Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-14 / 264. szám

r I HALÁLI! — ,,A tisztítatlan szennyvíz elpusztítja az életet!’’ — ez a rettentő eredeti szöveg áll annak a gyufaskatulyának a címkéjén, ami a napokban kezembe került. A bölcs szó­zat nyilván nekem szól, gyu­fafogyasztónak, s engem int óva a tisztítatlan szennyvíz­től. Még hogy könnyelműség­ből se igyam tisztítatlan szennyvizet, mert elpusztul az életem, s az élet körülöttem. Valahogy ösztönösen éreztem eddig is, hogy ez a veszély fenyeget, ezért mindmáig óva­kodtam még a szép, tiszta szennyvíztől is. Nem kis ered­ménnyel, mert lám, lassan szép kort értem el. De beval­lom, a tisztított szennyvíztől ugyanígy viszolyogtam, tud­tommal soha, egy korty nem jutott le belőle a torkomon. Ami pedig a tisztítatlan szennyvizet illeti, egyenesen undorodtam tőle, undorodom ma is. Arra engem semmifé­le gyufaskatulya ne figyel­meztessen, van annyi eszem magamtól is, hogy sem tísz­Namármost. Szennyvizet általában ipari üzemek bocsátanak ki maguk­ból. Tisztítatlant is, sőt — sok­szor olvastam róla — rend­szerint tisztítatlant, amiért időnként büntetésből szép summákat fizetnek. Egysze­rűbb lett volna tehát, ha a gyufagyár a rengeteg címke I helyett körlevelet küld az ér- | dekelt gyáraknak, amelyek J különben tudván-tudják, hogy i||i a „Tisztítatlan szennyvíz el­lj pusztítja az életet” — mint a ( címke felirata fenyeget, de mit l sem törődnek vele. Ezt a körlevelet kellett vol- 'I na lepecsételni a címke há­romnegyed részét betöltő, ránk vicsorgó halálfejjel. tított, még kevésbé tisztítatlan szennyvizet nem iszom. Lehet persze, hogy ez az okos intelem nem is nekünk, gyufagyújtogatóknak, hanem a szennyvizet valami módon felhasználó vállalatoknak, ál­lami gazdaságoknak, terme­lőszövetkezeteknek szól. E morbid címke felirata — a gyufafogyasztóknak címez­ve — legalábbis csőcskásság, az alája biggyesztett halálfej ízléstelenség. Köszönöm, hogy elolvasták, csak ezt akartam megírni... — kussinszky — Régiségek gyűjtői A Nógrádmegyeri Általános Iskolában Petre Éva rajztanár és tanulói szorgalmasan gyűjtö­getik a községben található régi használati és népművészeti tárgyakat. Ezekről az iskolai rajzórákon, népművészetünk a rajzoktatásban órák keretében Ismerkednek BÉLYEG GY első átverés December 7-én először tar­tanak Magyarországon bélyeg- aukciót. A filatelisták eddig is tartottak úgynevezett gyors­cseréket, ezeken csak kisebb értékek cseréltek gazdát, most azonban kalapács alá kerülnek nagyobb gyűjtemények, komo­lyabb tételek. Az árverést a Bizományi Áruház Vállalat rendezi, amely másfél év óta magyar bélyeggyűjtemények­re zálogkölcsönt folyósít. Ügy látszott, hogy bélyegárverést nem lehet tartani, mivel min­den más zálogtárgynál jobban ragaszkodnak a filatelisták gyűjteményükhöz, és nem ma­rad kivaltatlanul egy sem. A közel 2000 elzálogosított tétel­ből végül 47 gyűjteményre le­het majd licitálni a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szö­vetsége központi helyiségében (Bp., VI. kér., Népköztársaság útja 3. I. em.). A legértéke­sebb tétel négyes blokkban le­vő vágott sorozatokból áll, árjegyzéki ára meghaladja a 40 ezer forintot. A kikiáltási árak rendkívül alacsonyak, így az árverés módot nyújt a gyűjtemény jutányos áron va­ló gyarapítására, feltéve, ha az árakat nem verik fel túl­zottan. teremtője. Állatvilágból vett példákkal, bankjegyek, ér­mék, banképületek ábrázolá­sával számos más állam ne­velte bélyegen keresztül is polgárait a pénz megbecsülé­sére. A gyűjtők, akik albumuk gazdagítása érdekében mindig tervszerűen gazdálkodnak, szép gyűjteményt állíthatnak össze fi takarékossággal kap­csolatos sorozatokból, filatelis- ta dokumentumokból. Hitek A fajgyűlölő dél-afrikai kor­mányt eléri a filatelista világ megvetése is. Több kereskedő hirdeti, hogy nem foglalkozik az ottani sorozatokkal, sokan még az egész világból szárma­zó bélyegeket tartalmazó cso­magokban sem tűrik meg a dél-afrikai kiadásokat. Az Akadémikusok sorozat leg­újabb értékével a Szovjetunió Iván P. Pavlov (1849—1936), a Nobel-díjas fiziológus emlékét tiszteli meg. Haiti új soroza­tát a nevelésnek szenteli. A bélyegképeken az első betűket rajzolgató kezet irányító taní­tói kéz, a játék és a televízió segítségével történő nevelés kerül bemutatásra. A 13 cent névértékű bélyeghez a teljes bajnoki táblázatot feltüntető szelvény . csatlakozik Kuba legújabb kiadásán, amellyel a basebal világbajnokság meg­nyerését ünnepük. Csalt egy különleges lábnyom, az első földi ember léptének nyoma a Holdon, látható Mexikó 2 dol­lár névértékű emlékbélyegén, amely a Holdra-szállást kö­szönti. „ Önarckép” A MABEOSZ Észak-ma­gyarországi Szövetségének tá­jékoztatója szerint, november elsején új, képzőművészeti tárgyú bélyeggel gyarapodott a kiadványok száma. Nagy Ba­logh János festőművész ön­arckép című alkotását ábrá­zolja az új ötforintos címlet­ben kiadott bélyeg, amelyet a Magyar Posta a nagy mun­kásfestő halálának 50. évfor dulójára jelentetett meg. Ér­dekesség, hogy a Képzőművé­szeti Alap Kiadóvállalata a bélyeggel azonos rajzú képes lapot hozott forgalomba, és így lehetőség nyílik arra is, hogy a nógrádi gyűjtők tízforintos áron, carte-maximumként igé­nyélhetik az új kiadványt a MABEOSZ-tól. Mai. műsor A hirdetőoszlopok plakátjai­ról fémpénzek csillogása fi­gyelmeztet, hogy október utol­só napján a földkerekségét a takarékosság gondolata tölti el. A Magyar Posta már 22 év­vel ezelőtt két értékből álló sorozat kiadásával ünnepelte ezt a napot. Szűcs Pál grafi­kus a 40 filléres bélyegre egy méhkaptárt, a 60 filléres ér­tékre a postata-karékpénztár központi épületét (Lechner Ödön alkotását) rajzolta. E témakörhöz kapcsolódik az 1958-ban megjelent 6 értékű sorozat, amely a pénzükkel jól gazdálkodó fiatalok és a KST jelképe között méh és hangya példájával int a gondos be­osztásra, sok érdekes rajzú emlék- és hirdetőbélyegző mel­lett, amelyek a takarékosság jelentőségét propagálták, 1964- ben bélyegre került Fáy And­rás író és közgazda, az első magyar takarékpénztár meg­KOSSUTH RADIO: 8.00: Hírek. — 8.20: Sudi Farkas Pál népi zene­kara játszik. — 9.00: Hangos levél. — 9.1Q: Zenekari nuzsika. — 10.05: Búcsúhalom. — 10.25: Maria Stader énekel. — 10.55: Lottóeredmények. — 11.00: Iskolarádió. — 11.35: Édes anyanyelvűnk. — 11.40: Fúvósze­ne. — 12.20; Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 13.45: Érdekeltek háromezren. .. — 14.00: Róka Móka bábszínháza. — 14.25: Iskolarádió. — 15.10: Kórus­pódium. — 15.21: Üj operaleme- zcinkből. — 15.46: Tommy Garelt gitáregyüttese játszik. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Falu­si délután. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.30: Budapesti beszél­getés Ernster Dezsővel. — 18.10: Mikrofórum. — 18.25: Népdalcso­kor. — 19.25: Sporthíradó. — 19.35: Kapcsoljuk a 6-os «túdiót. A Ma­gyar Rádió és Televízió szimfo­nikus zenekarának hangversenye. Kb.; 21.03: §zólistaparádé. — 21.41: Lemezmúzeum — 22.20: Kerekes Tóth Erzsébet és Varga András énekel. — 23.00: Beethoven-művek. — 0.10—0.25: Tánczene. PETŐFI RADIO: 8.05: Haydn-mű- vek. — 8.50: Időszerű nemzetközi kérdések. (Isra.). — 9.00—10.00: Ezeregy délelőtt. . . — 10.00: A ze­ne hullámhosszán. — 11.45: A sze­líd békesség poétája. — 12.00: A Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem népi zenekara ját­szik. — 12.20: Szimfonikus táncok.. — 13.05: Elisabeth Rethberg és Georges' Thili enekel. — 14.00—18.00: Kettőtől hatig. — 18.10: Közben volt egy háború. . . _ 19.39: Fényes Szabolcs operettjeiből. ' — 19.24: Atlasz. — 19.34: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. — 20.25: Üj könyvek. — 20.28: Az Ifjú Ze nebarátok kamarazenekara ját­szik. — 20.39: Az Ifjúsági Rádió­színpad bemutatója. Szegények szerelme. — 21.28: Gershwin: Kék rapszódia. — 21.45: A szocialista jövedelemelosztásról. — 22.00: Ma­gyar muzsika. — 23.10: Részletek Farkas Ferenc Csínom Palkó és Zeng az erdő c. daljátékaiból. TELEVÍZIÓ: 8.05—12.20: Iskolaté­vé. — 13.10—15.20: iskolatévé. — 17.59: Neveljünk együtt. — 18.05: Kuckó. .. — 18.25: Hobbym: a csil­lagos ég. . . — 18.50: Esti mese. — 19.00: a Galapagos szigetek. — 20.00: TV-híradó. — 20.20: A berli­ni Fricdrichstadtpalast revűegyüt- tes vendégjátéka a budai Parkszín­padon, —■ 21.20; Lezárt ügy!? — 22.15: Tv-híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 10.00: Eggyel több (szovjet szatirikus játék). — 18.25: Filmhíradó. — 19.00: és 21.45: Tv-híradó. — 22.05: Egyedül ment. (NDK bűnügyi film. 1. rész). TASI LÁSZLÓ; (1945-1946) 1 (Történelmi visszapillantás - karcolatokban) IO. — De minek ezt eldugni? Kiteheti akár a küszöbre is! — Megbolondult? Hát nem tudja megérteni, hogy csak akkor dollár, ha mondjuk beleteszem egy üveg meggybefőttbe? Ha jól eldugom, akkor biztonságérzetet ad. Nagyszerű érzés azt tudni, hogy az embernek van kétezer dollárja, amire ugyan — hála az Égnek — szük­sége nincs, de ha Isten ments, valami történik, mégis csak... Ki tudja, mit hoz a jövő? — És minek kell ahhoz történnie, hogy... — Az ember azt most nem tudhatja. Inget csináltat­ni, aranyórát venni — emiatt nem nyúlnék a dollárhoz. Nem azért van az embernek egy kis vastartaléka, hogy ilyesmire költse. Csak, ha valami nagy baj történik. Va­lami nagyon nagy baj, tudja? Megragadtam a karját és ráordítottam: — De ha valami nagyon nagy baj éri, ki fog derül­ni, hogy nincs egy dollárja sem! — Ez igaz — felelte elgondolkozva —, de mit számit a pénz, ha az embert valami nagyon nagy baj éri?... Százötvenbillió Azzal kezdődött, hogy este hét órakor megjelent a lakásomon Göbicze Tibor, régi adósom, s leszámolt elém tizenöt darab ropogós tizbilüóst. A váratlan pénz ter­mészetesen kétségbeejtett. Éppen akkor tudtam meg, hogy az adópengő 300 százalékkal emelkedett. A százötvenbil- ió tehát hajnalhasadás után már csal? ötvenbillió lesz — — 28 — erre gondoltam mély szomorúsággal. Átkoztam ezt ,a gazember Göbiczet, hiszen bíztam a tisztességtelenségé­ben. És íme, eljön és fizet. Szerencsémre a „Meleg ott­hon” étkezde nyitva volt még. '■ Most folytatom ott, hogy fél óra múlva verejtékezve és kétségbeesve ültem az asztalnál. Két előétel, három adag főzelék és nyolc tojásból rántotta volt előttem holott már akkor sem voltam éhes, amikor nekikezdtem. A gyomrom majd szétpattant, időnként levegő után kap­kodtam, a térdeim reszkettek. És még mindig csak száz­billiónál tartottam. Beszélni már nem tudtam, mert tele volt a szám tojással. Leírtam egy darab papírra, hogy kérek még három adag túróscsuszát, s odaadtam a pin­cérnek. Másfél adag csuszát még el tudtam helyezni a nyelőcsövemben, a másik másfél adagot beletömködtem a gallérom mögé. Bágyadtan intettem a fizetőnek. 142 bil­liót kért. A hátralévő nyolcbillióért —, hogy másnapra el ne értéktelenedjék —, vettem két sárgabarackot és el­helyeztem a fülemben. A vendéglős felsegített a székről és a falhoz támaszkodva kivánszorogtam. Kint azonnal összeestem és hason csúszva haladtam tovább. Amint így megyek-mendegélek á kellemes esti levegőn, hát ki jön velem, szemben hason csúszva ?Nyavalyek Guszti az első emeletről. — Mi az Guszti? — nyöszörögtem — mi az, hogy így hasoncsúszva vánszorog a Visegrádi utcában? — Tudja, — felelte elhaló hangon — az a piszok Göbicze tartozott nekem százötvenbillióval és tegnap este megadta. A nyomorult! — Nekem mondja? — nyöszörögtem —, persze maga is agyonzabálta magát... Könnyek csordultak ki a szeméből: — Gúnyolódik? Fél óra múlva éhenhalok. Harmad­napja nem ettem. — De Guszti, az Istenért... Hát miért nem evett harmadnapja, ha annyi pénzt kapott? Alig hallhatóan lehelte: — Adópengőjegyben fizetett a nyomorult! Amikor s pénzt megadta, éhes voltam, de gondoltam, csak másnap eszem, mert az adópéngő nagyot ugrott. Másnap aztán ar­ra gondoltam, hogy egy napot böjtölhet az ember, hadd legyen a százötvenbillióból ötszáz. Mert aznap már kétszáz­ötven volt. És szamár fejjel még egy napot akartam várni ... De most este összeestem az éhségtől. Le akartam jönni ide a Meleg Otthonba, de félúton összeestem és azóta így csúszok hason. Mondja, messze van még? — 29 — Nem tudtam felelni, neki, mert forogni kezdett velem a világ. Az a szörnyűséges mennyiségű eledel, amit ma­gamba tömtem, egyre jobban döngette a gyomorfalamat — Éhenhalok! — jajdult fel mellettem Nyavalyek Guszti és tovább próbált csúszni, de nem volt ereje. — Agyonettem magam — nyöszörögtem és forró homlokomat odaszorítottam a hideg aszfalthoz. — Bár elköltöttem volna a pénzt — nyögte Nyava­lyek és mohón nyalta az aszfaltot ott, ahol egy kis port talált. Ezt is abbahagyta. Eszméletét vesztette. Segítségért akartam csúszni, de hirtelen vér tódult az agyamra, és sötét lett előttem minden. Nem tudom, mennyi ideig heverhettünk ott a fal mellett. Csak arra emlékszem, hogy valaki egyszercsak lehajolt hozzánk és megrázta Guszti vállát. Mély férfihang szólalt meg: — Mi van magával, hé?! — Éhen fogok halni — nyitotta ki egy pillanatra a szemét Guszti. Aztán hozzám fordult a pasas: — És magával? — Annyit ettem, hogy belehalok. A pasas erre odafordult a kíséretében levő másik alakhoz: — Látod Jóska — mondta vidáman —, csak arany­ban szabad spekulálni... Csomag Amerikából... Az a dicsekvő Nyavalyek Guszti elmesélte, hogy mostanában nap-nap után pompás ragulevest eszik, mert kapott egy csomagot Amerikából, s abban volt féltucat levespor. Ez a levespor csakugyan csodálatos találmány. Meséli az a dicsekvő Nyavalyek, hogy fél Uter langyos vizben megfőzi a szürkésfehér port és raguleves lesz be­lőle, gríznokedlivel. De micsoda raguleves! Noha a sta- nicliban csak por van, a ragulevesben csirkelábak úsz­kálnak és zsfrkarikák a leves tetején, zöldség is van ben­ne. Meséli az a dicsekvő Nyavalyek, hogy kapott legutóbb Amerikából meggyesrétesport, hát az valami nagyszerű. Beszórja a tepsibe a port és megsüti forró meggy éstészts lesz belőle, külön stanicliból kell rászórni a meggytnag- port, hogy egészen olyan legyen,-' mint a friss rétes. (Folytatjuk> I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents