Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
Aicképek közeiro' Pódium helyett patikamérleg Húsz évvel ezelőtt az Alföldről Nógrád megyébe költözött eg.v fiatal gyógyszerésznő Ide vonzotta a hegyes- völgyes, romantikus táj. a Palócföld sok-soK irodalmi és történelmi emléke. Es ami még ennél is nagyobb vonzerőt gyakorolt, a népzene és a népművészet. — Nógrád megye mindig úgv élt bennem, mint a népzene. a népdalok hazája. Olvan vidék, amely megőrizte az ősi hagyományokat. Valamikor énekesnőnek készültem. Nagyon szerettem a népdalokat. Így amikor választani kellett, nem haboztam sokáig: összecsomagoltam a holmimat és lőttem. — Ha valaki énekesnőnek készül hogyan lesz belőle mégis oyógyszerész? — Megmondom őszintén, nem akartam stvógvszerész lenni. Nem vonzott semmi a patikamérleghez, a fehér köpenyhez, a gyógvszertár csendjéhez, a méricskélések- hez. Pódiumról ábrándoztam, sikerről, tapsokról, sok-sok zenéről és dalokról, amelyeket majd én adok elő. De családom ragaszkodott hozzá, hogy valami „rendes" foglalkozást válasszak. Ügy látszik, nem bíztak eléggé az éneklésben. Hát így lettem gyógyszerész. De azóta is megmaradt bennem a zene. a népdalok szeretete. Dr. Monoki Ferencné ma a Pécskő Üzletházban levő nagy gyógyszertár vezetője. Több mint negyven ember dolgozik a keze alatt. Azóta megszerette hivatását, sokat dolgozik. A férje gyakran mondogatja tréfásan néki: te már a patikában élsz, csak néha jársz haza. — Nem csoda, mert a patika valóban éppen elég gondot ad. De azért jut időm a zenére, turistáskodásra. népdalokra is. A megszokott napi háztartási munkákat is zenére végzem. Szinte állandóan szól a rádió, ha otthon vagyok. — Aki ennyire szereti a népzenét, hány dalt tud? — Sohasem számoltam, de ezernél bizonyára többet. Emellett rengeteg a kottám, könyvem, amely ezzel a témával foglalkozik. A környék\1 ülwldkövető műszer Baján A Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézet bajai obszervatóriuma 1969 nyarán szovjet gyártmányú AFU— 75 típusú félautomata műholdkövető kamerát kapott. A kamera jelenleg bemérési stádiumban van. Ez év tavaszán a bajai állomás Is bekapcsolódik a nemzetközi műhold-megfigyelési rendszerbe. Hasonló teljesítményű állomások működnek a Szovjetunióban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A készülék alkalmas mesterséges holdakról precíziós fényképfelvételek készítésére is. Képünkön: Bemérés alatt az új készülék. Nem okultak? Még csak néhány nap telt cl azóta, hogy a hegyről lefelé haladva egy autódaru a síkos úton nem tudott elkanyarodni, sem megállni és beleszaladt a kerítésbe. Órákra sötétségbe burkolózott az új salgótarjáni lakótelep, a József-platóra vezető utca, mert az autó egy betonvillanyoszlopot Is kidöntött. Ügy látszik, az illetékesek nem okultak az esetből, mert a meredek úttest azóta is változatlanul havas, jeges, s talán még egyetlen esetben sem szórták fel, hogy ne csússzanak rajta a járművek. Tegnap reggel egy autóbusz fél útról kényszerűit visszatolatni, mert a csúszós úton nem tudott föl-- kapaszkodni. Lehet, hogy néhány napon belül elolvad a hó, a jég, de addig állandóan újabb baleset, karambol fenyeget, amit olcsóbb és bölcsebb lenne megelőzni... Az utca jelenleg közlekedésre nem, de szánkózásra kiválóan alkalmas. A gyerekek ki is nevezték ródlipályává az úttestet amit bizonyára rájuk való tekintettel nem szórnak fel. De az Is lehet, hogy „csak” elfeledkeztek erről az utcáról... —is beli és távolabbi országok népdalait is gyűjtögetem. Aztán összehasonlítom a magyarokkal. Egv Időben sokat he- lyettesítgettem, sokfelé jártam. Ha elkerültem valahova, első dolgom volt, hogy bejártam a környéket és népdalok után kutattam. Ugyanilyen szenvedélyesen szeretek például főzni is— Nem érzi kötelező tehernek? — Nem. Kislány korom óta kísérletezem az ételekkel. Ha jól emlékszem, tízéves voltam. amikor az első ebédet feltálaltam. Az persze már elég régen volt, de ez a szenvedély azóta sem csökkent bennem. Gyűjtöm például a szakácskönyveket is. Ha meglátok valami újat a kirakatban, azt okvetlenül áttanulmányozom. Amolyan állandó kísérletező vagyok. Hogyan lehet a házimunkát minél gyorsabban, minél egyszerűbben, de azért jól elvégezni Néha órát állítok magam elé. Ellenőrzőm az időt. mint egy feladatnál. A tét: egy óra alatt el tudom-e végezni a tennivalókat. — Az eredmény? •— Néha sikerül, néha nem. De ez semmit nem ront a kísérletező kedvemen. — Melyik ételt főzi legszívesebben? — Természetesen a kedvenc ételemet. — Mégpedig? — A pontyhalászlét. — Elmondaná a receptjét? — Nagyon szívesen. Mór csak azért is, mert eltér kissé a szokványos szakácskönyvreceptektől. Tehát veszek eg> kiló előre felvágott halat, be- sózom, ráteszem a pirospap rikát, rákarikázok három fe; hagymát, és állni hagyom egy ideig. Aztán felöntöm vízzel annyira, hogy ellepje és eg> óra hosszat lassú tűznél ro- tyogtatom. Közben beleteszek egy cseresznyepaprikát, hogy csípős legyen. Tésztát lehet tálalni mellé, már. aki szereti vele. Hát ennyi a receptem. Jó étvágyat hozzá! Cs. E. Á falu és a fiatalok E zeken a mostani zárszámadó közgyűléseken sokan tették szóvá, hogy szinte hihetetlen az a változás, amely az utóbbi tíz év alatt egy-egy faluban végbement. Amint mondották, annak idején meghallgatták az agitátorokat, de bizony csak olyan gazdacsalogatónak vélték a közös munkát, a falusi életet színesen rajzoló szavakat. S lám most alig egy évtized múlásával már nem az emberek, hanem a gépek végzik a munka zömét a termelőszövetkezetekben. Kombájnok aratnak, és mind kevesebb kapára van szükség, mert vegyszerrel irtják a gyomot a burgonya- és kukoricaföldekról. S nem kell hozzá sok idő, hogy megszervezzék az Iparszerű termelést a mezőgazdasági nagyüzemekben. Szécsényben, Érsekvadkertem, Litkén és Pásztón az állami gazdaságban már alapozzák az első pulyka- és sertésgyárakat. De az elmúlt évtized nemcsak a mezőgazdasági munka jellegében hozott alapvető változást Egészen átalakult a falu külső képe Is. Ma már csak elvétve akadnak apró abla- kú, zsúpfedeles házak. Nincs helyük a korszerű, egészséges, két-három szobás lakások között. A szobákba meg új, modem bútor kerül, rádió, televízió, olajkályha és hűtő- szekrény. Egyre több községet látogat meg a Déryné Színház. A termelőszövetkezetek a szociális és kulturális alapból színházjegyeket vásárolnak, kirándulni viszik, üdülni küldik legjobb, legszorgalmasabb munkásaikat. Nyugodtabb, biztosabb, tartalmasabb lett az élet falun. A beszélgetések során az is kiderült, miért nem lehet ma még zavartalanul örülni ezeknek a változásoknak. A termelőszövetkezetekben rendkívül magas, itt Nógrádban 50— 60 év között van a tagok életkora. Az alapító tagok közül sokan mennek nyugdíjba már az Idén. Így van ez rendjén, hiszen sokat dolgoztak az elmúlt évtized alatt. A gondot az okozza, hogy bizony még mindig kevés a gépekhez, a vegyszerekhez, a jószágokhoz értő fiatal, aki a helyükre áll Hollókői, kis- bárkányi pedagógusok tájékoztattak, hogy az általános iskolát végzet fiúk és lányok közül az idén is kevesen választják a mezőgazdasági szakmát. Abból sem igen csináltak titkot, hogy leginkább azok mennek tanulónak a szövetkezetbe, akik előtt nincs más választási lehetőség. Gyenge tanulmányi eredményük miatt középiskolával, ipari szakmunkásképző iskolával nem mernek próbálkozni. Keresik, kutatják sok szövetkezetben azt is, mi tartja távol a falutól a fiatalokat. Az előítéleteket sokan és szokszor említették. A régi élet, a keserves paraszti munka, a szegénység, az elesettség nemcsak a felnőttekben maradt meg. Sok szülő ráhagyta és ráhagyja a múlt emlékét a gyerekekre. Az előítéletek, ha egyre kevesebb falusi embert, falusi fiatalt tartanak is fogva, még mindig hatnak. Ezzel magyarázták, hogy a szövetkezetek ma már egyre korszerűbb gépi technikát alkalmaznak, agro- és zootechnikai eljárásokat vezetnek be. ám a fiatalok egy része csak nehezen veszi észre ezt a változást. Elmennek a faluból, mert nem a jövővel nem Is a jelennel, hanem a múlttal vetilr össze a jövőről alkotott elképzeléseiket. Az is igaz, az előítéletekkel szemben ma még nem tud egyformán erős, hatásos fegyvereket felsorakoztatni valamennyi termelő- szövetkezet Különösen a mostoha viszonyok között dolgozó gazdaságokban nehéz a helyzet. Anyagiak hiányában csak lassan hódit teret a technika, nincs fürdő, öltöző, és a jövedelem sem úgy alakul, mint az erősebb, nagyobb gazdaságokban. A gazdálkodás mindennapi gondjai nem hagynak elegendő időt a fiatal szakmunkásokra. Kiképzésére sem, de előfordul, hogy nem abban a szakmában foglalkoztatják őket, amelyekre készültek, és nem kapják meg időben a járandóságukat sem. Ilyen körülmények között nem szívesen marad egyetlen fiatal sem. Inkább vállalják az Ingázást, mert a város a biztos pénzt, a kultúrát, a szórakozást jelenti számukra. Mindezek után jó volt hallgatni a karancs- sági, a szécsényi zárszámadó közgyűlésen a beszámolót, jó volt látni az egymás után felszólaló fiatal szakembereket, szakmunkásokat, termelőszövetkezeti tagokat. A szövetkezeti tagok magas életkora Karancsságon, Szécsényben is gond. A szövetkezet vezetői azonban nagyon következetesen évek óta azon fáradoznak, hogy tanítsák, otthon tartsák a fiatalokat. Az idősebb szakmunkások nagy türelemmel tanítják, nevelik a fiúkat, lányokat A szövetkezet vezetői, az Idősebbek hozzájárulásával úgy alakították a bérezést, hogy a fiatalok havonta pénzhez jussanak. Ügy dolgoznak, úgy fizetik őket, mint az Iparban. A szécsényiek helyzetét egyébként is megirigyelheti bármelyik ipari üzemünk. Ma már ott tartanak, hogy a jó 4 ezer holdas termelőszövetkezetben a hét egyetemet végzett fiatal szakember mellett, 16 technikus és 45 szakmunkás dolgozik. Fiatalok vannak a zöldség- és gyümölcstermelésben. Érettségizett fiúk és lányok látják el teljes egészében a húszmilliós beruházással készülő pulykatelepet. A vezetőség klubot rendezett be számukra rádióval, televízióval. Azon fáradoznak, hogy a szövetkezet fiataljai éppúgy tanulhassanak, szórakozhassanak, mint a hasonló korú, hasonló képzettségű városi társaik. M indezek a példák bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek létrejötte nemcsak a gondokat, az ellentmondásokat szaporította falun A közösen végzett, eredményes munka lehetőségeket Is ad ahhoz, hogy másképpen dolgozzanak, egyre jobban éljenek a falusi emberek is. Vincze Istvánná l*an aszok a betegfelvételről Az érem két oldala PANASZ. PANASZ után érkezett az utóbbi napokban a megyei kórház betegfelvételi ügyeletén dolgozókra. A betegfelvételen megfordulók egy része udvariatlanságra, lelketlenségre, hosszadalmas, fárasztó várakoztatásra utal, amikor sérelmét előadja. S minduntalan azt kérdezik: ha a kórház más munkaterületein szervezetten, jól megy a munka, miért éppen a felvételnél nem csinálnak rendet? Ez hát áz érem egyik oldata. Köztudott azonban, hogy minden éremnek két oldala van. Sőt — ha az élét is számítjuk — három. S, ha az érem egyik oldalát a panaszok, sérelmek alapján ismerjük, nézzük meg a másikat is. Dr. Düh Andrással, a megyei kórház igazgató főorvosával és dr. Böncs László belgyógyász főorvossal, a felvételi ügyelet felelősével ültünk le, hogy megbeszéljük, mi lehet a panaszsorozat oka. — Hogy panaszsorozatról lenne szó, ez meglep — mondotta dr. Düh András. — Hozzám egyetlenegy panaszos jött, a nevezetes decemberi esettel kapcsolatban, amikor valóban mulasztást követtek el dolgozóink. Ezt a panaszt alaposan kivizsgáltam, s négy dolgozónknak fegyelmit adtam. Az elmúlt év július 1-ig visszamenőleg ez egy eseten kívül senki nem keresett meg sérelmével. 1969 július 1-től kezdve a korábbi rendezetlen helvzet megszüntetésére állandó orvosi ügyeletet állítottak a betegfelvételhez. Ugyanakkor terjedelmes szabályzatban rögzítették a betegfelvétel rendjét. Többek 'között meghatározták azt is, hogy esetenként 20 percen belül el kell dönteni, hová kerüljön a beteg. Valamennyi osztály Igazgatói utasítást kapott, amely szintén a betegfelvétel rendjét tartalmazta. Ezek szerint tehát szervezetileg a legapróbb részletéig rendezett az ügy. A korábbi gyakorlat szerint osztályos orvosok, főorvosok döntöttek a beteg hová kerülése felől, s „az én házam az én váram” szellemében olykor még most is előfordul, hogy nem szívesen dönt az ügyeletes az egyes osztályokra való utalásról. De van más is... — Amikor a megyei kórházba kerültem, valósággal megdöbbentett az itteni szokás — mondta dr. Böncs László. — Ezelőtt több helyen dolgoztam már, vidéki kórházakban is, de soha sehol nem vált gyakorlattá, hogy a beteg anélkül, hogy beutalója lenne, anélkül, hogy bármelyik orvos látta volna, egyszerűen besétáljon a kórházba. Természetesen itt nem a balesetet szenvedettekre gondolok, az más elbírálás alá esik. Nézzünk mes egvetlen napi forgalmat: 67 felvételre jelentkező közül tíznek nem volt beutalója. 25 pedig olyan sérült volt. akinek a sebészeti szakrendelésen kellett volna ellátását kérnie. Maradt 32 beteg, akinek felvétele valóban Indokolt volt, akik betartották a szükséges utat, s akik joggal felháborodtak, amiért a többiek miatt várakozniuk kellett. Az átlagos napi forgalom 80—100 fő, ennek éppen a fele tartja be a hivatalos utat. az ő felvételüket valóban el lehet inté^ ni 20 perc alatt De a másik felét sem küldhetjük el vizsgálat nélkül, az erre szánt időt a többiek sínylik meg. Nem ritka az sem, hogy szociális otthonnak tekintik a kórházat. Szóba kerülnek szomorú történetek, mint az öreg néni esete, akinek fia hivatta a mentőket és a szomszédoknak meghagyta, hogy engedjék be a mentősöket. Amint az autó elhagyta a házat, hazament, lezárt mindent. hogy anyja ne tudjon visszajönni, s ő megszabaduljon tőle. A kórházba egy nyakig piszkos, végtelenül elhanyagolt asszony érkezett meg, akinek az öregkori gyengeségen kívül semmi baja nem volt, kórházi ápolásra nem szorult. — A felvételi részleg építésénél a tervezők elfeledkeztek arról, hogy ide nők, férfiak vegyesen jönnek — mondja a kórház igazgatója. — Egyetlenegy fürdőszobánk van erre a célra, természetesen ez is lassítja a felvételt. Modern kórházakban/ külön rendelő, fürdő, WC áll a felvételre jelentkező nők és férfiak rendelkezésére, s fektetőr'szleget is kiképeznek, ami nálunk ugyancsak hiányzik. S amiről eddig még ne.i esett szó, nem ritkán a betegek, illetve hozzátartozóik is olyan minősíthetetlen hangot ütnek meg, amit egyszer-kétszer ugyan lenyelnek a szolgálatot teljesítők, de az is megtörténik. hogy hasonló hangnemben válaszolnak. Az alap- hozzáállásunk az, hogy a beteg más lelkiállapotban van mint az egészséges ember, eszerint kell kezelni is. Sokszor azonban maguk a betegek teszik ezt lehetetlenné. íme tehát az érem másik oldala. S. hogy melyik serpenyő felé biIlién el a mérleg nyelve, az esetenként változik, s esetenként más oldalon állhat az Igazság Is. — AKI ÜGY ÉRZI, hogy u betegfelv Heinéi sérelem esett rajta, bármi apró legyen is az, forduljon hozzám, az ügyet azonnal kivizsgálom — mondja dr. Düh András. — Vállalom azt Is, hogy a vitás ügyek lezárásáról levélben értesítem a panaszost. Aki felvAte!ügvben hozzánk be'-'szi a lábát, azt mi minden esetben dokumentáljuk, a konkrét sérelemnek tehát utána tudunk nézni. Hangsúlyozom: a konkrét sérelemnek, mert általános vádaskodásnak nem tudunk helyt adni. Mindent megteszünk azért, hogy jól érezzék magukat nálunk a betegek, de ehhez a betegek segítségét, belátását is kérjük. Szendi Márta NÓGRÁD — 1970 február 22-, vasárnap
