Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-13 / 10. szám
A sri'crinckvéilelcm hníckonisá^tíról Jelentén három év tapan*talatairól A NÖGRÁD megyei Tanács VB az elmúlt év utolsó napjaiban tárgyalt a gyermekvédelmi munka és a nevelőotthonok helyzetéről. A jelentés, amit a művelődés- ügyi osztály terjesztett elő, három év tapasztalatairól számolt be. Megállapítja, hogy 1966 óta a gyermekvédelmi munkában jelentősen előbbre léptünk. A Nóg- rád megyei gyermek-, és ifjúságvédelmi munkaértekezletnek sikerült megerősítenie az ifjúságvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezeteinket, s ez az eredményesebb munkában, az együttműködés javulásában mutatkozik meg. •Tó az együttműködés az igazgatási és az egészségügyi osztállyal, a FiataLkorúak Ügyészségével és a rendőrséggel. Az eltelt hároméves Időszakban a járási, városi munkaértekezletek folyamatosan beszámoltak munkájukról. A. balassagyarmati és a rétsági járás törekvései figyelemre méltóak a társadalmi bázis szélesítésére. A szécsényi járás és Salgótarján városa az iskolai ifjúságvédelmi munka irányításában ért el eredményeket. A salgótarjáni és a rétsági járásban a körzetekbe kihelyezett munkaértekezletek bizonyultak hatékonynak. A járási, városi munkaértekezletek további feladata, hogy munkájukat tegyék folyamatosabbá. koordinálják jobban a társadalmi szervek munkáját, alakítsák ki a helyes gyermekvédelmi szemléletet és fokozzák a felderítés munkáját. AZ ISKOLÁK gyermekvédelmi tevékenysége fejlődést mutat. Több iskolában jók a törekvések, a munka módszerei azonban kialakulatlanok. Ezért szükséges az islcolal megbízottak ilyen irányú továbbképzésének rendszeresítése. A gyermekvédelmi munka összehangolása inkább a nevelőtestületeken belül történik megnyugtatóan, ugyanakkor nem igénylik eléggé a különböző hatóságok. társadalmi szervezetek segítségét. A veszélyeztetettség kialakulásának objektív és szubjektív forrásai vannak. Megyénkben sok a cigánytelepülés. és az ifjúságvédelmi szempontból súlyos esetek ezekre a településekre koncentrálódnak. A veszélyeztetettség kialakulásának másik forrása a bejárás. A bejáró fiatalkorúak száma (csak ipari tanuló és középiskolás) eléri az 1798 főt. ez az összlétszám 43 százaléka. Az általános Iskolás bejáró tanulók száma 2348, az általános iskolai összí étszám nyolc százaléka Az említett okok a veszélyeztetettség egy-egy forrását jelentik. Ezek hatásának a csökkentése (végső fokon megszüntetése) nagy erőfeszítéseket követel megyénk egész társadalmától. A megye területén a nyilvántartott veszélyeztetettek száma 1062 fő (a megelőző tevékenység javulása következtében csak valamivel kevesebb, mint az elmúlt években volt), ezeknek 25 százaléka óvodás, 70 százaléka általános iskolás, öt százaléka középiskolás és ipari tanuló. A fiatalkorúak, bűnözésének alakulása kedvező képet mutat. A megelőző munka javulásának ered ményeképpen csökkent a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma, csupán Balassagyarmaton emelkedett négy fővel. Az intézményes gyermekvédelmi munka hatékonyságának érdekében 1960-ban alakult meg a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi intézet, amely túljutott a kezdeti működéssel járó nehézségeken. Az új szakképzett vezetés beállítása óta szép eredményeket ért el az intézet a tanulók gondozása, nevelése, megfelelő és időben történő kihelyezésük tekintetében. Munkáját az nehezíti, hogy a különböző okok (anyagi, erkölcsi, egészségügyi stb.) miatt állami gondozásba vett fiatalokat csak nemenként tudja elkülöníteni. Nevelőszülőknél 111 gyerfnek nevelkedik. A nevelőszülői hálózat gyakorlatilag az egész megyére kiterjed. Különösen sok gyermek van Salgótarjánban és a salgótarjáni járásban. A nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek nevelését két területi gyermekvédelmi felügyelő ellenőrzi és irányítja. A nevelőotthonokban 173 állami gondozott nyert elhelyezést. Ez koránt sincs arányban az igényekkel. A felsőpetényi és a horpácsi intézet munkája jól szervezett. Korszerű pedagógiai elvek alapján elkészített tervekkel, illetve ezek megvalósításéval törekednek a tanulók szocialista nevelésére, sokoldalú társadalmi kapcsolat kiépítésére, hogy az otthonból kilépve eligazodjanak az intézetnél bonyolultabb társadalmi gyakorlatban — az életben. Egyébként ugyanezt, a zártság feloldását célozzák az üzemekkel kialakított intézeti kapcsolatok. A nevelőotthonokban folyó pedagógiai munkát segíti, hogy Intézményeink nevelőinek nagy része, mintegy hatvan—hetven százalésa több éve dolgozik az intézeteknél, gyermekvédelmi ' tapasztalatokkal rendelkeznek. A közelmúlt években kilenc lakást vásároltak számukra, illetve építettek, társadalmi ösztöndíjakkal és a munka- és életkörülmények megjavításával biztosították a folyamatos ellátottságot. A GYERMEKVÉDELMI és nevelőotthoni hálózatfejlesztési Irányelvek kimondják: tekintettel a jelenlegi helyzetre, hogy a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet munkáját, a kihelyezésre kerülő gyermekek vizsgálatát tudományos alapokra kell helyez- .ni. A problematikus gyermekek megfelelő kiválogatása,, vizsgálata és elhelyezése szükségessé teszi, hogy a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet keretén belül pedagógiai — pszichológiai —, egészségügyi vizsgálóállomást hozzunk létre. Az Intézeti férőhelyek bővítése, a korszerű nevelési elvek érvényesítése érdekében széles korhatárú. 200—250 férőhelyes koedukált nevelőotthon építését kell elősegíteni. Biztosítani kell az értelmi fogyatékos gyermekek külön elhelyezését és a. velük való differenciált foglalkozást. A JELENTÉS megállapítja, hogy megyénkben a gyermek- védelmi tevékenység egyre inkább jelentőségének megfelelő helvet kap. társadalmi bá zisa fokozatosan szélesedik, fi megyei munkaértekezlet át tudja fogni a gyermekvédelmi munka egészét. A járásvárosi munkaértekezletek munkájuk folyamatosságával, helyes gyermekvédelmi szemlélet kialakításával, a társadalmi szervek munkájának fokozottabb koordinálásával biztosítják a községekben, városi körzetekben a veszélyeztetett gyermekek felderítését, megelőző és utógondozó tevékenységét. M. Zs. A képernyő előtt Csak az a Poor... Kétségtelen, hogy a Televíziónak a sokféle közönségigény szolgálatában tekintettel kell lennie a könnyűzene rajongóinak igen tekintélyes táborára is. (No, nem mintha nem volna érzésem szerint fölös mértékben tekintettel. egyéb igények rovására is!). Az viszont már erősen bosszantó, ha egy-egy műsor kapcsán kilóg a lóláb, némely személyek, együttesek agyon- favorizálását érezzük. S nagyon sok esetben olyanokét, akiből, vagy akikből a kevés is sok, a keveset is szívesen elengednénk. ,lgy voltunk a minap a Poór testvérpár Emelem poharam című húsz perces műsorával, amelyben a műsorszerkesztés az Intervízió szintjén adott teret, pénzt és energiát két középszerű dilettáns önmutogatásához. A nyilvános műsort hallhatóan és láthatóan a meghívott közönség is meglehetős tartózkodással, mérsékelt tetszéssel fogadta, mi a képernyők előtt ülők pedig csak az est további programja kedvéért nem zártuk le készülékeinket. A Poór-show-val kapcsolatosan még annyit jegyeznénk meg. hogy az ilyenfajta ..személyi kultusz’’, a szóban levők ilyen mértékű forszírozá- sa — éppen képességeik na- gyonis korlátos volta miatt r— túl megy a jóízlés határain. Egyébként az elmúlt műsor- hétre kevés panaszkodni valónk akad, a látottak egésze inkább dicséretes. Elismerést érdemel például az iskolásoknak nyújtott szünidei matinésorozat, melynek keretében számtalan felnőtt nézőt is érdeklő, szórakoztató film helyet kapott — többek között nagyon tanulságos természetfilmek, fantasztikus-tudományos produkciók és ismétlésként a Bors című, a Magyar Tanácsköztársaság születésének, létének időszakában játszódó történelmi kalandfilmsorozat A felnőtt műsort illetően: nagy élvezettel néztük szerdán a Történelmi lecke című dokumentumfilm-sorozat újabb, valóban érdekes részletét, majd Shaw: A sors embere című történelmi játékának magyarul beszélő német tévéfilmváltozatát. A ritkán látható mű Napóleon egy olaszországi epizódját eleveníti meg a szatíra maró humorával, az írótól megszokott tekintélytisztelet nélkül. Hasonlóan jól szórakoztunk pénteken, a Bolondok részvény- társasága című angol rövidjátékfilm keretében, s szombaton a Poór-műsort követő három órában, amikoris Agatha Christie: Gyilkosság a papiakban című bűnügyi komédiáját figyelhettük a budapesti József Attila Színház pompás, izgalmas-mulattató produkciójában. A vasárnapi változatos és tartalmas programból kettőt emelnék ki (a Krupp és Krause című NDK • tévéfilmsorozat második része mellett), mégpedig az ígéretesen induló, nagyon sok ötlettel mulattató Mézga család című, tizenhárom részben képernyőre kerülő rajzfilmsorozat nyitányát, a Táv-szervizt és természetesen a maga értékhelyén Darvas József: Elindult szeptemberben címmel összegezett szerzői estjét minden részletében, de legkivált figyelemkeltőn A térképen nem található című drámarészlet bemutatásával. Szóval: jó műsorhét után vagyunk ... Csak az a Poór, csak azt tudnánk feledni!... (barna) 1969 őszén szüntették meg a Veszprém—Balatonalmádi vasúti szárnyvonalat. Azóta antóbn- szok szállítják az utasokat Veszprém és a Balaton-part között Naponta 394 járat indul és érkezik Veszprémbe, ebből 124 autóbusz a megszüntetett vasútvonalat pótolja Az idei szigorú tél komoly próbatételt je ->nt a Veszprémi Autóközlekedési Vállalatnak, de a KPM Közúti Igazgatóságának hóeltakar-tó gépeivel együttműködve szinte zökkenőmentesen tartják fenn a vonatpótló autóbuszjáratokat. Képünkön: A veszprémi autóhusz-pálvaudvarról menetrendszerűen indulnak és érkéznek a vonatpótló autóbuszok SZAMOS RUDOLF: IÁMTOR ÉS CSÚFATI (Részletek egy nyomozókutya történetéből) 1. Csupati keserű káromkodással csapta le poharát „Boldog új évet” — mondta kesernyésen, és lomhán fel- tápászkodott. A klub előtt lánctalpas, páncélozott terepjáró várakozott. A hátsó ülésen négy, bundába burkolózott katona gubbasztott fázósan. Visszamentek a kapitányságra. Csupati átöltözött, és tíz perc múlva a hemyótalpas csikorogva vágott neki a dühöngő, hóviharos éjszakának. Nyomott hangulatban, rosszkedvűen ültek egymás mellett. Egyedül Kántor örült: végre kiszabadult a falak közül. Az időnként orkánszerú erővel zúgó szél félelmes jajongása egyáltalán nem izgatta. Beleszippantott a hószagú, tiszta levegőbe. Kihalt tájon, méteres hótorlaszokon küzdötte magát előre az acéltalpú hernyó. Mintha idegen bolygó, ezer veszélytől terhes felszínén járnának. Az ötven kilométeres utat valamivel több, mint egy óra alatt tették meg. Néhány perccel tizenegy után a simonyi állomás épülete mellett kiszálltak a hemyótalpasból, amely egyben rádiós harcálláspontjuk is volt. A szél keresztülfújt a vattával bélelt pufajkán és Csupati gyorsan összekötötte álla alatt prémes sapkája leffegő füleit. A vasúti Örs egyik nyomozója tájékoztatta őket a helyzetről. Az eset az állomástól másfél kilométernyire keletre történt, ahol a sínpálya a Kemeneshát dombvonu- latát eléri. A vonatot vészfékkel állították meg, ám mire az igazoltatók a kiugrás helyére visszatértek, a szökevény már felmászott a meredek bevágás rézsűjén, és eltűnt előlük a viharos éjszakában. A helyszínen két katona csaknem két órája várakozott már a hóviharban. „Megérdemelnének egy kupa jó forralt bort,” — szánakozott rajtuk Csupati. „Elkeseredett fickó lehet” — gondolta, miközben Kántorra csatolta a nyomozóhámot Ujja hegye a fémkapocshoz ragadt. A fagy csípte oda, és Csupati huhogva melengette kezét, mielőtt a bélelt kesztyűbe visszadugta. A dermesztő, jeges S2él perceken belül kifújta fejéből a bor kezdődő kábulatát. „Nem juthatott messzire” toporgott ő is, és bár dühös volt az elrontott szilveszteri mulatságért, lelke mélyén sajnálta azt a nyomorultat, akit ki tudja, milyen vaksors hajszolt ebbe az eleve reménytelennek látszó menekülésbe. Kántor felkapaszkodott a bevágás oldalán. A dombtetőről Csupati a messzeségbe fúrta szemet, mintha túl akarna látni a sötéten, a hóviharban lájnpája körén ugrándozó pelyheken. Hellyel-közzel felhők alá szorult csillagokként, az éjszaka távoli partján néhány pislákoló fény villant feL A sötét csalóka. Csupaki jól ismerte a tájat, az érzékei mégis megcsalták. Minden közelebbnek látszott. A Kemenes keleti oldalán haladt Kántor A messzi fények úgy lógtak az éjszaka falán, mint földtől elszakadt, de túl magasba szökni nem tudott villogó léggömbök. A hó belepte a menekülő nyomát Az emberi szem hiába keresné a széltől barázdált mezőt, de a hó az emberi nyom szagát megőrzi, és Kántor csalhatatlan szimata a hó alatt fél méter mélyen lapuló nyomokból áradó szagokat kitűnően felfogta. Csupati azért szurkolt, hogy még élve megtalálták, s mielőtt megfagy, utolérjék a menekülőt. Ne a fagy legyen az üldözött bűnére a bíró. A Kemenes és a Sághegy vulkánikus kúpja között nyolc kilométer széles lapály húzódott előttük. Kántor a dombokról toronyiránt haladt, a Ság oldalában fel-felpis- lanó féryek felé. A fagyott hókristályok százhegyű jégdárdaként csapódtak szemükbe. Lábuk alatt behorpadt a szélhordta fuvát. Méteres barázdák, feketealjú horpaszok, ahol a szántásról csíkokban elhordott hó helyén csak a fagyott rög ropogott testük súlyától. Mindig csak előre, a kutya után. Hasra estek. Feltápászkodtak. „Nyomorult féreg” — kesergett magában Csupati. Már a jégbe dermedt, vizenyős ságaljai réteken jártak, amikor a kísérő csoport vezetője, egy hadnagy, Csupati oldaláig küzdötte a viharban előre magát, és a szél zúgását túlkiabálva üvöltötte: „Boldog új úvet, törzsőrmester!” A zseblámpa rávetődő fényében Csupati bólintott. „Boldog új évet!” és keserűen, gúnyosan gondolt erre a háborodott világra, s arra, hogy ebben a pillanatban ezer és millió helyen, jól fűtött szobákban, báltermekben, pezsgők és habzóborok palackjából pukkan ki a dugó. De — 2 — ml pukkan nekik? Legfeljebb néhány lövés, és még az* se tudják, honnan. „Álljon meg végre!”, kiáltott rá a hadnagy és Csupati tudatáig csak a második üvöltés jutott el. Füttyentett Kántornak. A hadnagy megismételte a jókívánságot és kulacsát nyújtotta. A négy katona is utolérte őket. Csupati a fejével és a kulaccsal biccentett, így kívánta mindegyiknek a jobb újesztendőt. A rum tüzesen rohant nyelőcsöve alagútján, lángra gyújtotta a hilusok csápos bolyháit, behatolt vérpályájába. A tusst az őrjöngő északi szél fújta, amely kergebirkaként körözött a vulkánkúpot Övező lapályon. Csupati alsó ajka a kulacs szájához fagyott és ahogy a kortyok után letépte, bőrének hártyája is beleszakadt. Mindannyian ittak. Hat emberi szájról fagyott egy-egy parányi bőrcafat a kulacsra. 2, Mínusz tizenöt fok volt... Mentek. Aki megáll, azt földre döntheti a fagy és többé nincs felállás. Csupati alatt ropogva szakadt be a vékonyra fagyott vizes pocsolya jege. Bakancsára jégkoloncok dermedtek, de ő észre se vette. A kerek püspöksöveg alakú hegy oldalán kapaszkodtak felfelé. Az elhagyott kőbánya, széltől védett kráterénél Csupati elérte a Kemenes dombja oldaláról látott, vihartól himbált néhány villanyégőt. Hátát a gránitfalnak támasztotta, és magához intette a hadnagyot: „Ebben a menekülésben nincs semmi ésszerű” — mondta. — Talán eltévedt, vagy mi tértünk le a nyomról. — Az lehetetlen — rázta fejét tagadóan. ’• A katonák kimerültén guggoltak a szélámyékban Tényleges idejüket szolgáló, húszéves fiatalemberek voltak. A falusiak jobban bírták ezt a strapát. Az egyik fiú azonban a fővárosból került ehhez az alakulathoz, és most hányingerre panaszkodott. A hadnagy egy korty rumot itatott vele. „Szedje össze magát!” biztatta a fiút. A menekülő nyoma megkerülte a hegyet, és a szőlők között, északi irányban ereszkedett újra a völgynek. A síkságon átvágott a páki rétnek. Itt Csupati alatt ismét beszakadt a jég. Bal lába térdig söppedt a vizenyős zsom- békba. Nadrágja jégpáncéllá fagyott. A nyom visszafordult. Üjból a Ság oldalán bolyongtak, maid nyugati irányba haladtak tovább. A negyedik óra volt mögöttük. Né- nán. gépiesen lépkedtek. Érzékeik eltompultak. Azt sem tették észre, hogy a hóvihar megcsendesedett. A kúp alakú hegy körül öt kilométeres körzetben ide-oda kanyargó« a nyom. A zsibbadás már Csupati lábait is elkapta. (Folytatjuk) — 3 — i T
