Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
A képernyő előtt így akasztják a hóhért.,. A Televízió elmúlt heti mű. sorának egyik legnagyobb érdeklődéssel várt, és legnagyobb figyelemmel kísért műsora kétségkívül az a vita volt, amelynek keretében labdarúgásunk állapotát, a népszerű sportág nyílt titokként emlegetett „kulisszatitkait”, a jelenlegi mélypontról való kilábalás lehetőségeit, feltételeit vetették fel sportújság- írók. Nálunk a labdarúgás — némi túlzással szólva — nemzeti ügy, épp ezért sokakat foglalkoztató téma. A „régi dicsőség” mélybe hanyatlása számos ok összetevőjével magyarázható, ezek sorából is a közvélemény szerint az anyagiasság túlzott elhatalmasodásával, a sporterkölcsben mutatkozó nagyfokú lazasággal, az utánpótlás kérdésének megoldatlanságával. A tévévita is érthetően ezek körül sűrűsödött, s ha megoldást a felvetett problémákban nem is hozhatott, arra jó volt, hogy nagyon hangsúlyosan radikális intézkedéseket követelt az illetékes fórumoktól. (De ugyan várható-e ilyesmi, amikor a vita után egy nappal arról kellett hallanunk, hogy „nagy” klubcsapatunk újabb csúfos végű nemzetközi mérkőzése után mégis tengerentúli „jutalom” portyára indul!?) Szerdán este a szegedi Nemzeti Színház produkciójában láthattuk Hubay Miklós; Fiatal nők kékben és pirosban című egyfelvonásos tragédiáját, amely két lány és egy fiú megrendítő története a második világháború utolsó évéből. Három fiatal lény emberségből vizsgázik az embertelenség korában, s ha az adott történelmi helyzetben pusztulásra ítéltetnek is, nem hiába éltek — életük a helytállás példáját hordozza. Hubay műve korábban Felismerés és bosszú címmel jelent meg műsorkiadványban, az új címet semmi nem indokolta, mivel a képernyőn fekete-fe- herben láthattuk, a tragédia új címében jelzett színeket, tehát nem érzékelhettük, s egyébként sem sok funkciójuk van a történés lényegét illetően. Az egyfelvonásos feladataiban Kiss István, Liska Zsuzsa, Miklós Klára, Dem- jén Gyöngyvér, Kiss Gábor és Mezey Károly kitűnő teljesítményét dicsérhetjük. A technika különleges szeszélyéből nagyon izgalmasan alakult pénteken a Fekete, fehér — igen, nem című vetélkedősorozat harmadik középdöntője, így a tervezett két budapesti kerület helyett három vesz részt a finisben, küzd még az értékes díjakat jelentő helyezésekért. Aki szombat esti szórakozásul a televíziót választotta, ezúttal szerencsésen határozott, mert a Más lapra tartozik című, újságolvasó felnőtteknek készült sajtókabaré kellemes, szellemes, valóban mulatságos órával ajándékozta meg. Így nézi kj valahogy, amikor a hóhért akasztják. A sajtókabaré szereplői ugyanis nagyobbára élvonalbeli újságírók, budapesti napilapok szerkesztői, vezető munkatársai voltak, a műsor- építmény az ő önironikus diskurzusokból, prudukcióikból állt egybe Komlós János „fő- szerkesztésével". A hivatásos közreműködők között Agárdi Gábor, Bárdi György, Csákányi László, Csűrös Karola, Fónay Márta, Kibédi Ervin tett kiVáló szolgálatot. Horváth József. Kaposy Miklós, Kelen László, Peterdi Pál, Pintér István, Ullman Ottó frappáns villámjeleneteiben. Mérsékelt érdeklődéssel néztük meg a Ha fiú lehetnék című, intervíziós Zalat- nay-show-t, mely inkább volt divatbemutató, mint zenei esemény. Éjszakai előadásban ugyancsak szombaton láthattuk Az országúton című Fellini-fU- met. A neorealista alkotás számos értéke mellett meglehetősen érzelgős, igazán megindítóvá és megrendítővé csak az utolsó kockákban nő. (barna) Az elmúlt évben jelentős ásatásokat végeztek megyénk területén, Nagybátony, Hollókő. Szanda. Hont, Csmtve és Mái raszőllősön. A talált különböző edényeket, amelyek több ezer darabot tesznek ki, most dolgozzak fel és állítják éppen össze a Palóc Múzeum restaurátorai, Kmety Lajosné és Erdélyi Istvánné (Koppány György felvétele) Üzenet Viefnnntb^I fV.) fi hármas készültség A Központi Sajtószolgálat megbízásából Jenkei János, a Komárom megyei Dolgozók Lapja rovatvezetője néhány hetet Vietnamban töltött. Ütl- beszámoló-sorozatában felvillantja a harcoló Vietnam életének mindennapjait. Le Quan elvtárs, a Tien Phong nevű ifjúsági lap főszerkesztő-helyettese sajnálkozva jegyezte meg a szerkesztőségi íogadószobában, hogy sem ő, sem munkatársai nem tudnak magyarul. Ez nem annyira a látogatónak szólt: a mellette levő széken a Thien Phong friss példányával együtt ott hevert a Magyar Ifjúság egyik száma is. Más szerkesztőségben is megfordulnak, másutt is sor került szakmai tapasztalatcserére. Hadd tegyem hozzá: az Újságíró Szövetség székhazában az utolsó napokban megjegyezték, nagyon sajnálják, hogy ez alkalommal — a dús program miatt, idő nem lévén az eszmecserére — nem ismerkedhettek meg a magyar megyei lapok eredményeivel, gondjaival. Szívesen okulnának tapasztalatainkból — mert megkülönböztetett figyelemmel kísérik Vietnamban a megyei újságok munkáját, s mindent megtesznek azért, hogy mind eredményesebben dolgozzanak a vidéki szerkesztőségekben. A Thien Phong (magyarul: élcsapat sok segítséget nyújt az ifjúság nevelésében, mozgósításában. Az amerikai légitámadások idején például „hármas célkitűzés” néven Hanoi fiataljai mozgalmat indítottak — s ez éppen a lap. támogatásával nőtt országos mozgalommá. A hármas cél: 1. Készen lenni az ellenség elűzésére a fegyveres egységekben; 2. Fokozni a termelési eredményeket, kiválóan tanulni; 3. Mindenki a megfelelő helyen a rá váró feladatokat végezze. A Vietnami Demokratikus Köztársaság fiataljai a mozgalom három pontját elfogadták, magukévá tették. S ez fontos kérdések megoldásában nyújt segítséget az országnak. Itt van például a harci szellem magasra csapott lángja: „Mindenki a hadseregbe akar belepni” — mondták a fiatalokról. — Igyekszünk megmagyarázni nekik — kommentálta Le Quan elvtárs —, hogy az amerikai imperialisták ellen folytatott harcban mennyire jelentős a gazdasági és a kulturális életben kibontakozott küzdelem is. Azt szeretnénk, ha fiataljaink a termelésben, a tanulásban és a hadseregben egyaránt példamutatóan helyt- állnának. így tehát a mozgalom második és harmadik pontja nagyon aktuális célok elérése érdekében mozgósítja az ifjúságot. S természetesen mi ehhez minden lehető segítséget megadunk. A Thien Phong előttem kiterített példányában cikk olvasható a Hoa Xa-i példáról. Ha Tay tartománynak ebben a falujában minden fiatal elfogadta az említett mozgalom célkitűzéseit. Tovább is léptek. Kiválasztották ugyanis a legrátermettebb fiatalokat (az egészség éppoly Követelmény volt ebben a válogatásban, mint a megfelelő harci szellem), s őket katonai előképzésben részesítik. Ebbe a képzésbe beletartozik a többi közt a „turisztika” is: a hegymászás, a kiadós túra a Truong Sonon. azaz a Hosszúhegyen. Alapos edzésben részesülnek a fiatalok, amikor teljes szerelésben végigmenetelnek az északtól dél felé húzódó hegyi utakon, ösvényeken. „Minden nehézséggel találkoznak itt, hogy a kellő pillanatban készen álljanak a harcra” — mondják a Hoa Xa-i példáról. A honvédelmi készültség mellett az ifjúsági szövetségben a „hármas forradalomra” összpontosítják a figyelmüket: a termelés forradalmasítására, a technikai és kulturális forradalom végigvitelére. Ugyanarra a kérdésre kaptam itt választ, mint Deo Nai antracitbányájában. Sok nehézséggel kell megküzdeniük a termelésNÓORAÜ - 1970- januái 27., kedd “I Fiatalok kereka»*tafa Vállalják a jövőt Szükség van-e nyolc programozóra egy vállalatnál? Egészen pontosan arról van szó, hogyan látja jövőjét az a hét fiatal mérnök, aki a Salgótarjáni Kohászati Üzemektől a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem programozó matematikai szakára jelentkezett. Fél évvel ezelőtt még nyolcán voltak, mostanra egyikük lemorzsolódott a csoporttól. A kérdés azért is indokolt, mivel a tarjám nagyüzemről korábban az a megalapozott vélemény alakult ki, hogy nagy étvággyal „fogyasztja” a fiatal műszakiakat Viszonylag rövid idő alatt nem kevesebb, mint tizenhét ifjú mérnök és közgazdász hagyta ott az üzemet, gyakran még olyan áron is, hogy visszafizette a társadalmi ösztöndíjat... „Ipari múzeumok46 Lapunk közreműködésévei nem először ül össze a fiatal műszakiak kerekasztala a nagyüzemi KISZ-bizottságon. A beszélgetés a korábbi eszmecsere központi témájából indul ki: a vállalatnál változott a helyzet, egyre inkább számon tartják a fiatal szakemberek problémáit, a korábbi évek gyakorlatától eltérően fokozottabban érvényesül az erkölcsi és anyagi megbecsülés live, emelkedett például a kezdő műszakiak bére (a legutóbbi beszélgetésen ezt is szóvá tették a fiatalok), élénkült a helyi FMKT, a Fiatal műszakiak és Közgazdászok Tanácsának munkája is. A hét programozó matematikus képviseletében hárman — Szalui Pál, Béres István és Nagy lAszló — ülik körül az asztalt öt esztendei egyetemi munka, a mérnöki diploma megszerzése és néhány éves üzemi gyakorlat után újabb három évig tartó tanulást vállaltak. — Itt élünk az üzemben, tudjuk, hogy műszaki szempontból nagyon sok javítani, fejleszteni való van még. A műszaki szervezettség, a termelésben alkalmazott technika színvonala jelenleg nem kedvez a tudományos igényű tervezésnek, s nem segíti hatékony alkalmazását a meglehetősen laza technológiai fegyelem sem. Elég gyakran jut eszünkbe, árúit Bálint profeszszor mondott az egyetemen: — Hazai viszonylatban nagyon sok „ipari múzeumot” talál az ember — mondja Szalai Pál a többiek nevében is. — Mit ad a programozó matematikai, vagy ahogy más néven említik, a gazdasági matematikai szakképzés? — Valamennyien önként Jelentkeztünk a meglehetősén nagy elfoglaltsággal járó továbbképzésre Igaz. hogy az új szakma optimális alkalmazását ma még gyáron belül sok visszahúzó tényező akadályozza, ennek ellenére örömmel éltünk a lehetőséggel. A programozó matematika világviszonylatban is fiatal eszköz a termelésben. Jó példája annak, hogyan válik közvetlen termelőerővé a tudomány. Feladata röviden: számítógépek alkalmazásával egyes termelési problémákat a matematikai függvények nyelvére lefordítva megtalálni az egyetlen helyes programot. Izgalmas feladat. És „fiatalos” is. A hét mérnök közül, aki ' vállalta a munka melletti tanulást, egyetlen középkorú műszaki van. Meddő erőlködés helyett S zalai Pál, Béres István, Nagy László és a többiek, hetenként két-három délutánjukat és sok-sok éjszakájukat áldozzák a korszerű termelési eszköz elsajátítására. Az egyéni érdek és a vállalati érdek összhangjáról azonban nincs kialakult véleményük. — Egyelőre ott tartunk, hogy elkezdtük a tanulást Szeretnénk, ha értelme lenne az erőfeszítésnek, s ha itt alkalmazhatnánk a gyakorlatban — minél előbb — a tanultakat — Jó, ha ezt is tudom. Nem árt — A mai helyzet nem sok Jót ígér. Egy egyszerű hálódiagrammot is keresztülhúznak a kapcsolódó részek, így például a szállítás korszerűtlensége, kiszámíthatatlan „szervezettsége”. nem várnak ölhetett kézzel arra, hogy a műszaki fejlesztést az üzem tőlük függetlenül oldja meg. Mindnyájan részt • vesznek a helyi FMKT-moz- galomban; műszaki feladatterveken dolgoznak, pályázatokkal „ostromolják” a gyakran bizony elég kényelmes nagyüzemi elbírálókat. Szükség lesz-e a hét programozó matematikusra? A jelenleg gyorsan változó helyzetben nehéz lenne előre megmondani. A fiatalok tudják, hogy a „jövő nekik dolgozik”. Ezt vállalják és ők örülnének legjobban, ha az üzem egy idő után nem kidobott pénznek. fölösleges erőfeszítésnek tekintené a hároméves továbbképzést. ' Távolság, idő, pénz A TIT-ben rendezett tanfolyamon húszán készülnek a gazdasági matematika gyakorlati alkalmazására. A salgótarjáni üzemelt közül a két üveggyár, a bánya szakemberei tanulnak az acélgyáriakkal együtt. Feltűnő, hogy például az építőipari vállalat nem lát fantáziát a számítógépes programozásban! Pedig a munka jellege, a munkahelyek nagy száma és szétszórtsága indokolttá tenné az érdeklődést. — Fid kell zárkózni egy olyan műszaki-technológiai szinthez, amely lehetővé teszi a magas fokú programozást. Tarthatatlan az a helyzet, amelyben minden mellékadattal Pestre kell szaladgálni, s ily módon kialakítani egy programot, amely többnyire elavult, amire elkészül. Ez a módszer azért is hibás, mert a távolság idő, és az idő pénz — még nálunk is! A technikai színvonal viszonylagos elmaradottsága nem lehet Indok a korszerű programkészítés elhalasztására. — A programozást természetesen nem úgy képzeljük el, hogy ipari elmaradottság' bői — „optimális elmaradottságot” programozunk. Műszaki fejlesztés, technológiai fegyelem, szervezett és korszerű szállítás, kisgépesítés, görgő- és kikészítösorok beállítása és alkalmazása nélkül keveset ér a tudomány! A vállalatot azonban íokozatoben, a többi között a nyolcórás munkaidő megfelelő kihasználásáért is. Nem egyszer kényszerpihenőt tartanak a munkások, mert vagy nem kapják meg az import anyagot, vagy nincs pótalkatrész, lassan megy a gépjavítás. A jó munkaszervezést segíti az is, hogy különböző tanfolyamokra, tapasztalatcserékre küldik a fiatal munkásokat: ismerjék meg másutt, hogyan miképp csinálják jobban. Ugyanez a törekvés a falvakban is mozgalommá fejlődött. Alapvető célkitűzés például, hogy hektáranként öt tonna rizst takarítsanak be, ugyanennyi területen két sertést is hizlaljanak, s a hektárnyi területet egy ember művelje meg. A föld, éppen a kellő gépesítés hiánya miatt, ma még sok kiszolgálást kíván az embertől. S utazásaim során láttam, milyen helytállásra van szükség a rizsíöldek megművelésében. A fiatalok nevelésében jelentős részt vállal az ifjúsági szervezet lapja. A negyvenesztendős párt tapasztalatait a szervezet jól hasznosítja munkájában. Ho Si Minh elvtárs is következetesen figyelemmel kísérte a fiatalok forradalmi nevelését. Testamentumában is felhívta a figyelmet arra, milyen fontos a jövő nemzedékének mielőbb apáik nyomdokaiba lépni. A Thien Phong, az ifjúság élcsapatának orgánuma — színesen, érdekesen politizál, szolgálja a népet, segíti az új generációt, hogy helyét megtalálja. Jenkel János (Következik: Éneklő hegyek) — Ne legyen meddő igyekezet a tanulás! A korszerű programozás elsajátítása szubjektív feladat. Mi igyekszünk minél teljesebben megfelelni ennek. Alkalmazása azonban olyan objektív feltételektől függ, amelyek megváltoztatása már a nagyüzemen múlik. Ez a három fiatal mérnök véleménye. De mint kiderül — san erre szorítják a követelmények ... Az első nagy teljesítményű számítógépet már megvásárolta a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. A gép „gazdája” a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője — Béres István. Pataki László Árengedményes haszonvas-kiárusítás Január I5«tő! március A PEST— BACS— NÖGRAD MEGYEI MÉH VALLALAT TELEPEIN ES ATVEVOHELYEIN 15—20 százalékos árengedmény. Haszonvas és IX. a kivitelű. I. és U-gerendák. szilvasak, finom- és durvalemezek: lágy, horganyzott huzalok; melegen vont csövek 180 mm átmérőtől; betonvasak és kóracélok: hidegen hajlított, zárt és nyitott szelvények: műanyaggal bevont keritésfonatok. Vagontételes rendelés esetén a vállalat az árut díjtalanul vagonba rakja. KÖZPONT: Budapest. XIII Rajk László u. 32. TeL: 494-390 TELEPEK ES ATVEVÖHELYEK: Balassagyarmat. Pásztó. Réíság. Salgótarján. Szécsény
