Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

* Lenin katonái Február 23-án évente megünneplik a szovjet fegyveres erők születésnapját. Sztye- pán Fedoszejev, az APN sajtóügynökség tudó­sítója azzal a kéréssel fordult Vlagyimir Ka-, szatonov admirálishoz, a Szovjetunió Hőséhez, beszéljen a szovjet fegyveres erők szerepét és jellegét érintő kérdésekről. Részleteket köz­lünk a beszélgetésből, Harcba ; indulnak a gépkocsizö lövészek Ä szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta napjá­nak megünneplése idén egybe­esik a Lenin születése 100. év­fordulójára történő előkészü­letekkel. Szeretnénk — veti fel a tudósító —, ha néhány szót szólna Vlagyimir Iljics- nek a Vörös Hadsereg és a Vö­rös Flotta létrehozásában ját­szott szerepéről. — A szovjet fegyveres erők születése és hősi története el­választhatatlanul összefügg Le­nin nevével. Az ő történelmi érdeme a proletárforradalom katonai programjának megte­remtése és a szocialista haza védelméről szóló tanítás létre­hozása. Az egységek megtanulják, ho­gyan kell folytatni a harcte­vékenységet a hagyományos fegyverek, illetőleg a nukleáris fegyverek alkalmazása esetén. A szárazföldi csapatok harc­kocsizó és gépkocsizó lövész­hadosztályai modernebb pán­célozott tüzérségi és különle­ges felszerelést kaptak. Az or­szág légvédelmi csapatai és lé­gierői új légvédelmi rakéta- rendszerekkel és korszerű re­pülőgépekkel rendelkeznek. Je­lenleg a légierő döntő többsé­ge rakétahordozó sugárhajtású gépekből álL seregre és a flottára jellemző, bátran kijelenthetjük, hogy a szovjet harcosok a lenini ju­bileum és a Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme 25. évfordu­lójának évében is tovább fo­kozzák a fegyveres erők ka­tonai erejét. A béke ellensé­geinek nem szabad elfelejteni­ük, hogy a szovjet hadsereg és a flotta mindig készen áll, hogy a testvéri szocialista or­szágok hadseregeivel együtt megsemmisítsen bármilyen ag- resszort, aki népeink békés épí­tőmunkájára merészelne tá­madni. (KS) A háromnapos ivászat... Nemegyszer írtunk már kocsmákban, italmérő he­lyeken szövődött barátság­ról, amely bűncselekménnyel végződött. Az ivócimborák ha­mar egymásra találnak, kü­lönösen akkor, ha az egyiknek zsebében degeszre tömött pénztárca lapul. Az ilyen férfi mit sem sejt az alkalmi isme­rősökről, henceg, kérkedik pén­zével és természetesen fizet. Nem tudja, honnan is tudhat­ná, hogy ismerősei büntetett előéletűek, akik csak az alkal­mas pillanatra várnak. És a pillanat bekövetkezik. Történetünk Mátranovákon játszódik. Főszereplői Mitró Istvánná 31 éves szerencsi la­kos és Stokker Jenő 26 éves mátranováki férfi. Stokker és Mitróné a múlt év áprilisá­ban léptek életközösségre és Mátranovákon mulatozásaik­kal, dorbézolással hívták fel magukra a figyelmet. A múlt év szeptember 6-án Mitróné és Stokker betért a mátrano­váki borkóstolóba. Elkezdődött az italozás. Az első nap Mitróné az egyik asztalnál magányosan üldögélő férfit pillantott meg, s odalépett hozzá, mint régi ismerőshöz. Köszöntötte, kérte, fizessen egy pohár bort. B. Ferenc fi­zetett is, sőt örömmel újságol-, ta: hűségjutalmat kapott, 7000 forintot. A társaság rövid idő múlva az eszpresszóba tette át székhelyét, s tovább folyt a poharazgatás. Mitróné és Stok­ker haza indult, B. Ferenc is követte őket. Kéréssel állt elő, panaszkodott. Szállást kért éj­szakára, mondván, otthon ösz- szeveszett az apjával, s nem akar otthon aludni. A „házas­pár” befogadta és B. Ferenc hálából borért szalasztotta Mit­rónét a kocsmába, aki két palackkal vissza is tért. Be- nyakalták a két üveg bort, és nyugovóra tértek. A két férfi aludt, Mitróné azonban nem. Felkelt, és B. Ferenc ka­bátjában kutatott, ötven forin­tot sikerült is elemelnie, ám közben az alvó férfi a neszre felébredt. Gyanút sejtett, s tá-róné elérkezettnek látta a pil­vozni akart, ám Mitróné meg­nyugtatta: gyufát keresett csu­pán, mert rá akart gyújtani. B. Ferenc megnyugodott, és elaludt. A második nap Reggel az ébredés után a társaság első útja az italboltba vezetett. A déli harangszóig nyakalták a pálinkát, ám köz­ben nem kímélték a sört és a bort sem. Mitróné, Stokker és B. Ferenc csak pálinkából ivott 10 féldecit fejenként, és mondani sem kell, B. Ferenc fizetett. Ebédelni Stokkerékhez mentek, s ekkor a változatos­ság kedvéért B. Ferenc Stok- kert szalasztotta el borért Nem véletlenül. A férfi tá­vollétében szerelmi ajánlattal állt elő, amit Mitróné „rendes asszony” lévén, elutasított. Sőt: amikor Stokker megérke­zett a borral közölte a „felhá­borító” ajánlatot. Élettársa po­fonokkal válaszolt az őszinte­ségre, s kiutasította az asz- szonyt a lakásból. Az asszony maradt, Stokker pedig át­ment a szomszédba, s folytat­ta az italozást. B. Ferenc és Mitróné magára maradt. B. Ferenc annyira ittas volt, hogy jóformán le sem vette kabátját, máris elaludt. Mit­lanatot. A kabát zsebéből 1400 forintot kiemelt, és élettársa után ment a szomszédba, ahol este hétig ittak. A harmadik nap Mitróné a szomszédban ren­dezte tartozását. A pénzből 400 forintot „cseppfolyósított”, Stokkerrel közölte, hogy meg­lopta B. Ferencet, s a mara­dék pénzből vásárolni indul­tak. Ruhát, cipőt, ételt, italt vettek. Közben B. Ferenc rá­jött, hogy meglopták és beál­lított Stokkerékhez. Kérte a pénzt, de hiába. Egy huncut garas nem sok, annyit nem kapott vissza, mert Mitróné tagadta, hogy ő vette volna el a pénzt. B. Ferenc sok mindenről nem tudott. Arról pél­dául, hogy Mitróné és Stok­ker többször volt már büntet­ve. Az asszony lopásért, üzlet­szerű kéjelgésért, közveszélyes munkakerülésért ült, a férfi pedig több évet töltött már börtönben erőszakos cselek­ményekért, lopásért és más bűncselekményekért. Mitróné és Stokker bűnügyében a vizs­gálat befejeződött. A büntetett előéletű „házaspár” hamarosan bíróság előtt felel tettéért. Szokács László Javul a szakosellátottság A Nógrád megyei általános iskolai szakobellátottság ja­vult az 1969/70-es tanévben. Jelentős számú, a múlt év­ben levelező tagozaton okle­velet szerzett tanító, vala­mint eddig képesítés nélküli, de most már . diplomát szer­zett pedagógus kapcsolódott be a szakos oktatásba. Az összes tényező együttes hatá­saként az általános iskolai szakosellátottság szintje — most már második éve — lé­nyegesen (hét százalékkal) emelkedett; az előző évi 59,5 százalékról 66,5 százalékra. Az országos érték ugyanakkor csak 1,9 százalékkal, az elő­ző évi 70,7 százalékról 72,6 százalékra nőtt. Reális az a terv, hogy két éven belül megközelítjük az országos szintet. Ez nem kis vállalko­zás. mivel két évvel ezelőtt még Nógrád utolsó helyen állt a megyék sorában. Az előző évben megelőztük Szabolcs- Szatmár és Bács-Kiskun me­gyét, most további négy me­gyét hagytunk magunk mö­gött Jelenleg a megyék sza­kos nevelői ellátottságát fi­gyelembe véve a tizenkette­dik helyen áll Nógrád megye. A külső támadás veszélyé aajnos, ma sincs kizárva. Van­nak, akiknek nem használt a lecke, amelyet a szovjet had­sereg és a haditengerészeti flot­ta a polgárháború éveiben és a második világháborúban adott. Épp ezért a kommunis­ta párt és a szovjet kormány — Lenin hagyatékának meg­felelően — mindent megtesz azért, hogy fokozza a szovjet emberek hazafias nevelését, tá­mogassa a Szovjetunió védelmi erejének fokozását, fegyveres erőinek harckészültségét. — Melyek azok a katonai­műszaki változások, amelyek az utóbbi években a szovjet fegyveres erőkön belül végbe­mentek? Hogyan tükröződik ez a hadsereg, a légierő és a flot­ta katonai lehetőségeiben? — kérdezte a továbbiakban a tu­dósító. A műszaki ellátottság terü­letén gyökeres minőségi vál­tozások történtek. Ezzel kap­csolatban sok figyelmet for­dítunk a nukleáris rakétafegy­verek és a „klasszikus” fegy­verek tökéletesített változatá­nak különböző kombinációira. — Állandóan fokozódik a ha­ditengerészeti flotta katonai ereje. Ennek alapját jelenleg az atommeghajtású rakétahor­dozó tengeralattjárók képezik. Minőségileg változtak a hadi­hajók és a haditengerészet légvédelmi egységei. Flottánk jelenleg a világóceán bárme­lyik pontján képes hadászati feladatok megoldására. — A kommunista párt, amely nagy jelentőséget tulajdonít a csapatok műszaki ellátottságá­nak, hangsúlyozza, hogy a há­ború fő ereje az ember volt és marad. A szovjet hatalom évei alatt a Szovjetunióban új tí­pusú katona alakult ki, olyan hazafi és internacionalista, aki kommunista szellemben nevel­kedett, tántoríthatatlanul hű fia pártjának és hazájának. A szovjet parancsnokokra és ka­tonákra széles kultúrális lá­tókör és magas fokú általános műveltséget követelő felkészí­tés a jellemző. A hadtudomány, mint isme­retes, megállíthatatlanul fejlő­dik. Az éberség és a harcké­szültség iránt támasztott köve­telmények állandóan nőnek. Annak a politikai fellendülés­nek és alkotói aktivitásnak alapján, amely jelenleg a had­önjáró rakétalöveg (APN-fotók) 4 NÓGRÁD 9 1970. február 22-, vasárnap Wesselényi Miklós Fordul a történelem. A csendőrtábornok Moszkvában tárgyal 2. Miután Horthy és közvetlen környezete végre meggyőző­dött arról, hogy a fegyverszü­netet csakis az ország hatá­rain álló Vörös Hadsereg út­ján és valamennyi szövetsé­gestől egyszerre kell kérni, hozzáláttak a fegyverszüneti bizottság kijelöléséhez és el­küldéséhez. Ezekbe a megbe­szélésekbe Horthy a kormány részéről csak Lakatos minisz­terelnököt avatta be, mivel kormányának nem minden tagját tartotta megbízhatónak. Végül is abban állapodtak meg, hogy a fegyverszüneti bizott­ságot Faraghó Gábor csend­őrtábornok vezeti, tagjai pe­dig Szentiványi Domonkos, a külügyminiszter politikai osz­tályának vezetője és Teleki Géza egyetemi tanár. A bizottság összeállítása a következő alapelvek szerint történt. Faraghó Gábort, Vö­rös János vezérkari főnök ajánlotta, mivel Faraghó 1941-ig katonai attasé volt Moszkvában, jól beszélt oro­szul és a szovjet fővárosban személyes kapcsolatokkal is rendelkezett. Szentiványi Do­monkos nemcsak az ifj. Horthy-féle kiugrási irodá­nak volt a vezetője, de ő volt a bizottság külügyi szakembe­re is. Végül pedig Teleki Gé-. za, Teleki Pál volt miniszter- elnök fia, mint a kormányzó bizalmi embere képviselte a bizottságban a Horthy-vona- lat. A kiutazás technikai meg­valósítására — Teleki taná­csára — bekapcsolták Zichy Ladomért. Zichy nemcsak Te­leki jó ismerőse volt, de Gács mellett, Magyarorszá­gon és Szlovákiában kettős birtokkal rendelkezett, szabad átjárása volt Szlovákiába és összeköttetésben állott szlovák és szovjet partizánokkal. Egy­szer már levelet hozott a kor­mányzónak a zólyomi parti­zánok vezetőjétől, amelyben arról biztosította Horthyt, hogy amennyiben fegyverszü­neti delegációt kíván külde­ni a szovjet kormányhoz, minden tekintetben rendelke­zésére áll. Vattay altábor­nagy, föhadsegéd, Kudar La­jos csendőrezredest Zólyomra küldte a partizánok vezetőjé­hez annak megállapítására, hogyha minden megfelel a valóságnak, készítse elő a bi­zottság utazását. Kudar, Zichy kíséretében nyomban elutazott és 24 óra múlva visszaérkezve jelentette: min­den rendben van. Ezekutám, szeptember 26-án, a kormány­zónak Sztálinhoz írt sajátke­zű, francia nyelvű levelével, tárgyalási felhatalmazással és megfelelő úti okmányokkal útnak indították a delegáci­ót. Az utazást rendkívüli óva­tossággal készítették elő. Há­rom autó indult el Budapest­ről különböző irányba. Az autók számtábláját útközben háromszor is cserélték, hogy az esetleges megfigyelőket félrevezessék. Sikerült is minden baj nélkül este 8 óra körül megérkezniük Gácsra. Kilenc órakor a Zichy által kijelölt ösvényen libasorban indultak, és átlábaltak a ha­tárt jelentő keskeny patakon. A Kudar által megbeszélt he­lyen — alig 2 kilométerre a határ mögött — találkoztak a partizánokkal, akik nyomban Zólyomra vitték a társaságot. Itt várni kellett, amíg meg­érkezett a szovjet kormány különrepülőgépe, amely Kije- ven át Moszkvába szállította a küldöttséget, ahová október 1-én a kora esti órákban ér­keztek meg. A repülőtéren már várták a magyarokat és nyomban Kuznyecov vezérez­redeshez, a vezérkar főnöké­nek helyetteséhez vezették őket. Ezek a megbeszélések még csak tájékoztató jelle­gűek voltak. A magyar kül­döttség ekkor összeköttetést igyekezett teremteni Buda­pesttel, hogy közölje: a tár­gyalások megkezdődtek. A szovjet hatóságok mindenben a legnagyobb készséggel áll­tak a magyar megbízottak rendelkezésére. Másnap Antonov tábor­nok, vezérkari főnök fo­gadta Faraghót, akinek a magyar küldöttség ve­zetője átadta Horthynak Sztá­linhoz írt levelét. Ugyanaznap este a magyar küldöttséget Molotov külügyi népbiztos dolgozószobájába vezették, ahol érdemben is megkezdőd­tek a fegyverszüneti tárgya­lások. Még mielőtt ezek a tárgyalások elkezdődtek volna, megérkezett Budapestről az első távirat, amelyben Horthy nyugtázta Faraghó korábbi táviratainak vételét és közöl­te. hogy a budapesti német erők növekedése miatt hala­dékra van szüksége, de a fegy­verszünet megkötésére vonat­kozó készsége változatlanul fennáll. A kormányzó tehát még mindig nem hagyott fel kettős játékával. Miközben megbízottai Moszkvában tár­gyaltak, megint csak haladé­kot akart kicsikarni, nyilván azzal a hátsó gondolattal, hátha közben, mégis történik valami. Az első tárgyalás a külügyminisztériumban éjjel 3 óráig tartott. A magyar küldöttség francia és orosz nyelven megkapta a fegyver­szüneti szerződés előre elké­szített szövegét, amelyet nem­csak tanulmányozhattak, de meg is vitathatták a szovjet államférfiakkal. Távozóban a magyarok azonnal táviratoz­tak Budapestre, amelyben kö­zölték á tervezet szövegét, és beszámoltak a tárgyalás rész­leteiről. Másnap, október 9-én meg­érkezett a válasz Budapest­ről. A válasz szerint a kor­mányzó megadta a felhatal­mazást a bizottságnak a fegy­verszünet megkötésére és kö­zölte hogy az írásbeli meghatalmazást Nemes Jó­zsef őrnagy személyé­ben külön futár hozza, akit az első magyar hadsereg arc­vonalán Kőrösmezőnél tesz át a vonalakon Dálnoky Miklós Béla vezérezredes, a frontsza­kasz parancsnoka. Ugyanak­kor a legnagyobb titoktartást kérte. A magyar delegációt október 11-én este 7 órára ismét a Kremlbe kérették. Molotov dolgozószobájában a három magyaron kívül jelen volt Dekanozov, a külügyi népbiztos helyettese és Kuz­nyecov vezérezredes. Faraghé felolvasta a Budapestről ér­kezett legújabb táviratokat és jelezte, hogy Nemes a fel­hatalmazással már elindult. Molotov megjegyezte, hogy a felhatalmazásra ugyan fel­tétlenül szükség van. de a rendkívüli helyzetre való te­kintettel hozzájárul ahhoz, hogy a meghatalmazást majd később mutassák be. Ha a ma­gyarok kívánják, a megálla­podást rögtön alá lehet írni. Így a hitelesnek számító orosz szöveg átolvasása után előbb Faraghó, majd Szentiványi és Teleki is aláírták az okmányt. 1944. október 11-e volt és 3 perc hiányzott 8 órából, moszkvai idő szerint. Szó­belileg abban állapodtak meg, hogy a fegyverszünet közzé­tételének időpontját, figye­lembe véve a kormányzó­nak a magyarországi hely­zetről tett kijelentéseit — Horthyra bízzák. A magyar küldöttség tagjai egy ideig még barátságosan elbeszélget­tek az orosz államférfiakkal, majd jelentést küldtek Buda­pestre a fegyverszünet meg­kötéséről. Magyarország szá­mára tehát elvben megterem­tődött a lehetőség arra, hogy a náci uralom alól minél előbb felszabaduljon. (Folytatjuk) >

Next

/
Thumbnails
Contents