Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-05 / 257. szám
Bűn és hiba (Folytatás az 7 oldalról) Nixon tovább „vietnamizál” kaland immár visszavon- hatalanul Nixo.n háborúja. S amint övé, Nixoné a háború, úgy tetézte az előd számítási * hibáját mostmár x magáéval. Vállalja a bűnt. elköveti nozzá a hibát is. Ennyi hát a nagv garral meghirdetett elnöki beszéd lényege. A visszhangja nem véletlenül egv szóban foglaltatott össze a New York Ti- mesben csakúgy, mint Pierre . Salinger, a volt Kennedy-saj- tutitkár által a francia tévé.- ben: csalódás. Természetesen ez a csalódás azokat a polgári politikusokat és hírlapírókat tölti el. akik a maguk amerikájának okosabban felfogott presztízsét tartva szem előtt, éppen a kiút józan megjelölését remélték Nixon- tól. Hogy most az elnök részéről politikai hiba történt, azt az ő elégedetlenségük bizonyítja. Amerika tehát még jobban meghasonlik Vietnam miatt. s az új vezetés abba a helyzetbe taktikázta magát, ami■ lyenben a régi volt. A világ ' népei és a vietnami nép azonban elsősorban azt olvassák ki az amerikai elnök be- szédébői, hogy az Egyesült Államok nem változtatott vi- etnami céljain: megmenteni ‘ próbálta a népétől menthetetlenül elszigetelődött saigoni ■ klikket és távlatokban sem * kívánja teljes mértékben ki- ' vonni csapatait Dél-Vietnamból. A háború „vietnamizá* lásának” nixoní jelszava va- a lójában tűrhetetlen feltételtámasztás a harcoló vietnami néonek: a saigoni rezsim meg- erősödésétől teszi függővé az , amerikai csapatkivonást, amelynek menetrendjét az elnök titokban kívánja tartani. Engednie az intervenciót végrehajtó imeprialista Amerikának kell. A dél-vietnami nép nem azért harcol hosszú évek óta a saigoni klikk el- len. hogy most — kímélje azt az agresszorok kivonulásáért . „cserébe”! , Talán elfelejtették a Fe. hér Házban, hogy a félmilliós intervenciós hadsereg is képtelen volt megtörni a szabadságharcosokat? Az agresszió bűne ettől a kérlelhe- 1 letten ténytől vált Amerika • számára hibává. S Talleyran- .dot kiegészíthetjük "azzal a tanulsággal, amelyet a Fehér Házban nem akarnak megérteni : egy hiba elkövetésénél csak a megismétlés a "* rosszabb. Avar János Elégedetlenség a Johnsont folytató politikája miatt Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Nixon elnök magyar idő szerint kedden hajnalban beszédet mondott vietnami politikájáról. Az előzetes, mesterségesen felcsigázott várakozás ellenére az elnök egyetlen olyan új kezdeményezést sem jelentett be, amely elősegítené a vietnami béke megteremtését: nem beszélt fegyverszünetről, sőt még arról sem volt hajlandó nyilatkozni, hogy az Egyesült Államok milyen ütemben folytatja csapatai kivonását, bár azt hangoztatta, hogy tervei szerint „minden amerikai csapatot ki kell vonni” a háború „vietnamizálásának” ütemétől függően. Az elnök arra használta fel beszédét, hogy igazolja saját elképzeléseit és feltétlen támogatást követeljen az amerikai néptől ezek megvalósításához. Végső fokon elismerte, hogy Vietnam a közvélemény jelentős részének szemében Johnson háborújából Nixon háborúja lett, de azt mondotta, hogy a háborúellenes csoport „csak hangos kisebbség” és megismételte korábbi kijelentéseit arról, hogy „nem befolyásolhatja a kisebbség az elnök döntéseit”. Nixon a „csendes többség” támogatását kérte terveihez. Az amerikai elnök azt mondotta, hogy a békés rendezés elmaradásáért „egyedül Hanoit terheli a felelősség” és ennek igazolására ismertet néhány titkos diplomáciai lépést, többek között azt a. tényt, hogy egy közvetítő útján a nyáron levelet juttatott el Ho Si Minh elnökhöz, aki Nixon szerint „az észak-vietnamiak ismert követeléseit ismételte meg válaszában és határozottan elutasította a kezdeményezést”. Az elnök azt hangoztatta beszédében. hogy más rendezés híján nem áll rendelkezésére más megoldás, mint a „vietna- mizálás” folytatása, amely gyökeres változást jelent szerinte az előző kormányzat politikájához képest és eredménnyel jár. Ennek alapján azt mondotta, hogy „optimista módon” ítélheti meg az amerikai csapatok kivonásának titkos ütemtervét. Nixon elnök egyébként beszédében azt mondotta, hogy „a fő kérdés az, hogyan lehet megnyerni Amerika számára a békét”, s hogyan kerülhet ki az Egyesült Államok a háborúból. Mint mondotta, elutasította hivatalba lépte után az azonnali kivonás gondolatát, mert az „katasztrófát jelentett volna Dél-Vietnam számára” és az Egyesült Államok számára is, mert „világszerte összeomlott volna a bizalom az amerikai vezetésben” és egy ilyen lépés „nem a békét hozta volna meg, hanem újabb háborút”, mert „megnövelte volna azoknak a Scheel utasítása nagyköveteinek A Springer-konszemhez tartozó Welt című napilap kedden közölte azokat a bizalmas utasításokat, amelyeket Scheel külügyminiszter Bonn nagykövetségeinek és más diplomáciai képviseletének küldött. Hivatalos helyen megerősítették a Welt értesülését. Ezek szerint a külügyminiszteri utasítás lényeges pontjai a következők: 1) Az NDK »emzetiközi elismerése, anélkül, Hogy a két német állam kapcsolatait előzőleg szabályoznák, befolyásolná az NDK készségét a belnémet viszony rendezésére. 2) Bonn német politikájának előterében most egy szabályozott különleges viszony kidolgozása áll a két Németország között. Ennek nem áll útjában az NDK- nak az a kívánsága, hogy az NSZK elismerje az NDK állami létezését. 3) Meg kell kíséreini, hogy az NDK nemzetközi kapcsosa iáin problémáit egy belnémet modus vivendi elősegítésére lehessen felhasználni. 4) Azokat az államokat, amelyek de jure elismerik az NDK-t, Bonn nem sújtja a régi recept szerint szankciókkal, hanem mindig az NSZK adott érdekei szerint cselekszik. A külügyminiszteri utasításból világosan kitűnik, miire törekszik Boán. Különösen a 3. pontból latsaik, hogy a Brandt-kormány igyekezni fog külföldi kormányokat arra bírni, hogy attól tegyék függővé az NDK elismerését, vajon Berlin hajlandó-e a bonni elgondolások alapján meglegyezni az NSZK-val. (MTI) nagyhatalmaknak nyugtalanságát, amelyek még mindig nem adták fel világhódító terveiket”. Az elnök szerint ehelyett a reális út a „vietnamizálás” útja volt, s kormánya kezdettől fogva erre az útra lépett, mert „Hanoi egyáltalán nem volt hajlandó tárgyalni az amerikai javaslatokról”. Nixon utalt az USA „titkos diplomáciájának” néhány eredménytelen kezdeményezésére, majd kijelentette: párizsi tárgyalásokon „a tárgyalóasztal formáján kívül nem jött létre más megállapodás”. Az elnök a „vietnamizálási” programot úgy határozta meg, hogy „az amerikai csapatok fő feladata: képessé tenni a délvietnami haderőt arra, hogy teljes felelősséget vállalhassanak az ország biztonságáért”. Nixon szerint ez a program eredménnyel járt. Az amerikai intézkedések közé sorolta a légitevékenység 20 százalékos csökkentését is. „A dél-vietnamiakkal együtt olyan tervet dolgoztunk ki, amelynek során előre meghatározott, s rendszeres időrendben teljesen kivonjuk az amerikai szárazföldi haderőt Dél- Vietnamból. A kivonás az erő, nem pedig a gyengeség helyzetéből történik. Ahogy a délvietnami haderő megszilárdul, az amerikai kivonás üteme meggyorsulhat” — mondotta Nixon, azonban haladéktalanul ■ kijelentette, hogy az időrendet nem teszi közzé, mert „az ellenség ezt kihasználná”. Azt Is hozzáfűzte, hogy a terv végrehajtása a hadműveletek szintjétől és az állítólagos behatolás mértékétől függ. Nixon elismerte, hogy a háború folytatása sokak számára ellenszenves megoldás, azonban azt hangoztatta, hogy csupán ez a választása van, s ezért egységet követelt. Nixon beszédének első visszhangja Washingtonban túlnyomó részt negatív: az elnök adós maradt a legégetőbb kérdések megválaszolásával. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a háborúellenes csoportok, amelyek átmenetileg „fegyverszünetet” kötöttek Nixonnal, haladéktalanul és rendkívül keményen újítják fel támadásaikat. A legközelebbi akció már kedden várható volt. Az amerikai szenátusban, a képviselőházban pedig a háborúellenes csoport szerdára több órás vitát tervez. Tudósítás a berlini toronyból (2.) Ünnepi hétköznapok AZ ÁTLAGBERLINIT rt egyébként kevésbé izgatja a <t. bonni vágj' nyugat-berlini politika széljárása. mint az újságírót. Nem mintha nem érdekelné, csak számára a köznapok politikuma érdekesebb, fontosabb. Igyekszik be- 7 lezökkenni az új közlekedési , rendbe, kipróbálja az aluljárót a mozgólépcsőkkel, betér az áruház és takarékpénztár . épületének földszintjén megnyílt gyorsfalatozóba, megveszi bockwurst (virsli) adagját. B5 pfennigért, kiemel egy pohár sört az automata csapja alól, s ha van még ideje az S—Bahn indulásáig, kiül az „Alex” 120 méter hosz- szú padjára, s belemélyed a „bécett”. vagjds a Berliner Zeitupg sportrovatába. Számára természetes, hogy az „Alex” a régi tér négyszeresére növekedett, s szorosan kapcsolódik a környező terekhez: a Marx—Engels térhez, s ellenkező irányban a Lenin térhez Természetes az is. hogy az ultramodern épületek között ott szerénykedik a vöröstéglás sok száz éves Mária-temp- lom, amott a vörös városháza. ahol fél évszázada Liebknecht meghirdette a proletárforradalmat. Nem messze az államtanács épületétől. a Nemzeti Galériához vezető fasorok közt a szabadtéri kiállítás szobrai állnak őrt: kőbe faragott, bronzba öntött munkások, parasztok, katonák. anyák, gyermekek. Élethűen. mintha a művész megállított Volna egy-egy járókelőt a téren, modellnek a készülő műhöz. A valóság formáit tükröző realizmus mellett a nemzet haladó hagyományai is beépülnek a mába. A porosz egységkancellár. Bismarck ugyan kihull a sorból, de a lipcsei győző, az ugyancsak porosz Blücher helyet kap. Mégpedig nem is akármilyet, hiszen hatalmas bronzszobra előkelő helyen áll az Unter den Lin denen, az Operaház parkjában, egyik oldalon Gneisenau tábornok, a másikon Yorick. .. Szemben. a túlsó oldalon pedig az Üj Őrség, előtte a Néphadsereg katonája, bent a kristály örökmécses lángja két feliratra világít. Az egyik: „Az ismeretlen ellenálló harcos”, a másik: „Az ismeretlen katona”. A nemzet,.. ? A fogalom alkalmas arra. hogy a két Németországban mást-mást értsenek rajta. Például az eevséges német nemzetet, amely kétfelé váltan él. vagv külön nyugatnémet, s külön NDK-nemzetet. A huszadik évforduló káprázatos külsőségek között megrendezett, páratlan szervező erővel lebonyolított ünnepségem éppúgy érezhető volt a nemzeti jelleg, mint a negyedmillió német fiatal magatartásán. Jelvények, zászlók milliói az NDK jelvényével, elnevezések, címek a „nemzeti” jelzővel és jelleggel (galéria, színház, bank. himnusz, sőt a társadalmi munka és a mi népfrontunkhoz hasonló szervezet is), a hadsereg egyenruhája, szolgálati szabályzata, még a díszlépés is. amellyel az 1500 tisztiiskolás díszlépésben elvonult a Marx—Ergels téri emelvény előtt. Az ünnepség tűzijátékát úgy rendezték, hogy az égen felsziporkázó csillaghullásban hangsúlyt kapjanak a nemzeti zászló vörös és arany színei, a játék előtt a város legmagasabb toronydarujának csúcsán, egyetlen gombnyomásra, sistergő lángok között felragyogott a nemzet jelvénye — százezrek dübörgő tapsától kísérve. S a himnusz? Soha még ennyi átéléssel, áhítattal nem hallottam tőlük az „Aus Rui- nen auferstanden...” dallamát. szövegét, mint ezen a téren, ahol nemcsak az igaz — szó szerint —. hogy romjaiból feltámadott, de az is. hogv szebbé vált. mint valaha is volt... Nem tudom mit éreztek a Brandenburgi kapun túl. amikor 250 ezer FDJ-fia. tál. a szabad német- fiatalok szervezetének tagjai. vala- merínyien egyenruhábari (kékben, rózsaszínben) éljenzett hurrázott. de az bizonyos, hogy az egyre többet emlegetett NDK-tudatnak. a DDR— Gefühl-nek egyik kifejezése volt, — félreérthetetlen politikai és nemzeti tartalommal. Éljenez hát és hurrázik ez a fiatalság: „Az NDK ami hazánk! Az NDK az államunk!” Az átlagbérűm számára mindez természetes. Életritmusa. felfogása, szavajárása, ehhez a tempóhoz és méretekhez szokott. — Jöjjön, mutatok én magának olyan magas házat, amilyen még nincs a városban, hetven méter magas. 25 emelet. s épt>en most fejezték be a tetőzést — mondja. — A Lenin téri épületre gondol? Rámcsodálkozik, aztán homlokára üt: „persze, éppen most állt az újságban... Mi itt egymás mellett építkezünk, s újság nélkül is számontart- juk a helyzet állását.. Egyébként Werner Süsskind a nevem, s fényképemet ott találja a Munka Hőseinek útján. egy hajításnyira innét. ..” AZ ÜNNEPSÉG külsőségeit lebontották, a munkás köznapok ugyanolyanok, mint október 7 előtt, a nyugdíjasok és a szerelmes párok éppúgy kiülnek Friedrichshain padjaira a „Mesék szökőkút- iához”. mint azelőtt. A harmadik évtized első napjain csodálatosan szép. derült, napos az idő Berlinben. Talán a legszebb ősz az utóbbi két évtizedben, s ha feltevéseink nem csalnak, az európai politika barométere sem mutat hűvös időt. Bertalan Lajos 2 NÓGRAD — 1969. november 5., szerda KtemEexmlik a viszony a libanoni konfliktus n isi ii A libanoni kormány Busz tani tábornok vezette küldöttsége. valamint a Palesztinái ellenállók Jaszer Arafat vezette delegációja hétfőn több mint hétórás tárgyalás után megegyezett a közelmúltban véres összecsapásokká fajult ellentétek rendezésében. Kairóban bejelentették, a tárgyalásokon aláírt megállapodást nem teszik közzé, „hogy semmi ne akadályozza meg gyakorlati megvalósítását”. Annyi azonban ismeretes. hogy libanoni—Palesztinái vegyes bizottságot hoznak létre az egyezmény teljesítésének ellenőrzésére. Felállítanak ezenkívül egy munkabizottságot is. amely naíesztinaiakból áll és a Libanonban élő Palesztinái menekültek ügyeivel foglalkozik majd. Az Al-Ahram szerint a libanoni—Palesztinái megálla. podás után üzenetváltás történt az EAK. Szíria, Szudán. Líbia és Jordánia vezetői között. Jaszer Arafat az egyiptomi fővárosban hétfőn este találkozott több arab ország képviselőivel és ismertette a megállapodást és a Palesztinái álláspontot. Az Al-Ahram közlése szerint Szíria nyomban a megegyezés tényének közzététele után úgy döntött, hogy ismét megnyitja a szíriai—libanoni határt és lehetővé teszi a Jordániának szántáruk átszállítását az ország területén. } f fi A Kairóban kidolgozott megállapodás ellenére a keddre virradó éjszaka sem múlt el incidens nélkül. Szaida libanoni olajkikötő, ben. ahol hétfőre virradóan feltehetőleg gerillák felrobbantották a tapline amerikai társaság olajvezetékét, pontosan 24 órával később három robbanás történt, majd röviddel ezután gépfegyversorozatok hallatszottak. Feltételezhető. hogy szélsőséges gerillacsoportok tiltakoztak ily módon az egyezmény megkötése ellen. Károkról nem érkezett jelentés. (MTI) Fegyveres összeütközések Libanonban A libanoni uralkodókörök és a palesztinai ellenálló szervezetek közti ellentétek a múlt hét végén véres összeütközésekbe torkolltak, és a „Közel-Kelet Svájcaiként ismert ország a polgárháború szélére sodródott. A libanoni hadsereg a kormány utasítására akadályozta a palesztinai partizánok tevékenységét Dél- Libanonban — ez ugyanis Izraelnek ürügyül szolgált terrortámadások elkövetésére — egyben korlátozta a menekült táborok lakóinak szabad mozgását, hiszen közülük kerül ki az ellenállók java része. A palesztinai menekültek jogainak orvoslása már két évtizede várat magára. Jelenleg számuk meghaladja a másfél milliót, és rajtuk kívül Szíria' ' és áz EAK izráeliek által megszállva tartott, vagy veszélyeztetett területeinek lakói — ez utóbbiak közé a Szuezi- csatoma környékén levő városok lakói számítanak — kényszerültek lakóhelyük elhagyására. Az ENSZ menekültügyi segélyszervezete (UNRWA) sátor- és barakktáborokban helyezte el őket, és a világszervezet adományaiból tengetik életüket, közülük kb. 1 millióan, az 1949-es háború menekültjei immár 20 éve élnek ilyen körülmények között. Bár az 1967-es háború következtében a táborok egyes csoportjai izraeli megszállás alá kerültek, a megszállók azonban nekik sem engedték meg, hogy szülőföldjükre visszatérjenek, sőt több alkalommal kísérletet tettek a frontvonalakon túlra telepítésükre. Az izraeli—arab ellenségeskedések idején Libanon mindannyiszor semleges álláspontot képviselt, és csupán szavakban támogatta az arab ügyet. Ennek magyarázata társadalmi és gazdasági okokban keresendő. Libanon lakóinak fele ugyanis keresztény és csak fele mohamedán, ami jelentős megosztottságot eredményez. Erős, többnyire nyugatbarát beállítottságú burzsoáziája az -ország sajátos gazdasági szerkezeiének köszönheti létét Libanon intenzív idegenforgalmán és a már említett semleges politikán kívül élénk üzleti és bankforgalmával is rászolgált, hogy Svájchoz hasonlítsák. Gazdasági szerkezetének kialakulását elősegítette kikötőinek szerencsés fekvése is, amelyek a föníciaiak óta jelentős kereskedelmi központok. Az első arab—izraeli háború óta Szíria és Jordánia áruforgalma zömmel ide terelődött, a Szuezl-csatona lezárása után pedig Irak és Sza úd-Arábia kőolajkivitelében is jelentősebb szerepet játszik. Cíflsssag^tísjEeseBc Baccában A kelet-pakisztánj hatóságok közlése szerint Daccában továbbra is szórványos összeütközésekre kerül sor. egyfelől a hadsereg és a rendőrség alakulatai, másfelől a nacionalista csoportok között. November 3-án az összeütközések során egy ember életét vesztette és 12 megsebesült, több ház leégett. Ahszan altengernagy. Ke- let-Pakisztán kormányzója felkereste a városnak azokat a kerületeit amelyekre kiterjednek a zavargások. Felhívta a lakosságot, hogv őrizze meg nyugalmát. (MTI)
