Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-14 / 264. szám
♦ Ahogyan lövőjét látja a rétsági járás nemzetiségi értelmisége A statisztikai vizsgálatok a népművelési tevékenység társadalmi hatékonyságának szempontjából esetenként nélkülözhetetlennek látszanak. Ä művelődési helyzet, műveltségi állapot, a népművelési és könyvtári ellátottság feltárása. elemzése azonban önmagában elégtelennek bizonyulhat. Népművelési feladataink kijelölése még nagyobb jelentőségű Nógrád megye azon területein, ahol nemzetiségi lakosság él és dolgozik. Nemzetiségi politikánk, az ide vonatkozó megyei és járási határozatokban foglaltak, élvezik a nemzetiségi lakosság támogatását is. Nem érdektelen tehát megvizsgálnunk, hogyan realizálódnak azok a célkitűzések, amelyek a nemzetiségi lakosság gazdasági. társadalmi, politikai és kulturális felemelkedését szolgálják? Vizsgálódásunkat ezúttal a rétsági járásban végeztük, Alt Gyulának, a járási tanács vb művelődésügyi osztálya népművelési felügyelőjének segítségével. Nemrégen nemzetiségi ér- celimségi ankétot tartottak Rétságon, amelyen jelen volt a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének és a Német Szövetségnek képviselője is. Egy kis statisztika: a járásban egy tucat nemzetiségi, községet (tiz szlovák, két német) tartanak számon. S kiket sorolnak a nemzetiségi értelmiség kategóriájába? Elsősorban a pedagógusokat, termelőszövetkezeti ezetőket, elnököket, könyvelőket, agronómusokat, a tanácselnököket. Eszerint körülbelül hetven nemzetiségi értelmiségi munkájára számítanak. Az ankéton első alkalommal kaptak szélesebb fórumot, ahol tevékenységükről. gondjaikról, örömeikről szóltak, s megbeszélték a jövőre vonatkozó teendőket is. A járásban ezután negyedévenként találkozhatnak egymással. így munkájuk színvonala, a tapasztalatcserék, s a fokozott társadalmi érdeklődés eredményeképpen bizonyára emelkedik majd. Az ankéton mindenek előtt képet alkothattak a jelenlevők nemzetiségi politikánk iei- zétéről a megyei és a járási pártbizottság határozatának tükrében. Ezt követően 'pedig a konkrét helyzetről esett szó. A nemzetiségi művelődési helyzet egyik fokmérője a nemzetiségi nyelv ismerete. E vonatkozásban hiányosságokkal is számolnunk kell. Az érdeklődés azonban él a nemzetiségi nyelvek iránt, s ez mindenképpen örvendetes. A járás iskoláiban jelenleg ezer általános iskolai korosztályú fiatal tanul nemzetiségi nyelvet. A nemzetiségi kultúra, a hagyományok feltárása és ápolása szemszögéből nagy jelentőségűek falvainkban a nemzetiségi együttesek, énekés tánccsoportok. Nógrád község nemzetiségi csoportja régebben is ismert volt. Berkenyén, Nőtincsen, Nézsán és ösagárdon a közelmúltban alakultak meg e műkedvelő művészeti csoportok, s alakulóban van a nógrádsápi együt, tes. A berkenyéi német nemzetiségi együttes kivételével (róluk nemrégiben részletesen is szóltunk lapunk hasábjain) valamennyi szlovák együttes, a nemzetiségi lakosság arányainak megfelelően. Az utóbbi időben az ismeretterjesztő előadások iránt is megnőtt az igény. A nemzetiségi nyelven elhangzott is- retterjesztő előadások száma is nőtt. A TIT járási szervezetében hat szlovák nemzetiségi előadó működik, számuk nemsokára két német nemzetiségi kollégával gyarapodik. Az előadásokon kívül, az egyéb nemzetiségi jellegű rendezvények is látogatottak, ezt bizonyítják a nemrég lezajlott jubileumi ünnepségek is, amelyeket a szlovák nemzeti felkelés évfordulója alkalmából rendeztek. A nemzetiségi gajtó olvasottsága is növekedett, bár e téren még hiányosságokról is szólhatnánk. A Ludove Noviny népszerű a szlovák lakosság körében. Milyen feladatok állnak a nemzetiségi értelmiség előtt e járásban? A falvak társadalmi, politikai életében eddig is jelentős szerepet játszottak a gazdasági életben elfoglalt helyüknek is megfelelően. Képviselőik a falusi és a iárási testületekben is helyet kapnak, sajátos eszközök felhasználásával segítik nemzetiségi politikánk megvalósítását. Úgy vétjük, a jövőben mindenekelőtt a nemzetiségi hagyományok apólására kellene nagyabb gonddal törődni. Már megkezdődött a banki nemzetiségi múzeum szervezése, s folyik a gyűjtőmunka. E múzeum, meg. nvítása után. bázisa lehetne a járás, sőt a megye nemzetiségi kultúrája ápolásának, haladó szellemisége ienntari&sá- nak, s állandó bővítésének. Reméljük, a múzeum szerveződ is gondolnak erre. Több nemzetiségi községben készültek, illetőleg készülnek monográfiák, amelyek figyelmet- érdemelnek. Nógrádsápon, Nógrádbaji, Szendehelyen a pedagógusokból kerülnek ki e munkák szerzői. A megyei népművelési tanács a napokban tárgyalta a népi hagyományok feltárásának és ápolásának Nógrád megyei feladatait. Itt megyei sajátosságként is szó esett a nemzetiségek kultúráiéról, amelynek továbbélését a történelmi körülmények megismerése alapján érthetjük meg igazán. E kultúra emlékeinek feltárása során nem árt arra is gondolnunk, hogy a mai, megváltozott, gazdasági, társadalmi körülmények között születő, alakuló jelenségek szintén figyelmet érdemelhetnek. T. E. A két ablakból alig szűrődik fény az utcára, mintha valami útját állná. A belépőt arcul csapja a sűrű füst, de meleg helyett mégis hideget érez. — Most gyújtottam be — mentegetőzik a könyvtáros —, füstöl a kálya, nehezen gyullad be. Könyvtár ez a kicsi, szobának is alig nevezhető helyiség. Nyitva minden pénteken, este hattól nyolcig. Mikor a kultúrházat építették Nemtiben, aligha gondoltak a könyvtárra, pedig a nagy épületben lett volna helye bőrén. Egyetlen nagy terem foglalja el csaknem az egész épületet, az is üresen, kihasználatlanul áll. Mozi- és színházterem, de a kevés számú mozilátogató az ülőhelyek ti- zedrészét sem tölti meg. Mellette néhány kisebb szoba, melyek alig felelnek meg rendeltetésüknek. Mint ez a könytár is. Tizennégy négyzetméter alapterületű, ráadásul két ajtóval, mert átjárnak rajta a mellette levő klubszobába, ahol a televízió és a ping-pongasztal van. Gyerekek szaladgálnak itt kérészfi japan fiuk ÁTLAG életkoruk 27 év, a brigádvezető, Németh László pedig a 30. évét tapodja a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál. A tréfára és munkára mindig kész kollektívát jóformán semmivel sem lehet elkeseríteni. Ha néha bezsonga- nak (így mondják ők), az is csak néhány pillanatig tart. Tavaly azért nem kapták meg a szocialista címet, mert nem vezették a brigádnaplót. Ha ezt ilyen komolyan veszik, ocsúdtak fel az első meglepetésből, akkor változtatunk rajta — rendesen vezetjük. Azóta van szorgalmas íródeákja a brigádnak. , — Nyolcán vagyunk, válogatott magyar gyerekek, japán fiúk, vagy ahogy egymás között mondjuk, a fogd meg brigád — sorolja mindazokat a jelzőket a brigád vezető, amivel a brigád tagjait titulálják, amikor nevük valahol szóba kerül. — Nem haragszanak ezért? — kérdem a brigádvezetőtől. — Viconek vesszük, mi pedig nagyon szeretünk viccelni, tréfálkozni, mert akkor jobban megy a munka — válaszol a jól megtermett, barátságos arcú, közvetlen beszédű Németh László. — Nagyon megértik egymást, kár volna őket valaha is szétválasztani — kapcsolódik a beszélgetésbe Mezei Pál, az üzemi bizottság titkára. 1 — Miben van a brigád ereje? — Abban, hogy olyan, mint egy megértő család. Én például nem haragszom, ha valamit nem jól látok, s a brigád valamelyik tagja ezt szóvá teszi, mondván: csináljuk másképpen. Egyébként mindenben kikérem a brigádtagók véleményét, mert meggyőződésem, csak közösen juthatunk egyről kettőre a termelésben, egymás segítésében — vallja a brigád- vezető. hatják el az egész napot, hanem olyanok, akik szeretnek és tudnak is dolgozni — kardoskodik a brigád mellett a szakszervezeti bizottság titkára, majd hozzáfűzi: — Nyolcvan százalékuk a törzsgárdához tartozik. — Mindegyikük kiválóan dolgozik? — AZ EGYIK a hegesztésben erősebb, a másik pedig egyéb munkaterületen jeleskedik, egyben mindannyian megegyeznek: szeretnek itt dolgozni, — vélekedik a brigádvezető. — Ha nem erezném jól magam a brigádban, már régen 'itt hagytam volna. Nekem elhiheti — nyomja meg a szót Róza József, akit azzal ugratnak, hogy öt liter borra van „hitelesítve”, holott ebből egy szó sem igaz. — Minek vándoroljak — folytatja Gregus Sándor. — Havonta 2300—2400 forintot keresek, beosztással ez elég a családnak. Tőle Szabó József veszi át a szót, akiről az járja, hogy csendes gyerek, de szeret nagyokat mondani. Az időre már nem emlékezik senki, csupán a történetre. — Nálunk odahaza Polgárdi- ban van egy olyan vastag fa, amit kilenc ember tud csak körülfogni — mesélte Szabó József. — No, rajtunk nem fogsz ki koma — gondolták a helybeliek. A tréfacsináló szerepét a brigádvezető vállalta magára. Jóska bakancsának patkósarkát; egy óvatlan pillanatban ahhoz a vaskarikához hegesztette, amelyben állva dolgozott. Később Jóska lépett volna, de sehogy sem tudott, addig rángatta bakancsát, míg végül leszaggatta róla a patkót. — Égy pillanatra irtózatosan bezsongott, aztán ő is jót nevetett az egészen — emlékezik a brigádvezető. Azóta gumi- sarkú bakancsot hord. Szabó Jóska a következőket — Rendes gyerekek dolgoznak a brigádban. így vélekedik az egyetlen nőtlen fiatalember. Ledényi János, aki a Váci Kötöttárugyárat hagyta ott. Jövőre hegesztő szakmából vizsgázik. — Addigra a gyöngyházgombokat — dróttal helyettesítette a gombot munkaruháján — kicseréled ugye? — ugratja Szűcs János az ifjú titánt. • Szűcs János, akinek erős lúdtalpa van, Ludasnak becézik. Róza József ezzel kapcsolatban azt mondja: olyanok, mint a hemyótalpak, ha nem volna, ki kellene találni, de valljuk be, hogy sokszor nélküle nem mennénk semmire. Ugyanígy tréfálkoztak, amikor Cservenák Jánosnak segítettek háza építésénél, Gregus Sándornak a kerítésmezők elkészítésénél. — Volna egy kérésünk, önökre biztos jobban hallgatnak a vasút illetékesei, mint ránk. Mi vagyunk az egyetlen brigád, akik reggel fél nyolcra járunk és délután fél ötig dolgozunk, mert a reggeli műszakhoz nem jön vonat. Intézzék már el, hogy korábban jöhesssühk — mondja nekikeseredve Szűcs János. — Aztán tegyenek hozzá egy, vagy két kocsit is, hogy rendesen utazhassunk — teszi hozzá Róza József. (Ezúton továbbítjuk a brigád kérését, hátka odafigyel azok közül valaki, akit illet, aki segíteni tud és akar VALÓBAN igazat mondott a brigádvezető: olyanok, mint egy megértő, nagy család, ahol a tréfa, az évődés, a vidámság ugyanolyan otthonos, mint a felelősséggel és odaadással végzett munka. Ezek után érthető a szakszervezeti bizottság titkárának megjegyzése: ae egyik legesélyesebb bri^d a szocialista címre. S igaza van. Éves tervüket átlagban 130 százalékra teljesítik, igazolatlanul még nem mulasztottak, ha van elég anyag, egyhónapos előretartással dolgoznak, miattuk még nem á Eták a kábeldobgyártók. Ha pedig egy kis szusszanásnyi idejük van, akkor sem kóborolnak el a műhely valamelyik zugába, hanem ott segítenek, ahol éppen szükség van rájuk. Társadalmi munkában betonozták le azt az üzemrészt, ahol jelenleg dolgoznak. Nevükhöz fűződik a hegiesztő védőfalak felállítása, túlmunkában készítették el a fűzőállító asztalokat. — A brigád nem a köszönő emberek gyülekezete, akik reggel bejönnek, széjjelnéznek, utána azt keresik, hogyan lógmcxndja: Ven esz Károly Adatok az indiai sajtóról Az indiai napisajtó fontos szerepet tölt be az ország életében. X napilapok száma elérte a 646-ot, példányszámuk pedig 6 millió 60S ezerre emelkedett. Ez azonban kevés, bár az országban 150 millió analfabéta él, akiknek száma évente 9 millióval növekszik. Indiában 1967-ben 20 nyelven adtak ki sajtótermékeket. A legtöbb (193) hindi nyelven jelenik meg, a második helyen áll az urdu nyelvű, a harmadik helyen pedig az angol nyelvű sajtó. (A jóslatok el~ lenére az angol nyelvű kiadványok száma állandóan emelkedik; 1962-ben 51, 1967-ben pedig már 68 volt a számuk.) A sajtókiadványok száma városonként így oszlik meg: Delhi. Kalkutta, Bombay, Madras — 115; más államok fővárosai — 121:. a százezren felöli lakosú városok — 287; a többi nagyváros — 123. 1967-ben a Times of India című lap jelent meg a legnagyobb példányszámban (147 970). A százezren felüli példány számban megjelenő többi napi sajtókiadvány: a Hindu (Madras), a Statesman (Kalkutta), a Hindustan Times (Delhi), az Indian Express (Bombay), az Amrita Bazar Patrika című bengál nyelvű lapnak volt a legmagasabb példányszáma (körülbelül 200 000.) A napilapokban igen nagy helyet kapnak a hirdetések és a reklám. Könyvtárnézőn Nemtiben l minden fejlődik, épül, szépül, * csak a kultúra háza elhanyagolt még és abban is legmostohább a könyvtár. Pedig a könyvek nevelő szerepe falun talán fontosabb, mint városban, ahol több a művelődési lehetőség. Ha például jobb körülmények között működne a nemti könyvtár, feltételezhető, hogy nem háromszáz bejegyzett olvasója volna mint tül, de a könyvtárost ez nem tetőn át. ráfolyik a könyvzavarja. szekrényre. — Szeretem a gyerekeket ^ nagy költséggel épült kul- ^ ^ _ mondja. __ Mesedélutáno- túrház olyan, mint egy romos jelenleg, hanem ennél iával f rendp^ní epület. Fekete Sandorne kul— több. Csokoládét, apró édességei túrigazgató, (aki egyben Fekete Sándornét az ifjúság osztok szét közöttük. Nagyon könyvtáros is), mégis bizakod- és a könyvek ^ szeretete von- hálás, ragaszkodó olvasók. va beszél: zotta a pályára, valóságos „,T, . , -r- Renoválják az egész épii- mindenes itt. A mozinak nem,pJLl9lZan ™UhpLlL 6dp tetet Szinte kicserélik csak csak pénztárosa, de egyben a falak maradnak a regiek. propagandistaja. Felvilágosító Persze azért panasza is bö- munkát végez, szervez, tanéven van. Elsősorban a sza- csőt ad. Mint kultúros, a badpolcos rendszer hiányzik KISZ rendezvényeivel is sonagyon a könyvtárból. A szék- teát fárad, próbálja összefogrényekben csaknem három- ni a nagyon laza kötésű köNagy érdeklődéssel „turkál- ezer kötet zsúfolódik, így nem zösséget, helyben tartani a nak” a szekrényekben, s nem tudnak hozzáférni. Ha keres- város felé törekvő fiatalokat, eredménytelenül: mindig ta- nek valamit, az egész össze- A kultúrmunkát aránylag Iáinak valami érdekeset. De keveredik. Bezárni sem lehet ma sem básásán fizetik — leülni itt annak sem lenne a könyvtárt, mert átjáró a mégis vannak olyan lelkes és kedve, - aki nagyon fáradt. Az klubszobába. szorgalmas művelői, mint Feablakok előtt is könyvszek- Nemtiben is szép, modern kete Sándorné. rények magasodnak, ezek nem lakóházak sorakoznak már. Czéhmester Erzsébet engedik ki a lámpafényt és be a napfényt. Viszont az eső i megtalálja az utat, bejön a | MOGRAP <* 1969. november M-, péntek 3 mesztően hideg a helyiség, de a füst már eloszlott, „felszívódott”. A látogatók azért csak jönnek állandóan. Többségük fiatal, vagy iskolásgyermek.