Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

V:t<5ra boes'í^uV Anyagmozgatás munkaerö-gazdalkodös A rekonstrukció nem oldotta meg! Az anyagmozgatás — anyag, félkész- és késztermék — ki­hatásai és problémái népgaz­daságunkban közismertek. E cikkben nem az országosan ismert és számos fórumon tárgyalt általános problémái­val kívánok foglalkozni, ha­nem azzal, hogy nálunk mi a helyzet A balesetek melegágya. Elöljáróban néhány olyan körülményt szeretnék bemu­tatni, amely e kérdést gyá­runkban az országos átlagnál is nagyobb mértékben teszi jelentőssé. Évenként sok száz millió forint értékű félkész és készárut mozgatunk meg, amelyek roppant érzékenyek a szállításira. Ebből következik, hogy az anyagmozgatás ná­lunk egyúttal a selejt, az üvegtörés jelentős forrása is. Az anyagi károknál is na­gyobb mértékben esik latba az a körülmény, hogy ez a mun­katerület mindenütt, így gyá­runkban is, igen balesetveszé­lyes. Ebben az évben, az ösz- szes baleseteknek mintegy 40 százaléka az anyag- és áru­mozgatással kapcsolatban ke­letkezett. Az előbb említett problémák megoldását nehezítik a gyár adottságai is. Beépítettségi fo­lia csaknem 90 százalék, emi­att az anyagmozgatás rendkí­vül szűk utakon, területeken történik. Ehhez járul még, hogy évek óta folyt, és jelen­leg is folyik a rekonstrukció, s ez megkívánja, hogy a szű­kös utakat és területeket sokszor az építők rendelkezé­sére bocsássuk. A probléma átfogó jelentő­ségére mind az Üvegipari Mű­vek, mind gyárunk vezetősége számos intézkedést tett az anyagmozgatás korszerűsítése, gépesítése érdekében. Ezeknek egy része a rekonstrukció ke­retében már megvalósult, más része a műszaki fejlesz­tési terv alapján készül. A rekonstrukció során a tókésektől örökölt rozoga fa­barakkok helyén modern üze­mi épületeket, keverőházakat, hutacsamokokat, feldolgozó üzemet építettünk, korszerű, szociális létesítményekkel. E modem épületek tervezésekor mindig fontos feladatunknak tartottuk az anyagmozgatás korszerűsítését. Korszerű technológia — termelékenyebb munka Példáuj keveroházat építet­tünk, ahonnan az anyagot a hutákba futódaru viszi. Ugyancsak futódaru szállítja a kemencék fölé a keverőház- han előállított alapanyagot — önürítős edényben. Ez utób­bi művelet automatikusan tor-, ténik. Az anyag a bunkerbe kerül.* Az olvasztókemencék­ben történő adagolást pedig mechanikus működési adago­ló végzi. E berendezés auto­matikus vezérlését pedig az üvegszintmérő műszer látja el. Műszaki dolgozóink 1965- ben javasolták az értékes, fi­nom üvegáru feldolgozási technológiájának korszerűsíté­sét. Ennek lényege az volt, hogy a feldolgozó üzemekben — korongos csiszolda, finom- csiszolda, mérőhengerüzem stb. — az egyes munkafolyamato­kat technológiai sorrendben, végtelen szalagok mellé tele­pítsük. Bevezetésével jelentős eredményeket értünk el: csök­kent az értékes finomáruk se- lejtje, rövidültek a szállítási utak, csaknem 15 százalékkal termelékenyebben dolgoznak az ide beosztott szakmunká­sok. A rekonstrukció során 1967-ben majdnem 30 millió forintból építettük fel az előbb említett feldolgozó üze­meket. ahol az ismertetett technológiát alkalmaztuk. A feldolgozó üzemek egyes részlegei között a félkész árut tálcás, kocsis módszerrel to­vábbítjuk és a közeljövőben- teljesen megszüntetjük az üvegáru szállítóládákban (úgynevezett trógokban) tör­ténő szállítását. Jelenleg sze­relés alatt van, és még ebben az évben megvalósul az a konvejerpálya, amely a fel­dolgozó üzemben készregyár- tott üvegárukat továbbítja a feldolgozó üzem egyes részle­gei és a készáruraktár kö­zött. E függőpályás rendszer megépítése igen jelentős, mert nagy területen oldja meg a gépesített áruszállítást, ily módon jelentősen csökkenti a szállítási költségeket. Konvejersor — egymillióért \ A konvejerpálya műszaki szempontból is jelentős, mert nemcsak a vízszintes irányú szállítást oldja meg, hanem a feldolgozó üzem és a készáru­raktár különböző szintjei kö­zött függőlegesen is továbbítja az üvegárut. Az előbb emlí­tett berendezés megvalósítá­sára csaknem egymillió fo­rintot forditunk. Nemcsak a feldolgozó üze­mekben, hanem a hutákban is igyekeztünk gépesíteni, kor­szerűsíteni az áruszállítást. Műszaki dolgozóink elképzelé­sei alapján a III-as és IV-es kádkemencén mechanikus mű­ködtetésű árukiszedő és' áru­szállító szerkezeteket, szalago­kat létesítettünk. Az anyagmozgatásban je­lentős helyet foglal el a kész­áruk elszállítása. Üzemünket naponta 10—12 vagon készáru hagyja el. Ennek meggyorsítá­sára kikísérleteztük és beve­zettük a különböző palack­áruknál a rakodólappal, illet­ve a rekeszekben történő szállítást. Az a tény, hogy a vagonok megrakása jelenleg fedett helyen történik, jelen­tős mértékben szolgálja a szállításnál dolgozó munká­saink egészségvédelmét. Emellett a tevékenységet meg­könnyítette az a gépi szer­kezet, amelynek segítségével a teherautóra emeljük a konti- nereket. A felsorolt intézkedések je­lentősen hozzájárultak a mun­ka termelékenységének eme­léséhez, csökkentették a ter­melési és árumozgatási selej- tet és mindezek tükröződnek a nyereségben. Ehhez még csak annyit: 1967—68 és 69-es évek­ben évenként csaknem 8—10 millió forinttal növeltük a nyereséget és ennyit terve­zünk 1970-re is. Bármilyen kedvezőek is az elmúlt években elért ered­mények, tisztán kell látnunk a jövő feladatait, amelyek az anyagmozgatásnál is igen je­lentősek. Ezek között említjük a hutacsamokokban az áru­szállító pályák, mechanikus pályák, konvejersorok uralko­dóvá tételét, a kézi árubehor- dás és áruelhordás minimális­ra való csökkentését. A re­konstrukció befejezése és az Olivotto gyártmányú kehely­gyártó automata üzemeltetésé­nek megoldása után jelentős feladat az automatán gyártott termékek szalagszerű feldol­gozása és csomagolása. To­vább folytatjuk a gyár doboz­üzemének fejlesztését, ’ mini­málisra csökkentjük a kész­áruraktárban az áruk kézzel történő továbbítását, e célra több emelővillás targoncát ál­lítunk be, vagy ennél jobb megoldást keresünk. Korsze­rűsítjük egyes termékeink technológiai folyamatait, olyan módszereket dolgozunk ki, amelyekkel megrövidítjük az áruszállítás útjait, csökkentjük azok munkafolyamatait. Ezt szolgálja a vendéglői hitelesí­tett üvegáruknál bevezetett új technológia, amelynek révén a szállítási utakat egyötödére csökkentjük. A felsoroltakból is látható, hogy több eredményes intéz­kedés és fejlesztés ellenére sem tudtuk megoldani az anyagmozgatással kapcsolatos problémákat. Jelenleg is csaknem 300 fő foglalkozik még mindig anyagmozgatással. Minden egyes anyagmozgatás­sal foglalkozó — nem termelő munkát végző — dolgozó át­irányítása termelő munka­körbe, évenként és személyen­ként 70 ezer forinttal növelné gyárunk termelését, ugyanak­kor jelentősen csökkentené az üvegtörésből eredő veszteséget is. Magas a fluktuáció Indokolja az anyagmozgatói létszám csökkentését és ter­melő munkahelyekre való át­irányítását az is, hogy e terü­leten igen magas a fluktuáció, és az ebből adódó termelés­kiesés. Következetesen arra törekszünk, hogy az anyag- mozgatássá! kapcsolatos el­képzeléseinket következetesen végrehajtsuk. Erre ösztönöz bennünket az a tény, hogy ebben az esztendőben munka­erő hiányában csaknem 100 termelő helyet nem tudtunk betölteni. A gazdaságosság mellett messzemenően figyelembe vesszük dolgozóink egészségé­nek védelmét. Ez is indokolja az anyagmozgatói létszám csökkentését, mert az anyag- és árumozgatás gyárunkban is a balesetveszélyes kategóriába tartozik. Míg az anyagmozga­tók létszáma a gyári összlét- számhoz viszonyítva „csak” 12 százalék, az anyagmozgatással kapcsolatos balesetek aránya viszont 40 százalékot tesz lei. Varga Gyula a Salgótarjáni öblösüveggyár igazgatója Nógrádsápi tanulságok (11.) A <1 (Intés joga a tasroké A nógrádsápi termelőszövet­kezet új vezetőinek, Pekári Lászlónak. Uhlár Józsefnek az volt az első ténykedésük, hogy a tagokhoz fordultak: segítsenek a hibák kijavításá­ban. A nézsai, a legéndi, a nógrádsápi férfiakhoz, asz- szonyokhoz szóltak, akiknek többsége szívesen és sokat dolgozik a közösben, ha ér­telmét látja a munkának. Azt kérték, a tulajdonoshoz mél­tó felelősségérzettel dolgoz­zanak, vállaljanak részt a kö­zös ügyek rendezésében. Közöny, vagy tájékozatlanság ? Az új termelőszövetkezeti törvény csak megerősíti, hogy a termelőszövetkezet gazdája a tagság. Ebből következik, hogy a tagok összessége, a közgyűlés hivatott arra, hogy döntsön minden olyan lénye­ges kérdésben, amely a közös gazdálkodást, a tagok életkö­rülményeit érinti. A közgyű­lés kizárólagos joga az is, hogy megválassza a szövetke­zet vezetőségét, elnökét, el­nökhelyettesét és visszahívja őket, ha azok elveszítették a tagok bizalmát. Helyes dön­tés azonban csak akkor szü­lethet, ha a tagokat időben tájékoztatják az eredmények­ről, s mindazokról a problé­mákról is, amelyek a közös gazdaságot érintik. A Május 1. Termelőszövet­kezetben sem az okozott gon­dot, hogy megvonták a tagok­tól a véleménynyilvánítás le­hetőségét, a döntés jogát. A közgyűléseket éppúgy, mint a vezetőségi üléseket, rendsze­resen megtartották. A tanács­kozások előkészítése, a tag­ság tájékoztatása körül azon­ban nem volt minden rend- 1 ben. így aztán a közgyűlése­ken — az egész évi gazdál­kodást meghatározó tervtár­gyaláson is — érdektelen, kö­zömbös maradt a tagok több­sége. Sajnos, hasonló tapasz­talatokkal szolgáltak azok a közgyűlések is, amelyeket a közelmúltban, a rendkívül bo­nyolult helyzet tisztázására hívtak össze a szövetkezetben. A tagok hosszú órákon át hallgatták a népi ellenőrzés, az ügyészségi vizsgálat tapasz­talatait, a szabálytalanságok és a törvénysértések sorát. Mégsem döntöttek az elnök, az elnökhelyettes sorsáról. Ezért azonban semmiképpen sem lehet egyértelműen elma­rasztalni a termelőszövetkezet tagságát. Közülük többen azon nyomban szóvá tették: miért nem tájékoztatták őket már korábban ezekről a gon­dokról, bajokról? Ha a tagok csak a közgyűlésen ismerik „meg a való helyzetet, rendkívül ne­héz hozzászólniok, helyes vé­leményt alkotniok. Még ennél is nagyobb dolog azonban a jövőre vonatkozó, hasznos ja­vaslatokat tenni. Az ilyen köz­gyűlések csak a zavart növe­lik. Mint ahogy a nógrádsápi szövetkezet több tagjában is kétségek merültek fel: való­ban helytállóak a vádak, vagy talán személyi bosszú üldözi a vezetőket? A jogok és a kötelesség A termelőszövetkezeti tör­vény a legszélesebb demokra­tizmust biztosítja a szövetke­zet tagjainak. Tudtuk, hoz­zájárulásuk nélkül nem tör­ténhet fontos, lényeges válto­zás a gazdálkodásban, a szö­vetkezet belső életében. A szövetkezeti demokráciának azonban nemcsak jogokat je­lent. A törvény a felelősség­gel is számol. Azzal, hogy a tagok kötelességüknek tartsák, bele is szóljanak a szövetke­zet dolgaiba. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha rendsze­res,' reális információt kap­nak arról, hogyan is haladnak a szövetkezet ügyei. De kik tájékoztassák a , ta­gokat a szövetkezet dolgairól? Nyilván azok, akik leginkább Összefogással épül A Balassagyarmati járási Tanács Végrehajtó Bizottsága ez év júliusában tárgyalta meg a Szanda helyzetével fog­lalkozó jelentést, a község helyzetét, problémáit. Az egyik végrehajtó bizottsági határozat sürgős feladatként jelölte meg egy új kultúrház építésének megkezdését. Mi a helyzet most, majd­nem egy fél év múlva? Jelenleg a művelődési ház lábazati magasságig kész, s a felmenő falak építése is megkezdődött. Az építkezés­nél nagy segítséget nyújtott a helyi termelőszövetkezet, mely nemcsak a szükséges te­tőanyagot biztosította, ha­nem gondoskodik a mintegy hatvan férőhelyes klubszoba bebútorozásáról — azzal a feltétellel, hogy azt a kultúr­ház időnként rendelkezésére bocsátja. Az építkezéshez szükséges kőanyag nagy részét a Nógrádkövesdi Kőbánya biztosította, a szállításnál a honvédség nyújtott jelentős segítséget. S hogy a kép tel­jes legyen, nem szabad elfe­ledkezni magukról 'a szandai- akról sem, akik társadalmi munkában ásták ki az épület fő falainak alapját. ismerik azt, a szövetkezet ve­zetői. Csakhogy Nógrádsápon éppen a szövetkezet vezetői — az elnökhelyettes, a főkönyve­lő, az elnök — voltak azok, akik kompromittálták magu­kat. Ebből következik, hogy az ő érdekük az volt, „ügyeske­déseikből” minél kevesebbet tudjon meg a tagság. Nyil­vánvaló, hogy hallgattak, ameddig lehetett! A szövetkezet választott ve­zetősége, az ellenőrző bizott­ság még mindig jelezhetett volna, hogy baj van. Hogy miért nem tette? Egyszerűen azért, mert nem tudott mit jelenteni, hiszen nem látták ál az egyre bonyolultabb gaz­dasági, pénzügyi és anyagke­zelési munkákat. Nem vé­geztek ellenőrzéseket a szö­vetkezetben így állhatott elő aztán az a helyzet, hogy a ta­gok többen is hitetlenül csó­válták fejüket, amikor a fő­könyvelő, az elnökhelyettes üzelmeiről, az elnök felelőssé­géről esett szó a közgyűlésen. Amikor pedig az elnök és az elnökhelyettes sorsáról titkos szavazással kellett volna dön­teni, sokan otthagyták a ta­nácskozást. Hosszas" huzavona után, csak az utolsó közgyűlé­sen bocsátották el az elnök- helyettest, s járultak hozzá az elnök távozásához. Demokratikus légkört A pártszervezet, a szövetke­zet új vezetői mindezekből nyilván levonják a megfelelő következtetéseket. A sok ten­nivaló közepette is gondosan ügyelnek arra, hogy biztassák, bátorítsák felelősségteljes munkájukban a választott ve­zetőket, az ellenőrző bizottság tagjait. Hiszen a választott vezetők, a bizottságok jelentik azokat a láncszemeket, ame­lyek összekapcsolják a szövet­kezet első számú vezetőit a tagokkal, a szövetkezet gaz­dáival. A kommunisták, a vezetők nyilván most az évek csatá­jától, a. vitáktól sem riadnak vissza annak érdekében, hogy helyes képet kapjanak a ta­gok, a szövetkezet helyzetéiül, saját maguk szerepéről, a nyílt véleménycserék, viták szükségességéről. Nagyon fon­tos ez most Nógrádsápon. Hi­szen, ha sikerül kialakítaniok a valóban demokratikus lég­kört, a közös munka, a közös gazdálkodás iránti felelősség- érzettel mondják, el vélemé­nyüket a tagok. S ez az őszin­te véleménynyilvánítás, a szor­galmas munka, a rend, az eredmények záloga a nógrád­sápi Május 1. Tsz-ben. Vincze Istvánná Következik: ERŐSÍTENI AZ ÖNÁLLÓSÁGOT Balassagyarmat, a Szontágh Pál utcai Kun Béla-lakótelep. Az OTP-akcióban épülő lakótelep jelenleg is bővül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents