Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

Eredményeink nagyszerűek, a jövő még biztatóbb Huszonöt év szabadságban MA ÜNNEPLI felszabadulá­sának 25. évfordulóiét a rét­sági iárás. Az ünnep előtt kereste fel munkatársunk Czene Józsefet, a MSZMP Rétsági iárásj Bizottságának első titkárát, hogy nyilatkoz­zék az elmúlt 25 év eredmé­nyeiről, beszélten a iövő fel­adatairól. — Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy én beszéltek a rétsági iárás negyedszázados íeilődéséről. a iövő tervei­ről. Megtiszteltetés ez azért is számomra, mert nemré­gen kerültem a iárási nárt- bizottság élére. Arra töre­kedtem. hogy minél előbb megismerjem iárásunk múlt­ját. jelenét és iövőiét. A rétsági járást a felsza­badulás előtt az elmaradott mezőgazdaság jellemezte. Né­hány nagyobb földbirtok volt a járásban. a mezőgazdasá­gi művelésre a nagycsaládos forma volt a iellemző. 1944 lényeges változást hozott a rétsági járás mezőgazdaságá­ban. A mezőgazdaság terüle­tének — ami meghaladta a 77 ezer katasztrális holdat —. legnagyobb részén terme­lőszövetkezetek gazdálkodnak. Működik tárásunkban állami gazdaság. erdőgazdaság. A mezőgazdasági feilődés üte­mére jellemző, hogy a közös vagyon évről évre rohamosan fejlődik. Az 1963-as év csak­nem 174 millió forintiával szemben, az elmúlt évben ez az összeg 250 millió forintra növekedett. A tiszta vagvori ma már eléri a 174 millió forintot. Az egy tagra iutó évi jövedelem tavain több mint 14 ezer forint volt Je­lentősen növekedett a terme­lőszövetkezetek beruházása Is. Míg 1966-ban 30,4. tavalv már '56 millió forint volt. az idei beruházási összeg nedig meghaladja a 82 millió fo­rintot. A járás iparáról 1956-ig alig beszélhettünk. Még 1967- ben is csak három üzem és két kisipari termelőszövetke­zet működött járásunkban. Az elmúlt évek során a Romhá- nvi Cseréokálvhagyárat 51 millió forintos költséggel re­konstruálták. aminek eredmé­nyeképpen a munkaerő meg­duplázódott. Emelkedett a munkaerőlétszám a Tolmácsi Erdőkémiánál, a Felsőpeténvi Ásványbffvánál pedig a mű­szaki színvonal emelése. a termelékenység növelése a minőség iavítása volt a fel­adat. Az 1966-os iárási párt- értekezlet foglalkozott a iá­rás iparosításának szükséges­ségével. és állást foglalt be­dolgozó üzemek, üzemrészle­gek telepítése mellett. Fel­adatként határozta meg a pártértekezlet, hogy Diósie- nőn. Nagyorosziban és Rútsá­gon létesítsenek ipari üze­met. Azóta lényegesen meg­változott a járás arculata. Diósienőn 1968 novemberében csaknem 5 millió forintos be­ruházással a VILLTESZ lé­tesített úi üzemet, ahol 120 embert foglalkoztatnak. Ta­valy kezdte meg a terme­lést Nagyorosziban a FAVO­RIT Ktsz és Berkenyén a Paszományárugyár. Megkezd­te működését Rétságon a Pannónia Htsz. és Nógrád községben is egy htsz. A PARTÉRTEKEZLET ha­tározatának megfelelően. Rét­ságon kisebb ipari centrumot hozunk létre. Három üzemet telepítünk le. Megtörtént a szivattvúgvár ünnepélyes alapkőletétele, aminek beru­házási összege csaknem 15 millió forint. Megkezdődik a Glóbusz Nyomda rétsági te­lepének építése, amely a ter­vek szerint jövőre már ter­Aj! elmúlt évben kezdte meg működését Nagyorosziban a FAVORIT Ktsz. Cikkei országszerte keresettek. Az üzem­ben ma már 160 fő dolgozik, többségük nő A számos új létesítmény mellett most uj pedagóguslakást is építenek Rétságon (Koppány György felvételei) mel. összesen mintegy ezer fő számára biztosítunk Ú1 munkalehetőséget Érdemes szólni a iárás kommunális szolgáltatásáról is. Költségvetési gazdálkodás­ból tanácsi utak címén ebben az évben mintegy 3.7 millió forintot használunk fel. Ez az összeg jövőre növekszik maid. Az egészségügyi ellátás te­rületéről csupán rétsági pél­dát említek, ahol új gyer- mekszakorvosi és fogorvosi kör alakult. Nasv a feilődés a kulturális ellátásban is. Az egy általános iskolai tan­teremre iutó tanulók száma 3Í.6 fő. ami kedvezőbb, mint a megvei és az országos át­lag. A felszabadulás előtt csak 58. most 123 tanterem áll a gyermekek rendelkezé­sére. Az 1945 előtti 59 ne­velővel szemben most 197 ta­nít a iárás iskoláiban. Még egy érdekes adat: Míg 1945 előtt csak 2. ezekben a na­pokban 22 művelődési ház áll a iárás dolgozóinak rendel­kezésére. Ezekben a napokban a iá rás negyedik ötéves tervének alapjait készítjük elő. A IV. ötéves tervben növelni kí­vánjuk a iárés iparosítását Rétság és Nézsa körzetében Ezért meg kell oldanunk a Rétság és Nézsa körzet ipa­rosítását. Törekszünk Rétság, Diósienp Romhány. Nagyon Szí és Nógrád körzeti közsé­gi központunkban az általá nos fejlesztés alapfeltételei­nek megteremtésére, elsősor­ban a vízellátásra, a szenny­vízelvezetés megszervezésére, a lakásépítési gond 1 megöl dására — és ígv tovább. ÖSSZEGEZVE azt mondhat­juk el. hogy a rétsági járás negyedszázados eredményei nagyszerűek, és a jövőnk még biztatóbb — mondotta Czene József elvtárs. Erdőtarcsa, Vanyarc, Bércéi és más köz­ségek elfoglalása után, Mihno gárdaalezredes a főerők élére rendelte a 3. és az 1. gárda harckocsizó zászlóaljat. E friss erők határo­zott csapásokkal, menet közben elfoglalták Galgagutát, Nógrádsápot és Nézsát. Azzal, hogy a 46. gárda harckocsi dandárja kijutott Nézsa körzetébe, lehetővé vált, hogy a 9. gárda gépesített hadteste két irányba fejlessze ki harctevékenységét. Az egyik Né­zsa, Alsópetény, Bánk, Borsosberény, Nagy­oroszi, a másik Nézsa, Keszeg, Ősagárd, Nő­tincs, Tolmács község volt. A jobb oldali menetvonalon a 46. gárda­harckocsi dandárja gyorsan haladt előre. Az ellenség a községeknél megkísérelt ellenál­lást kifejteni és a műtárgyak rombolásával feltartóztatni a Vörös Hadsereget. Mindez persze lassította, de megállítani mégsem tud­ta a szovjet katonák támadásait. Alsőpetényt menetből foglalta el a szovjet hadsereg. De­cember 7-én, délután 18 órakor a dandár felderítői elérték Bánkot és megkezdődött a rétsági járás felszabadítása. Keszeg negyedszázada Ketten ülnek a szobában, a községi tanács vb-elnökc és a tanács hivatalsegédje. A lélegzetvételnyi időt rövid beszélgetéssel töltik meg. A téma: Keszeg község 25 esztendeje. Gyetan József hi­vatalsegéd a múltról, Lehotka Ferenc vb-elnök a máról beszél. HIVATALSEGÉD: — Tu­dom, hogy a magamkorúak már sokszor elmondták, de hadd beszéljék róla én is: su- hanc korunkban mezítláb ta­postuk a sarat, a testvéreink kinőtt ruháit hordtuk. És néz­zünk körül most a községben. Ügy öltöznek ma a keszegiek, mintha legalábbis miniszter lenne mindegyik! VB-ELNÖK: — Mert tehe­tik, Józsi bácsi! A kőbányá­ban jól keresnek, a nálunk kitermelt mészkő alig egy esztendő alatt is országos hír­nevet szerzett. Nemrégiben versenytárgyalás zajlott le az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban. A keszegi mészkőnél jobbat egyik cég sem tudott ajánlani. Olyan ez a kő, hogy csiszolva akár a márvánnyal is vetekszik! HIVATALSEGÉD: — Em­lékszik még a cserebogárra, elnök elvtárs? Suttyó legény­ke voltam még, amikor hal­lottam, hogy Vácott jó árért átvesznek cserebogarat. Gyűj­töttük is napokig aztán be­gyalogoltunk Vácra, ott meg kinevettek a bogarainkkal, tő­lünk nem vették át, merthogy falusiak vagyunk. Pedig be­osztottuk már előre a remélt keresetet... VB-ELNÖK: — Hát, most nem szorulunk cserebogarak­ra. Jó a tsz-ünk, tavaly nyár óta segédüzemágat is létesí­tettek,- a habszivacsgyártás, magnódoboz-, gyümölcsrekesz- készítés szép keresetet ad. Van már kétezer kötetes klub­könyvtárunk, klubokat nyi­tottunk, lehet hát szórakozni is. HIVATALSEGÉD: — Vitéz Purgly Lajos nagyot nézne, mi lett a kastélyából! VB-ELNÖK: — Az lett, amire nekünk a legnagyobb szükségünk volt. Kétszáz ke­szegi és ősagárdi gyerek is­kolája, 25 apróság óvodája. És építettünk hozzá két új pe­dagóguslakást, egyet meg át­alakítottunk. Százhúsz család már új lakásban lakik, jár­dát, bekötőutakat készítettünk. Egy biztos: volna mit nézie Vitéz Purgly Lajosnak! HIVATALSEGÉD: — És a petróleumlámpákra emlék­szik-e még elnök elvtárs? VB-ELNÖK: — Hát hogy­ne! Sokáig eltartott az örök­ségünk. De tíz esztendeje, hogy minden lakásban nyug­díjba küldték az öreg petró­leumlámpákat, villanyt kap­tunk. Ki nem szereti a vilá­gosságot, Józsi bácsi? Az elmúlt negyedszázad igazán nagy változást hozott a rétsági járás egyik legna­gyobb községében, Romháwy- ban is. Érdemes felidézni, hogy a község földterületének több mint kétharmadát két földbirtokos: Prónai József és Laszkári Gyula bitorolta. Most azé a föld, aki megműveli, a falu dolgozó parasztságáé. A mezőgazdaság szocializá­lásán kívül Romhányra ma már más is jellemző. Telje­sen új arcot kapott a község: mindinkább ipari jelleget ölt. A Cserépkályagyár rekonst­rukciója lehetővé tette, hogy a korábbi alig 500 emberrel szemben rövedesen 700-ra nö­velik a dolgozók számát. Igen Romhány jelentős dátum a falu életé­ben december elseje. Ezen a napon kezdte meg működését a mintegy hárommillió forin­tos költséggel létrehozott új üzem, a Híradástechnikai Anyagok Gyára váci telepe. Jelenleg csak hatvan — első­sorban női dolgozó — sajátít­ja el a szakmai fogásokat, de jövőre már 160 dolgozót foglal­koztatnak a romhányi üzem­ben. A falu vezetői azt mondot­ták, ne a múltról, inkább a jövőről írjunk. Merthogy a negyedszázad alatt 323 új ház épült a faluban, 4,5 kilométer új utat, 6 kilométer járdát építettek, létrehozták az öre­gek napközi otthonát, vUla- mosították a lakóházakat, új óvoda, iskola épült a faluban — de mindez már a múlté. A jövő még biztatóbb. Jövőre felépül a körzeti fogorvosi rendelő és lakás, az új gyógy­szertár és a posta, több mint kétmillióért. A község rep­rezentáns épülete lesz az új Takarékszövetkezeti irodaház csakúgy, mint a ktsz által építendő új szolgáltatóház. A két létesítményre mintegy 800 000 forintot biztosítanak. Űj arcot kapott Romhány, amely a környék ipari és ke­reskedelmi centruma lesz. Felsőpetény Vendégmarasztaló sáf fo­gadja Felsőpetényben az ide­látogatót. Az őszi esőben fel*- ázott agyagos talaj ráragad a cipőnkre, amíg Vidovszky András tanácselnökkel Mar tinkó nénihez igyekszünk. Mártinké Istvánná, született Hugyecz Zsuzsanna a terme­lőszövetkezet alapító tagjai között volt az 1950-es évek­ben. Több mint másfél év­tizede párttag. Jelenleg a Is-' nyugdíjasa és éjjeliőrként őrzi a közös vagyonát. Férjé­vel együtt külön ünnepre is készülnek, január 20-án lesz házasságuk 50. évfordulója. Mártinké néni és a tanács­elnök együttesen idézi fe! Felsőpetény 25 évét. A fel- szabadulás előtt a község nagy részét az Almássy gró­fok birtokolták. Az akkori cselédek négyes konyhákban éltek, ami annyit jelent, hogy négy családnak jutott egy konyha. Ma ezekből a cseléd­lakásokból egy sincs, helyü­kön új telkeket alakítottak ki. Nagy részükön szép, új házak emelkednek. >A petró­leumlámpára már kevesen emlékeznek. Ahogy a tanács­elnök mondja: kiment a di­vatból. Ma legfeljebb a fia­talok akasztják fel díszként a falra. A gyerekek modern, kéttan- termes iskolában tanulnak, amelyet a község saját erő­ből épített. Több mint öt­százezer forintba került, hat évig erre gyűjtöttek. A kö­vetkező az óvoda lesz, amit meg szeretnének valósítani. A könyvtár a járásban a leg­látogatottabbak közé tartozik. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is olvasnak. Idén 800 forint értékben vásárol­tak szlovák nyelvű könyveket. Aki szlovákul akar olvasni, az is talál magának olvasnivalót. Szorgalmas, takarékos em­berek az idevalósiak, több mint száz televízió található Felsőpetényben. A rádiókat nem is lehet számon tartani. November 7-én adták át az átalakított ital- és vegyes­boltot. Tervekben nincs hi­ány, mert máris az eljöven­dő évekre készülnek a felső­petényiek. Egy célért, közös akarattal Szendehely a megye pere­mén, a Budapestre vezető or­szágos főútvonal mentén te­lepült. Az ott élők könnyeb­ben eljutnak a fővárosba, mint a megyeszékhelyre. Nem­zetiségi község, lakóinak nagy része német ajkú. őseiket még valamikor Mária Terézia telepítette erre a »vidékre. Legalábbis így mondja a kró­nika. A magyar és a német családok ma a legteljesebb egyetértésben élnek, nemzeti­ségi vita nem létezik. Ami­kor erről esik szó, szinte egy­öntetű a vélemény: nem a nemzetisége, hanem a mun­kája alapján ítélik meg az embereket. A történelem folyamán akadtak szomorúbb napok is. A háború vihara sokakat ki­sodort az országból. Miért vágtak neki az ismeretlen­nek? Az indító okokat ma már nehéz lenne kibogozni. Akik itt maradtak, azoknak is el kellett hagyniuk házukat. Idegenek, 'távolabbi vidékről jövők kapták meg. Nehéz idők voltak ezek. Nyilyán sokak­ban égett a seb. Mi maradt meg ezekből a fájó emlékek­ből, az akkori napok szomo­rúsága eltűnt-e? Mindent megmagyaráz a következő adat: a község egynegyedét vadonatúj házak alkotják. Aki becsületesen, szorgalmasan dolgozik, az boldogul, akár német ajkú, akár magyar. Nem Is panaszkodnak a szendehelyiek. Dragos József tanácselnök szerint az elmúlt tíz esztendőben mintegy száz­zal gyarapodott a lakosság száma. A szendehelyiek szí­vesen vállalnak társadalmi munkát, ha a község gyara­podásáról van szó. Varga Andrásné tanácstitkár, Harsá- nyí Gyula iskolaigazgató és az elnök hangjában egyönte­tű a büszkeség. Amikor a művelődési házat építették, hatvanezer forinttal kezdtek neki. Szinte nem akad olyan család Szendehelyen, aki a két keze munkájával nem já­rult volna hozzá, hogy hajlé­kot kapjon a művelődés Szen­dehelyen. Igaz, amikor avat­ták, még teljesen üres volt, egyetlen árva széket sem le­hetett találni a nagyteremben. Arra ínár nem futotta. Ma élénk kulturális élet folyik benne. Kéthetenként összejö­vetelt tart az ifjúsági klub. előadásokat rendeznek. A KISZ-íiatalok népitánccso- portja, melynek vezetője Jámbor Vilmosné óvónő, már több díjat nyert. Végvári Er­zsébet tanárnő az iskolások-­kai fóglalkozik, akik majd az utánpótlást alkotják. Az iskola valamikor két kicsike tanterem volt egy vá­lyogházban. Azóta új iskoia épült, de már azt is kinőtték a szendehelyt gyerekek. Idén adják át az új, négy tanter­mes, gyönyörű iskolát. Az óvodában 40 apróság ismer­kedik a világ dolgaival. A Kossuth termelőszövetke­zet elnöke, Schlenk Jakab. Szendehelyen él születése óta. Arról beszél, hogy a tsz gu­miüzeme milyen szépen fej­lődik, és munkát ad télen is a termelőszövetkezet asszo­nyainak. És ami nem közöm­bös, a közösség .jövedelmet havi 40 ezer forinttal gyara­pítja. Szépen halad előre a közös gazdaság, ebben az esz­tendőben közel kétmillióén istállót építettek, három erő­gépet vettek. Jövőre bővítik a gumiüzemet és gépszínt épí­tenek. Gondok természetesen van­nak itt is; de leküzdik őket. A következő évek bizonyára további eredményeket hoznak. Hisz’ az itt lakók közös aka­rattal, egy célért dolgoznak. A* oldalt, összeállította: l'S.ATAI IftZSEllEl. SOMOGVVARl LÁSZLÓ. Szilvin míhta A régi, kis iskola helyett új épül a faluban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents