Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
\ Számok között A megrázkódtatások év# Száraz dolog a statisztika — vallják sokan. Valóban, a számhalroazok tói a legtöbb ember idegenkedne. Rieeiszt- ráláe csak — becsülik le sokan a jelentőségét. Vajon mi a véleménye erről a statisztikusnak? Sándor Imre hirtelen nem akar, vágj' talán nem is tudja mit válaszoljon. Amikor megszólal a következőit mondja: Szép dolog az, akármilyen száraznak tűnik. A közgazdasági elemzésnek mégis csak ez adja az alapját. Pontosság, lelkiismeretesség kell a statisztika készítéséhez. Ha az alapadatok hibásaik, az egész elemzés megbízhatatlan. Akik viszont az adatokat szolgáltatják részünkre, nem csak ezt a munkát végzik, hanem még sok mást is. A statisztikáinak viszont mindig a megtörtént dolgokat, a valóságot kéll tükröznie — mondja. Amikor elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipari szakát, még nem gondolta, hogy számára a statisztika jelenti majd a kenyeret A közgazdászainak több ága van. Ö először a begyűjtési hivatalhoz került, ahol nem kellett feltétlen közgazdásznak lennie valakinek, hogy ellássa teendőit. Erről az első időszakról a következőképpen vélekedik: beszéljek, mindehhez mégis csak mi szolgáltatjuk az alapadatokat. — A számok hozzánk futnak be, és ez azt jelenti, hogy először mi szerzünk ismereteket, látjuk az egész gazdálkodást. Természetesen a mi feladatunk az információadás, a tájékoztatás is. Vannak szinte naprakész adataink Negyedévenként pedig igen széles körű tájékoztató- jelentést készítünk a társosztályok, felsőbb szervek részére. Ez már komoly munka, nem nélkülözhetik sehol. Hogy mennyire nem? Az utóbbi időben egyre többször keresnek bennünket adatokért. Van, aki háromszor, négyszer is kér valamit egy nap, és ebből is csak azt látja az ember, hogy fontos munka a miénk — mondja. (Valóban! Láttam én már agyonforgatott jelentést, amit Sándor Imréék készítettek a Nógrádi Szénbányáknál. Aligha hiszem, hogy egy jól szerkesztett lapot, folyóiratot any- nyiszar átforgatnának.) — A tájékoztatás, sőt úgy is mondhatnám a tájékozódás szerepe nagyon megnőtt. Ez a mi feladatunk és azt is, valljuk, hogy a tájékoztatás úgy jó, ha minél gyorsabb Énzem, még lesz mód a gyorsításra. Azt is érzem, hogy az ellenőrzés t jobban kellene erősítenünk, mint ahogy most van. Több időt kellene erre szakítanunk a jövőben, mert nemcsak adatgyűjtés a mi munkánk. A mindennapi teendők mellett sokszor visszamenőleg is kell értékelést készítenünk. A mi munkánk másokét könnyítheti meg, teheti pontosabbá, ha jól tájékoztatunk — mondja. Sándor Imrének akad egyéb elfoglaltsága Is, a népi ellenőrzésnél és az esti középiskolán, ahol előadó. A vállalati ^pártbizottság gazdasági felelőse. Vannak elképzelései a jövőre is; hogyan lehetne még tökéletesebbé, hatékonyabbá tenni a statisztikai munkát a Nógrádi Szénbányáiknál. Ahogy mondja — több önálló, izgalmas elemzőmunkát szeretne végezni., de ehhez idő kell. A családdal is törődni kell, pedig a statisztika olyan dolog, hogy az éjjel-nappal képes lekötni azt, aki szereti. Ezt vallja a munkájáról Sándor Imre közgazdász. Bodó János Ünnepi vetélkedő — Ügy éreztem kezdetben, hogy a közgazdászok munkája, értékéhez mérten, nincs megbecsülve. Ma már egész más a helyzet. Eigyre nagyobb az igény a munkájukra, hiszen a közgazdasági elemzéseket sehol sem nélkülözhetik. Egyre bonyolultabbá válnak a dolgok, és ha az ember lépésit akar tartani a fejlődéssel, bizony állandóan képeznie kell magát. Mód, lehetőség erre rengeteg van, csak idéje legyen az embernek — mondja, és elgondolkozik egy kicsit, majd utána így folytatja. — Nemcsak a szerep« nőtt meg a közgazdasági munkának, hanem még nagyobb arányban a felelőssége. Tervezésnél, távlati koncepciói: Mai akifásában és a vezetői döntések előkészítésében, úgy érzem, igen nagy a közgazdászok felelőssége. Hogy a sajá területemről, a Jövőre ünnepeljük hazánk felszabadulásának negyed- százados évfordulóját. Ennek tiszteletére a káráncssági traktorosok vállalták, hogy a kora tavaszi vetéseket március 31-ig, a késő tavaszi növényeket pedig április 30-ig elvetik. Időben eleget tesznek a növényápolási és a növényvédelmi munkálatoknak is. A gabonabetakarítást augusztus 20-ig befejezik. Gondosan szervezett munkával igyekszenek elkerülni az őszi munkatorlódást. A termelőszövetkezetben több mint ezer hold az őszi kalászosok vetésterülete. A traktorosok vállalták, hogy október 30-ig földbe kerül a kenyérgabona is. A kapásnövények betakarítását, valamint az őszi mélyben dolgoznak, hogy az erő- és munkagépek február 28-án mind kijavítva várják a tavaszt. Az anyagtafearékosság és a termelési költségek csökkentése ugyancsak a vállalások között szerepel. A traktorosok elhatározták azt is, ha a szükség úgy hozza, munkával töltik a vasárnapokat és az ünnepnapokat. A munka mellett tanulnak, képezik magukat. A halálos balesetet a versenyből kizáró tényezőnek határozták meg. A verseny összefogására, irányítására és értékelésére a Cserhát és Karancshegyvidé. ki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségét kérték fel. A versenyfelhíváshoz december 15-ig csatlakozhatnak a szövetkezeti traktorosbrigádok a területi szövetségnél. szántást november 30-ig be- statisztikára! fejezik. Télen a javítóműhely|7,-i mondta Tóth József, a Salgótarjáni Líl Kohászati Üzemek kereskedelmi főosztályának vezetője, amikor az év közben felmerült, jórészt maguk mögött hagyott gondok megoldásáról és az idői esztendő kilátásairól volt szó. „Minket a piaoi mechanizmus rázköditatotit meg. Egyszerre kellett megbirkóznunk a megrendelés és anyaghiány okozta, sokszor megold hatatlannak látszó problémákkal.” A váratlan feladatok megoldása találékonyságot és nagyfokú gyorsaságot kényszert tett ki a vállalat első számú vezetőiből. Ennek köszönhető, hogy időben kihúzták a majdnem kátyúba rekedt fejlődés szekerét, s ma már úgy számolnak, ha minden jól sikerül az év végéig, akkor elérik a tavalyi nyereséget. Nem így vélekednek a Romháhyi Cser^p- ká lyhagyárban, ahol a piaci mechanizmus okozta nehézségeket sajnos még december végéig sem tudják legyűrni. A ZIM salgótarjáni gyáregységében az év elején azon gondolkodtak a gyár vezetői, hogy megrendelés hiányában több száz emberit elküldenek. A gyors és eredményes üzletkötések nyomán itt is a régi kerékvágásba lendült a termelés. Az Ipoly Bútorgyárban a BÚTORÉRT Vállalat egyik napról a másikra bejelentette: nem kérd a korábban lekötött bú- tormiennyisiéget. Tette eizt, amikor bútorpiacunk recseg-ropog; kevés az áru, kicsi « választék, ellátási gondjaink vannak. Korábban már írtunk arról, hogy a dicsekvő vállalatokat baj érheti, amennyiben pillanatnyi értékesítési lehetőségüket túlbecsülik. Erőteljesen hangoztattuk: semmisem tart örökké, az igények gyorsan változnak, jó lesz új termékekkel kedvezően befolyásolni, megnyerni a piacot. Volt,, ahol komolyan vették a jóindulatú figyelmeztető szót. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyárában már 1966-ban elkezdték az új mechanizmust; olyan termékstruktúrát alakítottak ki, amelyet a piac nemcsak egy vagy két évig kér. Az év eleji erőteljes pangás ismételten jelezte a Finornkötöttáru- gyár budapesti vezetőinek, hogy felüt kell vizsgálniuk eddigi árpolitikájukat, termék- struktúrájúkat, ha a piacok megtartásáért, illetve az újabbak megszerzéséért folyó versenyben belül akarnak maradni. Egyre több vállalatinál győződnek meg aprói, hogy mennyire kiszámíthatatlan a piaci mechanizmus. A januári, februári nehéz helyzet után, amikor a szorult helyzetben levő vállalatok vezetői sok utánjárás, erőfeszítés, vita, álmatlan éjszaka árán biztosították a folyamatos termeléshez szükséges megrendeléseket, több területen és több irányban külföldi kötelezettségeket is vállaltak. Később felfokozott igénnyel jelentkezett a belős piac jó ellátásáért felelős belkereskedelem. A kívánságokat azonban a kapacitások lekötöttsége miatt gyáraink többsége egyáltalán nem, vagy csak elenyésző mértékben tudta teljesíteni. Félő, hogy amenynyífoem kereskedelmünk nem vonja le a szükséges tanulságokat, jövőre ismét nehéz helyzetbe kerülhetnek azok a megyei üzemek, vállalatok, amelyek közvetlen fogyasztásra termelnek. \ Már most látszik, hogy lesznek olyan termékek, amelyeknek eladása továbbra sem okoz gondot, másokat csak kisebb mennyiségben kérnek a vásárlók, de lesz közibük olyan is, amelyik továbbra is szilárdon tartja momopolhelyzetét. Gyáraink, üzemeink többsége az idei keserű tapasztalatok birtokában, két vasat tart a tűzben: megpróbálja belföldön lekötni kapacitásit, ugyanakkor felajánlja szolgálatait külföldi cégeknek. Teszi ezt azért, hogy a belső piac megbízhatatlan kapacltásleköbés- igényét valamilyen formában ellensúlyozza. A most folyó kapaci tássaerződések a tanácsi helyi ipar egyes vállalatainál sejtetik, hogy lesz olyan vállalat, ahol a piaci mechanizmus különböző hatásait a jövő esztendőben erőteljesebben érzik majd mint az előző években. Nemcsak a tanácsi vállalatoknál, hanem néhány más gyárunkban is kérdéses, hogy az idén gyártott termékekből. 1970-ben menynyit kér és fogad el a kereskedelem, ez milyen távon biztosít nyugodt, kiegyensúlyozott termelést a vállalatoknak. Ha meg akarnak élni, akkor erőteljesebben kell megvalósítani azokat a határozatokat,' amelyek a gyorsabb ütemű gyártmányfelfrissítésre, új technológiák széles körű elterjesztésére ösztönöznekA piaci mechanizmus egyre jobban arra sarkallja vállalatairnkat, hogy ne várják meg a piac elutasító magatartását, hanem olyan árukkal rukkoljanak elő, amelyek egycsapásra megnyerik a vevő tetszését, s azon. nyomban vásárlásra ösztönöznek. Csak olyan cikkekről lehet szó, amelyeknek előállításához mind az objektív — termelőberendezések, gépek, anyagok —, mind d szubjektív feltételek — képzett munkaerő — biztosítva vannak. Ha közü1. bármelyik hiányzik, nem szabad a közvélemény elé vinni, mert a megrendelők komolytalannak, felelőtlennek ítélik meg a vállalatot. A rossz hír pedig nem lábakon, hanem szárnyakon jár. »m«ir most látszik, hogy a piaci me- Illői chanizmus gyorsan változó kö- ’etelménye a jövőben is okozhat kisebb- lagyobb megrázkódtatásokat. Ezt azonban neg lehet, és meg is kell előzni. Legcélra- ezetőbb módja, : ha gyáraink, vállalataink .yártmánykollekciöjukat és kereskedelem- lolitikájukat úgy állítják ösisze, hogy az nem üggivénye, kiszolgálója, hanem erőteljes be- olyásodója legyen a piaci mechanizmusnak. Corábban ezt nem kellett csinálni, így hát nőst kell megtanulni. Minél előbb, annál óbb. MM kell ezt magyarázni...? A szombati begyújtásnál " honstoni hangulat volt, a start előtti órákban hibát fedeztek fel az egyik berendezésben, a szerelők lázasan keresték az okát, a begyújtást néhány órával el kellett ha- isztani. Azután, amikor mégis minden sikerült, és a láng ubogva, sisteregve kigyulladt, Juhász a kollégáira nézett, s egy kis mosoly jelent meg a szája szegletében. Igaz, Pálfalva nem Houston, a Zagyva I. nem az Apollo—13. De a tűzzel itt sem szabad játszani. S ha a kemencében égő tűz nem is rakétát küld a Hokiba, hanem üveget, nagyon is földi lakásokhoz, ez is van olyan fontos — legalábbis nekünk —, mint a NASA-nak az a néhány kilónyi holdkődia- rab... Hétfőn a titkárságon any- nyit tudtak róla, hogy a kapun már bejött. Hogy hol van? Hol lehetne? Valahol a Zagyva I-nél — mondják mosolyogva. Hát, akkor, gyerünk a Zagyva I-be. Ha valaki nem tudná, ez a Salgótarjáni Síküveggyár, de alighanem az ország első táblaüveghúzó- üzerne, amellyel „születése” — 1928—1929 óta — most történt meg először, hogy az alépítményét is megbolygatták. Mondják, néhány tartóoszlopát bontani sem kellett, csak lapátolni. Egyébként nem sok ideje van már hátra, de hogy ezt a keveset lábírja, az alap egy részét is felújították a kemenceátépítésnél- Persze ebben az átépítésben nem ez a legfontosabb, inkább a konstrukciós változtatások. Az olvasztótér után a kemencét leszűkítették, s ezzel az olvadt üveg áramlását a mérnökök kívánsága szerint megváltoztatták. A nyersanyag adagolásán is változtattak, hogy megszűnjön a kemencetérben a porzás, ne rongálja ott a berendezéseket. S végül talán a legfontosabb: az átépítést felhasználták a föld- gáztüzelés bevezetésére. \T ire ezt így végigrágo- gatná az ember, egy- szercsak előviharzik valamelyik szögletből Juhász Gyula. Várjon, sodorja félre egyetlen mozdulattal a kérdéseket, még mindig nem gyújtották be a temperkemencét. Telefonhoz hívják, aztán ő telefonál valakinek, már az üzem másik végében vagyunk, hívja magához a műszakiakat, akik az átépítést, begyújtást, a kemence felfűtését — ahogy itt szakkifejezéssel mondjál« temperelését —, irányítják. Egy szót sem hallok abból, amit nekik mond. (Erről az oldalról már ismerem, nem szereti, ha dorgatórium közben mások, illetéktelenek is fülelnek.) De itt van már a következő egyiptomi csapás: valahol, valamilyen beton, amelynek már régen meg kellett volna kötnie, még mindig nem kötött meg, megint telefon, megint félrevonul valakivel, bizalmasan közölni pillanatnyilag lesújtó véleményét. Hajaj! Hogy lesz ebből máma riport? Aztán végre felszáguld az irodába- én a nyomába. De ebben a szobában is cikázik. Csöng a telefon, bejönnek jelenteni, aztán egy halom műszaki rajz terem a tárgyaló- asztalon, ki kéne, rebegem, kapcsolni most azt a telefont, egy órácskára. Nem lehet, botránkozik, ha én itt vagyok, ez a köldökzsinór a gyárhoz. És amikor már-már nekikészülődnék a kérdésekhez, bejön a KISZ-titkár, s arról kezdenek beszélni, hogy a KISZ- nek jövőre valami komolyat kéne vállalnia. Nem olyasmit, mondja Juhász, hogy süt a nap, és akkor jön a KISZ, és elétolja a felhőket. Érted? Nem formális dolgokat. Nem hullá- dékgyűjtést, takarítást. Másra is képesek vagytok, érted? |7 nnek is vége, de betér a főmérnök, és az asztalra halmozott műszaki rajzok mintha maguktól kibomlaná- nak, és magyaráznak, vitatkoznak. Kihallom" a társalgásból, hogy Salgótarjánba várják a vezérigazgatót, meg hogy elkészült a Síküveggyár fejlesztési terve, egészen 1975- ig, azt hagyják majd jóvá. Van benne, mármint ebben a fejlesztési tervben egy új ki- lencgépes fourcoult — torkoltalak mondják, de állítólag így kell írni — rendszerű vékony üveget húzó üzem. A vékony üveget kell, mert a torkolt gépeken, okítanak, ha már ott vagyok, lehet csak jó vékony üveget húzni, s most szélvédő üveget a következő évtizedtől már egymáshoz ragasztott, vékony üvegből kell csinálni, az sokkal biztonságosabb, ENSZ-határozat is lesz rá. Aztán a Zagyva I. helyén színes üveget gyártó üzemet építenek, lesz egy import- raktár, feldolgozó üzemmel, a mostani edzőüzemi feldolgozó- részleget átpakolják majd oda, az edzőüzemben meg csak edzés lesz, edzőkemencék, sorban, végig az egész csarnok hosszában egy, kettő, három, négy... amennyi fér, szerintem, mondja Juhász, tíz. Meg építészeti üveg. Nem ablaküveg, hanem például burkoló üveg. Az Országos Szakipari Vállalat — fordul felém — az üveg és a műanyag összeházasításával akarja megoldani egycsapásra a burkolást és a szigetelést, ehhez színes üvegből és mondjuk hungarocellből szendvicset csinálnak. Én meg azt mondom, igaza van, de ragasszunk üveghez üveget. Helyesebben habüveget. És építünk hozzá egy habüveggyárat. Aztán, ha jól értettem, vau ebben a programban még lakásépítés a dolgozóknak, kul- túrházépítés, közösen a régi és új pálfalvi gyárakkal, a Síküveggyár hajlandó hárommillióval „beszállni”. És az egész tervet úgy hívják, hogy „Salgótarjáni Síküveggyár rekonstrukció II.”. IJüszkán rácsap Juhász Gyula igazgató a pak- samétára. Biztos, nem a program elnevezésére büszke, annál éppenséggel találhattak volna szebbet is, de ami benne van, az a szép. az mindennél szebb. Kérdem Juhásztól, egy óvatlan pillanatban, hány éves? Azt feleli, harminc- nyolc, miért? És, kérdem, mióta dolgozik az - üveggyárban ? Negyvenhétben jöttem. Lakatosinasnak? Igen. Aztán beiratkozott a technikumba, 5 műszaki egyetemre? Hagyjú'. ezt, tiltakozik, engem nem ugraszt be. Kérdem, igaz, hogy az apja, s az apósa is üveggyáriak? Igaz, de most már tényleg hagyjon békén, ha okosabbakat nem tud kérdezni. Tudja, folytatom kérlelhetetlenül, hogy már ötödik éve igazgató? Rámcsodálkozik, számol az ujjam. Tényleg. S ettől egy pillanatra meghök- ken. Nekem is eszembe jut az első riport Juhász Gyuláról. Pár héttel a kinevezése után. Ez még nem az én évem, mondta hetykén, hanem a következő, a többi... Észre sem vettük, néhány másodperces csönd ereszkedett közénk. Aztán rámpillant. Tudja, szól nagyon halkan, amikor engem kineveztek, én nem hittem, hogy felnövök a feladathoz. Érti? Én nem láttam magamba. Csak egyet tudtam. Azt azért tudtam. Valamivel megbíztak, amit nem lehet jól csinálni, ha az ember örökké korlátot, határt lát maga eiu Kérdéseket: vajon meddig leszek igazgató? Mikor érem e. a nyugdíjkorhatárt? Mikor érem el azt, amazt? •— folyton ezeket a határokat lesni, nehogy... Ért engem egyáltalán? Valamit igazán jól csak időtlenül élve lehet csinálni Nem valami jól fejeztem ki magam. Én például, érinti megint a rajzokat, már ki- lencszázhetvenötben élek, ott. jár az eszem, vagyis... Legyint. Mit kell ezt magyarázni ...? Csizmadia Geaa NÖGRÁD — 1969. november 30., vasárnap 3 i
