Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

fVoíírá'l vendéire volt >* László László Aladár Lenin-rendes, a Hazafias Népfront megyei elnökségének meghívására járt Salgótarjánban. A hetvennégy éves. kiváló egészségnek ör­vendő internacionalista vete­rán az úttörőházban az úttö­rőtanácsok tagjaival találko­zott. Életéről, munkásságáról beszélt. Ezzel kapcsolatosak munkatársunk kérdései is. amelyeket László Aladárhoz ntézett. — Mi vezette arra, hogy Internacionalista legyen? — 1912 óta veszek részt a rnunkásmozgalomban — mon­dotta László elvtárs. — 1913- ban léptem be a szociáldemok­rata pártba Mint Bokányi-gye­rek vettem reszt baloldali meg­mozdulásokban. Már hadifog­ságom alatt láttuk Oroszor­szágban. hogy a katonák és a tisztek kozott milyen nagy különbség van. Amikor Ma­gyarországon megdőlt a mo­narchia, éreztük, hogy egyet­len kivezető út van. Nekünk is tevékenyen ki kell vennünk részünket az orosz forrada­lomból, mert annak a győzel­me elő fogja segíteni Magyar- országon is a proletárdiktatú­rát. Ebben nem is tévedtünk, csak sajnos később a francia, angol intervenciós, valamint a cseh és román ellenforradalmi hadseregek segítségével le­verték a magyar proletárdik­tatúrát. — László rlvtárs, mt vol> eddigi életútjának leg­jelentősebb élménye? — Amikor Lenin-renddel tüntettek ki. Természetesnek tartom azt, hogy részt vettem a polgárháborúban és a Nagy Honvédő Háborúban. De ért soha nem gondoltam arra. hogy szerény munkám után Lenin- rpnddel tüntetnek ki. Két hét­tel áz ötvenéves jubileumi ünnepségek előtt értesítettek, hogy a szovjet kormány meg­hívására Moszkvába utazunk. November elsején keltünk út­ra. Az utazást megelőzően megnéztük a tévéadást fele­ségemmé! anol bejelentették, hogy magyar párt- és kor­mányküldöttség utazik az ün­nepségekre. Ezután felolvasták, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa négy magyar interna­cionalistát Lenin-renddel tün­tetett ki: Münnich Ferencet, Gárasin Rudolfot, Kiss Lajost és László Aladárt. Erre én so­hasem számítottam. Mint egy kisgyerek, elsírtam magamat, örömömben vagy m^gható- dottságomban, nem tudom. Ez volt életem legnagyobb élmé­nye. «- Véleménye szerint ha- zafis&g és internacionaliz­mus hogyan egyeztethető össze? — Elveink szerint hazafiság internacionalista érzelem nél­kül nem lehetséges. Az inter­. nacionalista hazafiság az, ami minket előbbre tud vinni és ami elősegíti a mi életünket. Ezt a példa is mutatja, mind gazdasági, mind kulturális éle­tünkben. Emlékezzünk csak azokra az eredményekre, ami­ket a vegyészet, a nyersolaj­kitermelés, a villamos energia vagy az autóbusz-fejlesztés te­rén értünk el. a Szovjetunióval való gazdasági és műszaki koo­peráció segítségével. Ezért tar­tom fontosnak az internacio­nalista hazafiságot. Az ifjúsá­got is ebben a szellemben kell nevelni, hogy továbbra is ezen az úton tudjunk fejlődni. 180 millió éves Szovjet geológusok megál­lapították, hogy a jakut föl­dön feltárt gazdag gyémánt- lelőhelyek öreg gyémántjai 110—150 millió évesek. Van­nak itt olyan gyémántok is amelyeknek kora feltehető­en több mint 180 millió év­re tehető. 4 NÖGRAD - 1969. Aladár — Fflriősséstrljes munka körökéi töltött be a Szov­jetunióban és hazánkban is. Mire törekedett munkássá­gában? — Arra, hogy a tömegekkel meg tudjam értetni, csak a mi jó és eredményes munkánk segítheti elő a fejlődést. Egy ilyen kis országnak majdnem lehetetlen egyedül fejlődnie. Tehát nekünk olyan szövetség­re és segítségre van szükség, ami minden igényt ki tud elé­gíteni. Megtaláltuk az össz­hangot a Szovjetunióval. Ép­pen most ünnepeltük a ma­gyar—szovjet műszaki együtt­működés húszéves évforduló­ját. Én már az első bizottság­nak is tagja voltam. Azonkí­vül három és fél évig a ma­gyar kormány képviselője vol­tam a KGST-ben. Amikor a KGM-ben dolgoztam, akkor is arra törekedtem, hogy hazán­kat minél jobban bekapcsol­jam a szocialista országok gaz­dasági és fejlődési irányába.-ä lyen gazdag életta­pasztalat után hogyan ad­ja át tapasztalatait az if­júságnak? — Alapvető feladatomnak tartom, hogy élménybeszámo­lókat tartsak a középiskolák­ban, a hadseregben és a szov­jet turisták számára. A ba­rátságot nemcsak az ünnepe- ! ken keli propagálni, hanem ál- ; landóan. Ez is elősegíti az if- j júság nevelését. — Milyen kapcsolata volt S élete során Nógrád megyé­vel. Salgótarjánnal? — 1915rben mint hatvanötös katona, itt kaptam az első ki­képzést, innen kerültem ki a frontra. Később, mint a KGM tervosztály vezetője különösen a gép- és vásipar fejlesztésében vettem részt. Éve.nte négyszer- ötször jártam városukban, az üzemeket látogattam. Az otta­ni tapasztalatok alapján se­gítettem azok fejlődését. • Egyébként Paskó elvtársat, aki i a gyorshúzást vezette be a drótgyárban, én hívtam meg a Szovjetunióból Salgótarjánba. Az 5 segítsége révén rövjd idő alatt kétszeresére emelték a J termelést. Paskó elvtárs két, évvel ezelőtt az én vendégem j volt Magyarországon, akkor- í Salgótarjánba is ellátogattunk. I — ön töhhsrör jár* SiIr-' j tarjám Hogyan tetsrik ' ar újjászülető megyeszék­hely? — Nem ismerem m"g Salgó­tarjánt. A szegénység városából, ami itt régebben volt, az első- és a második ötéves tervben még csak egv, fejlődő város alakult ki. Ma már nagyvárosi jellege4 kezd ölteni Salgcmr- ján. öt éven belül bármely megyei jogú várossal verseny­re kelhet. Ezt nyugodtan mon­dom, mert ismerení a salgótar­jániak energiáját és várossze- retetét. M. Zs. Tulajdonképpen az sem fel­tétlenül öröm. ha egv község túlságosan is régóta rendel­kezik művelődési házzal. Ezt Cserhátsuránvban hallottam. Lágymányosi József művelő­dési otthon igazgató mondot­ta. Egy éve isazgatóia a mű­velődési háznak, s ha a he­lyi körzeti iskola tantestüle­te véglegesen kialakul, ismét átadia e tisztséget valamelyik ifjabb kollégának. Hiszen ő egyúttal az iskola igazgatója is. s a körzeti intézmény ve­zetése éppen elég munkát, gondot ad. De miért nem öröm. ha régóta van művelődési ház? — A mi’ kultúrházunk — akkor még így hívták — 1930-ban épült, egv nagyte­remből. s egv öltözőből áll. amelyet esetenként klubként használunk — mondja Lágy­mányosi József. — Hosszú ideig azt a választ' kaptuk, ha új művelődési ház építését hoztuk szóba, hogy váriatok, nektek már van. Igaz. de 1930 régen vplt. s különösen most. hogv napirendre ke­rült a körzeti központok ki­alakításának gondolata, fel­tétlenül korszerűbb művelő­december 5., péntek Irány Sécs! (II) 1945. március 16-án a du­nántúli arcvonal teljes kiter­jedésében támadásba mentek át a szovjet csapatok, aminek célja húzónk felszabadításá­nak befejezése és Becs elfog­lalása volt. A főhadiszállás utasítása értelmében a főcsa­pást Székesfehérvár, Pápa, Sopron, Bécs irányába kellett mérni a „Dél” hadseregcso­port erőinek zömét kitevő 6. SS-páncélos és 6. hadseregre. Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsnoka azt tervez­te. hogy a két hadsereg fő­erőit Székesfehérvártól dél­nyugatra bekeríti és meg­semmisíti, utána kifejleszti a támadást a megadott irányba. A német csapatok kezdet­ben nagyon szívósan védekez­tek. Hitler először azt köve­telte tőlük, hogy ellencsapás­sal zúzzák szét a 3. Ukrán Front támadó erőit, Guderian vezé 'kari főnök pedig kije­lentette: „Székesfehérvár és" Tatabánya a védelem, két sarkköve. amelyet tartani kell!” A heves ellenállás las­sította ugyan a szovjet elő­nyomulást, de ' megállítani vagy visszavetni nem volt képes, ez a feladat meghalad­ta a német hadosztályok ere­jét. Guderian hiába fenyege­tőzött, hogy „ez a nehézkes­ség és pongyolaság felhábo­rítja a Führert”, a kezdeti heves ellenállás, a bekor f es­tői való félelem miatt, foko­zatosan visszavonulássá vál­tozott. Március 21-re a Velencei­tó és a Balaton közötti tér­ségben harcoló né met csopor­tosítást Berhida, Székesfehér­vár, Szabadbattyán, Polgárdi es Balitonfőkajár körzetében „zsákba” szorították a szovjet csapatok. A C. SS páncélos hadsereg erőinek nagy része a Fűzfőnél nyitva maradt 2 küorra tér széles folyosón, v os harcok cs nagy veszte­ségek árán kimenekült a gyű­rűből. de a 6. hadsereg beke­rítésben maradt. A visszavonulás alat4 és mfatt nagyon zavarossá .vált a helyzet. A csapatok .fegy­vert és. felszerelést hátra­hagyva menekültek. A két nemet hadsereg között meg­szakadt a közvetlen üsse köt­tés. Balek tábornok, a 6. hadsor, „ parancsnoka rr irci- us 22-én így jellemezte az' állapotokat Wöhl érnék. a „Dél” h^dseregcsopott pa­rancsnokának: „A hadsereg katasztrófa szélén áll. Életé­nek egyik legrosszabb szituá­ciójába került.” Válaszként megkapta Hitler parancsát: „Egy lépést sem hátra!” Másnap a 4. gárdahadse­reg felszabadította Székesfe­hérvárt, a 6. gárda harckocsi hadsereg Veszprémet, a 9 gár­dahadsereg Várpalotát, a 26. hadsereg pedig Balatonkene­sét. Ezek a sikerek megpe­csételték a 6. német hadsereg sorsát. Balek Sepp Dietrich, a 6. SS-páncélos hadsereg parancsnokát kérje: szabadít­sa ki csapatait a bekerítésből. Dietrich erre nem váilalko­visszavonulás lehetőségét Ausztriába. Balek tábornok ismételten jelentette: „csapa­tai már nem úgy harcolnak mint kellene. Sokan azt mondják, a háború már így is, úgy is elveszett és nem akarnak nem sokkal a befe­jezés előtt elesni ” Felbomlot­tak az elit SS-hadosztályok is. Guderian megállapította, hogy az elfogott menekülők 75 százaléka SS-katona, s Dietrich-et súlyos szemrehá­nyásokkal illette hadosztá­lyainak magatartása, megla­zult fegyelme miatt. De már minden hiába volt. zött. Mint mondotta: ..arcvo­nalán több hézag tátong. .. nemsokára képtelen lesz a Pápa irányába kibontakozó es.:.ást feltartóztatni.” A nyolc napig kétségbeeset­ten védekező balatoni ellen­séges csoportosítás a harcok­ban szétszóródott, összekeve­redett., s rendezetlen futás­ban keresett menedéket. Tel­jesen megszűnt a felső veze­tés. A hadosztályparancsno­kok összes erőfeszítése egy célt szolgált:, összetartani a csapatokat és biztosítani a \ menekülők között nem le­hetett rendet teremteni. Ka­tasztrofálissá vált az üzem- anyaghiány, a maradék kész­leteket tábornokok felügyele­te alatt osztották szét, hogy a csapatok közötti összetűzé­seket megakadályozzák. A katonákat csupán akkor le­hetett harcba vinni, ha az a visszavonulás feltételeinek megteremtéséért folyt. Március 25-én felszabadult Pápa. 28 „án pedig a 2. Uk­rán Front 46. hadserege, mi­után több napos harcban megtörte az Esztergom—Tata körzetében védekező nagyobb ellenséges csoportosítás ellen­állását, befejezte Komárom «.s Győr megtisztítását. Ezen napion a szovjet csapatok több ponton átkeltek a Rábán, amely a németek utolsó vé­delmi vonala volt az osztrák —magyar határ1 előtt. A szovjet csapatok ellenáll­hatatlan lendülettel törtek előre. A 46. hadsereg Moson­magyaróvár, a 4. gárdahad­sereg Sopron, a 9. gárda és a 6 gárda harckocsi hadsereg Kőszeg, a 26 hadsereg Szom­bathely, a 27. hadsereg pedig Zalaegerszeg felé támadott. Március 29-én bekapcsolódott a támadásba az 57. hadsereg és az 1. bolgár hadsereg is. Muraszombat felé mérve csa­pást. Ezen a napon ,Guderian azt követelte hogy a német csa­patok szilárdan tartsák meg az osztrák—magyar határon kiépített védelmi állásokat „Itt már nerh Magyarország­ról, az olajvidékről, hanem a birodalom határairól van szó!” — mondotta. Figyelmeztetése azonban nem változtathatott az ese­mények mentén. Amikor el­hangzott. már felszabadult Szofnbathely és Kőszeg, s ezt követően nem sokáig várató:* magába a teljes vereség. Már­cius 30-án felszabadult Zala­egerszeg. s a szovjet csapa­tok több helyen átlépték az osztrák határt. Másnap kcs* este megkez­dődött Sopron megtisztítása, s április 1-én reggelre a va­ros falszabadult. Április 4- - Nemosmedvrsnél az utó! > hi4’ -ista megszállókat is ki­űzték hazánk területéről. Ezen a napon a Szovjet Tá.V. 'Ztatási Iroda jelentet­te: „A március 16—április 4. közti időben végrehajtott elő­retörés következtében a 2. és 3. Ukrán Front csapatai be­fejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megs állóktól.” Fz a rövid közlemény zárta le azt a fél esztendeig tartó hősi harcot, amelyet szovjet, bolgár, jugoszláv és romén katonák. magyar partizánok és önkéntesek vívtak hazánk földjén a fasiszta iga lerázá­sáért a szabad, független, de­Művelődési h íz — de mintha nem is vo.na dési intézményre lenne szük­ségé a községnek. A népművelésnek egyéb­ként szép jlacvománvai van­nak Cserhátsuránvban. Az énekkar, a színjátszó csoport múltja a felszabadulás előtti időkbe nyúlik vissza S rend­kívül büszkék a községben a citerazenekarra, amely a sze­gedi Orvostudományi Evvel em patronálását élvezi. 1932. óta több alkalommal is fogad­tak kedves vendéget. Paw Bélát. Szegedről, aki segített a zenekar szervezésében s munkájában. A cserhátsuri- nvi citerások siker­rel szerepeltek na já­rási. a meevei Ki mit tud? versenveken. s tervezik, hogv a iövőben. munkájuk Színvo­nalának emelésével esetleg az ország közönségének is bemutatkoznak. Most hat tagja van a zenekarnak, a tíz eitern közül néev a wa- korló hangszen Vannak-e gondjaik? Termősre4ese*>. igen. Szeretnének például reprezentatív egyforma ruhá­ban szerepelni, de erre nincs aiivaei alap hosszú idő óta Heti egv alkalommal rend­szeresen próbálnak A- álta­lános iskolában tíztagú fu- rulvazenekart is szerkeztek, a jövőben a furulyát meg­próbálják citerával ..házasí­tani”. A tánrzenekar. amely ta­valy működött a községben, megszűnt. Üj egvüttes alakí­tását tervezik. itt is több pénzre lenne azonban szük­ség. hogy megfelelő hang­szert tudjanak vásárolni. A KTSZ-finta1ok részvétel ’vnl időszakos színjátszó csoport működik, a télre egy három- felvonásos. vaav több eevfel- vonásos darab bemutatását tűzték ki célul. S természetesen az évfor­dulókra való méltó felkészü­lést. — Cserhátsuránv december 8-an ünnepli felszabadulá­sának negvedszázados évfor­dulóiát Erre valamennyi mű­vészeti csoport színesnek ígér­kező műsorral készül. Erre az alkalomba hoivts-+s-,0y kiállítást is nyitottunk. Ugyan­csak gonddal készülünk Te nm születése 100. évforduló­jának megünneplésére, E vo­natkozásban elsősorban az út­törők érdemelnek dicséretet. Ez alkalomból áprilisban ün­nepélyes úttörő-"sn*vit'<vű'ós es KTSZ-taggvűlés lesz, S a KISZ-fiatalok is műsorral ké ­szülnek. A Vönvvtár —TyJ-v». már közöltük — jelenleg nem működik. *A helvi hon- ísme-eti tevékenység azonban annál figvelcmremélt'bb A honismereti kört Liber K&z- mér nvuglíias vezeti, hat ál­landó tagja van. Heterkén4 egv alkalommal tartják fog­lalkozásukat. — A község húsz éves ”en- dezesi terve elkészült, az u- művelődési otthonnak a he­lyét is kijelölték — mondta Lágymányosi József. — Tár­sadalmi munkával. helvi anvaggal a község hozzá’á- ruina felépítésihez. Remél­tük. kórósunkét meghallgat­ták. s talán az anvagi lehe­tőségek megteremtése sem ütközik egv-két év múlva el­háríthatatlan nehézségbe. Ez minden váevunk Cserhát­suránvban. S főleg a színvo­nalasabb népművelési tevé­kenység alapja. T. E. rtiok rati kus M agyarországért Tíz- és tízezrek áldozták éle­tüket ebben a harcban, amely a magyarság legjobbjainak évszázados álmát váltotta valóra. Népünk kegyelettel ápolja e hősök miékét, s egy negyedszázados építőmunka eredményeivel bizonyítja: íldozatuk nem volt hiába. (VÉGE) • Fesfő és a modell A festő hosszas keresés után megtalálta készülő képéhez a megálmodott modellt. De a festés nagyon nehezen ment A szép ifjú lány nem annyira okos, mint inkább na­gyon temperamentumos volt, és nem tudott sokáig nyugod­tan ülni. A modell maga is érezte, hogy ez így nem jó. — Ugye, mester — szólt — nagyon sokat izgek-mozgok?' Rossz lehet így festeni. — Ö. kedvesem — mondta a festő — nem tesz semmit. Fes­tettem én már baromfiudvart is, tele libával és tyúkkaL

Next

/
Thumbnails
Contents