Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

Évfordulók előtt Sr/Pí»spnv ->föterén” de­st ii v cemberben lep. lezték le Vasas Károly szob­rászművész monumentális al­kotását, a felszabadulási em­lékművet. A hatalmas alakon csillog a hideg januári napfény, a „szomszédságban”, a járási könyvtár előtt Krúdy Gyula portréját gondos kezek bebu­gyolálták a hó elől, mint ker­tész a rózsatöveket. Az ércem­lékműnek nem árt a fagy, szikrázva veri vissza a nap­sugarakat. Ez az „irodalmi helyzetkép” fogadja a látogatót Szécsény- ben. A járási tanács művelő­désügyi osztályán ezúttal sen­kit sem találunk, az osztály- vezető szabadságát tölti. A népművelés gondjairól, örö­meiről, s főképpen a tervekről Tóth Endre, a járási műve­lődési központ igazgatója be­szél. Hangsúlyozza, hogy a já­rás községeire vonatkozó rész­letes népművelési terv még nincsen birtokában, a munka főbb irányairól azonban szíve­sen tájékoztat. Eszerint a járás a magunk mögött hagyott esztendőben nem állt rózsásan tárgyi ellá­tottságban. A népművelési te­szeg nagyságát. Szécsényben éppen ezért felfigyeltek az „egri példá”-ra, ahol kultúrfe- lelősök részére háromnapos tanfolyamot szerveztek. Még a tavaszig Szécsényben a mű­velődési központ a járási mű­velődésügyi osztállyal közösen, szintén tanfolyamot rendez a járás kultúrfelelősei számára. A termelőszövetkezetekben a kulturális alap felhasználása szintén nem megfelelő. Ugyan­akkor természetesen, jó pél­dákat is lehet találni. Egész Nógrád megyében közismert például a zsunypusztai közös gazdaság mintaszerű anyagi és erkölcsi támogatása, a helyi népművelési tevékenység szá­mára. De más termelőszövetke­zeteket is említhetnénk. Az idei népművelési prog­ram gerincét Szécsényben és a járásban is a felszabadulás 25. és Lenin születésének 100. év­fordulója képezi. Ezekre az évfordulókra intézkedési terv készült, Csanádi Imre költő egyik versének soraival az el­zetek bevonásával Szécsény­ben március 21-én ifjúsági nagygyűlés lesz. Ekkor rende­zik meg a diák művészeti szemle járási bemutatóját is. Egyébként a Felszabadulási művészeti szemle helyi vetél­kedőire a községek felszabadu­lásának napján kerül sor. A 25 év — 25 film bérletso­rozat adta nevelési és művelő­dési lehetőségeket az iskolák KISZ-szervezetei és az úttörő- csapatok igyekeznek a lehető legjobban kihasználni. A köz­ségek felszabadulásának nap­ján a községi tanácsok és a Hazafias Népfront-bizottságok együttes testületi üléseket tar­tanak, ahol értékelik az ered­ményeket. A szécsényi gim­názium névadó ünnepélyét áp­rilis 19-én rendezik meg. A szécsényi járási művelő­dési központ tervei közül Tóth Endre igazgató megemlíti, hogy az Országos Rendező Iro­dával és a Déryné Színházzal 1970 első felére megkötötték a __ __ szerződést. A felszabadulási s ő lapján: „...jöttek, — vasié- ünnepségsorozathoz kapcsolód- ketén a decemberi éj hidegé- va több tői, jöttek az út közepén, jöt­tek le a dombon, csillag a hom­lokukon. —” A 25. évforduló vékenységet — egyében ki- közös rendezvénysorozatával vül — az az egyszerű tény is akadályozta, hogy nem volt hol és mivel? A járásban ezért tavaly körülbelül 300 ezer fo­rintot költöttek a művelődési intézmények felszerelésére, bútorzatára stb. Éppen a na­pokban érkezett a jelentés, hogy megérkezett Szécsénybe félezer szék, s itt vannak a játékok, felszerelések. E hó­nap közepéig elszállítják a fal­vakba a bútort, felszerelést: lesz hol és mivel dolgozni. A járásban négy klubkönyv­tár működik: Hollókőn, Zsuny- pusztán, Nógrádszakállon és Ipolytamócon. A többi helyen nem sikerült megteremteni a azt kívánják elérni, hogy mé­lyüljön a járás lakóinak szo­cialista hazafisága, szeretete és megbecsülése felszabadítónk, a Szovjetunió és népe iránt. Ez időszakban bemutatják a járás negyedszázados fejlődé­sét, eredményeit Erre az idő­re a meglevő emlékműveket, emléktáblákat, a hősi halált halt szovjet és román harcosok sírjait rendbe hozzák. Folyik a felszabadítási harcokról, eseményekről a szel­lemi és tárgyi dokumentációk gyűjtése. Valamennyi közmű­velődési könyvtárban hazánk felszabadulását, 25 éves szocia­lista múltunkat dokumentáló szükséges működési feltétele- könyvekből, folyóiratokból rep­ket. Ez intézmények számára rendelkezésre áll az ideigle­nes működési szabályzat. A művelődési otthonok igazgatói számára nemrég igazgatói érte­kezletet hívtak össze. A népművelésre fordítható pénz felhasználása a szécsényi járásban sem a legmegnyugta­tóbb. A termelőszövetkezetek­ben a kulturális bizottságok működése formális. A termelő- szövetkezetek jelentős részé­ben a kultúrfelelősök nem is ismerik a felhasználható ösz­zentatív kiállítások várják a látogatókat. Kiadvány készül a járás fejlődéséről. A KISZ járási bizottsága és a Szécsényi járási Tanács VB Művelődésügyi Osztálya meg­hirdette a Felszabadulási mű­vészeti szemle címmel a fia­talok részére a kulturális ve­télkedőt. A negyedszázados megemlékezésre a műkedvelő művészeti csoportok megfele­lő tartalmi és az ünnepség jelentőségét kifejező, műso­rokkal készülnek. A taninté­faluban úgynevezett jubileumi műsorokat szervez­nek. Szécsényben, Nógrádsza­kállon és Ipolytamócon Mucs Sándor hadtörténész tart elő­adásokat. A határőrség köz­ponti fúvószenekara hangver­senyt ad Szécsényben. Az üze­mek, intézmények felkészülé­sét ugyancsak segítik, TIT-elő- adások, író-olvasó találkozók teszik rangossá a megemlékező ünnepségeket. Egy újabb történelmi évfor­dulóra is készül Szécsény. 1970 szeptemberében lesz az itteni Borjúpást nevű réten lezajlott hajdani, Rákóczi-országgyűlés 265. évfordulója. Az ónodi or­szággyűlést Ónodon két évvel ezelőtt országos TIT-társulati üléssel ünnepelte az ország. Szécsényben szeretnék, ha szeptemberben a TIT itt tar­taná országos tásulati ülését. Erre az időre a szombathelyi Savaria Karneválhoz hasonló jelmezes felvonulással kíván­ják még elevenebbé tenni. Szé­csény történelmének főbb sza­kaszait. A történelmi élőké­pekben — terv szerint — mint­egy 1500, szereplő venne részt. PfiüL a fontosabbnak ígér­iiBdit kező rendezvények egy részéről szólottunk. A nép­művelési tevékenység hétköz­napjait legalább ilyen fontos­nak tartják Szécsényben is. T. E. Teleszkóp Zvenyigorodban. A számítási munkákat a speciális elektronikus dezésen Nagyezsda Buszárova végzi számitóberen­4 filozófia bűvöletében Gondolkodása egyenesen fi­lozófiai vitákra teremtette. Behúzódik a fotel mélyébe, a kérdések elhangzásakor szú­rósan néz a kérdezőre, 8 amikor rájön, hogy csak be­szélgetésről van szó, elneve- ti magát. Komoly és egysze­rű, lényegretörő és vidám, energikus és céltudatos. Har­minc kilométerrel délre Sal­gótarjántól, egy faluszéli ház­ban beszélgetünk. Filozófia, történelem, irodalom és mű­vészet kerül szóba, a másod­percenként zúduló szavak versenyre kelhetnének a hó­eséssel. A kinti hideg után, mely passzivitásra kénysze­ríti az embert, jól esik a kis agytorna. Mert minden mon­datára oda kell figyelni, úgy kapcsolódnak a gondola­tok egymáshoz, mint a lánc, lánc, eszterlánc összefogódzó gyermekfigurái. Hét év tanulás egyhuzam­ban. Ennyit vállaltak maguk­ra a főiskolások. Előttem a statisztika: három év esti egyetem, két év filozófia, egy-egy év politikai gazda­tnegyed évvel ezelőtt, a költő az amfiteát­rumszerű völgykatlan felett állt, s írótársaival onnan, a magasból szemlélte a várost, amint elterpeszkedett a kat­lan huzatos völgyeiben. Az I. salgótarjáni művészeti hét­re meghívott ember a „min­denre elszántan hallgattak bennünket’’ elismerésével il­leti az itt eltöltött napokat. Napló jegyzetében, amellyel Gondoljunk csak a negyed- esik szó jelen esetben, ha­megtisztelt bennünket, arról századdal ezelőtti törekvé- nem azokról is, akik bár je­faasápnapj jegyzet Töprengés a cselekvésből is megegyező és nagyságren­dű város büszkélkedhet. És ekkor nemet kell mondani a kétkedőknek. Mert ötleteket mindig tudunk nyújtani, az ötletparádé mindig hasznos pajzsot nyújt az elégedetlen­kedőknek. De ha megvalósí­tásra kerül a sor, már nem rikoltoznak annyira a kétke­dők, szótlanul ülnek a szé­kekben, s megadóan bólinta­nak ők is. Kétségtelen: adódtak prob­írt: igaz ugyan, hogy a mun- sekre, értelmes elgondolások- lenlétükkel nem okoztak na- lémák. Ezek bizonyára a kasok, bányászok, akik te- ra, amelyeket mindig meg- gyobb gondot, a megyeszék- csendes figyelmeztetés erejé- remtették és ma is fenntart- fojtott valami, amiről ma helyen dolgoznak. Arról a vei hatottak a rendezőkre, ják, fejlesztik ezt a várost, már inkább ne is beszél- pár tízezer bejáróról, akik ha akik különben minden elis- szemlátomást, ezúttal nem ér- jünk. Mert amit ez a decent- közvetlenül nem is részesül- mérést megérdemelnek. Mert tek rá arra, hogy személye- bér adott, azt sajátunknak tek az eseménysorozat ha- ahogy egyik miskolci íróven- sen találkozzanak velünk, nevezhetjük, ezért teljes tásában, mégis tudtak róla. dégünk mondta: ő nemcsak írókkal. De elküldték hoz- mellszélességgel kiállhatunk. S ha 1969-ben nem vettek a négyszögletes házakra ki- zánk fiaikat és leányaikat, és Mert cselekednünk kell nap- részt egyetlen programon váncsi, hanem arra is, ami szótlan üzeneteiket az új jaink társadalmi életének sem, jövőre talán ott ülnek mögöttük található. És a épületekben, reliefekben, kultúrájáért, amely igény és a megyei József Attila mű- látva-littatást nem szüntelen szobrokban, városrendezési tett is egyszerre. velödési központ nézőterén, s kritizálással, hanem hasonló, ábrákban, és iparfejlesztési a II. salgótarjáni művé- együtt örülnek a színházi illetve még jobb (nyugodtan tervekben, hogy megérezzük: ggetj hetek programfüzetét vagy filmbemutatónak. fogalmazhatunk így is!) mű­valóban — elidegeníthetetle- végigtekintve nincs szükség Mert ezt is figyelembe kell vészeti hetekkel is eTŐsegit­nül — együtt vagyunk. statisztikai felsorolásra. Sa- vennünk a program néhány hetjük. Ez a célunk, és Érdemes az ötnegyed évvel jót magunkon kell éreznünk, kérdőjellel aláhúzható pont- ezért van szükségünk a mü- ezelőtti reflexiókat most is, elképzeléseinken, cselekvése- ja mellett. A cselekvés nem vészeti hetek eseménysoro- a II salgótarjáni művészeti inken: kiből, mit váltott ki ott kezdődik, hogy csupán zatára. A cizellálás már rész­hetek után feleleveníteni az immár új hagyományként kényelmi helyzetből, vagy létkérdés, a tapasztalatok Érdemes mert már nemcsak jelentkező művészeti hetek egyszerű polgári kényszerű- gyarapodása mindig letisztu- hétről, hanem hetekről esik eseménysorozata. Megnyug- ségből elhúzzuk szánkat: no, láshoz vezet, szó, a mindenre és minden- tató volt-e az itt élők szá- igen, ez is megtörtént, ^ le- A költő az amfiteátrumsze- felé kiteljesedés nemes ér- mára az események kaval- ment, „és akkor mi van —, ^ völgykatlan felett állva, telmében. Magunkénak, sajá- kádja, mit szűrtek le belő- hanem arra kell gondolnunk, ahonnan a magasból is tunknak érezzük ezt a vá- le, mit profitáltak, hogy ha- hogy sikerült ilyen műsor- megszemlélte a várost, azt rost, ezt már fölösleges is zatérve a lakások falai közé, programot összeállítani. De- \rxa: bízom benne, hogy ak- említeni. Érezzük lüktetését, új gondolatisággal hintsék be hét, hogy a város nem vette kor, ott, közösen nehéz mun- egyre terebélyesedő magvas- környezetüket. Egyáltalán, ki részét erejéhez méltóan a kőnk még csak féligmeddig ságát. Éreztük a decemberi szükségünk van-e arra ne- művészeti hetek esemenyso- Tendezett színpadán és né- jéghideg szélben is a beto- künk, hogy művészeti hete- rozatából, de figyelembe kell éterén is szót értenénk egy- lakodó melegséget, ami át- két rendezzünk, mondjuk a venni azt is, hogy elsoszú- mással, hatotta a művészeti hetek főváros példájára? Érdé- lőttről van szó, s az a ne­nubvbbió w- ------- ---------- *- - - — . _. ,, „ , , . ,-_, - A párbeszéd megindult. «. a latt, a cselekedni akarásban, mes-e egyhónapos fesztivál- hány kezdet és immár a tárgyalás a provicializmusból való sorozatot rendezni ott, ahol notteknel is előfordul. Ta- r* _■»­itörésben. Üj szélről beszé- mindössze 40 ezer ember él, nulni sohasem szégyen, ku­. . .• i > _ 1-, i_____l. Ul.'Án 7 r. .. Inn ri con /ilrlf/ir In fi m ik "Ts'ez 'talán'megfelel a Budapest kétmilliós lakossá- lönösen akkor, ha egyhóna hagyományteremtő erőnek? pávai szemben? Megint csak. pos programról van szó, A rálasr csakis helyeslő le- helyeslőén kell bólintani, hi- amellyel nézzük meg , het ~ azen nemcsak az itt élőkről hány hasonló, történelmében követeli a folytatást. S ak­kor — idővel — valóban majd azt is mondhatjuk: együtt vagyunk. Molnár Zsolt ságtan és tudományos szocia­lizmus szakosító. Hetemen Ist­vánná jóval a gimnáziumi érettségi után, hosszabb meg­szakítás után kezdett el újból tanulni. S a felsorolt hét év után itt a nyolcadik, az Eöt­vös Loránd Tudományegye­lem filozófiai szakára jár. S ki tudja, hány év még? Véré­be ivódott a tanulás szerete­te, ma talán már élni sem tudna nélküle. De hogyan kezdődött? Nem érdekes a kronológia, csak az a belső feszítőerő, amely az eiső impulzusokat jelentette egy fiatalasszony számára, hogy filozófiával kezdjen fog­lalkozni. Hiszen érettségi után nem gondolt továbbta­nulásra. A községi tanácson dolgozott Pásztón, majd je­lenlegi munkahelyére került, a járási tanács művelődés- ügyi osztályára, gazdasági felügyelőnek. Lakonikus tömörséggel mondja: — Szeretem a filozófiát. A kezdet valóban mesés. — Mikor férjem főiskolá­ra járt, sokat beszélt nekem a görög—római filozófusok­ról. Ennek hatására íratsoz- tam be az esti egyetemre. Megragadtak a gondolatme­netek, elsősorban a klasszi­kusoké. Az-első három évet így követte a többi négy. Kelemen Istvánnénak ala­pot nyújtott a hét év. Egyben lehetőséget arra, hogy 1969- ben beiratkozzék az egyetem­re. De mindezt miért? — Hivatásszerűen szeret­nék foglalkozni a filozófiával. Tanulmányokat írni. Az egyetemen sokat segít a már tanult anyag, s így csak az újakkal kell foglalkoznom. Ez a tény óriási segítséget je­lent. — Hogyan szánta rá magát e tanulásra? — Bennem állandóan él egy belső kényszer, hogy el­kezdjek valamit. Szeretem, ha érdeklődnek a munkám iránt. fi nőknek ma még sok­lenlegi munkámban annyi haszna van tanulmányaim­nak, hogy áttekintek a fel­adatok fölött, könnyedén meg tudom különböztetni a lénye­gest a lényegtelentől. Kelemen Istvánná párton- kívüli. A marxizmus—leniniz- mus mégis érdekli. Tudatosan vallja elveit, és szeretné mun­kájában felhasználni. Tanul­mányok írására készül, ame­lyek állandóan foglalkoztat­ják. — Önállóan felkészülni, összegyűjteni az anyagot, s teldolgozni! — ebben az egy­szerű mondatban mindent ki­fejez. Eszembe jut Makk Károly filmje, a Megszállottak. Ma is étnek ilyen emberek, akik már nemcsak a paragrafusok következtében végzik mun­kájukat, hanem belső kény­szerből, a továbblépés sok­szor fárasztó, kanyargós út­ját választva. És végig töret­len lelkesedéssel. Az elmon­dottakhoz azt is hozzáteszi: — ha több lesz a fejemben. Mi érdekli Kelemen Ist- vánnét? — Társadalometikai kérdé­sek, a férfiak és a nők egyenjogúsága, a család sze­repe a mai társadalomban. — Dolgozik már valami­lyen tanulmányon? — A maihoz jóval több is­merettel mernék csak hozzá­kezdeni. Nem túlzott ez a szerény­ség? Lehet. De aki ilyen kö­vetkezetesen tör céljai felé, annak végül is minden kí­vánsága teljesül. — Mondja, mit csodál a fi­lozófiában ? — A tömör, logikus gondol­kodásmódot. A nagyon követ­kezetes logikát. Szeretem a frappáns bizonyításokat, eze­ket mindig szórakoztatóknak találom. — Ezek szerint a logikus gondolkodás érdekében min­denkinek filozófiát kellett ta­nulni? — Ahhoz, hogy a politi­kában eligazodjon, feltétle­nül. Hozzásegít a megértés­szőr többet kell nyújtaniuk, ,hez. Jó politikus nem is le mint a férfiaknak, hogy ész­revegyék őket. Néha egyen­lőtlenek vagyunk az egyen­lők között. — Arról besaélt, hogy a férje elbeszélései révén fi­gyelt fel a filozófiára. Meg­beszélik otthon a tanulniva- lókat? — Mint személy, mint sze­mélyiség, teljesen önálló va­gyok. Nyugodtan elmehetek háromnapos konzultációra. S közben az otthoni munkát is megszervezem. Férjem min­den segítséget megad a ta­nuláshoz. Ülj le nyugodtan és tanulj — mondja gyakran, s ez valóban biztos és nyu­godt segítséget jelent. — Gazdálkodási felügyelő. Hogyan tudja hasznosítani a tanultakat a munkájában? — Közvetlenül nem tudom hasznosítani. A konkrétumo­kat másban kell keresni. Je­het más, mint aki ismeri a dialektikus összefüggéseket és a kölcsönhatásokat. Nem akartam több kérdést feltenni. Nem akartam ját­szani a nagyon is komoly gondolatokkal. Ügy is mond­hatnám: számára egy kicsit létkérdést is jelent a tanulás. Ismerjük a történelmet. Tud­juk jól, hogy a tizennyolca­dik század francia utazói Voltaire és Rousseau könyve­it eredetiben olvashatták a Hajdúságban. S, ilyenkor a huszadik századra gondolok, a megszállottakra. A céltu­datos emberek munkája mennyi mindenben segítsé­get jelent számunkra! Elbúcsúzunk. Beszállunk a jéghideg kocsiba. Még az átokverte hideg sem tudja el­felejteni a pásztói agytornát. M. Zs. NOGRAD — 1970. január 11., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents