Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

EGY ASSZONY ELINDUL A tizenegy,' gyerek közül ö 'olt a nyolcadik Iskolába íemigen jáohatott. Dolgoznia tellett., Tizenegy éves volt, imikor már napszámba adták. Sgész napra állt ki éppen úgy, nint a meglett férfiak, asszo- ívok. - Később ott, Egyházas- ^ergén? beajánlották a tégla­gyárba. A férfiak el-elnézték i vézna gyereklányt, ahogy Bksf ti ¥ i ,Az ' Asszony ne csatangoljon a faluban!. . makacs elszántsággal küzd a icápával, a lapáttal, az anyag­gal. Némelyikben felébredt a szánalom, s biztatni kezdte a lánykát: — Követ vess bele... Kü­lönben nem győzöd. Antikor a gépszíj elszakadt, akkor pihenhetett valameny- nyit/ ■ < • •' ‘ A háború végén engedett a falu zárkózottsága. A fiatalok közül sokan eljártak dolgozni Salgótarjánba. Anyja, akit el­nyűtt a nyolc hold föld, az iszákos férj, a sok gyerek, so­ha nem mozdult ki a faluból. — b&, rendes .lány, asszony ad a hírére. Aki eljár, elveszí­ti a becsületét is a falu el5tt — mondogatta. A lány nem feleselt, nem próbált szembeszegülni az any­jával. Az erdőre járt, cseme­tét ápolni. Az urát is ott is­merte meg. Imre László kato- naviseít ember volt már ak­kor. A riadt szemű, csendes lány felkeltette a figyelmét. Feleségül kérte. Az esküvő után .Nógrádszakálba, a szü­leihez vitte fiatal felségét. A következő évben megszületett a kislányuk, Marika. Másfél év múlva elköltöztek az öregektől. Nem azért, mint- ira á két asszony nem fért volna meg egymással. A fia­talasszony továbbra is az er­dőre járt, a kislányra az anyó­sa vigyázott. Csak annyit köl­töttek, amennyi a legszüksége­sebb volt Hetente egyszer, vé­kony zsíron pirított rántást az emberének. A kőbánya mun­kásszállásán abból készült es­ténként a leves. Házra gyűj­töttek, hogy megálljának a fa­lu előtt. A termelőszövetkezet 1953- ban alakult. Megegyeztek a férjével, azontúl ő is odajár dolgozni. Kevesen voltak, ta­lán nyolcan-tfzen az asszo­nyok, de sokat dolgoztak. Ösz- szetartották a szövetkezetét az ellenforradalom idején is. Az­tán mindig többen jöttek és megválasztották csapatvezető­nek Imre Lászlónét. , Az ura úgy vette észre a változást, hogy gyakrabban ta­lálta zárva a ház ajtaját. — Merre jártál már megint — fogta vallatóra a feleségét. — Körbeszaladtam a falut, az asszonyokért. Holnap sok a munka a szövetkezetben. Jönnének el valamennyien ... — Nyugodtan, természetesen íeszélt az asszony. Csak sze­mében feszült a várakozás. Az ura hallgatott egy ideig. — Az asszony ne csatangol­jon a faluban! Maradjon ott­hon, ha már megtette a dolgát a szövetkezetben — tört ki be­lőle végül. Eleinte csak biztatásra, ké­sőbb már magától is eljárt a nőtanács összejöveteleire, Ta­nultak, beszélgettek, kézimun­káztak, főztek. Már nemcsak a faluban tudtak a fáradha­tatlan, kitartó asszonyról. Be­választották a járási tanácsba, a végrehajtó bizottságba is. Ha lehetséges, még erősebb lett benne az eltökéltség, ki­emelkedni anyja, anyósa szűk kis életéből. Látta, nemcsak magának, emberének, kislá­nyának válik javára igyekeze­te, hanem másoknak is hasz­nál vele. Törékeny kis testét újfajta érzés járta át, a fele­lősség, a gondoskodás. Magu­kért, másokért, az asszonyo­kért, a faluért. Mintha nem tíz esztendővel ezelőtt, hanem most érett volna felnőtté. Még többet dolgozott. Adminisztrá­tor, pénztáros volt a szövetke­zetben. Ha a közösben nem akadt tennivaló, szaladt haza. Rendbe tette az urát, a kis­lányt. A konyhakert, a barom­fi alig-alig engedett megállást. A pártba 1960-ban vették fel. Esetében eltekintettek a tag­jelöltségtől. A párttitkár azt mondta: — Imre elv társnő már bizo­nyított és minden nap újra bi­zonyít í ». Közöttünk ia- helyeit Azonnal beválasztották a pártvezetőségbe is. — Mi az, most már a poli­tikába is beártod magad? — Az ura jegyezte meg, hogy ha­zament a taggyűlésről. De ko­rántsem volt már benne nyo­ma a hajdani civódásoknak. Hiszen előtte növekedett fel az asszonya. Megsejtette, hiába hadakozna. Az asszony már nem enged beleszólni a maga dolgába. Egy vnla*%bam Gond és öröm kor kérte felvételét, amikor a felesége irányította az alap­szervezetet. Ott dolgozik ő is, s érettségizett kislányuk is a szö­vetkezetben. Megszokták már mindketten, hogy a feleség, a mama nem egészen az övék. .Gyakran jönnek az asszony­hoz a lakásra is. S Imre Lász- lóné türelemmel hallgatja vé­gig a perlekedőkét, a sértődöt­teket, a bajbajutottakat. Igyekszik igazságot tenni, segí­teni, ha tud. <3 maga még most sem szok­ta meg egészen új helyét a fa­luban. Azt, hogy egyszerű asz- szony létére egy sorban van a községi tanács, a szövetkezet vezetőivel. A magasság néha- néha zavarja, szédíti. Ijedten tiltakozott, amikor az egyesült szövetkezet elnöke, a csúcstit­kár híntót ájánlott neki: — Kell az ilyen nagy terü­leten a brigádvezetőnek — bi­zonygatták. Brigádvezető, ám a hintó he­lyett kerékpáron jár. De leg­szívesebben gyalogosan jár-kel a faluban, a határban. Sok­szor maga is elgondolkodik, mi hajtja ki. lábaiból, karjai ból a rá-rátörő fáradtságot? Talán az a mindent elárasztó kicsit büszke érzés, hogy an­nak Idején helyesen csel eke­Esettében eltekintettek a tagjeJöltségtől dett. Mert alapjában véve még. iscsak jól tette, hogy a kis sza­kai! házból elindult az asszo nyok, a szövetkezet, a falu fe­lé. Vlncze Istvánná A Lókos-patak befagyott, a XVIII. században épült templom falai fehéren vilá­gítanak, tornyára a szél ha­vat csapott, s az ráfagyott a toronyra. Ilyenkor „megkö- vesedi.k” a hó, mint a múlt. Érsekvadkert Nógrád me­gye egyik legrégibb települé­se, 1227-ben az oklevelek már az esztergomi érsek itteni vadaskertjét emlegetik. Az egész középkorban az eszter­gomi érsek birtokában talál­juk. Pusztította a török, a ta­tár, jártak errefelé Rákóczi kurucai, az 1848-as szabadság­harcosok, megért két világ­háborút, itt is felragyo­gott 1919, itt is ta­lálunk emlékműveket a há­borús halottakról, s elhagyott héber sírköves temetőt, nincs aki gondozza. A történelem tehát itt is kissé „sztereotip­nak” tűnik. Történelmi idő­ket élt meg e község (mikor nem élünk történelmi idő­ket?), életében a legnagyobb változást 1945 jelentette. Változást? Üj éjetet! Ponto­sabban, annak lehetőségét. Érsek vadkerten éltek ezzel a lehetőséggel! A társadalmi, gazdasági, politikai változások pontos feltérképezése izgalmas és tartalmas szociológiai vizsgá­lódást igényelne, amelyre ez­úttal sincs lehetőség. Most csupán a község szellemi éle­tének gondjairól, örömeiről kivánunk szólni. S ha kicsit több is talán e vonatkozás­ban a gond, mint az öröm, célunk nem az. ünneprontás, hanem a jövő még több örö­me érdekében való tenniaka- rás. Mert ma már csak a hó kövesedik meg telenként a tornyokon, tetőkön, a jelen dinamikus mozgásokkal, fej­lődéssel „terhes”. Segítsé­günkre van vizsgálódásunk­ban Nagy Zsolt Csaba, a mű­velődési ház függetlenített igazgatója, aki panasszal kez­di. — Intézményünk átlaga rossz. Ha már így van, mi­nimum az, hogy legalább használható ifjúsági klubunk legyen. A jelenlegi a pártiro- Őábán, egy régi vályogépület­ben működik. Magának a te­remnek örülünk, bár falai nyirkosak, s belső kiképzése nem jó. Régi paraszt ablaka­in kevés fényt kapunk, nap­pal is világjtani kell. Egyet­len örömünk, hogy a Balas­sagyarmati járási Tanácstól segítséget kaptunk, bővítjük a felszerelést. Kapunk film­vetítőgépet, tv-készüléket. S van egy n8gy reményünk; a közeljövőben, ugyancsak já­rási segítséggel, klub és könyvtár épül. A községre e vonatkozásban nem számít­hatunk, mert anyagi erejét néhány évig az iskolaépítés, a vízműhálózat fejlesztése köti le. Egy válaszban:, gond és re­mény. Más vonatkozásban is gyakian együtt jelentkezik a kettő. — A körzeti központ kiala­kítása nem lehet csak óhaj kérdése — mondja Nagy Zsolt Csaba. — Az üzemben a mun­kásnak szerszámot és mun­kapadot is kell adni, nem­csak munkát. Szerszámok nélkül nem lehet dolgozni. Ezért hangsúlyozom a műve­lődési ház rossz állapotát, fel­szereltségének hiányosságait, a klub mostoha körülményeit. Teszem ezt azért is, mert pél­dául a községben ragyogóan berendezett, minden vonatko­zásban kulturált bisztró áll a lakosság rendelkezésére, amellyel a népművelési in­tézmények egyelőre nem tud­nak versenyezni. Érsekvadkert népművelését egy sajátos — bár nemcsak e községre jellemző — helyzet is nehezíti. Nógrád megyében jelenleg körülbelül 12 ezer ingázót tartanak számon. 1967-ben számuk még „csak” mintegy nyolcezer volt. Ér­sek vadkerten 1967-ben 8— 900, most körülbelül 1000— 1200 ingázó van. Az itteni in­gázók 45—50 százaléka hetente, kéthetente jár haza a községbe, ők általában Váctól távolab­bi, sok esetben váltakozó munkahelyeken dolgoznak. Vannak, akik közelebb, Ba­lassagyarmaton, Dunakeszi­ben és másutt vállaltak mun­kát, de. két-három műszako­sok, idejük ugyancsak szét­forgácsolt, Az ingázók és tanulók aránya 20—25 száza­lék. A községben körülbelül 1400-an dolgoznak a terme­lőszövetkezetben, földműves­szövetkezetnél, ktsz-nél, gép­javító állomáson. Tehát a helyi munkaerő jelentős ré­szét ipar, könnyűipar hiányá­ban nem tudják foglalkoztat­ni, bár évek óta foglalkoznak az ipartelepítés gondolatával. Ez az állapot, természetesen, a helyi népművelés helyzeté­re is erősen kihat, nehezíti munkáját, csökkenti eredmé­nyességét, azon túl, hogy — mint már említettük — a népművelési intézmények sem felkészültségükkel, sem anya­gi-technikai bázisukkal nem tudnak versenyezni a más vonatkozású szolgáltatásokkal. Erre még egy példát hallunk a művelődési ház igazgatójá­tól. — A Déryné Színház tevé­kenysége a kétszáz helyes teremben alatta marad a kí­vánt színvonalnak. Hely hiá­nyában rendszerint csak ol­csóbb kiállítású darabokkal szerepelhet. Az utóbbi két és fél év alatt tíz színházi elő­adásból egyedül a legutóbbi ORI-rendezvény (Mikszáth: Gondolatok a kalitkában cí­mű műve) hozott — írd és mondd — 66 forint nyeresé­get. Mi a megoldás? Oj műve­lődési otthonra egyelőre nem számíthatnak Érseisvadkerten. Most a helyi fmsz-szel közös rendezvényekkel próbálkozik a művelődési ház. Az fmsz ad helyiséget, a műsorról a ház gondoskodik. Ez remél­hetőleg életrevaló próbálko­zásnak bizonyul majd. Szer­ves része a népművelésnek a könyvtár tevékenysége is. ugyancsak függetlenített könyvtárossal. Itt valamivel kedvezőbb a kép. A helyi ta­nács havi ezer forinttal (vi­szonylag nagy összeggel) se­gíti a könyvbeszerzést. S bár még a községben csak 1,1 kö­tet jut egy lakosra (ez na­gyon kevés), jelentős energiát fordítanak az olvasók számá­nak növelésére, színes, tartal­mas programok szervezésére. Néhány szót a népművelés anyagi támogatásáról. A ter­melőszövetkezet a járásban is példaadóan, évi 12E00 forint­tal támogatja a népművelési tevékenységet. A helyi ktsz is segít. Viszont a gépjavító ál­lomás — a pásztói központ engedélyének híján — nem adhat pénzt, s a földműves­szövetkezet is meglehetősen közömbös e vonatkozásban. A művészeti csoportok szervezése, munkájuk tartal­masabbá tétele a körülmé­nyek ellenére folyik. A hely­ben dolgozó fiatalokra, a pe­dagógusok egy részére számít­hatnak e munkában. Figyel­met érdemlő honismereti, helytörténeti tevékenység bon- takozásáról is beszámolha­tunk. A művészeti csoportok kialakítása — tekintettel az ingázásból származó nehézsé­gekre, is — több éves munkát jelent, gyümölcse viszonylag lassan jelentkezik. A folya­mat azonban már megindult, s eredménnyel kecsegtet. Nagy Zsolt Csaba szerint, s ezzel egyetérthetünk, az anyagi és szellemi erők fokozott össze­fogása, a népművelés társa­dalmibbá tétele hozhat meg­nyugtató megoldást. A fiatal, képzett igazgató­nak tulajdonképpen ez az el­ső „érsekvadkerti évad”-ja. Energiáit e remény táplálja. T. E. Tanulni kezdett. Elvégezte az elmaradt hetedik és nyolcadik osztályt. Tanfolyamokra, párt­iskolára küldték. Közben 1962-ben megszervezte a szö­vetkezetben a szocialista mun­kacsapatot. Nem nyíltan, szem­től szembe, titokban lopako­dott hozzá a hír: — Mit akar Irnréné a szocia­lista csapattal? Még több pénzt? Vasárnap is a mezőn. Mire való az? Azóta két szocialista munka­csapat van a faluban. S a szö­vetkezet valamennyi asszonya ott dolgozik a mezőn ünnep­napokon is, ha a szükség úgy kívánja. Márpedig az egyesült szövetkezetben — Ludányha- lászival házasodtak — megtör­ténik az ilyesmi. Párttitkámak 1967-ben vá­lasztottak a faluban. Férje ak­James RSag dolgozni akar antes Ray, Martin Luther ig gyilkosa, egy szövetségi jsághoz intézett beadvá- ban kérte, hogy helyezzék megánzárkából az épület- : abba a szárnyába, amely- i égyütt élhet, dolgozhat fe- •nctársaival. Ray 99 évi •tönbüntetését tölti. A bí- ág azzal az indoklással ta­gadta meg kérelmének telje­sítését, hogy a magánzárka megvédelmezi a Martin Luther King meggyilkolásá­ban esetleg szintén részt vett összeesküvő társai bosszújától Az indokolásban az a feltű­nő, hogy összeesküvésről tett említést — Rayt ugyanis „ma­gányos gyilkosként” ítélték el. Fürge asszony özvegy Varga Gergely- né. született Hegedűs Júlia, pedig im­máron nyolcvankét esztendő nyomja a vállát. All a szoba közepén, az asz­tal mellett és aprítja a káposztát a szír apacskához. Időnként szünetet tart és odasiet a tűzhelyhez, csutkával szítja a tüzel. — Juli néni, a népszokásokról fag- gatódznék — kezdem a beszélgetést, mert Orhalmon, ahol Juli néni is él, szép hagyományok emlékét őrzik. Juli néni meg ugyancsak művésziélek, ke­vesen tudtak olyan szép szőnyeget sző­ni mint ő. A balassagyarmati Palóc Múzeumnak is ő készített egy hetven- méteres. babos szőnyeget, hogy meg­maradjon a híres őrhalmi szőttes em­léke. — Nem maga az első — mondja. — Jönnek énhozzám, mert elég idős va­gyok. Kérdezgetnek erről-arról, mint maga is. Főleg a kézimunkáról. Vala­mikor olyan szakácskákat szőttem, hogy csodájára jártak. Pedig azzal nagy babra van ám! Az én lányom a Gyön­gyösbokrétának is tagja volt, nekik is én szőttem... — Most meg én is zavarom. — Ugyan már. örülök, ha vendé­gem van. Meg aztán maga közel se kíván annyit, mint az unokám, aki Pestre ment férjhez egy orvoshoz. Kép­zelje el, lehozta a magnót, elém rakta a mikrofont: „Mamikám, tessék egy ré­gi nótát énekelni!” Milyen szokások­ra kíváncsi? — Szilveszter és új év napja előtt ál­lunk. érdekes volna arra emlékezni, hogy valamikor ... — Ahogy én emlékszem, szilvesz­terkor nem csináltunk nagy dolgokat. Mulatság az mindig volt. Hálaadás után . a fiatalság ment a mulatságba, a kocs­Juli néni emlékezik mába. Mert odajártak akkor, nem úgy, mint most a lcultúrba... Egyébként farsangkor voltak az igazi „dobzódó napok.” Két nap tartott a nagy mu­latság. A lányok már vasárnap elkezd- ■ ték küldözgetni a „bukrétás rózsát”. Akinek szeretője volt, az csak egyet küldött, akinek nem, az öt legénynek is küldött. Hétfőn aztán elkezdődött a tánc, de kedden éjfélkor jött a bíró és elvette a vonót a zenészektől. Ezzel je­lezte, hogy hamvazó szerda van, vége kell legyen a táncnak. — Mifelénk — vetem közbe — szil­veszterkor ólmot öntöttek a lányok, hogy megtudják, mi lesz a foglalkozá­sa a férjüknek. , — Nálunk is volt efféle. Levette a lány a mákosgubót a villáról, kiszaladt az utcára, s amilyen nevűvel találko­zott elsőnek, olyan nevűnek várhatta a férjét. Bállá Erzsi például egy kol­dussal futott össze, azt meg Istvánnak hívták. Akár hiszi, akár nem: Misát szeretett és István vette el. Én is ki­szaladtam. Fábián Gergellyel találkoz­tam elsőnek és Varga Gergelyhez men­tem férjhez. — Mikor töréntek ezek? , — Hát, úgy hatvannyolc éve. — Karácsonykor volt-e valamilyen szokás a betlehemezésen kívül? — Pásztorok jártak, nagyobbára négy pásztor, és vesszőket vittek ma­gukkal. Mi meg kihúztunk két szálat a vesszőből, rávertünk a pásztorra, az meg ugrott nagyot. Közben azt mond­tuk: „Így ugorjának a marliák a nyár­ban, mint te most!”. Azután száraz babot, kalácsot, bort kaptak a pászto­rok. Sok babot összegyűjtöttek így. Végzett a káposztával, most már fél­retolja a tálat, helyet foglal a sarok- padon és átadja magát az emlékezés­nek. — Hamvazó szerda után jött a böjt, a legények meg elkezdték faragni a cifra botot, meg a mancsozót. A man- csozónak olyan alakja volt, mint az al­mának, bottal el lehetett ütni, mint á bigét. A cifrabotot meg a mancsot a böjt harmadik vasárnapján elküldték annak a lánynak, akitől a cifra buk- rétát kapták. A locsolkodást, meg a májfaállítást már biztosan ismeri. Vö­dörből locsolták meg húsvétkor a lá­nyokat, kedden meg a lányok locsol- kodtak. Azokat is úgy megvendégelték, mint hétfőn a legényeket. Pünkösdkor állították a felselyemkendőzött májfát, egynémelyik olyan nagy volt, hogy négy keréken hozta be a ház elé a le­gény. — És újévkor? — Magát, látom, az érdekli legjob­ban. Csak. annyira emlékszem még, hogy a gyerekek már éjfél után nya­kukba vették a falut, mentek újévet köszönteni. — És most hogyan ünnepli az új­évet, Juli néni? — Könnyen lehet, hogy elmegyek Galanics Géza hentesékhez tévét nézni. Ránk fér egy kis kikapcsoládás, nem igaz? Irigykedve nézem nyolcvankét éves frisseségét, s búcsúzáskor, mindenkit megelőzve, elsőnek kívánok neki bol­dog új ~esztendőt. Lakos György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents