfontosabb műrészekét a* vendégül lá- magyar barátja van, közöttük az irodalmi munkássága, ed- tunk magyar írókat, festőket, jeles írok koltok, újságírók dig három verseskötete je- újságdrökSt. Baráti találkozót Nino Nikoiov a heten Nog- lent meg, amelynek nagy sa- rendezünk a kapcsolatok el- rad megyebe látogatott, járt kere volt. mélyítésének érdekében Pásztón, Palotáson és Balas- _ Jelenleg min dolgozik? y , .., ., sagyarmaton. _ a negyedik verseskö- — Re&»n eljött a hazájából. _ — Hogyan tanult meg ilyen tetemet készítem elő kiadásra, N,"ncs'en bomvagya • jól magyarul? amely még az év végéig meg- — Tudom, hoigy vissza fo­— Magyarországon végez- jelenik Téli repülőterek cím- gok menni. Ha nem lennék te.m egyetemet, magyar újság- mel. Az elmúlt években na- író, talán véglegesen itt tud- író szakon. 1950-ben jöttem gyón sokat utaztam és sokat nék élni Magyarországon. De először Budapestre. Persze várakoztam különféle repülő- az írók csak egy országnak akkor még aránylag nagyon tereken. Furcsa érzés, amikor születtek, és ez a saját hazá- keveset tudtam erről a szép az ember már felkészül a re- juk, ha munkásságuk egyete- országról. pülésire, új és új tájakat akar naes is. — Miért Budapestet válasz- látni, új emberekkel mégis- — Először jár Magyaror­totta? menkedni és akkor közbeszól szágnak ezen a részén. Ezért — Talán a magyar zene és a rossz idő, nem indul a re- búcsúzóul megkérdezem, hogy az irodalom késztetett erre. pülőgép. tetszik Nógrád megye? rádióban sokat hallgattam a — És mint műfordító? __ Nagyon örülök' hogy el­m agyar népzenét, jól ismerem — A közeljövőben Nagy látogattam ebbe a szép me- Bartókot, Kodályt. Tizenhét Lászlónak megjelenik egy kö- gyébe. A hegyek-völgyek vád­éves voltam akkor. Éppen tete bolgár nyelven, amelyet tozatossága ismerős számom- érettségi után voltam, amikor több bolgár költő fordít. A re, a bolgár tájakra emlékez- vála&zthattam külföldi egyete- válogatás munkáját én vég- fet. Emellett jól ismerem mek közül, s Magyarországot zem. Sokat foglalkozom a ma- Mikszáth és Madách műveit, választottam. Felültem a vo- gyár irodalommal. Nemrégi- akiknek munkássága ehhez a natra és jöttem Budapestre, ben került a kezembe a Ka- tájhoz kötődik Még azt is Nino Nikoiov az Eötvös- levala nagyon szép magyar elmondom. hogy az egyete- kollégium diákja volt, ismer- fordítása. Ez inspirált arra, men sokszor ugrattak azzal kedett a magyar irodalommal, hogy lefordítsam saját hazám hogy palócosan beszélek az szorgalmasan tanulta a nyel- nyelvére. Ez annál inkább is a-betű helvett á-t mondok vet. Különösen Petőfi költé- jelentős, mert ez lenne az el- gok meglepetéssel szolgált szete ragadta meg. Az első ső bolgár fordítása a Kaleva- számomra a megye, remélem vers, amit bolgár nyelvre le- Iának. De dolgozom más el- még visszatérek hogy jobban fordított, Petőfi egyik verse beszéliések, regények fordító- megismerjem a vidéket és az Nógrád vendége volt volt. Eddig mintegy 70—75 sán is. Azt még elárulom, élőket. Petőfi-verset fordított. A kö- hogy a legkedvesebb magyar adj övéiben egy jelentős anto- költőm József Attila. Cs. E. Szépkiejtési verseny MIKOR a betű még isme- szítéit a századfordulóig hi- hét a képmagyarázatok szín­vonalára, amely képtelen ki­tágulni az időben, uralkodni rajta, amelynek nincs ereje lósággá.” Milyen remek gon­tyasápHapi jegyzet Mire jó a film? Pedig az önálló műként ér­tékelhető film tökéletesen el­mond valami lényegeset ar­ról, hogy a nagyvonalú te­hetség is tönkremehet, ha kisszerű célokért küzd és egyéni tragédiája tulajdon­képpen az egész társadalom vesztesége. Mint ahogy vé­gül is veszteség minden meg IFöltői „túlzások” nélkül szeretnék szólni egy nem új témáról — a művé­szi filmnek mondott alkotá­sok és a közönség kapcsola­táról. Nem mintha nem ér­tenék egyet Veres Péternek az emocionalizmusról elmon­dott és időről időre konokul elismételt véleményével: re, amely igényli és keresi a tő közönséggé nevelve a fia mostanra feltűnő méreteket rangosabb munkákat, s talokat. Természetesen az nem értett film, s nem is öltött a könnyen megszerez- amely nélkül végeredmény- ország más tájain sem sok- elsősorban a milliárdokkal hetö és még könnyebben fel- ben nem is létezik befeje- kai jobb a helyzet, az álta- gazdálkodó filmiparnak, ha­szívódó „kultúra” térhódítá- sett alkotás. lános felismeréstől még nem a társadalomnak, amely­sa. A tünetek felsorolása he- Néha csupán néhány órát messze járunk, de ez sem nek pedig egyaránt fontos- lyett — túlságosan sok he- kell várni arra, hogy egy sajátosan magyar probléma, nak kellene megítélnie és ki- lyet foglalnának — egyetlen elméleti fejtegetés a gyakor- Az elméleti fejtegetés gya- alakítania a munka és a bizonyítékot említek csak ar- latban beigazolódjon, és hir- korlati igazolását egy újabb tudat intenzitását. Nem egy- ra, hogy a látás, az alkotó, télén nagyon éles vetületként művészi film gyér számú sál- mást kizáró — ellenkezőleg, vagy hozzáadó gondolkodás, jelentkezzen. így jártam az- gótarjáni közönsége adta. egymást feltételező, a köl- az igényesség még koránt- zal a néhány sorral, amelyet Boleslaw Prus: A bábu cí- csönhatást nem nélkülözhető sem jellemző a könyvet ol- a márciusi Filmvilágban ol- mű, ragyogóan megírt mű- — két dolog minőségének fo- vasó, színházat, mozit látó- vastam. Nádasy László „Fii- vének lengyel filmváltozaté- kozottabb figyelembevételé- gató’ (vagy nem látogató!), lérek és milliárdok” című írók. ról van szó. Az első játék- ről lehet itt szólni, s az sem televíziót néző nagyközönség- sóban idéz egy levélből: nap második előadásán alig baj, ha kicsit merésznek tű­re. Mozgalmat kellett indíta- „milliárdokat áldoznak a néhányan „szorongtunk” a nik az ugrás a filmet értő ni az olvasó népért, ezen be- filmiparra, de filléreket nem November 7. Filmszínház né- közönségtől a munkáját tel­iül is külön az olvasó ifjúsá- adnak arra, hogy értő kö- zöterén, s az a néhány em- jesebb odaadással végző em- gért, mert kiderült, sokat fej- zönséget neveljünk...” _ bér, aki véletlenül, vagy bérig. lődtünk ugyan az elmúlt Lehet, hogy pedagógiai jobb híján vállalta a két- Nádasy László „szaksze­évek alatt, a lehetőségeink- szempontból valóban „szak- részes filmet nagyon j-űtlenítí” azt gondolja, hogy nél mégis jóval szerényebbek szerűtlen ” a cikkíró gondo- unatkozott. A szünetben ugyanúgy, ahogy ma már lato,, amely szerint a filmet olyan szerencsém volt, hogy nemcsalz az írónak kell ír- . _. a mai iskolákban úgy kelle- két spontán véleményt is 3bt fogalmazni tudnia, ha­minaenki ng tanítani, ahogy régtől má- elkaphattam: — Állati tré nem _ eivben _ mindenki- , -íj 5 . ’ . a ig az irodalmat, vagy a rajr film mondta egy fiatal- uek, rövidesen a film korri- sok pénzt áldoz irodalmi er- 20t és a képzőművészetek ember a társának, egy vad- munikációs eszközeivel is teku könyvekre es, hu csak történetét tanítják. idegen pedig egyenesen hoz- iogalmazni kell tudnia a teheti, megnez minden mu- Nógrád megyében egyetlen zám fordulva kérdezte, myveit embernek. Utópia? veszi filmet, bokán vannak, embert ismerek — gyakorló mondjam meg őszintén, jó Kétségtelen, ma még többen de„ "f ? l-ö pedagógus — akinek hason- valamire egyáltalán ez a kérdezik, mint tudják — mi­mupartolok. Az a fajta ko ^ Q véleménye. és évek óta film? Közvetlenséget min- re jó a fnm;t zönség, amely jó hatással töretlen hittel szervezi az if- denképpen értékesnek tartot­tud lenni az alkotó művész- júsági filmtanfolyamokat, ér- tam. Pataki László rétién volt az emberiség előtt, hetetlennek tűnő önállóságé a fülnek adatott meg az, hogy ból. Nyersen mondva: kiszól- uralkodó érzékszerv le- gálója lett a szemnek. Meg­gyen. Hallani annyit jelent, változott feltételek között, s ................................. mint hinni. Az egyeduralko- szemünk révén, fogyasztóiként fölidézni, földúlni, ünnepelni dó nyelv tündökölt a többi élünk a világnak. S ha föl ?, valóságot^ és átváltozni va- érzék fölött. A jel, a betű — nem figyelünk — ami egyben az írás — megjelenése meg- tény —, fogyasztóivá válunk dolatok! változtatta a hallás szerepét, anyanyelvűnknek is. A huszadik század boszorká­nyos technikai fejlődése: a film, a fotó, a tévé követkéz- gondolat — __ amely nem egy tében egyre kényszerítőbben ü*d és költő munkásságában ragad ránk a megváltozott tekintélyes helyet foglal el — szemlélet: annak hiszünk, észrevette, hogy nyelvünk amit látunk A nvelv — ha akadozása, meg-megbiccenése, amit latunk. A nyelv - ha hovatovább egyre szürkébb kifejezési hulláma megfoszt bennünket emberi alaptulaj­donságunk egyik legsajáto­sabb örömétől: a beszédtől. Tanuljunk meg helyesen A felmerülő szép és nemes beszélni? Jó lenne. Tanuljunk alig észrevehetően is —, ve- — az eredményeink. Természetesen ismer olyan Csoóri Sándor kitűnő esz­meg helyesen, szépen kiejte­ni az idegenek által is any- nyira megcsodált, s szépsége miatt néha barbárnak tűnő szavainkat? Nemcsak jó len­ne, hanem kötelesség is. Mi­kor a zsűri elnöke a verseny végén megkérdezte az egyik diákot, miért vett részt a versenyen, ő azt mondta: „Szeretek olvasni. Szeretnék szépen beszélni, ahogy egy széjére gondoltam Szécsény- magyar embernek illene. Ha ben, a gimnázium fizikaelő­adójában, míg a Nógrád me- ban megértem gyei középiskolások egymás könyvet.” után olvasták fel Nagy La­jos, Szerb Antal, Mikszáth, Fekete István, Illyés, Bene­szépen beszélek, akkor job- az olvasott TÁLÁN ISKOLÁS a meg­fogalmazás. De programnak is dek Marcell, Móra Ferenc jt'cßfsleL A szép kiejtés stí­műveinek részleteit. A nemes vetélkedő, a Kazinczy szép­kiejtési verseny mozgatta meg bennem ezeket a gondolato- senyen> kát a nyelvről, míg a terem ™agyar faláról letekintő Isac Newton, lust ad az embernek, meg­határozza megnyilvánulásait. A Kazinczy szépkiejtési ver- amelyet egy nagy színésznő: Péchy Blanka alapított az elmúlt Johannes Kepler, Albert évtizedben, huszonnégy közép­Einsten, Madame Curie és iskolás vett részt. Ez a szám a többiek mintha azt magya- c,sie?p a tengerben, de elin­rázták volna: lám, hogy meg­fér egy nemzet nyelvének ápolása, szép kiejtése a tech­nika, a tudomány, a gondol­kodás művészete mellett. Csoóri Sándor Illyés Gyű­dítója egy népi mozgalom folyamatának: a nyelvnek éle­te van, a nyelv mindennapi életünk kelléktárának egyik fő-fő tényezője. Ezt becsülte meg tegnap huszonnégy kó­lát idézi: „A stílus: maga az zépiskolás Szécsényben, s bár­ember? Akkor az anyanyelv: csak az egész társadalom maga a nép.” S hozzáteszi: §ondÍa lenne egy nép nyeí- Toldjuk meg Illyést azzal, véneit ápolása, hogy a nyelvvel törődni te­hát semmivel se jelent keve- * sebbet, mint magával a nép­pel vagy az igazsággal törőd­ni. Miért féltik az írók, a magyar tanárok, a nyelv mű­velői ezt az igazságot? Bár a képek nem hagynak bennün­ket magunkra, a féltés felve­tése ennek ellenére jogos. Csoóri Sándor szerint „végül is csak az a nyelv süllyed­A huszonnégy résztvevőből ketten jutottak be a Győrött megrendezésre kerülő orszá­gos döntőbe. Megyénket Sza­bó András a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium és Tari Gabriella, a pásztói Mik­száth Kálmán Gimnázium di­ákja képviseli. M. Zs. NÓGRÁD — 1970. március 15-, vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents