Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

T Tizennégy mini Egy skót hamis név haszná­lata miatt törvényszék elé ke­rült. — ön ellen az a vád — mondta a bíró —, hogy évek óta bárhol megfordult, Idegen néven jelentette be magát. Miért tette ezt? — Azért mert találtam egy doboz névjegyet. Jf Felhívja egy asszony a rend­őrséget: — Halló, rendőrség? Kérem, az ágyam alatt két gyanús személyt találtam. Jöjjenek sürgősen, és vigyék el az egyiket. * Bíró: Azon vád alól, hogy kabátot lopott volna, bizonyí­ték hiányában felmentem. El­mehet. A vádlott ülve marad. Bíró: No, nem hallotta? El­mehet! Vádlott: De kérem, tisztelt bíró úr, az előszobában ül az az úr, akinek a kabátját el­loptam, s ha most kimegyek megismeri rajtam a lopott ka­bátot, azt meg mégsem sze­retném, ha már ennyire vol­nánk. * Amerikában gyilkosság tör­ténik, a rendőrség a helyszín­re siet, felveszik a tényállást. Az egyik detektív így készíti el jegyzeteit: — Az áldozat bal homlokán féldolláros nagyságú lőtt seb, szíve táján kétcentes lőtt seb, a hátában a lapocka alatt egy huszonöt centes lőtt seb. ősz- 6zesen hetvenkét cent. *■ A kliens kérdezi az ügy­védjétől: — Doktor úr, ebben a hó­napban nem tudom a felesé­gemnek megfizetni a tartás­díjat. Ez azt jelenti, hogy eb­ben a hónapban vissza kell hozzá menni? * Egy kétségbeesett nő beállít a rendőrségre, és magából ki­kelve így szól a S2 olgálatot teljesítő őrmesterhez: — őrmester úr, egy férfi a nyomomba szegődött, és tisz­tességtelen indítványokat tesz. Valószínűleg részeg. Az őrmester vizsgáló szem­mel végigméri a nőt, és mély meggyőződéssel válaszolja: — Biztosan részeg az ille­tő! * Texasban egy fegyveres fér­fi lép a boltba és pisztolyt kér. — Minek lesz az önnek? — Le akarom lőni a szom­szédomat. — Ha szabad ajánlanom önnek, várjon holnapig. — Miért? — Mert ma olyan izgatott, hogy biztosan nem találná el. * Bíró: Vádlott! Maga kira­bolta az asszonyság pénztár­cáját és aztán még a pénztár­cát is elvitte. Miért? Vádlott: Kérem szépen, nem volt mibe tennem a pénzt. *■ Fegyveres rabló pisztolyt szegez az erdőben sétáló há­zaspárra: — Pénzt, vagy életet! Cserebere — Kartásnő, aranyos! Lé­gy ensz. vés ezt a pulóvert visszacserélni. Tudja, a fér­jem vette karácsonyra, és ne­kem egyáltalán nem tetszik. Dehát, ugye nem lehet elvár­ni mindenkitől, hogy jó ízlé­se legyen... — Rendben van, asszonyom. Mire cseréljem ki? — Hát, nem is tudom... Talán egy másik pulóverre. Igen, azt hiszem, az jó lesz. Legyenszíves, mutasson né­hányat. — Tessék, ami van, azt mind kirakom. Válasszon asz- szonyom. Esetleg segítsek va­lamiben? — Ö, nem szükséges. Tud­ja kedves, én nagyon határo­zott vagyok a vásárlásaimnál. Csak ránézek valamire és azonnal tudom, hogy az jó, vagy nem jó. Látja, azt is rög­tön észrevettem, hogy ez az ajándékholmi egyáltalán nem jó. A minősége sem tet­szik, a színe sem, egyáltalán az egész nem nekem való. lkába, egy férj, csak ilyet tud vásárolni... — Melyik nyerte meg a tet- s ‘lsét asszonyom? Valameny- nyi nagyon szép. — Maga csak ne sürgessen engem. Majd én választok. Nem lehet összekapkodni az ilyet. Mondja csak, ez a kék jól áll nekem? — Igazán jól. Válassza azt asszonyom! — Mégis, ez a sárga talán jobban menne a hajamhoz. Nem gondolja? — Az is nagyon szép. — Tudja számtalanszor mondtam már a férjemnek, hogy ne vásároljon nekem semmit. Inkább adja Ide a pénzt. Dehát ő olyan makacs az ilyesmiben. Aztán csak gondom van vele, mert biz­tos, hogy olyat vesz, ami nem jó. Még nem akadt rá példa, hogy ne kellett volna vissza­cserélnem. Mint most is. Cgy látom, ez a kis piros, csi­nos kis darab... — Nagyon jól áll önnek. — Bár, ha jól meggondolom, ezek, amelyek karácsony után megmaradtak, biztosan nem voltak elég kelendők. Mert különben elvitték volna őket. Biztosan valami hibájuk van... — De asszonyom... — Semmi de. kisasszony. Csomagolja csak vissza azt a régit. Rájöttem, hogy mégis az a legjobb. Jól megy majd az új kosztümömhöz. Hiába is akar rábeszélni, nem cse­rélem ki. Vegye tudomásul kartásnő, hogy nem engedem becsapni magam... — csatai — Az NDK-ban 2 százalék alatt Az NDK fővárosában december elején tudományos tapasztalatcserét szerveztek a csecsemőhalandóság problémájáról. Az NDK-ból és kül­földről kereken 150 szakorvos, gvermekgyógyász, szociálhigiéni- kus, nőorvos és patológus gyűlt össze a berlini tanácsházában. hogy megvitassa azokat a hatékony rendszabályokat, amellyel a cse­csemőhalandóságot tovább lehet csökkenteni, az NDK ezen a terü­leten nemzetközi viszonylatban is példaszerű helyet foglal el. Ez év első kilenc hónapjában az NDK- ban a csecsemőhalandóság 1,97 százalékra csökkent. 4 NÓGRAD -t 1970. január 1., csütörtök krimi — Életem — fordul a férj a feleségéhez —, a rabló úr kéret. 4 — Szerbusz Feri. Igaz, amit hallok, hogy Ilonkától elvál­tál? — Igen, a legnagyobb rend­ben. Mindenben megegyez­tünk. A lakás a feleségemé marad, a négy gyerek az enyém, s a vagyonom az ügy­védeké. 4 Kovács elmegy az ügyvéd­hez és bejelenti, hogy el akar válni feleségétől: — Miért? — kérdezi az ügyvéd. — Mert horkol. — De az nem válóok. — De igen, mert mindig más ágyában horkol. * Bírósági tárgyalás. Az egyik tanú bemondja személyi ada­tait: „öt éve özvegy, két gyer­mek, az egyik 9, a másik 1,5 éves.” A bíró felnéz iratai közül és csodálkozva kérdi: „Ön azt mondta, hogy férje öt évvel ezelőtt meghalt?” „Igen, ez így van” felelt a tanú. „Imént pedig azt mondta, hogy másfél éves gyermeke van.” „Ügy van bíró úr! Én ugyanis életben maradtam.” *■ A tárgyalásra írásban be­idéztek egy tanút. Az idézést az alábbi megjegyzéssel küld­ték vissza: „A címzett időköz­ben elhunyt” Erre az ügyintéző egy má­sik idézést is kiküldött, hogy ellenőrizze a bejelentés való­diságát. Ez alkalommal az idézést az alábbi megjegyzés­sel kapta vissza: „A címzett még mindig halott” * A börtönben két rab be­szélget. — Nős vagy? — Dehogy. Nem leszek bo­lond a házasságért elcserélni a szabadságomat. — ács — Ti* egyetem épül Koszt ovbau A Don-menti Rosztovban új egyetem épül, 12 000 hall­gató számára A három nagy oktatási épület első blokkja már elkészült, s ebben fel­avatták az új egyetem fizikai fakultását. Az oktatási épületek, a diákszállók, a professzori és a tanári kar lakásai 240 hek­tárnyi területen kapnak he­lyet. Ugyanitt orvosi rendelőt és sportlétesítményt is építe­nek nagy stadionnal, úszóme­dencével, tornateremmel, ver­senypályákkal. Az egyetemi városrész területén helyezik el a nemrégen létesített észak-kaukázusi tudományos központot is. Az egyetemi városrész a tervek szerint 1975-re készül el. Az építési költségek — beleértve a tudományos köz­pontot is — 46 millió rubelt tesznek ki. 500 ezer magnetofon A varsói Kasprzak Rádió­gyár elkészítette 1971—75-re szóló fejlesztési tervét. A fejlesztési terv előirá­nyozza, hogy az új ötéves tervben külföldi licencek alapján a gyár magnetőfono- kat és elektronikus ellenőrző mérőműszereket fog gyártani, össztermelése 1975-re az 1970-es évinek kétszeresére emelkedik. Az új ötéves terv végére a gyárból évente 450 ezer magnetofon kerül ki, ami az 1970-es évi termelés két­szerese, a magnetofonok 50 °/o-át exportra fogják gyárta­ni. Az új ötéves tervben a Kasprzak Rádiógyár új típusú magnetofon gyártására tér át. Elkészülnek egyebek kö­zött a ZK—246-os új, sztereo­fonikus magnetofonok, és a kétsávos tranzisztoros mag­netofonok. Szerepel a terv­ben az is, hogy 1975-ig meg­indul az elemmel és hálózati árammal működő, négysávos, kazettás magnetofonok gyár­tása is. Ezenkívül gyártani fog a Kasprzak-gvár diktafo­nokat, sőt magnetofonból, mo­nitorból és kamerából álló vi- deomagnetofonokat is. Gazdag nagybácsi gazdag örököse Sabrina Cassia négyéves si­racúsai kislány hétfőn tudta meg, hogy örökölt az ameri­kai nagybácsijától, akit soha sem ismert. Amikor megkér­dezték tőle, mit vásárol az örökségből, a négyéves kis­lány így válaszolt: „cukorkát”. Cukorral kövezhetné ki Sira­cusa utcáit, mert Sabrina csaknem ötmillió dollár vá­rományosa. Babonaség bolondság... Leáldozott a babonáknak — legalábbis igy mondják. Igaz, a fekete macskát még most is óvatosan megkerüli az ember, mert mégis, mit lehet tudni... Fenntartással fogadjuk a 13-as számot is. na nem mintha babonások lennénk, de azért nem ári vigyázni. Jócskán jut babona szil­veszterre is. Kezdjük rögtön egy antik példánnyal. A? 1674-es lőcsei kiadású Calen- dáriom Oeconomicum Per­petuum így ír: „Sylvester éí- szakán ha szél, reggel fényes nap lészen, kevés a remény­ség a borban és a rozsban.’ Ezek szerint nem árt tehát az óév búcsúztatása közben némi figyelmet szentelni o meteorológiai tudományok­nak, reggel pedig megkém­lelni a napot, fényes-e avagy kevésbé fényes, így legalább jókor megtudhatjuk, mire számíthatunk a mezőgazda­ságban. A régi jóskönyvek a sze­relmeseknek is ajánlanak né­hány bevált módszert, pél­dául az ólomöntést. Az ólom alakja ugyanis megmutatja, hogy mi lesz a jövendőbeli foglalkozása. Ezzel tehát le­szűkül a válogatás köre, elég egy-egy szakma háratáján körülnézni. Ha az ólom be­tűformát mutat, az a jöven­dőbeli keresztnevének kezdő­betűjét jelzi. A B-nél tehát Boldizsár, esetleg Bódog, a Z-néí Zénó. És ha Q-t mu­tat az ólom? Na ja, éppen egy fém lenne tévedhetetlen? Találnak nekivaló babonát a tollasbálozók is. Megláthat­ja jövendőbelijét, aki a szil­veszter éjszak áját ágyban, párnák közt tölti el. Csupán annyi a tennivalója, hogy ál­mában megfordítsa feje alatt a párnát. Akinek a művelet túlságosan nehéznek tűnik, az gyaltorolja előtte! Szilveszter éjszakáján ér­demes születni, qki ugyanis ekkor látja meg a napvilá­got, abból tehetős, nagy em­ber válik. Az egész csupán időzítés kérdése... Nem bánják meg a szerel­mesek, ha újév hajnalán éberek maradnak. Aki ugyanis újév hajnalán meg­lesi a kakast első kukoréko­lásakor, az onnan várhatja mátkáját, amerre a kakas fordult. Aki persze kakasát már jóval hajnal előtt faze­kába teszi, az megérdemliq hogy bizonytalanságban étjen egész évben. Ajánlatos csínján bánni e verekedéssel is, mert akit új­évkor megvernek, annak egész évben verés lesz a ré­sze. Jól jár viszont, aki új­évkor fukar, mert aki pénzt ad ki ilyenkor, az egész esz­tendőben költekezni fog. A fukarkodás ilyentájban külö­nösen kivihetőnek látszik gondoljunk csak a karácso­nyi nagy kiadásokra. Ezek szerint újévkor még az is le­het fukar, aki fittyet hány c babonaságokra. A babonák szerint ugyan csak sok lusta ember lesz az évben. Azt tartja ugyanis a babona, hogy aki újév nap­ján későn kel fel, az egész esztendőben lusta lesz. Aján­lom tehát e babonát a gazda­ságvezetők figyelmébe, nem árt jókor felkelteni a dolgo­zókat, különben baj lesz a termelékenységgel! Előfordulhat, hogy a szil­veszteri heje-huja közben el­szakad a ruhánk. A világért se varrjuk meg újév napján mert ha mégis megvarrjuk, számíthatunk arra, hogy tyú­kunk egész évben nem ad to­jást! A közegészségügy és a b» bonaság mindig is hadilábon álltak egymással, íme erre egy példa. Űjév reggelén sent ki ne vegyen magára tiszta fehérneműt, mert kiütéseket kap. Ehhez nem is fűzünk kommentárt, cselekedjék mindenki tetszése szerint. A babonákkal ujjat húzni kü­lönben sem ajánlatos, leg­alább is a régi öregek sze­rint ... Mondom, a babonáknak bealkonyult. Kérdezem is a minap ismerősömtől, mit főz szilveszterre. Csirkét talán? Ismerősöm megbotránkozva tiltakozik: Szárnyast? A vi­lágért sem? Hogy elrepüljön a szerencsém?! Akkor mégis mit? Hát leg­jobb lesz talán, ha sertéshúst eszünk, a koca ugyanis or­rával kitúrja szerencsénket. A fáradtság ugyanaz, miért ne? S végül: ha valaki szil­veszter éjszakáján ezzel az írással álmodna, az azt je­lenti, hogy pénzügyeiben vál­tozás következik be. Igaz, e változás lehet sokféle, a do­log tehát meglehetősen koc­kázatos ... Szendi Márta Szereti valaki a savanyújóskát? Na, nem Savanyú Jóskáról, a híres betyár­ról van szó, hanem az olyan emberről, akinek mindig olyan savanyú az ábrá­zata, mintha citromba, vagy legalább­is vasalószegbe harapott volna. Ugye egyértelműen nyilatkozhatok a neved­ben, kedves olvasó, nem szereted. Megsúgom neked, én sem. Ha egy ilyen fancsali ábrázatra ránéz az em­ber, rögtön elmegy a kedve mindentől, hirtelen eszünkbe jut minden balos lé­pésünk, elrontott ifjúságunk, akkor is. ha még el sem rontottuk. Hát kell ez nekünk? Tegyük kezünket a mellet­tünk ülő szívére, különösen ha hölgy az illető, hát kell? Van, aki rögtön rávágná, kell, mert már nem is savanyúiöská’cra gondol, hanem a szívére... Mit mond az an-, goi! Keep smiling! Mindig mosolyogj! Mindezek után kézen fekvőnek lát­szik, ha bárki rokonszenvezik a vi­dámsággal, akkor szereti Csipogót... Hogy? Nem ismered kedves olvasó Csipogót? Ez meg hogyan lehet? Hi­szen csaknem mindenki ismeri, aki alakuló szépülő városunkban, Salgó­tarjánban megfordul. Azt akarod mon­dani, abba a körbe tartozol, amit az a fránya „csaknem” takar? Igazán saj­nálhatod. ezért éppen ideje, hogy megismerkedj Csipogóval. A legköny- nyebb bepótolni azt. amit tizenkét hó­napon keresztül elmulasztottunk az év utolsó, vagy a következő év első nap­ján. .. Egy pohár gyöngyöző kadarka mellett. Még a polgári neve sem fontos most, hiszen mindenki — jó, jó, már szót ér­tettünk. hogy te nem tartozol a min­denki közé, de akkor Is — így isme- I rí: Csipogó. A Tiszántúli Gázszerelő I Vállalat főszerelöje, úgy is mondhat­Csipogó nám, hogy főcsővezető, amiben a fő azt jelenti, mindig elöl jár a humor­ban, a csővezető pedig. . Hát ez sok­kal prózaibb dolog. Munkatársaival a megyei tanács fölötti lakótelep házaiba vezetik a földgázt. Rendhagyó riporthoz illően, ezt a gázszerelést most csak úgy tudom el­képzelni, hogy kivonul a brigád az épülethez, aztán az egymásra halmo­zott gázcsövek mellett Csipogó egyetlen mozdulatára valamennyien jobbra- balra dőlnek a kacagástól. S mint a varázsló sípszavára tekeregni kezde­nek a csövek, be az épületbe, a falba. A szerelők nem tesznek mást, csak ne­vetéstől könnyes szemekkel követik a szófogadó anyagok útját. Nehogy azt higgye valaki, hogy kisebbíteni akarom a szerelők munká­ját. A végén még az sülne ki belőle, hogy özönleni kezdenének hozzájuk azok, akik jó, zsíros állásra vadásznak. Végre egy hely, ahol nem kell dolgoz­ni. No erről szó sincs, ennek Novák Gergely építésvezető a megmondható­ja. Annyi azonban bizonyos, vidáman jobban megy a munka. Milyen szeren­cse, hogy van egy Csipogó, aki soha nem fogy ki a tréfából. Ha nem lenne, ki kellene találni... Hogyan lett Csipogó, Csipogó, azt ma már nehéz lenne kideríteni. Talán azért, mert a nyelvét alaposan felvág­ták, soha nem jön zavarba, néhány szóval mindig kivágja magát. Pár ke­resetlen megjegyzésért soha nem megy a szomszédba. A sors kegyeltjei, akik a közelébe kerülhetnek. Megadatik ne­kik, hogy ne csak szabadidejükben, ha­nem munkaidejük alatt is halmozzák az élvezeteket. Kitűnően szórakoznak, nem kell egy lépést sem tenniök, a ka­baré helybe jön, még fizetni sem kell érte, s ez idő alatt is változatlanul da­gad a fizetési boríték. Mert nevetve ugyan nem lehet rejtvényt fejteni, pi­pázni vagy célba lőni, de dolgozni le­het. A tréfacsináló számára is van ebben az állapotban valami csodálatosan jó dolog. Bármikor, bárkinek, bármit megmondhat. Senki sem veszi komo­lyan. Demokratikus jogait lefelé éppen úgy, mint fölfelé, vagy oldalirányban minden kockázat nélkül gyakorolhat­ja. Azt hiszem, Csipogó nagyon is tisz­tában van azzal, hogy nevetve nem le­het egymást fúrni-faragni, megsértőd­ni, vagy háborút csinálni, így hát bát­ran nyilvánít véleményt az élet ügyes­bajos dolgoiról a humor köntösébe öl­töztetve. Ha tegyük föl, azt mondja valaki­nek; öregem, ez nem munka, hanem egy rakás szerencsétlenség, nevetnek rajta. Arra is kacagás a válasz ha szó­vá teszi az anyaghiányt, vagy akármi­lyen más problémát. Hiába, bármit mond, nem lehet komolyan venni. Végül mégis minden megoldódik, ne­vetve, könnyedén... A lakásokban a gáztűzhelyben föllobba - a földgáz láng­ja, szerteágaznak a gázcsövek a lakó­telepen. Pár nappal később már né­hány házzal messzebbről hallik a jó­ízű kacagás. Kötelezővé kellene tenni a keep smilinget! Bírálni, élni, dolgozni csak nevető arccal szabad. Mindig mo­solyogj a világra. A világ vissza fog mosolyogni rád. K. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents