Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-12 / 262. szám

l semről üsemre Elkísértem a díjbeszedőt örülünk-e annak ha pénz figyelmes kisinasnak tűnhet- inkább csak azért említettem áll a házhoz? Vitathatatlanul tem, ezért igyekeztem ennek meg, hogy ne legyen egyolda- igen. Ellenkező esetben azon- megfelelően hasznossá tenni lú a kép; ilyen is van, de a ban — tegyük a szívünkre a magamat. Először — immár tipikus fogyasztót sakkal in­kezünket, vagy ne is tegyük, egyes egyedül — Domoszlai kább Sándor Jánosné házmes- hiszen nem szükséges különb- Rudoljékhoz, a Schuyer Fe- tér testesíti meg, aki a szőrö­sebb lelkierő ahhoz, hogy ezt ránc utca 29-be kopogtattam szédos házban lakik, beismerjük —, ha ki kell nyit- be, megtudni, hogyan véleked­ni a bugyellárist, bizonyára nek a díjbeszedő munkájáról, '— Nálunk az a szokás, hogy egyáltalán nem örülünk a min- a díjbeszedés formájáról! ^lre tesszük a pénzt a vil- dennapi eseménynek. Azért van-e panaszuk, észrevételük? tenyszámlára — mondta. — mindennapi, mert az az igazság, Körülbelül tudom, milyen hogy sokkal többször adunk, — Nem volt nekünk semmi összegre számíthatok, azt kü­bajunk a díjbeszedővel a leg- lön rakom, nem nyúlok hozzá, utóbbi látogatásáig — mond­ámig nem jön a pénzbeszedő. Én azt mondom, rendesen kell ta Domoszlai Rudolf. Akkor fizetni, akkor nem lehet sem- egyedül voltam itthon, nem mi probléma, vagy nézetelté- tudtam fizetni, mert nem én r®s kezelem a pénzt, azt sem tu- Egy másik épületben egyet- dom, hol tartja az asszony, de len számlával a kezemben ma mint kapunk ... Fizetés után a családi költségvetések „meg­méretnek” a kiadások viharos egymásutánjai során, alapo­sak voltak-e az előzetes szá­mítások, jutott-e mindenre a forintokból, maradt-e belőle? Nos, ha a család pénzügyi a süllyedő hajó képét mutatja. a pénzbeszedő olyan erőszako- »am is belekóstoltam a dybe- akkor a hiba a tervezésben!e- san lépett fel, azt hajtogatta, sok IzeTncsélel^rtom,'pőcs™ hetett.. Bár hogyan is legyen, hogy velünk mindig probléma Györgyéknél senki sem volt vésnek vágyba ItóJteégletesbe van, végén kiutasítottam a la- otthon. Egy ajtóval csúszott bele néhány baki, úgy kasból. Minket ne zaklasson, képzeltem, a díjbeszedő, aki dobja be a felszólítást a lé­éi viszi a pénzt, semmiképpen vélszekrénybe .,. sem lehet népszerű ember. — Én már többször meg­arrébb Miskolczi István nyitott ajtót. Arra a kérdésre, tudna-e fi­zetni, csak mosolyogva a fe­jét ingatta. Majd az asszony... Hiába, úgy látszik a férfiak . általában pénztelenek. S mi mondtam neki, hogy csak A- történik akikor, ha valamelyik kor tudok fizetni, ha megkap- lakás ajtaján eredménytelenül Várakozásommal ellentétben tam a nyugdíjamat — vette át kopog a számlával a díjbesze­Nágel Sándornét az Észak- a szót a ház asszonya. _ Kü- d6? magyarorszagi Áramszolgalta- ..... . , , , .. ... tó Vállalat díjbeszedőjét még- lonbems’ soha nem szoktunk - Ha nincsenek otthon, fi­is, már a kőrútunk elején több elmaradni a fizetéssel, ez volt NágelSán­domé. — Bizony sokat kell Jó ismerősként helyen mosolyogva, jó isme­rősként üdvözölték. S nem is akárhol, hanem Salgótarján­nak éppen azon a részén, amit kritikus területként emlegettek az igazgatóságon, a megyei ta­nács mögötti lakótelepen, a az egyetlen eset. Csendes háborúság talpalni, egy helyre néha több­ször is el kell menni, mire összejön az az ötven—hatvan­ezer forint. Ezernél több fo­Beszélgetés közben lassan ki __ bontakozott előttem egy lakó— gyasztóm van, képzelje csak L ovász József és a Schuver díjbeszedő csendes háborúsé- el! Ha csak minden huszadik Ferenc utcában. Sónak körvonala. A mérleg nem fizet rendesen, máris egyik serpenyőjébe a nemi ize- . _ ,.,- Jaj de jó, hogy jön ara- tés, a másikba az állítólagos mennyi Problema nyoskám! — kiáltotta felénk nem megfelelő elbánás, hang össze, egy asszonyka — már vártam került, s a végeredmény: egy magát. Ugye fizethetek? — család és egy ember között, kérdezte. aki mellesleg félig-meddig hi­vatalos közeg, egy időre szü- S ott, az utca kellős köze- neteltek a diplomáciai kapcso- pén (a háttérben az épület iátok. Ki tudna itt melletti pádon két néni be- igazságot tenni? Egy bizonyos, szélgetett), gazdát cserélt a pi- s ebben a beszélgetés során ros hasú bankó. Még néhány közös nevezőre jutottunk: a szót váltottunk miről, ha nem megbecsülésnek, megértésnek ecvik_ az orok témáról, hogy így meg kölcsönösnek kell lennie. Amit úgy, az a drágaság, meg jaj, hozzáfűznék: a békés egymás Vál­lelkem, annyi a kiadás, aztán mellett élés alapja csak az 'toztat.^.a talán nem szor^ a indultunk tovább fel, fel a áramszámlák rendszeres, tdo- , ben történő kiegyenlítése tó­hegyre. hét, ha ezen a téren nincsen rendben valami, a hibát min­Valami kellene.». Igen, pedig ez a szám az vvrfowi összes fogyasztók csupán sze- 1 ' rény töredéke, de ők, valószí­nűleg mégis több munkát ad­nak, mint a többi néhány száz rendszeres fizető. Ennek elle­Hamarosan be kellett lát­nom, előzetes feltételezésem­mel, hogy a díjbeszedőt a bé­kés családok képzeltem el, alaposan felsül díjbeszedés rendszere, bár va­lami fogyasztói serkentőt nem ártana beleiktatni: a krónikus , , . , ... . „ ...ja . késlekedők fizethetnének az denla csak a sajat készüléké- elmaradás mértékének megfe. Kfin Irorternoti ben keresheti. Nehogy valaki ellentmondást mérgelődne lelően kamatos kamatokat. mumusaként "‘Y^^omhän 5?“ lner&elOQne a díjbesze­_ £ véljen lelteaezni^ irasomDan, do csurramna-cseppenne vala­micske többletbevétel fájda­bár a díjbeszedő és a fogyasz ______ t em. A járókelők barátságos tók kapcsolata nem mindig lomdíjképpen a vállalat pénz­tekintettel, közvetlen szavak- felhőtlen, az előbbi eset azon- tárába, s nyugodtan késieked­tel iogtetak bennünket, tgy ^ “* ^ ‘ párosán kapaszkodtunk felfe- szedőre, a háborúskodás ritka, lé, jó magam valószínűleg a mint a fehér holló. Mindezt K. S. Az előrelátás tükörképe Befejezéshez közeledik a vállalatok idei tervfeladatainak teljesítése és az 1970. évi terveinek összeállí­tása. Ezek a vállalati hatáskörben kidolgozott tervek — a tavalyi és az idei tapasztalatok az ellentmondásokkal együtt is bizonyították — központi mutatószámok, kötelező utasítá­sok nélkül is a népgazdasági célkitűzések el­érésére irányultak és irányulnak. Sőt, a na­gyobb vállalati érdekeltség és felelősség hatására javult a tervszerűség, a tervező- munka színvonala. A mechanikus adminiszt­ratív tevékenységet többnyire érdemi számí­tó-elemző munka váltotta fel. Általában a vállalat hozzáértő szakszervei állítják össze az egyes fejezeteket, a tervosztály pedig irányít­ja, összehangolja munkájukat. A vállalatok éves terve képezi a folyama­tos munka, az évközi operatív döntések alap­ját. Éves célkitűzéseik összeállításainál a vállalatok, mint információt figyelembe ve­szik a népgazdasági terv előirányzatait, a sza­bályozó eszközök várható hatását, piaci isme­reteiket, s végezetül, de nem utolsó sorban, saját távlati terveiket. Igazán jól tervezni, a munka hatékonyságát növelni, a meglevő vi­szonyokat gyökeresen átalakítani, tulajdon­képpen közép és hosszú távon — 5—10—15 éves időszakokra —- lehet. Szerencsére szinte minden vállalatnál körvonalazódtak már a negyedik ötéves terv kontúrjai, a termelési és az üzletpolitika, a beruházási, a bérpolitika középtávú koncepciói. Az 1970. évi terv. amely a harmadik ötéves tervet zárja, a kö­vetkező indulását pedig megalapozza, messze­menően kell, hogy építsen ezekre a távlati elképzelésekre. Sajnos, sok felé még ma is kísért a régi, mechanikus gyakorlat, amely kizárólag az előző időszak tapasztalataira, statisztikai ada­taira építik a jövőt. Pedig a múlt fejlődési vo­nalának meghosszabbítása, előrevetítése gyak­ran egyet jelent a hibák, a fogyatékosságok megismétlésével, az extenzív fejlődés beter­vezésével is. A külső (a piaci), a belső (a mű­szaki-gazdasági, káder stb.) realitásoktól per­sze elszakadni nem lehet, mégis az igazán jó éves tervnek a fő jellemzője a kockázatot is vállaló beavatkozás, a fejlődést gyorsító vál­tozás, elszakadás a sok elavultat hordozó múlttól, s a közelítés a távlati célokhoz. Így mindenek előtt az intenzív fejlesztés: a ter­melékenység emelése, a gyártmányösszetétel progresszív változtatása a fő feladat. Ami pedig ez utóbbit illeti, nem csupán a korszerű, keresett és gazdaságosan értékesíthető termé­kek gyártásának növekedését, hanem a kor­szerűtlennek, az importból olcsóbban besze­rezhetők csökkentését, sőt teljes beszüntetésé! is szükséges szorgalmazni. L Mind a távlati, mind az éves tervek kö­zéppontjában a vállalati riyereség növelése áll. Ám a nyereségét nem csupán máról hol­napra, hanem hosszú távon szükséges növel­ni. Vagyis a tervezés, legalábbis részben, te) kell, hogy oldja a jelen és a jövő, a vállalat és a népgazdaság érdekeinek ütközését. A /állalati nyereség megtervezésénél a szemé­lyi jövedelmek alakulását, s a fejlesztés pénz­ügyi igényeit egyaránt kívánatos figyelemfoe venni. Kellő előrelátással, idejében biztosit ható a szükséges műszaki, pénzügyi, gazdál­kodási egyensúly. A piaci viszonyok előre pontosan fel nem becsülhető alakulása persze menet közben ke­resztezheti a vállalati terveket. A vállalati gazdálkodás jelenleg még az indokoltnál iS nagyobb piaci kockázattal kénytelen számol­ni. Egyrészt azért, mert a piackutatás kezdet­legessége miatt még nem teljesen kielégítőéi: és megbízhatóak a vállalatok piaci informá­ciói, másrészt pedig a vállalatok tartós piaci kapcsolatai is egyelőre még kialakulatlanok. Közép és hosszú távon ezért is nélkülözhe­tetlen, az éves terveknél pedig célszerű több változatot készíteni. Ezt kétségtelenül nehe­zíti, hogy a vállalat, a jövő évi termelési és értékesítési feladatainak nagy részére, még az éves terv összeállítása előtt elkötelező dönté­seket hozott akkor, amikor a különböző ren­deléseket visszaigazolta. Variánsok készítésé­re azért így is lehetőség nyílik a még kötés­re váró üzleteknél, főként a tőkéspiacokon,,‘S az árubeszerzés, a pénz- és hitelgazdálkodás, a fejlesztés kérdéseiben. a vállalatok számára vég­rehajtó szerepkörüknek megfelelően a tervezés csupán technikai, ad­minisztratív jellegű feladatot jelentett. Az új mechanizmusban viszont a tervezés a na­gyobb vállalati önállóság és felelősség eszkö­ze, a népgazdasági célokkal összhangban ál­ló helyi kezdeményezések kifejezője, a vezetés színvonalának, az előrelátás mértékének tü­körképe. Az éves tervek összeállítása jó alkal­mat kínál a gazdálkodó-elemző munka to­vábbfejlesztésére, a hatékonyság javítására, a kapkodás és a szervezetlenség, az ötletszerű - 1 ség és a kényszerű rögtönzés visszaszorításá­Valamikor Kovács József Mezőőrök továbbképzése A megyében 178 mezőőr ■teljesít szolgálatot. Nagy fe­lelősséggel végzik munkáju­kat. Amióta a mezőőri há­lózatot újjászervezték jelen­tősen1 lecsökkent a mezei lo­pások, a gyümölcsösök dézs múlásának száma. A közel­múltban a mezőőrök szak­mai félkészültségének eme­lésére járásonként tovább­képzést tartottak. Megvitatták eddigi tapasztalataikat, és újabb szakmai és jogi ismere­téket sajátítottak el. A mező­őri hálózatot átfogó szakmai továbbképzés ma fejeződik be. rrA posta vezérigazgatója utasítást adott ki a hírlap­kézbesítői díjtételek módo­sításáról és a kézbesítők munkaidejének rendezésé­ről. ... Bevezették a kéz­besítők jutalmazását is.” (Újsághír.) Egy újsághír nyomában A hírLapkézbesítők alacsony bérezése országos gond volt már..Akadt olyan vidéki vá­ros is, ahol napokon át nem elveszíti ösztönző hatását, kaptak lapot az előfizetők, hírlapkézbesítők és volt, aki kivigye. az „jegyanüősdi” alapján, ju­talmaznak — s ez már inkább valamiféle járadék, mint ju­talom —, akkor nem érnek célt, az így elosztott jutalom A vasútállomás ideiglenes áthelyezése óta a vasúton ér­kező postai küldeményeket a korábbinál jóval hosszabb csak ugródeszkának tekintik munkahelyüket. A postai munkakörök egy része — főként az alacso­nyabb, beosztások — előny­telenek a magánélet szem­pontjából. Sok az osztott szolgálat, néhány órás kiha­gyások darabolják fel a másutt folyamatos munka­időt, s ezzel az egész napot is. Ez magában véve nem az-árusok bérezésének javításá­ra nyújtott lehetőség ezen a területen megoldotta az égető problémáikat. A posta más munkaterületein azonban most sem rózsás a helyzet. Július 1-i visszamenőleges hatállyal 7250 forintot kapott a Salgótarjáni 1. sz. Postahi- A posta vezérigazgatójá- vatal — a forgalmi dolgozók bérkorrekciója címén. Az ösz- szeg felhasználásáról szaba­don dönthet a hivatal, az egyetlen feltételi: 80 forintnál kevesebbet senki sem kaphat. A rendszeres helyettesekkel mert nem Salgótarjániban az országos­nál jóval kedvezőbb helyzet alakult ki, bevezették ugyan­is azt a módszert, hogy a város belterületén kézbe­sítők is külterületi bért kap­tak, ha körzetükben nem sze­reltek még fel levélszekrénye két. nak utasítása alapján meg­emelték a fillérszorzókat, s ezzel ismét javult a helyzet. Az utasítás értelmében a Salgótarjáni 1. sz. Postahiva­tal negyedévenként 2250 fő­úton kell a hivatalhoz szállí- lenne elriasztó, ha az előny- tamá, szükség van tehát já­ratikísérőre. A munkakört azonban mindmáig nem tud­ták betölteni, mert a biztosí­tott bérért senki sem vállalja a nehéz munkát, számos he­lyen jobban megtalálja a szá­mítását. Segíteni a munka- közvetítő iroda sem tud. rintot kap a hírlapkézbesítők együtt a hivatal 77 dolgozója és -árusok évközi jutalmazása céljára. Postahivatala válo­gatja, hogy az összeggel ho­gyan gazdálkodnak. A salgó­tarjáni 1. sz. hivatalnál 50 forinttól 400 forintig terjedő összegeket adtak, figyelembe részesült bérkorrekcióban, ez egyben azt is jelenti, hogy bár 80 forintnál kevesebbet valóban senki sem kapott, de ennél nagyobb mértékű javí­tásra is csak nagyon cse­kély mértékben volt lehető­vetibék az előfizető-szervezése- ség. A legnagyobb réseket két, a munka minőségét, a mindenesetre sikerült be­kézbesítő ellen esetleg érke- tömni, csakhogy ezzel még zett panaszokat. Az a helyes nem rendeződött a hivatal vélemény alakult ki, hogy ba munkaerőgondja. A korábbi években 15 százalékot, az idén 20 száza­lékot tett ki a postahivatal­nál a munkaerő-fluktuáció. Jelenleg a középkáderek néz­nék más munkahely után, ahol jobban megtalálják a számításukat, előnyösebb fel­tételek mellett dolgozhatnak. Most már gondot okoz a hi­vatali dolgozók utánpótlása is. Az érettségizett fiatalokat nem vonzza a szerény kezdő fizetés, az pedig különösen nem, hogy emelésre nagyon ritkán adódik lehetőség. A fizikai munkát igénylő rova­tolásra nem kapnak férfi munkaerőt. S azok a fiata­lok, aikiik a postahivatalnál helyezkednek el, sok esetben télén munkakörülményeket kellőképpen dotálnák, csak­hogy erre nincs lehetőség. Ügy számítanak a Salgó­tarjáni 1. sz. Postahivatalnál, hogy néhány esztendő múlva a levélkézbesítők utánpótlá­sáról is gondoskodni kell. S addig is reménykednek, hogy a városiban tervezett iparfej­lesztés nem érinti majd ked­vezőtlenül a postai munka­erő-gazdálkodást. .. Idén már 20 százalékos volit a munkaerő-fluktuáció. Ez még az új gazdaságirányítási rendszer megváltozott körül­ményei között is magasnak számít. Legutóbb is a leg­jobb szakemberek közül mondtak búcsút a postának. A postai munkaerő-gazdál­kodás gondjaira érdemes oda­figyelni, de a jelenleg ta­pasztalható irányzatot nem elég csupán megállapítani. A munkaerő-vándorlás nagy száma llegyen figyelmeztetés is! Szendi Márta a Bakonyban Olcsóbban bányászható készleteket tártak fel A Bakonyban egyre több he- letet és olyat, amelyet a lyen állítják fel fúrótornyaikat karsztvíznívó felett olcsóbban a bauxitkutatók, s folytatják lehet bányászni. A legnagyobb, a már nagyjából ismert terüle- a felszínhez legközelebb eső tek részletes kutatásait is. lelőhelyet a halimba melletti Az elmúlt hónapokban is malomvölgyben térképezték feL újabb jelek kerültek a geoló- Itt az idén is folytatják akül- gusok térképeire, amelyeken színi bányászást, s ennek elő- már hozzávetőleges részletes- készítéséhez ez év végéig seggel kirajzolódnak a Bakony 350 000 köbméter meddőt ter- bauxitkincsének előfordulási melnek ki. helyei. Az őszi összesítések sze- Nyirád, Nagytárkámy és Ha- rint Nyirád és Nagytárkány limba területén kívül Iszka- térségében eddig több mint szentgyörgy és Fenyőfő térsé- 5090 helyen fúrtak le a kuta- gében is jó eredménnyel jártak tók. A nyirádi térségben — el- a részletes kutatások. Kedve- lentétben a halimbai nagyobb ző elhelyezkedésű és jó, ipari bauxitmezővel — számotte- minőségű bauxitot találtak a vő mennyiségű és jó minőségű darvastói térségben, s remé- bauxit helyezkedik el kisebb nyékre jogosít a folyamatban foltokban. Ezért a fúrások há- levő kincsesbányai kutatás is. lózatát több helyen tovább szű- A felderítő kutatások során kítették és újabb készleteket bauxitot találtak a már fel­térképezték fel. térképezett nyirádi előfordu­A részletes kutatásokkal lási helytől északra, valamint több olyan lelőhelyet sike- a Kab-hegy környékén. A Ba­rült felderíteni, amelyek ked- kony északi részén Bakony- vezőbb lehetőséget nyújtanak oszlop, Dudar és Tés kömyé- a bányászatnak. Találtak ^kül- kén vezettek eredményre a színi fejtésre alkalmas kész- kutatások. Őszi iniiiika a vasainál A mezőgazdasági áruk őszi szállításánál évek óta gondot jelent, hogy a hét végén aránytalanul csökken a fuva­rozott áru mennyisége. Idén ez különösen sok problémát okozna, miután a termés mennyisége 20—25 százalékkal nagyobb a tavalyinál. A mezőgazdasági szállítás idei tapasztalatai viszont ked­vezőek. A szállíttatok a mun­kaszüneti napokon általában jóval többet törődnek a be­érkezett áruval. Az október­novemberi vasárnapokon másfél ezer vagonos napi be­rakodást irányoztak elő a vál­lalatok és a mezőgazdasági üzemeknek. Bár a terv elég­gé nagy követelményeket tá­maszt a fuvaroztatókkal szem­ben, mégis sikerült elérni, hogy október 5-én 1700. 12­én -1650. 19-én és 26-án is több mint 1500 vagont raktak be. A november 7—8-i ket­tős ünnepen is kitettek ma­gukért: az egyik napon 1600. a másikon pedig több mint 1400 vagon árut indítottak útnak. A vasút megállapodott a mezőgazdasági üzemekkel és a gyárakkal, hogy a munka­szüneti napokon külön előny­ben részesítik a cukorrépát fuvarozó szerelvényeket. A fontos nyersanyag szállításá­nál nincsenek is különösebb problémák: vasárnaponként a hétköznapinál sokszor 150— 200 vagonnal több cukorrépát vesznek át az üzemek. A szakemberek szerint az idei nagy termést december végéig sikerül majd a raktárakba, átvevőhelyekre lefuvarozni. NÓGRAD — 1969. november 12., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents