Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám

Számadások idején Marton László budapesti szobrászművész Lenin-szobrot mintáz a műtermében. A négy­méteres bronzszobrot Zalaegerszegen állítják majd (el. Üzemről üzemre Tudnak ők dolgozni C7 AMIKOR végérvényesen el>- dőlt. hogy a Váci Híradás­technikai Anyagok Gyára üzemet telepít Romhanyba, az asszonyok és lányok szin­te egymásnak adták a kilin­cset a községi tanácson. Rö­vid idő alatt csaknem más- félszózan jelentkeztek mun­kára, köztük szép számban olyanok, akik korábban sehol sem dolgoztak, legalábbis üzemi körülmények között nem, jónéhányan a helyi ter­melőszövetkezettől váltak meg véglegesen. Akadtak volna többen is, akik szeret­tek volna búcsút mondani a mezőgazdasá gi munkának, de a szövetkezet vezetői időben észbe kaptak, hogy valakinek a kertészetben, a szántóföl­dön is dolgozni kell... — A jelentkezők — főleg romhánviak — közül válasz­tották ki az a hatvan—hetven dolgozót, akik jelenleg tanu­lóképzés keretében ismerked­nek a híradástechnikai mun­kával — mondta Termán Já­nos, a községi tanács elnöke, amikor elindultunk megte­kinteni az üzemet. A kastélyban, amelyben,né­hány év legforgása alatt im­már másodszor forgolódnak az építők, még mindig üresen tátongnak a helyiségek. Az egvkori urak otthonából előbb gimnáziumot létesítet­tek. közben azonban a közép­fokú oktatási intézmény a járás székhelyére. Rétságra költözött. így mód nyílt rá, hogy a hatalmas műemléki épületet a foglalkoztatási gon­dok . enyhítése érdekében hasznosíthassák. Tekmtettel arra. hogy az átalakítási munkálatok még nem feje­ződtek be. a tanulóműhelye­ket a kastély mellett álló melléképületben rendezték be. Két műszakvezető Iránvítja a lányokat és asszonyokat, mindketten fiatalok, rpmhá- nyiak. s egyaránt Vácon, az anyavállalatnál tették meg az első gyakorlati lépéseket a híradástechnika területén rá­adásul mindkettőjük család­neve Kiss Ennyi véletlen egyezőséggel ritkán találko­zunk. csupán az érdekesség kedvéért is el kellett mon­dani. Pillanatnyilag a szűkös elhelyezés miatt a dolgozók két műszakba járnak dolgoz­ni, a délutános műszakvezető, Kiss János vezetett be az ideiglenes műhelyekbe. — A kastély átalakítási munkálatainak átadási határ­ideje a hónap vége — mond­ta el az üzemvezető. Nagy Lajos távollétében. — Csupán néhány nap van hátra, s úgy látszik, egy kicsit elcsúszik az átadás. Pedig nagyon szeret­nénk, ha minél hamarabb el­kezdődhetne. az üzemszerű termelés. A dolgozók is na­gyon várják, hiszen szeretné­nek már keresni, a néigvfo- rintos tanulóbérezésröl áttér­ni a teljesítménybérezésre. A LEENDŐ törzs,gárda tag­jait gondjaikról, problémáik­ról faggattuk. Hamarosan ki­derült. nagyon örülnek ennek a munkalehetőségnek, hely­ben van. ha a szemet külö­nösen igénybe is veszi, tisz­ta. könnyű munka. bíznak abban, hogy a későbbiek so­rán a kereseti lehetőségek sem okoznak meglepetést. Ez az öröm még annyira friss, hogy szinte teljesen eltörpül­nek mellette gondjaik, prob­lémáik. Pedig természetesen ezek is vannak... — Amikor először meglát­tuk a rajzokat, amiknek alap­ján dolgozni kell. azt gondol­tuk. sose fogjUk magunkat ki­ismerni rajtuk — jegyezte meg az egyik asszonyka. — Néhányan voltak is. akik megijedtek és nyomban ki­kérték a munkakönyvüket. Mi mór azóta belejöttünk a munkába. El is készítettünk félszáz alkatrészt, amiket elektromos számítógépekbe építenek bele. Elmondták az asszonyok, hogy kevés a gép, csak fel­váltva tudnak dolgozni, négy órát az egyikük, négy órát a másikuk, de erről senki sem tehet — ha csak az építőipar nem „ludas” egy kicsit a do­logban. hogy a kastély átadá­sa késik — a szűk helyiség­be, a tanulóműhelybe több gépet képtelenség lenne beál­lítani. Szóba került, hol van­nak ' a gyerekek, amíg a szü­lők dolgoznak, hiszen a , dol­gozók tekintélyes hányada családanya. Kevés az óvodai férőhely, ki így, ki úgy oldia meg a gyermek felügyeleté­nek gondját. Ebben az évben várhatóan azonban növelik az óvodai férőhelyek számát, s feltehetően minden rászoruló apróságot el tudnak helyezni. Semmi sem bizonyítja job­ban, mennyire jó a kollektív szellem az új üzemben, mint az, hogy az egyik dolgozó, Cserven Ferencné még a tá­vollevők gondját is megemlí­tette, akik a környező fal­vakból járnak, vagy járnának be dolgozni. Az autóbuszok menetrendjének összeállításá­nál az új üzem igényéit még nem vették figyelembe, sem Rétság, sem Kétbodony, sem Szátok felől és felé nem a kívánt időpontban érkeznek és indulnak az autóbuszok. — Tárgyalni fogunk az il­letékesekkel, a közlekedés vezetőivel, hogy módosítsák a menetrendet — vetette köz­be Termán János tanácsel­nök. A BESZÉLGETÉS során mindkét műhelyben vidám, közvetlen hangulat alakult ki, mint ahogyan ez már , egy jól összeszokott, régi kollek­tívában lenni szokott, ahol mindenki ismeri a másikat, s megbecsüléssel, megértés­sel veszik körül egymást, összeforrottságukat mutatja az is, hogy a legutóbbi sza­bad pártnapon már testületi­leg jelentek meg. Elárulták, hogy abban bíznak — mint ahogy ígérték is —. a három­hónapos tanulóidő letelte előtt már teljesítménybére­zést vezetnek be. hiszen tud­nak ők dolgozni, akárki meg­nézheti, majd akkor látogas­sunk el újra hozzájuk... ’ Kiss Sándor » beszámoló Az „Beolvasás* a hanyagolófenak ás prédátoknak Cserh 'tsurdnyban A cserhÉftsurányi Szabadság Tsz elnökével elvonultunk néhány percre és ő ezt a négyszemközti beszélgetést arra használta fel. hogy né­hány bizalmas közlést te­gyen. Többek között elmond­ta; tizenegy évi elnökösködés után úgy határozott, hogy megromlott egészségére hi­vatkozna kéri a nyugdíjazta­tását. Erre az elhatározásra akkor jutott, amikor határo­zat született a herencsényi Lenin Hagyatéka Tsz és a cserhátsurányi Szabadság Tsz egyesülésére. Ügy gondolja ugyanis, hogy a megitjöveke- dett feladat egészebb, egész­ségesebb embert rkíván. Ügy gondolhatnák ezek után. hogy a távozó elnök. Katulin Ist­ván elhatározása tudatában már csak népszerűsége meg­őrzésére törekszik és kerüli a kritikai hangvételt. Előre elárulhatom, egyáltalán nem így' történt. Bizonyítékul hadd közöl­jem itt a munkafegyelemmel és a közös vagyon védelmé­vel kapcsolatos észrevételeit. Szokatlan reklamációk A munkákat a tsz-ben a birigádvezetők és a munka­csapatok vezetői irányították a napi eligazítások alapján. Előfordult azonban több esetben is, hogy nemcsak a rossiz idő, hanem a rossz munkaszervezés következté­ben is meg kellett változtat­ni az előző napi ütemezést. Az elnöki beszámoló r.eméli, hogy ilyen hiányosságok a jövőben nem fordulnak elő. A munkafegyelem az 1969- es gazdasági évre vonatkoz­tatva egyáltalán nem mond­ható jónak. A munkafegye­lem látszólag visszaesett. A tagság egy része csak olyan­kor ragaszkodik az előírt munkanapokhoz, ha valami­lyen jogát (háztáji föld ki­adása, szabadság stb.l óhajtja érvényesíteni. Ezért fordul elő, hogy év végén több tag is jelentkezik az úgynevezett elmaradt munkanapok jóvá­írása végett, mondván, hogy a brigádvezető. munkacsa- patvézető rosszul vezette a .teljesítményt Az ilyen rekla­málás érthető lenne havon­ként. közvetlenül a munkák elvégzése után. Mert nem le­het az igaz, hogy valaki csak év végén jön rá. hogy a nyáron ő többet dolgozott. Acm Seite» «‘gyenlőwli . A szövetkezet égjük leg­szervezettebb részlegében, . • a gépcsoportnál sincs minden rendben a munkafegyelem és az elvégzett munkák minősé­ge terén. így például a ve­tésnél nem mindenütt jó a csatlakozósor, az előírtnál sekélyebb a szántás. Olyan eset is előfordult, amikor le­beszélték egymást a munká­ról azzal, hogy az elvégezhe- tetten, pedig még meg sem próbálták, hogy lehet-e. vagy sem. Az igazság az. hogy a traktorosok zöme régi. szak­ember, mindenféle géppel tudnak dolgozni, . viszont le­hetőleg oda szeretnének menni, ahol többet lehet tel­jesíteni — mégpedig keve­sebb, könnyebb munkával. Az azonos munkafeltételek igénye nem minden esetben bírálatot érdemlő magatartás. Helyes tehát, ha a gépcsoport irányítója a csoport vala­mennyi tagjának megközelí­tőleg azonos munkafeltétele­ket biztosít. Nem baj az, ha mind a két lánctalpas trak­tornak jut a lapos és a dom­bos területből is, vagy ha aránvosan megosztják a pil­langósok kiszántását. Hason­lóan arányosan célszerű fel­osztani a vetéseket is a gu­mikerekes traktorok között. Az azonos értékű munkafel­tételek megteremtése más te­rületeken is követelmény le­het. hisraen valamennyi , tsz- tae azt kérdezi hogy a másik miért kap nagyobb kereseti lehetőséget, mint, ő. Termé- Sizetesen az arányos munka­leterhelés egyáltalán ,nem ve­zethet egyenlősdihez. ettől még a fizetések nem lesznek egyenlők, mert a teljesítmé­nyek kortól, szakképzettség­től, . szorgalomtól függően azonos adottságok mellett is .különbözők. A munkafegyelem és a kö­zös vagyon védelme , szoros összefüggésben van. Fegyel­mezetlenségnek is felfogható, a közös vagyon védelmét is sérti, ha a munkagépeket és a különféle felszereléseket úgy kezelik. mintha azok nem is a tsz-ta.goké volná­nak. „Pedig az elhasznált vagy tönkrement, munka- és erőgépek a mi tulajdonaink és elhasználódás után ne­künk is teli pótolnunk őket” — hangzott az elnöki beszá­molóban. Mert bizony nem mindegy az. hogy egy gépet az amortizációs idejének le­járta előtt ki kell már cse­rélni. vagy pedig gondos ke­zeléssel. határidőn túl is le­het használni. Vctkcsi elnczó* Bírá. a a beszámoló az el­lenőrzés színvonalát is. Több esetben lett volna rá szükség, bogy a szövetkezet első szá­mú vezetői és minden eset­ben szükség lett volna, hogy a brigádvezetök a helyszínen ellenőrizzék a munkákat: végzik-e egyáltalán, és meg­felel-« a munka minősége, így nem fordulhatott volna elő olyan eset, mint a kukori­ca vetésénél, hogy helyen­ként egész gépnyomok ma­radtak ki. Viszont olyan is előfordul, hogy bár a tsz gon­doskodott lóhereföldekről a háztáji gazdaságok számára, ennek ellenére a tsz-ta.g nem a háztáji területből, hanem a közösből vitte a zöldtakar­mányt. Egyes vezetők és tsz- tagok azonban népszeriítlen.- nek tartották a tolvajok le­leplezését, fiev°!meztetését. Lakos György Stampedli és íűrészpor Kezdetben vala az úgyne­vezett Kritikán Aluli Italbolt. Kocsma, talponálló, bor—sör— pálinka kimérés, egyszóval kricsmi. Ahol köröskörül „le volt rugdosva” a fal, ahol a kőpadlón bokáig ért a kéthe­tenként fűrészporral tömörí­tett latyak, ahol a csapos hü­velykujja esetenként minima félig merült a stampedli cse­resznyébe. És ahol soha, semmilyen el­lenőrzés nem talált egyetlen dolgot sem rendben. Aztán jött a Határozat. A Felsőbb Szerv Keze, mely egyetlen tollvonással hetekre, sőt hónapokra otthontalanná tette a népes törzsvendég­koszorút: civilizálást, azaz át­alakítást rendelve el. Az építők fúrtak, faragtak, véstek, bontottak — újjávará­zsoltak azért a 3, 4, 5 stb. százezerért. . És végül eljött „határidő után három hónap­pal”. amikoris megható kis háziünnepség keretében — melyen a Felsőbb Szerv Ki­küldötte is részt vett — át­vágták a bejárati ajtón a nemzetiszínű szalagot, s át­adták rendeltetésének a meg­szépült Italkombinátot. A civilizáció befejezte mű­vét ... Három perccel később már be is futott az első törzsven­dég. Böncsök Alajos kétkezi szénlehordó szakmunkás sze­Konféner Nyugatra Űj termék gyártáséhoz kezdtek hozzá az elmúlt na­pokban a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál. A Né­met Szövetségi Köztársaság- bői érkezett exportmegrende­lés. kis méretű konténerek, szállítására. Az első százda­rabos tételt, amelyet a nyu­gati cég által adott minta alapján készítenek el, előre­láthatóan az első negyedév­ben átadják a megrendelőnek. Ugyancsak exportra, de rész­ben a hazai szükséglet kielé­gítésére is liftaknaajtókat gyártanak, amiből első ízben szintén száz darabot rendel­tek. A két új termék gyártá­sa egyidejűleg kezdődött meg. mélyében. A népszerű Lojzi el­képedjen és határozott rosz- szallással nézett körül a he­lyiségben. Második otthonát annyi hónapi távoliét után, teljesen feldúltan találta. A falakon vakító csempe. Az asz­talok mellett modern vonalú, műbőrrel bevont székek. A pult, a régi, kedves, sör—bor —pálinkalében ázó pult most száraz, s ráadásul cirádás la­pokkal van befedve. A moza­iklapos padlón sehol egy szét­taposott cigaretta, sehol egy törött kinizsis üveg És a Da­gadt. Irgalom atyja, a mindig csapzott, fekete körmű Da­gadt! Ragyogó tisztára sikál­va, hófehér köpenyben, közé­pen nyílegyenesen elválasztott pomádés hajjal áll a pult mö­gött, s fontoskodó képpel mér egy fél decit, szent ég. ponto­san egy fél decit, a ráadásul teljesen átlátszó pohárba. Lojzit nyomasztotta a nagy ragyogás. Bambán bámult a plafonra, és zavartan köhé- cselt. akárcsak 42 éve, az első áldozáskor .. . Minden meg­győződés nélkül felhajtott hét­nyolc fel decit. Ettől kicsit ősz. szeszedte magát: óvatosan, szinte kísérteti jelleggel két­szer a padlóra köpött. A Da­gadtra sandított. Az tüntetőén félrefordült, de mintha szé­les képén a régi, emberi, bamba vigyor első jelei mu­tatkoztak volna. ..Még egyet?* — intett, s kéretlenül mérte a is a kilencediket. Hüvelykuj­ja bátortalanul a pohár szé­lére csúszott __ B efutottak a haverok, Né­hányan visszaléptek az ajtó elé. megnézték a házszámot, a cégért, a szomszédos házakat, aztán gondos lábtörlés után, hitetlenkedve visszajöttek Va­laki, elcsukló hangon, citro­mos limonádét rendelt.. . És ekkor Lojzi, széles moz­dulattal a helyiség közepére dobta a csikket. Döbbent csend. Az addig halkan be­szélgető, jólnevelten félkö­nyökre támaszkodó haverok izgatottan várták: most mi lesz? N-os, a Kossuth még füstölt egy darabig, aztán el­aludt, de ezen kívül az ég­világon semmi említésre mél­tó sem történt. Valaki halkan rázendített az „Akácos út”-ra, az öreg Pucsai megkezdte az „És akkor lecsapott mellém a lövészárokba egy digögránát...' című állandó műsorszámát, a takarítónő, aki eddig tétlenül bujdokolt eay oszlop mögött, a köpenyzsebéből fűrészport kez­dett szórni a földre, a Dagadt pedig megkönyebbült sóhajjal beeresztette hüvelykujját a következő stampedlibe. A hangulat meg volt ment­ve. A 3, 4, 5 stb. százezer sc~sa viszont meg volt pecsételve ... Egy hét múlva a régi, jól bevált latyakkeverék borította a padlót, és eltűnt az utolsó hamutartó is. Két hét múlva kitört az el­ső ablak. Három hét múlva kettésza­kadt az első műbőr székbevo­nat, s a többit, gazdasági meg­fontolásokból Mócsai kartárs, az üzletvezető, behordatta a raktárba. Egy hónap múlva lehullott az utolsó csempe is; ekkor nyerte vissza a helyiség telje­sen régi fényét, a törzsven­dégnek annyira hiányzó ott­honos jellegét és. és ekkor zárta így Mócsai kartárs az elszámolókönyvet: „Az átme­netileg visszaesett forgalom ma végre elérte, sőt 16.7 szá­zalékkal túl is szárnyalta az előző év hasonló időszakának bevételi szintjét __” — puskás — NÓGRÁD — 1970. január 31., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents