Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-24 / 20. szám

A vfisÄrltffc ípdolí^l*<*n Milyen ellátá ígér a Centrum Áruház ■ Ahhoz, hogy a 12 millió fo­rinttal megnövelt ez évi for­galmi tervét teljesítse a sal­gótarjáni Centrum Áfuház, nagyon sok, és főleg kelendő árut kell beszereznie. Ügy néz ki, hogy e tekintetben lé­nyegesen jobb lesz az áru­ellátás, mint amilyen tavaly ilyenkor volt. Január 21-ig már 12 százalékkal több árut adtak el. mint egy évvel ko­rábban. Igaz. ebben része van az új eladási — önkiválasztó —, formának bár hiába vol­na az új eladási forma, ha üresen tátongsnának az árut kínáló polcok, a forgalom bi­zony nem növekedne. Megszűntek a megkötöttségek Minden jel arra mutat, hogy az idén a kereskedelem felké­szült a belső áruellátás meg­javítására. Megtehette, mert az egy évvel ezelőtti megkö­töttséget a készletgazdálkodás­ban, illetve a hitelpolitikában felszámolták, ugyanakkor a nagykereskedelmi vállalatok is megváltoztatták munkamód­szerüket, nem az év végén leltároztak, ezáltal módja volt a vállalatoknak aZ új eszten­dő első napjaiban friss árut kapni. Végül, de nem utolsó­sorban a múlt év végén meg­tett kormányintézkedések ha­tása is erőteljesen jelentkezik, az utasítások nem maradtak papíron. Hogyan tükröződik mindez a salgótarjáni Centrum Áru­házban — kérdeztem Szalal Mihály áruforgolmi osztály- vezető tőL — Kétmillióval nagyobb árukészlettel kezdtük az új esztendőt, mint egy évvel ko­rábban. Az év első munka­napjától kezdve, folyamatosan kapjuk az árut. Tavaly ilyen­kor sokszor még a napi cik­kekből sem tudtuk kielégíte­ni az igényeket. Ahogy én látom, az első félévben lénye­gesen jobb lesz az ellátás, de még mindig nem kifogástalan. Az országos hiánycikkeken kí­vül nem igen tudnék hirtelen­jében olyan árut mondani, amit ne tudnánk adni. Példá­ul a múlt év decémberében alig volt tévénk. Most négy fajtát, — VIDEOTON gyárt­mányút árusítunk. ORION is lesz, de csak februárban. Miből tud ák kielégíteni'! Jelenleg a téli árukat hoz­zák a teherautók Budapest­ről, Egerből, Szolnokról. Van már harisnyanadrág, harisnya, csizma, alapvetően megjavult a baikíis és női kabátellátás, bő­vült a férfikabát-választék. Majdnem kifogástalan a gyer­mekcipők választéka. Ami fontos: januárban is 10 szá­zalékos árkedvezménnyel áru­sítják. Tavaly gondot okozott a háztartási eszközöknél je­lentkező igények kielégítése, ma pedig bőséges a választék. Ugyanez vonatkozik a táska- és zsebrádiókra, a felső kö­töttárukra, mely utóbbiból a készlet 500 ezer forinttal na­gyobb, mint egy évvel ezelőtt, és 40 százaléka importáru. Bőséges a választék nylon és olcsóbb pamutingekből is. Egy-két cikk kivételével a2 első félévben ki tudják elé­gíteni a növekvő igényeket. A 11 milliós bútorforgalomhoz már biztosították az áruala­pot, részben hazai gyárakból, részben pedig jugoszláv, cseh, lengyel, német és román im­portból. Hűtőgépekből min­den típus kapható. A szállít­mányok folyamatosan érkez­nek. Biztonsági tartalékként 50-et tárolnak majd. Gondolva a húsvéti ünnepekre, és a nyereségrészesedés kifizetésé­nek idejére, 150 televíziót tar­talékolnak, hogy az esetleg lö­késszerűen érkező igényeket, ha választékban nem Is, de mennyiségben maradéktalanul ki tudják elégíteni. . _ Miből nem...? Az áruforgalmi osztályveze­tő szerint csak részben sike­rül majd teljesíteni a fogyasz­tói kívánságokat az ORION televízióból, az ezer forinton aluli férfiöltönyökből, és az ezer forinton aluli asztali rádiókból. Ä szükségesnél ke­vesebb lesz a magyar motor- kerékpár, és a kerékpár, amit szovjet, cseh és német im­porttal pótolnak. Inkább lefele Szalai Mihály hangsúlyozza: — Központunknak az a hatá­rozott álláspontja, hogy az idén a nagy forgalom, tisztes haszon elve alapján keresked­jünk. Ezért a szabad árfor­mába tartozó cikkeknél is megelégszünk az előírt árrés­sel, nem élünk az emelés le­hetőségével. Tesszük ezt azért, mert az elmúlt esztendő má­sodik fele bebizonyította; ha stabilak az árak, akkor a fo­gyasztók vásárlókedve és kész­sége megnő. Arra törekszünk, hogy az árakat inkább mérsé­keljük, s ily módon kénysze- rítsük a konkurrenciát ver­senyre. Hogy ez mennyire, vagy egyáltalán sikerül-e, arról ko­rai volna még beszélni. Min­denesetre ez a kereskedői fel­fogás, illetve fogyasztói érdek- védelem szimpatikus a vásár­lóknak. Megtudtuk továbbá azt is, hogy az áruház az idén is­mételten megrendezi a szezon­végi kiárusításokat. Ennek tervét most dolgozzák ki. Bárcsak itt tartanánk Végül megkérdeztem, meny­nyiben indokolt az az észre­vétel, hogy a kereskedelem már eddig is túlbiztosította magát áfuval? — Ez nem fedi a valósá­got! Az általunk tervezett 12 milliós forgalomfelfutás 8—10 százalékos emelkedésnek felel meg. Ehhez viszont árualap kell, mégpedig olyan, amit a vásárló keres, és szívesen meg­vesz. Ezért mi gyakrabban já­runk majd vásárolni az or­szág különböző helyeire, hogy mindig friss, kelendő áf-ut és olyan áron szerezzünk be, ami hamar vevőre talál. Ehhez még csak annyit: olyan nagy baj lenne, ha a vevők megelégedetten hagy­nák el az üzleteket? Ha a vásárlás nem bosszankodást. hanem örömet jelentene szá­mukra? Bárcsak itt tartanánk! Venesz Károly Üzenet Vietnamból fill.) A Központi Sajtószolgálat megbízásából Jenkei János, a Komárom megyei Dolgozók Lapja rovatvezetője néhány hetet Vietnamban töltött. Üti- beszámoló-sorozatában felvil­lantja a harcoló Vietnam éle­tének mindennapjait. A mai s a holnapi Vietnam jellemző jegyeit gyűjtöget­tem utam során. De lehet-e hallgatni arról, ami itt az utóbbi években volt? Nem, s azért sem, mert hiszen mai életüket, gondjaikat is csak ezzel együtt érthetjük meg igazán. Ügy mondták, egész napos út vár ránk, jó. ha reggel minél korábban elindulunk. Még csak szürkült, amikor már Hanoi külső negyedében jártunk, túl a műszaki főis­kola modern épületegyüttesén. Az utazás kilenc órán át tar­tott. Előbb — körülbelül Thanh Hoá-ig — elég jó úton, ké­sőbb azonban már mindenütt megsokszorozódtak az ameri­kai támadások nyomai. Long, a sofőrünk szinte egész idő alatt, míg Vinhbe nem értünk, manőverezni kényszerült az öreg Volgával. A főútvonalat — egyes ex­ponáltabb részein különösen — hosszú szakaszon szétbom­bázták az amerikaiak. A krá­tereket ugyan jórészt már be­temették, peremükön mégis gyakran perdült a gépkocsi kereke. Integettünk az útépí­tőknek, akik kalapáccsal ap­rítják a követ, s a váltakra vetett rúd két végén, kosár­ban hordják a zúzalékot. Ez a teher általában hatvan— nyolcvan kilogramm. Az út­építők javarészt csúcsos kala- pú lányok, s idősebb, de fá­radhatatlan asszonyok. Néme­lyiküknek csak a szeme vil­lant felénk, mert a kalap alatt szorosra zárt kendővel véde­keznek a felszálló por ellen. Másutt úthenger gördül a szétterített kavicsszőnyegre. Odébb kész az út egy sza­kasza, ismét gázt adnak a ha­talmas teherautók vezetői. Olykor egészen más útvona­lon haladtunk, mint ahol ere­detileg az 1. számú út futott; A hirtelen magasba szökő hegyek között, a szétnyíló la­pályon, folyó — vagy éppen csak folyócska — medrében surran a víz a tenger felé. Ilyen helyütt nem egyszer lát­hatóan megszakad az út, s mi nagyot kanyarodunk egy vö­rös földúton a sziklák alá, vagy a töltésről le, buckákon át — az alkalmi hídhoz. Mindössze egy helyen kellett kompra szállnunk, egyébként az újjáépítés alatt levő hidak mellett ott sorjázik az ideig­lenes átjáró is. (Már a bom­bázások idején így volt ez; egy-egy légitámadás után rö­viddel ismét átjutottak a fo­lyón a szállítmányok). Egyet­len teljes épségében megma­radt hidat sem láttam. Még a sokat emlegetett Thanh Hoa-i vasúti közúti híd is, amelyi­ken pedig egyáltalán nem szakadt meg az összeköttetés (ez nem annyira csodának, mint inkább az erős légelhá­rításnak köszönhető) ott őrzi vastraverzein a lövedékek, repeszdarabok ütötte sebeket. A vasúti sínpáron személy- vonat fut. Hogy azonban mi lehetett itt egy-két esztendő­vel ezelőtt, arról a látvány ta­núskodik. Égre görbült sinda- rabok, kiégett mozdony, né­hány vagon meztelen váza (ennyi maradt egy-egy szerel­vényből) — dél felé vivő úta- mon mindúntalan visszatérő kép. Gyakran látni buddhista vagy katolikus templom romját. Azt hiszem, jellemzően mutatja ez is, mennyire nem válogat­tak a célpontokban az ame­4 NÓGRÁD — 1970- január 24., szombat O. Niell: Egy igazi úr (kedd, 19.15). Színmű két részben, a József Attila Színház előadá­sában, felvételről. Az eredeti­leg 4 felvonásos dráma O. Niell utolsó alkotói korszaká­nak szülötte, eredeti címe: Egy ember, aki megadja ma­gát sorsának. A mű az álom, az önáltatás és a valóság kö­zött vergődő ember drámája. A dráma egyhelyszínes: Cor­nelius Melody korcsmájának étterme reggel és este. 1828. július 28-án történik, a Falave- ray csata évfordulóján. Me­lody, mint a brit királyi had­sereg volt őrnagya ezt a na­pot — sikerei csúcsán — min­den évben régi diszegyenruhá- jában ünnepli. Ünnepli egész lényével, mert akkor volt va­laki, ma viszont kivándorolt, lecsúszott senki. Családjával is kiélezett a küzdelme, lányával, Sarah-val, aki másként akar élni és feleségével, Nórával, aki még mindig a régit látja benne. A fordítás nehéz mun­káját Vas István végezte. A főszerepekben: Mádi Szabó Gábor, Szemes Mari, Voith Ági alakítják. Zenei Figyelő (csütörtök, 21.50). Tv Zenei Újságja. El­sőként Fischer Annie zenekari estjéről tudósít a műsor, az elhangzott Brahms: B-dúr zon­goraversenyének egy részleté­vel. A másik zongorista, a ha­zánkba látogatott szovjet Emil Gilels volt, az ő előadásából is, s a szintén messze földön is­mert művész a párizsi Noi-e- Dame orgonistája, Pierre Coc- herreau, játékából is látha­tunk egy rövid, illusztratív rikai légi kalózok. Az ameri­kai légierő támadásai nyo­mán az ország testén ütött se­bek nemcsak arról beszélnek, hogy ennek a népnek nem ad­ják olcsón a boldogságot, a szabadságot. A francia gyar­matosítók annak idején a vi­etnami nép nyakán ültek, szi- polyozták az országot, s eh­hez kegyetlen rendet igyekez­tek tartani. Az amerikaiak sokkal „korszerűbb” hadi gé­pezete a tömegpusztítástól és a mezőgazdasági kultúra ki­irtásától sem riad vissza. A forradalmi tűzben meg- acélozódott vietnami nép pe­dig történelmi példabeszédben szól a mához. A Bach Dang folyó partján, amikor a kompra vártunk,' hallottam a példabeszédet: Nagy hajóhaddal jött egy­kor a hatalmas kínai sereg az ország ellen. A vitnamiak karókkal tűzdelték tele' a Bach Dang folyó medrét; a cölöpök hegyes vége éppen csak eltűnt a víz felszíne alá. A kínai hajóhad szinte telje­sen megsemmisült. A vietna­miak azonban biztosították az ellenségnek a lehetőséget, hogy presztízsének elvesztése nélkül hagyhassa el a csata­teret. Ezt üzeni — nagyságát is bizonyítva — e nép a legna­gyobb imperialista hatalom­nak, a korszerű hadsereggel rendelkező Amerikai Egyesült Államoknak. Megszívlelendő példabeszéd. Jenkei János (Következik: A főni»-város) részletet. Januárban vendég­szerepeit Budapesten a bo­lognai Operaház, műsorukon Puccini: Turandotja és Rossi­ni : Mózese szerepelt. A televí­zió az utóbbi egy részletének felidézésével számol be a né­zőknek a vendégjátékról. Rö­vid tudósítást hallhatunk Hel­muth Pischer NDK csellómű­vész és Henryk Szeryng he­gedűművész estjéről, végül pe­dig a 80. születésnapját ün­neplő Molnár Antal profesz- szort köszönti a műsor. Fejes Endre: Vigyori. (szom­bat, 17.15). Nézőink kedvére! — A tv-játék ismétlése. A más­fél éve bemutatott Fejes-no­vella tévéváltozata igen jó kri­tikát kapott, amiért sikerült „átmentenie” a képernyőre a mű hangulatát-atmoszférá- ját, s megjelentetni a kitűnő novellafigurákat, ezeket a jellegzetes Fejes-teremtménye- ket: a címszereplő Vigyorit (Madaras József) alakítja, ezt az esetlen-céltudatos, suta-sze­mérmes munkásfiút, a magára maradt öregembert (Kovács Kálmán) és a becsapott köny- nyelmű , lányt (Monori Lilit), aki Vigyori után egy fényké­pésszel kezd járni, majd ami­kor az kidobja, újra Vigyori- hoz megy vissza. A bukott lány és Vigyori már nem képesek visszaállítani a régi kapcsola­tot, mert a közbenső idők tör­ténetei mindent megmérgez­nek. A gondos feleség Szomorú helyen, kórházban, életunt, depressziós betegek kö­zött találtam egy szép napon unokaöcsémet, Pistit. Pistinek ugyan megjött az életkedve, különben is csak virtusból csi­nálta, amit csinált. Csakhát a környezet. Az szomorította. meg! Gyula, már megint a földre hamuztál! Gyula, fé- sülködj! Gyula nem mész el, mert megfázol!” Higgye el, ameddig lehetett, bírtam. — És aztán?... aztán mit vett be? Nézem Pisti szobatársát; ősz hajú bácsi. Szomorú. Igen, talán gyermekei kiüldözték, vagy meghalt minden hozzá­tartozója, hiszen a bácsi talán már 75 esztendős is elmúlt. Ősz hajú, arcát ráncok szaggat­ják, szája lefelé görbül. Isme­retlenül is sajnálom. Ügy ér­zem, szólni kellene hozzá. Megpróbálom. — Valami baj volt?.. I A ráncok most ugyancsak megváltoznak. Szájára mo­soly ül, kacsint: — Meghiszem azt. — A család?... — A, dehogy, az asszony. — Még hogy én bevegyek valami gyógyszert? Hogy meg­öljem magam? Hetvennégy éves vagyok, de istenemre, szeretnék még 74-et élni! — Akkor hogyan került ide? — Egyszerű: elhívtam az asszonyt sétálni. Tudja, arra a Lánchíd felé. Aztán úgy a híd közepén elmondtam neki, hogy miért. — És bedobta? — Nem így történt. Csak megpróbáltam, de ö volt az erősebb. Én repültem a vízbe, és idehoztak. Kaptam egy ki­adós tüdőgyulladást. — Csalta? — Bár csalt volna! Addig, amíg még meg tudott csalni, addig nyugton volt, békesség­ben éltünk; de mióta már nem, elhatározta, hogy törőd­ni fog velem. — És ez olyan rossz volt? — Rossz? Nincs rá megfele­lő szó. „Gyula borotválkozz Mosolygott, újra kacsintott. Fehér ruhás nővér jött be, szólt neki, hogy egy hölgy keresi. Az öreg arcáról villámgyorsan lefagyott a mosoly, ráncai új­ra megmerevedtek. A min­denre elszántak komor tekin­tetével meredt az ajtóra. Gondos felesége jött látoga­tóba... (G. A.) Félvér, gidrán, nónius Olvasom egyik lapban, hogy „A magyar félvér, a girdán és a nónius fajták genetikai ja­vítását határozták el a Kecs­keméten tartott országos ló­tenyésztő értekezleten. Hazánk huszonöt lótenyésztő gazdasá­gában sürgősen megkezdődik a fajtanemesítés, mivel a szakemberek azt is megálla­pították, hogy külföldön is nagyban keresik sport- és versenylovainkat.” Ezek szerint, ha véletlenül nem állapították volna meg, hogy külföldön is „nagyban keresik” lovainkat, akkor nem kezdődne meg semmilyen ne­mesítés; idehaza, köszönjük, megvagyunk a nemes állatok nélkül is. Jó. De miért „ke­resik nagyban”? — Biztosan azért, mert nincs. Dehát, mi­ért nincs? Azért nincs, mert eddig nem keresték. Ugyan, hiszen a „szakemberek meg­állapították, hogy külföldön is nagyban keresik”. Tehát biz­tosan mái keresték, keresgélik és most, hogy „a szakemberek megállapították, hogy kere­sik”, lehet, hogy nem is hiá­ba keresik. Csak meg kellett volna várjuk azoknak a frá­nya külföldieknek, hogy „a szakemberek megállapítsák. .»•

Next

/
Thumbnails
Contents