Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-24 / 20. szám
A vfisÄrltffc ípdolí^l*<*n Milyen ellátá ígér a Centrum Áruház ■ Ahhoz, hogy a 12 millió forinttal megnövelt ez évi forgalmi tervét teljesítse a salgótarjáni Centrum Áfuház, nagyon sok, és főleg kelendő árut kell beszereznie. Ügy néz ki, hogy e tekintetben lényegesen jobb lesz az áruellátás, mint amilyen tavaly ilyenkor volt. Január 21-ig már 12 százalékkal több árut adtak el. mint egy évvel korábban. Igaz. ebben része van az új eladási — önkiválasztó —, formának bár hiába volna az új eladási forma, ha üresen tátongsnának az árut kínáló polcok, a forgalom bizony nem növekedne. Megszűntek a megkötöttségek Minden jel arra mutat, hogy az idén a kereskedelem felkészült a belső áruellátás megjavítására. Megtehette, mert az egy évvel ezelőtti megkötöttséget a készletgazdálkodásban, illetve a hitelpolitikában felszámolták, ugyanakkor a nagykereskedelmi vállalatok is megváltoztatták munkamódszerüket, nem az év végén leltároztak, ezáltal módja volt a vállalatoknak aZ új esztendő első napjaiban friss árut kapni. Végül, de nem utolsósorban a múlt év végén megtett kormányintézkedések hatása is erőteljesen jelentkezik, az utasítások nem maradtak papíron. Hogyan tükröződik mindez a salgótarjáni Centrum Áruházban — kérdeztem Szalal Mihály áruforgolmi osztály- vezető tőL — Kétmillióval nagyobb árukészlettel kezdtük az új esztendőt, mint egy évvel korábban. Az év első munkanapjától kezdve, folyamatosan kapjuk az árut. Tavaly ilyenkor sokszor még a napi cikkekből sem tudtuk kielégíteni az igényeket. Ahogy én látom, az első félévben lényegesen jobb lesz az ellátás, de még mindig nem kifogástalan. Az országos hiánycikkeken kívül nem igen tudnék hirtelenjében olyan árut mondani, amit ne tudnánk adni. Például a múlt év decémberében alig volt tévénk. Most négy fajtát, — VIDEOTON gyártmányút árusítunk. ORION is lesz, de csak februárban. Miből tud ák kielégíteni'! Jelenleg a téli árukat hozzák a teherautók Budapestről, Egerből, Szolnokról. Van már harisnyanadrág, harisnya, csizma, alapvetően megjavult a baikíis és női kabátellátás, bővült a férfikabát-választék. Majdnem kifogástalan a gyermekcipők választéka. Ami fontos: januárban is 10 százalékos árkedvezménnyel árusítják. Tavaly gondot okozott a háztartási eszközöknél jelentkező igények kielégítése, ma pedig bőséges a választék. Ugyanez vonatkozik a táska- és zsebrádiókra, a felső kötöttárukra, mely utóbbiból a készlet 500 ezer forinttal nagyobb, mint egy évvel ezelőtt, és 40 százaléka importáru. Bőséges a választék nylon és olcsóbb pamutingekből is. Egy-két cikk kivételével a2 első félévben ki tudják elégíteni a növekvő igényeket. A 11 milliós bútorforgalomhoz már biztosították az árualapot, részben hazai gyárakból, részben pedig jugoszláv, cseh, lengyel, német és román importból. Hűtőgépekből minden típus kapható. A szállítmányok folyamatosan érkeznek. Biztonsági tartalékként 50-et tárolnak majd. Gondolva a húsvéti ünnepekre, és a nyereségrészesedés kifizetésének idejére, 150 televíziót tartalékolnak, hogy az esetleg lökésszerűen érkező igényeket, ha választékban nem Is, de mennyiségben maradéktalanul ki tudják elégíteni. . _ Miből nem...? Az áruforgalmi osztályvezető szerint csak részben sikerül majd teljesíteni a fogyasztói kívánságokat az ORION televízióból, az ezer forinton aluli férfiöltönyökből, és az ezer forinton aluli asztali rádiókból. Ä szükségesnél kevesebb lesz a magyar motor- kerékpár, és a kerékpár, amit szovjet, cseh és német importtal pótolnak. Inkább lefele Szalai Mihály hangsúlyozza: — Központunknak az a határozott álláspontja, hogy az idén a nagy forgalom, tisztes haszon elve alapján kereskedjünk. Ezért a szabad árformába tartozó cikkeknél is megelégszünk az előírt árréssel, nem élünk az emelés lehetőségével. Tesszük ezt azért, mert az elmúlt esztendő második fele bebizonyította; ha stabilak az árak, akkor a fogyasztók vásárlókedve és készsége megnő. Arra törekszünk, hogy az árakat inkább mérsékeljük, s ily módon kénysze- rítsük a konkurrenciát versenyre. Hogy ez mennyire, vagy egyáltalán sikerül-e, arról korai volna még beszélni. Mindenesetre ez a kereskedői felfogás, illetve fogyasztói érdek- védelem szimpatikus a vásárlóknak. Megtudtuk továbbá azt is, hogy az áruház az idén ismételten megrendezi a szezonvégi kiárusításokat. Ennek tervét most dolgozzák ki. Bárcsak itt tartanánk Végül megkérdeztem, menynyiben indokolt az az észrevétel, hogy a kereskedelem már eddig is túlbiztosította magát áfuval? — Ez nem fedi a valóságot! Az általunk tervezett 12 milliós forgalomfelfutás 8—10 százalékos emelkedésnek felel meg. Ehhez viszont árualap kell, mégpedig olyan, amit a vásárló keres, és szívesen megvesz. Ezért mi gyakrabban járunk majd vásárolni az ország különböző helyeire, hogy mindig friss, kelendő áf-ut és olyan áron szerezzünk be, ami hamar vevőre talál. Ehhez még csak annyit: olyan nagy baj lenne, ha a vevők megelégedetten hagynák el az üzleteket? Ha a vásárlás nem bosszankodást. hanem örömet jelentene számukra? Bárcsak itt tartanánk! Venesz Károly Üzenet Vietnamból fill.) A Központi Sajtószolgálat megbízásából Jenkei János, a Komárom megyei Dolgozók Lapja rovatvezetője néhány hetet Vietnamban töltött. Üti- beszámoló-sorozatában felvillantja a harcoló Vietnam életének mindennapjait. A mai s a holnapi Vietnam jellemző jegyeit gyűjtögettem utam során. De lehet-e hallgatni arról, ami itt az utóbbi években volt? Nem, s azért sem, mert hiszen mai életüket, gondjaikat is csak ezzel együtt érthetjük meg igazán. Ügy mondták, egész napos út vár ránk, jó. ha reggel minél korábban elindulunk. Még csak szürkült, amikor már Hanoi külső negyedében jártunk, túl a műszaki főiskola modern épületegyüttesén. Az utazás kilenc órán át tartott. Előbb — körülbelül Thanh Hoá-ig — elég jó úton, később azonban már mindenütt megsokszorozódtak az amerikai támadások nyomai. Long, a sofőrünk szinte egész idő alatt, míg Vinhbe nem értünk, manőverezni kényszerült az öreg Volgával. A főútvonalat — egyes exponáltabb részein különösen — hosszú szakaszon szétbombázták az amerikaiak. A krátereket ugyan jórészt már betemették, peremükön mégis gyakran perdült a gépkocsi kereke. Integettünk az útépítőknek, akik kalapáccsal aprítják a követ, s a váltakra vetett rúd két végén, kosárban hordják a zúzalékot. Ez a teher általában hatvan— nyolcvan kilogramm. Az útépítők javarészt csúcsos kala- pú lányok, s idősebb, de fáradhatatlan asszonyok. Némelyiküknek csak a szeme villant felénk, mert a kalap alatt szorosra zárt kendővel védekeznek a felszálló por ellen. Másutt úthenger gördül a szétterített kavicsszőnyegre. Odébb kész az út egy szakasza, ismét gázt adnak a hatalmas teherautók vezetői. Olykor egészen más útvonalon haladtunk, mint ahol eredetileg az 1. számú út futott; A hirtelen magasba szökő hegyek között, a szétnyíló lapályon, folyó — vagy éppen csak folyócska — medrében surran a víz a tenger felé. Ilyen helyütt nem egyszer láthatóan megszakad az út, s mi nagyot kanyarodunk egy vörös földúton a sziklák alá, vagy a töltésről le, buckákon át — az alkalmi hídhoz. Mindössze egy helyen kellett kompra szállnunk, egyébként az újjáépítés alatt levő hidak mellett ott sorjázik az ideiglenes átjáró is. (Már a bombázások idején így volt ez; egy-egy légitámadás után röviddel ismét átjutottak a folyón a szállítmányok). Egyetlen teljes épségében megmaradt hidat sem láttam. Még a sokat emlegetett Thanh Hoa-i vasúti közúti híd is, amelyiken pedig egyáltalán nem szakadt meg az összeköttetés (ez nem annyira csodának, mint inkább az erős légelhárításnak köszönhető) ott őrzi vastraverzein a lövedékek, repeszdarabok ütötte sebeket. A vasúti sínpáron személy- vonat fut. Hogy azonban mi lehetett itt egy-két esztendővel ezelőtt, arról a látvány tanúskodik. Égre görbült sinda- rabok, kiégett mozdony, néhány vagon meztelen váza (ennyi maradt egy-egy szerelvényből) — dél felé vivő úta- mon mindúntalan visszatérő kép. Gyakran látni buddhista vagy katolikus templom romját. Azt hiszem, jellemzően mutatja ez is, mennyire nem válogattak a célpontokban az ame4 NÓGRÁD — 1970- január 24., szombat O. Niell: Egy igazi úr (kedd, 19.15). Színmű két részben, a József Attila Színház előadásában, felvételről. Az eredetileg 4 felvonásos dráma O. Niell utolsó alkotói korszakának szülötte, eredeti címe: Egy ember, aki megadja magát sorsának. A mű az álom, az önáltatás és a valóság között vergődő ember drámája. A dráma egyhelyszínes: Cornelius Melody korcsmájának étterme reggel és este. 1828. július 28-án történik, a Falave- ray csata évfordulóján. Melody, mint a brit királyi hadsereg volt őrnagya ezt a napot — sikerei csúcsán — minden évben régi diszegyenruhá- jában ünnepli. Ünnepli egész lényével, mert akkor volt valaki, ma viszont kivándorolt, lecsúszott senki. Családjával is kiélezett a küzdelme, lányával, Sarah-val, aki másként akar élni és feleségével, Nórával, aki még mindig a régit látja benne. A fordítás nehéz munkáját Vas István végezte. A főszerepekben: Mádi Szabó Gábor, Szemes Mari, Voith Ági alakítják. Zenei Figyelő (csütörtök, 21.50). Tv Zenei Újságja. Elsőként Fischer Annie zenekari estjéről tudósít a műsor, az elhangzott Brahms: B-dúr zongoraversenyének egy részletével. A másik zongorista, a hazánkba látogatott szovjet Emil Gilels volt, az ő előadásából is, s a szintén messze földön ismert művész a párizsi Noi-e- Dame orgonistája, Pierre Coc- herreau, játékából is láthatunk egy rövid, illusztratív rikai légi kalózok. Az amerikai légierő támadásai nyomán az ország testén ütött sebek nemcsak arról beszélnek, hogy ennek a népnek nem adják olcsón a boldogságot, a szabadságot. A francia gyarmatosítók annak idején a vietnami nép nyakán ültek, szi- polyozták az országot, s ehhez kegyetlen rendet igyekeztek tartani. Az amerikaiak sokkal „korszerűbb” hadi gépezete a tömegpusztítástól és a mezőgazdasági kultúra kiirtásától sem riad vissza. A forradalmi tűzben meg- acélozódott vietnami nép pedig történelmi példabeszédben szól a mához. A Bach Dang folyó partján, amikor a kompra vártunk,' hallottam a példabeszédet: Nagy hajóhaddal jött egykor a hatalmas kínai sereg az ország ellen. A vitnamiak karókkal tűzdelték tele' a Bach Dang folyó medrét; a cölöpök hegyes vége éppen csak eltűnt a víz felszíne alá. A kínai hajóhad szinte teljesen megsemmisült. A vietnamiak azonban biztosították az ellenségnek a lehetőséget, hogy presztízsének elvesztése nélkül hagyhassa el a csatateret. Ezt üzeni — nagyságát is bizonyítva — e nép a legnagyobb imperialista hatalomnak, a korszerű hadsereggel rendelkező Amerikai Egyesült Államoknak. Megszívlelendő példabeszéd. Jenkei János (Következik: A főni»-város) részletet. Januárban vendégszerepeit Budapesten a bolognai Operaház, műsorukon Puccini: Turandotja és Rossini : Mózese szerepelt. A televízió az utóbbi egy részletének felidézésével számol be a nézőknek a vendégjátékról. Rövid tudósítást hallhatunk Helmuth Pischer NDK csellóművész és Henryk Szeryng hegedűművész estjéről, végül pedig a 80. születésnapját ünneplő Molnár Antal profesz- szort köszönti a műsor. Fejes Endre: Vigyori. (szombat, 17.15). Nézőink kedvére! — A tv-játék ismétlése. A másfél éve bemutatott Fejes-novella tévéváltozata igen jó kritikát kapott, amiért sikerült „átmentenie” a képernyőre a mű hangulatát-atmoszférá- ját, s megjelentetni a kitűnő novellafigurákat, ezeket a jellegzetes Fejes-teremtménye- ket: a címszereplő Vigyorit (Madaras József) alakítja, ezt az esetlen-céltudatos, suta-szemérmes munkásfiút, a magára maradt öregembert (Kovács Kálmán) és a becsapott köny- nyelmű , lányt (Monori Lilit), aki Vigyori után egy fényképésszel kezd járni, majd amikor az kidobja, újra Vigyori- hoz megy vissza. A bukott lány és Vigyori már nem képesek visszaállítani a régi kapcsolatot, mert a közbenső idők történetei mindent megmérgeznek. A gondos feleség Szomorú helyen, kórházban, életunt, depressziós betegek között találtam egy szép napon unokaöcsémet, Pistit. Pistinek ugyan megjött az életkedve, különben is csak virtusból csinálta, amit csinált. Csakhát a környezet. Az szomorította. meg! Gyula, már megint a földre hamuztál! Gyula, fé- sülködj! Gyula nem mész el, mert megfázol!” Higgye el, ameddig lehetett, bírtam. — És aztán?... aztán mit vett be? Nézem Pisti szobatársát; ősz hajú bácsi. Szomorú. Igen, talán gyermekei kiüldözték, vagy meghalt minden hozzátartozója, hiszen a bácsi talán már 75 esztendős is elmúlt. Ősz hajú, arcát ráncok szaggatják, szája lefelé görbül. Ismeretlenül is sajnálom. Ügy érzem, szólni kellene hozzá. Megpróbálom. — Valami baj volt?.. I A ráncok most ugyancsak megváltoznak. Szájára mosoly ül, kacsint: — Meghiszem azt. — A család?... — A, dehogy, az asszony. — Még hogy én bevegyek valami gyógyszert? Hogy megöljem magam? Hetvennégy éves vagyok, de istenemre, szeretnék még 74-et élni! — Akkor hogyan került ide? — Egyszerű: elhívtam az asszonyt sétálni. Tudja, arra a Lánchíd felé. Aztán úgy a híd közepén elmondtam neki, hogy miért. — És bedobta? — Nem így történt. Csak megpróbáltam, de ö volt az erősebb. Én repültem a vízbe, és idehoztak. Kaptam egy kiadós tüdőgyulladást. — Csalta? — Bár csalt volna! Addig, amíg még meg tudott csalni, addig nyugton volt, békességben éltünk; de mióta már nem, elhatározta, hogy törődni fog velem. — És ez olyan rossz volt? — Rossz? Nincs rá megfelelő szó. „Gyula borotválkozz Mosolygott, újra kacsintott. Fehér ruhás nővér jött be, szólt neki, hogy egy hölgy keresi. Az öreg arcáról villámgyorsan lefagyott a mosoly, ráncai újra megmerevedtek. A mindenre elszántak komor tekintetével meredt az ajtóra. Gondos felesége jött látogatóba... (G. A.) Félvér, gidrán, nónius Olvasom egyik lapban, hogy „A magyar félvér, a girdán és a nónius fajták genetikai javítását határozták el a Kecskeméten tartott országos lótenyésztő értekezleten. Hazánk huszonöt lótenyésztő gazdaságában sürgősen megkezdődik a fajtanemesítés, mivel a szakemberek azt is megállapították, hogy külföldön is nagyban keresik sport- és versenylovainkat.” Ezek szerint, ha véletlenül nem állapították volna meg, hogy külföldön is „nagyban keresik” lovainkat, akkor nem kezdődne meg semmilyen nemesítés; idehaza, köszönjük, megvagyunk a nemes állatok nélkül is. Jó. De miért „keresik nagyban”? — Biztosan azért, mert nincs. Dehát, miért nincs? Azért nincs, mert eddig nem keresték. Ugyan, hiszen a „szakemberek megállapították, hogy külföldön is nagyban keresik”. Tehát biztosan mái keresték, keresgélik és most, hogy „a szakemberek megállapították, hogy keresik”, lehet, hogy nem is hiába keresik. Csak meg kellett volna várjuk azoknak a fránya külföldieknek, hogy „a szakemberek megállapítsák. .»•
