Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

Disputa az irodalomtörténésszel

a kritika és az irodalom szomszédságáról

Czine Mihály irodalomtörténész, kritikus tanulmányai és kritikái 1951-től jelennek meg. 1964-től az ELTE huszadik századi magyar irodalom történeti tanszékének docense, az irodalomtudományok kandidátusa. Fő művei: Móricz Zsigmonö útja a forradalmakig (1960), A naturalizmus (bevezető tanulmány és válogatás, 1967), A romániai magyar irodalom (A magyar irodalom története című kézikönyv VI. kötetében, 1967), Móricz Zsigmond (1968).

— Manapság sokszor elhangzott — és elhangzik —, hogy valami nincs rendben a kritikával. Mi a véleménye erről?

— A kritikai vitáról nem sokat tudok mondani. De van egy régi meggyőződésem, hogy jó kritika csali jó irodalom szomszédságában születhet. És csakis akkor, ha a vélemények megfogalmazásában semmiféle akadály nincsen. Egészséges irodalmi életben, jó művekkel, és jól tájékozódó emberekkel születhet jó kritika is. Minálunk nincs meg minden ehhez a kritikához. Időnként az irodalmi művek jó sorozata is megmegakad. Máskor a hangulat uém megfelelő, régebbi hangulatok emléke kísért. És ami nem jelentéktelen, de mégis utoljára hagytam, a kritikusok felkészültsége sem mindig kielégítő. Ez énrám is örvényes. Ügyhogy legjobb volna ezt a kérdést kívül hagyni, és valami másról beszéljünk.

— Talán arról, ami a válaszban már egyébként is elhangzott. Nevezetesen az, hogy a ma! magyar kritika a mai magyar irodalom helyzetétől is függ. Tulajdonképpen milyen a mai magyar irodalom?

— Erről így nem tudok röviden beszélni. Inkább csak

.arról szólnék, hogy szerintem kiknek a nevéhez fűződnek a legjobb alkotások. Én a tegnapról átjött nemzedékből Illyés Gyulát és Németh Lászlót látom a legnagyobbnak. A 45 után indulók közül i költészet- mezőin Juhász Ferencet, Nagy Lászlót. Prózában Sántát, Csurkát, Mol- dovát is változatlanul, bár az

utóbbi kötetei, mintha nem igazolnák a tegnapi reményeinket. De gondolom, itt volna az ideje annak is, hogy más írók munkáit szintén alaposan szemügyre vegyük.

Mert ez az értékrend is, amit most itt elmondottam, tizenöt esztendő óta alakult ki bennem. S még egy, amire — gondolom — érdemes volna figyelni. Most jelent meg egy költői antológia, a ..Kilencek” néven emlegetett fiatalon,

most végzett . egyetemisták művei találhatók benne. Ügy érzem, hogy közöttük sok a tehetséges ember. S még

egyet gondolok, ha nagyobb fórumot kapnak a közlésre, akkor e fiatalok — s általában a fiatalok — kibontakozása gyorsabb lehet.

— Hallottunk neveket. Ezek természetesen, önmagukban is jeleznek irányokat. Beszélhetnénk az irányzatokról?

— Értem a kérdést, s hogy miből ered a gyanú. Ezek a nevek nagyon összetartozó- nak látszanak, valóban. Az összetartozást elsőnek nem is én fogalmaztam meg, legalábbis nem olyan pontosan, mint Németh László. Ö beszél a bartóki útról, a bartóki példáról. Arról, hogy a magyar, illetve a közép- és kelet-európai népek irodalmának van egy nagy lehetősége. Mégpedig az, hogy a népi emlékezetben, a népköltészetben, folklórban őrzött értékeket összekösse a legmodernebb művészi lehetőségekkel. A népiséget és a szürrealizmust például, ahogyan ezt Lorca példázza, a világirodalomban is ismerten. Ezt többen is próbálják, az eddig nem említettek is, például Csanádi Imre, Csoóri Sándor, s a képzőművészetben szintén járnak ezen az úton. Mégis azt mondanám, hogy ez az út, ez az irányzat csak egyik a sok más lehetséges út, irányzat közül, bár hozzám a legközelebb áll. Talán azért is, mert úgy látom, hogy az említett emberek, Juhász Ferenc, Nagy László, az újabb magyar lírában eddig a legtöbb eredménnyel tudtak dolgozni, menni ezen az úton.

— Ez a beszélgetés vidéken zajlik. Tehát fel kell tenni azt a kérdést, amit ugyan sokan feltesznek, és nagyjából-egészéből meg Is válaszolnak, hogy a vidéki irodalom, a kedvtelésére vesz-e könyvet a vidéki folyóiratok helyzete hogyan áll napjainkban?

— A válasz erre is az szokott lenni, hogy például vidéki folyóirat nem különbözhet a pestitől. Ez így volna kedvező és igazságos. A vidéki folyóiratnak azért mégis kedvezőtlenebb a helyzete, mint a fővárosinak. De azt hozzátenném, hogy az utolsó esztendőkben a vidéki folyóiratokban többször jelent meg olyan értékes anyag, ami' hiányzott a fővárosiakból. Így például a miskolciak a szomszédos országok magyar irodalmára jobban felfigyeltek, mint az előző években a Kortárs, az Űj Írás. A mindennapi élet kérdései időnként az Alföldben, a Tiszafáiban kapnak hangot. A színvonal, persze, egyenetlenebb, de ennek kifejtésére több idő kellene.

Nincs több időnk. S még annyit, hogy ez a beszélgetés — amely Salgótarjánban, egy műteremben zajlik — nem végig ilyen hivatalos, asztalon áll egy pohár bor is. A beszélgetés itt közölt részét személyesebb jellegű kérdéssel zárjuk.

— Egy kritikus, egy irodalomtörténész a magánéletben is az. Olvas-e úgy, hogy önmaga örömére olvas? S ha igen, akkor kit olvas legszívesebben, mi érdekli a legjobban?

— A kérdésben is benne volt a gyanú, vajon, aki, abból él, hogy olvas, az a saját kedvtelésére vesz-e könyvet a kezébe? Hát azért vesz, gondolom. Ezek a könyvek nálam kivételesen egybeesnek azokkal, amelyekről beszélni is szoktam. Ha tanulmányokról van szó, akkor legtöbbet Németh László tanulmányait forgatom. Ha szépirodalomról, akkor Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László verseit. A szomszédos országok magyar írói közül Kányádi Sándor, Páskándi Géza verseit, Szabó Gyula, Sütő András, Dobos László prózáját, Bori Imre tanulmányait.

Az interjút készítette: Tóth Elemér

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT NYISZTOR GYÖRGY

NYISZTOR GYÖRGY, a

magyar munkásmozgalom feledhetetlen alakja, száz évvel ezelőtt, 1869. december 22-én, nyomorúságban született. Apja és anyja olyan ember volt, „akinek nincs szabad ideje, nincs éjjele, nincs nappala”, mert kora hajnaltól éjfélig szolgálnia kell és „annyi kíméletben sem részesül, mint az uradalom ökrei”. A nagybirtok páriáit az esetek nagy részében családra és nemre való tekintet nélkül hálatták egyetlen helyiségben s „előfordult, hogy tizennégyen laktak olyan lyukban, amelyben két köbméterrel kevesebb volt a levegő, mint a fegyházak magánzárkáiban ...” A mezőgazdaságban foglalkoztatott sommások, részesek és napszámosok élete a gyötrelmes bizonytalanság volt az éhhalál peremén. Többségük, mint családfő, gyakran csupán 4—5 mázsa búzát keresett egy évben. Munkára kényszerült tehát a család minden egyes tagja, asszony és gyermek — a szó szoros értelmében napi egy tányér levesért.

Ebből a mélységből emelkedett ki Nyisztor György tokról fokra. Volt gulyásbojtár, béres, erdei munkás, szeszgyári napszámos, végig kinlódta a mezőgazdasági idénymunka minden válfaját s végre a kubikosokhoz sodródott. Közöttük

Ismerkedett meg a marxizmussal, s attól kezdve soha nem lankadó eréllyel lázongott és lázadt keserű sorsa ellen. De mert minden egyes egyéni tiltakozását kegyetlenül megtorolták, rá kellett jönnie, hogy társak nélkül sohasem érvényesítheti a maga igazát. Harciassága agitátorrá nevelte, olyan férfiúvá, aki sorstársait a kizsákmányolok elleni harcra szervezi.

Mindössze 21 éves volt, amikor már aratósztrájk sikeres vezetője. Tanul és tanít, Szatmárnémetiben társaival megalakítja az SZDP helyi szervezetét, vezetőségi taggá választja a földmunkások szakszervezete, később titkára lesz. Kitűnő szónok, a cikkek egész sorát írja a szocialista lapokba. Következetes marxista és osztályhű harcos, egész életében megtartja kapcsolatát a nincstelen paraszti tömegekkel és- bár a hatóságok üldözik — megtörni nem tudják.

Egyenesvonalú pályája az első világháború idején sem törik meg, noha a hadigépezet százezrével nyeli el a paraszti származású katonát. Mindvégig a baloldali szocialistákkal tart. Része van az 1918-as őszirózsás forradalom előkészítésében és 1919. március 21-e után belép a kommunista

pártba, illetőleg csatlakozik a leninistákhoz Ekkor a paraszti tömegek bizalmából földművelésügyi népbiztos lett belőle.

Az alkotásokban oly gazdag 133 nap alatt bámulatos munkabírással dolgozott az addig elnyomott parasztság fölemelkedéséért. s azok közé tartozott, akik rájöttek, hogy a parasztság ezeréves perében az első helyes ítélet csakis a földosztás lehet. Felismerésének realizálására azonban már nem volt ideje, mert a külső és belső ellenforradalom megakadályozta terveinek végrehajtását. A népbiztos perben életfogytiglani fegyházra ítélték, de 1921- ben fogolycsere révén a Szovjetunióba került. 1945-ben tért haza és itthon pártmunkát végzett halála napjáig, 1956. január 7-ig.

A JELENKORRA élete nagy tanulságait hagyta örökül. Mindenekelőtt a marxizmus— leninizmus igazságát. Ezen belül azt a történelmi parancsot.

hogy a parasztnak a munkással együtt kell építenie az új világot, a szocializmust. Nyisztor György életútja befejezett egész, mert nemcsak a Szovjetunióban érte meg a kizsákmányolok végső bukását, hanem szülőhazájában. Magyar- országon is.

Földes Mihály

ÍJ folyóirat

A Szovjetunióban 1970 januárjától új tudományos és társadalmi-politikai havi folyóirat jelenik meg „Az Egyesült Államok gazdasága, politikája, ideológiája (SZSA: ekonomi- ka, polityika, igyeológija) címmel. A folyóirat a Szovjet Tudományos Akadémia Egyesült Államokkal foglalkozó intézetének sajtóorgánuma lesz. V. M. Berezskov, a leendő folyóirat főszerkesztője a Novoje Vremja Szerkeszi őségének .1 kérésére az alábbiakban ismerteti az új lap feladatait.

Az új folyóiratnak már a címe is elárulja, hogy milyen átfogó feladatok várnak rá. Lényegében az Egyesült Államokkal összefüggő problémák egész sokféleségével foglalkoznia kell. Ma már talán nincs olyan térsége a világnak, ahol nyíltan vagy álcázva ne működne Washington „keze”. Ezért bolygónk sorsának alakulása szempontjából nem mellékes, hogyan fog alakulni a helyzet az Egyesült Államokban, milyen erők fogják meghatározni irányvonajegyzet

hétköznapokért

VI inden bizonnyal em- 1 * lékszik a. nyájas olvasó arra a régi esetre, amikor az alföldi paraszt bácsika, aki fiát Debrecenben

iskoláztatta, felháborodottan A UÁl/aceÁnaé állított be a tanítóhoz: AA

Nézze csak tanító úr, mit ír ez az istentől elrugaszkodott diákfi: Apám pénzt! —

(erősen, ropogtatva olvassa a

szavakat). Na, de én is „az életből”, besettenked- a kemény hang, hisz’ tudjuk, ugyanilyen röviden válaszol- tem néhány irodahelyiségbe a szép szavak gyakran job- tam neki: és egyetlen pillantás a meg- ban ölnek, mint a haraggal,

— Fiam, nincs! sérült, kicsorbult telefonké- de őszinte javítószándékkal elMire a tanító szelíden szülékekre, meggyőzött ar- dörgött mondatok. De szót

nyugtatta a bácsikat: ról, hogy érdemes megírni kell emelnünk a rideg hi— Ugyan, János bácsi, a megírandókat, hisz" nyíl- vatali hang, a megengedhe- nézze csak meg jobban, nem vánvalóan régen levezetett tetten gorombáskodás, a az van odaírva, hanem: s talán nem is olyan elke- nyomdafestéket nem tűrő Apám, pénzt (lágyan, könyö- rülhetetlen méreg eredmé- kitörések, a vissza nem adott rögve). János bácsi meghök- nye volt a lecsapott telefon- köszönés, a ki, ha én nem kenve nézte az előbb még kagyló okozta sérülés. S en- magatartásból származó szemtelennek tűnő szavakat, nek kapcsán eszembe jutott visszásságok ellen.

aztán meglágyulva mondta: az is: bizonyos, hogy az ad- A magyar ember tulaj— Tényleg úgy igaz, ahogy dig egyetértésben élő embe- donságait vizsgálva már sott tanító úr mondja... és el- rek nyelvzavara nem a bib- kan megállapították, hogy küldte a kért pénzt az isten- lia Bábeltornyának építésé- józansága és érzelmessége tői elrugaszkodott diáknak. nél következett be, de az is örökös harcot vív benne, de

Hogy miért kellett most fel- biztos, hogy napjaink egy- érzelmeire hatva könnyeb- melegíteni ezt a régi törté- másra utalt, egy nyelvet be- ben lehet nála valamit elér- netet? Azért, mert napjaink szelő emberei furcsa módon ni, mint akár erőszakkal, gyakran minden ok nélkül nem értik meg egymást. akár észokokkal. Arany Jófelbőszült embereinek se ár- A rangkórságban szenvedő nos szerint: „Egy az, amit tana odaadni a történetbeli régi világban helyén való szíve érez s amit szája tanító jóságos szemüvegét, volt a megállapítás, hogy mond, / Rászedi őt, meg- hogy mielőtt engesztelhetetle- „ha a tábornoknak fáj a fo- csalja öt akármi bolond. / nül megharagudnának, néz- ga, a közlegény üvölt”, de Agyonütne, ha elvennél te zék csak meg mégegyszer a úgy véljük, ma nem méltá- le egy kovát: / De egy szókérdést, hátha másként lát- nyos, ha a főosztályvezető ért odaadja legszebbik lo- ják, mint az első pillanatban, haragja esetében a dolgok vát.”

Van egy latin közmondás, csodálatos összefüggése Ennek a szükséges jószóamely arra figyelmeztet: „ha folytán végül az ipari tanú- nak kimondását várjuk min- mérges vagy, számolj előbb ló megy haza lógó orral és den embertől. Az osztályve- húszig, . csak aztán szólalj otthon nagyot rúg a lábé- zető ne felejtse el megdi- meg” és ezt a bölcsességet ki- hoz barátságosan dörgő- csérni igyekvő dolgozóját, a egészíteni látszik az a magyar lődző macskába. műhelyek munkásai ne lássaközmondás, amely azt állítja, Mindezzel nem azt akar- nak mindenáron engesztel- hogy a „haragos embernek juk mondani, hogy most hetetlen bürokratát a tiszt- soha nincs igaza.” már hivatali főnöktől fel- és viselőkben, a haragvó műMialatt kis eszmefuttatá- lefele „bájenyelgésbe” kezd- vezető gondoljon az angol somhoz anyagot gyűjtöttem jünk, akkor is, ha szükséges bölcsességre: „csak mosolyogva” és dorgáló szavai mindjárt más hangsúlyt kapnak és az ebédlőkben se higgye senki, hogy a felszolgáló kislány merő kitolásból hozta neki a mócsingos húst.

Az ilyen magatartás sok bosszúságtól óvhatja meg az embert, s figyeljék meg a nyájas olvasók, hogy ha reggel a kalauz nem „undok flegmával" kéri a jegyet a gyártási ág vezetőjétől, akkor ez se feledkezik meg arról, hogy a gépírónöjét tegnap kegyetlen fogfájás gyötörte. És ezek után azon se csodálkozhatunk, ha kedvesen adja át a munkalapokat az átvevő esztergályos, akkor se fogja „leimádkozni” azt a bizonyos „kaporsza- kállút” az égből, ha történetesen nem nyert a lottón.

Mindannyiónknak be kell látnunk, hogy nem élünk a „paradicsomban”, hanem csak itt a földön, ahol sok bajjal, küszködéssel, gyakran csak ünnepnap mutatkozó örömökkel telnek napjaink, de ha a különböző beállítottságú és vérmérsékletű emberek megértéssel, jószóval, sok-sok emberséggel intézik közös dolgaikat, mégis csak elviselhetőbbé, bé- kességesebbé tehetjük annak munkás mindennapjait.

És ezekért a békességes mindennapokért érdemes vigyázni még a kimondott szavak hangsúlyára is, belátván: a földi élet járható útjai is jóindulattal vannak kikövezve. és ahol hiányos, vagy járhatatlannak látszik az út, mindannyiónk kötelessége lehelyezni egy-egy követ a harmonikus élet érdekében.

Csukly László

lát, hogyan fog fejlődni politikája a nemzetközi küzdőtéren. Nem jelentéktelen az a kérdés sem, hogyan alakul a viszony a Szovjetunió és az Egyesült Államok, — a jelenkor gazdasági és katonai szempontból legerősebb hatalmai között.

A szovjet—amerikai kapcsolatok történetében különböző időszakok voltak. Az Egyesült Államok volt a tő- késvilág egyetlen nagy országa, amely 16 éven át makacsul megtagadta, hogy elismerje a világ első munkásállamát, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utón jött létre. A második világháború előestéjén az Egyesült Államokban befolyásos erők tevékenykedtek, amelyek

Anglia és Franciaország vezető köreivel együtt készek voltak arra, hogy Hitlert a Szovjetunió megfojtására használják fel. Az események logikája azonban oda vezetett, hogy mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió a Hitler-ellenes koalíció tagja lett, szövetségessé vált a náci Németország és az imperialista Japán ellen vívott elkeseredett küzdelemben. Amint sok korabeli dokumentum Is bizonyítja, mindkét fél kifejezte azon törekvését, hogy a háborús években kialakult szovjet—amerikai együttműködés a háború utáni időszakban is tovább fejlődjék. Ha Roosevelt nem hal meg időnap előtt, ha Truman elnöknek a Fehér Házba kerülésével az Egyesült Államokban nem szilárdulnak meg azoknak a pozíciói, akik az amerikaiak ideiglenes atommonopóliumát Washington világuralmának megteremtésére akarták felhasználni. — akkor talán másképpen alakult volna a viszony országaink között.

A Szovjetunió és más szocialista országok a megérlelődött problémák konstruktív megoldása mellett, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése mellett foglalnak állást. A szovjet emberek úgy vélik, hogy a szocializmus békés viszonyok között tudja a legteljesebben bebizonyítani fölényét a kapitalizmussal szemben. Éppen ezért a reakciós erők egyre újabb és újabb katonai provokációkat szerveznek, s ebben az elítélendő tevékenységben az Egyesült Államok

imperializmusa játssza a vezető szerepet. Ennek fényénél igen fontos, hogy az Egyesült Államok fejlődésének minden aspektusát tanulmányozzuk.

A szovjet sajtó nagy figyelmet szentel a tőkésvilég e legnagyobb országában kialakult helyzetnek. Az a tény, hogy a szovjet időszaki kiadványok sora most az Egyesült Államok gazdaságával, politikájával, ideológiájával foglalkozó új folyóirattal bővül, véleményünk szerint elő fogja segíteni az Egyesült Államok és külpolitikai irányvonala további beható tanulmányozását.

Különös felelősséget hárít az új folyóirat munkatársaira az a körülmény, hogy ez ,a sajtóorgánum a lenini jubileumi évben fog megjelenni A szerkesztőség természetesen rendszeresen szándékozik közölni olyan cikkeket, amelyek az imperializmus lenini elméletének fényénél fogják elemezni az Egyesült Államokban kialakult helyzet sajátosságait. Olyan anyagokat is közölni fogunk a folyóiratban, amelyek az Egyesült Államok megfelelő problémáival foglalkozó szovjet közgazdászok, történészek, filozófusok, szociológusok kutatásainak eredményei. A szovjet közvélemény az új folyóirat révén megismerkedhet a szovjet Amerika-szakértők olyan kérdésekről kialakított koncepcióival és nézeteivel, mint a szovjet—amerikai viszony, az Egyesült Államok külpolitikájának általános és regionális problémái, a tudományos-műszaki fejlődés az állammonopolista kapitalizmus viszonyai között. A folyóirat ismertetni fogja az iparban és a mezőgazdaságban alkalmazott munkásellenes, kapitalista termelési módszereket, emellett információt kíván adni az amerikai gazdaság különböző területein bevezetett gyakorlatról, figyelembe véve, hogy ez bizonyára érdekli a szovjet szakembereket.

A folyóirat megvilágítja majd a hadiipari komplexumnak az Egyesült Államok bélés külpolitikájára gyakorolt befolyását, elemezni és bírálni fogja az amerikai burzsoázia jelenkori ideológiai koncepcióit. Az olvasók a folyóiratban információt és kommentárokat találnak a tudomány, a művészet és az irodalom különböző problémáiról. A tervek szerint az új folyóirat leközli majd az Egyesült Államokban megjelent néhány legérdekesebb munkát is. Jelentős helyet fogunk szentelni a folyóiratban a vitáknak.

NÓGRAD — 1969. december 21., vasárnap 7