Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

A HOSS7fi TÄVÜ NÉPGAZDASÁG! TERVEZÉST RTZOTTS4GOK MUNKÁJÁRÓL Mai gondok, következtetések a holnapra (2.) A vizsgált tizenhét év gyors ipari fejlődéséneik eredménye­ként. megváltozott az ország gazdasági szerkezete. Az ipar a népgazdaság vezető ágazata lett, hazánk a fejlődő orszá­gok sorából előbbre lépett a közepesen fejlett ipari orszá­gok sorába. Gazdaságilag, politikailag is nagy horderejű folytamat ez. amellyel számos gond, prob­léma is együtt jár. A gyors ipari fejlődést például nem tudja követni a termelés mű­szaki színvonalának növeke­dése, a korszerűtlen technoló­giák gyorsabb felszámolása. A vizsgált időszakban voltak fe­szített beruházási, iparfejlesz­tési időszakok, amelyek túl­zottan igénybe vették az or­szág erőforrásait, deformálták az iparszerkezet arányait, s nem mindig jártak a remélt eredménnyel. A kedvezőbb ipari szerkezet kialakítását erősen fékezte a részben ob­jektív (a lsét tábor közötti politikai) okokból bekövetke­zett autarkiás fejlődés; az a szándék, hogy az ország gaz­dasága független legyen a vi­lággazdaságtól; az ipar ki­építésénél a csaknem minden irányú teljességre törekvés, követve ezzel a nagy ipari or­szágok gyakorlatát. Az említett okok és más tényezőik hatására Ipari elő­rehaladásunkat több össze­függő főprobléma kísérte és jellemzi ma is. Az egyik: az 1950—1967 közötti tizenhét éves időszakban megduplázó­dott az iparban foglalkozta­tottak száma. Az ezer lakos­ra jutó, iparban foglalkozta­tottak aránya alapján Ma­gyarország az összehasonlí­tásba bevont harmincöt tőkés és szocialista ország között az előkelő hetedik helyet foglal­ja el. Az egy lakosra jutó ipari termelési értéket tekint­ve azonban csak a huszonket­tedik helyen állunk. A nagy különbség jelzi: & munka termelékenységének színvonala iparunkban a fej­lett tőkés és a szocialista or­szágokhoz képest is alacsony. Lassú volt, az ma is a munka termelékenységének a növe­kedése. 1950—58 között éven­te 3,1 százalékkal, 1959—1967 között évi 5,3 százalékkal nőtt a termelékenység, a tizenhét esztendő évi növekedési átla­ga pedig 4 százalék. Ugyan­ebben az időszakban vala­mennyi szocialista országban és az összehasonlításba be­vont tőkés országok zömében is nagyobb volt a növekedési ütem. A termelékenység problé­májával összefüggésben vita tárgya gazdaságpolitikusok, tervező szakemberek körében: iparunk hatékonyabb munká­jához. a gazdaság gyorsabb növekedéséhez vajon nem kel­lett volna még nagyobb beru­házási hányad? A beruházások alacsony ha­tékonyságának egyik fő oka, hogy rendkívül hosszú a be­ruházási döntéstől az üzembe helyezésig eltelt idő. A dön­tés időpontjában hatékony­nak minősített beruházás az üzembe helyezés után már rossz hatásfokkal, a termelé­kenység alacsony színvonalán működik, a költségek nem mindig párosulnak a gépiek, berendezések, üzemek megfe­lelő kihasználásával. Ugyan­akkor különböző számítások azt is bizonyítják, hogy sok területen a már meglevő ál­lóeszközök jobb kihasználása még kisebb beruházási há­nyad mellett is nagyobb ered­ményt adhatna. A hosszútávú tervezés egyik kiinduló pontja annak tisztá­zása: . milyen lehet az ipari termelés várható növekedési üteme? Az eddigi tendenciák és a nemzetközi összehasonlí­tások alapján mintegy tíz- évenkénti megkétszereződés­sel, tehát évi 6—7 százalék körüli növekedési ütemmel lehet számolná. Ennek eléré­sében azonban iparunk jelen­legi alacsony termelékenységi színvonala nagy akadály. Na­gyobb számú új munkaerőt már nem tudunk és nem is akarunk termelésibe állítani a jövőben. Szakemberek, ipari vezetők feladata tisztázni a termelékenység növelésének lehetőségeit, reális tartaléka­it, kiaknázásuk feltételeit. További nagy probléma az ipar szerkezete, struktúrája Az eddigi vizsgálatok szerint jelenleg az ipari ágazatok kö­zött túlságosan nagy a szén­bányászat részaránya, s ez számottevően csökkenti az ipar egészének hatékonyságát. A hazai szénbányászat fej­lesztése az 1940-es és az 1950- es évek eleién indokolt volt, a kedvezőtlen természeti adottságok ellenére is; egész Európa szűkében volt az ener­giának. így nagyobb importra nem számíthattunk. Az ötve­nes évek második felében azonban tért hódítottak a szénhidrogének: az olaj, a földgáz, s ehhez alkalmazkod­tak a nálunk fejlettebb, szén­ben gazdagabb országok is. Nálunk viszont késett a felis­merés és olyan beruházások­hoz is hozzákezdtek, amelyek­re a mai megítélés alapján nem lett voLna szükség. Némileg hasonló ehhez a vaskohászat problémája. Ha­zánknak kétségtelenül szük­sége van a vaskohászatra, az ipar, az ország fejlődésének ez az egyik alapja. Ma mar azonban világos, hogy az 1945—1953-as túlfeszített ipa­rosítás helytelen volt. A fej­lettség megítéléséhez ugyanis nem a vaskohászati termelést, hanem a vaskohászati termé­kek felhasználását kell alapul venni. A hozzánk hasonló kis országok, Dánia, Svájc és Norvégia például, amelyek alapanyagban éppoly szegé­nyek mint mi, nem fejlesztet­tek ki jelentősebb vaskohá­szatot. a szükséges kohászati termékeket importálják. E kérdésben ugyancsak vi­táznak a szakemberek, de ez már elvezet egy további prob­lémához: a nemzetközi mun­kamegosztásba való beleii- lieszkedés követelményeihez. A külkereskedelem, s részvé­telük a nemzetközi munka­megosztásban, országunk gaz­dasági életében rendkívül fontos szerepet játszik, ki­váltképp az utóbbi évtized­ben. Külkereskedelmi forgal­munk ez idő alatt gyorsabban nőtt, mint a nemzeti jövede­lem, ebből nem elhanyagol­ható egyensúlyzavarok kelet­keztek. Ezek között első he­lyen áll a tőkés fizetési mér­leg deficitje. A passzívum kiegyenlítése mindenekelőtt az exportké­pesség növelésével és nem az import csökkentésével oldha­tó meg. Az ipar hosszú távú fejlesz­tésének fő kérdései végsőso­ron két, egymással összefüg­gő alapproblémába sűríthe- tok. Az egyik a technikai fej­lődés. Híz felöleli a gyártmá­nyok és a gyártás korszerű­ségét, a munka termelékeny­ségét, a termelés önköltségét is. A másik: ésszerű részvétel a nemzetközi munkamegosz­tásban. Sz. S. Az egység már együtt, áll- Ünnepélyes évzáró-év­nyitó ünnepségre gyűltek ösz- sze Nagybátonyban a salgótar­jáni járás munkásőrei. — Egység fel! — hangzik a vezényszó­— Első titkár elvtárs, Szegedi Márton parancsnokhelyettes jelentem, munkásőreink az ünnepélyes évzáró-évnyitó ün­nepségre egybegyűltek. — Jó napot elvtársak! — Erőt, egészséget első tit­kár elvtárs! Az elnökség is elfoglalja he­lyét. Lipták Gyula, a megyei pártbizottság végrehajtó bi­zottságának tagja, a BM Nóg- rád megyei Rendőr-főkapitány­ság vezetője, Ozsvárth Fe­renc, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottságának első titká­ra, Mátrai István, a munkás­őrség megyei parancsnoka, a járás párt-, állami és gazdasági életének több vezetője, a fegy­veres testületek képviselői. El­jött erre az ünnepségre az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó egyik szovjet katonai alakulat küldötte, s Lacik Já­nos, a Szlovák Kommunista Párt Rimaszombati járási Bi­zottsága titkára vezetésével a csehszlovák milícia küldött­sége is. Úttörők dobszó kíséretében vonulnak a terembe. Köszön­tő hangzik el, majd a kisdobo­sok és úttörők szegfűkkel ked­veskednek a vendégeknek. Az ünnepi egységülés részt­vevői egy perces néma felál­lással adóznak az évközben el­hunyt három munkásőr emlé­kének. Az egység parancsnoka, Rozgonyi Sándor emelkedik szólásra- A munkásőrök 1969. Forradalmi hittel évi tevékenységéről, az 1970. évi feladatokról szól. Beszél az eredményekről, a politikai munkáról, a kiképzésről és versenymozgalomról, a terme­lési és közéleti helytállásról. Mint mondja: — Az elvégzett munka min­dig a jövő feladatainak meg­alapozása is. Az elmúlt évben minden területen előbbre lép­tünk, a kitűzött feladatokat megvalósítottuk. Egyre job­ban követhető a fejlődés, lát­ható tevékenységünk folyamata és üteme. Állításait számokkal bizo­nyítja. Az egység 84,9 százalé­ka párttag a kiszeseké 9,2 szá­zalék. A testület alapító tagjai­nak aránya még ma is 18,8 szá­zalék, és ez nagyon jó. A mun­kásőrség utánpótlásának nagy részét a KISZ adja. Éppen ezért öröm tudni, hogy számos olyan fiatal van, akiknél beért a ne­velés, meghozta az eredményt, átvehetik az idősebb harcosok­tól a fegyvert, a szolgálattal járó feladatok ellátását. Az egység személyi állományá­nak 38 százaléka vesz részt a különböző szocialista verseny­mozgalomban, s mintegy 45 százaléka rendelkezik a Kivá­ló dolgozó jelvénnyel vagy ok­levéllel. Közülük is kiemelke­dik Szalai József. Kiss István. Tarsoly József, Gübner Fe­renc, Gregor János. Pogány Gyula és más munkásőr­A kiképzési célok és követel­mények értékelésénél az egy­ség társadalmi jellegét mél­tatta a parancsnok. Szólt a fe­gyelmi helyzetről, majd a le- szerelőket búcsúztatta és kö­szöntötte az újakat. — Forradalmi hittel és aka­rattal, áldozatos munkával je­lentős eredményeket értünk el — hangsúlyozta. — Teljesí­tettük és teljesíteni fogjuk pártmebízatásunkat. Készen állunk és képesek vagyunk megvédeni szocialista hazán­kat — jelentette ki az egység nevében a parancsnok. Parancsismertetésre kerül sor. A szocialista versenymoz­galomban elért eredményért zászlót és oklevelet kap az 5. szakasz. A Legjobb raj címet négy érte el. Kiváló parancs­noki jelvényt öten kapnak. A Kiváló munkásőr jelvényt 24 munkásőrnek tűzi fel Ozsvárth Ferenc, a járási pártbizottság első titkára és Rozgonyi Sán­dor egységparancsnok, öt­éves tevékenységükért Mun­kásőr emlék jel vényt 34-en kapnak, a 10 éves Szolgálati Érdemérem kitüntetésben 8 munkásőr részesül. A Munkás­őr emlékérmet és emléklapot a tartalékállományba vonulók közül 10, a leszerelésre kerülő munkásőrök közül 7 veszi át Lipták Gyulától, Ozsvárth Fe- renctől és Mátrai Istvántól. Oláh János a leszerelek és Kocsik a tengelyen A MÄV salgótarjáni külső pályaudvara vasárnap szokatlanul csendes volt. A kevés szállítmány közül érdemes megemlíteni az átmenő forgalomban a Varsóból Russeba irányított 10 darab VV ársávvá személygépkocsit (Koppány György felvétele) Ki nipsry, ki marad? A produkció dönti el PILLANATNYILAG MÉG úgy fest, hogy a Salgótarjáni Tűzhelygyár kultúrotthonának három, vagy négy zenekara is lehetne, de valójában egy sin­csen ... A múlt év derekán — a kul- tú rotthon és a KISZ egyetér- •tésével —, gimnáziumi tanu­lókból álló négytagú együttes alakult azzal a céllal, hogy később a tűzhelygyári dolgo­zókat, a fiatalokat és időseb­beket a különböző rendezvé­nyeken zenével szórakoztassa. Néhány héttel később hozzá is kezdtek a gyakorláshoz, de nem sokkal utána néhány fel­szereléssel egy másik zenekar is társult hozzájuk. Attól kezdve a hét más-más napján, hol az egyik, hol a másik ze­nekar produkciójának hangjai töltötték be a kultúrotthont, A két együttes szigorúan be­tartotta a békés egymás mel­lett élés normáit, azt lehet mondani, a torzsalkodás he­lyett talán inkább ösztönzően hatottak egymásra. Az év második felében azon­ban egyetlen olyan rendez­tartalékállományba vonulók nevében lép a mikrofonhoz. — Tizenhárom év után ki­csit pihenünk — mondja — De nem végleg. Mi, kommunisták és munkásőrök, nem lehetünk szabadnaposak... Társaim ne­vében is Ígéretet teszek, hogy ránk mindenkor számíthat a párt. Ha kell, pártunk szavára ismét fegyvert fogunk szocia­lista hazánk, a dolgozó nép vé­delmében. Ti pedig, akiit to­vábbra is fegyverrel a kézben őrködtök dolgozó népünk vív­mányai felett, mindenkor le­gyetek fegyelmezettek, bát­rak és elvhűek. Köszönti a múnkásőröket Ozsvárth Ferenc, a járási párt- bizottság első titkára, a szov­jet vendég, a rimaszombati já­rási milícia delegációjának ve­zetője. Valamennyien további jó munkát, erőt és egészséget kívánnak' P yepesi Béla, az előkép- zősök parancsnoka tesz jelentést. Az új munkásőrök eskütételére felsorakoztak. Fegyver kíséretében érkezik az egység zászlaja. Ismét vezény­szó hangzik. „Én..., esküszöm...: Minden­kor, bármilyen körülmények között. ■ Elődeimhez híven fegyverünket az ellenség ellen használjuk... Gazdát cserél a fegyver... — Fogadás jobbról! Zász­lónak tisztelegj! Feszes lépések. Az egység zászlaja elhagyja a termet. A munkásőrök tisztelegnek a zászlónak. Zeng a terem. Az Internacio- nálét éneklik a munkásőrök. Somogyvári László vény sem volt a Tűzhelygyár­ban, ahol bármelyik zenekar a képességeit megcsillogtathat­ta volna. Ez az eseményte- lenség feltehetően egyik együt­tesnek sem kedvezett, hogy az érdekeltekről, a szórakozni vá­gyó tűzhelygyáriakról most ne is beszéljünk. Nem volt tehát bemutatkozási lehetőség, nem volt min osztozni, nem volt hát nézeteltérés sem. + AZ UTÓBBI NAPOKBAN viszont figyelemre méltó vál­tozások érlelődnek a gyár kul­turális életében. Szeretnék mi­nél vonzóbb tartalommal meg­tölteni a meglevő kereteket, megfelelően hasznosítani a ren­delkezésre álló helyiségeit, az eszközöket, a tárgyi feltételeket, sőt, hogy ezeket kiegészítsék, az anyagi áldozattól sem riadnak vissza. Csak végre legyen, történjen valami... Azt hiszem, végül mégis ép­pen a várva várt változások előszele kavarta föl a kedé­lyeket. Olyan hí fék terjedtek el, hogy egyik napról a má­sikra, minden szó nélkül úti- iapút akarnak kötni a törek­vő gimnazisták talpa alá. A kultúrotthon egy másik együt­tessel köt szerződést, de az is lehet, hogy gyári dolgozókból verbuválnak össze egy zene­kart. Az előzményekhez tartozik, hogy mindkét zenekar hoppon maradt a fiatalok által leg­utóbb megrendezett klubdélu­tánon. — Mi szóltunk a gimnazista srácoknak, hogy jöjjenek el játszani — mondta Farkas József, a gyár KISZ-titkára. — Először szabadkoztak, hogy nem megy még olyan jól a dolog, az is felvetődött, hogy túlságosan hangos a zenekar, végül mégis vállalkoztak a bemutatkozásra. El is jöttek a klubdélutánfa, de nem ját­szottak, mert a másik zenekar is ott volt, biztosan azt gon­dolták, őket kértük meg... Ar­ról nem tudok, hogy el akar­nák küldeni őket. Csak azt szeretnénk, ha végleges zene­kara lenne a kultúratthonnak. á AZ ÜJ ÜZEMCSARNOK­BAN kerestük meg Kovács Károly villanyszerelőt, az egyik zenekar tagját. — Holnap délután hallgat meg bennünket egy házi zsűri, hogy eldöntsék, mit tudunk — mondta. — Arról én nem tu­dok, hogy a gimnazisták ott lesznek-e? Itt, az új üzemcsarnokban találkoztunk össze a megala­kulás előtt álló másik zenekar vezetőjével, hantos Sándorral. Hogy tévedés ne essék, ez NÓGRAD ~ 1970. i< mái- a harmadik zenekar, amelyik valamilyen formában számításba jött a végleges együttes kiválasztásánál. Lan­tos láthatóan kicsit kelletlenül válaszolgatott. Igen, holnap lesz a meghallgatás, kik lesznek ott, kik mutatkoznak be, pon­tosan nem tudja. Saját maguk is vállalkoztak volna a meg­bízásra, ha feltételeiket telje­sítik, de ez úgy látszik, nem megy. Ök különben máshon­nan is kaptak ajánlatot, a napokban várják a döntést. * A gyár irodaházának ajtajá­ban véletlenül Hídvégi Ottóba, a házi zsűri egyik tagjába bot­lottunk. Sokat tőle sem tud­tunk meg. Azt tanácsolta, ta­lán Sztremi László kultúrház igazgató többet tudna mon­dani. S míg beszélgettünk, mintha a Tűzhelygyárban hemzsegnének a zenekarok és a zenekarvezetők, vagy leg­alábbis itt adtak volna talál­kát egymásnak, a karancsaljai „Roller”-zenekar vezetője hú­zott el mellettünk, úgy kellett utána szólni, hogy megállásra késztessük. — Ha kémek rá, lehet, hogy mi is elvállaltuk volna, hogy játsszunk a kultúrotthonban — mondta. — De erről szó sin­csen, mi jól elboldogulunk Karancsalján, meg a környé­kén. Ugyan most egy kis zűr van otthon, a Fórum-presszót is abbahagytuk, ahol a fia­talok összejöhettek, táncolhat­tak, beszélgethettek, de ka­punk azért éppen elég még- bízást, csak győzzük vállal­ni. A Nógrád megyei Vegyes­ipari és Javító Vállalat elekt­roakusztikai szereldéje patro­nál bennünket, ott is ját­szunk ... *■ A KULTÚROTTHON GAZ­DÁJÁT, a gyár szakszervezeti bizottságát felkeresve végre választ kaptunk minden eddig megválaszolatlan kérdésre. — Nem igaz, hogy a gim­nazistákat elküldtük, vagy ki­hagytuk volna a számításból — állította Téglái Antal. — Holnap a Kovácsékkal együtt mutatkozhatnak be. Lantosék is ajánlkoztak, de ötvenezer forintot kérnek. Bizonytalanra ilyen nagy összeget nem lehet feltenni. Tudni kell még, hogy a jelenlegi kultúrotthon igaz­gató leköszönt, helyére — a kulturális bizottsággal egyet­értésben — Merlák Mihályt javasoltuk, akitől sokat Mé­rünk. Már a megfelelő zene­kar kiválasztása is azt a célt szolgálja, hogy a gyár kulturá­lis életének ezt a részét vég­re mozgalmassá tehessük K. S. őr 21., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents