Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

AZ OLVASÓK Válaszol: a Magyar Államvasutak Igazgatósága Intézkedtünk ••• lapunk október 15-i szá­mában Egyenlő mércével cím­mel megírtuk a mátramind- szenti termelőszövetkezet pa­naszát, amelyre az államva­sutak‘igazgatóságától az aláb­bi tájékoztatást kaptuk: „A mátramindszenti tsz pa­naszában foglaltakat megvizs­gáltuk. Megállapítottuk, hogy az Állatforgalmi Vállalat X. 3-án táviratilag rendelt Kis- terenye állomáson 3 darab, emeletes, élőállat-szállító ko­csit Olaszország rendeltetésű birkák elszállításához. A Ma­gyar Vasúti Árudíjszabás I. 21. cikk. 1. § a következőket írja elő »A vasút a 7. cikk szerint megrendelt kocsi ki­állításának időpontjáról, ha a kiállítás Időpontját a kocsi­megrendelés átvételekor nem közölte, a megrendelőt a kiál­lítás előtt legalább három órá­val távbeszélőn, ennek hiá­nyában küldönccel értesíti«. Az Allatforgami Vállalat azonban a táviratban nem közölte, hogy ki lesz a be­rakó. A mátramindszenti tsz az állatok kiterelése előtt nem érdeklődött az állomáson, ami­nek a következménye volt ez­után, hogy a bárányokat csak részben tudták berakni. No­vember 6-án a reggeli órák­ban egy kocsi állt az állo­máson rendelkezésre, amelyet beraktak és a 13. órában fel­adtak, a második kocsi a 14. órában érkezett és a berakás után a 16. órában rakva visz- szaadták a vasútnak, míg a harmadik kocsit csak 7-én, a 15. órában tudtuk kiállítani, amit a 16. órában adtak visz- sza megrakva. Megállaprításunk szerint az állatok napközben ténylege­sen a réten legeltek, de éj­szakára a kisterenyei termelő- szövetkezet által rendelkezés­re bocsátott karámban voltak egy őr felügyelete mellett, és a helybeli tsz által adott ke­vés takarmánnyal. Export élő küldeményeknél különös gondot - fordítunk a kocsik időben való kiállításá­ra. Jelen esetben a feladó Ál­latforgalmi Vállalat nem je­lölte meg a berakót, így nem tudtuk azt előzetesen értesí­teni. Ha ennek eleget tudtunk volna tenni, és akár műszaki okok miatt is nem tudjuk a kocsikat kiállítani, a felelős­ség bennünket terhelne. A jövőre nézve intézked­tünk, hogy az időben és meg­felelő módon megrendelt ex­port élőállat-szállító kocsik kiállításra kerüljenek. Magyar Államvasutak Igazgatósága. III. Forgalmi Osztály.” , • Tág fogalom! A Néphadsereg c. hetilap 47-es szamában van egy cikk, melynek címe: Divat a katoriaing és a de­rékszíj.” Mellette egy fotó, melyen egy hölgyike gomb nélküli katona- ingben és egy derékszíjjal a dere­kán, Éva anyánkon is túltéve mu­togatja magát. A cikkíró szerint ez valahol Nyugaton divat. Hu-cut egy írás, mert nem szól arról, hogy hol divat ez. Szerintem ki kellett volna hangsúlyozni az or­szágot, várost és azt a bizonyos helyet, ahol esetleg ő ezt látta. Mert azt elhiszem, hogy a nők kö­rében divat a miniszoknya, mert ezt sokan viselik. A héten volt nálunk a nénikém, aki 8*7 éves és itt büszkélkedett kalapjával, ame­lyen kb. egy kilogramm gyümölcs és kötegnyi különböző madártoll virított. Nagyon büszke rá a Lujza néni, én azonban mégsem hiszem, hogy ebből divat lesz. Elhiszem vi­szont azt, hogy azon lapjaink pél- dányszáma emelkedni fog, me­lyekben minél több az ilyen fotó. Mert miért vegyen az ifjúság drá­ga, párizsi magazinokat, melyben a nók úgy ahogy vannak, mikor ezt olcsón megkaphatják itthon. Előre nevetem, hogy mi lesz itt majd ilyen képek nyomán. Lá­tunk egy csomó nőt uniformisba frészben, csak imitt-amott valami rajtuk) és hadseregünk vagy dísz­magyarra, vagy frakkviseletre lesz kénytelen áttérni. Ehhez kívánok sok sikert, hogy nálunk ez mi­nél később valósuljon meg. Mező Sándor Salgótarján A vizsgálat megindult November 22-én Erdőkürt, a peremközség című összeál­lításunkban megírtuk többek között a vízműtársulás okoz­ta jelenlegi gondokat. Írá­sunkban a járási tanács ille­tékeseit hívtuk segítségül, hogy ne legyen többé kényes kérdés Erdőkürtön a víz em­lítése. A Pásztói járási Ta­nács VB elnökétől kapott tá­jékoztatás alapján közölhet­jük, hogy: Az „Erdőkürti napon” a vízmű társulással kapcsolat­ban felvetett problémák ki­vizsgálását elrendelték. A já­rási tanács illetékes szakigaz­gatási szerve a kivizsgálást e hó 15-ig elvégzi, tájékoz­tatót küld lapunknak, melyre mi is ezen a helyen visszaté­rünk. Megvette már az e hetit? Ha megvette, akkor megállapít­hatja, hogy a múlt hetinél kisebb. Már lehet, hogy a nyeremény nem lesz kisebb, de maga a lottószel­vény kisebb. Meg akarom nyug­tatni önöket, hogy nincs semmi baj, nyugtalanságra nincs ok és ne hallgassanak Nyugatra, hiszen ezzel egy újabb csapást mértünk rájuk. Ugyanis a Lottóigazgató­ság most jött rá, hogy mechaniz­mus van, amiért ő még semmit nem tett. Kiszámították, hogy az eddigi lottószelvény előállítási költsége magas viszont ők sem akarják deficittel zárni az évet. Továbbá haladni kell a korral is, hiszen ma már a mini a divat. Tá­mogatni kell az OFOTÉRT-ot is, mert most már a gyengébb sze­műeknek új szemüveg kell, ha el akarják olvasni a hátlapon levő szöveget. Én eddig is sokalltam azért a kis vacak papírért a 3,30-cat és ké­rem, hogy vigyék le az árát leg­alább 3-ra, hiszen ezért is legalább egy kilónyi papírt lehet venni és a lottóval sem értem eddig sokat, és még több mint felét vissza is kell küldenem minden héten. Arra a megállapításra jutottam végül mégis, hogy amit megtaka­rítanak a kisebb formátumon, azt az összeget a nyereményalap eme­lésére fordítják! (Én nem hiszem, hogy normális vagyok!) M. S. Salgótarján Hétezerszer — ki kicsoda ? NEVEK. Thor Heyerdahl, Jevgenyij Jevtusenko, Major Tamás. Julius Nyerere, Tal- cott Parsons, Rákosi Mátyás, Mikisz Theodorakisz — nép­rajztudós és világutazó, költő, színész, államfő, szociológus, politikus, zeneszerző. Hétezer név az újsághasábokon tombo­ló névforgatagból, a rádiók híradásaiban elhangzó ese­mények szereplői közül, a képernyőn fölbukkanó arcok tulajdonosainak táborából. Az információ áradásának korát éljük, a világ minden pontján történik valami, s a történé­sek nevekhez, személyekhez kötődnek. Ki kicsoda, kér­dezzük sűrűn, a hírek s ne­vek hallatán. Valós, s egyre nagyobb igényt elégít ki te­hát az a vaskos kötet, melyet a Kossuth Könyvkiadó bocsá­tott közre, címül is a kérdést választva: Ki kicsoda? Kicsoda Tyitov? Természe­tesen űrhajós. Vagy mégsem? Hiszen a magyarországi szov­jet nagykövetet is Tyitovnak hívják. Mikor születtek, mit tettek addig, míg nevük a hí­rekbe került? Kíváncsiság? Természetesen az is. Am nemcsak az. Információéhség is. Többet tudni, ismerni, el­igazodni. Tény: az informá­cióéhséget a közéleti érdeklő­dés növekedése termeli ki. Közönyös emberek nem tö­rődnek sem a világ, sem szű- kebb pátriájuk dolgaival, eseményeinek szereplőivel. Ha így nézzük, a magyar nyel­ven először — s a szocialis­ta országok közül is nálunk elsőként — megjelentetett ilyen természetű mű önmagá­ban is eredmény. Hétezer névről szóltunk. Kö­zülük mintegy 1300 név viselő­je hazánk fia. Sok? A kérdéssel máris a szerkesztőket — Fo­nó György né és Kis Tamás — foglalkoztató gondok sűrűjé­be vágtunk. Mert az világos elv, hogy csakis élő szemé­lyiségekről nyújt felvilágosí­tást a kézikönyv. Ezen belül azonban mi legyen az arány? Hol vonható meg a határ a szükséges és fölösleges között? Teljességre törekedni képte­lenség, minél többet nyújtani kötelesség, mi legyen tehát a mérce? Nehéz kérdések, s a szerkesztők becsületére válik, hogy túlnyomó többségében helyes feleletet adnak, termé­szetesen a művel, a műben. Ami a kiindulópontot, az 1300 magyar személyiség szerepel­tetését illeti: nem sok. Tük­rözője annak a furcsa hely­zetnek. hogy sok esetben töb­bet tudtunk távoli országok egyik vagy másik politikusá­ról, közéleti személyiségéről, tudósáról, mint azokról, akik hazánk határai között élnek. Brigitte Bardot, Sophia Lo­ren neve hallatán aligha kell felütni a könyvet, hacsak szü­letési évszámukért nem... Ám az olaszországi párthar­cokról szóló hírek olvasása­kor rpvid keresés után máris tudjuk, hogy Lelio Basso vagy Bernardo Mattarella ki­csoda. Mint ahogy a hazai hí­rek szereplőiről is gyorsan megtudhatjuk a legszüksege­sebbeket, azt például, hogy Mátrai-Góttwald Gyula, az Iparterv főmérnöke miért ka­pott kétszer Kossuth-díjat, melyek Mikus Sándor szob­rászművész legfőbb alkotásai, mikor lett a közgazdaság- tudományok doktora Timár Mátyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese. Az elmondot­takból következik, hogy a Ki kicsoda? nem értékelést nyújt, hanem adatokat, tényeket kö­zöl. Lehetőleg a legfrissebbe­ket is, 1969. július 31-ig bezá­rólag. Ami a hazai könyv­kiadási és nyomdai „átfutási időt” tekintve önmagában sem kicsiség. Friss adatokkal szolgáló, a lehetőségek szerint teljes ké­pet adó kötetet sikerült tehát produkálnia a kiadónak. Mi az, ami kritikát érdemel? A szép kötés, a mutatós nyom­dai munka értékét csökkentő sajtóhibák, főként évszámok esetében. Jó néhány esetben a főbb művek hosszas felsoro­lása, ami nem ilyen termé­szetű munka feladata. A kö­vetkezetlenség, amellyel egye­seknél eltekintettek a művek említésétől, miközben mások­nál túlzott bőkezűséggel ad­ták erre a helyet. ÜTTÖRÖ vállalkozáshoz mérten: kis hibák. Az olvasó­val feledteti a mű hasznossá­ga. A szerkesztőkkel ne fe­ledtesse. Mert a Ki kicsoda? minden bizonnyal könyvsiker lesz. Tehát: készülhetnek az újabb, javított, bővített ki­adásra. <m) A tóim ácsiak köszöneté OrBm az iskolában. t Egyik nap mondta osztály- főnökünk, hogy televíziót kap az iskolánk. Nagyon vártuk a napot. Mikor elérkezett, úttö­rőruhában gyülekeztünk. Tíz órakor jött egy néni és két bácsi. Elhozták a Salgótarjáni Kohászati Üzemek ajándékát, a gyönyörű Favorit televíziót. Az ünnepélyes átadás után virággal és dalokkal kedves­kedtünk a vendégeknek. Azóta már néztük is a föld­rajz órát. Nagyon szépen meg­köszönjük, hogy a Kohászati Üzemek szocialista brigádjá­nak segítségével jobban tanul­hatunk. — Írja Paulinyi Já­nos V. osztályos tanuló Tol­mácsról. • Folytatódik a köszönet, a Tolmácsi Általános Iskola igazgatója: Mogyoró Imre, és Gyuricza Ferencné szakszerve­zeti bizalmi írja a következő sorokat: — örömünk a tv átadása óta nem csökkent. Az átadáskor elhangzott kedves szavak, az azóta kitűnően működő ké­szülék csak fokozta az üzem önzetlen dolgozói iránti tiszte­letünket. Meglepetésként ha­tott, hogy a távol* Salgótarjáni Kohászati Üzemek öntudatos dolgozói szükségesnek érezték a tolmácsi gyerekek megaján­dékozását, Ez az összefogás, a baráti együttérzés nagyszerű példája. A tv, mint a modem pe­dagógia egyik alapvető eszkö­ze, korlátlan lehetőséget nyújt a nevelés terén. Az azóta el­telt adások éreztetik pozitív hatásukat. Reméljük, hogy a tv az elkövetkezendő években sikeresebbé, eredményekben gazdagabbá teszi munkánkat. Külön köszönetünket fejez­zük ki Márton Tibomé, Koschléder Lászó és Szálai István elvtársaknak, akik úgy jöttek hozzánk, mintha vala­mennyi tanulónk édesanyja vagy édesapja lenne. Télapó-est Karancskesziben December 6-án rendezte meg a Karancskeszi Általános Iskola és a szülő! munkaközösség az alsó ta­gozatosok részére a gyermekek ál­tal oly régóta várt hagyományos mikulási ünnepséget. A művelődési ház nagytermé­ben szülők és tanulók töltötték meg a széksorokat, hogy meghall­gassák a kis szereplőket, akik szín­padra lépve versekkel, énekkel és bábjelenettel köszöntötték a Tél­apót. A nagy bundás, puttonyos Tél­apó felolvasta könyvéből, hogy mit kifogásol a gyermekek viselkedé­sében, de megemlékezett arról is, amiért dicséretet érdemeltek. S kiosztotta köztük a magával ho­zott ajándékot. Majd jó magavise­letre és szorgalmas tanulásra buz­dítva Őket távozott, hogy jövőre is­mét visszatérjen. " SZ. E. KINEK JÄR IDEIGLENES ES KINEK ÖZVEGYI NYUGDÍJ? B. L. olvasónk anyja nevében írt levelet, közli, hogy amíg más hasonló korú, nyugdíjkorhatárt be nem töltött özvegyasszony egy év ■ után is kapja az özvegyi nyugdíjat, addig ezt anyjától egy év után megvonták. Az özvegyi nyugdíj mint tudjuk, ideiglenes vagy állan­dó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a férj halálától számí­tott egy évig, az állandó üzvegyi nyugdíj egy éven túl is jár. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj azt a feleséget illeti meg, akinek férje öregségi vagy rokkantsági nyugdíjasként halt meg, vagy haláláig a rokkantsági teljes vagy résznyug­díjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy üzemi baleset, illetve foglalkozási betegség következtében halt meg, függetlenül attól, hogy az özvegy hány éves, milyen &■/ egészségi állapota, és hány gyermeke van. Az előbb ismer­tetett feltételekkel az állandó özvegyi nyugdíjra az a fe­leség jogosult, aki férjének halálakor rokkant vagy leg­alább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gon doskodik, illetve akinek férje üzemi baleset következtében halt meg. Olvasónk édesanyja, mint írja, nem töltötte be a nyug­díjkorhatárt, tehát nincs 55 éves. Azt azonban elmulasz­totta megírni, hogy az előbb ismertetett egyéb feltételeknek mennyiben felel meg. Amennyiben anyja nincs is 55 éves de két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondos­kodik, vagy férje üzemi baleset következtében halt meg, il­letve édesanyja férjének halálakor rokkant volt, akkor eg\ év után is megilleti anyját az 'özvegyi nyugdíj. Ellenkező esetben azonban nem. Olvasónk levelében azt írja, hogy anyja beteg, és olyan nagyfokú az egészségromlása, hogy szinte teljesen munkaképtelen. Ez már Indok lehet az ál­landó özvegyi nyugdíj megállapítására, ha azt orvosi bizott­ság is megállapítja. Ezért azt tanácsoljuk olvasónknak forduljon a munkaképesség-csökkenést véleményező orvos, bizottsághoz. A jogszabály ugyanis azt mondja, hogy az ál­landó özvegyi nyugdíjra jogosultság szempontjából az a feleség (özvegy nő) minősül rokkantnak, aki egészségrom­lás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében legalább V3 részben munkaképtelen. EGYETEMI TANULMÁNYOK IDEJÉN IS FENNÁLL AZ ELTARTÁSI KÖTELEZETTSÉG? N. J. olvasónk írja. hogy tudomása szerint a gyermek 16. életévének betöltéséig köteles fizetni a tartásdíjat. Két gyermek eltartásáról gondoskodik, aki elvált feleségevei él közös háztartásban. Legutóbb azt hallotta, hogy a gyermek továbbtanulása esetén még az egyetemi tanulmányi idejére is kell fizetnie a tartásdijat. — Kérdezi: milyen rendelke­zés szabályozza a továbbtanulókra vonatkozó tartási köte­lezettséget? A Legfelsőbb Bíróság XXIX. számú polgári elvi dön­tése a családjogi jogszabályokra figyelemmel ismét kihang­súlyozza, hogy a kiskorú gyermekek tartásdíjra való jogo­sultsága a 16. életév betöltése után is fennáll a továbbtanu­lás esetén. Olvasónk levelével együtt a szerkesztőségbe több kérés érkezett, hogy a munkaképes nagykorú gyermek tanulmá­nyainak folytatása esetén milyen feltételek mellett és mi­lyen mértékben követelhet tartást. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a gyermek nagy­korúságának elérése után is jogosult a tartásra mindaddig, amíg a szükséges tanulmányait folytatja. A társadalmi fej­lődés szempontjából ugyanis kívánatos és indokolt, hogy a társadalom tagjai minél műveltebbek legyenek, minél ma­gasabb képzettséget szerezzenek*meg. Akik tehát korábbi tanulmányaik eredményeként alkalmasak a főiskolai, egye­temi végzettség megszerzésére, azok azt meg is szerezzék. A továbbtanuláshoz fűződő egyéni érdek összhangban áll a társadalom érdekével. Természetes, hogy az ilyen magas fokú tanulmányok folytatása a gyermekre is kötelezettséget ró. Köteles a tőle elvárható legjobb eredménnyel végezni az iskolát, hogy kiérdemelje a jogszabályban biztosított kedvezményeket. A társadalmi ösztöndíj lehetőségeit is ki kell használni. követelhet-e tartást a gyermek, ha közben HOSSZ ABB IDEIG MŰNKABAN ÁLLT. ES AZT KŐVETŐEN kíván főiskolai, egyetemi tanulmányokat FOLYTATNI? Erre is van állásfoglalás. Ilyenkor az összes körülmé­nyek mérlegelésével kell állást foglalni a bíróságnak abban a kérdésben, hogy a szülőtől elvárható-e, vagy pedig meg­kívánható-e, hogy a gyermek a továbbképzést esti vagy le­velező tagozaton folytassa. Az elvi döntés azt is kimondja, hogy a szülő a mun­kaképes nagykorú gyermeket nem köteles tartani, ha a gyermek a továbbtanulásra alkalmatlan vagy a tartásra nem méltó. Akkor sem köteles a szülő tartani a tanulmá­nyokat folytató munkaképes nagykorú gyermekét, ha ezál­tal a szülő a saját szükséges tartását vagy a kiskorú gyer­mekének tartását veszélyeztetné. A szónál szebb... Szóvá kell fenni! Mindenki előtt ismeretes az a tény, hogy a legszebb szó­nál, rábeszélésnél is többet ér a példamutatás. Sajnos, ezt a kállói egészségügyi dolgozók nem tették magukévá, mert a november 30-án megrendezett véradáson a falu egyetlen egészségügyi dolgozója sem adott vért. így aztán nem le­het csodálkozni, ha még min­dig nem elég eredménnyel (bár a tavalyihoz viszonyítva emelkedés van) végződött a véradás Kállón. Szerencsére az egészségügyi dolgozók helyett kitűntek sze­mélyes példamutatással a ta­nács vezetői, alkalmazottai, a tsz vezetőiből néhányan, a pedagógusok és a lelkipásztor Is. örvendetes, hogy azért so­kan megértették, átérezték a véradás fontosságát; egyszerű tsz-dolgozók, fejkendős néni­kék, bácsikák, .akadt még egy 67 esztendős néni is, aki vért adott. (Sok közömbös fiatal követhetné példájukat). So­kaknál nem talált süket fü­lekre Győri Illés Gyula ver­séből a beteg édesanya kö­nyörgése: „Ments meg, ments meg, kislányom van, barna hajú, csöpp, szelíd, . Vár a férjem, vár a család, Élnem kell, jaj, ki segít?!’’, amelyet az általános iskolai tanulók adtak elő tsz-össze- jövetelen, szülői értekezleten, s a hangosbemondóba is. És sokaknak a szívébe markolt ahogyan a kis Erika kérdez­gette meghatóan panaszos gyermekhangján apukáját; „Hol van anyu? Apu mondd már?! — Mikor hozza a vonat? ...” örömmel tölt el az a tu­dat bennünket, véradókat: egy kicsit hozzájárultunk ahhoz, hogy egy-egy beteg édesanya, édesapa vagy kisgyermek gyógyultan utazhassák haza, mert visszaadta családjának az ismeretlen véradók vére. S ezekhez az emberekhez tar­tozni felemelő érzés! Sz. K. kétszeres véradó, Kálié NÖCRÁO - 1969. december II-, csütörtök 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents