Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-22 / 18. szám

A HOSSZÚ TÁVÚ NÉPC.AZT)*« *«"» TERVEZÉSI RTZOTTS AOOK MUNKÁJÁBÓL A fejlettség három fokozata (3.) A területfejlesztési politika eddigi eredményei Jubileum Örhalomban Egy évtized. AZ * ORSZÁG különböző tájegységei, a megyecsoportok és megyék — eltérő termé­szeti, földrajzi, gazdasága és történelmi okok együtthatása miatt — nem egyformán fej­lődnek. Következik ebből a termelő erők kedvezőtlen, aránytalan területi elhelyez­kedése és fejlettsége; az élet- körülmények, a kultúra, a falvak és városok egyenlőtlen színvonala. Vagyis: az ország­ban vannak gazdagabb és elő­rehaladottabb, szegényebb és elmaradottabb megyék, kör­zetek. A kiegyenlítés éveket, évtizedeket felölelő hosszú folyamat, amely jól átgon­dolt fejlesztési politikát Igé­nyel, A mindenkori gazda­ságpolitikának szerves része a területfejlsztés, az ebből ere­dő feladatokat a népgazda­sági tervezéssel összehangol­tan kell kialakítani. Az Országos Tervhivatal irányítása alatt két esztende­je szakbizottságok dolgoznak az 1971—1985 közötti 15 éves időszakra szóló távlati nép- gazdasági terv elkészítésén. E bizottságok egyike a Hosz- szú távú Népgazdasági Terve­zés Területi Bizottsága, tag­jai a távlati területfejlesztés­sel foglalkoznak. Ennek jobb megalapozásához a bizottság már elvégezte munkájának első részét. Felmérte a me­gyék, körzetek, országrészek eddigi előrehaladásának főbb eredményeit, a közöttük levő mai különbségek sajátossága­it és az ezekből fakadó meg­oldásra váró gazdasági, ter­melési, társadalmi problémá­kat. Az alábbiakban — a tel­jesség igénye nélkül — a fel­Tavaly öt község kapta meg az elsőfokú iparhatósági jog­kört a megyei tanács végre­hajtó bizottságától. Az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy az akkori aggályok, kétkedé­sek hamar feledésbe merül­tek, mert a végrehajtó bizott­ság a jogkör leadásával egy­idejűleg megszabta, hogy mi­lyen formában és milyen te­rületeken segítsék a községi tanácsok erre illetékes dolgo­zóit. , Ha lassan, de beletanulnak a tennivalókba, bár korai vol­na azt állítani, hogy minden kifogástalanul megy, úgy tör­ténik, ahogy a nagykönyv­ben elő van írva. Az érintett tanácsi dolgozók a gyákorlat tüzében sokszor saját maguk kárán jönnek rá, hol követték el a hibát, mire ügyeljenek a jövőben. mérő elemzés néhány főbb megállapítását ismertetjük. A SZOCIALISTA • terület- fejlesztési politikának már kétévtizedes múltja van. Ezen belül azonban más volt ez a politika 1957 előtt és más lett azután. Az ötvenes évek elején a túlzott iparosí­tás időszakában, főleg a már amúgy is iparosodott terüle­teket fejlesztették. Ugyanak­kor a mezőgazdaság és az úgynevezett infrastruktúra fejlesztése háttérbe szorult. (Az infrastruktúra felöleli a termelést és a lakosságot ki­szolgáló létesítményeket, in­tézményeket. Ide sorolható például a közlekedési hálózat*, a közmű- és kommunális el­látás, a lakásépítés, az egész­ségügy, az oktatás, a keres­kedelem stb.) 1957-ig az irá­nyítás erős központosítása, a helyi szervek kis hatásköre is nagymértékben korlátózta, fé­kezte a területi aránytalan­ságok csökkentésének ütemét. Ezekben az években átmene­tileg bizonyos aránytalansá­gok még kirívóbbá is váltak. Például Budapest túlsúlya tovább nőtt, s ugyanígy a kü­lönbség az iparosodott északi és a mezőgazdaságilag is el­maradott alföldi, tisztán túli körzetek között. 1957 után viszont, s kivált­képp az utóbbi időben, a gaz­daságpolitika, a bővülő helyi hatáskör, kedvezőbb feltéte­leket teremtett az elmaradott területek gazdasági fejleszté­séhez. Ennek fő mozgatója, lemdítője az ipartelepítés és az infrastrukturális alapok meggyorsult kiépítése volt. Ez a folyamat természetesen végső szót az illetékes járási tanácsok ipari szakigazgatási szervei mondják ki. A szocialista demokratiz­musnak emez újabb hajtása csak akkor erősödik meg, ak­kor nő egészséges fává, ha ré­giek nem hagyják magukra az új ügyintézőket, az újak pe­dig nem nyugszanak meg, amíg nagy jártasságot nem szereznek az elsőfokú ipar­hatósági jogkör gyakorlásá­ban. Mert a munka neheze ezután következik. És hogy a gyakorlatban ki, hogyan vizs­gázik, az elsősorban tudásá­nak fokától, mélységétől, hoz­záértésétől és hivatásszerete- tétől függ. V. K. támaszkodhatott a korábbi gyors iparosítás níiár meglevő bázisaira. A mintegy 20 éves eddigi fejlődés az ország térbeli ar­culatát is lényegesen módosí­totta. A termelő erők ez idő alatt úgy fejlődtek, hogy az ország több körzetében meg­szűnt a felszabaduláskor örö­költ, elviselhetetlen gazdasági elmaradás. Igaz, ha csak az iparosodottság' szempontjából teszünk összehasonlításokat, az ország 19 megyéje között ma tízszeres eltérést is talá­lunk. (Például Borsod és Tol­na között.) De a gazdasági fejlettséget reálisan az ipar és a mezőgazdaság együttes fejlettsége fejezi ki. Ilyen összehasonlításban a legfej­lettebb és legelmaradottabb megyék között már csak 2,8- szoros a gazdasági színvonal különbsége. Mindez azt- jelenti, hogy' azokban a megyékben, ahol magas színvonalú a mezőgaz­daság — például Békés, So­mogy, Tolna — ez már ma is számottevően mérsékli, sőt egyes körzetekben kiegyenlí­ti^ az ipar fejlettségének hát­rányait. Fontos következtetés ebből: a gazdasági fejlettség területi különbségeinek csök­kentésében elsődleges volt és maradt az ipar szerepe, de már nem kizárólagos. Mind­inkább számolni lehet és kell a korszerű nagyüzemi mező- gazdaságban rejlő lehetősé­gekkel is. Összegezve a különféle té­nyezőket: a távlati területfej­lesztés problémái szempont­jából az ország ma három, egymástól különböző területre tagolódik. Az egyik a buda­pesti agglomeráció, azaz a fő­város és a körülötte tömörü­lő 45 települést magába fog­laló terület. (Agglomeráció = tömörülés, sűrűsödés. Például egy nagyváros és környékén a népesség tömörülése.) A másik: a fejlett vidéki terü­letek. Ide sorolható Baranya, Borsod, Fejér, Győr, Heves, Komárom, Nógrád és Veszp­rém megye. A harmadik: a fejletlen vidéki területek: Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Somogy, Szabolcs, Szolnok, Tolna, Vas és Zala megye. A HÁROM területet persze nem választják el merev ha­tárok, egyben-másban egy­máshoz is hasonlítanak. A legfontosabb különbség kö­zöttük az iparosodottság foká­ban van, ezáltal pedig az ipar .és a mezőgazdaság egymás­hoz való arányában. Ez meg­határozza az infrastrukturális fejlettséget, továbbá a mun­kalehetőség és az életszínvo­nal különbségeit is. (Folytatjuk) Sz. S. Űjabb községek kapnak iparhatóság! jogkort Fennállásának tízéves év­fordulóját ijnneóli az, őr halmi Hazafias Népfront Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet. A tsz fejlődése egyenletes, mégis gondot okoz a történelmi hű­ségnek megfelelően rögzíteni az elmúlt évtizedet. Bállá Ist­ván, a tsz elnöke a közelmúlt­ban, a zárszámadó közgyűlé­sen ezzel kezdte beszámolóját. ,,Pár nap múlva ünnepeljük teremelőszövetkezetünk meg­alakulásának 10 éves évfor­dulóját. Ha a megalakuláskor valaki azt mondta volna, hogy 10 év után a gazdaság ilyen kimagasló sikereit ünnepelhet­jük, kevesen hitték volna. S íme, itt ^ valóság, amit min­denkinek el kell ismerni.. Messze környék ügyelte Az elnök szaval akaratlanul felidéztek bennem egy jelene­tet. Még a negyvenes évek végén, a párt egyik vezető, hivatásos pártmunkása, nagy­gyűlést tartott Örhalomban. Vázolta az ország mezőgazda- sági helyzetét, és nyíltan meg­mondta: a párt a parasztság jövőjét a nagyüzemi mezőgaz­daságban látja. Meglett pa­rasztemberek feketébe öltöz­ve, külön csoportban, komoran hallgatták a szónokot. Arcuk­nak egy rezdülése sem árulta el gondolataikat. De mégis, Örhalomban va­lamikor itt kezdődött a közös gazdálkodás. Jött a fordulat esztendeje, mozgolódott az ország földműves lakossága, de úgy látszott, örhalom nem mozdul. Pedig ez a község fontos volt a termelőszövetke­zeti mozgalom szempontjából. Messze környék figyelte, mit mondanak az őrhalmiak. Nem nyilatkoztak, hanem tanács­koztak. Megfontoltak minden lépést, ahogyan ezt már meg­szoktuk tőlük. Fekete Ottó volt a faluban a párt képvise­lője. A vezető szervek tőle várták a jelentést, hogy mit döntött a község. Abban az időben, de sok éjszaka is el­múlt, hogy nem aludt a falu. Egy alkalommal aztán össze­ültek egy utolsó beszélgetésre Bállá Istvánéknál, és hamaro­san jött az értesítés: az őr­halmi földművelők kivétel nél­kül a közös gazdálkodást vá­lasztották. így indult Örhalomban a nagyüzemi gazdálkodás, ök is átélték az útkeresés nehézsé­geit. A régihez szokott embe­rek nehezed értették meg, hogy felszántják a földet meg­osztó mezsgyéket.- Nyugodjon békében az öreg Hegedűs Ig­nác, de sokat elmondta négy- szemközt, hogy csak az hall­ja aggodalmát, akinek szánta: „Nehéz ebbe az újba nekünk beilleszkedni, de mi törvény- tisztelő emberek vagyunk, dol­gozunk, és majd meglátjuk...” Mint egyéni korukban Az biztos, hogy a közös,»előtt is jómódú emberek voltak az őrhalmiak. Alig múlt éjfél, a kocsik már burgonyával meg­rakva indultak a városi pia­cokra. Fábián István mondta egy alkalommal, megsejtve a közösben rejlő lehetőségeket: „Ha a közösben olyan erőki­fejtéssel dolgozunk, mint egyéni korunkban, csak jobb lehet, hiszen a kiterjedt gaz­daságban csak emelkedhet a termelés.. Neki lett igaza. A legutóbbi zárszámadáson az ünnepi han­gulatban sem feledkeztek meg a valóságot bizonyító számok­ról. Egyéni korukban holdan­ként 21 mázsa burgonyát ter­meltek. 1961-ban 39 mázsát, 1965-ben már 72 mázsát, és 1969-ben holdanként 144 má­zsát. A kezdetkor egy munka­egység 30 forintot ért, most pedig 120 forintot. Ezek a számok tükrözik ta­lán a leghűségesebben a tsz tízéves fejlődését. A burgonya terméséhez hasonlóan emelke­dett a kalászosok, a cukorré­pa, a zöldségfélék hozama. A tsz tízéves múltjáról be­szélni nem lehet az állatte­nyésztés nélkül. Az alakulás­kor egy majort örököltek, ré­gi, uradalomtól rájuk maradt, korszerűtlen épületekkel. Itt is mindent elölről kezdtek. Em­lékszem, már akkor felfedez­ték a sertéstenyésztésben rej­lő, nagy lehetőségeket, De ah­hoz hozzáértő, munkájukat szerető emberek kellettek. El­mentek a vasúthoz és onnan hozták el Uhrin Józsefet, ezt a kevés beszédű, de annál töb­bet cselekvő, volt vasutast. Két év múlva már az ország legkülönbözőbb területéről jár­tak az anyasertéseket nézni, tanulmányozni a tartási mód­szereket. Most a zárszámadá­son az elnök erről ezt mond­ta: „Igen sokszor elmondtuk, hogy sertéstelepünk törzstélep, erre egy kicsit büszkék is va­gyunk, és különös gonddal kell rá vigyáznunk.” Érthetők az elnök büszke szavai, mert egy-egy anyától átlagban 19 malacot nevelnek fel, amelyek tenyészállatok­ként kerülnek értékesítésre. Marton István, régi alapító tag, afra kért. hogy a tehené­szetet feltétlen nézzük meg. Nagyon szép és hasznos, mert egy tehéntől átlagban évi 3927 liter tejet fejnek, 3.98 száza­lékos zsírtartalommal. És a hízómarhák? Három híjával százat értékesítettek az el­múlt évben, és a legjobb mi­nőségben. mert valamennyit exportra vitték. hindu átutazod Én is úgy vagyok, mint az elnök, hogy csak kényszerből, bizonyításként fordulok a szá­mokhoz, hiszen azt kéne han­gulatos szavakkal elmondani, ahogyan ezek az őrhalmi em­berek dolgoznak, ahogyan megbecsülik a közös gazdasá­got és egymást. Reggelenként hosszú soroltban mennek a munkába, távolabbra saját autóbuszuk viszi őket. Ebben a községben ismeretlen az a fo­gálom, hogy a munkát nem végezték el. Igaz, fáradságuk­nak eredménye van. Egyszer egy hindu újságíróval átutaz­tunk a községen. Azt kérdez­te, hogy örhalom mintaköz­ség? Meglepték őt a szép há­zak, a kulturált környezet, az emberek műveltsége. Nem tud­tuk meggyőzni arról, hogy amit lát, az a jó gazdálkodás eredménye. De szerettem vol­na, ha láthatta volna, most a zárszámadáson az éltes Bállá Mihályt megfiatalodva éne­kelni! Hallhatta volna Márton András szavait, aki elmondta, hogyan dolgoznak és élnek. Fábián Tibor majd bizonyí­totta volna, hogy egy tag ha­vi keresete 2860 forint, amit Hegedűs József azzal egészített ki, hogy a gépekkel dolgozó tagok pedig átlag 3—3,5 ezer forintot is megkeresnek, amelyre — mint az elnök el­mondta — száz forintonként még 40 forint nyereségrésze­sedést is fizetnek. Mit érezhet a krónikás, mi­kor sokat akar mondani, és úgy véli, nagyon-nagyon ke­veset mondott? Ezt érzi: ren­dünk paraszti élete elevene- •- dik itt meg. Ügy, ahogyan azon a bizonyos nagygyűlésen a párt képviselője ígérte ... Bobál Gyula Mindezeket ismerve dön­tött úgy a végrehajtó bizott­ság, hogy az idén újabb köz­ségekre ruházza át az első­fokú iparhatósági jogkör gya­korlásával kapcsolatos felada­tokat. Ezek szerint április el­sejével Nagybárkány, Ka- rancslapujtő, Kálló, Szirák, Palotás, Bérezel, Nógrádkö- vesd, Magyarnándor, Ludány- halászi, Varsány, Rétság, Romhány, Diósjenő községek­ben a tanácsok jogosultak az elsőfokú iparhatósági felada­tok ellátására. Addig a megyei tanács ipa­ri osztálya gondoskodik ar­ról, hogy az előbb említett községi tanácsok végrehajtó bizottságainak szakigazgatási szervei megkapják mindazo­kat az iratokat, nyomtatvá­nyokat, névsorokat, amelyek előfeltételei a jó és eredményes munkának. Ugyancsak az-ipa­ri osztály feladatává tették, hogy az ügyintézőkkel több­napos továbbképzés keretében ismertesse meg azokat az alapismereteket, amelyek á munka elvégzéséhez feltétle­nül szükségesek. Végül a vég­rehajtó bizottság kimondta, hogy a múlt év végéig be­adott kérelmekben és a fo­lyamatban levő ügyekben a Széles körű, az egész lakos­ságot érintő kérdésekkel fog­lalkozik ebben a félévben a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság: A népi ellenőrök vizs­gálatokat, tájékozódásokat folytatnak a gazdasági étet szinte valamennyi területén. Országos vizsgálat A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság kijelölése alap­ján. a megyei NEB bekapcso­lódik az egyes fogyasztási cikkek és építőanyagok minő­ségének, valamint az ár es minőség összefüggéseinek vizsgálatába. A tájékozódást elsősorban a lakosság életkö­rülményeit befolyásoló, fonto­sabb cikkek vonatkozásában folytatják, a könnyűiparban, az építőanyag-iparban és a ke­reskedelem területén. A vizs­gálat célja annak megállapí­tása. hogy elég hatékonyak-e a vállalati intézkedések, va­lamint a belső és külső el­lenőrzés munkája. Továbbá vizsgálja, hogy az árváltozá­sokban kifejezésre jut-e a mi­nőség. a kereskedelmi válla­latok betartják-e a fogyasztók érdekeit védő szabályokat? A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot folytat a tanácsok saját költségvetésű bevételeinek, a tartalékok Vizsgálatok9 tájékozódások A NEB első féléves munlcaterve képzésének és a fejlesztési alap felhasználásának elle­nőrzéséről. Ugyanis nagy • mértékben megnőtt a saját bevételi források feltárásának és kihasználásának jelentősé­ge. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a taná­csok kihasználják-e saját be­vételi lehetőségeiket, és az egységes fejlesztési alap mennyiben segíti elő a mun­kát. A vizsgálatba v'alameny- nyi járási Népi Ellenőrzési Bi­zottság bekapcsolódik. Napir enden a másodállás Ugyancsak fontos a másod­állású és mellékfoglalkozású munkaviszony Létesítésének és a munkaszerződés szabályos­ságának vizsgálata. A tapasz­talatok szerint az állományon kívüli bérpk összege szinte mindenütt növekvő. Ugyan­akkor. a felhasználás során sokszor szabálytalanul járnak el, a foglalkoztatottak köre az indokoltnál nagyobb. A kifi­zetések jogcíméül szolgáló másodállású tevékenységet pe­dig nem ellenőrzik kellően. Esetenként összeférhetetlen, a közerkölcs szempontjából ká­ros kapcsolatok is fellelhe­tők. A népi ellenőrzés vizsgálja a kereskedelmi vállalatok bel­ső ellenőrzését. Ezt az tette indokolttá, hogy a kereske­delmi vállalatok belső elle­nőrzése nem mindig megfe­lelő a fogyasztók érdekvédel­me szempontjából. Különösen a szövetkezeti kereskedelem­re jellemző, hogy az ellenőrók szakmai felkészültsége elég­telen, ezért az ellenőrzések felületesek, amely lehetőséget ad a visszaélésekre. Gyakori jelenség, hogy a leltártöbblet okait ki sem vizsgálják, csak a hiányokat. Előtérben a gáz A NEB saját vizsgálat so­rán tájékozódik a mezőgazda- sági beruházások helyzetéről, különös tekintettel a MEZÖ- {JER tevékenységére. A ka­pott információk, jelzések ar­ra hívták fel a népi ellenőr­zés figyelmét, hogy a mező- gazdasági üzemek , beruházá­sának állami támogatására fordított összegek gazdaságos­sága nem minden tekintetben kielégítő. Gyakran nincs meg­felelő összhang az építési és a gépi beruházások között. A vizsgálat során külön figyel­met fordítanak a mezőgazda- sági beruházó vállalat műkö­désére. Ismét napirendre kerül a gáz. A NEB vizsgálatot kez­deményez a gázprogram vég­rehajtásával kapcsolatban, kü­lönös tekintettel a lakosság panaszaira. A népi ellenőr­zéshez nagyon sok bejelentés, panasz érkezett a gázprogram végrehajtásával kapcsolatban. A vizsgálat keretében a ter­vezés és a kivitelezés össz­hangját ellenőrzi a NEB. Eh­hez a vizsgálathoz kapcsolják a másfajta tüzelőanyag-ellá­tás kérdését is, elsősorban a [ NÖGRÁD fűtőolaj és a szénigények ki­elégítését. A ZIM-nél vizsgál­ják a gyártott tűzhelyek mi­nőségét, mennyiségét, vala­mint a rendelések számát. A népi ellenőrzés vizsgálat tárgyává* teszi a személyszál­lítás helyzetét és . fejlesztési lehetőségeit. A beérkezett pa­naszok szeriint ugyanis a szál­lítóeszközök számának foko­zása nem tart lépést a növek­vő igényekkel. A népi ellenőrök. foglalkoz­nak a kereskedelmi vállala­tok gazdálkodásával az új gazdaságirányítási rendszer­ben. Főként azt vizsgálják, hogyan élnek a vállalatok az új hitelpolitikai lehetőségek­kel. Ugyancsak vizsgálat tár­gya a termelőszövetkezetek és a mezgőazdasági terméke­ket feldolgozó vállalatok kö­zötti kapcsolatok, illetve tár­sulások fejlesztésének lehető­sége. Végül a népi ellenőrök széles körű tájékozódást foly­tatnak az iskolák nevelő fel­adatainak ellátásáról, az is­koláztatási költségek alakulá­sáról, különös tekintettel a fi­zikai munkát végző szülők gyermekeire. Cs. E. — 1970- január 22., csütörtök 3 (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents