Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
Ssóriiónyf<*1 falui rir**rá1óiláfioh (2.) SZENVEDÉLY Minődé«» lánc Nem elveszett anyag A Dunai Vasmű is csatlakozott SZÄZ ÉS EZER tonnákkal, milliókkal „dobálózni” keveseknek adatott meg. Akik viszont ezt teszik, olyan természetes a számukra, mint amikor az egyszerű halandó két doboz „Pálma” cigarettát vásárol a sarki dohányboltban. A különbség nem is annyira a vásárlás módjában, a számok nagyságában, hanem az üzletkötés felelősségében rejlik. Ha egy vevő gyengébb minőségű terméket drágábban vásárol, csupán személyében károsodik, a nagy tételek „művészéinek” ballépéséből származó következményeket azonban egész gyárrészlegek, vállalatok és kollektívák viselik. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek ebben az évben mintegy húszezer tonna különböző minőségű és méretű acélárut vásárol a Dunai Vasműtől. Az acélgyáriak régi, megbízható partnerei a dunaújvárosiaknak üzlettársi kapcsolatuk közvetlen és baráti. Ami az együttműködés tartalmát illeti, ez ' a kapcsolat az utóbbi két évben hatékonyabbá, gyakori atiasabbá vált. A változásokat csaknem egészében az áj gazdaságirányítási rendszer hozta magával. AMIKOR Maiczen Lajos kiterítette a tárgyalóasztalra, az Acélgyár igényeit tartalmazó kimutatásokat, arra számítottam, hogy „késhegyig menő” alkudozások szemtanúja leszek. S hogy nem így történt, kicsit megnyugtatóan hatott, s egyúttal nyugtalanított is. Mintha egy óvatos rendező kiosztotta volna a szerepeket, te vásárolsz, te meg eladsz. Alig hangzott el, hogy erre és erre van szükségünk. Ilyen és ilyen időrendben, máris követte a partnerek — Bucsi László a termelési főosztály osztályvezető helyettese, Tóth János, Simon János és Bum László szakreferensek — hangja, „rendben van”, „teljesíthető”, „nincsen akadálya”, „megnézzük, hogy mit tehetünk”, míg a tárgyalás kedvező légkörének ellenpontjai, a megválaszolatlan kérdések háttérbe szorultak. Nyugtalanságom véglegesen csak akkor múlt el, amikor a tárgyalás második felében Bucsi László — a legfelső vezetés jóváhagyásával és egyetértésével — válaszolt a felmerült kérdésekre, kifejtette a Dunai Vasmű álláspontját, amely szinkronban van az acélgyáriak törekvéseivel. lat legszigorúbban vett „magánügye” eldönteni, hogy megéri-e nyakába venni ezt a terhet. Mindkét kérdésben jó jelnek tekinthető, hogy ezen a tárgyaláson a Dunai Vasmű csatlakozott a minőséglánchoz. Bucsi László úgy foglalt állást, hogy egyetértenek a mozgalom alapvető célkitűzéseivel, s az Acélgyár megrendeléseit a jövőben határidőre, a kért minőségben és mennyiségben teljesítik. A további lépés az lehetne, ha a párt, a KISZ, a szakszervezet bevonásával, a szocialista brigádot közreműködésével szélesebb távlatokat nyitnának a kezdeményezés előtt: tegyenek felajánlásokat, vállaljanak védnökséget felette, kísérjék figyelemmel gyakorlati megval noító cot A TÁRSADALMI összefogás révén elérhető lenne, hogy a kötött széntartalmú acél ne csak lekerüljön a „hiánylistáról”, de egyre kevesebb gondot okozzon. Talán még a „járulékos” igen magas százalékos arányt is alább lehetne szorítani... Kiss Sándor A pártszerveze l közbelép Csak bonyolította a szécsényfelfalui helyzetet, hogy a községi tanács vezetésiben sem volt minden rendben. Csóri Bertalannénák, a községi tanács titkárának nemcsak a munkájával kapcsolatban merültek fel kifogások. Viselkedésével újra és újra felháborította a falu jóérzésű lakóit. Csórinét már korábban figyelmeztette a járási párt- bizottság, hogy a rendszeres italozás, szinte a falu előtt lejátszódó családi botrányok, méltatlanok a község egyik vezetőjéhez. Aztán az sem növelhet mást. | csak elégedetlenséget a falu- j ban, hogy a községrendezés miatt kisajátított telkek négyszögöléért 10—12 forintot fizettek, de Csóriné — visz- szaélve beosztásával, a járási tanácselnök engedélyével — 48 forintot kért. Szerencsére a községi tanács tagjai egyáltalán nem méltányolták ezt, s a pénzt nem fizették ki. Igaz, így fennáll annak a veszélye, hogy Csóri Bertalanné szavai beigazolódnak, nem lesz a községnek művelődési otthona. Kenik u segítség A pártszervezet vezetősége időben felfigyelt a visszásságokra, a szabálytalanságokra, törvénysértésekre. Licskó László párttitkár, Bárány János, a községi tanács elnöke több alkalommal is figyelmeztette például' a szövetkezet vezetőit a meggondolatlanul tett intézkedések következményeire. Szavuk azonban rendszerint nem talált meghallgatásra. Bizalmatlanul fogadták az észrevételeket, mert az önállóság megsértését látták a figyelmeztető szavak mögött. Hasonló kudarcot vallottak az ellenőrzések is. A főkönyvelő, aki a pártvezetőség tagja, olyan tájékoztatást, információt adott a szövetkezet helyzetéről, gazdálkodásáról, amelyek nem mindig feleltek meg a valóságnak. Amikor egészen elromlott a tsz-vezetők és a pártszervezet vezetőinek kapcsolata, a kommunisták a járási tanácshoz, a pártbizottsághoz fordultak segítségért. Részvizsgálódások több esetben is történtek, azonban a mulasztók felelősségrevonásával vártak. Hol a zárszámadásig, hol meg az összevonásig tolták ki a kényes, vitás ügyek rendezését. A községi tanácselnök ugyancsak a járási tanácsnál kopogtatott panaszával. Az történt azonban, hogy őt figyelmeztették. Igaz, nem azért hogy jelezte a törvény- sértéseket. Valami egészen más, korábbi vétségre emlékeztették. Nem szükséges bizonygatni, milyen hatása volt egy-egy ilyen intézkedésnek. Mert bármennyire is helyénvaló az elmarasztalás, ilyen körülmények között rendkívül nehéz megmagyarázni az embereknek. hogy az intézkedés nem a megtorlás burkolt formája/ A levél elmegy Ilyen előzmények után fordult a pártszervezet a Központi Ellenőrző Bizottsághoz. Őszintén, nyíltan feltárták a termelőszövetkezetben, a községben uralkodó állapotokat. Elmondták azt is, a járási párt- és tanácsszervek ismerik a szécsénvfelfalui helyzetet, azonban vajmi kevés a remény arra, hogy belátható időn belül változtatnak rajta. így került sor a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Központi Ellenőrző Bizottság közös vizsgálatára Szécsényfelfaluban. Sok emberrel, tsz-taggal és alkalmazottal, vezetőségi taggal, tanácstaggal beszélgettek a vizsgálódók. Kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a pártszervezet fellépése helyes volt. A termelőszövetkezet vezetői az új helyzetben nem tudtak eligazodni, nem tudták megtalálni a vezetés, az irányítás hatásos, jő módszerét. Megzavarodtak. A szövetkezet önálló, vállalatszerű gazdálkodását összetévesztették az állami vállalatokkal, ahol alkalmazottak és nem tsz-ta- gok dolgoznak. A vezetők önállóságát abszolút fogalommá tették. Sem a tsz-vezetőség- nek, sem a pártszervezetnek nem engedtek „beleszólást” a közös gazdaság dolgaiba. Azt tartották, a- pártszervezet feladata a politikai munka. Nincs joga, hogy a szövetkezet életébe, gazdálkodásába beleszóljon. S mindezt olyan 1 emberek hangoztatták, akii? járatosak voltak a vezetésben, az irányításban, a szövetkezeti, a tanácsi munkában. A főkönyvelő, a főagronómus, a tanácstitkár mind járási, megyei szerveknél dolgoztak korábban. Ök mindenképpen helyes ítéletet alkothattak volna arról a helyzetről is, amely tevékenységük hatására a faluban kialakult. A soksok apró szabályatlanság, törvénysértés végső soron nem von maga után bírósági tárgyalást. De sorozatos ismétlődésük felmérhetetlen kárt okozott Szécsényfelfaluban. Megingatták az emberek bizalmát a tanácsban, a szövetkezetben, a vezetőkben is. Ütközet előtt Ezért marasztalta el a megyei párt végrehajtó bizottsága a szövetkezet vezetőit, a községi tanács titkárát, akit már korábban felfüggesztettek állásából. Szécsényfelfaluban párttaggyűlésen, szövetkezeti közgyűlésen, községi tanácsülésen vitatják meg a vizsgálódások tapasztalatait, a gondok megoldásának útját, módját. Nyilvánvaló, ezentúl nem marad el a mulasztók felelősségrevonása sem. Hasonlóképpen történik ez a járási szerveknél is. A megyei párt vb a szécsényi párt- bizottság és tanács figyelmét egyaránt arra hívta fel, a korábbinál nagyobb felelősséggel, következetességgel végezzék munkájukat. Hiszen Szécsényfelfaluban is korábban rendeződnek a dolgok, ha a járási párt- és tanácsszervek, a helyzet ismeretében határozottan teszik meg a szükséges intézkedéseket. Azonban ezzel még mindig nem tekinthető lezártnak a szécsényfelfalui ügy. A helyi pártszervezet kemény ütközet előtt áll, amelynek a soron következő párttaggyűlés, szövetkezeti közgyűlés csak kezdete. Mindenekelőtt a kommunistáknak kell azon munkálkodniok, hogy össze- kovácsolódjonNa tsz- és a pártvezetés, megerősödjék a községi vezetés is. Mert ez az alapvető feltétele annak, hogy az ellentmondások feloldódjanak a faluban, s a szövetkezei tagok valóban gazdaként érezzék magukat a szövetkezetben. Vincze Istvánné Várakozásokkal és fenntartásokkal a tarsolyomban kísértem el az acélgyáriak küldöttségét — Horváth József főosztályvezetőt, Maiczen Lajos osztályvezetőt és Kovács Gyula előadót —, legutóbbi dunaújvárosi útjukra. Várakozásomat a kölcsönösen előnyös, zavartalan partneri kapcsolatok megőrzésére irányuló törekvések sikerében való bizakodás jellemezte. Erre az adott okot — mint ezt Horváth József elmondta —, a múlt év második felében, éppen a Dunai Vasmű révén sokat javult az Acélgyár alapanyagellátása. Ugyanakkor fenntartásaim továbbra is maradtak — ahogyan ezt egy korábbi írásomban megírtam —, ebben az időszakban is akadozott az ellátás a kötött, magas széntartalmú acélból, míg — s ebből viszont bőségesen érkezett —, a kért minőségtől eltérő járulékos anyag átvételi kötelezettsége változatlanul fennáll. Mi vei magyarázható, hogy kevés van belőle, „sláger” a kötött szén tartalmú acél? Mi indokolja a megrendelőre kivetett magas járulékos terhet? Arról van-e szó, hogy a Dunai Vasmű az egyes termékek előállításából adódó hátrányokat teljesen áthárítja a vevőre? összeegyeztethető-e mindez az új mechanizmus szellemével? Mit kezd a megrendelő a járulékos anyaggal11 Elfekvő anyagnak tekinthető, amf csupán a költségeket növeli, vagy belátható időn belül. a gyártási tervek fel borítása nélkül mégis hasznosítható? A kötött széntartalmú acél — új, kísérleti gyártmány, kifejezetten a Kohászati Üzemek kérésére kezdtek a termeléséhez — előállítása meglehetősen nagy gondosságot és figyelmet kíván. Az előírt összetételi szabványszintre „beállni” nem könnyű feladat, a legkisebb zökkenő elegendő ahhoz, hogy a minőségben szembetűnő eltérések keletkezzenek. Az a helyzet tehát, hogy ebből az acélféleségből a megrendelt mennyiség kicsi, a kockázat viszont nagy, ráadásul a vasműnek több irányú kötelezettségei vannak. A szállítási terminusokat a bekövetkező minőségi eltérés bármikor felboríthatja, ami óhatatlanul a megrendelés teljesítésének elhúzódásával jár. Az ellátási zavarokat jobbára mégis az váltotta ki. hogy az érdekelt üzemben motorcserét hajtottak végre, korszerűsítették a technológiát, ami — kicsit ellentmondásosan hangzik, de elképzelhető — egy időre visszavetette a termelést. A nehézségeket azóta leküzdötték, s ma már minden feltétel adott ahhoz, hogy a megrendelő igényeit maradéktalanul kielégíthessék. Mi történjen a kívánatostól eltérő minőségű anyaggal? A Dunai Vasmű részéről kézen fekvő a válasz: vegye át járulékosként a megrendelő, összeegyeztethető ez az új mechanizmus szellemével? Miért ne? Ha akad anyaggazdálkodó, aki belemegy ebbe. . Végtére rt, a járulékos anyag hosszabb Javon, kis ügyességgel feltétlenül hasznosítható, nem elveszett anyag, a vállaA serleg Szécsényben maradt Nógrád megye élenjáró munkásőr egysége AZ ASZTALON EGY SERLEG ÁLL. A munkásőrség megyei parancsnokságának vándorserlege. Ez a serleg most már végleg Szécsényben marad, a Csépe Sándor munkásőr századnál. A teremben munkásőrök. Az ünnepélyes egységgyűlésre eljött Nagy György, az országos parancsnokság első helyettese, Kiss József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Kiss Sándor, a járási pártbizottság első titkára. Itt vannak a testvéri Csehszlovákia népi milíciájának küldöttei Losoncról, a járás politikai és társadalmi szerveinek küldöttei. Ez az egységgyűlés fontos állomás a szécsényi munkásör század életében. A megye egységei közötti szocialista munkaversenyben háromszor egymás után az első helyen végeztek, s ezzel végleg elnyerték a vándorserleget. A kiváló címei először 1964~ben nyerték el a szécsényiek. Két évet kellett várni, s aztán 1967-ben, 1968- ban és 1969-ben is a megye élenjáró egysége lett a Csépe Sándor munkásör század. Ünnepélyes a csend, amikor Kanyó Balázs, az egység parancsnoka emelkedik szólásra. A munkásörökről, a párt katonáiról beszél, értékeli a múlt évben végzett munkát. Róluk szól, a munkásőrökről, akik a kiképzési feladatok mellett szabad idejüket nem kímélve teljesítették a dolgozó nép és a párt által kitűzött feladatokat. Az asztaloknál tsz-tagok, mezőgazdasági munkások, bányászok és ipari munkások, Ök azok, akik a termelésben is élen járnak, ök, akik kiválóak a kiképzésben, naprakészen tudták a feladatukat, akiknek töretlen volt harci fegyelmük. Kiváló munkásőrök. Olyan katonák, akiknél, ha „hátul van a fegyver’’ elsők a politikai és a termelőmunkában, vagy a ta- nulásban. A Csépe Sándor munkásőr század tagjainak 82 százaléka párttag. Az egység egyharmad része pártfunkciót tölt be, s mondhatni valamennyien oktatáson vesznek részt. MEGÉRDEMLIK A KÖSZÖNTÉST, a gratulációt. Kiss Sándor, a járási pártbizottság első titkára — nem véletlenül — a járás eredményeiről beszél. Arról, hogy az előrelépésben részük van a század tagjainak is. Azt kéri, úgy dolgozzanak, mint az eltelt években. Nagy György első helyettes Is gratulál. Kéri, hogy továbbra is becsülettel vállalja a munkát az egység, mert az élenjáró cím kötelez. Taps fogadja a losonci népi milícia küldöttének szavait. A két egység között még tavaly fegyverbarátság alakult ki. A kölcsönös látogatás után most újból meghívást kaptak a szécsényiek Losoncra. Ünnepélyes pillanat követke* zik. Nagy György parancsnok- helyettes bejelenti, hogy az országos parancsnok soron kívül Kanyó Balázst őrnaggyá, lépteti elő. Kiss Sándor, a járási pártbizottság első titkára magas kitüntetésben részesül. A Haza Szolgálatáért. Érdemérem arany fokozatát kapta a munkásőrségért kifejtett tevékenységéért. Munkásőrök búcsúznak a századtól. Nem véglegesen. Letelt a szolgálat, teljesítették feladatukat, átadják helyüket a fiataloknak. Leszerelők és tartalékállományba vanulók. Feszes vi- gyázban áll Kertész Imre, Rács Dezső, Kucsik István, Oláh István, Dudok János, amikor átveszi az emlékplakettet, az emléklapot. Rácz NÖGRAO - 1970. j< Dezső búcsúzik. köszöntőt mond a többiek nevében. Rácz Dezső 13 évi szolgálat után tette le a fegyvert. Vezényszó hangzik. fia..al munkásörök sorakoznak a teremben. Kiképzésük befejeződött, együtt állnak, hogy letegyék az esküt. Hozzák a csapatzászlót. A fiatalok ökölbe szorított, emelt kézzel mondják az eskü szövegét. Az elvtársak közé léptek, munkásőrök lettek. A csapatzászló előtt meghatottan fogja fegyverét Kertész Imre. ' Tizenkét évig volt az egység tagja, s most a fegyvert fiának, ifjabb Kertész Imrének nyújtja ál, aki most lett munkásőr. „FÖL, FÖL. TI RABJAI A FÖLDNEK” — hangzik az Intemacionálé, teli torokkal éneklik a munkásőrök, a lei- váló század tagjai. Hazaindulnak. Űj év kezdődik, új feladatokkal. Hétköznapok, mindennapos , tennivalókkal. Üjabb helytállás a munkában, a kiképzésben. A párt katonái, a szécsényi Csépe Sándor munkásőr század tagjai tudják kötelességüket. Tudják, a megye élenjáró egységének lenni kitüntető feladat, s fogadják, teljesítik, amit a dolgozó nép, s a párt kér tőlük. ♦ Az ünnepélyes egységgyvlés után a munkásörök megnézték a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének műsorát a II. Rákóczi Ferenc művelődési otthonban. Székács László 27., kedd £ i
