Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

Értünk harcoltak Gazdag zsákmány-Szovjet katonák emlékeznek „Értünk harcoltak. Szovjet katonái, narcosok uszthelyet- lesek tisztek ét tábornokok. Ok idézik emlékeiket, harcai­kat, melyet hazánk, megyénk leiszabaílitásáért folytattak. A NOGUAí) kérésére megküldték visszaemlékezéseiket. Szívesen. ‘ hálánk melegével adjuk közre. ” Az ellenség megkísérelte, hogy • tartalékait hátulról elő- redobia a front első vonalá­ba. Ezt nem engedhettük meg. ezért a támadást éjsza­ka is folytattuk. Éjszaka, amikor általában a németek nem szívesen liarcoltak. Támadásunk nehéz körül­mények között folytatódott. Az ellenség az utakat és hi­dakat aláaknázta. Görcsösen kapaszkodott minden rögbe. A tankakadályokat a tüzér­ség és az önjáró ütegek tü- zével fedezték. Gyakran alvad­tak utunkba náncélgránátas árkok is. A sötét éjszaka és a sűrű köd akadályozta tá- nékozódásunkat. De a páncélos brigádok ilyen feltételek között is 10 kilométernyit nyomultak elő­re az éjszaka. A 46. gárda Dáncélos brigád elfoglalta Vamyarcot. E település elfog­lalásáért vívott harcokban ön- feláldozóan és leleményesen tevékenykedett az A. M. Szcserbany százados parancs­noksága alá tartozó páncélos század. A sötét éjszakában egvsége Vanvarc előtt nehe­zen járható, mocsaras terüle­ten verekedte át magát, és a védekező ellenség oldalába került. Be sem várva, hogy a bri­gád többi erői beérjék. a század vakmerőén bietört a faluba, és elpusztította az el­lenség tüzelőállásait. A vil­lámgyors csapás pánikot kel­tett a fasisztákban, és sorsá­ra hagwa két tüzérségi üte­get. tankokat és önjáró lö- vegeket. Bércéi felé mene­kültek. Üldözés közben a század további 14 löveget. és 18. lövedélikel megrakott gépkocsit pusztított el. Kibontakoztatva a táma­dást. a 6. gárda páncélos had­sereg december 6-ra elérte Bércéi—Csevár vonalát. A következő napon úiabb 25 kilométert nyomult előre. lünk elérni őket. Telefonkap­csolat pedig szóba sem jöhe­tett. Csupán a törzs egv tisztje, megfelelően biztosí­tott páncélkocsiba ülve. volt képes éjszaka eljuttatni pa­rancsomat rendeltetési helyé­re. Időközben délkeleti irány­ból. közvetlen irányításom­mal a második csapást mér­ték Vácra a 20. gárda pán­célos brigád erői. a megerő­sített 6 gárda gépesített lö­vészbrigád segítségével. A rádión keresztül, valamivel az észak felől mért csapás előtt vezetett támadás meg­tévesztette az ellenséget és arra késztette. hogv minden figyelmét és ereiét a délke­lét felől rázúduló roham visszaverésére összpontosítsa. Vác északi része éppen ezért meggyengült. A Váctól északra tevé­kenykedő páncélos brigádok három kilométerre a város­tól. december 8-án gyülekez­tek. Alig nirkadt. meghatároz­tuk a roham és támpontok irányát, a brigádok elszánt támadásija lendültek. Tüzér­ségi előkészítés nélkül roha­moztunk. hogy meglepiük az ellenséget. A hatás nem ma­radt el. A fasisztákat telje­sen váratlanul érte a táma­dás. Vácra elsőként a 3. század, és a 21. gárda páncélos bri­gád tört be. Sz. E. Lobacsov vezérőrnagy parancsnoksága alatt Erről a vitéz parancs­nokról feltétlen ejteni kell néhány elismerő mondatot. A középtermetű, erős test­alkatú férfit mintha külön­leges megrendelésre páncé­losnak teremtették volna. A nvílt. orosz karakterű, ke­rek arcú, külsőleg örökké nyu­godt sőt kissé flegmatikus Lobacsov a harcban mindig keménvs“gef és ha+árngattsá­got tanúsított. Kíméletlen volt az etiené11* aUnnypacc) szem­ben és nagylelkű az iránt, aki letette a fegyvert. Ezút­tal is magabiztosan vezette elsöprő rohamra páncélos- brigádját. Az ellenség, amelv ebből az irányból nem szá­mított támadásra megzai n rodott janikba esett, s el- dobálv i) fegyverzetét rende­zetlen menekülésben keresett menedéket: Lobacsov egvsé­ge igen sok foglyot eitett. Időközben délkelet felől a 20. páncélos és a 6 motoros lövészgárda brigád is a város­ba ért. s befejezte a fasiszta garnizon szétverését anélkül, hogy említésre méltó veszte­séget szenvedett volna. A két brigádból mindössze nyol­cán sehesültek mee. azok is könnyebben, s egységüknél maradtak. Különösen tótűnt ebfcien a csatában P. 1. Csudakov törzs­őrmester. páncélos parancs­nok. elpusztítva két löveget. és két álcázott öniáró löve­get: A. A. Zajcev gárda fő­hadnagy. páncélos szakaszpa­rancsnok. aki páncélosaival óriási sebességgel a kikötő­höz rontott és zsákmányul eitett tizenkét, elszállításhoz előkészített 150 milliméteres löveget. Az ő ‘példáiét követ­ve P. Malinovszkij gárda al­hadnagy. páncélos parancs­nok. aki a partra haitott. tűz alá vett és elsüllyesztett egv fasiszta gyalogsággal zsúfolt kompot, és három csónakot. A Váeért vívott csatában az ellensée súlvos vesztesé­geket szenvedett. Tizenkét tankja, hét öniáró lövésé. 14 különböző kaliberű ágyú­ja. 18 aknavetője. 26 géppus­kája. 9 páncélkocsija. 45 gépkocsija pusztult et. Meg­halt. vagy megsebesült 543 katona és tiszt. Zsákmányul ejtettünk 18 különböző ka­liberű löveget. három öniáró löveget. tizenegy páncélozott járművet, hatvan gépkocsit tizenhét géppuskát, huszon­hét motorkerékpárt: foglvu' eltettünk 167 katonát és tisz tét. December 9-én reggel az 5. gárda páncélos hadtest a Budapest felé vezető útra hajtott. Rövid harc után el­foglalta Sződligetet és Felső­södéit. de elérve Alsógödöt megtorpant a tankakadálvak aknamezők előtt, és kínzó harcokba kezdett Budapestért. M. Szaveljev a Szovjetunió Hőse, páncélos vezérőrnagy Tea 5-től 9-ig Három srác állt az ajtóban. Három, kamaszkorú suhanc. A lányokat nézték. Az egyik felvilágosított: ma nincs buli, nincs Winter. Télapó-est van. Télapó-est, és egy jót röhö­gött. Jöjjön a jövő héten — mondta. Lekéstem a buliról, az öt­órai teáról. A kíváncsiság űzött az öblösüveggyári kul- túrotthonba. Érdekelt, válto- zott-e a kép a legutóbbi „szeánsz” óta. Vannak-e 13 éves lányok? Eljöttek-e azok a középiskolások, akiket az intézmény igazgatója magá­hoz rendelt? Vajon újra azo­kat látnám, akiket múltkor? * Egy héttel ezelőtt a rendőr­ség is megjelent az ötórai te­án. Miért? Nyilván nem a beatzene miatt. Nem amiatt, hogy megfigyeljék ki, hogyan táncol. Nem azok miatt a fiatalok miatt, akik szórakoz­ni, táncolni akarnak. Minden hét szerdáján dél­után 5-től 9-ig „zsongás” van az öblösüveggyári kultúrott- nonban. Ötórai tea. Fiatalok találkoznak Salgótarjánból és a környékről. Amatőr tánc­zenekar, a Winter legénysége diktálja itt az ütemet négy órán át. Négy órán át pereg­nek a beatszámokat, s a zene Ózi, hajtja a táncolókat. Kor­bácsolja a lányok és fiúk ér­zékeit. Mindig telt ház van. Telt ház és félhomályban énekel a gitáros. A társaság vegyes. Megtaláljuk itt a 12 éves kislányt és a 30 éves fér­fit is. Kis „csajok”, akik ta­pasztalni jönnek, öreg „vadá­szok”, akik már mindent tud­nak. „Menő csajok”, „menő reiek”. Edzett, tapasztalt fic­kók. Nagyon is tapasztalt fic­kók. .. * Állj meg a terem sarkában, és figyelj. Figyeld a tánc, az ismerkedés íratlan törvényeit. Azokat a törvényeket, ame­lyeket egy szűk réteg, egy törzs­gárda diktál. A szimpatizán­sok, a „befutottak”, akik ural­ják a mezőnyt. A nagyhajúak, az ápolatlan, koszos külsejű fickók, akik alkalmi szerelés­ben tették tiszteletüket. Akik­re rácsodálkoznak az „újon­cok”. Ök viszik a prímet. Négy órán át az van, amit ők akarnak. Ök azok, akik ha megtetszik egy. lány, azonnal rászállnak. Nincs ellenkezés, nincs duma. Nos, miattuk ér­kezett a rendőrség. Értük, a törzsgárdáért. Közülük nem egynek a nevével találkozott már e sorok írója a tárgyaló­teremben. Innen került ki a legutóbbi két Salgótarjánban történt rablótámadás négy tettese is. Csavargó, munka­kerülő is akad köztük bő­ven. Tarjániak és idevándo­rolt jómadarak. Hogy, hogy nem, itt találkoznak az öt­órai teán. Itt találkozott az a két lány is, aki Budapestről jött. Az egyik 15, a másik 17 éves. „Csak úgy eljöttek ott­honról.” Pár hete eljöttek otthonról ugyanúgy, mint az a fiatalember, aki Szolnokról érkezett munkát keresni. Már két hete munkát keresett. So­rolhatnánk tovább a „jó pél­dákat”, a csavargók neveit Salgótarjánból és a környék­ről is. * Félreértés ne essék, nem a Wlníer-zenekar ellen szólunk. Az együttes sok bolyongás után, végre otthont kapott a kultúrotthonban. Nem egyszer elmondták, szeretnének levál­ni erről az úgynevezett „törzsgárdáról” és nem adják a nevüket cégérül. Igazuk van. Ök nem szűrhetik meg a közönséget. A pénztáros «em. aki szerdánként a pénzt kezeli — a bevétel sem kö­zömbös — és nincs ideje el­lenőrizni, kinek mi van a fü­le mögött. * Ellenőrzés? Felnőttet nem találtunk. Egyetlen szülő volt a teremben, aki elkísérte gyermekét az ötórai teára No, nem is arról van szó hogy minden fiú és lány mel­lett ott álljon a mamája Legutóbb a tv-ben a „Szülők, nevelők egymás között” című műsorban, a bizalomról és az őszinteségről volt szó. Arról is többek között, hogy mikor lehet azt a bizonyos kapukul- csőt rábízni a fiatalra. Az el­lenőrzéskor több tucat fiú és lány igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy szülői enge­déllyel van-e jelen. Ha a szü­lőket megkérdeznénk, tudja-e hová jár a gyermeke, bizony igencsak elcsodálkozna. Biza­lom ide, bizalom oda, csak egyszer jönne el ide. Látná kiktől, mit tanul a gyermeke. Látná a szünet alatt a szerel­mespárokat a folyosón, halla­ná a vagányt, aki szünetben odaáll a lány elé: „akarsz-e smárolni?” S választ sem várva, indul most már kettes­ben az egyik sarok felé. Nem akarunk erkölcscsőszök len­ni, nem arról van szó, hogy ne csókolózzanak a fiatalok, arról sem, hogy romlottak a fiatalok. Hanem igenis arról, hogy megfelelő ellenőrzéssel meg kell szűrni ezt a társasá­got. Kirekeszteni azokat, akik­nek gátlástalan viselkedése átragad a többiekre is. Az ötórai tea hetenként szerdán, 5-től 9-ig tart. A bejáratnál felírat van: Vi­szontlátásra! Viszontlátásra a nagy hajú­ak, a piszkosak, a csavargók nélkül. Szokács László Soha nem volt nagy község Alsópetény. lakóinak száma most sem éri el az ezret. Azt tartják a faluban, hogy számukra két dátum a je­lentős: 1944, a község felsza­badulása és 1961, amikor villanyt kapott a község. Villany. Hogy mit jelent eav falu életében, azt az al- sópeténniek bizonyítják — tényekkel. — A változást ennek el­lenére ott kezdeném — mond­ja a községi tanács vb-elnöke — hogy itt sok minden meg­Alsopftényi változások változott. Kis községünkben mintegy száz új ház épült, valamennyi kétszobás, par­kettás. padlás szobákkal. Építettünk új iskolát, új óvo­dát. és bányászklubot. Kiala­kítottuk az orvosi és védő­női körzetet. Aztán a villany. A fénynél könnyebb az olva­sás A faluban ma már 375 újság- és folyóirat-előfizetőt tartunk nyilván. Minden ház­ban szól a rádió, összesen 225. A tévék száma 138. Az 1800 kötetes könyvtárnak is megvannak az olvasói. És ta­lán mégegy: a negyedszázad alatt tizenöt magasabb isko­lát végzett paraszt-, vagy bá- nyászoverek került ki a falu­ból. Van közöttjik katona­tiszt. állatorvos, gvóavszerész. pedagógus és agronómus. Az iskolát véazett ayerekek 50 százaléka tanul tovább éven­te. a többi szakmunkás lesz. Összegezve: ezt jelentette számunkra a villany, amit a felszabadulástól kaptunk. Az országos népművelési lron*erenc:a előtt Az elmélet és gyakorlat szembesítése így tehát a 6. gárda páncé­los hadseres? elérte az eléie kitűzött célt: elvágta a Buda­pesttől keletre, és északke­letre tevékenvkedő ellensé­ges csanatokat. Északról és észak-nyugatról elszigetelte azokat az ellenséges erőket, amelyek a fővárosba reked­ted!. December 7-én páncélos hadseregünk előnyös helyzet­be került ahhoz, hogv csa­pást mérhessen Vácra észak­ról déli iránvba. Vác az el­lenség hatalmas védelmi cso­mópontja volt a Dunakanyar­ban. közel Budapest előváro­saihoz. Ugyanakkor kedvező feltételek nvíltak a támadás továbbfejlesztése számára Csehszlovákia felé. Sahi irá­nyába. Ilyen körülmények között hadseregünknek, teliesítve a front parancsnokának pa­rancsát. két egymással ellen­kező égtél irányában kellett tevék envkednie: a 9. gárda gépesített hadtestnek észak­nyugat. az 5. gárda páncé­los hadtestnek dél. Vác—Bu­dapest irányába. December 7. második felé­ben a helyettesem. Lavri- nyenkó páncélos vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló 21. és 22. gárda páncélos brigá­dokat. ame'vek Váctól ie- lentősen északabbra tartóz­kodtak. dél felé kellett irá­nyítani. hogv lecsaoianak Vácra. De megfordítani eze­ket az egységeket nem volt könnvű. A távolság köztük és a törzs között akkora volt hogv a rendelezésünkre ál­ló rádióval képtelenek vol­KEZDJÜK egy kérdéssel. Milyen szerepet iatszanak a szakirodalmi folyóiratok Nóg- rád megve népművelőinek körében’ Egv nemrég vég­zett felmérés szerint a Nép­művelést népművelőink 95, a Könyvtárost 87. a Népmű­velési Értesítőt 58. a Népmű­velés Külföldön-t 12.5. a Népművelési Tájékoztatót 4 százalékuk olvassa A tár­sadalomtudományok iránti információ-igény Ugyancsak gvenee ezt ielzi a Valóság, a Társadalmi Szemle és a Világosság című folyóiratok „mérsékelt” olvasottsága. Népművelőink többsége egyéb­ként humán érdeklődésű, in­formációs iffcm-ilrot inkább a hetilapok (például Élet és Irodalom) cikkeiből elégítik ki. A természettudományos információ-isénv. amelvet a Delta, az Ég és Föld. az Élet és Tudomány nlvnsntu-*ga il­letőleg nemolvasottság je­1(^2 g-H ’"'d'tvon E megállapítások is alátá­masztják azt a negatív, de tárgyilagos kénét, amelv sze­rint népművelőink körében a szakirodalmi ismeretek fel­használása mcö^betősen vi­gasztalannak tűnik. Rasadiuk ki e folyóiratok, hetilanok közül ezúttal a Népművelési Értesítőt. s vizseáliuk meg szeműét, ha­tását a népművelők között. Becn'+ségünkre lesz ebben dr. Knrsni Károly. a folyói-et főszerkesztője, Andrássy Má­ria szerkesztő, a Népművelési Tntézet művészeti osztályá­nak munkatársa. Gacsó Lász­ló. a Népművelési Intézet in­formációs osztályának vezető­je és Gaschler Rezső, az in­tézet könyvtárosa, akik a Népművelési Értesítő Salgó­tarjánban megrendezett an­kétián jelen voltak. Néhány szót az Értesítőről. Jelenleg 600 példányban, ne­gyedévenként jelenik meg. 1970-re ezer előfizetőre szá­mítanak Napjainkban a nép­művelés esvetlon elméleti fo­lyóirata, e szerint legalább függetlenített népművelőink utitársának kellene lennie. A népművelés-tudomány bon­takozó kutatási módszerei­nek propagálásán és befolvá- solásán túl. az úgynevezett direkt metodikával is mind többet kíván foglalkozni a folvóirat. Bár szerzőgárdáig széles, körülbelül 40—50 szá­zaléka avakorló népművelő, s a hasábokon a vidék gond- iai is hangot kapnak! a Szom­bathelyen nemrég tartott an- kéton például két Nógrád megvei szerző. Berkes József és Nádházi Lain* ttása is élénk visszhangot keltett), a direkt metodika vonatkozásá­ban. s a gondok hátrább fel­tárásában még jócskán akad tennivalóba a Népművelési Értés1' főnek. Arról is sokat beszélünk, hogy a gazdaságirányítás új rendszere milyen új szituá­ciót teremt a népművelés szá­mára. E vonatkozásban első helyen említjük a népműve­lésben is a tudományosság iránti igényt! A. Sz. Fris: Kultúra és termelés című ta­nulmányában (Tudományos közlemények. Moszkva, 1967. 14. évf. MGBT. Fordította: Dr. Karsai Károly. Magyarul megjelent a Népművelés 1969. évi 1. és 3. számában) így ír: „A szocialista termelés kultú­rája mindenekelőtt a termelő­erők kultúrája. A szocializ­musban a tudományok közvet­len termelőerővé válnak (bizo­nyos mértékig a művészetek­re is vonatkozik ez). Ez a fo­lyamat nem merül ki abban, hogy a tudományos teljesít­mények közvetlenül, egyenes úton jutnak a termelésbe. A dolog másik oldala a tudo­mányoknak és a termelőknek áttétel nélküli egyesülése, a termelők műveltségi színvo­nalának mélyítése, szélesítése; fokozatos közelítés a kommu­nista munkás típusához... A szellemi kultúra és az anyagi értékeket létrehozó termelőte­vékenység kapcsolata nem csupán a kultúra teljesítmé­nyeinek a termelési folyama­tokba való egyenes bevitele útján realizálódik a szocializ­musban. A dolgozó szabad ide­jének egyre határozottabb tartalmává válik bekapcsoló­dásuk a kultúra magas szín­vonalú eredményeibe tudo­mányos és művészeti alkotó- tevékenységük kapcsán. Ily módon a szabad idő kultúrá­jának minősége szintén az anyagi értéket produkáló ter­melőmunka fejlődésének té­nyezőjeként szerepel.” Ha ez így van — márpedig az idé­zet igazságához aligha férhet kétség! —, akkor a népmű­velés tudományosságának szintjét is emelnünk kell. Térjünk vissza a népműve­lés elméleti folyóiratához, amely fontos szerepet tölt be az említett tudományosság igényének szolgálatában, éb­resztésében. A salgótarjáni ankét célja az Értesítő anya­gának és gyakorlati alkalma­zásának szembesítése volt. Hiszen a népművelés gyakor­latában mérhető le a publi­kált közlemények hatásossá­ga. Ha elmarad, vagy túl so­kat késik az írásművek „visz- szacsatolása”, azaz a gyakor­lati eredmény jelentkezése, akkor mielőbb meg kell talál­ni, s ki kell javítani a „lánc­ban” a hibát. A cikkünk be­vezetőiéként közölt olvasott­sági hiánvosságok feltétlenül elgondoikoztatók. További gond a folvóirat terjesztésé­nek megoldatlansága. Népművelőink körében az információ-igény felkeltése új munkastílus alakulását je­lentené, amely az új helyzet­ben nem késhet sokáig. Igaz, még nincs teljes elméletrend­szere a népművelésnek, de éppen ezért szükséges, hogy foglalkozzunk a tapasztalatok általánosításával. Ki-ki a ma­ga posztján törődjön vele! Népművelési gyakorlatunk­ban ma még a gyakorlat bi­zonytalansága sokszor elmé­leti tisztázatlanságot takar, S új munkastílust sürget. Egyetlen népművelő sem mondhat le az elméleti téte­lek ismeretéről, amely nélkül a művelődés programjának öszeállításában sem érlfet el tartós eredményt. Mindinkább szükség less; a környezet meg­figyelésére, a szociológiai, pszichológiai ismeretek és módszerek alkalmazására, a statisztikák értő olvasására, a vezetéssel összefüggő isme­retekre. Országos népművelé­si hálózat van kialakulóban, érezzük a képesítési rendelet, az egyetemi, főiskolai szak­képzés hatását, s a kutató­munkának, mint funkciónak megjelenése további eredmé­nyeket tartogat. Az I. orszá­gos népművelési konferencia lehetőséget nvúit egy eltelt periódus, fejlődési szakasz elemző vizsgálatához, az el­méleti kérdések tisztázásához, a gyakorlati folvamatok irá­nyának kijelöléséhez. A NÉPMŰVELÉSI Értesítő ankétia bizonyára jó folyamat elindítója volt megyénkben, a népművelés elmélet és gya­korlat kölcsönhatásában ma még létező hiányosságok fel­számolásának megindításá­ban. T. E. 4 NÚGRAD — 1969. december 7., vasárnap *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents