Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-05 / 257. szám

Zenei élet Háry $éno$ A debieceni Csokonai Színház operatársulatának bemutatója Fejünk felől — a Rozsdatemetőt Jókai Anna fiatal írónő Eddig egy novelláskötete és egy kisregénye jelent meg. Ez utóbbiból született első szín­padi műve is. amelynek ős­bemutatójára a szolnoki Szig­ligeti Színház vállalkozott. A Fejünk felől a tetőt — ez a kétrészes színjáték cí­me — egyaránt magán hor­dozza a kezd® próbálkozás erényeit és gyengéit A ket­tő egybevetése viszont fel­tétlenül meglevő írói kvali­tásokat igazol. Jókai Anná­nak nics különösebb szüksé­ge az elsőműves színpadi szerzők iránti köteles tapin­tatra. cselekmény- és dialó­gusépítkezés tekintetében már­is meglepően biztonságos, épp ezért fesztelenül tehetjük szó­vá azokat a fogyatékosságo­kat, melvek első drámájában egyens”!vi labilitást okoznak, s melyek kapcsán a műfaji megítélés. sem egyértelmű. Színmű, komédia, tragikomé­dia elemei keverednek ebben a darabban és sok esetben nem a legszerencsésebben. Az írónő még nem bánik elég ökonomikusán anyagával. a színpadi hatás patikamérleg pontosságú adagolásában nem kellően gyakorlott, s ebből ered. hogy a hatáseredmény néhol függetleníti magát az írói szándéktól. A történés­ben két ilyen kirívó pillanat­tal is találkozhatunk- Az egyik az. amikor a lány pénzt kí­nál anyjának — és az elfo­gadja — hogy a lakásban szerelmi találkán fogadhassa lovagját, a másik: a nagyanya haldoklási jelenete. Ez utób­bi hangvétele visszariasztóan disszonáns, mégpedig azért, mert véleményem szerint épp e szakasz az. ahonnan a mű a korábbihoz mérten min­den tekintetben komorabb tó­nust kap. A város peremén és a tár­sadalom peremén élő embe­rek drámája Jókai Anna mű­ve. extrém alakjai veszedel­mesen Fejes Endre Rozsdate­mető című művének kópiái. Ennek ellenére az írónő bi­zonyára még valóban jó drá­mával js megörvendeztet ben­nünket. A szolnoki színház kitűnő együttessel mutatta be a da­rabot. Hegedűs Ágnes. Linka György, Szakács Eszter, Krá- nitz Lajos, Andaházi Margit, Baranyi László. Baranyai Ibo- lva és Csikós Sándor a ren­dező Berényi Gábor elgondo- 1 isaival mindent megtett a s kerért. (barna) A DEBRECENI Csokonai Színház operatársulatának hétfői és keddi vendégszerep­lésével Salgótarjánban is megkezdődött az őszi hang­versenyévad. A színház régi vendége városunknak, szinte havonta ismétlődő vendég- szereplései pezsgő életet va­rázsolnak a megyei József Attila művelődési központ színpadára. Különösen örven­detes az a törekvés, az a kultúrpolitikai misszió, ame­lyet a debreceni Csokonai Színház operatársulata ki­fejt a megyeszékhelyen. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1969/70-es színházi évadra meghirdetett tizennyolc elő­adás közül öt opera, megálla­píthatjuk, hogy a Csokonai Színház Salgótarjánban is kö­vetkezetesen az opera kultu­szának szélesebb rétegek kö­zötti magvetésére törekszik. A társulat műsorpolitikája elsősorban a klasszikus ope­ratermés bemutatását szol­gálja. Nem vitás, hogy ez a cél a későbbiekben maga után vonhatja a modern ze­neirodalom kiemelkedő re­mekműveinek bemutatását is Sokat vitatkozunk napjaink­ban zenei nevelésünkről, s ezen belül népzenénk helyze­téről. Neves esztéták teszik le névjegyüket a népdalkul­túra érdekében, s ez a vita néha olyannak tűnik, hogy vitatkozunk, de nem látjuk a fától az erdőt. Népzenei ve­télkedőket rendezünk, ame­lyektől a népdalok újabb re­neszánszát reméljük. Helye­sek ezek az elképzelések, el­ismerésre méltóak. De csak akkor érik el igazi hatásukat, ha meglevő értékeinket to­vább ápoljuk, népszerűsítjük. Éppen ezért volt jelentős a Csokonai Színház operatár­sulatának salgótarjáni Háry- bemutatója. Kodály 1905-ben indult el első népdalgyűjtő útjára. Még idejében felismerte, hogy a népi kultúra felfedezése kö­vetkeztében a népi rétegek felé fordul az általános ér­deklődés. Kodály művészeté­ben ez a fordulat nem csu­pán felismerés volt, a lom­bikba zárt ál-népies kultúra ellen indult harcba. Félre­érthetetlenül fogalmazta meg: „A néphagyomány nem töl­tötte be rendeltetését azzal, hogy a nép zeneéletét ellát­ta. Köze van még az élethez, a mindnyájunk mai életéhez. Megvan benne a magja, ter­ve egy nemzeti zenei kultú­rának. Ennek a kifejlesztése, teljessé tétele a művelt ré­teg dolga. De csak a néppel való lelki egységben lesz rá ereje. Hogy nemzetté lehes­sünk, előbb újra meg újra néppé kell lennünk.” A PSALMUS Hu-ngaricus világsikere után három év­vel a Háry János bemutatója következett 1926-ban. A mű a nép nyelvén fogalmazódott, Garay János költeménye alapján Paulini Béla és Har- sányi Zsolt librettóírók az ízes magyar népi humort, az édesen ömlő heroizmust ön­tötték formába. A szivár­ványkergető fantázia tükré­ben mutatja-, be a hazai élet­érzést, amellett, hogy az el­túlzott, felnagyított életél­mények parádészerű röpköd- tetésével egy elmesélő, néha elmesélő magyar corn-media dell arte-t, egy önmagában még sértetlen, ártatlan vilá­got mutat be. Kodály hőse. ez az íziig-vérig zamatos figura mindvégig legyőzhetetlen népmeséi hős marad, akitől mindenki reszket, aki vétett az osparaszti érzés és a be­csület ellen. Kertész Gyula. rendezése ezt a bőbeszédű, álo-mvilágá- ban is józan gondolkodású paraszti elmélkedést állította középpontba. A daljáték sta- tikussága és a nehézkes dísz- letezés ellenpont jak-ént a szí­nészek mozgatása igényesnek tűnik, bár szcenikaiiag több esetben kifogásolható. A szö­vegből és az énekes részek­ből áradó népi zamat nem minden esetben fogadja be a brechti rendezési koncepció néhány momentumát, ami zavarólag hat az előadás egészére. Egyes figurák meg­formálásának túljátszattatá- sa megbontja a daljáték egyensúlyát. Ebelasztin lovag nem főhős, karaktertigura. de több esetben — a beállítás miatt — úgy tűnik, mintha ő lenne a mű főszereplője. Krémer József Háry-ala- kítása mentes a heroizmus­tól, nem operai értelemben : formálja meg a főhős alak­ját, hanem a népi figura szemszögéből közelíti meg. A természetes népi hősködés mindvégig az álomvilág ta­laján marad. A baritonsze­rep fegyelmezett előadásmó­dot követel megszólaltatójá- tól. Krémer Háry-szerep for­málása kitűnő, hangi lag is uralja a szerepet, ízes elő­adásmódja, temperamentuma sokat lendít az előadás me­netén. Varga Magda örzse alakját állította elénk. Játékából nem éreztük azt az életvi- dámságiot, amivel Krémer alakításában találkozhattunk. Ragyogóan előadott népdalo­kat hallottunk tőle, mozgása egy k-icsát fáradtnak tűnt, ez nyilvánvalóan az utazásnak tudható be. Bán Elemér ki­emelkedő produkciót nyújtott Ebelasztin. lovag szerepében. Túlzott mimikája a rendezői elképzeléseknek tulajdonít­ható, arról nem ő tehet, hogy néha bizony Háry is mellék­szereplőnek tűnik mellette. Ebelasztin lovag tipikus ope­rettfigura, Bán Elemér ki­használta a szerep minden le­hetőségét. Napóleont Virágos Mihály Liszt-díjas személye­sítette meg, meggyőző komi- kusi vénával. A szereplőgár­dából Tibay Kriszta, Jakobi- nyi Mária.Gazsó János és Tóth József alakítása emelkedett még ki. AZ ELŐADÁST vezénylő Tamay György igyekezett összefogni a zenekart, nem rajta múlott a zenekari hangzás érdessége. A férfi­kar meglepően sokat bizony­talankodott, a pianók tisztát- lanok voltak, csak a forte részeknél érződött az ének­kari kultúra. Langmár And­rás díszlete nehézkessége el­lenére elfogadható. Greguss Ildikó jelmezei néha túlságo­san stilizáltak, vegyesek, har­sognak. A tánckar igyekezett Barkóczi Sándor koreográ­fiájának minden egyes rész­letét megvalósítani, több-ke­vesebb sikerrel. A salgótarjá­ni Mártírok úti ének-zenei Általános Iskola kórusa (ta­náruk Szilágyi László) meg­lepő biztonsággal mozgott a színpadon. Molnár Zsolt TABI LÁSZLÓ: (Történelmi visszapillantás - karcolatokban) Összeülünk! Ez nagyon biztatólag hatott rám. Bizo­nyos ügyben összeülni — ez régi vágyam volt Ha néhány llető bizonyos ügyben megfelelő helyen összeült, abból íomoly pénz szokott származni. Harmadnap sürgönyt kaptam Jafrinektől; legyek más­nap este 9 órakor a kőbányai Kékhordóban. Pontosan negjelentem. Jafrinek bemutatott négy úrnak, azután összeültünk. — Hát miről is volna szó? — kérdeztem izgatottan. — Nem ez a legfőbb kérdés — intett le egy fekete lajuszos. — Az a kérdés, hogy meg lehet-e a dolgot csi­nálni úgy, ahogy gondoljuk. — Nade, hogyan gondoljuk? — okvetetlenkedtem. — Nem az a lényeg, — mondta Jafrinek — mert az, hogy hogyan gondoljuk, kizárólag a lehetőségektől függ. Tudniillik gondolhatjuk így is, gondolhatjuk úgy is, a fő ■sak az, hogy kellő időben fogjuk meg a dolgot. — Ügy van — bólintottak a többiek hevesen. — Nade, mikor volna az a kellő idő? — firtattam merészen. — Az sok mindentől függ, kolléga úr — felelte egy ■ sokomyakkendős. — De fontosabb ennél, hogy ragasz­kodjunk az elgondoláshoz, amely szerint a kivitelezést •(bonyolítjuk. Azt hiszem, uraim — fordult a többiekhez — első megbeszélésre ennyi elég is. > Szétszéledtünk, de előbb megegyeztünk abban, hogy "gy nap múlva összeülünk Óbudán, a Spacek-féle ha- ■-/.kertben. — Nos — mondta itt a csokornyakkendős, —, a leg­főbb pontokat a múltkor már megbeszéltük. Van valaki­nek valami kérdeznivalója? Feltettem a kezem: — Miről is volna szó tulajdonképpen? — Arról — felelte Jafrinek —, hogy most átbeszél­jük személyi vonalon, nincsenek-e akadályok a feltéte­leket illetően. — Márminthogy minő feltételekről van szó? — kér­deztem. — Most ez nem lényeges — vetette közbe a bajuszos —, mert a feltételeket csak akkor tisztázhatjuk, ha már döntöttünk a felhasználás jogát illetően. Mi ezt a vállal­kozást nem a levegőbe csináljuk. Mindenképpen ragasz­kodunk az eredeti tervekhez. Csak az adott körülmények­hez képest tehetünk kivételt e tekintetben. — Nade, mik azok a körülmények? — kérdeztem. — Azt hiszem leghelyesebb, ha ezt legközelebb be­széljük meg. Mához két hétre összeülünk az újpesti Tra- buco-kávéházban. Kezet szorítottunk egymással és szétszéledtünk. A Trabuco-kávéházba már nem mentem el. Ellenben nyolc nap múlva találkoztam Jafrinekkel. — Maga könnyelmű ember — mondta fejcsóválva —, végre belekezd egy üzleti vállalkozásba, s azt is abba­hagyja. Miért nem jött el tegnap a Trabuco-kávéházba? — Ne ugrasson — feleltem —, minek mentem vol­na? — Minek? Szétosztottuk a hasznot. Mindegyikünk kapott nyolcezer forintot. Magából nem lesz üzletember sohasem... — Vigye az ördög — legyintettem bosszúsan —, de legalább most már mondja meg, hogy miféle vállalkozás­ról volt szó? • — Ejnye, csakugyan! Azt elfelejtettük megbeszélni.. Beült borsózöld autójába és elhajtott. Megdöntötték egy rekordot! Gyurek Csaba magántisztviselő 6 hónapja úszik az ár ellen. — Még nagyon is emlékezetes, hogy dr. Iszkander Faizulin, a szovjet hadsereg kapitánya Dunaradványtól a pesti Parlamentig úszott egyfolytában. Eközben csak némi teát, csokoládét és tésztát vett magához. Persze mindezt is úszás közben. Nos, a napokban megjelent szerkesztősé­günkben Gyurek Csaba magántisztviselő és kijelentette, hogy Faizulin eredményét megóvja, mert ő ennél sokkal KÖVETELHETŐ-E KÁRTÉRÍTÉS A MUNKAKÖNYV VISSZATARTÁSÁÉRT? A dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnése­kor, ha pedig a munka alól Korábban felmentik, az utol­só munkában töltött napon ki kell adni a munkakönyvét, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban meg­határozott igazolásokat, továb­bá ki kell fizetni munkabé­rét és egyéb járandóságait. Ha a vállalat a fenti sza­bályt nem tartja be, köteles a dolgozó ebből eredő kárát megtéríteni, vagyis a kieső időre átlagkeresetét megfizet­ni. Kimondja azonban a jog­szabály azt is, hogy nem kell megtéríteni a dolgozó részé­re a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a . részét, amely máshonnan megtérült, vagy kellő gondosság mellett meg­térülhetett volna. A munkabé­ren túl köteles megtéríteni a vállalat ilyenkor azoknak a társadalombiztosítási szolgálta­tásoknak az ellenértékét is, amelyektől a dolgozó a válla­lat hibájából esett el. Példá­ul gyógykezeléssel, kórházi ápolással kapcsolatos költség, táppénz arra az időre, amely­re ha munkaviszonyban áll, jogosult lett volna stb. Egyébként, hogy a dolgozó jogosult-e kártérítésre, s mi­lyen mértékben tarthat arra igényt, a vállalati munkaügyi döntőbizottság feladata vizs­gálni és elbírálni. Olvasónk­nak tehát e kérdésben volt vállalata munkaügyi döntőbi­zottságához kell fordulnia. Kedvezőtlen intézkedés esetén másodfokon a területi munka­ügyi döntőbizottságnál tehet panaszt MENNYI A BALESETI KÁRTALANÍTÁSI SEGÉLY ÖSSZEGE? Az a termelőszövetkezeti tag, aki üzemi baleset követ­keztében vált keresőképtelen­né, kártalanítási segélyre jo­gosult. A baleseti kártalanítási segély havi összege a nyugdíj­osztály szerint havi átlagjöve­delem 65 százaléka. Ha a kár­talanítási segélyt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi kár­talanítási segély egyharmin- cad részének forintra kerekí­tett összege jár. Kórházi ápo­lás alatt a kártalanítási segély 80 százaléka jár, ha eltartásra szoruló családtagja van, s 50 százalék, ha nincsen. A segély a keresőképtelenség teljes tar­tamára megilleti a tsz-tagot. Tehát mindaddig, amíg fel nem gyógyul. A kártalanítási segélyt a baleseti jegyzőkönyv alapján a társadalombiztosítá­si igazgatóság (kirendeltség) folyósítja. Ha a balesetet ért tsz-tag munkaképességének bizonyos százalékát elvesztette — mun­kaképesség-csökkenésének megfelelően —, baleseti jára­dékot vagy rokkantsági nyug­díjat igényelhet. Rokkantsági nyugdíjat annak állapítanak meg, akinek rokkantsága a 67 százalékot eléri vagy megha­ladja. Akinek munkaképessé­ge ennél kisebb mértékben, de legalább 16 százalékban csök­kent, baleseti járadékot kap­hat A virágok országa A kedvező talaj- és éghaj­lati adottságoknak köszönhe­tően a világon sehol nincs kedvezőbb feltétel a rózsaolaj termesztésére, mint a bolgár Rózsavölgyben. A második vi­lágháború után Bulgáriában a virágtermesztést gazdaságilag előnyös ipari ágazatként fej­lesztették. 1964-ben felállítot­ták a Bulgarcvet állami vál­lalatot, amely vezeti virág ét a szaporító anyag termeszté­sét mind a helyi, mind a kül­földi piacok számára. A vál­lalat 1964-ben 5000 kg virág- magvat exportált, két év múl­va már 50 000 kg-ot tett ki a magexport, vagyis két év alatt tízszeresére emelkedett. különbet ért el: 180 napja úszik égyfójtában az ár, ponto­sabban az árak ellen. Rekordjának történetét így beszél­te el: — Február közepén startoltam a Teleki téren egy [ szmokinggal. A start sikerült, egyenletesen tempózva jutot­tam el március elejéig. Ekkor néhány fehérneműt vettem magamhoz, ettől erőre kaptam, és bár valamivel lassab­ban, de elértem az áprilist. Feleségem és gyermekeim lel­kes éljenzése közben egyre csak úsztam tovább. Sajnos, a gyomromba görcs állt, és átmenetileg válságos helyzetbe jutottam. Már-már úgy látszott, hogy összecsapnak fejem felett a hullámok, amikor az akkori közellátási miniszter kijelentette, hogy lesz minden bőven. Ezt a tésztát is bevettem, és kitartóan úsztam, egyre csak tempóztam to­vább. Roppant erőfeszítéseimbe került, hogy valahogyan a felszínen tartsam magam. Sokszor már úgy volt, hogy összeütközésbe kerülök az örvénnyel, de szerencsém volt. Kizárólag babon és borsón éltem, a szabályoknak megfe­lelően természetesen azt is vízben ettem, feleségem ugyanis, aki nem motorcsónakon, hanem zongorán kísért, zsírt nen tudott szerezni. Teljesen legyengülve és lefogy­va a napokban érkeztem meg a Garay téren keresztül a Margit-hídhoz, ahol az ott dolgozó szakmunkások ron­csaimat felemelték. Az orvosok szerencsére idejében megérkeztek, néhány húsjeggyel és napraforgóolajjal szagtalanított főzelékkel magamhoz térítettek, s így most már kinn vagyok a víz­ből. Eddig tart Gyurek Csaba beszámolója rekordúszásá­ról. A minisztertanács fog dönteni arról, hogy rekordja hitelesíthető-e, s hogy mivel lehetne a jövőben megelőzni a hasonló rekordokat? Különös lelet egy kórház kapuja alatt Tegnap délután négy óra tájban a Ranolder utca 246/b számú ház viceházmestere egy gyanús csomagra lett figyelmes. A gyanús csomag a kapu alatt feküdt fe­hér papírban, látszólag teljesen mozdulatlanul. A vice, aki frontviselt ember, elővigyázatosan felbon­totta a csomagot. Ekkorra már az egész környék köréje csődült. A tömeg izgatottan leste, mi van a csomagban? (Folytatjuk) — 9 —

Next

/
Thumbnails
Contents