Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
Átalakították a líbiai Lojális a nigériai hadsereg Biafrában tij szelek Líbiában kormányt Líbiában pénteken kor- •mány átalakítást hajtottak végre — jelenti a Mena hír- ügynökség. Lemondott Mahmud Szu- leiman Magrebi eddigi miniszterelnök és kormánya. A lemondást elfogadták. Az új kormányt Moammer Kadhafi ezredes, a forradalmi tanács elnöke alakította meg, aki a miniszterelnökségen kívül a honvédelmi tárcát is átvette. A részletes kormánylistát a hírügynökségek nem közük, csupán annyit jelentenek, hogy négy tárcát Kadhafi közeli munkatársai, a fprradal- mi tanács tagjai vettek át. (MTI) Kémeket Sajtóértekezletet tartottak pénteken Lagosban annak a nemzetközi megfigyelőcsoportnak a tagjai, amelyet 1968 nyarán a szövetségi kormány hívott meg helyszíni vizsgálódásokra a keleti országrészbe. A megfigyelők — Kanada, Lengyelország. Svédország és Anglia katonai képviselői — a biafrai összeomlás után Is jártak a hadműveleti területen. Többek között leszögezték: nem látták népirtás jelét az újonnan felszabadított körzetekben, és nem is hallottak erre vonatkozó bizonyítékokról. Találkoztak menekültekkel, de leszámítva azokat, akiket Owerriben és környékén kérdeztek ki, fizikailag jó állapotban voltak: Benyomásaikat az amerikai segély- szolgálat egyik helyszínre küldött képviselője és egy ibo törzsbeli orvos Is megerősítette. Ami Owerrit illeti, az idevalósi menekültek valóban leromlott állapotban voltak, de sem az ő helyzetük, sem pedig a gyermekeké nem súlyos. A bizottság megállapításai szerint a nigériai katonaság szigorúan eleget tesz a lakosság iránti méltányos bánásmódot előirányzó központi utasításnak. A nemzetközi bizottság véleménye meghazudtolja a közép-keleti állam lakosságának helyzetére vonatkozó pánikhangulatú nyugati sajtójelentéseket. Időközben a Vörös- kereszt társaságok szövetségének főtitkára, aki jelenleg Lagosban tartózkodik, telefonon értesítette a nemzetközi Vöröskereszt bizottság genfi központját, hogy a nigériai szövetségi kormány jól kézben tartja a keleti országrész Schumann és Scheel találkozója lepleztek le Szlovákiában Hivatalos közlés szerint ezekben a napokban a Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériumának biztonsági szervei a pozsonyi kerületi ügyészséggel együttműködve Csehszlovákia elleni kémtevé- kenvséget folytató ügynököket tartóztattak le. Az ügynökök célja az volt, hogy államtitoknak számító katonai, gazdasági és politikai jellegű adatokhoz jussanak A kémközpont, amely főként 1968 folyamán fokozta aktivitását. már korábban is olyan állampolgárok köréből toborzott ügynököket, akiknek rokonai kompromittálták magukat a hitleri Wehrmachtban. A kémközpont a csehszlovák állampolgárokat nyugati gyártmányú személygépkocsik ajándékozásával kívánta érdekeltté tenni. Maurice Schumann francia külügyminiszter pénteken Bonnba érkezett és több órás megbeszélést folytatott nyugatnémet kollégájával, Walter Schellel. A megbeszélés a január 30—31-1 párizsi francia— nyugatnémet csúcstalálkozó előkészítését szolgálta. • Mint a bonni külügyminisztérium hangoztatta, a Schumann—Scheel tárgyalások központi témája a kelet—nyugati viszony kérdése volt. Mindenekelőtt a Brandt-kormány moszkvai és varsói törekvéseiről, az NSZK—NDK kapcsolatokról és a berlini problémákról volt szó. Maurice Schumann francia és Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter pénteken Bonnban, háromnegyedórás négyszemközti tanácskozást Is tartott. Egy szóvivő kijelentette, hogy a találkozón a legutóbbi hágai közöspiaci csúcs- értekezleten is megvitatott problémákról volt szó. A nyugatnémet és a francia diplomácia vezetője ezt követően munkatársai bevonásával folytatta a tanácskozást. Scheel külügyminiszter „átfogó tájékoztatást” adott az NSZK „keleti politikájáról.” (MTI) Nagy jövő előtt az orbltális űrállomások Korábban a sajtó már tájékoztatta a nyilvánosságot kémközpontok működéséről a semleges Ausztria területén. A szlovákiai kémek ügyében folyó vizsgálatról a nyomozás befejezésekor részletesebb tájékoztatást adnak. (MTI) Maurer hazautazott Ion Gheorghe Maurer, a román Minisztertanács elnöke munkatársaival együtt négynapos jugoszláviai tartózkodása után, pénteken a pulai repülőtérről különrepülögé- pen visszautazott Bukarestbe. A pulai repülőtéren a román vendégeket Mitja Ribi- csics jugoszláv kormányfő, dr. Vratusa külügyminiszter-helyettes és Dusán Gligorjevics, a kormány tagja búcsúztatta. (MTI) „Nagy jövőt jósolok az or- bitális űrállomásoknak” — mondotta Alekszej Jeliszejev szovjet űrhajós, a TASZSZ tudósítójának adott interjújában. Jeliszejev egy évvel ezelőtt részt vett abban a kísérletben, amelynek eredménye volt két űrhajó összekapcsolása és a világ első lakott űrállomásának létrehozása. A szovjet űrhajós véleménye szerint a Szojuzhoz hasonló űrhajók segítségével rendszeres járatokat lehet létesíteni a Föld és az űrállomás között. Arra a kérdésre, hogy vajon a hosszú űrbéli tartózkodás nem lesz-e káros hatással az emberi szervezetre, Je- liszpjev azt válaszolta: véleménye szerint az űrállomásokon a különböző eszközök és intézkedések komplexumával biztosítják ennek megakadályozását. Az űrtechnika fejlődése megköveteli a gyakoribb űrrepüléseket. A berepülő űrhajós munkája akkor ér véget, amikor megkezdődik az űrhajók valamilyen típusának sorozatgyártása — mondotta befejezésül Jeliszejev. (MTI) Megtorlás * Haitiben A Times washingtoni tudósítója újabb adatokra hivatkozva közli, hogy igazolódott annak a tömeggyilkosságnak a híre, amelyet Graham Greene, az ismert angol író tárt fel hétfőn, a Times-ban közölt levelében. A tudósító egy meg nem nevezett szemtanúra hivatkozik, aki elmondotta, hogy Port- au-Prince-ben, Haiti fővárosában, egy „kommunistaellenes” akció keretében a Tonton Ma- coute (biztonsági rendőrség) körülvett egy házcsoportot, és a bentlakókkal együtt lerombolta. Eközben körülbelül harmincán vesztették életüket. Az áldozatok között „lehetett egy-két kommunista is, de sokan egyszerűen ártatlan nők és gyermekek voltak, akik történetesen a lerombolásra ítélt negyedben laktak” — írja a tudósító. Haiti wasingtonl nagykövetsége nyilatkozatban „tiltakozott” a vadaik ellen, s azt állítottál, hogy „az állítólagos tömeggyilkosság része volt annak a harcnak, amelyet Haiti kormánya és népe az Oroszországban és Kubában kiképzett kommunista partizánok ellen folytat”. Ez a cáfolat felér egy beismeréssel, ugyanis nem tagadja, hogy a biztonsági erők embereket öltek. (MTI) Halászati és élelmezésiejlesztési egyezményt írtak alá a Mezőgazdasági Minisztériumban, a Magyar Népköztársaság és az ENSZ Világélelmezési Szervezete (FAO) között. Képünkön: az ENSZ részéről F. Akvlno, a szervezet vezérigazgatója (bal oldalt), valamint Kazarcczki Kálmán miniszterhelyettes aláírja az egyezményt 2 NÓGRÁD — 1970. január 17., szombat megsegítésére irányuló munkálatokat. A Reuter iroda jelentése szerint, az egykori Biafra elfoglalt rádióállomása szünet nélkül sugározza felhívásait a lakosság megnyugtatására: térjenek vissza otthonaikba, ne féljenek a szövetségi hadseregtől. Nigériábah országszerte háromnapos hálaadó ünnepségek kezdődtek a keresztény és a mohamedán templomokban. U Thant, az ENSZ főtitkára, pénteken délután befejezte látogatását Felső-Voltában, és az elefántcsoritparti fővárosba indult. Elindulása előtt újságíróknak kijelentette, hogy csak Abidjanban dönti el, elfogadja-e a lagosi meghívást. Utazása a „legutóbbi fejleményektől függ majd” — mondotta a főtitkár. (MTI) Golda Meir indokol... Golds Meir izraeli miniszterelnök a Davar című munkáspárti lapnak adott nyilatkozatában azt állította, hogy a francia—líbiai fegyverszállítási egyezmény felborítja a közel-keleti erőegyensúlyt. Arra a kérdésre, hogyan vélekedik azokról a helyi lapjelentésekről, amelyek szerint Izrael újabb fegyvereket fog kérni az Egyesült Államoktól, Golda Meir így felelt: „ezek a dolgok nem nyilvános vitára valók”. A miniszterelnök-asszony a továbbiakban közölte, Izrael azért intéz légitámadásokat Egyiptom ellen, mert így akarja „megakadályozni” Nasszert a tűzszünet megsértésében. Golda Meir figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne törekedjék egyezményre a Szovjetunióval (a közel-keleti válság megoldására), mert szerinte .mindennemű kompromisszum Izrael rovásáfa történne". Kijelentette azt Is, reméli, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatos legutóbbi amerikai javaslatokra adott erőteljes izraeli válasz „nem marad észrevétlen az Egyesült Államokban”. (MTI) Belont meghívták Christian Balon, 28 éves francia fiatalember, aki a múlt héten eltérítette eredeti útirányától a Tw» amerikai légitársaság egyik utasszállító repülőgépét, meghívást kapott, hogy látogassa meg a Palesztinái ellenállási szervezet Jordániái támaszpontjait. AMIKOR — fél éve sincs még — Líbiában megfosztották trónjától kirísz királyt, a kommentátorok a térképre néztek és azt mondták: ez a fordulat még érdekes újdonságokat tartogat az arab világban. S valóban: a Tripofiban (ártott „kis csúcstalálkozót!” gyorsam követte Egyiptom, Szudán és Líbia külügyminisztereinek tanácskozása. Itt már arról folytattak eszmecserét, hogy a három progresszív szárnyhoz tartozó arab állam a gyakorlatban hogyan hajtsa végire az áliamveaetők együttműködési elhatározását. A változás tehát Líbiában valóban kézzelfogható, s a kommentátoroknak igazuk volt. Ebben azonban nemcsak a térkép volt segítségükre — bár tény, hogy Líbia közvetlenül és hosszú területsaaiteaszon határos mind az Egyesült Arab Köztársasággal, mind Szudánnal. A jóslatot megkönnyítette, hogy az új líbiai vezetés röviddel a hatalomátvételt követően, elkötelezte magát az arab ügy mellett. Ez pedig azt jelentette, hogy a haladás, illetve ne antiimperiaiista harc útját járó, vagy afelé tartó arab országok tábora most olyan állammal erősödött, amely: 1. addig, a területen működ ő külföldi támaszpontok folytán éppen az ő sakkban tartásukra is alkalmat szolgáltatott, és 2. jelentős sivatagi olajkincse révén anyagilag is tetet mes támogatásit nyújthat az ügynek, amely mellett az új vezetés elkötelezte magát. Líbia ugyanis az olajtermelők világnanigillstáján az első tíz között foglal helyet — innen való az arab olajnak több mint egyötöde. Ma már egyre több jel mutat arra, hogy ez a két körülmény valóban nagy horderejű változásokat érlel az arab- keleten, s ezen belül elősegíti, hogy Egyiptom, Szudán és Líbia együttműködése révén — a más-más társadalmi viszonyok folytán távolról sem egységes — arab világban egy új összefogás, új súlypontját alakítsa ká. Ebben kétségtelenül fontos tényező a líbiai olajkimcs — és Líbia néhány nappal ezelőtt vállalta éppen, hogy erőforrásainak egy részét a közös arab ügynek ajánlja, egy védelmi célú katonai alapra. LIBIA neve ezekben a napokban azzal kapcsolatban ia előkelő helyet kapott a világsajtóban, hogy vesz-e Francia- országtól fegyvereket, és ha igen, milyen típusúakiat. E technikai jellegű részletek mellett azonban sokkal jelentősebbnek tűnik az a távlati elgondolás, amely e hírek mögött meghúzódik. Líbia ugyanis a forradalom előtt egyoldalúan angolszász (és részben nyugatnémet) befolyás alatti ország volt: Wheel us Field amerikai és El Adem brit katonai támaszpontja mellett, az elsősorban amerikai kézien levő olajcégek befolyása miatt is. Ezt a befolyást egyébként már a megdöntött király is próbálta ellensúlyozni: így a Franciaországnak feladott fegyyerren delések eredetileg tőle származtak. Csakhogy a régi rendszer politikája arra épült, hógy szemben áll Egyiptommal — ezért a fegyvarvásárlé- sok összetétele is ennek megfelelő volt. így történt, hogy decemberben például a köztársasági kormány lemondta a király által korábban Angliától rendelt kishatósugarü rakétákat: Líbiának most már nincs szüksége rá, hogy az időközben szövetségesévé lett Egyesült Arab Köztársaságot „elrettentse”. Repülőgépekre viszont szüksége lehet, mert abban a pillanatban, amikor csatlakozott ahhoz, amit az egyszerűség kedvéért az „arab ügynek” szoktunk nevezni, de ami az Imperializmussal való szembenállást is jelenti, — nem elképzelhetetlen, hogy „megtorló akciók” célpontja legyen. ,' -. • E stratégiai átcsoportosítás mellett a forradalom szánt* „életbiztosításként.” is igyekszik mielőbb megszab:--1unni Wheelus Field amerikai és El Adem brit támaszpontjától. Líbia ezért még december közepén felmondta a támase- pontszenzódéseket és határidőben állapodott meg az érdekelt nyugati kormányokkal a kiürítésről. Alig néhány nappal e tárgyalások megindulása előtt összeesküvést leplezitek le Líbiában, jeléül annak, hogy az érdekeltek nem szívesen mondanak le ottani előjogaikról. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ez az elvetélt összeesküvés éppen ellenkező hatást ért el. Ahelyett, hogy megfélemlítette volna Líbiát, talán még ösztönözte is a forradalom vezetőit, hogy szövetségeseket keresve szorosabbra fűzzék kapcsolataikat Egyiptommal és Szudánnal Természetesen Líbiának, mint jelentős olajtermelő országnak, bizonyos óvatossággal — és éberséggel — kell haladnia a nyugat felé vezető „hidak” felégetésében is. Ebből a szempontból figyelemre méltó taktikára vall, hagy az ismert amerikai—francia ellentétek közepette igényt tart a Párizsnak feladott fegyverrendelések teljesítésére.' A Reuter szerint a meghívás a „fiatal «• igen vonzó”, Leila Khaled kisasszonytól érkezett, aki a nyáron társaival együtt Da- maszkuszban kényszeritett leszállásra egy amerikai repülőgépet. (MTI) MINDENESETRE a líbiai vezetés önbizalmára és az ország helyzetének kiegyensúlyozottságára vall, hogy most, január közepén — több hónapi óvatos titoktartás után — nyilvánosságra hozták az ország új vezetőinek teljes névsorát. (sp) Peking óvóhelyeket ás Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Peking Váci utcáján, a Zsen- minlun a szokottnál is nagyobb a mozgás, a zsúfoltság és a zaj. Az emberek leszorulnak az úttestre, mert a járdát földhalmazok borítják. Mindenütt ugyanaz a kép: a házak bejárata elé gyékényt, vagy vásznat erősítettek, hogy ne lehessen betekinteni, odabentről pedig egymás után bukkannak ki az emberek, vállukon botra erősített lengő kosárral. Itt-ott az is látható, amint az udvaron ásnak a Zsenminlu lakói. A házak oldalához támaszkodva vasbeton elemek sorakoznak. Az ásás nem korlátozódik az udvarokra: szorgalmas munkazaj szűrődik ki az áruházak spanyolfallal eltakart részéből. Bármerre jár az ember, Pe- kingben, mindenütt láthatja a frissen kihordott föld halmait Hogy min fáradoznak a pekingiek, arról hivatalosan egy szót sem közöltek a kínai hatóságok. De az október 1-i nemzeti ünnepre kiadott jelszavak sorában a 22. így hangzott: „Világ népei, egyesüljetek és szálljatok szembe az imperializmus és a szociálimperializmus bármely agresszív háborújával, különösen az olyan háborúval, amelyben atomfegyvereket vetnek be. Ha ilyen háború tör ki, a világ népeinek forradalmi háborúval kell felszámolniuk az agresszív háborút és az előkészületeket most rögtön meg kell tenni.” Ez — a kínai vezető lapok közös újévi vezércikke szerint — Mao elnök új utasítása volt. Az újévi maoi-utasítást aktivisták milliói terjesztik egész Kínában. Peking — óvóhelyeket ás. Legalábbis egyöntetűen így vélik a kínai fővárosban élő külföldiek. S ha olyan megfigyelő nem akad, aki meg tudná mondani, miféle tényleges veszély fenyegeti Peklnget, abban mindenki egyetért: az ásó milliókat könnyebben meg lehet győzni valamiféle háborús fenyegetés realitásáról; könnyebb elfogadtatni a fegyelem megszilárdítását, a kulturális forradalom .viharait követő konszolidációt, amely a korábbi időszakban „élen járt forradalmárok” súlyának bizonyos csökkenésével jár, és könnyebb megértetni a katonai vezetők nagyobb súlyát az országirányító testületekben. Könnyebb indokolni, miért van szükség a párt központosított vezetőségének erősítésére, és könnyebb vidékre irányítani a városi lakosság jelentős százalékát. A munka októberben kezdődött meg. Nem sokkal később a pekingi diplomáciai képviseleteket értesítették, hogy ideiglenesen nem látogatható néhány, a városközponttól távoleső kirándulóhely. (MTI)
