Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-17 / 292. szám

I á négykerekű bálvány F urcsa bálvány ez. Kiutalás- volt a gyülekezőhely — a kissé lenézett, de közkedvelt xa adják, várakozni kell rá, hadseregbe... 1969 januárja vándorát a legelterjedtebb ko- s fizetni érte. Valamennyi négy és szeptembere között 18 729 csitípusok sorrendjében a keréken gurul, döcög, suhan, személygépkocsit hoztak be Moszkvics követi, 28 ezer van száguld. Ahogy éppen motor- az országba... belőlük. Őket a Skoda, majd ja. típusának évjárata, tulaj- Múlt és jelen. Múlt: mo- a Wartburg, de található né- donosának vezetési készsége, solyogtató, ködbe vesző emlék, hány tucat ritkaság is a ko- vagy felelőtlensége engedi, s Jelen: igények, lehetőségek, csifolyamban, negyven eszten- hajtja. Valamennyi négy keré- adottságok csatája. 1950-ben dós, fakarosszériás Mercedes ken fut, de mégsem egyfor- öszesen annyi személygépkocsi — a műszaki vizsgán is simán mák. Fürge kicsik, méltóság- volt az országban, amennyit átment —, háború előtti teljes nagyok, s a kettő közöt- tizenöt esztendő múlva, 1965- Austin, s a legújabb japán ti átmenetek követik, előzik ben, egyetlen év alatt impor- Toyota... i A japán autóipar egyik 1970-re tervezett újdonsága, a Datsun 2000-es, amelynek utazósebessége alkalmas útviszonyok között elérheti az óránkénti 180 km-t is egymást az ország betonból, táltak. Mégis: kevés a kocsi. Ha egyik oldalról nézzük: vagy csupán zúzott kőből for- Ezért az annyira áhított, már- típusok, köbcentik, pénztár­máit érhálózatán. A huszadik században gépkocsira ült, il­letve ül a világ. Majd’ nyolc évtizede, 1892-ben nyolcezer gépkocsi pöfögött a világon, gyalogost, fiákerest rémisztve, lovat vadítva. 1907-ben „már” 125 ezer géperejű jármű fu­már önálló „személyiséggé” avatott holmi. Bálvány. Vezet a vidék cák vetélkedője. A másik ol­dalról: hasznosan szolgáló eszköz, sokak munkájában, utazást, hazát és világot meg­ismerni könnyítő négy kerék. Bálvány? Nem az, csak van­nak, akik azzá avatják. Ma már eltűnőben a legújabb tí­1950-ben összesen 13 054 sze­mélygépkocsi volt hazánkban. tott a kontinenseken, 1921-ben Közülü^ csupán néhány tucat pusú. külföldi rendszámú 12,6 millió. A gyors térhódítást művészek, csodacsatarok, )jCsatahajók” csodálóinak cso- még inkább igazolják a továb- Professzorok portja, s mind több mosolyt bi adatok. 1939-ben 46, 1950- kezében. 1960-ban arat a kocsiját szent áhítattal ben 63,2, 1960-ban 117,7 millió M 2o8-ra gyarapodott a sze- emiegető, azzal minduntalan gépkocsi gurult, vágtatott, tü- mrfykocsik szárny s közülük büszkélkedő ember is. Mert lekedet a világon. 1968-ban meghaladta milliót... Tülkölni kötelező Hazánkban 1900-ban lent meg az első, a géperejű járművek közlekedését szabá- lyózó rendelet, mely kimond­ta: a jármű vezetőjének me Számuk már 18499 viselt C, azaz „ma- a 220 sz&k” rendszámot. A növekvő behozatal eredményeként 1968- ban 163 636 személygépkocsi futott az országban, s míg a közületi gépkocsik száma alig, a magánosok tulajdonában le­je- vöké gyorsabban nőtt, s 140 974-re gyarapodott. Az utakat megtöltő, benzin­kutak előtt türelmetlenkedő, Cl J Hl — — — M » V— J — — — * — . | / n-t közben állandóan tülköl- s sajnos, nem egyszer1 egymás- idejében fi- nak ronto kocsiaradatbol a ahogy egyre több lesz a négy­kerekű vándorból — márpedig egyre több lesz, hiszen éppen a közelmúltban került nyilvá­nosságra, hogy a negyedik ötéves tervben 340 ezer kocsit importálnak — úgy oszlik el a ritkaságával kiérdemelt misztikusságának köde is. Ami utána jön nie kell, hogy gyelmeztessen mindenkit a közeledő veszélyre. A követ- kező esztendőben, 1901-ben , már 38 kocsinak adtak ki kezdődő rendszámmal. A fo­A gépkocsipiac 1972—73-ra várható viszonylagos telítettsé­vidék mondhat magáénak töb­bet: 106,5 ezer személygépko- , .. . , , „ ezret C-vei ge leemeh maJd a négykerekű bálványt végképp talapzatáról. Leteszi a — földre. Pontosab­rendszám táblát, s még ennél is ban:' az utakra. S ez az, ami negyvenkilencen sze- a..1.n,a1'!ank,°“1'„^em,SÜL már a több gépkocsi után kö­tőében háitási hizonvlatot az- azoknak, akik csak 1970-ben, “ luuu , Ti' reztek hajtasr bizonylatot, az 19Vi-ben várhatják áhí- vetkezik. Az utak állapota, ki­az jogosítványt... 1914 ben tott Trabantjukra a kiutalást, ezer magánautót „vonultattak de ebből a típusból fut a leg- ..., be” - a fővárosi Vérmezőn több: 34 ezer. Az országutak alkatreszutanpotlas megszerve- u zése, a parkolási, garazsirozasi­....... .. , , ... ----- lehetőségekről már nem is be­s zélve. Nehéz, mert bonyolult, s nagy anyagi áldozatokat kö­vetelő gondok ezek. A Minisz­tertanács közelmúltban hozott — a szolgáltatások egészére vonatkozó — határozata kez­dete lehet egy átfogó, s meg­nyugtató rendezésnek, a gyor­san gyarapodó gépkocsiállo­mány célszerű, zökkenőmentes ból állította össze a szerkesz- üzemeltetésének, tőség. Mészáros Ottó építettsége, a töltőállomások, szervizek hálózata, a javítás, Megjelent a Jelenkor decemberi száma Változatos tartalommal, ér- Az új szám képzőművészeti tékes szépirodalmi és tanul- illusztrációit Szabó Iván és mányanyaggal jelent meg a Nagy Albert műveinek fotói­pécsi irodalmi és művészeti fo •óirat új száma. A versrovat­ban többek között Csorba Győ­zi, Nyerges András, Rózsa .ncire és Simor András költe- i ényeit olvashatjuk. Bartha 3ulcsu interjúsorozatában ez- -j .tál Thiery Árpáddal ismer­kedhetünk meg. A prózaíró •ígényrészlete mellett Sobor \ntal és Pál Rita új elbeszélése képviseli a szépprózát. A képzőművészeti rovatban Szabó Iván művészetéről írt meleg hangú méltatást Rétfal­vi Sándor. Megismerkedhe­tünk emellett a Romániában élő Nagy Albert festészetével. Az irodalmi tanulmányok sorában figyelmet érdemel Loránd Imre szellemek el­mélkedése a kritika és a kö­zönség viszonyáról, Várkonyi Nándor új Kaleidoszkópja és Bajomi Lázár Endre esszéje a Quertier Latin íróiróL MÉHÉSZET Méhészetünk jövője Az Országos Méhészeti Sző- a belső mézfogyasztásunk, vetkezeti Vállalat a Mezőgazda- ami az életszínvonal-emelke­sági és Élelmezésügyi Minisz­térium elé, méhészkedésünk jövőjét illetően, igen hasznos és időszerű javaslatot terjesz­tett elő. A javaslatban szám­szerűen ismerteti az 1938 óta történt fejlődést, melyből megtudhatjuk, hogy 1968-ig 58,3 százalékos emelkedést ér­tünk el. Mindennél ékesebb bizonyíték az a szám, amely 1968-ban országos viszonylat­ban 600 000 méhcsaládról tesz említést. Nagy jelentőséget tulajdo­níthatunk a méhészek szer­vezeti életének és eredménye­inek, hiszen 620 méhésztársu­lásban 27 000 méhész tömö­rült, és az áruméz 92 száza­lékát ők termelték. A 600 va- gonos mézexportunk mellett örvendetesen 200 vagonra nőtt dés és az egészséges táplál­kozás legfőbb bizonyítéka. Jelentőségteljes az a köz­lés, amely az exportra vonat­kozik. Mézből, viaszból éven­te 2 millió dolláron felüli de­vizahozamunkkal szaporít­juk népgazdaságunk deviza- készletét. Ugyanekkor a mé­hészetnek nincs importigé­nye, és nem köt le egyetlen holdnyi önálló földterületet sem a mezőgazdasági terme­lés rovására. Vonzó a javas­latnak az a része, amely a jö­vedelemadózás terén a 65 éves kort elért, és még a termelő- munkából részt venni óhajtó öreg méhészek számára — az ipari tevékenységét folytatók­hoz hasonlóan, teljes adómen­tességet kíván biztosítani. A méhek növénymegporzó munkájának kísérleti eredmé­nyei bizonyítják, hogy a mé­hészet közvetett haszna a gyü­mölcs és a magtermelésnél el­ért többtermelésből a méz- és viasztermelés értékének mint­egy tízszerese. Jó lenne, ha ezt a mezőgazdasági nagyüze­meiknél figyelembe vennék. Említésre érdemes még a méhcsaládok általános bizto­sítására irányuló törekvés, amely eredményében egyen­értékű lenne a méhész biz­tonságos termelési munkájá­val. Reméljük, hogy a mé­hészek érdekvédelmében te­vékenykedő szervek előter­jesztése megértésre talál és ezzel a méhészetek tervszerű fejlődése újabb lendülettel haladhat eddigi eredményes útján. A méhész tennivalói decemberben Csend honol a méhes felett, de a méhész ilyenkor sem maradhat tétlen. A kaptárban nyugvó méhek érzékenyek a téli szélre. Ezért a méhes kö­ré nádból, kukoricaszárból, napraforgószárból készítsünk szélfogó kerítést. A szélfogó­kat soha ne a kaptárakra he­lyezzük. A zörgés zavarja a kaptárban nyugvó méheket. A szükségesnél többet fogyasz­tanak élelmükből, s mivel tisztuló kirepülés a téli idő­ben csak igen ritkán lehet­séges, a méhek fertőzik a ke­reteket, a mézet, s ezzel ön­magukat is. A szélfogókat úgy kell a kaptárak köré elhelyezni, hogy a szélfogó és a kaptá­rak között kényelmesen le­hessen járni. Hiszen a méhek téli megfigyelése a méhész fontos munkája. Ha a kaptá- rakból csendes zsongás hal­latszik, a méhcsalád nyuga­lomban van. Ha síró, vagy egyenetlen, változékony zú­gást hallatnak, valami baj van. Ha sok* a pára, melegük van vagy fáznak, már rendel­lenesen zúgnak. Sokszor elegendő a kijáró nyílás szű­kítése vagy bővítése, hogy helyreálljon a nyugalom. A szakszerűen méhészkedő a családok életéről, a gazdálko­dásról, naplót vezet. Számba veszi az egyes családok ter­melési eredményeit. Az új esztendőben, új lappal indul. A nyár folyamán az egyes családoknál feljegyzett ta­pasztalatok nagy hasznára le­hetnek a méhésznek a követ­kező termelési idényben. Fel­tétlenül fel kell jegyezni a méhcsalád megbecsült méz­készletét, a takart lépek szá­mát, vagyis a léputcák népes­ségét. Igen hasznos a kaptár belső minőségének feljegyzé­se is, hogy a télen kijavított kaptárakkal kicseréljék majd a rosszabb, gyengébb kaptá­rukat. A méhésznek télen második otthona a jól berendezett mű­helye. Aki érti a kaptárké- szítés, javítás, keretkészités munWit, annak a tél ugyan­olyan hasznos lehet, mint a jól sikerült nyár. A tartalék- kaptárak kijavítása, festése, keretek hálózása, meleg he­lyen a lépek tisztogatása mind olyan feladat, amit el kell végezni. Ilyenkor kell megvágni a lépeket és az öreg lépek kiolvasztásával számba venni a tavaszi lép- hiányt. A gondos méhész fel- készülten várja a tavaszt. A méhest, ha csak nagyon távol nincs, naponta látogas­suk meg. Sok a téli ellenség. A veréb, a cinke állandóan a kaptárak előtt leselkedik. Etetésüket lehetőleg ne a mé­hes közelében végezzük, mert ha a madáretetőkben az ele- ség elfogy, a kosztosok rá­csapnak a kaptárakra. Ko­pogtatásukkal a kijáró köze­lében levő méheket kiugrat­ják és a kijárónyílásban el­csípik. Súlyos károkat okoz a harkály, különösen a szalma, gyékényfalú kaptáraknái. Kivési a kaptár oldalát, s a lyukon falja be a méheket a léputcókból. Jegyezzük fel a napi hőmérsékletet is. Ebből következtethetünk az élelem­fogyasztásra. Későbbi években jó szolgálatot tesz a hőmér­sékleti eredmények összeha­sonlítása. Kovács István Van más megóvás is... j lOMtbolti Egy szigethalmi fiatalember | motorkerékpárral jött Nógród- j ba és Rétságon járművével ne- ’ -Á színpadon kiment a sorompónak. Nem j dltoztak. számokat ki­történt különösebb baj. A ke­rék egy kicsit beszorult a so­rompó szakálla közé és pót­utasának sem lett semmi baja. A veszélyeztetés mindenesetre fennállt, s a bíróság a fiatal­embert 2200 forint pénzbünte­tésre ítélte. A fiú részletfizeté­si kedvezményt kért a bíróság­tól. „Idézünk leveléből”: — Kérem a tisztelt járásbíró­ságot, hogy a büntetés összegét 500 forintos részletekben fi­zethessem be. Jelenleg beteg­állományban vagyok, mert újabb motorbalesetem volt. Betegségem több hónapig elhú­zódhat és újabb, mintegy 3000 forint pénzbírságra számítok. Egyszerre ennyi pénzt nem tu­dok előkeríteni. A kérés érthető, ám úgy gondoljuk van más megoldás is. — ács — Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.00: Hirek. — hónap története. IV. rész. — 18.03: 8.20: Emil Gilelsz zongorázik. — Sugár Rezső: Metamorphosi. Be- 8.59: Műszaki, gazdasági könyves- mutató. — 18.28: Az év legjobb polc. — 9.09: Könnyűzenei híradó, tánczenei felvételeiből. — 19.25: Bu- — 9.39: Moraj a föld alól. — 10.05: dapest 1969/70-ben. — 19.55: Wil- Kodály: Székelyfonó. — 11.21: Ho- helm Bachaus lemezeiből. — 20.27: luschek: Ünnepi zene. — 11.30: A A Magyar Rádió és Televízió népi Szabó család. (Ism.). 12.20: Ki nyer zenekara játszik. — 21.09: Vissz- ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — hang. — 21.39: Beszélgessünk ze­rekek. — áo.25: Üj könyvek. — 20.28: Szunyoghy miatyánk ja. — 21.25: Albert István népi zenekara játszik. — 21.45: Színházi jegyze­tek. — 22.00: Negyedszázad magyar zenéje. — 23.10: Könnyűzene éjfé­lig. TELEVÍZIÓ: 9.10: Boldog új évet, néről. — 22.15: A négyarcú Japán. Rüdiger úr! (Tévé-játék.) 9.55: Év­in. rész. — 22.25: A jazz világa. — ezredekig a tenger mélyén. Angol 23.15: Vokális zene. — 0.10—0.25: kisfilm. — 10.20—11.55: Hűtlen asz­Filmzene. szonyok. Olasz film. (Ism.). — 18.05: Napilapok, hetilapok. — is.20: PETŐFI RADIO: 8.05: A koldus- Reklámműsor. — 18.25: Show-hi­diak. — 8.45: Az együttműködés vatal. — 19.15: Esti mese. — 19.25: távlatai. — 9.00—10.00: Ezeregy dél- Budapest 1969/70-ben. — 20.00: Tv­előtt... — 10.00: A zene hullám- híradó. — 20.20: A kockázat. — daság hírei. — 16.05: Kóruspódium, hosszán. 12.00: Népdalok. 12.20: Ver- 21.25: Beszélgetés Kun Zsuzsával. — 16.17: Mi közöm hozzá? Gazda- di: Simona Boccanegra. 12.40: Há- 21.35: Tudósklub. — 22.15: Tv-hír­sági információk. — 16.38: Népdal- zunk tája. — 13.05: Két szimfónia, adó — 2. kiadás, gyűjtő úton Kodály Zoltán nyomá- — 13.45: Időjárás- és vízállásjelen­ban. — 17.05: Külpolitikai figyelő, tés. — 14.00—18.00: Kettőtől, hatig. BESZTERCEBÁNYA: 18.30: A — 17.20: Lili bárónő. — 17.38: 12 18.10: Távirat karácsony éjjelén. — kassai stúdió műsora. — 19.00: és _____________________________19.00: Keringőritmusban. — 19.13 : 22.25: Tv-híradó. — 19.50: Háborús j Rádióreklám. NOGRÁD » 1969. december 17-, szerdo I a stúdióban. 13.15: Lakatos Sándor népi zene­kara játszik. — 13.45: Nőkről, nők­nek. — 14.15: Bach: Hat kis prelú­dium. — 14.30: Aki meghalt a gyer­mekei számára. A válaszolunk hall­gatóinknak különkiadása. — 15.10: Teresa Berganza Gluck-áriákat énekei. — 15.30: Diákszemmel a jövő iskolája. — 16.00: A világgaz­- 19.14: Hangverseny naplő. ■ 19.54: Jó estét, gye- rálynő.- 30.05: Donald Bull ki­(Angol tv-filmj Az asztalnál nagyokat it­tunk. És akkor hallom, hogy 312! Szűzanyám! Hiszen ez az én számom! Noszogat is azon­nal a sógorom, hogy siessek a színpadra, mert nyertem valamit. Nem mondom, egy üveg konyak éppen a legjobb­kor jönne, de az orosz pezs­gő, vagy valamilyen Coctail sem rossz, csak ital legyen. Különben nem vagyok babo­nás, de újévkor nyerni bizony egész esztendőben szerencsét jelent a számomra. A tombolacédulát bemutat­tam a főrendezőnek. Ö mo­solyogva nyugtázta és kezet rázott velem, mintha Kossuth- díjat nyújtana át ünnepélye­sen, és akkor egy visító ma­lacot nyomott remegő karja­imba.. — Ez a magáé! — Köszönöm! — rebegtem és imbolygó léptekkel indul­tam el az asztaltársaságom felé, kezemben a rángatózó malaccal. Azt hiszem mondanom sem kell,' hogy azonnal végesza- kadt a szilveszteri mulatozá­somnak. Szedelőzködtünk, ha­zamentünk, és megkezdtük Röfike ápolását, etetését. Elő­ször is haditanácsot ültünk, és eldöntöttük, hogy az újévi szerencsemalacot felneveljük. Volt egy narancsos kisznink, amit a sarki boltos adott, hogy az anyósomnak almát küldjünk Siófokra. Beletettük Röfit, és ezzel kezdetét vette a kálváriám. Átkopogtam a szomszédba és felköltöttem első részegsé­gükből a Matuláékat. Köl­csönkértem három cső kuko­ricát. Szépen lemorzsoltam, majd a vájdlinggal átmentem Kevernekiékhez, ahol két fél pálinka közben megengedték, hogy ledaráljam a kukoricát. Korpát viszont a szemközti péktől kunyeráltam, aki ép­pen akkor verte meg először az új esztendőben a feleségét. Elküldött a pokolba, amiért ilyen fontos munka közben megzavarom. A vendéglős adott ugyan fél vödör mos­lékot, bár megjegyezte, hogy a másnapos vendégek még szívesen megették volna a pörköltet a kopogó, száraz ke­nyérrel. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, hal­lottam, hogy a kocsmáros így magyaráz a feleségének: Milyen rendes kinézetű em­ber. Vajon miért nem alszik, ha egyszer már ennyire be­rúgott szegény! Odahaza a feleségem, a há­rom gyerek és a nyolctagú Gomolya család lelkes aszisz- tálása mellett egy mosófazék­ban megkevertem a Röfi ebédjét... És ez igy ment csaknem egy esztendőn át. Röfi — természetesen meghí­zott. Ólat is építettem neki és szakkönyveket vásároltam, amikből a modem sertéshiz­lalás kisipari módszereit sa­játítottam el... Azután Röfit karácsonyra szépen levágtuk. A feleségem egész esztendő­ben pontos statisztikát veze­tett. Ebből kitűnt, hogy a tombolán nyert malac annyi­ba került, hogy két hízót is vehettünk volna az árán, a munkát nem is számítva. Most már értem nejem hara­gos viszolygását, amikor a Gomolya Benő meglátogat, hogy ismét töltsük együtt a szilvesztert, valamelyik han­gulatkarbantartó intézetben. — Szó sem lehet róla. Nem akarok többé malacot nyer­ni!- G — I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents