Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

„Célunk: a haza megmentése" Mi nSség M no 1944. december 2-án Szege­den a demokratikus pártok és a szakszervezetek képviselői­nek értekezlete úgy határozott, hogy a Magyar Kommunista Párt javaslatában foglaltak­nak megfelelően léti’ehozza a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot. Az eseményt — a programterv ismertetésével együtt, amelyet egészében a kommunisták dolgoztak ki — a másnap, december 3-án meg­jelenő szegedi lap, a Délma- gyarország adta tudtára a ma­gyar népnek. A demokratikus erők első összefogása a magyar történe­lem egyik kulcsiontosságú eseménye volt, ezért is szük­séges felidézése, ezért is' időz­zünk néhány gondolat erejéig a megalakulás témakörénél. Az antifasiszta magyar társadalmi erők háború alatti csoportosu­lása a Magyar Front körül kristályosodott ki. A kommu­nisták a fent jelzett program­juk kapcsán azt javasolták, hogy a demokratikus erők ösz- szefogására alakuljon meg egy vezető politikai szerv, a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front. Az új Magyarországért harcoló erők szövetkezzenek az áj demokratikus államhata­lom létrehozására, életének irá­nyítására, halaszthatatlanul ve­gyék kezükbe a magyar nép további sorsának irányítását. A javaslat elsősorban azokra a politikai erőkre számított, amelyek a tevékenységben részt kívántak venni: a polgári de­mokrata párt, a független kisgazda párt, a nemzeti pa­rasztpárt, a szociáldemokrata párt, a szakszervezetek és ter­mészetesen a kommunisták progresszív tevékenységére »lapozott. Az e körben kialakí­tandó szövetség alapelvévé Magyarország demokratikus átalakításának szükségessége, e célkitűzésért való aktív te­vékenység vált. A kommunista javaslat átfo­gó jellege és konkrét feladatai következtében lehetőséget biz­tosított, hogy e társadalmi tör-, vényszerűség a gyakorlatban realizálódjék. Hiszen a javas­latban megfogalmazott alapelvr nek megfelelően ezt a célt á következőkben kívánták elér­ni: haladéktalanul és végső le­számolást sürgetett a háborús bűnösök ellen, és külpcjlitiká- jában aktív németellenességre alapozott. Ugyanakkor e vo­natkozásban domináns elvként fogadta el a Szovjetunióval, a szövetséges hatalmakkal va­ló progresszív katonai, politi­kai, gazdasági együttműkö­dés erősítését. A belpolitikai feladatok között a legfonto­sabbnak tartotta, hogy „a ma­gyar demokrácia alapjainak megszilárdítására” széles kö­rű földreformot hajtsanak vég­re. A gazdasági problémák végső rendezése érdekében le­szögezte, hogy: „hazánk gaz­dasági önállóságának fokozása és megszilárdítása érdekében állami tulajdonba kell venni a föld mélyének kincseit, az ipar- vállalatokat” és „biztosítani kell az államháztartás egyen­súlyát.” Az alapvető — gazdasági —■ feladatok .mellett kiemelkedő teret és lehetőséget biztosított a volt elnyomott osztályok irá­nyában érvényesítendő szo­ciálpolitikai intézkedéseknek. A javaslatban megfogalmazot­tak szerint a demokratikus át­alakulás megvalósítását abban látták, hogy a „fasiszta és feu­dális reakció szétzúzására és a demokratikus átalakulás biz­tosítására községenként és vá­rosonként a demokratikus pár­tok megbízottaiból és kipró­bált Hitler-ellenes hazafiakból nemzeti bizottságokat hozzanak létre. A Horthy-idószakot betetőző Szállási-rezsim a magyar tör­ténelem legsötétebb periódusa volt. A nemzet az általuk űzött kalandorpolitika következté­ben a pusztulás szélére sodró­dott. A nemzeti megsemmisülés kikerülése csak egyféleképpen: a forradalmi változással volt lehetséges. A helyzet reális ér­tékelése legpregnánsabban a kommunista programtervezet­ben fogalmazódott meg, ami­kor kifejezték, hogy „Mohács óta nem volt ilyen súlyos hely­zetben az ország. Mindennek ellenére a kommunista párt azt hirdeti: lesz magyar újjá­születés!” ’ A FORRADALMI gyakorlat­ból táplálkozó - optimizmus eredményeként, a valóságos magyar újjászületésért küz­dő dolgos kezek nyomán ez a nemzeti megújulás a demok­ratikus államban, a proletár- diktatúrában öltött testet. A megvalósulás útján igen fon­tos állomás volt 1944. december 2. és e nápot ezért is tartjuk nemzeti történelmünk jelentős ünnepeként számon. Dr. Horváth István WilUiniás az udvarra (Koppány György felvétele) Traktorvezetőket képeznek A termelőszövetkezetek trakto- dődöűt a másik tanfolyam Sző­rös igényeinek kielégítésére két csényben. a tanfolyamokra eddig alapfokú traktorvezetői tanfolya- 70 hallgató jelentkezett, közülük mot indítottak. Az egyik tanfolya- . .... mot Tolmácson már megnyitották, olyanok is. akik a közelmúltban Hat követően, december 1-én kéz- kerültek ki valamelyik üzemből. Közúti Igazgatóság Nögiadban A jövő év első felében az Eg­ri Közúti Igazgatóság salgó­tarjáni kirendeltsége önálló Közúti Igazgatósággá alakul át. Az áttérésre való előkészü­letek már megkezdődtek, a ki- rendeltség dolgozóinak a za­vartalan átmenet biztosítására irányuló törekvéseit a megyei szervek is messzemenően tá­mogatják. Az új Közúti Igaz­gatóság székháza előrelátható­an a jelenlegi Nógrád megyei Tanácsi Tervező Iroda épülete lesz, míg a tervezők a követ­kező év derekán új székházba költöznek. Segítség vagy tolakodás? Ebben az évben Salgótarján­ban csak a huszonkettesen és a huszonhármas első két lép­csőházában, meg a zagyvapál- falvi Bfezinai bölcsőde építé­sénél dolgozott Kronavetter István „vizes” brigádja, aztán helyi munka híján szétszóród­tak az ország négy égtája fe­lé, a Duna-kanyarban, Gödön, számos más munkahelyen sze­reltek és szerelik a vízvezeté­ket jelenleg is. Tizenheten — 12 szakmunkás és 5 harmad­éves ipari tanuló — hétfelé széledtek szét, az összekötőka­pocs közöttük az „utazó nagy­követ” Kronavetter István, Az egymástól való eltávolo­dás azonban csak látszólagos, távolságbeli, lélekben válto­zatlanul együtt vannak. Kez­deményezésük, az építőipari minőséglánc, amelynek úttörői voltak a Nógrád megyei Épí­tőipari Vállalatnál, azóta min­dennapi természetes gyakor­lattá vált, legalábbis ami a belső láncot illeti, csatlakoz­tak hozzá a többi szakipari részlegek. Csupán Kronavette- rék 234 lakónak állították ki jó munkájuk egy évre szóló bi­zonyítványát : a garancialeve­let. Az építők a kooperáló válla­latok közül elsőként a Moson­magyaróvári Fémszerelvény­gyárral alakították ki a baráti együttműködés láncszemét. A MOFÉM képviselő^ ellátogat­tak Salgótarjánba, megismerj kedtek partnereikkel, megálla­podtak több, a minőség javí­tását célzó kölcsönös intézke­désben. Az elvi egyetértésben a minőséglánc népszerűsítésén túl a MOFÉM azt is kilátásba helyezte, hogy tovább gombo­lyítja a gazdasági kapcsolat baráti szálait a vállalatok fe­lé, ahonnan termékeikhez az alapanyagot kapják, s az idő­pont rögzítése nélkül a‘ tarjá- niak viszontlátogatásáról is szó esett. — A mosonmagyaróváriak látogatása óta új típusú, jobb minőségű szerelvényeket kap­tunk — állítja Kronavetter István. — Sajnos hovatovább egy év telt el, de a viszontlá- togatásra még nem került sor, pedig lenne mit elmondani fémszerelvénygyári partnere­inknek. Először is azt, hogy kevesebb a gondunk, s hr minket dicsérnek, ez az 0 munkájukat is dicséri. Felvet­hetnénk az 1065-ös csaptele­pek módosításának kérdését, ne elfordítható, hanem rögzít­hető váltórendszerük legyen, de sok más javaslatuk is len­ne, amelyek megvalósításán mindenki csak nyerne: a gyár­tó és a felhasználó is a A gyártó termékeinek ver­senyképességét, állóképességét növelhetné a piacon, a fel­használó nyugodtan vállalhat­na garanciát munkájáért. Ért­hető . a „közegellenállás”, amin egy-egy vállalatnál a fel­lépő visszahúzó erőket, a két­ségtelen nehézséget értjük, nem mindig kedvez a minőséglánc szeles körben történő kibonta­kozásának. Míg á szándék életképességét senki sem vi­tatja, a gyakorlati megvalósítás megtorpan az eléje tornyosu­ló akadályok előtt. Ki legyen a kezdeményező? Ki tartsa kézben a rendhagyó gazdasági kapcsolatok szerteágazó szá­lait? Mi van akkor, ha a meg­keresett fél nem segítségként, hanem tolakodásként fogja fel a kezdeményezést? A MOFÉM-nak nem tudjuk közvetlenül feltenni a kérdést, véleményünk szerint a minő­séglánc mennyire épül a köl­csönös hasznosság elvére, mit tettek az elgondolások meg­valósítása érdekében, felvet­ték-e a kapcsolatot alapanyag­szállítóikkal, hol akadt el a sokat ígérő, folyamatos, gyü­mölcsöző kapcsolatokkal ke­csegtető tapasztalatcsere ügye, a létrejött forró drót egy év alatt — legalábbis látszólag —, hogyan hűlhetett ki? — A kérdések valamennyi­ünket foglalkoztatnak — szö­gezi le Nagy József, az épí­tek KISZ-titkára. — Az elis­merésre méltó nekirugaszko­dás után többet vártunk vol­na azoktól, akik csatlakoztak a minöséglánchoz. Természete­sen a kedvezőtlen tapasztala­tok nem szegték kedvünkéi;. Rövidesen összeülünk a párt-, a gazdasági és a szakszerve­zeti vezetéssel, hogy valórá- váltható. konkrét elképzelése­ket dolgozzunk ki. Legyen to­vábbra is a kezdeményező, a kapcsolatok felvevője a KISZ. 4 szakszervezet támogatásával, de a rendszeres együttműkö­dés nem nélkülözheti a gaz­dasági vezetők, szakemberek eszmecseréjét 3. — Nem kampányfeladat a thinőséglánc. Éppen ezért, mindenkitől nemcsak minőségi munkát, hanem kitartást, mi­nőségi hozzáállást is kívá­nunk. Ne legyenek a törekvé­sek szalmaláng lobbanásúak, a lehetőségeket higgadtan, meg­fontoltan szükséges fölmérni, kijelölni az együttműködés fis pontjait, s következetesen ra­gaszkodni kell azokhoz a lánc­szemekhez, amelyek összekötik a vállalatokat. Évekre szóló program lehet ez, amelyhez végső soron kölcsönös érde­kek fűződnek, hiszen a legtöbb termelőüzem ad is, kap is ter­méket, és ha rossz minőségű árut kap, sokkal jobbat maga sem adhat tovább, így kulcso- lódnak egymáshoz a láncsze­mek. Alexi József, az építőipari vállalat szakszervezeti bizott­ságának bér- és termelési fe­lelőse mondja: — Nem lehet különválasz­tani* egymástól a minőséglánc: vállalaton belüli, s azon kívü­li láncszemeit. A mi mun­kánk csak akkor lehet ered­ményes, ha a partnerektől jó minőségű szerelvényeket ka­punk. Éppen ezért szeretnénk megerősíteni a lazuló szála­kat, tovább kívánunk lépni a megkezdett úton. Reméljük, rövidesen a MOFÉM is hullat! magáról.. Kiss Sándor Foglalkoztatják a törzsgárdát Beköszöntött a hideg idő, egyre nagyobb nehézségekbe ütköznek a külső munkák az építőiparban. Lesz-e fagy szabadság? Ezt a kérdést tettük fel Földi János­nak, a salgótarjáni Lakáskar­bantartó és Építő Ktsz elnö­kének. Elmondta, hogy a törzs- gárdát egész télen át foglalkoz­tatni kívánják. A munkaerő megtartása érdekében arra tö­rekszenek, hogy minél keve­sebb dolgozót kelljen kény­szerszabadságra küldeni. Az elmúlt napokban több építke­zésük téliesítését fejezték be, a József-platón 60, a salgótar­jáni KISZ-lakótelepen 24 la­kásban, ezenkívül a Mali- novszkij utcai építkezésen az elkövetkező hetekben is dol­gozni tudnak az építők. ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssss/s/sssss///sssssss/ss/sssssssssssssssssss/ssss/sss//ssssssss/sssssfsssssssss/ssss///ss/s//sssss/ssss/s//ssss/sssssvi ..Szeretnénk többet olvasni arról, hogyan élnek a me­gyében a más anyanyelvet beszélő emberek? Kérjük, mutassák be, hogyan fej­lődnek a nemzetiségi köz­ségek.” (Idézet a közvéle­mény-kutató lapokból.) A legnépesebb nemzetiségi községként tartják számon Vanyarcot. Ma már nem csu­pán népességéről, hanem fej­lődéséről is nevezetes ez a község. A tanács végrehajtó bizottságának titkárával. Hutnik Máriával azt vizsgál­tuk, hogy az eltelt 25 év alatt milyen volt a fejlődés Va- nyarcon. A titkárnő kisebb megszakításoktól eltekintve, a felszabadulástól napjaink­ig a községben élt és az ál­lamigazgatásban tevékenyke­dett. — Velünk sohasem érez­tették. hogy nemzetiségiek vagyunk. Mindig volt képvi­selő*' a megyei és a iárási tanácsban. Felsőbb szerveink a legmesszebbmenőkig támo­gatták a községet ~ mondja. Szavait tényekkel igazol­ja. A régi világban „a tótok faluja” a legszükségesebb közintézménnyel sem rendel­kezett. Sem orvosuk, sem óvodáiuk. sem művelődési otthonuk nem volt. A távol eső falura csak akkor gon­doltak. amikor az adót men­tek behaitani. Ezt aztán erő­szakkal is. A vanvarciaknak a felszabadulás igazán fel- szabadulást ielentett az urak­tól. a káros meakülÖ*;özte­téstől is. — A rohamos fejlődés tu­lajdonképpen az ötvenes évek Azonos érdekekkel, egyenlő jogokkal tfcanycarc huszonöt éve a társadalmi munkások keze. nyomát. Segítettek a műve­lődési otthon újjáépítésében, éppen úgy mint az iskola, az óvoda, az orvosi rendelő építésében. Ma is készen áll-’ nak a munkára. Kocsis Mi- hályné tanácstagról úgy be­szélnek a faluban, mint a választók igazi képviselőjé­elején kezdődött — mondja a betegeknek gyógykezelésre r<". Nem ismeri a fáradsa­a titkárnő. járni. Most már Vanyarcon aoí- amikor a községéről van A megye történetében fel- °™°*i körzet van. Az orvos­jegyezték azt a szép ünnep- n<*k szép, három szobás la­séget. amely a község köz- Éást építettek. A titkárnő pontjában épített művelődési örömmel újságolja: otthon avatásakor volt. A — van orvosunk is dr. község fiataljai szlovák és Székely József személyében. magyar nyelven színes mű- okit tisztelünk és szere­sorral örvendeztették meg a tünk... vendégeket és a község dot- Gondoltak a pedagógusokra gozóit. A művelődési otthon £ «&vállaltak védnökséget fölötte. azóta is közkedvelt központ- tetten. Jelenleg egy pedago- 1Kn ’ __. j a a vanyarciaknak. Vasár- £us kivételével valamennyi- “v esztendőben 150 ezerfo­nap és ünnepnapokon színes en szolgálati lakásban lak­klubesteket rendeznek. A nak. Mindezeket mint legfon­volt a középületek építésé­nél. Ifjú Tiszovszki Istvánt és Tuskán Jánost, mint a tár­sadalmi munkák szervezőit emlegetik. Nemcsak a felnőt­tek. a fiatalabb nemzedék is részt vállalt a munkából. Ök építették meg az orvosi la­kás környékén a parkot és rint értékű társadalmi mun­kát végeztek a községben. munkával járó feladatokat itt tosabb tennivalókat végezték va^4sárabbkés^üTnek ”va' tárgyalják meg. ide járnak a f- Mert közben messzemenő nf^^a^örp felnőttek művelődni tudómé- tenek- Már elkezdődtek a ku­adások keretében. A művelő- sekhez. Üj falurészek épül- “ dési otthonban levő könvv- tek. háromszobás, fürdőszo­tárban 3500 könvv van. szlo- kával ellátott lakásokból. vák és magyar nyelvű egy- Jellemző, hogy csak a cigány- . k: Esy reai- használaton aránt és igen nagy az olvasók lakosság - amelynek többse- p^ Ttonács és társai szama. A község vezetői nem elé­gedtek meg mindezekkel a sikerekkel. Megépítették az óvodát, egy régi kúriát kor­szerű iskolává alakították át. Mindkettőben szlovák és ma­gvar nyelven egyaránt ta­nulnak a gyerekek. Megvaló­sult a község dolgozóinak egvik leghőbb vágva is. az ben, orvosi rendelő. Amíg ez nem volt. több kilométerre levő szomszédos községbe kellett géről mint szorgalmas mun- ... ... kásemberekről beszélnek - dalm! valamint a lakosság 54 házhelyet igényelt. A há- sz°laúltatását irányító szer- zak egv része már elkészült. 1 kunnak benne otthont, mások még most építik a szép. korszerű, új épületeket. munkájuk nyomán elmondhat­. .... , „ .... .. iák: az eltelt 25 év alatt A titkárnő nem titkolja: olyan nagv változás történt — Sokat segítettek nekünk életükben, amelyet remélni a község lakói. sem mertek az ezt megelőző Amerre jártunk a község- hosszú évtizedek alatt. mindenütt megtaláltuk B. Gy. NÓGRÁD — 1969. december 2., kedd 3 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents