Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-11 / 287. szám
Értünk harcoltak Á Dicsőség Rend lovagja Szovjet katonák emlékeznek „Értünk harcoltak. Szovjet katonák,, narcosok, tiszthelyettesek, tisztek és tábornokok. Ok idézik emlékeiket, harcaikat, melyet hazánk, megyénk felszabadításáért folytattak. A rvöGítAi) kérésére megküldték visszaemlékezéseiket. Szívesen, s hálánk melegével adjuk közre.” Második napja támadunk Budapest alatt. A hitleristák fő védelmi vonalát már áttörtük. Az ellenség kétségbeesetten védekezik. December 6- tói kezdve a támadás üteme észrevehetően felgyorsult. A mi 46. gárda páncélosbrigádunk, mint addig is, a 9. gárda gépesített hadtest első vonalában folytatta előnyomulását. Néhány gép volt mellérendelve a 49., az önálló gárda nenézpáncélos ezredből. A gárdaalakulatok gyors bekerítő manővereinek, és ellenállhatatlan rohamának köszönhetően Nagykökényest rövid idő alatt felszabadítottuk. Egyetlen hitleristának sem sikerült egérutat nyernie: többségük elpusztult, aki élve maradt — fogságba esett. S íme, a páncélosok előtt máris újabb fasiszta ellenállási góc: Erdőtarcsa. Ehhez a községhez éjszaka értünk el. És itt meglehetősen szokatlan dolog történt. A brigád élen haladó osztaga megállapította, hogy a község házaiban mit sem sejtve pihen az ellenség. Pável Abramov hadnagy páncélos százada, a gépeken géppisztolyé® deszant alakulattal, mint a szélvihar, keresztül- száguldott Erdőtarcsán, menet közben tüzelve, és kiért, Nagy- uzsához. Utána — csönd. A brigád élcsapata és a lőerők közti távolság ekkor mintegy három Kilométernyi lehetett. És úgy alakult, hogy az ellenség észbekapott, és visszatért Erdőtarcsára, a nemrég elhagyott ütegekhez, önjáró lövegekhez. S amikor a faluhoz értek a brigád többi egységei, a hitleristák a község északnyugati határában felgyújtottak egy szénakazlat. A tűz a terepet mintegy másfél kilométeres körzetben jól megvilágította. A fasiszták heves tüzet nyitottak. Kigyulladt egy tank, néhány ember megsebesült. S ekkor gyilkos összecsapás kezdődött az ellenség és az „ISZ” nehézpáncélosok között. Az egység egyik tankjában volt Nyikoláj Pivovárov törzs- őrmester, a Dicsőség Érdemrend kétszeres kitüntetettje. A lövegparancsnok a két nap folyamán nem először vetette magát egyenlőtlen tűzpárbaj- ba az ellenséggel. Három páncélelhárító löveget elpusztított, és kilőtte a tüzérségi megfigyelőt egy herédi üzem kéményén. A nehézpáncélosok kemény páncélja, és nagykaliberű ágyúja segített neki és társainak sikeresen megoldani a feladatukat. Kilövés villant a templom körzetében. Pivovárov észrevett egy német önjáró löveget. Lövedéke hatalmasat csattant a tank tornyán, majd meg- pördülve tovasüvöltött. A törzsőrmester a következő pillanatban már küldte is a választ: páncéltörő lövedéket a hitlerista önjáró löveg alvázába. Feltáncoltak a lángnyelvek, megvilágítva a másik ro- hamlöveget is. A fasiszták hátrálni kezdtek, szöktek volna minél messzebbre előbbi tüzelőállásuktól. De elérte őket is a többi rabló sorsa. Deszántunk elnyújtott, harsány'' „hurrá”-ja hallatszott keletről. Felzárkóztak az élen haladó tankokhoz , s valamennyien együtt Erdőtarcsa felé törtek. Az éjszakai harc lakott településen — nehéz dolog. Nagy a veszélye annak, hogy tüzűnkkel saját egységeinket is eltalálhatjuk. Ilyen körülmények között a páncélosok vezető gépészei szívesebben folyamodnak egy nem kevésbé kegyetlen fegyverhez — a lánctalpakhoz. Pivovárov „ISZ”-e tíz • megrakott gépkocsit, hét vontatót és két aknavetőt taposott szét. Az ellenség gyalogsága nem viselte el a gyors, együttes erővel rámért csapást. Futott az Erdőtarcsától délnyugatra levő mezőnek. De a felgyúj tott szénakazal még mindig meglehetősen nagy területet bevilágított. A menekülő katonákat és tiszteket mintha nagyító alatt láttuk volna. A lövegparancsnok rettenetes izgalmában egyre mondogatta: „Tévedés, nem menekültök!” — és a géppuskasorozatokkal kaszálta őket. Legalább harminc hitleristát elpusztított. Ekkor Erdőtarcsától északra, egy magaslatról ellenséges légelhárító ágyúkból kezdtek lőni a falura. Irányzóik jól látták a mi páncélos egységeinket, amelyeket élesen kirajzolt a még mindig égő szénakazal. Pivovárov tankja megrázkódott és a jobb oldalára billent. A német 88 milliméteres lövedék telibetalálta a hajtóművet. A páncélos óriás mozdulatlanná dermedt. Nyikoláj fogcsikorgatva fordított egyet az ágyún. A tankparancsnok világítórakétával „kereste” a körzetet, ahonnan a légelhárító ágyúk tüzeltek. A másodperc egy tört részére valami megvillant a bozótban. A törzsőrmester odapörkölt három repeszgrá- nátot. December 7-én, amíg a páncélost javították, a tankparancsnok elment gyönyörködni munkája eredményében: két légelhárító ágyú feküdt az oldalán, mint egy rakás ócskavas, hét ellenséges tüzér, a kiszolgáló állomány tagjai, hevert jobbra, balra. Estére Pivovárov és bajtár- sai eggyéolvadtak a támadó csapatok acéláradatával. És még jó ideig ezen a harckocsin irtották a gyűlölt ellenséget. A Nagy Honvédő Háború befejezése előtt néhány nappal Pivovárov törzsőrmester a Dicsőség Rend lovagja lett. Ugyanis, harmadszor is megkapta ezt a katonai kitüntetést. Mégpedig a Herédért és Erdőtarcsáért vívott csatáért. D. F- I.oza, a Szovjetunió Hőse Űttörőmozgalom Fá!yáza! A magyar társadalmi élet legfiatalabb erőteljes hajtása, az úttörőmozgalom 1946 tavaszán bontotta ki zászlaját. A gazdag programot nyújtó úttörőszervezeteket a gyermekek hamar megkedvelték, a szervezet tagjainak száma néhány hónap alatt ezrekkel gyarapodott. Az elmúlt huszonöt év alatt nagyon sok kiváló munkás, kitűnő pedagógus, katonatiszt, orvos, mérnök, közgazdász, fogász, neves tudós és művész kapta hivatása első indítékait, szilárd egyénisége első elemeit a mozgalomban, s ezért ma is szívesen és szeretettel emlékezik a vidám, örömteli, hasznos úttörő-foglalkozásokra. Az úttörőmozgalom az eltelt negyedszázadban rendkívüli értékkel gazdagította a forradalmi ifjúsági mozgalom történetét és a magyar pedagógiát. Éppen ezért a Hazafias Népfront megyei elnöksége, #a KÜSZ Nógrád megyei bizottsága, *a megyei művelődésügyi osztály és Pedagógus szakszervezet Nógrád megyei Bizottsága, az áldozatos munkát végző úttörővezetők és az úttörők iránti tiszteletből, a társadalom és a későbbi korok iránt érzett felelősségből erkölcsi kötelességének tartja, hogy összegyűjtse és feldolgozza az úttörő- mozgalom első nagyszerű időszakának megnyilvánulásait, eredményeit, hatását. E társadalmi kötelességet teljesítve, az úttörőmozgalom negyed- százados évfordulójának tiszteletére a Hazafias Népfront megyei elnöksége, a KISZ Nógrád megyei bizottsága, a megyei művelődés- ügyi osztály és a Pedagógus-szakszervezet Nógrád megyei Bizottsága pályázatot hirdet az úttörőszervezetek történetének feldolgozására. a pályázatok tematikailag felölelhetik egy földrajzi terület — járás, város, község úttörőszervezeteinek vagy egy úttörőcsapat huszonöt éves, esetleg rövidebb időszakot bemutató történetét; az úttörőszervezetek tevékenységi területeinek — tanulmányi, szakköri, sport.-, kulturális, táborozási, társadalmi munka, vezetőképzés stb. 25 éves történetét: a salgótarjáni úttörőház történetét* a megyei vezetőképző táborozás történetét. A pályázaton bárki részt vehet, aki a felsorolt területen rendelkezésre álló tényeket, adatokat képes kellő történelmi és pedagógiai szemlélettel feldolgozni. A legjobb pályamunkákat díjazzák. Egy első, két második, három harmadik díjat adnak ki, négyezer, kétezer-ötszáz, valamint ezer forint értékben. A kiemelkedő ta nulmányokat a megyei múzeumi szervezet gyűjteményes kötetben jelenteti meg. A nem díjazható, de használhátó forrásanyagokat tartalmazó pályamunkákat a megyei múzeumi szervezet megvásárolja. A pályamunkákat 1970. november 1-ig kell jeligésen beküldeni KISZ Nógrád megyei bizottságára, » 1 Táppénzesek és orvosok Idén jobban vigyáztak egészségükre a nógrádiak. Legalábbis ezt mutatják azok az adatok, amelyek szerint a körzeti orvosok betegforgalma a tavalyihoz képest az idei első félévben csökkent Nem így a táppénzes állományban levők száma, ebből a szempontból megyénk — a többi ipari megyével egyetemben — igencsak előkelő helyet foglal el. S ha már a táppénzesekről esik szó, a felülvizsgáló főorvosokról sem szabad elfeledkezni. Köztudott ugyanis a felülvizsgáló főorvosok leterheltsége, s az is köztudott, hogy ezen egyelőre nem lehet segíteni. Az erős elfoglaltság csökkentésére születtek ugyan intézkedések, ezeknek eredménye azonban csekély. A felülvizsgáló főorvosi pálya, sajnos, nem tartozik a „divatos” orvosi pályák közé, csakúgy, mint az üzemorvosi, vagy akár röntgenorvosi munka. Felülvizsgáló főorvosi állásokat több alkalommal meghirdetett már a megye, jelentkező azonban nem akadt. így hát a főorvosi hálózat növelése mindeddig meddő törekvés maradt. A felülvizsgáló főorvosi állásoktól való vonakodás országos jelenség, önmagában még nem indokolja a megye kiemelkedően magas táppénzes állományát. (1969 első félévében a megyei táppénzes százalék 7,2, az 1968 első félévihez képest 0,2 százalékkal magasabb. Az országos átlag 5,2 százalék.) A magas táppénzes állományra részben magyarázatul szolgál a szénbányászat visszafejlesztése. Az idevonatkozó kormányhatározat értelmében ugyanis meggyorsult a föld alatti bányászok rokkantsági nyugdíjeljárása.' A bányászok inkább a táppénzt választják, mivel ennek összege magasabb. Különösen a közvetlenül felszámolás előtt álló Madách az NDK-ban A közelmúltban — mint arról híreink között is beszámoltunk — „Az ember tragédiája és a németek” címmel érdekes előadás hangzott el Balassagyarmaton, melyen az NDK nagykövetségének kulturális attaséja, Heintz Welkert is megjelent. Az előadás és a látogatás ténye a két nép egyre szorosabbra fűződő kulturális kapcsolatairól tanúskodik, s külön örömünkre szolgál, hogy ebből megyénk is kiveszi részét. Az attasé elmondotta, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban nagyra értékelik Madách művét, új felfogású előadására készülnek. De a Tragédia már a fasizmus idején is nagy látogatottságnak örvendett— egyébként a német nyelv volt az a kapu, melyen át Madách remeke utat tört a külföld felé —, mert a nézők a magyar költő halhatatlan, humanista végkicsengésű soraiból merítettek ösztönzést az elembertelenedő hitleri rémuralom fenyegetésével szemben. Hangosító berendezés a megyei tanácsnak A megyei tanács, a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalattól a napokban megrendelte a nagytanácsterem és az ebédlő hangosító berendezéssel való felszerelését, ami révén elérhető, hogy a tanácskozások valamennyi résztvevője kifogástalanul hallhassa az előadó hangját. A teremhangosítás, a tartalék berendezésekkel együtt mintegy százezer forintba kerül. A szerelés rövidesen megkezdődik és a berendezést még ebben az évben átadják rendeltetésének. bányaüzemeknél magas a táppénzes állomány. A táppénzes százalék alakulásában nagy része van a női foglalkoztatottság emelésének is. Tekintélyes a veszélyeztetett terhesek száma, akik hosz- szú időn át táppénzes állományban maradnak. A megoldatlan gondok közé tartozik az üzemorvosi hálózat keresőképesség elbírálása is. Mivel üzemorvosi állásra szintén csak elvétve akad pályázó, a személyi ellátottság alapos kívánnivalókat hagy maga után. Ez az oka, hogy a keresőképesség elbírálását csak a Salgótarjáni Kohászati Üzemek üzemegészségügyi szolgálata végezheti. Az összes többi üzemegészségügyi szolgálat csak egynapos táppénzbe vételi joggal rendelkezik. A tapasztalatok egyébként azt jelzik, hogy a táppénzes állomány a főfoglalkozású üzem- I orvossal bíró üzemeknél sem csökkent. A táppénzbe vételi' jog kiterjesztésére lehetőség nyílik abban az esetben, ha az üzemorvos megszerezte a kellő gyakorlatot, s munkája alapján felruházható a joggal. A megyei egészségügyi osztály felülvizsgálta a tanácsi vállalatoknál az üzemorvosi rendelés megszervezésének szükségességét. A Textilipari Vállalat jobbágyi telepén és a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál egy-egy üzemorvosi órát engedélyeztek a vizsgálat eredménye alapján. A táppénzesek között továbbra is a „hagyományos” betegségek, így a mozgásszervi, a baleseti és a légúti megbetegedések viszik el a „pálmát”. A baleseti, a mozgás- szervi és az emésztőszervi betegségek az összes táppénzes betegségek 46 százalékát teszik ki. Időközönként rendkívüli felülvizsgálatokat ütemeznek be, s ilyen alkalmakkor különösen élesen felvetődik az egyes betegségeknél a megelőzés szükségessége. A gondozási munkát részben már megszervezték és bevezették, részben pedig jelenleg foglalkoznak vele. Sz. M. /WWV- ^A^-^WWWWWWWWWWWWWWWWV^WWWWWWWWY/WWWWWWNA/I/V/'VAAA/WNA/W' Hangverseny Nagybátonyban A nagybátonyi Állami Zeneiskola kisterenyei fiókintézete idei első növendékhangversenyét december tizenkettedikén, pénteken délután fél öt órai kezdettel rendezik meg Nagybátonyban A koncerten a központi iskola és a fiókintézet növendékei működnek közre. Ezen a hangversenyen mutatkoznak be az iskola újjászervezett, jelen tanévben beindult, Korcsok Ilona művésztanár által vezetett magánének tanszakának növendékei. A koncert bevételét, a hagyományoknak megfelelően a nagybátonyi Állami Zeneiskola a vietnami nép megsegítésére küldi el. 4 NÓGRÁD - 1969. december 11., csütörtök Az V. nevelésügyi kongresszus tém crból A művelődés iskolai és iskolán kívüli tényezőinek viszonyáról „A nevelés céltudatos, tervszerű és szervezett társadalmi , , tevékenység, amelynek ■ során a fejlettség magasabb fokán álló, a fejletlenebbet, annak közreműködésével úgy fejleszti, hogy az a társadalom javára mind eredményesebben tudjon élni és dolgozni.” A NEVELÉS FENTI DEFINÍCIÓJÁBAN megfogalmazottak megvalósítása az iskolai oktató-nevelő folyamatban evidensen biztosítottnak látszik. A fix tananyaghoz kapcsolódó ismeret, jártasság és készségrendszer kialakításáról, a tevékeny, alkotó, szocialista személyiség kiformálására irányuló adott feladat- rendszer hatékony teljesítéséhez a résztvevők számára kötelezően meghatározott időtartam, szervezeti keretek és formák állnak rendelkezésre. Azaz: bizonyos életkorig törvények kényszerítik a fiatalt arra, hogy alanya, többé- kevésbé aktív részese legyen a művelődési folyamatnak. A művelődés azonban sem vertikálisan, sem horizontálisan nem korlátozódik csupán az iskola területére, hiszen mellérendelten és időbeli fáziskülönbséggel a hatások tág rendszere áll rendelkezésre: olyan hatásoké, amelyek maguk hivatottak alanyaik körét mágnesként kialakítani. Márpedig a művelődési lehetőségek iskolai és iskolán kívüli szférája közül — kiegészítő ielievük miatt — egy sem nélkülözhető, különösen nem napjainkban. A társadalmi' viszonyok, a tudomány és technika rohamos fejlődése közismerten alapjában veszélyezteti jelenlegi oktatási rendszerünket, hiszen az oktatás tartalmának legfixebb pontja — a tantervi anyag — állandó újraértékelésre szorul. Az Iskola adta művelődési alapnak ez az állandó újraértékelése azonban (már csak a nyomdai munkálatok időigénye miatt is) lehetetlen, tehát a termelésbe lépő fiatal ismereteit, adott szakágú szakmai műveltségét illetően úgynevezett fáziskésésbe kérül. Vagy kerülhet, ha az iskolai és iskolán kívüli nevelési tényezők — tömegkommunikációs eszközök, színházi előadások, hangverseny, szakkör, klub stb. — optimális összehangolásával nem épül fel köréje egy komplex művelődési folyamat. KÉRDÉS, HOGY AZ EMLÍTETT népművelési formák, módszerek, hatások, hogyan építhetők be az iskolai oktató-nevelő folyamatba, illetve, hogy a iskola szervezeti keretei és formái, hogyan tágíthatok az előbbi lehetőségek felhasználása Irányába. Kettőzött jelentőségű ez a probléma, hiszen azon túl, hogy a népművelés e két területe együttesen már alkalmas a jelenlegi társadalmitechnikai fejlettséghez kellő szaktudás, erkölcs, műveltség kialakítására; ezek a fiatalok adják megfelelő kontaktus esetén a látogatók, hallgatók, nézők jelentős hányadát, vagy tesznek kapcsolat hiányában adódó távolmaradásukkal sikertelenné nemes kezdeményezéseket. Biztosítani kell tehát, hogy a tanulmányi idő alatt a fiatal nemhogy ne szakadjon el a népművelés egyéb területeitől, hanem éppen itt alakítassa- nak ki igényei műveltsége kiegészítésére. Az igények felébresztése azonban a megoldásnak csak első fokát jelentheti. Kielégítésükre csak abban az esetben van lehetőség, ha a népművelés, iskolán kívüli eszközeinek és módszereinek mozgékony rugalmasságát kihasználva, beépül az iskola életébe. A tanuló fiatal számára a kötelezően előírt tananyag elsajátítása. mint legfőbb cél. a?t jelenti, hogy csak akkor kapcsolódik be bármilyen nem iskolai tevékenységbe, ha az érdeklődési körébe tartozó, praktikusan felhasználható. Ugyanezen elsődleges cél figyelembevételével — paradox módon — maguk a pedagógusok is igen gyakran elzárkóznak az állandó kontaktus kiépítésétől. Egyik oldalon megfogalmazódik a tanuló fiatallal szemben egy, műveltsége gazdagítását célzó követelmény, mely a művelődés folyamatát elvontan, misztifikáltan veszi számba. Másik oldalon ugyanezen követelményt kielégítendő egyedi alkalmak felhasználása meg nem értésre talál. Egyfelől nevelési célként jelentkezik az iskolában a cselekvő, alkotó,, öntevékeny személyiség kialakítása: az életre felkészítés: másfelől az iskola bezárja diákjait a maga öntörvényű világába, megpróbálkozván az egész látszatának felkeltésével. Milyen alapról kell elindulnunk ahhoz, hogy gazdag és hatékony kapcsolat alakuljon ki az iskola és a művelődés egyéb formáit, eszközeit, lehetőségeit falaik közé fogadó népművelési intézmények között? Hol kezdjük el a két terület között emelkedő — bár napjainkban egyre hézagosabb — falak végleges lebontását? Hogyan tehető mindkét fél és a társadalom számára nyereségessé a harmonikus együttműködés? A probléma megoldására irányuló kölcsönös hajlamnak. amely a cél- és feladat- rendszerek egybeesése miatt nyilvánvalóan létezik, a népművelési intézmények kezdeményezésével kell tevékeny-. séggé formálódnia. Fel kell mérni az iskola tantervi anyagában meglevő igényeket! Meg kell vizsgálni a felmért Igények kielégítésére alkalmas optimális lehetőségeket, figyelembe véve azt, hogy a kiegészítve orientáló művelődési formák, eszközök, módszerek melyike használható az iskolai formák, keretek között és melyek felhasználásáért kell az iskolának kilépnie falai közül! Vulgarizálva a probléma megoldásához vezető lehetőséget: bele «kell építeni az iskolai tanmenetbe a művelődési intézmények iskolákkal megfelelően összehangolt programját, és a művelődési intézményeknek a tanmenetek ismeretében kell felépíteni programjukat! AZ ELMÉLET vonatkozásában e kívánalmak már nyitott kapukat döngetnek. A gyakorlati megvalósításról ez korántsem mondható el, bár a tendenciák biztatóak. És kell is, hogy így legyen, hiszen ideális és reális céljaink ösz- szefüggésének, illetve egymástól való távolságának jelenlegi összemérése is azt bizonyítja: a gyorsuló időben születő szocialista ember kiformálásához hosszú úton nagyokat kell lépnünk. Végh Miklós
