Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

„TESSEK KERIUi — Tessék kérni! — ez hangzik el nap nap után Salgótarjánban, ahová bete­szed a lábad, akár egy ska­tulya gyufát is vásárolni. Tes­sék kérni! — hangzik füled­be sután naponta százszor. Először csak felfigyelsz. Az­tán furcsáikodsz. Mi van itt? Megállt az idő kereke? Ez a forma a hatvanas évekig dí­vott, aztán lassan-lass'an ki­ment a divatból. A kereske­delem — aminek szinte szak­zsargonja lett ez a kifejezés — azóta szét) csendesen rá­eszmélt, hogy nem a vevő van őérte. A vevő feladata nem az. hogy a kereskedelmet eltartsa, hanem őfelsége, A Kereskedelem kötelessége, hogy a vevő kívánságát kie­légítse, a vevőt kiszolgálja — igen, kiszolgálja, bármennyi­re rosszízűén hangzik Is ma benne a „szolga” szó. De csak figyeled, de csak hallod: „Tessék kérni!” Gon­dolkodni kezdesz, kutatni, hol találsz érvet arra, hogy ne kelljen kérned, könyörögnöd egy doboz gyufáért. A „Tes­sék kérni!” már a dobhártyá­dat szaggatja, amikor eszed­be jut: megvan! Vegyük csak elő Lőrincze Lajos tanár úr könyvét, ami 1961-ben Édes anyanyelvűnk címen meg, s minden sora nak, különösen nem a kala- let, egymásnak kölcsönös meg- uz az utasnak, vagy az el- becsülése nyilvánul meg. Ar- árusító a vevőnek. Nem is ra visszatérve, amiből kiin- parancsol neki, következés- dúltunk: én kérek, de óm­képpen helytelen volna azt bertársaimnak úgy mondom, mondani: Tessék parancsol- tessék választani, tessék pá­ni!” rancsolni! ő persze ugyanúgy „Hát ha így gondolták — beszél velem. Ezzel egyikünk folytatja — a gondolat első sem alázza meg magát, csak részében igazuk is van: va- a magyar nyelvszakás és az lóban egyenlők vagyunk mind emberi érintkezés tisztes ha- a villamoson, mind a fűszer- syománvai szerint jár el.” üzletben, a régi alárendelt­ség viszony megszűnt. Csak ott a tévedés, hogy ennek a változásnak az volna a he­lyes nyelvi kifejezése, hogy a régi Tessék parancsolni he­lyett azt mondjuk: Tessék kérni!” Lőrincze tanár úr azonban nem áll meg a kioktatásnál, alapos részletezéssel meg is magyarázza, mit miért mond. Ezt ígv teszi: „Ma valóban kérni illik, nem parancsol­ni. De ezt a vevők meg is te­szik. Ők nem mondják, hogy parancsolok, hanem kérek!” Aztán kifejti, hogy az évszá­zadok alatt kialakult társa­dalmi, emberi érintkezés tör­vényei szerint mindenki úgy beszél a másikkal, hogy sa­ját masa háttérbe vonul, sze­rényen kicsinyíti magát, a másikat ellenben kiemeli, ma- jelent ga elé helyezi. És erre sereg ma is példát idéz. többek között: érvényes. Lapozol, lapozol, s „Ha válamit adunk, s meg­aki keres, talál. Megállsz a köszönik, ezt mondjuk: iga­401. oldalnál. Amit ott olvashatsz, legszí­vesebben ideiktatnám szóról szóra, de csak idézgetni van terem. A tanár úr. aki nyel­vünknek. ennek a rendkívül bonyolult és árnyalatos nyelv­nek nagy-nagy ismerője, eze­ket írja többek között: „Talán így udvariaskodták «z udvariasság előadói: Szo­cializmust építő korunkban nem szolgája senki a másik­zán szóra sem érdemes. Vagy a másik oldalon: az éri sze­rény véleményemmel szem­ben áll az ő bölcs tanácsa.” Megszívlelendő sorait így summázza: „A régi úr és szolga viszony nyelvi kifejezéseinek elmúlá­sát senki sem sajnálja. De ne féljünk azoktól az udvari­assági kifejezésektől, ame­lyekben ma már pusztán em­bertársaink iránt való tiszte­Bemutatkozás A Karancs Szálló konyhá­ját mindenütt dicsérik. A ha­gyományokat az új konyhafő­nök, Márkus Mihály is foly­pörkölt vörös borral, sós bur­gonyával. Magyaros ételek: Jókai bab­leves. Arföldi rostélyos, Szent­tatni szeretné. Balatonfüred- györgyi rakott palacsinta. röl, az Anna-Bella Szállóból jött. Hivatalosan novembef 19- én, szerdán este „iktatják be”. A premieren vadételek, ma­gyaros különlegességek várják a vendégeket. Az ízléses me­nükártyáról egy kis előzetes: Vadételek: vadpürével töl­tött bouche St. Hubert mó­— Ki segít a konyhafőnök­nek? — Öt szakács és nyolc le­ány. — És a vacsorázóknak? — tÍrbán Katalin és Bojtár Imre magyarnóta énekesek. — Mit kíván a konyhafő­nök? Szeretettel köszöntőm és Eddig Lőrincze tanár úr vé­leménye, tanításának summá- zata, amihez e sorok szerény írója boldogan csatlakozik. És mindezt kiegészíti azzal, hogy ha betér valahová venni, vá­sárolni, nem kérni, rimáit kodni akar, hanem a kivá­lasztott árut pénzéért meg akarja venni. Megvenni — mondom — nem pedig aláza­tos kérését a kereskedelem elé terjesztve, ha a kereske­delmet éppen kegyes hangu­latban találja, kérését telje­sítvén. megkapni. — kussinszky — Az országutak garázdái.., Felelőtlen emberekről írunk, zetem” — gondolják sokan. Ha ját a telephelyre vitte, s mint Tisztelet a kivétetaék, azokról súlyos az ítélet már eszmél- aki jól végezte dolgát, a kocs- a gépjárművezetőkről, akik nek. Igen ám, de a tapaszta- mába indult. A vizsgálat meg- semmibe veszik a közúti köz- lat azt mutatja, hogy sokan az állapította, hogy közepesen al- lekedés szabályait. Azokról, ítéletekből sem okulnak. A koholos állapotban vezette a akik nem gondolnak család- Balassagyarmati Járásbíró- tehergépkocsit, jukra, vagy legalábbis csak ság — mondhatnánk úgy isi Tettére nincs magyarázat, akkor, amikor már elhangzott — közlekedési bíróság, a na- Az ügyész vád beszédében sú- az ítélet. A baleseti krónikák pókban három baleset ügyét lyosbító körülményként em szűkszavúak: hol, mi történt, tárgyalta. Az ügyész vádja két lítette, hogy Szabó pontosan ki volt a gépjárművezető? A esetben: foglalkozás körében ötödször áll már a bíróság vezető nevével aztán még egy- elkövetett gondatlan vészé- előtt a közlekedés rendjét sér­szer találkozhatunk, ám ek- lyeztetés volt kor már a bíróságon. Ijesztően emelkedik a balesetek száma, országosan és Nógrád megyé­ben is. Ami elkeserítő: na­gyon sok az ittas vezető. Két- három korsó sör, féldeci, gye tő bűntett miatt. Egyetlen egyszer sem okult az ítéletből. Utoljára , 1963-ban 6 hónap felfüggesztett szabadságvesz­tést kapott hasonló bűncselek­ményért, s három évre a gép­__________ __ járművezetéstől is eltiltotta a r ünk... Bátrabban veszik a egyik*délután 'Salgótarjánban bíróság. Az ítélet: öt hónap kanyarokat, s csak akkor esz- üü motorra a 24 éves Sopotni ®^tbadsagvesztes, amelyet mélnek fel, amikor már be- Károly. Lükére indult. A mo- büntetésvégrehajtási munka- következett a baleset. Követ- toron ült a 17 éves Borsovitz k?ly®n, keU eltöltenie. Sza­Tamás is. Elhagyták Marakodi- b?t 2 evre a gepjarmuvezetes- pusztát, s. következett az egy- tői is eltiltotta a bíróság. A kórházban meghalt... Augusztusban történt, kezik a bírósági tárgyalás. Pénzbírság? „Mit számít, kiíi­házasigergei útelágazó. A mo­A vádlott érthetetlenül állt A TV-ben láthatjuk * dón. Tűzdelt vadsertés comb várom a kedves vendégeket, madeira mártással, vaddisznó Sz L. Jelenet az „Egyszerű kis ügy”című dokumemt- komédiából (A tv november ZZ-i, »szombati« műsorához) torkerékpárral szemben egy ítélet kihirdetésekor. Nem idős asszony haladt. Fejét le- akarta elhinni, hogy megbün- hajtotta. A motorostól 300— tetik. 400 méterre lehetett, amikor átlós irányban át akart men­ni az úttesten. A motorkerék­pár vezetője hangjelzést adott, kiabált, lassított, elütötte az asszonyt... A 82 éves Gór dós Ambrusné A J elhárult öntözőautó Bányásznapkor, szeptember 7-én lehet vigadni. Jogos a 2—3 korsó sör, de nem egy egyházasg'ergei lakos a kór- gépkocsivezetőnek. A 25 éves hazban sérüléseibe belehalt, salgótarjáni Tóth László, a vá- Sopotmk Károlyt a bíróság 6 rQSÍ tanács öntözőautójával a hónap szabadságvesztésre ítél- Gyurtyánosban kötött ki te foglalkozás körében elköve- Tóthnak három utasa volt. tett, halált okozó gondatlan Szétnéztek az ünneplők között veszélyeztetes miatt. A bünte- korsó sörök kerültek az asz- test buntetesvégrehajtási mun- talra, aztán a kocsira pattan- kahelyen kell eltöltenie. tak mind a négyen. Mondani .. m _ sem kell, Tóth „sörösen” ve­Otődször ítélték el a gépkocsit és felborult. Szerencsére a balesetnél senki Magas, szikár ember állt, a ”em s®rült meg. Az is igaz, bíróság előtt, a 41 éves Szabó ^ogy ugyanakkor tetemes kár János, pásztói gépkocsiveze- keletkezett tő. A baleset augusztus végén Felelőtlenség? De mennyire? történt. A 2. sz. AKÖV teher- A gépkocsivezetőnek barátai gépkocsijával terméskövet hozták az italt, ő pedig itta- szállított Apc és Nógrádkövesd sort nem gondolt arra, hogy között. Délután egy tehergép- esetleg egyikük sem tér haza kocsi állt meg a sziráki kocs- családjához. Tóth sem első iz­ma előtt. Szabó két korsó sör- t>eri állt a bíróság előtt. A- jo- rel és Ml decivel zárta le a gosítványát leérte, amelyet be- napot, s Pásztó felé indult, vontak, s még az ítélethirde- Csécse és a 21-es számú fő- lés után is érthetetlenkiedett, közlekedési út közötti szaka- hogy miért nem kaphatja szón egy motorkerékpár jött a vissza. gépkocsival szemben. A moto- A bíróság 5 hónap szabad- ron Szlobodnyik János, csécsei ságvesztésre ítélte Tóthot, a lakos ült. Szabó gépkocsijával büntetést azonban 3 évi pró- a motorkerékpárnak ütközött, baidőre feltételesen felfüg- Szlobodnyik könnyebben meg- gesztette. Mellékbüntetésként sérült és Szabó után ment, aki 1000 forint pénzbírsággal súj- továbbhajtott. Kérte, jöjjön totta a volt gépkocsivezetőt és vissza a baleset színhelyére, egy évre a gépjárművezetéstől Szabó nem ezt tette. Kocsi- is eltiltotta. TABI LÁSZLÓ: (1945—1946) [ (Történelmi visszapillantás - karcolatokban) 12. Rémtörténet ! A gázszáimlás nyolcszázmiltóárdot adott viasza, és j nert rendőrrel fenyegetőzött, ha a nyolc köteg egymil- I iiárdost el nem fogadom, elfogadtam. Különben is, köz­ben eszembe jutott, hogy lent a körút sarkán százmil- liárdért megmérik a pontos testsúlyomat, a százmilldárd- nak tehát igenis vásárlóereje van. Le is siettem — hogy közben meg ne dráguljon — és megméretkeztem. 55 ki­ló és 70 deka voltam. Na jó — gondoltam — és tovább­mentem. A Király utca sarkán találtam egy újabb mér­leget. Ez is száizmilliárdot kért. Minthogy nem árt ellen­őrizni az egyik mérleget a másikkal, itt is megméret­keztem, 55 kiló és 60 dekát mutatott. — Ejnye csak — csóváltam a fejem — ezalatt a rö­vid út alatt fogytam volna? Vagy talán nem pontos a mérleg? Szerencsémre a Nemzeti Színház előtt is találtam egy mérleget. Megméretkeztem, 55 kiló és 50 dekát mu­tatott. Most már megijedtem. Valami titkos féreg foga rághat, ez a balsejtelem gyötört. Ha ilyen tempóban fo­gyok, este hatra készen leszek. Ijedten siettem át a pa­tikába. Hajlandó volt megmérni százmilliárdért. Itt 55 kiló és 40 dekát nyomtam. — Bocsánat — kérdeztem a patikust — pontos a mérleg? — Grammra — felelte. _ Negyedórával ezelőtt egy másik mérlegen több v oltam. — Akkor az nem volt pontos. — 34 — . Olyan meggyőzően mondta, hogy hittem neki. De azért a szemben levő másik patikában is megméretkez- tem százmilliárdért. Képzeljék el kétségbeesésemet: itt már csaik 55 kiló 30 deka voltam, Ennek már a fele sem tréfa — gondoltam — és azonnal elsiettem egy belgyógyász ismerősömhöz. El­mondtam az aggasztó tüneteket. Radőkbe ráncolt hom­lokkal hallgatott végig. Alaposan megvizsgált, de sem­mit sem talált. Azt mondta: szivem, tüdőm, rendben van, nem érti a dolgot. Mindenesetre leküldött a házban tevő patikába, mérjem meg magam és ha ugyanazon a mérlegen kevesebbet nyomok egy óra múlva, keressem fel, valószínűleg vérátömlesztést kell csinálni. Lesiettem á patikába. Megméretkeztem százmilliár­dért. Már meg sem döbbentem, hogy itt csak 55 kiló 20 deka voltam. Fél órát járkáltam izgatottan a patika előtt, aztán újra ráálltam a mérlegre. Csaknem elájultam. 55 kiló és 10 deka voltam. Már csaknem befeküdtem a kórházba vérátömlesz­tésre, amikor eszembe jutott, hogy mindenütt egy köteg százmilliárdossal fizettem. Ezért fogytam tíz dekát min­den mérés után. — Pardon — mondtam az orvosnak —, vissza az egész. Nem fo-gytam egy dekát sem, — Meg keli vizsgálnom — felelte komoran —, mert aki nna nem fogy, annak valami baja lehet. A sors akarta Lákáspöröm egyesztendős évfordulóján felkerestem ellenfelemet, vitéz Kelevény Ervint, s homlokomat rán­cokba vonva, így szóltam hozzá: — Uram, kerek egy éve verekszünk, s a lakás még ma sem az enyém, de nem is az öné. A népjóléti minisz­tertől a kerületi rendőrőrszobáig megjártunk minden fó­rumot, s hol maga járta meg, hol én jártam meg. Innen fellebbeztünk oda, amonnan emide, eminnen amoda és amonnan emide. Ám senki sem élhet örökké, s egyszer önt is, engem is beutalnak majd az örök vadászmezőkre. Rút öregségünk lesz, ha pörlekedéssel töltjük. Azt aján­lom, döntsük el a dolgot határozottan, férfiasán és egy- szersmindenkorra. — Mit óhajt tenni? — kérdezte fagyosan. — Amerikai párbajt javaitok. Két golyót hoztam ma­gammal, fekete az egyik, fehér a másik. Beleteszem ezt a két golyót a kalapomba, azután húzunk. Aki a feketét húzza, 24 órán belül főbelövi magát, s ennek következ­tében a lakás a másiké lesz. — 35 — — Komolyan beszél? — kérdezte izgatottan, és fel­ugrott a helyéről. — Komolyan. Ez így tovább nem mehet, s ha ön olyan vitéz, mint ahogyan a névjegyén áll, az ajánlato­mat elfogadja. Ez némiképpen hatott rá, mert néhány percnyi gon­dolkodási időt kért. Mielőtt visszavonult volna, még azi mondtam neki: — Ön vagy a fehéret húzza, vagy a feketét. Ameny- nyiben netántán a fehéret húzná, a lakás az öné lesz, s a legrövidebb időn belül meghitt családi körben kegye­lettel áldozhat az emlékemnek. Ha viszont a feketét húz­ná, hát Istenem... Egy golyó a homlokba, s nem kell többé protekció után járnia, nem kell beadványt szerkesz­tenie, semmi gond, semmi izgalom ... — Igen, igen... — felelte — de ön? Ügy tudom, hét gyéreiké van. — Mindegy. Ha én húzom a fekete golyót, nem fogom megszámolni őket. Tudni fogom a kötelességemet. Néhány percig' sápadtan nézett maga elé, aztán így i szólt: . 1 — Noshát rendben van ... Most mindjárt? — Igen. I Elővettem a két golyót, és beledobtam a kalapba. Láttam, hogy vitéz Kelevény szájaszéle remeg, de magam is izgatott voltam. Június van — gondoltam —, aránylag fiatal vagyok, s jön a forint... Mégis csak szép az élet... No, de ne érzelegjünk... Letakartuk a kalapot egy kendővel, s azután reme­gő kezekkel egyszerre nyúltunk bele mindketten. Aztán kihúztuk kezeinket. — Nyissa ki az öklét... — mondta Kelevény halkan. — Nyissa maga. Farkasszemet néztünk, aztán mély lélegzetet vettem, és kinyitottam az öklömet. Tenyeremen ott pihent a fehér golyó. Üveges szemmel, meredt rá, aztán kinyitotta az övét. A fekete golyó volt nála. — Uram — mondtam —, sajnálom. De higyje el, ez a fehér golyó sem főnyeremény... Még sok szaladgálni valóm lesz az ügyben. Megyek is. Nyugodjék békében. És eltávoztam. Másnap délután izgatottan futottam át a lapokat. Megírja-e valamelyik rendőri riporter az öngyilkosság hírét? De nem irta meg. Örültem. Magánügy volt. Férfiak személyes ügye, nem tartozik a nyilvánosságra. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents