Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-19 / 42. szám
Számadások idején A fecske és a nyár Az egyesülés óta a varsányi Üj Kalász a sziécsényi járás legjelentősebb termelőszövetkezete. A rimóci, a varsányi és a nóg'rádsipeki határban több mint. 7 ezier holdon gazdálkodik. Az eredményes, vagy a kevésbé sikeres munka sok ember, csaknem ezer szövetkezeti tag jövedelmét növeli, vagy vámolja. KEVÉS ÖRÖM Ez a most távozott esztendő bizony szerény örömöket és nem kevés gondot hagyott maga után. A szövetkezet nem esett ugyan vissza, de nem is igen fejlődött. Sehogyan sem tudta követni a járás többi gazdaságának felgyorsult, erőteljesebb lépteit. A szövetkezet bevételei meghaladták a 30 milliót, a tervezettet. Azonban a mezőgazdasági munka termelékenysége alacsonyabb volt mint korábban, kisebb, mint általában a járás termelőszövetkezeteiben. Matuszka József elnök elsőnek Varsányban számolt be az erőfeszítésekről, amelyeket a két fő üzemág, a növénytermesztés és az állattenyésztés korszerűsítésére tettek. A több mint ezer hold kenyérgabona mellett, gyümölcs- és dohány- termesztéssel próbálták növelni a közösség bevételeit, a szövetkezeti asszonyok munkanapjainak számát. Az állattenyésztésben a szarvasmarhaállomány tbc-mentesítése, a tej hozam növelése, az egészséges sertésállomány kialakítása adta a legfontosabb teendőket tavaly. Számításukba sajnos, valahol mindig hiba csúszott. A tervezettnél kevesebb lett a gabonatermés, nem sikerült időben elvégezni a burgonya, a cukorrépa növényápolását Nincs minden rendben a tekintélyes állami hozzájárulással telepített nagyüzemi gyümölcsösben sem. Sok pénzt fordítottak a szarvasmarhaállomány tbc-mentesítésére. Vállalták a munkával járó gondokat, a kevés, tehenenként mindössze 2000 literes tej hozamot. Mégsem sikerült megőrizni az egészséges szarvasmarha-állományt. Természetesen voltak azért a tavalyi munkának eredményei Varsányban, ha a vártnál szerényebben is mutatkoztak. A bevételek néhány százalékkal túlhaladták a tervezettet. A napokban megkapják a tagok a kiegészítő részesedést, az év közben visz- szatartott 20 százalékot. Azonban a mostanában egyre „divatosabb” nyereségrészesedéssel bizony nem számolhatnak a szövetkezetiek. CSAK A VEZETŐK? A varsányi termelőszövet kezeti tagok éppúgy, mint a közös gazdaság párt- és gazdasági vezetői, nagy felelősséggel vetettek számot az esztendővel. Ahogy Percze István nyugdíjas mondotta a közgyűlésen, a tagok többsége tíz éven át becsülettel helytállt a szövetkezetben. Jogos kívánságuk, hogy egyre nyugod- tabb, egyre gondtalanabb legyen az életük. Czele Ferenc- né növénytermesztő kezdte a sort. és adott hasznos tanácsokat, hogyan léphetik át a gondokat. Tóth István borjúnevelő, Fábián Lajos, Balázs József fogatos, Szép János. Szép Antal és Bárány János tehenész, a korszerű vezetési módszereket, a szervezettebb, fegyelmezettebb munkát, az anyagi érdekeltség széles körű alkalmazását kifogásolta. A vezetők munkájáról, tevékenységéről rendkívül sok szó esett a közgyűlésen. Akadtak indulatosabbak, akik a múlt esztendő minden. gondját- baját az elnök, a mezőgazdász Egy levél és ami mögötte van A közelmúltban levelet kapott a megyei tanács elnöke. A levél tartalma röviden a következő: a rétsági járás egyik nagy községében valaki vett egy órát, természetesen jótállással. Az óra elromlott, és most huzavona van a javítás körül. Végül is írtak az elnöknek, intézkedjék, hogy megjavítsák végre azt az órát. Ennyi a panasz. És most joggal lehetne kérdezni, mi szükség van arra, hogy a megyei tanács elnöke intézkedjék egy jótállással vásárolt óra javításában? Hiszen ez természetes szolgáltatás. A levél nélkül nem lehet javítani egy órát? Szolgáltatásokra szükség van, ez nyilvánvaló. És az életszínvonal, az igények emelkedésével fokozottabb mértékben vesszük igénybe valamennyit. Ezek könnyítik egyebek között a dolgozó asszonyoknak az úgynevezett második műszakot, amelyről annyit beszélünk mostanában. Sokat veszik igénybe a Patyolat szolgáltatásait, mert megkímélnek a nehéz házi munka egy részétől. És még többen igénybe vennék, ha munkájának színvonala magasabb lenne. Ha a számok gondatlan írásával nem cserélnék össze az ágyneműt, és ha a mostaninál sokkal gyorsabban, rövidebb határidővel dolgoznának. Hivatkozhatnak az illetékesek nyilván a berendezések elavultságára, a szűk helyre, a rossz munkakörülményekre, pe ez nem mentesít a Szolgáltatások szinvonalának kérdésében. És az sem megoldás, hogy csökkentsék a vidéki felvevőhelyek számát. Régi kívánság, hogy Salgótarjánban állítsanak fel egy modern, korszerű Patyolatszalont. Hasonlók az ország több városában működnek mór, és beváltak. Ez az elképzelés remélhetőleg a közeljövőben meg is valósul. , Szinte állandó a panasz a kenyér minőségére, és a szállításokra. Ünnepek előtt gyakran sorba kell állni a kenyérért, vagy ami még ennél is rosszabb, nem megfelelő az ellátás. Ilyenkor folyik a vita, ki a hibás? A boltvezetők azt mondják, hogy a szállítás, a szállítók, hogy a boltok késve adták le a rendelést, illetve keveset rendeltek. A lakosság pedig jogosan méltatlankodik, ha nincs kenyér. Az effajta vitának egyszerűen véget lehetne vetni talán azzal, hogy a boltvezetők kifüggesztenék, mennyit rendeltek. így könnyen meg Lehetne állapítani, ki a hibás. De vajon hibásra van-e szükség, vagy ke- nyélre?. Sokat beszélünk mostanában ésszerű versenyről. Ha arról van szó, hogy a lakosság válogathat, melyik árut vegye meg, nyilván a jobbat választja. Ez arra ösztönöz minden üzemet és vállalatot, hogy minőségre törekedjék Akkor már nem lehet azt mondani, hogy tetszik, nem tetszik nem kap mást. Ezt a versenyt főképpen a még ellátatlan területek érdiekében kellene fokozni. Balassagyarmaton például az ÁFÉSZ sütőüzemet akar átvenni Ez nyilván versenyt eredményezne. De nemcsak a városokban keli fejleszteni, és nemcsak ott, ahol a befektetés azonnal megtérül, mert azoknak is szükségük van a szolgáltatásokra, akik a megye távolabbi területein laknak Előfordult olyan eset is, hogy egyes szolgáltátok árutermelésre tértek át,' mert az nyereséggel járhat. Az idei év megyei költségvetése megteremtette a megfelelő anyagi alapot a további lépésre. Ezt ki is kell .1 asznáIni nehezen fejlődő szolgáltatásaink javítására. Cs. E. nyakába próbálták zúdítani. Azt bizonygatták, hogy a közös vagyonért, a gazdálkodásért, a tagok jövedelméért az első számú vezetők felelősek. Sok igazság volt ezekben a megállapításokban. Matuszka József, a szövetkezet elnöke is őszintén szembenézett a tényekkel. Azzal, hogy a vezetési módszerek korszerűsítésére, változtatására mindenképpen szükség van. Az elnöknek, a mezőgazdásznak, a brigádvezetőknek, a csapatvezetőknek egyaránt le kell vonniok a tanulságokat a múlt esztendőből. Ám a tavalyi gondokért, bajokért, a szerény örömökért nem szabad csupán a vezetőket elmarasztalni. Mert ahogy a közmondásbeli fecske sem hoz egyedül nyarat, úgy az elnök, a főagronómus válla, karja is erőtlen ahhoz, hogy egyedül birkózzék a munkával, a gazdálkodást kisérő gondokkal. A növényápolást, a takarmánybetakarítást a jószágok ápolását, gondozását, a szántást, a vetést a tagoknak kell elvégezniük. Mégpedig olyan szorgalommal, gondossággal, hogy ne menjen veszendőbe egyetlen szem gabona, egyetlen szál takarmány, ne maradjon kapálíitlanu! egyetlen hold burgonya, cukorrépa sem. S mi tagadás, Varsányban tavaly nem volt minden rendben ilyen tekintetben. SEGÍTSENEK A KOMMUNISTÁK? A csúcsvezetőség, a községi pártalapszervezetek a rész- közgyűléseket megelőzve elemezték a tavalyi gazdálkodást, értékelték a tapasztalatokat. Hasznos tanácsokat adtak a vezetőknek a munkaszervezés, az ellenőrzés módszereire, az eredményesebb gazdálkodáshoz. Felhívták a figyelmet a szövetkezeti demokrácia szélesítésére, a vezetők és tagok zavartalan kapcsolatának kialakítására. Kár, hogy a zárszámadó közgyűlésen a párt- vezetők, a párttagok csendben maradibak. A munka elemzésére, a tanácsokra, a kommunisták munkájára, a vezetők és á tagok közös erőfeszítéseire az év folyamán különösen szükség lesz a szövetkezetben. Hiszen a varsányiak mindig híresek voltak arról, hogy szeretnek és tudnak is dolgozni. Ez szerzett jó hírt, jó nevet mindjárt az alakulás után a közös gazdaságnak. S ez az igyekezet a tavalyi gondokat is jóra fordíthatja már az idén. Vincze Istvánná 25 éves a megyei pártsajtó Eredményes esztendők 1945. február ?4-éD jelent meg Salgótarjánban a MUNKÁS című újság, a megye első pártlapja. A negyedszázados évfordulóra készülünk. ' Ebből az alkalomból felidézzük a negyedszázad eseményeit; miről frt a megyei újság 25 éven keresztül. 1947. augusztus 3-án új köntösben jelent meg a párt sajtója, NÓGRÁDI ÜJSÁG címmel. A lap „... új formájában szolgálni kívánja minden alkotó magyar társadalmi réteg munkáját. Azt a küzdelmet, amelyet a dolgozó osztályok folytatnak a magyar nép legveszedelmesebb ellenségei, a belföldi és külföldi reakció ellen, a NÓGRÁDI ÜJSÁG erről az őrhelyről minden erejével és a sajtó rendelkezésére álló eszközeivel támogatni fogNÓGRÁDI •lAi'-mra» «*■* n Fi ' ' ... ^ J 4 » I <1 Mtlm ja. A 3 éves terv megkezdésekor lapunk új formájában azzal a célkitűzéssel indul az országépítő nagy feladatoknak, hogy országunkban és vármegyénkben segítsen megszilárdítani a népi demokráciát, biztosítani a magyar nép számára a jólétet, a rendet és a függetlenséget...” Jólét, rend és függetlenség — szinte jelszóként röpült végig a megyén. A NÓGRÁDI ÜJSÁG éppen ezért mindjárt az első számában arról ír, hogy „Munkát és jólétet teremt Salgótarján dolgozóinak az MKP akcióprogramja. Teljes erővel megindul az építés munkája”. Hírt ad a lap ebben a tudósításában, hogy Salgótarjánban 1,600 000 forint értékű építkezés folyik. Az Építésügyi Minisztérium pedig 850 000 forintot utalt ki kislakásos mun- kásbérház megépítésére. A lap még ebben a számában arról is beszámol, hogy „indul a 3 éves terv” —, s a dolgozók széles rétegét nyilatkoztatja: mit vár a tervtől a munkás, a paraszt és az értelmiségi dolgozó. A lap augusztus lü-i számában első oldalon „A heves- nógrád-honti választókerület” képviselőjelöltjeinek névsorát közli. A listavezető Kádár János vasmunkás, MKP-főtitkár h. Budapest. Több bányász, gyári munkás és dolgozó /paraszt a listán. Később pedig fényképpel, életrajzzal mutatja be az újság a képviselőjelölteket, majd Kádár János felhívása olvasható Nógrád megye dolgozó népéhez. A termelési eredmények nagy teret kapnak az újságban. Augusztus 31-én már arról számol be u NÓGRÁDI ÜJSÁG, hogy napi 450 vagon szenet termeltek a bányászok, s három év múlva 1000 vagonon felül adnak a népgazdaságnak. „Nógrád megye és az ország legnagyobb pártja a Magyar Kommunista Párt” — hirdeti a lap szeptember 7-én az első oldalon, s beszámol a képviselőválasztások eredményeiről, amikor is az MKP több mint 1 millió szavazatot kapott, s 100 képviselője jutott be a Parlamentbe. A munkaversenyben egymás után érik el a szebbnél szebb eredményeket megyénk üzemeinek dolgozói. A lap a többi között arról is hírt ad, hogy „Elindult Salgótarjánból az első acéldrótkötél gyártásához szükséges acélhuzal-szállítmány”. Szeptember 21-én „Zagyvapálfalván, az Üveggyárban újra begyújtották a kemencét, vigyáznak a munkások egészségére és komoly intézkedésekkel emelik a dolgozók jólétét.” Később ezt olvashatjuk: „A salgótarjáni Acélgyár a magyar nehézipari termelés élén járj” Nagv gondot jelentett a közellátas is A NÓGRÁDI ÜJSÁG 1947. november 2-án első oldalon arról tudósít, hogy ,.Ket vagon burgonya érkezett Salgótarján közellátására, 40 vagon burgonyát utalt ki a városnak a MOSZK”, a falu népe pedig a „pénzes” vetőmagot sürgeti. Ismét új köntösbe kerül az olvasók kezébe a párt sajtója. lA SZABAD NÓGRÁD 1948 és 1949-es évfolyamának néhány címe is jelzi a lüktető életet, és i az < életkörülmények gyökeres átalakulását. Ennek bizonyítására néhány cimet idézzünk. ..Féláru utazási kedvezményt kapnak a fizetett sza- baiUagru a kollektív szerzőié'.' hatálya alá tartozó dolgozók." ..Május elsején 44 dolgozó kapta meg Nógrád megyében az él.munkás-kitüntetést.” „A Salgótarjáni Acélárugyár 10 napos adriai tengerparti üdülésre küldi a 14 legjobb dolgozóját.” 1948. május 22- én pedig hírül adja: „A Nógrádi Szénbányák élére munkásigazgatót neveztek ki: Sándor Pál bányász személyében.” Hírünk ismét eljut a világba. „Üjból világhírű lett a salgótarjáni üveg, az Egyesült Államokba exportál az Öblösüveggyár.” „Az első terv évében csaknem 3 millió forintot fordítottak Salgótarján fejlesztésére” közli a lap 1948. augusztus 21-én. Egy héttel később, augusztus 29-én két érdekes információt is olvashattunk a lapban. Például: „Megkezdte termelését az újjáépített Magyar Vasötvözetgyár”, mindjárt mellette: „Már a hetedik iskolát hozzák rendbe a salgótarjáni falujárók.” Az élet- és munkakörülmények változása természetesen még magán viselte az ország súlyos háborús örökségét, de később a gazdaságpolitika helytelen megváltoztatásának következményeit is. A párt sajtója mindezekről őszintén ír. Somogyvári László Minőségláne Akár miniszter9 akár igazgató JOBBKOR talán nem is érkezhettünk volna Mosonmagyaróvárra a Fémszerelvénygyárba. mint azon a február- közepi enyhe napon. A küldöttség Garamszegi Tiborral, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága titkárával — tagjai Nagy József KISZ-tit- kár, Rusvai János építésvezető és Kronevetter István szocialista brigádvezető — azzal a céllal utazott a dunántúli városkába, hogy értékeljék a két vállalat között egy évvel korábban létrejött minőséglánc eredményeit, tapasztalatait, elmélyítsék kapcsolataikat, s megkeressék az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeit. Már a látogatás elején megtudtuk, hogy a MOFÉM egész „vezérkara” Budapesten, a Kohó- és Gépipari Minisztériumban tartózkodik. ahol két évre visszamenően beszámolnak a gyár tevékenységéről. A minisztériumban nemcsak a termelés, a termelékenység alakulására voltak kíváncsiak, hanem elsősorban arra, milyen intézkedéseket tettek a gyár vezetői a korszerűsítés, a termékek, a szerelvények minőségének javíI. tása érdekében. A véletlen játéka. hogy a törekvések egyidejűségének, és egyezőségének tanúi lehettünk: az érdeklődés középpontjába nép- gazdasági, gyári, kooperációs szinten egyaránt a minőség került, az ezzel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják a minisztert, a gyárigazgatót, a megrendelőt, a felhasználót és a dolgozókat is. A délutáni órákban megtekintettük a gyárat, s a tavaly megépített bemutatótermet. A vendégkönyvbe elismerő sorok kerültek, hiszen meggyőződhettünk róla, hogy a gyár vezetői erőteljes és következetes erőfeszítésekkel törekednek gyártmányaik állandó korszerűsítésére, a minőség javítására. Nemcsak a használhatóságot, hanem az esztétikai követelményeket is szem előtt tartják: a bemutatóteremben számos, formatervezett, megbízható, új terméket láthattunk, több korszerű gyártmánycsaládot, mutatós kivitelben. TERMÉSZETESEN bőségesen akad még teendő, s erről is beszámolt másnap, hazaérkezésük után Kócza András igazgató. Az üzemrészek további fejlesztésre szorulnak, a technológiai, műszaki intézkedések sora vár megvalósításra, vastag, kemény fedelű iratköteg — csak többnapos tanulmányozás után válna áttekinthetővé — rejti magában a műszaki fejlesztési terveket. Néhány nagyon fontos feladat a minisztériumi értekezleten is felmerült. Meg kell szervezni az országos szervízhálózatot, az alkatrész-utánpótlást, arra kell törekedni, hogy a MOFÉM gyártmányai minél kevesebb minőségi és mennyiségi ellátási gondot okozzanak. Kócza András annak a meggyőződésének adott hangot, hogy feltétlenül szükség van a gyümölcsöző kapcsolatra a gyár és a felhasználók között, éppen ezért messzemenően egyetért a minőséglánc gondolatával, fontosnak tartja elmélyítését, és kiszélesítését. Az elmúlt egy év alatt máris sok gyakorlati eredményt hozott a minőséglánc. Az építők észrevételei, javaslatai ösztönzően hatottak a gyártmányfejlesztésre, új, jobb minőségű termékek kerültek a piacra, kevesebb a gond a felhasználók házatáján. A gyár , KISZ bizottsága felhívással fordult a szocialista brigádokhoz, ifjúkommunistákhoz: vállaljanak védnökséget a minőséglánc felett, mindennapi munkájukkal segítsék a minőség állandó javítását. A felhívás nyomán a szocialista brigádok tekintélyes része versenyfelajánlásaiban kiemelt helyre tette a minőség követelményét. Kócza András azt is hangsúlyozta, hogy a közeljövőben felve- szik a kapcsolatot a velük kooperáló vállalatokkal — a2 öntödékkel, a gumigyárral — ami kettős célt szolgál: tovább fűzi a mozgalom láncszemeit, és egyúttal arra is hivatott, hogy olyan alapanyagot kapjanak, amely lehetővé teszi a minőségi munkát. EBBEN a bensőséges, egyetértésről és kölcsönös bizalomról tanúskodó légkörben került sor néhány órával később arra a tárgyalásra, amelyen a házigazdák és a vendégek megvitatták kapcsolataik fejlődését. egybevetették tapasztalataikat, véleményüket, s a minőséglánc további kialakításának feltételeit szocialista együttműködési szerződésben rögzítették. K. 8. Következik: Egyéves garanciát vállalunk NŰGRÁD a 1970. február 19., csütörtök $
