Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
Kutatás a megye határain belül és túl Igényeknek megfelelően A műhelyek kulcsemberei Bgy éve hivatalosam is megalakult a Nógrádi Szénbányáknál a földtani és földmérési iroda. A saabad szellemi és fizikai kapacitás hasznosítása késztetett a létrehozására. Ez e kényszer szerencsésen találkozott az igényekkel. Megrendelést többet kaptak, mint amennyire eredetileg számítottak, és ma már látni ledet azit is, hogy a jövőben sem maradnak munka nélkül, sőt a fejlesztés lehetőséged sem hiányoznak. Nem véletlen, hogy Mire a célra az iparfejlesztési keretből a megyei tanácstól is kapnak anyagi támogatást. Hatékony munka Az első, már szervezettem eltelt év mérlegét a következők jellemzik. A múlt évben eredetileg eg'ymilddó-kilienc- százezer forint árbevételre számítottak az irodánál. Ezit a tervet később a duplájára növelték. Mosit folynak az elszámolások, amelyekből kiderül, hogy mintegy négymilfláó- hétszáaezer forint árbevételt entek el. Hatékonyabb, gazda ságosaibb volt munkájuk már az első évben is a tervezettnél. Mérnökök, geológusok, laboratóriumi dolgozók és fúrósok tartoznak az irodához Munkájuk elég sokoldalú. Erről beszélgettünk Bazsaja Gyulával, az iroda vezetőjével. — Elsősorban a megye határaim belül vállaltuk a profilunkba vágó munkákat, de van, amit a szomszédos megyékben, sőt az ország más részén kell elvégeznünk — mondja az iroda vezetője, majd arról beszél, milyen érdekességek vannak a munkájukban. — A Cserhát-hegység földtani feltérképezése folyik. A szükséges kutatásokat mi végezzük a Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából. Fúrásaink az idén tovább folytatják ezt a munkát és egyre inkább haladnak a Börzsöny felé. Már tavaly több vízkutató fúrást végeztünk a megyében és tárgyalásokat folytattunk a víz- és csaitomaművekkei, a törpe vízművek létesítésének előkészületi munkáiról. A termelőszövetkezeti majorok vízellátásának érdekében pedig a Mezőgazdasági Beruházási Vállalattal tárgyalunk. Számításaink szerint mintegy 6Q major vízbiztosítása válik szükségessé a jövőben és ennék előkészületi munkáit mi szeretnénk elvégezni. Természetes ez távlati feladat számunkra. Több gép — Tavaly két fürógépegy- ségünk volt, az idén már négy lesz. Üjabb két gépegységet várunk még az első negyedévben. A gyártó vállalat visszaigazolása szerint megkapjuk. Fúróegységünk így fejlődik, a szakember-utánpótlást pedig saját erőnkből, technikusok átképzésével kívánjuk elérni. Már van tapasztalatunk az átképzésben is. Decemberben például 21 technikus tett vizsgát, a házi tanfolyam elvégzése után felmérők lettek. — Egy másik jelentős területe munkánknak az építési talajmechanikai kutatás. Sok megrendelést kaptunk a megye területén, de másutt is. Talajmechanikai vizsgálatokat is végzünk, laboratóriumunk tavaly 600 ezer forint bevételt szerzett ebből. Érdekességként említem, hogy Miskolc és Eger város résziére az építésföldtani térképezéshez Hétre ma ... ... a Nemzetinél ugyan nem, mert a régi, dalban is megénekelt randevúzóhely a múlté, helyette valamelyik aluljáróban találkoznak a pesti fiatalok, ám várhatom a kedvest másutt: étteremben, eszpresszóban, mozi vagy színház bejárata előtt. Várhatom, ha már ismerem! S ha nem, ha csak szeretném megismerni? Füttyentsek, tolakodjak, vagy éppen fordítva, esténként álljak órákig az ablaka alatt? Messziről követve kísérjem hazáig, hátha egyszer észrevesz? Hiba lenne azt gondolni, hogy csak a fiatalok küzdenek ilyen vagy hasonló nehézségekkel. A változó, átalakuló társadalmi szokások az érintkezési formák falainak többségét js lebontották. Megmosolyogtató dolog lenne manapság a hölgy földre hulló keszkenőjét lesni, s azt fölemelve kiejteni az első, kapcsolatot teremtő szavakat. Ám a fordítottjának sincs semmi köze a modernséghez; a szi- szegésnek, a szemtelen megjegyzésnek, a „bírlak bigém” stílusnak. S nemcsak a másik nemmel, de saját nemével is összekerül idegenként az ember: az étterem asztalánál, színházban, vasúti kupéban, az üdülő társalgójában, az uszodában, a könyvtárban. ' A munkahelyen, az üzleteken kívül sok időt töltünk idegenek között, vagy olyanok társaságában, akiket éppen csak látásból ismerünk. Ahány alkalom, annyi lehetőség. Jóra, rosszra. Áz orvosi rendelőben szívesen panaszkodik mindenki a bajáról, de idegesítő, ha valaki tudálékoskodik, fölényeskedik. A labdarúgó-mérkőzésen is könnyű az ismeretség, de a harag is. Az étteremben jól eshet az evés közbeni csevegés, de terhes a puszipajtás- kodás, a hátbaveregető stílus. Könyvek válogatásánál segíthet az okos tanács, de taszít a nagyképűség, a „maga miket akar olvasni?” típusú kioktatás. Az úgynevezett társas kapcsolatok létrehozásához, ápolásához nem elég a jó szándék. Érzék, a másik tisztelete is kell hozzá. Tudjunk különbséget tenni közvetlenség és bizalmaskodás. és fölényesség, segíteni akarás és sajnálkozó leereszkedés között. Az alapállás: ne viselkedjünk úgy, hogy feltűnést keltsünk. A hangoskodás, mások letorkolása, az erőszakosság: visszataszító. Még cikkor is, ha jót akarunk. Sajnos, legtöbbször éppen ezt a mérlegelést mulasztjuk el. Vagy ha mégsem, akkor kétféle mérleggel mérünk. Magunknak jóval többet megengedhetünk mint másoknak. Aki így él — rosszul él. Nem szerez igaz barátokat, az ismerősök, ha tehetik, az utca túloldalára menekülnek előle, az ebédlő asztalánál pechnek számít, ha ő a társ. Ügy hitte, közvetlenkedésével, idegesítő jópofáskodásával közszeretetre tesz szert, s csalódik, mert magára marad. El- kerülhetjük-e az ilyesfajta csalódásokat? El, bár ehhez: néhányszor csalódni kell. Mert senki nem születik — vagy csak nagyon ritkán — a társas kapcsolatok alakításának finom érzékével. A gyermek még a maga természetességével mozog a világban, a felnőttre szokások, hagyományok, írott és íratlan morális szabályok hatnak. Bizonyos szokásokat, hagyományokat otthon, a családban is megismerhet, megjegyezhet az ifjú. Más írott és íratlan szabályok elsajátítása már nem megy így. Előre megfontolt szándékkal tanulni kell azokat újból és újból. Legalábbis: kellene. Mert azt természetesnek tartja mindenki, hogy kerékpározni, táncolni, úszni, olvasni, esztergálni tanulni kell. Viselkedni? Ki hallott ilyet?! Pedig maga a társadalom az az iskola, ahol mindenki tanuló és tanító. Formálódik maga, s alakit másokat, így tökéletesítve az emberi kapcsolatokat, s á társadalmat. Hogyan? Hol az összefüggés az éttermek asztalai, s a társadalom egésze között? Mi köze egyiknek a másikhoz? Egymás tisztelete, az emberi méltóság nem létezhet társadalmi méretekben, ha hiányzik a társadalom tagjainak mindennapi, apró cselekedeteiből. S az természetes, hogy mint minden építkezést, ezt az alapoknál kell kezdeni... szükséges kutatásit is mi végezzük. Izgalmas munka az Eger alatti pincerendszer feltárása, térképezése is. Régen, iitt a föld aiaitt kivájták a tufakövet, és felhasználták építkezésre. Ma jóformáin még azt sem tudjuk, mennyi pince van iitt és merre terjednek. Kéri János geológus vezetésével dolgozik itt a feltáró brigád és találtak mér olyan területet is, ahol egymás alatt három szintem van pince. A feltérképezés véleményem szerint legalább három-négy évi munkába telik. — Miskolcon fúrásokat, ár- kolásokat végzünk a térképezéshez — folytatja Bazsaja Gyula. — Ügy tudom, a Kőolaj- és Gázipari Tröszttel is kooperációban vannak. Milyen megrendeléseket kaptak tőlük? — Valóban, ez a tröszt a legnagyobb megrendelőnk, hiszen 1972 közepéig számukra — az eddigi megállapodások szerint — öt és fél millió forint értékű munkát kell elvégeznünk. Földgáz- és olajtávvezetékek felmérési, kitűzési munkája vár ránk a Nyírségben és a dunáratúili részen ép- panúgy mint az Alföldén. Ügy érzem, sikerült mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatot kialakítanunk. — Az elmúlt évi siker után milyen fejlődésre számítanak az idén? Hárommillió beruházásra — Azzal kezdené«!, hogy az idén már hétmillió forint árbevételre számítanak az irodánktól. Azt is elmondhatom, hogy ennyi értékű munkánk már szerződésekkel le van kötve, tehát kevesebb nem, csak több lehet az eredményünk, hiszen tárgyalásokat folytatunk állandóan, és a lehetőségek határain belyd fejleszteni szeretnénk. Több mint báromnúíHiót fordítunk beruházásra: a két fúróegységre, bét terepjáró gépkocsira, műszerekre, laboratóriumunk fejlesztésére. Most érkezett meg például egy föld adattá kábelkereső műszer, ami 70 ezer forintba került. Ez is sokat jelent úgy érzem, nemcsak a mi számunkra, hanem másokéra is, ahol szükség lesz rá. — Fejlődünk, erősödünk az idén és mi ezt munkánk hatékonyságának további fokozásával szeretnénk viszonozni, és megrendelőink megelégedésével egy kicsit nevet is szerezni. Egy fiaital vállalkozásnak úgy érzem, erre is szüksége van — fejezte be Bazsaja Gyula a tájékoztatót. B. J. A rétsági járás népművelési szervei egyre többet tesznek a falusi kulturális élet érdekében. Ennek egyik újszerű példájával nemrég találkozhattunk a járás területén. A szendehelyi tanács és a helyi Kossuth termelőszövetkezet szerződést kötött, amelynek értelmében január elsejétől közösen tartják fenn a művelődési otthont. Ennek értelmében a termelőszövetkezet bármikor igénybe veheti a művelődési otthont tanfolyamok és egyéb rendezvények céljára. A művelődési otthon vezetője a szövetkezet igényeinek megfelelően köteles ismeretterjesztő előadásokat szervezni a téesz-tagok számára. Az érdeklődésnek megfelelően mezőgazdasági szakírókkal író-olvasó találkozókat szerveznek. A művelődési otthon egyben segíti a szövetkezeti tagok szakmai továbbképzését, erre tanfolyamokat* szervez, foglalkozik a tagok kulturális nevelésével, szabad idejük célszerű eltöltésével. Lemaradás az önköltségben Hátrányosan alakúit az önköltség a múlt évben a Salgótarjáni . Tűzhelygyárnál. Az önköltségi tervek teljesítése nem sikerült, s ez sok más tényező mellett bizonyos költségek növekedésének, az egyenetlen munkaidő-kihasználásnak tudható be. Jelentős része van ebben az elkerülhetetlen belső átszervezésnek, ami meglehetős belső szervezetlenséget okozott, ezen kívül a tisztítóműhelyi, a csiszolói, nikkelezői létszámhiánynak és az exporttűzhelyek gyártásánál jelentkező termelési és műszaki előkészítési hiányosságoknak. így az egy munkás egy munkanapra eső termelési értéke a tervezett 558 forint / helyett, csupán 540 forintot ért eL A SZORGALMAS, törekvő — nem törtetői — emberek életritmusa példamutató, kiegyensúlyozott tempójuk előrevivő. De általában is: az emberi, a társadalmi haladásnak mindig is mozgató rugója, serkentője volt és marad a jó értelemben vett többetakarás. Hol is állnánk, ha „elhagynánk” magunkat, ha nem törekednénk, ha nem akarnánk napról napra többet, szebbet és jobbat? Mi értelme lenne életünknek?! Az emberi egzisztenciára is érvényes a tétel. Az úgynevezett ranglétrának is vannak fokai, minden bizonnyal azért, hogy lépkedjünk is azon — megérdemelten. Természetesen felfelé, mivel lefelé nem fontos lépkedni, csúszni is lehet. Az előadó előbb vagy utóbb szeretne főelőadó lenni, a betanított munkás szakmunkássá válhat, a szakmunkás technikussá, mérnökké. A kérdés azonban így hangzik: érdemes-e, megéri-e, hogy mozduljunk a ranglétrán? Ebben a gondolatkörben egyetlen rétegről írunk most, a termelő vállalatok alsóbb parancsnoki karáról, a művezetőkről, csoportvezetőkről, s mindazokról, akik közvetlenül irányítják a termelést. Ezek a munkahelyi vezetők általában maguk is a szakmunkás kategóriából kerültek feljebb, többségük évekig vagy évtizedekig dolgozott közvetlenül a gépek mellett, s szerzett pótolhatatlan értékű munka- és élettapasztalatokat. A fiatalabbak zömének pedig technikusi, szakmérnöki oklevél van a zsebében. Aligha szorul bizonyításra, hogy a beosztott dolgozók munkájának vezetése, irányítása sok tekintetben magasabb kvalifikációt követel, de különösképpen emberismeretben és szakmai műveltségben. Ezekért az ismeretekért azonban meg kell izzadni, akár úgy, hogy évtizedes praxist szerzünk, akár úgy, hogy a munka mellett különféle tanfolyamokon, iskolákon tágítjuk fejünket. A munkahelyi vezetők túlnyomó többsége megtanulta amit kell, de néha mégis csalódottnak érzik magukat. Két tűz között őrlődnek. Ezt a tüzet olyan körülmények is csiholgatják, mint a jelenlegi átlagbérrendszer, a munkaerőhiány és az ezekből fakadó konfliktusok, mint például a fellazult munkafegyelem. Találóan jegyezte meg egyik művezető ismerősöm, hogy olyan helyzetben vannak, mint a labdarúgócsapatok edzői, alig mernek követelményeket támasztani „játékosaikkal” szemben, mert magukra maradnak. A fegyelmezetlenül vagy gyengén dolgozó ember is tisztában van a körülményekkel, tudja, hogy „hiánycikk”, tehát bárhol könnyen talál helyet. Nem a fegyelmezetlenségét, vagy az alacsony színvonalú munkáját óhajtják, hanem a „kerek” létszám szükséges. A másik dolog a keresetekkel függ össze. A művezetők általában nem keresnek többet, mint a beosztott, jó szakmunkások. Közelebbről: a vállalat igazgatója vagy főmérnöke nyilvánvalóan a legjobb szakembert, a legtapasztaltabbat jelöli csoportvezetőnek vagy művezetőnek. Általános tapasztalat viszont, hogy a normában dolgozó jó szakembernek vastagabb a borítékja, mivel nincsenek olyan bérügyi kötöttségei, mint egy műszakivá avanzsált kollégájának. A múltkor mondta egy kiváló géplakatosból lett művezető, akinek mellékesen megvan a gépésztechnikusi oklevele is, hogy szívesen visszamenne a csoportba dolgozni, mivel többet keresne és ő lenne a „császár”. Ezt arra is értette, hogy nem kellene vergődnie senkivel sem, s talán még a munkafegyelem érdekében is erősebb lehetne a hangja. MINDENESETRE elgondolkoztató az ilyen kijelentés, amely lassan mentalitássá válik az alsó parancsnoki kar körében. Egészséges körülmények között fordítva kellene lennie a dolognak. A művezetői beosztás rangot jelent, a művezetők a műhelyek kulcsemberei minden tekintetben. A közvetlen munkahelyi vezetők vállán nyugszik a termelés zavartalanságáért, a munkások teljesítményéért, jó közérzetéért viselt felelősség. Viszont a jövedelmi arányok defarmáltsága alig serkent arra, hogy a jő szakmunkás valóban előléptetésnek tekintse, ha egy fokkal előbbre kerül a sorban. Gazdag h István Sipeki rsték Doman János határozott A főagronómus, Simongá- ti Endre beszélt. Az új gazdaságirányítási rendszer, a szövetkezetek megnövekedett önállósága, a kormányrendeletek, intézkedések adták mondanivalóját. Vagy harminc szempár figyelte feszülten szavait. Szövetkezeti tagok ültek a székeken, a téli esti tanfolyam hallgatói. A kormányrendelet, a közös- és a háztáji gazdaságok erőteljesebb támogatása került mindenekelőtt a figyelem középpontjába. Olyan kérdések, amelyek a közöst, a háztájit is egészen közelről érintik. Egyetértőén bólogattak többen is, amikor a főagronó- mus azt bizonygatta: érdemes lesz már az idén fejleszteni a közös sertésállományt. Hiszen január 1-től a vágómarha és juh mellett, magasabb áron értékesíthetik a sertéseket. Amikor a háztáji gazdaságok támogatását említette, eleven vita kerekedett. Doman János (szentéi) kezdte a sort. — Jó dolog az, hogy lehetőség van a háztáji-fejlesztésre. Ám, ha nincs takarmány, oda a lehetőség is — magyarázta. Mint kiderült, Doman János annak idején 12 hold földdel lépett a szövetkezetbe. Állatokkal mindig szívesen foglalkozott. Értette a módját, hogyan kell gyors gyarapodásra bírni a fiatal jószágokat. Most is szerződést kötött az Állatforgalmi Vállalattal egy benyészüsző értékesítésére. — Csak közben meggondoltam magam — mondta. — Ha az eddigi 5000 forint helyett 8000 forint kedvezményt kap, aki tenyészállatot vásárol, akkor ... akkor megtartanám magamnak. Vajon lehetséges ez? — De még mennyire, hogy lehetséges — nyugtatta az idős gazdát a főagromómus. — Szabályosan visszavásárolhatja az állatforgalmitól... Doman János azonban csak akkor nyugodott meg egészen, amikor Simongáti Endre a háztáji gazdaságok zavartalan takarmányellátását ígérte. A részes kaszálás mellett, kedvezményes áron vásárolhatnak takarmányt a szövetkezettől az állattartó gazdák. így volt ez korábban is a közösben. Nyolcvan—száztíz forintért akkor is takarmányt kaptak a háztáji állattartók, amikor a közös vásárlási gondokkal küzdött. Most száz forint ledolgozott érték után, hat kiló takarmány vásárlására jogosult minden tsz-tag. S az idén van miből adni. A takarmánytermés minden évben gazdagabb az egyesült varsányi szövetkezetben. Lucernát 300 holdról kaszáltak, s az idén 110 holdon telepítenek. Ennek fele a sipeki határba kerül. Tavaly a pillangós területeket majdnem mind fejtrágyázták. Nem is volt még egyetlen esztendőben sem ilyen jó termés. A főagromómus nem túloz, elismeri, az idő sokat segített. De a szövetkezetben is sokat tettek annak érdekében, hogy legyen mit nevelnie az időnek. Szót kért Oláh Ferenc is, aki eddig érdeklődéssel hallgatta a főagronómus fejtegetéseit. — A tsz-tagok ezek szerint rendbe volnának... De mi lesz azokkal, akik nem léptek a szövetkezetbe? Azok állatainak ellátásáról is gondoskodik a szövetkezet? — A rendelkezés mindenekelőtt a háztáji állatállomány ellátásáról intézkedik — válaszolt a főagronómus. — Azonban, ha a szövetkezetnek módja, lehetősége van rá, segítheti az egyéni állattartókat is ... Amennyiben erre nincs lehetőség, még mindig ott a szabad takarmányforgalom. Takarmányt és tápot egyaránt szabadon vásárolhatnak a háztáji és egyéni állattartók... Matuszka József tsz-elnöik nem titkolta azt sem, miért segíti, támogatja a szövetkezet az állattartó gazdákat az idén is. — A hústermelés növelése mindenekelőtt népgazdasági érdek. Azonban a háztáji gazdaságok fejlesztésével jól jár a szövetkezet. Számoltunk és kiderült, hogy 1968-ban félmilliót kapott a közös a háztájiból értékesített áru után. Tavaly 400 forint volt ez a kedvezmény — magyarázta tárgyilagosan. Amikor véget vetettek a beszélgetésnek, úgy keltek fel az emberek, hogy nem telt el haszontalanul az este. Leginkább Doman János érezte ezt. aki mindjárt határozott is. A szerződés szerint májusban adná át a jószágot az állatforgalminak, de megtartja magának. Ideje, türelme is van az állatokhoz, s úgy látszik, takarmánygondjai sem lesznek. Matuszka József, az elnök, Simongáti Endre, a főagronómus és Oláh János, a párttitkár is mind bizakodott. Var- sányban, Rimócon és talán Si- peken is akadnak majd többen, akik követik Doman János példáját. Gondolataikat talán tetté érlelik ezek az esti beszélgetések. Vincze Istvánná NÓGRÁD — 1970. január 17., szombat
