Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám

Töt* téllel mi fordulat kell a békéért Eredményes tárgyalások Nixon kongresszusi üzenete U Theini beszéde a leszerelést értehesleten (Folytatás as í. oldalról.) a nemzetközi helyzetet, Kis Csaba, az MTI tudósí­tója írja: Pirityi Sándor, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Az ENSZ főtitkára beszéde bevezetőjében üdvözölte a leszerelési bizottság tagjait abból az alkalomból, hogy új ülésszakot kezdtek, amely egybeesik az ENSZ által meg­hirdetett „leszerelési évti­zed” indulásával. Külön üd­vözölte azt a nyolc államot, amely a tavalyi ülésszak vé­gén, .^került a leszerelési bí­zóik 1 giba. A .intést adott ezután azokról a lépésekről, ame­lyek a leszerelés és így a nemzetközi béke és bizton­ság ügyében történtek. Emlí­tést tett az 1959-es Antark­tisz-egyezményről, ugyanab­ban az évben az általános és teljes leszerelésről hozott ENSZ-hatá rozatról, a leszere­lést tárgyalások alapelveiben, 19(1! ben elért szovjet—ame­rikai megállapodásról, a Moszkva és Washington kö­zötti „forró drót” létesítésé­ről. az 1963-as moszkvai rész­leges atomcsendegyezmény- röi, a tömegpusztító fegyve­reknek a világűrből való ki­zárásáról. Megemlékezett a Latin-Amerikát atomfegyver­mentes övezetté tevő egyez­ményről, valamint az 1968- ban aláírásra bocsátott atom- sorompó-szerződé&rőí. Ezekkel a „kezdeti, de igien fontos intézkedésekkel” szem­beállította azt az ellentétes irányú fejlődést, amely a fegyverkezési kiadások növe­kedésében mutatkozott meg és amely hátrányosain befo­lyásolta az emberiség életkö­rülményeit mind a fejlődő, mind a fejlett országokban. Elmondotta, hogy a világ összes katonai kiadásai 1962- tőd 1969-ig évi 120 milliárd dollárról 200 milliárd dollár­ra emelkedtek. Az ENSZ főtitkára szorgal­mazta az atomsorompó- egyezmény mielőbbi hatály­balépését., a tengerfenék de- militarizálását. a vegyi és baktériumfegyverek alkalma­zását betiltó 1925-ös genfi líösel- Kelet Az USA felel az izraeli bombázásokért Az Egyesült Arab Köztársa­ság kormánya hivatalos do­kumentumban tette felelőssé Washingtont Izrael agressziós cselekményeiért. A kormány hivatalos lapja, az Al-Gumhurija szerdai szá­mában közli, hogy az Egyesült Arab Köztársaság diplomáciai képviseleteinek vezetői a kö­zelmúltban átnyújtották a fo­gadó országok illetékeseinek a kormány erről szóló emlékira­tát. A dokumentum szerint — Izrael nem lett volna ké­pes arra, hogy repülőgépeivel mélyen Egyiptom területe fölé hatoljon, ha nem lennének amerikai gyártmányú Phan- lomjai; — az Egyesült Államokat en­nélfogva felelősség terheli mind stratégiai, mind pedig a polgári célpontok ellen végre­hajtott izraeli légitámadáso­kért; — az amerikai fegyverszállí­tási politika konszolidálja Iz­rael agresszióját, amelynek kö­vetkeztében Tel Aviv továbbra is megszállva tartja három arab ország egyes területeit. Az amerikai felelősség kérdé­sét kívánja megvitatni Szalah Gohar egyiptomi külügymi­niszter-helyettes is azokon az értekezleteken, amelyeket a Weizman Ezer Weizman tábornok, az izraeli hadsereg volt hadmű- velet: főnöke, jelenleg a koa­líció közlekedésügyi minisz­tere, kedden Tel Avivban az izraeli héják politikai hitval­lását fejtette ki. „Az ősi Izrael a miénk” — mondotta, majd hozzáfűzte, hogy „az arabokkal folytatan­dó tárgyalások középpontjá­ban nem a területi engedmé­nyeknek, hanem Izrael jogai­nak kell állniuk.” A tábornok-miniszter befe­jezett ténynek tekinti az arab területek annektálását, és nem aggódik amiatt, hogy „Izrael jelenlegi határain belül az arabok belátható időn belül számbeli , túlsúlyba kerülnek a zsidókkal szemben. Szíve­Kairóban akkreditált diplo­máciai képviseletek vezetőivel tart majd. Az Al-Ahram szerdai száma-, ban hangoztatja, hogy az arab országok már visszautasították Eban izraeli külügyminiszter­nek azt a kedden elhangzott ja­vaslatát, hogy a Palesztina! menekültek problémáját nem­zetközi értekezletnek kellene tisztáznia. Eban ezt a javaslatot először 1968 őszén az ENSZ-ben tette meg, s célja — mint az Al-Ah­ram írja — nem egyéb, mint­hogy Tel Aviv „hátsó ajtón keresztül” jusson el a közvetlen tárgyalásokhoz az arabokkal. Egyiptomi harci repülőgépek szerdán reggel két hullámban támadták a Szuezi-csatorna északi szektorában elhelyezett izraeli állásokat. A gépek feladatuk végrehaj­tása után sértetlenül tértek vissza támaszpontjaikra —■ kö­zölte egy kairói szóvivő. A támadásokról Tel Aviv­ban is hírt adtak. A félhivatalos Al-Ahram gazdasági levelezőjének érte­sülése szerint a juntos 30-ával véget érő, folyó költségvetési évben az egyiptomi hadikiadá­sok összege eléri az 500 millió fontot. (MTI) dicsekszik s sebben tartok egymillió ara­bot a zsebemben, mint a há­tam mögött” — jelentette ki sokatrhondóan a szélsőjobb- oldali politikus. Beszédében szót ejtett Washington és Tel Aviv kap­csolatairól. Ezek „jobbak, mint valaha”. „Izrael amerikai fegyvereket használ, és jól használja őket” — büszkélke­dett Weizman. Megfenyegette Jordániát is; amennyiben hatalomátvételre kerülne sor Ammanban. — 6 ugyanis azt jósolja, hogy a Palesztinái ellenállási mozga­lom megdönti Husszein kor­mányát — „az izraeli hadse­reg kész arra, hogy minden olyan lépést megtegyen, amit a kormány elhatároz.” (MTI) Rogers Kongóban A Kongói Köztársaságban i urtozkodó Rogers amerikai .ülügyminiszter kedden hosz- -zabb megbeszélést folytatott Mobutu kongói államfővel. A megbeszélés során foglalkoz­tak a két ország közt fenn­álló kétoldalú megállapodá­sokkal, ezen belül az Egye­sült Államok által nyújtott műszaki támogatással. Mobu­tu kifejezte azt a kívánsá­gát, hogy növeljék a Kongó­nak nyújtott műszaki támo­gatást, valamint -az országban eszközölt amerikai magánbe­ruházásokat. Rogers meghívta Mobutu tábornokot, hogy tegyen hi­vatalos látogatást az Egyesült Államokban. Az AFP kinsha- sai értesülése szerint erre a látogatásra esetleg még ez év vége előtt sor kerül. (MTI) 2 NÖGRAD — 1970. február 19., csütörtök jegyzőkönyv aláírását, illetve ratifikálását mindazok részé­ről, akik ezt még nem tet­ték meg. A főtitkár utalt arra, hogy az ENSZ-közgyülés első íz­ben ajánlott a leszerelési bi­zottság figyelmébe olyan kér­déseket, mint a radiológiai hadviselés tudományos és műszaki vonatkozásainak elemzése a leszerelés szem­pontjából, valamint a gáz- centrifugás urániumdúsítási módszer katonai célokra va­ló felhasználása.. Az ENSZ főtitkára hang­súlyozta: Komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy az összes nukleáris hatalmakat meg­nyerjék a leszerelési mun­kában való részvételnek. Be­szédét azzal zárta, hogy a leszerelési bizottság vezesse eredményes irányba a „lesze­relési évtizedet” és töreked­jék „történelmi fordulatra a nemzetközi békéért' és bizton­ságért folytatott hosszú harc­ban”. (MTI) Aktivizálódó neonácik Az osztrák neonáci nemzeti demokrata párt (NDP), amelynek hivatalosan enge­délyezték, hogy részt ve­gyen a parlamenti választá­sokon, jelentősen fokozza' te­vékenységét. Bécsben és az ország más városaiban máris nagy szám­ban jelentek meg az NDP választási plakátjai. A belvá­ros utcáin a neonácik prepa- gandakocsájai száguldoznak, amelyekből színes röpcédulá­kat szórnak a járókelők közé. A röpcédulákon olvasható többek közt, a neonáciknak az a követeléssé is, hogy bo­csássák szabadon „a börtön­ben sínylődő hadifoglyokat”, azaz a náci bűnösöket. Bécsben, a helyi sajtó leg­utóbbi közlése szerint, a neo­nácik kilengéseinek már né­hány áldozata is van. Feb­ruár 6-án Becs egyik közpon­ti utcáján két fiatalembert vertek össze, február 13-án nedig 7 NDP-. agitátor” né­hány embert inzultált. (MTI) Szerdán az ír Köztársaság területén, közel az észak-ír­országi határhoz, ismeretlen merénylők felrobbantották az ír Köztársaság televíziójának adótornyát. A torony nem dőlt ugyan romba, de meg­roggyant és műszakilag- hasz­nálhatatlanná vált. A televí­ziós adások a körzetben egyelőre szünetelnek. Valószí­nű, hogy a merénylet a köz­társasággal szemben ellensé­ges körök műve volt. Dublinban, az ír Köztársa­ság fővárosában a központi postahivatalban a rendőrség egy ketyegő pokolgépet talált és hatástalanított. Ügy akad­tak a pokolgép nyomára, együtt vizsgáljuk meg azokat a kérdéseket, amelyekben fo­koznunk kell a nemzetközi együttműködést a Balkán né­peinek, a Duna-völgyi or­szágok népeinek és általában az európai népeknek az érde­kében, a háborús veszély csökkentése érdekében. A másik feladat — mon­dotta Péter János —, hogy tanulmányozzuk a két ország kapcsolatainak további fejlő­dését, hogy minél erősebbek és minél hatékonyabbak le­gyenek ezek a kapcsolatok. Elmondhatom, hogy minden vonatkozásban eredményes tárgyalásokat folytattunk, s ennek következtében nagyobb egyetértésben lépünk fel a nemzetközi téren és jobban látjuk gazdasági és kulturá­lis együttműködésünk foko­zásának lehetőségeit is.” Beszéde befejező részében Péter János rámutatott, hogy Magyarország népe és kor­mánya nagy tisztelettel adó­zik azoknak az erőfeszítések­nek, amelyeket a Bolgár Nép­köztársaság népe és kor­mánya a balkáni helyzet ja­vításáért és* általában a nem­zetközi helyzet javításának érdekében folytat. Mi egyet­értünk ezekkel az erőfeszíté­sekkel és felajánljuk a segít­séget ezekhez az erőfeszíté­sekhez — mondotta, Ezután ürítette poharát a bolgár—magyar barátságra, a Bolgár Népköztársaság fel­virágzására, a bolgár nép ve­zetőinek egészségére, vala­mint a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására. Péter János és kísérete szerdán reggel rövid vidéki kirándulásra Plovdivba, Bul­gária második legnagyobb vá­rosába utazott, amely nem­zetközi vásárairól ismert. Megtekintette a város neve­zetességeit, megismerkedett a város és a megye vezetői­vel, majd Borovecet, Bulgária legszebb és legjobban kiépült téli üdülőhelyét tekintette meg. A magyar külügymi­nisztert erre a kirándulásra elkísérte Ivan Basev kül­ügyminiszter, Roska István magyar nagykövet és több más hivatalos személyiség. (MTI) hogy egy ismeretlen telefoná­ló közölte a dublini esti lap szerkesztőségével, a postahiva­talban negyven percen belül bomba robban. Belfastban Észak-Irország fővárosában ugyancsak szer­dán délelőtt bomba robbant egy bírósági tárgyalóterem kö­zelében. Éppen öt vádlott állt a bíróság előtt egy csőveze­ték ellen megkísérelt koráb­bi bombamerénylet vádjával A robbanás alaposan megresz- kettette a bírói pulpitust, de emberéletben kár nem esett. Mindhárom merénylet tette­sei egyelőre ismeretlenek. (MTI) A pOKUMENTUM beveze­tőjében Nixon azt hangsú­lyozza, hogy az új irányel­vek kidolgozására a világ­ban bekövetkezett változások miatt van szükség, mivel a háború utáni időszak, amely­ben az USA volt az egyetlen olyan nagyhatalom, amely nem szenvedett komolyabb háborús károkat, és a nuk­leáris fegyverek monopóliu­mainak birtokosa volt, víse- szavonhatatlanul véglet ért. Az új korszakban viszont „lehe­tőség nyílik arra, hogy el­jussunk a válságok gyökeré­hez, messzebbre nézzünk, s segítsük olyan nemzetközi kapcsolatok létrehozását, amelyek megteremtik a tartós béke kereteit”. A tartós békéhez, Nixon szerint, három tényezőre van szükség: újfajta partneri vi­szonyok kialakítására, az Egyesült Államok katonai erejére és tárgyalási készsé­gére. Az újfajta kapcsolatok lényegének az elnök az úgy­nevezett Nixon-doktrínét je­löli meg. „E doktrína köz­ponti tézise az, hogy az Egye­sült Államok részt vesz szö­vetségesei és. barátai védel­mében és fejlesztésében, de Amerika nem t udja, - és nem is akarja magára vállalni a szabad világ védelmének egé­szét.” UGYANAKKOR a doku­mentum haladéktalanul le­szögezi, hogy az USA „nem élhet elszigeteltségben, ha életben akar maradni” és „nem szándékozik visszavo­nulni a világtól”, csupán arra törekszik, hogy szövetségesei „nagyobb felelősséget vállal­janak magukra saját védel­mükben és saját fejlődésük­ben.” A tárgyalásokról szólva az elnök azt emeli ki, hogy az Egyesült Államok „kész be­csületesen és gyakorlatiasan tárgyalni a kommunista or­szágokkal” bár „nincsenek il­lúziói” és tisztában van mind az ideológiai különbségekkel, mind a nehézségiekkel. „Az Egyesült Államoknak meg­vannak a maga érdekei es meg is védi ezeket” — szöge­zi le Nixon, hangsúlyozva, hogy ugyanakkor „mások ér­dekeit is tekintetbe kell ven­ni.” Az európai katonai kérdé­sekről szólva hangoztatja „a katonai. stratégia megvá­lasztásánál úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a jelenlegi NATO-stratégia támogatását.” Bár igen közvetve utal a vál­tozások lehetőségére, nem szól az amerikai csapatok részleges, vagy teljes kivoná­sáról. A tárgyalások lehetőségéiül szólva, az elnök hangsúlyozta ugyan az európai rendezés fontosságát,' de nem említi a szocialista európai országok javaslatát a biztonsági érte­kezletről és ehelyütt inkább azt húzza alá, hogy „Európa egysége nem egyetlen látvá­nyos tárgyalás, hanem kiter­jedt történelmi folyamat ered­ménye lehet csupán”. Nixon az üzenetben üdvözi „német szövetségese kezdeményezése­it”. amelyek arra „iránvul- nak”, hogy „riormalizálják kapcsolatait Keleti szomszédai­val”. annál is inkább, mert a Bombamerényletek Írországban Magyar felszólalás a moszkvai tanácskozáson Szerdán folytatta munkáját Moszkvában a Lemin-centená- rium jegyében megnyílt nem­zetközi tanácskozás, amelynek témája a nők társadalmi sze repe, valamint a nőkérdés megoldásának tapasztalatai a szocialista országokban. A konferencia nemzetközi hallgatósága nagy érdeklődés­sel fogadta Ortutay Zsuzsának, a Magyar Nők Országos Ta­nácsa titkárának felszólalását. A magyar delegátus hangsú­lyozta: a nő helyzete a társa­dalomban, a munkában, a köz­életben elválaszthatatlan a nő helyzetétől a családban. Párhuzamosan kell a felme­rült problémákra megoldást találni, különben nem jöhet létre harmónia. Ortutay Zsuzsa aláhúzta a családról szóló lenini útmuta­tás jelentőségét. (MTI) német kérdés „a kelet—nyugati kapcsolatok kulcspontja”. Az elnök egyébként a kérdé­sek további tanulmányozását írja elő a NATO-szövetsége- sek számára, minden érdemi tárgyalást megelőzően, mert „ha az események kikerülnek a sziikséses ellenőrzés aló!, a jó szándéktól függetlenül k.u­Megbukott a chicagói per Felmentették az összeeskü­vés vádja alól a chicagói poli­tikai per vádlottait. Az es­küdtszék csaknem ötnapos ta­nácskozás után szerdán hir­dette ki verdiktjét, amelyben a hót amerikai békeharcost nem találta bűnösnek a vád tárgyává tett „összeesküvés­ben” és kormányellenes szer­vezkedésben. A chicagói „hetek” ettől az ítélettől függetlenül, hosszú, többéves börtönbüntetést kap­tak védőügyvédjeikkel együtt, esküdtszéki eljárás nélkül a tárgyalásvezető’ bírótól, aki a „bíróság megsértésének” ürü­gyén ítélte el őket. Jogászok véleménye szerint azonban a fel lebbviteli bíróságokon ezek az ítéletek sem maradnak fenn. darcok és csalódások kockáza­tát vállaljuk”. Latin-Amerikára vonatkozó­an Nixon íöként korábbi ja­vaslatait ismétli meg. Ázsiával kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy „az Egye­sült Államok továbbra is ér­dekelt Ázsia sorsában”. Csen­des-óceáni hatalom vagyunk — írja Nixon. Az elnök az ázsiai országok „együttműködését” hirdeti, amelyhez kilátásba helyezi az Egyesült Államok megfelelő támogatását. Külön terjedelmes fejezet foglalkozik az elnöki üzenet­ben Vietnam kérdésével. „Mi­előbbi becsületes rendezésit kívánunk elérni a tárgyalások útján. De ha a másik fél el­utasítja ezt, folytatjuk a dél­vietnami hadsereg megerősí­tését. Ez lehetővé teszi szá­munkra, hogy rendszeres ütemterv szerint megfelelően felválthassuk csapatainkat. Reméljük, hogy ahogy a »vi­etnami zálás-« előrehaladt, az észak-vietnami kormány fel­ismeri, hogy a tárgyalások út­ján többet nyerhet, mint a harc folytatásával” — írja Ni­xon. A tárgyalásokat illetően az elnöki üzenet megismétli Ni­xon tavaly májusi javaslatait, és igyekszik a VDK-ra háríta­ni a felelősséget a párizsi ku­darcért. Ugyancsak terjedelmes fe­jezetben fejti ki Nixon kor­mánya véleményét a közel- keleti helyzetről, hangsúlyoz­va, hogy itt „heves helyi konf­liktusról és egyúttal a nagyhatalmak bevonásáról is szó van”. Az elnök a négyha­talmi tárgyalások eddigi ered­ménytelenségéért a Szovjet­uniót teszi felelőssé, amely sze­rinte „az elmúlt években meg­növelte tevékenységét a Kö­zel-Keleten és a Földközi-ten ger térségében”. Nixon az üzenetben lehetségesnek mondja a rendezést, ennek egyik fázisaként a fegyver szállítási embargót sürgeti, de haladéktalanul kijelenti, hogy addig az USA „a szükségletek­nek megfelelően fegyvert biz­tosít a baráti országoknak” — utalva az Izraelnek kilátásba helyezett repülőgépekre. Foglalkozik az ' üzenet az Egyesült Államok Afrika-poli- tikájával. Nixon elvben elítéli a fajüldöző rezsimek létét, de türelemre inti az afrikai orszá­gokat, mert az erőszak, szerin­te, nem hozhat megoldást. AZ t)J STRATÉGIA szerin­te a „két és fél háború” helyett az „az egész és egy fél hábo­rú” gondolatán alapul: az Egye­sült Államoknak elegendő ka­tonai erővel kell rendelkeznie — egy „nagy” nukleáris hata­lommal vívott — és egy „kis. helyi” háború egyidejű meg­vívásához. A kelet-európai országokról Nixon azt mondja, hogy az Egyesült Államok kész tár­gyalásokat kezdeni velük ; a kapcsolatok fokozatos norma­lizálása céljából „olyan ütem­ben és mértékben, ahogy ezek az országok jónak látják.” Az elnök szerint az Egyesült Ál­lamok Kelet-Európábán „te­kintetbe kívánja venni a Szov­jetunió érdekeit”, de „szuverén államként tárgyal a kelet-eu­rópai országok mindegyikével” és „nem fogad el olyan doktrí­nát, amely megrövidíti jogai­kat, hogy megjavítsák a kap­csolatokat az Egyesült Álla­mokkal vagy más országokkal.” Kínáról szólva Nixon utal a varsói nagyköveti tárgyalások újrakezdésére és azt hangoz­tatja, hogy az Egyesült Álla­mok a pekingi kormánnyal is megfelelő kapcsolatokat kíván teremteni, de „fenntartja szö­vetséges! kötelezettségeit Taj­van iránt.” A LESZERELÉSI tárgyalá­sokat elemezve, az elnök kü­lön foglalkozik a stratégiai fegyverekről megkezdett szov­jet—amerikai eszmecserével, hangsúlyozva, hogy további tárgyalásokon más problémák­ról is szó lehet. így például, „a nagy kelet—nyugati kérdések­ről”,' de az Egyesült Államok nem engedi meg, hogy a tár­gyalások során bármikor is „feláldozzák szövetségesei ér­dekeit” Európa ban vagy Ázsiában. Az elnöki üzenetet írásban juttatták el a kongresszus két házához. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents