Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-05 / 257. szám

Száz esztendeje kedvelt csemege Hetvenöt éves a Keleti „Less m agyak újjászületés99 A hetvenöt éves Keleti, amelynek „szinte a Dunától már látni lehet kapuzatát”. Néhány évvel ezelőtt naponta negyvenezren utaztak el innen, ma hatvanezren A francia és a magyar üzleti kapcsolatok érdekes dokumen­tumát őrzik a TERIMPEX Kül­kereskedelmi Vállalatnál, 1870- ben írta a megrendelőlevelet egy francia cég, libamájat rendelt Párizsban működő kon­zervgyára számára. Üzletháló­zata kiterjedt más országokra is, Bécsbe, Pozsonyba szállította a magyar libamájból készült termékeit. A világpiacon azóta előkelő rangot kapott ez a kedvelt cse­mege. Most a szezon indulásá­val —, az őszi hónapokban egé­szen december végéig — csak­nem 150 tonna szállítását ter­vezik külföldre, 100 évvel ez­előtt jeges kosárban napokig tartott az út, amíg rendelteté­si helyére jutott, most 24 óra alatt szállítják a helyszínre a friss libamájat. Világszerte foglalkoztatja a hozzáértőket, lehet-e a máj nagyságát a liba tömési idő­szaka alatt serkenteni? Sokféle kísérletet folytattak ebből a célból, de nem találtak elfo­gadható megoldást, mint ahogy nem használt a ráolvasás sem, amiben nagyanyáink hittek, és ha rézkrajcárt tömtek az állat­ba, akkor sem lett nagyobb a mája... A legeredményesebb, ha csak kukoricával tömik a li­bát. Minden egyéb serkentő hatású szer nélkül, kb. hat hé­tig tartó, napi két-háromszoros tömés után érik el azt az álla­potot, hogy érett, ízében, színé­ben különleges májat nyerje­nek. A legideálisabb a 40—60 dekás máj, a kuriózumok kö­zött két kilogrammosra is em­lékeznek, ezt múzeumban őrzik. A magyar libamáj fő vásár­lói svájci, nyugatnémet, oszt­rák, belga cégek, nyugatnémet és francia konzervgyárak, ame­lyek változatos készítményei­ben az egész világon kedvelt a magyar libamáj. Nagy érdeklődés mellett... Nagy népszerűségnek ör­vend Jánosaknán és Mizser- fán a TIT előadássorozata. Hagyomány már, hogy minden előadáson nagy az érdeklődés, és a tematikát az aktuális kér­désekből állítják össze mind­két helyen. Jánosaknán és Mizserfán is elhangzott az el­ső — idénynyitó — előadás, amelynek címe: Feltárulnak a Hold rejtelmei volt. Népes hallgatóság volt jelen mind a két településen, s az első elő­adást még újabb 9 követi majd. Háromnegyed évszázaddal ezelőtt, születésekor egyik méltatója, ismert műtörté­nész ezeket írta róla: „Leg­nehezebb volt és legjobban sikerült a főhomlokzat meg­oldása. Az a pont ugyanis, ahová az új pályaudvar fő­bejárata került, a főváros ■egyik legszebb távlatú pont­ja, szinte a Dunától már lát­ni lehet kapuzatát”. Budapest főpályaudvara előtt, a 75. születésnapját idén ünneplő Keleti előtt, híd épül, átível majd a Baross téren, hisz’ kinőtte már a világvá­rosi forgalom a régi ruháját. (Sok yita is volt az építke­zésről: szabad-e a Keleti előtt hidat építeni?) Már a nyolcvanas években napirenden volt az új pálya­udvar építésének kérdése. Addig a vasúti személyforga­lom a mai józsefvárosi, ak­kor úgynevezett Losonci in- dóiházból indult. Zsúfolt volt már ez az indóház. a Magyar Államvasutak is olyan „im­pozáns, kényelmes” pálya­udvart akart építtetni, mint amilyent az Osztrák Vasút­társaság épített. Ugyanis ez volt: a Nyugati pályaudvar. Az .1881 -es esztendő a hely­keresés éve volt. Hol legyen? Csakis a város szívében, akár az „Osztrák pályaudvar”. A Kerepesi út és a Csömöri út elágazása közti térséget tar­tották legalkalmasabbnak. Százháznak hívták akkor ezt a területet. 1881-ben az omni­busz-társaságnak voltak itt az istállói. Az omnibuszosok- kal könnyű volt megegyezni: csőd előtt álltak. Tehát 1882- ben kezdődött meg a munka. De gyorsan meg is akadt. Felfedezték, hogy a terület nemcsak hogy egyenetlen, po­ros, de: vizenyős is. Cölöp­alapépítményre van szükség. Kerek egy esztendővel meg­hosszabbítja ez az építkezést. A talajt is lei kellett cserél­ni, — nem pesti talajon áll a Keleti — hónapokon át a vagonok ezrei hozzák az or­szág más vidékéről a ke­mény, szilárd alapot adó föl­det. 1882 a cölöpözés, a fel­töltés, a döngölj ideje. 1883-ban aztán nagy ütem­ben megindul az építkezés, és tető alá is húzzák a csar­nokot. Légfűtés., a teljes be­fejezés esztendeje: 1884. 4 880 000 „békebeli?’ forintba került. Ki építtette? Kevesen tud­ják, építőjének mellszobra hosszú évekig a resti egyik „leltári tárgya” volt. A pá­lyaudvar első restise csinál­tatta, s ettől a vendéglőstől vendéglősre szállt a szobor, de talapzatán nem volt név, s nem tudták kit ábrázol. Rochlitz Gyula, az állam­vasutak főfelügyelőjének ter­ved szerint készült, a kivite­lező kollektívának a vezér­kara: Ulbricht Ármin főmér­nök, Feketaházy főmérnök, Speidl Bódog, Hauff Lajos mérnökök. A terv és a kivi­telezés magyar volt. Hiszen az építési hirdetményben, vagyis a pályázatban ez volt • ? első kikötés: „csakis ha- -,ai vállalkozó nyerheti meg, ■3 csakis hazai munkásokat Htalmazhat...” A főhomlokzat legfelső oárkányzatát, hét méter ma­gasságú szoborcsoport díszí­ti: Neptun és Vulkán közül kiemelkedik egy fiatal nő alakja: a gőz géniusza. A ka­puzat felső részének mélye­désében két szobor van: Watt-té, a gőzgép, és Stephen- soné, a vasút feltalálójáé. Az első szerelvény — 1884. augusztus 13-án — egy szom­bati nap, kora reggel 6.10-kor futott be Zimonyból és tíz perccel később futott ki az üres csarnok alól az első vo­nat: Ruttka felé. Az első vo­natot Imicze János, főműve­zető indította. Érdekes lapozgatni az el­ső utasstatisztikában. Pontos adatot csak 1898-tól talá­lunk: ebben az esztendőben 2 700 000 utas indult és 2 600 000 érkezett. 50 eszten­dővel később 1934-ben 2 600 000 az induló utasok száma, és 7 500 000 az érke­zőké. A Keleti megnyitásának idején naponta 52 induló, il­letve érkező vonat futott ki. illetve be a csarnokba. 50 esztendő múlva, már 150 lett a forgalma, most pedig (az átépítés előtti időben) a kor­mos üvegkupolák alól na­ponta 110 vonat vág neki a messzi utaknak. Van amelyik 400 utast visz, de a déli mis­kolci 1200-at is. Tizenegy sín­pár, naponta 60 000 búcsúzó utas. A megafon csak szól: „a sínek mellett tessék vigyáz­ni”, új vonatok, új meg új indulások. A sátoraljaújhelyi, a dunaújvárosi, a komáromi, a varsói gyors, a miskolci gyors, — reggeli indulások, azok utaznak ezekkel, akik csendben, még a város ébre­dése előtt akarnak az állo­másról kijutná. Aztán már csak 15—20 percenként fut­nak ki a vonatok. Delet ha­rangoznak, s déltől három óráig már 33 vonat hagyja el a várost! Indulási oldal... —• jegy­zem az állomásfőnök szavait 21 pénztár, 11 vágány, 60 000 elutazó... Beesteledett, mu­zsikaszó csendül a restiben. Induljunk. Kőbányai György Lány a faluból j ^vvwywwwwyvwwwywwyyvwwwwwywv Este lett mikorra az autó­busz megérkezett Mihályger- gjére. A lámpák halványab­ban világítanak, mint a fő­városban, mégis biztonságo­sabban lépkedett. Pedig az utcán mély gödröket vájtak a járművek. A kisebbeket át­lépte, a terebélyésebbeket ki­kerülte. Ezen az estén na­gyon könnyűnek érezte ma­gát, pedig a könyvekkel teli szatyor húzta a karját. Nem érezte a fáradságot, a For- rairól fújdogáló szél felfrissí­tette. Dúdoló kedve támadt. A lépteit is lassította, hogy minél tovább tartson az út a megállótól a lakásáig. Csak néhány hete ment el a községből. Kapott egy té­védét, amelyben értesítették: szeptember elején, jelentkez­zék Budapesten a tanácsaka­démián. Az értesítés megle­petés volt számára. Már több éve a községi tanács titkára, de ilyen hosszú időre még nem hagyta el a szülőfaluját. Odahaza is nyugtalankodtak a levél miatt. Egyedüli lány, fialtad és egy évig Budapes­ten. ..? Az édesanyjával kü­lön kellett beszélnie. — Az kitüntetés, ha egy tanácstitkárt tanulni visz­nek. .. — De olyan hosszú időre? Százszor is átgondolta már: egy község gondját, ba­ját, örömét és bánatát bízzák rá. de odahaza még mindig Sári marad, két egyszerű, földművelő ember egyetlen leánya. Az igazat megvallva, amikor azon a bizonyos na­pon behívatták a járáshoz és tudomására hozták, hogy a tanácson dolgozhat, szorongás fogta el. hogy megfelel-e? Firiss volt még a tinta az érettségi bizonyítványon. Csak titokban gondolt arra, hogy valaha állami szolgálat­ba léphet. Azután a novem­beri ünnepi gyűlés után dőlt el minden. Hallgatta a járási tanácselnök beszédét. Hogyan is mondta? — Űj világ... Az egyszerű emberek viliága. .. Elmentek megkoszorúzni az emlékművet. Ünnepség is volt az iskolában. Akkor szedte össze minden bátorsá­gát és megszólította az elnö­költ. — Szeretnék a tanácson dolgozni, segítsen.. , Evek múltak már azóta. Mégis, mintha most történt volna. Az emlékek megállí­tották az utcáin. A könyveik­től nehéz szatyrot is a másik kezébe vette. Föltefcintett. Szemüvegén megcsillant a lámpa fénye. A major felé vezető új nyílegyenes utalt nézte. Feneketlen sáron gá­zoltak itt valaha. -A patak fe­lett átívelő híd is fiatal és karcsú. A patak mélyített medrében' csillant az új ön- kiszolgáló bolt fénye. Szem­be vele az új óvoda. Szom­szédságában az új ruhába öltöztetett tsz-iroda. Mennyi vita, átvirrasztott éjszaka az ára ennek a bontakozó falu- központnak. A művelődési otthon előtt megállította a bemtről kiszűrődő jókedv. Szóit a zene és daloltak a földszinti klubszobában. Az emeleten is égett a villany. Az idősebbek tanácskozhat­nak. Tétovázott, hogy fel­menjen?. .. Nagyon szereti a művelődési otthonukat. Hosz- szú évek munkájának, gyü­mölcsének tekinti. Mert ezt valóban ők építették: a fia­talok, idősebbek, vele Gor- dos Sári tanácstitkár irányí­tásával. Nem, ez közös munka — gondolta tovább —, nekem csak annyival jutott több munka, amennyivel, mint ta­nácstitkár tartoztam a fa­lumért. .. — vitatkozott ön­magával. A szemközti, félhomályban maradt kapuból rászóltak: — Hazajöttél, aranyom? — Haza Julis néni, az ün­nepre. .. — Jaj. aranyom, de áldot­tunk. .. Mentegetőzni akart, vala­mi másra terelni a szót, de Julis néni mér ott állt mel­lette, kivette kezéből a szaty­rot és kísérte hazafelé. An­nak a fiatal párnak a hozzá­tartozója Julis néni, akik alig négy hónapja egymásra gyű­lölködve mentek a tanócshá- zára, hogy a titkárnő adjon segítséget a válásukhoz. — Most esküdtetek meg, miért akartok elválni? — kérdezte tőlük a titkárnő. A fiatalasszony keservesen felsírt, a férje mereven egy pontra szegezte tekintetét, fogát összeszorítva, néma ma­radt. — Látod milyen, nem szól, mert nem szeret. Minek így élni — zokogott a fiatalasz­szony. Mint minden lelkiismeretes titkárt, Sáriikat is az élet tanította meg emberek sorsa fedett nagyon megfontoltan dönteni. Tudta, a fiatalok azért veszekednek, mert sze­retik egymást. — Jól van. Holnap szemé­lyesen megyek hozzátok. Ak­kor mindent megbeszélünk... Amikor másnap befordult a fiatalok utcájába, érezte, hogy a kaipuk mögül figyelik. Már nem volt titok, hogy akikhez tart, válni akarnak, azért megy Sárika hozzájuk. Lassan haladt, arcáról nem olvastak le nyugtalanságot. Amikor belépett a lakásba, már mosolygott is. — De szép a házatok, a bútor is. — Most vettük, amikor a hűségpénzt kaptuk. És Sárika beszélt minden­ről, egyszerű, közömbös dol­gokról. Olyanokról, mint ami a vele egykorú fiatal házas­párt érdekelte. A szórakozás­ról, a férjek kocsmába fe- ledkezéséről, mindenről, csak a válásról nem. Éppen most értek a házuk elé. Világítottak az ablakok. Dal foszlányai szűrődtek ki az utcára. Julis néni kérte Sárikát, menjenek be. Ha csak egy pillanatra is. de menjenek. —- Minek zavarjuk őket, édes Julis nénim? Sárika ment tovább, haza­felé a falu szélére. Gyorsí­totta a lépteit, hogy időben érjen, ne mondják, hogy ké­sőre maradt. Úgyis néhány napról van szó, mert ünne­pek után visszavárják az is­kolára. Uadszíntér volt még ne- "* gyedszázada az ország: a Tisza hídjait a fasiszta bar­bárság már vízbe robbantotta, a fővárosban a nyilasok ké­szítették elő újabb bűntettei­ket, a Duna—Tisza köze észa­ki részén még a hitleri csapa­tok tartották magukat/A dé­li országrészeken azonban már új élet kezdődött: Szeged ok­tóber 11-i fölszabadulása után a szovjet hadsereg a hó­nap végére fölszabadította Kecskemétet, Kiskőröst, no­vember 4-én Szolnokot és 10- étől maguk mögött hagyták a Tisza vonalát, hogy északra, Miskolc felé nyomuljanak előre. A felszabadult városok­ban, községekben még minden a háborúra emlékeztetett, s csendesebb estéken a távolból ágyúk moraja, harci repülők zúgása hallatszott. A sza­badság, az újjászületés vágya azonban most már nem csupán puszta reménység volt. „Lesz magyar újjászületés” — ezzel a biztató jelszóval, és a jelszó gyakorlati valóra vál­tását meghatározó program­mal a kommunisták jelentkez­tek e 25 év előtti napokban. A szegedi színházban a Nagy •Októberi Szocialista Forrada­lom 27. évfordulóján, novem­ber 7-én tartott gyűlésen hangzott el ez a programot adó jelmondat, amelyet már a legális Magyar Kommunista Párt új? központi vezetősége adott ki. Két nappal előbb, 1944. november 5-én alakult meg Szegeden az immár legá­lisan újjászervezett párt köz­ponti vezetősége. Jelentős dá­tum ez a párt történetében, valójában a felszabadulás utáni legális kommunista párt születésnapja. Igaz ugyan, hogy a párt élt ás tevékenykedett addig is, mint ahogyan a Horthy-fasiz- mus legkeservesebb időszaká­ban sem szűnt meg egy pilla­natra sem. Alig egy héttel az első szovjet csapatok magyar földre lépése előtt adott kü­lönösen biztató életjelt, amikor 1944. szeptember 12-én röp- iratokon jelentette be újjá­szerveződését, és azt, hogy az addigi békepárt helyett ismét kommunista pártként folytat­ja munkáját. Az újjászerve­zett párt nem sokkal később, szeptember végén illegálisan terjesztett kiáltvánnyal tette világossá, hogy a kommunis­ták nem külön érdekeket kí­vánnak szolgálni, hanem az egész népért cselekszenek. Az egész magyar népet hívták nemzeti egységfrontba a leg­fontosabb kettős célért, ame­lyet így fogalmaztak meg: „Harc a megszálló imperialis­ta hatalom kiűzésével a füg­getlen, szabad Magyarorszá-* gért! Harc a magyar reakció megdöntésével a demokrati­kus Magyarország megterem­téséért!” Már akkor a párt, a Magyar Front (vagyis a Nép­front) kormányának megalakí­tásáért szállt síkra, hogy új ország születhessen a régi he­lyén. A Magyar Kommunista Párt központi vezetősége november 5-i megválasztásának közvet­len előzményei a felszabadult országrészek mozgalmaihoz kapcsolódnak. A szeptember 23-a óta felszabadult közsé­gekben, városokban mindenütt a kommunisták voltak ugyan­is azok, akik, ha néha ösztö­nösen is, de tudták már az első pillanatokban, hogy mit kell tenniük. Az illegalitásból előlépve természetesen felada­tuknak tartották a legális párt- szervezetek megalakítását. Legjelentősebb volt ezek kö­zött a békéscsabai, amely már az első hetekben kilenc más Békés megyei városban, köz­ségben is segített a szervezés­ben, majd a nagy munkás- mozgalmi hagyományokkal rendelkező szegedi, amelynek alapító tagjai már a felsza­badulás előtti napokban hatá­roztak a tennivalókról. Első­sorban nekik köszönhető, hogy a szovjet csapatok jóformán ellenállás nélkül vonulhattak be Szegedre, és a legrövidebb időn belül ismét megkezdőd­hetett a városban a minden­napi élet, a termelőmunka. A szegedi pártszervezet sze­repe azért is kiemelkedő, mert mintegy előkészítője volt a legális országos vezetőszerv megalakításának. Négy nap­pal a város felszabadulása után, október 15-én érkezett Szegedre Vas Zoltán, alti ak­kor a párt külföldi bizottságá­nak tagja volt. Az ő közremű­ködésével alakult meg két nap múlva a legális kommunista pártszervezet, amelynek alapí­tó tagjai között a munkás- mozgalomnak máig is számos köztiszteletben álló személyi­ségéről tudunk, mint például a három Komócsin fivér — Il­lés, Mihály, Antal — és a fia­talabbak közül Komócsin Zol­tán, ifj. Komócsin Mihály, s a mozgalom mai veteránjai kö­zül Tombácz Imre, Dénes Leó, Krajkó András, Mison Gusz­táv és mások. Titkárnak Gombkötő Pétert választották. A szegedi kommunista párt- szervezet október 18-án lapot is adott ki, Szegedi Népakarat, címmel (amelynek 9 száma je­lent meg, hogy később a nép­front lapjának adjon helyet), és ugyanaznap nyilvános párt­gyűlésen szólt a város lakossá­gához Vas Zoltán. A Vörös Hadsereg támogatására, a fa­siszta ellenség elleni harcra, az új Magyarország felépítésé­re, a szabadság és a demok­rácia nagy kérdésének megol­dására hívta, fel a résztvevő­ket. Ez volt valóban a legfonto­sabb feladat ezekben a hóna­pokban, erre kellett akkor minden erőt összpontosítani és ezt az irányt mutatta meg a párt külföldi bizottságának tagjaiból november 5-én meg­alakult ä központi vezetőség. Ez a vezető testület irányítot­ta a felszabadult és a felsza­badító országrészek pártszer­vezését, de ezzel egyidőben működött a budapesti illegá­lis pártvezetőség is. Csak Bu­dapest felszabadulása után. 1945. február 25-én született határozat a két vezető testület egyesítésére. őst negyed százada, a fél ! 1 országnál is nagyobb területen még szenvedték a háborús és nyilas pusztítás keserveit. A GYOSZ, a Gyár­iparosok Országos Szövetsége éppen november 8-án küldte szét, valamennyi vállalatának azt a szigorú körlevelet, amelyben követelte, hogy az utolsó pillanatig kötelesek helytállni a szovjetellenes há­borúban, megtorolva minden lazaságot. Lehtít-e szomorúbb vonása a történelemnek, mint éppen ez, hiszen Szegeden már csaknem egy hónapja megala­kult az ország első munkás üzemi bizottsága, amely már tudta, hogy kiknek és miért kell termelni. Egyre világo­sabban tudták a városok, köz­ségek egész sorában is, ame­lyekben már a kommunistn pártszervezetek mutatták m : a tennivalókat, hogy új o: szag épülhessen a romok he­lyén, mielőbb legyen magyar újjászületés. Lókös Zoltán Orvosok a feketelistán A New York Times című lap köz- repel, akik között hét a Tutlomá- lese szerint az amerikai egészség- nyos Akadémia tagja. így például ügyi minisztérium feketelistákat ál- a „feketelistákon’ szerepel dr. lított össze, amelyekben sok száz Salvador Luria, a neves vírusölő amerikai orvos-tudós neve szere- gus. aki néhány nappal ez,elől» pel. Ezek az orvosok kormányin- kapta meg az orvosi Nobeí-dijat. tézményekben és bizottságokban Luria a vietnami háború liatáro- nem dolgozhatnak. Az orvosok- zott ellenzője, nak ezekbe a listákba való „felvé­telének” fö oka „a politikai meg- A listákon szerepel dr. K. Marquit bizhatatlanság” és „a biztonsággal egyetemi dékán, akinek az a bű- kapcsolatos megfontolások”. ne. hogy a spanyolországi polgár­A lap közölte, hogy a listának háború idején a nemzetközi bri- csupán egyikén 48 tudós neve sze- gádban harcolt. NÓGRÁD - 1969. november 5., szerda 3 Bobál Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents