Nógrád. 1969. november (25. évfolyam. 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

Él© in nah n negyeditzásadról A homoksivatagot is legyőzik a szovjet emberek és gépek Ajándék vásár volt Az elmúlt napokban a Nóg- más árucikket, a játékszerek- évben a hasonló vállalatok rád megyei Iparcikk-kiskeres- tői a rövidárukon, kisebb mű- között meghirdetett játékver- kedelmi Vállalat salgótarjáni szaki cikkeken keresztül a senyben, forgalmazási ver­karóráig, felsorakoztatnak a senyben az első helyezést vásárlók előtt. Különösen a nyerte el kollektívájával, legifjabbak, a gyermekek ér- munkatársaival, járműboltja egy másik épü­letbe, új szálláshelyére köl­tözött, a régebbi üzlethelyisé­get pedig november végéig a deklődését szeretnék felkelte­karbantartók, festők, mázolok, kőművesek veszik birtokukba. — Az idén sem szeretnénk szégyent vallani — tette hoz­zá. — A jelszó: közelebb a fogyasztókhoz. Milliós forga­lomra lehet számítanunk... ni, ezért az üzletben játék­bemutatót, valóságos kis já­Baráth István, a Pécskő tékországot alakítanak ki. Üzletház megbízott igazgató- A Pécskő Üzletházban ta- a elmondotta, hogy decem- lálható meg Sebők István, a >er elsejével ebben a helyi- játékosztály vezetője, az új s >gben új, meglehetősen ve- üzlet főnöke, aki a feltehető- -yes profilú üzlet nyílik, meg- en nagy érdeklődést keltő ün- 'vén, éppen ebédelni Indult ezdődik a nagy karácsonyi népi ajándékvásár „hadműve- Sebők István. Igazi Kereske- ;. lándékvásár, amelynek in- létéit” irányítani fogja. • , dő. Ez volt a benyomásom <iuló „tőkéje”, árukészlete Több éve itt a Pécskő Üz- róla. Ha rajtuk múlik, elé- mintegy fél millió forint ér- letházban a játékosztályt ve- gedetlenül, üres kézzel senki tékű lesz. Valamennyi, ünne- zeti — ennyit árult el mágá- sem távozik az üzletből, pl megajándékozásra alkal- ról, s még valamit: a múlt — Is Az utolsó mondat már az utcán hangzott el. Déltáj lé­Itt minden ŰL. — Éppen Luoa-nap volt, kommunista pártot. Alapító zunk, könyvtárunk. Külön he- 1944. december 23. Az idő tag vagyok. Aztán huszonegy iyiséget kapott a párt. meg az ilyen, mint most. A pusztán a évig végig, egyfolytában, égé- m , A_, v pt H sarat taposták az emberek, a szén a tavalyi újjáválasztásig. °U Cserhát meg piszkos, rozsda- Idős ember vagyok, nem bír- kétkedhessek azzal, hogy gye- vörös — kezdi visszaemléke- tam már a munkát. Azért tag- rekeink itthon járnak iskolá­záséit a zsunypusztai Mikula ja vagyok a vezetőségnek, ba, mert van iskolánk is, ami János, nyugdíjas, 63-éves tér- csakúgy, mint a járási párt- kevés pusztán akad És ho!ív melőszövetkezeti tag. bizottságnak, a Hazafias Nép­front járási bizottságának, sőt teljes legyen a felsorolás, meg­— Németet már napok óta még az ÁFÉSZ-nek is... Szó- felelő az üzletünk és az ital­nem láttunk. Én, a kis cse- val, amikor megalakítottuk a boltunk is... lédház ablakából figyeltem a oártot, már dolgoztunk, 1948 Veres-oldalt. Észreveszem, októberében elhatároztuk, hogy * hogy a domb tetején három Már-már zsebbe kívánkozott a jegyzetfüzetem, úgy gondol­tam, mindent feljegyeztem. Nem így Mikula János. Laká­sán finom almával kínál, idős felesége pedig fényképeket rak elém. János bácsi nem adia át a >szót az asszonynak. ő folytatja. — Mi heten voltunk testvé­rek, nem vittük sokra. Nékem három fiam van. Büszke va­gyok rájuk. Az egyik alezre­des. a Dunántúlon szolgál, ka­tona. A másik fiarp is katona, törzsőrmester, Budapesten van iskolán. A harmadik maradt + itt a közelünkben. Az meg se­Ezt a vallomást hivatalosan szövetkezünk. Az első este gédkönyvelő a hollókői terme- is el lehet fogadni, szinte öten jöttünk össze a lakáso- lőszövetkezetnél... Kár lenne pontosan így történt í—suny - mon. Aztán mind többen let- azt hinni, hogy csak az én puszta felszabadítása. így lett tünk, most negyvenen dolgoz- gyerekeim haladtak előre. Az szabad ember a kilencéves ko- nak a közösben. Tavaly már egykori cselédemberek, vagy rától cseléd Mikula János, 34 forintot ért a munkaegy- azok gyerekei közül többen meg az a többi tizennyolc ség. Nem rossz ez. Szegényen tanultak tovább, elsősorban család, amelyik akkor az Ősz- álltunk össze, de mindent ki- szakmát. Kikerült a pusztáról tóczki földbirtok kisemmizett bírtunk. Ügy jó minden, aho- agronómus, sok traktoros, la- lakója volt. gyan történt. Tavaly például katos meg buszsofőr. Ezek a özvegy Balya Istvánná évi jö- gyerekek vagy felnőttek már — Kondásként kezdtem, vedelme már meghaladta a nem túrják a földet. Gépekkel Apám korán elhalt, hét gye- tizenötezer forintot. Kell en- művelik, s a fejüket gondol- rek maradt hátra, dolgozni nél több? kodásra használják, nem pe­kellett. 1915-től 1945-ig voltam _ dig azon törik, hogyan teremt ­cseléd. A felszabadulásig hosz- Beszédes ember Mikula Já- hetik elő az éhes szájba a be- szú cselédházakban laktunk, nos, Alig-alig kell kérdeznem, tevő falatot... Azt hiszem, nem egy helyen négyen is egy szinte kitalálja a gondolatot mondtam már, hogy szegényen konyhán. Volt olyan ház, ahol . álltunk össze, de mindent ki­egy szobában két, egymástól ls' bírtunk. Évekkel ezelőtt még teljesen idegen család élt __ Látja, itt Zsunypusztán léitek az emberek az újtól, együtt... A kis ablakokon minden új. Régi ház már most már azt mondják, úgy alig-alig szűrődött be a fény. nincs is. Eddig összesen har- tett jól, ahogyan történt... „ minchárom vadonatúj -ház ¥ ­épült. Egyik-másik három— " " ■ A most is sáros úton séta- négyszobás. A többi mind két- A rozsda színű Cserhátról lünk Mikula Jánossal. Min- szobás, de fürdővel ellátva, köd ereszkedik a völgybe. A denre büszke, ami ezen a Ráadásul a szoba padlós, a szürkület szorítja össze a kis msztán történt. konyha pedig mozaikos. Nagy települést. Zsunypusztát. ahol szó ám ez a pusztán. Bevezet- huszonöt évvel ezelőtt csak la — Hogy mi volt az első ^ék a villanyt is. Azóta min- család lakott közös konyhák­tenni valónk? — fordul hoz- . ... , ban. Azóta minden új lett a zám. s a kérdésre azonnal ad- háznál van rádió. A tele- pusztán Lakások és egyéb ja a választ is. — Megalakí- víziók száma már eléri a hu- épületek. Mások lettek az orosz katona figyel lóhátról Gyorsan kiugrottam a lakás­ból, egy rúdra fehér lepedőt kötöttem, s azzal integettem Gyertek... gyertek már ki­áltottam, s lengettem a fehér zászlót. Aztán mellém lovagol­tak. Germán jeszt? — kérdez­ték. Nincs, feleltem ... Le­ugrottak a lóhátról, kezembe- nyomták a lovak kantárát, s mentek házról házra. Mivel németet valóban nem találtak az egész pusztán, megvereget­ték a vállam, valami olyat mondtak, hogy jól van öreg, visszajövünk nemsokára ... Délután már páncélosok, dü­börögtek a hegytetőn, meg a pusztán ... tottuk a pártot, mármint a szonnyolcat. Van wssysssssssssssssssssssssssfssssssssjfssfSMfSi'SS*sssss/ssssssssssssss/sss//ssssssssssssss/ssssss/sss/ssss/sss/ssssssssssssss/ss/ssss*ssss/sssssssssssssssssrssfssssss/ssss/s//sssssyssss/sssssssssssssssssfsssssssssss/s, G yönyörködhetünk az újonnan épített házak­ban, amelyek nagyon szépek. Tágasak, nagvablakúak. sok színűek, a kertekben még most is díszlenek az őszi virágok. Molnár József, a községi tanács vb elnöke nem kis büszkeséggel újságolta, hogy újabb házhe­lyeket mértek ki. mert nem lanyhult az építési kedv. Az­tán megmutatta a legújabban Magányos alkonyat így indultunk el hárman: a párttitkár, az elnök és e sorok írója személyesen is meggyőződni, mi az igazság abban az értesítésben, amit Magyargécről néhány sorban épülő középületet. Ifjúsági kaptunk, amely szerint mél- láznak nevezik, amelyben a könyvtár, a klubhelyiség, a tanácskozó terem, és mindem, amire manapság szükség van a kulturális élethez, megta­lálható. Az épület magasra emelt betonalapja sejteti, hogy reprezentatív épület ké­szül Magyargécen. Ünneprontás, de elkerülhe­tetlen tudtára adni a tanács­elnöknek jövetelünk célját. Mit tudnak a tanácson öz­vegy' Antal Imréné, született Deák Juliannáról, a kilenc­ven egynéhány évét élő hat­tatlan sorban éli élete alko­nyát egy anya. Ott a falu elején, ahol új házak ékeskednek, hangos jó kedvet dalol a rádió. Fűvel benőtt udvaron megkopott roggyant ház búslakodik. Fa­lán méternyi foltokat hagyott a lehulló vakolat. A verenda kilazult kövein moha élőskö- dik. Meglazult a lépcső, a korhadó ajtó nem állja útját a hidegnek. Valamikor szép ház lehetett. A bejáróból két szobába nyíló ajtó. Most mind. gyerekes anyáról. A kérdés kettőnek rozsdás a kilincse, az'elnök szobájából száműzi A belépőben taszít a vastag, a jókedvet. A tikár kikuk- fPorodott szag. Szemben a fa- kapt szemüvege mögül és J°n mely repedés, sikolt be­tolja megáll a papíron. Az el- a »el. A balra eső szó­nok az asztalán rendezgeti ak- bábó1 felszedhették a padlót fáit. minden figyelmét erre - ha volt. Sapadt novenysza- osszpontosítja. Máté Ferenc, [ak villognak benne és feke- a Párttitkár élénk tekintettel te pókhálók a sarokban Akit méregeti a két tanácsi ve- keresünk a szemben levő szó­nyoskáim. Ügy van jó, ahogy van. Egyszer majd rám talál az istenke... Az elnök is. a titkár is áll a szoba közepén, arcukon a megdöbbenés Tekintetüket nem tudják levenni a sült tököt majszoló asszonyról. Éhes lehet, mohón folytatja az evést. Az elnök kérdezi: — Ez az ebéd? — Most hozta a lányom, jó ez... Nagy robajjal felvágódott az ajtó. Közép korú. fejken­dős asszony lépett a szobába. Julis néni lánya. Idegesen forog, rakja a kiégett tűzhely­be a fát és szórja rá a szenet. — Ne sokat, édesem, mert elfogy! — inti az öregasszony. — Kétszáz forintot kap ha­vonta, abból vettük. A te­jet is ebből fizeti... Felkapta a fejét, mint aki megbánta, hogy szólt. Később jött a két fiúgyerek is. Ide­gesek voltak, hogy látogató­ja van anyjuknak. Aztán át­mentünk az idősebbik fiúhoz. Józsefhez. Tágas udvar, több szobás. szépein berendezett ta haza. ház. pesti vendégek, éppen útra készülődtek. És az idő­sebb fiú jogán Antal József beszélt: tak. özvegy Antal Imréné gyerekei jómódú emberek. Az idősebb a nyugdíja mellett a háztájiban is gazdákodík. hí­zott állatokkal kereskedik, te­hene van. A másik szép nyugdíjat kap á bányától, emellett a téeszben is dolgo­zik. A lányának kiterjedt csa­ládja van, van saját tehene és az édesanyja 200 forint öregségi járadékából megfi­zetteti a napi fél - liter tejet. Azt mondta, ingyen nem ad­hatja. Elmondták, hogy a sze­net is az egyik helybeli em­ber vette özvegy Antalnénak és a termelőszövetkezet hozat­kultúrhá- emberek. Boldogok és felsza­badultak. Az egészséges há­zak' zsaluzott ablakai mögül fénycsíkok húznak ki a sáros utcára. Pihenőre térnek az emberek, a jól végzett munka tudatában hajtják álomra fe­jüket . .. — Nem tudunk többet ten-' ni. Havonta felváltva tartjuk el anyánkat. Másképp is le­hetett volna De nem adta ki jussunkat, amikor 600 pen­gőért eladta a régi házat. De —■ Elfogy! Ha nem teszek, neki az unokák voltak a ked- rá, akkor meg panaszkodik! vesebbek. a meghalt lánytest­zetőt. Megreccsen alatta a — Szóljatok!... A tanácselnök felnéz, ar­cán látni, hogy erről nem szívesen beszél. Megadóan fel­rántja vállát: — Ott nincs minden rend­ben. T,,i;c néni magára ha- gyatottan él... bábán találjuk meg. Napszítta — Éles a hangja. — Nem panaszkodom. Ka­pok én itt mindent, ami van. Jó ez a tök. Tegnap nokedli volt... A tanácselnök megnyugtat, ja Julis néni lányát, hogy nem panaszkodott az édesanyja. Erre az asszony beszélni kezd, vérünk unokái. Mi most mit tehetünk többet. Nekünk is családunk van. Egy beteget, aki a vizeletét nem tudja visz- szatartani, nem hozhatok ide... ami v&p. adnak neki. hozhat mindig húst. most sült fejkendős, kopott fekete ruhás, hogy nem is panaszkodhat, aszalt arcú. idős asszony. Ke­zében egy darab sült tök, kés­sel szelegeti. hozzá kenyeret tök az ebéd. majd holnap majszol. Nagyon apró a sze­me és örökké könnyes. Rán­cos kezével törölgeti. Ijedten kapkodja a fejét: — Jó énnekem minden, ara­jobb lesz. Tiltják a favágás­tól is, mégis kimegy és kín­lódik vele. Pedig vágnak ne­ki. Szenet is vettek. Regge­lenként tejet is hoznak, A testvérek figyelik min­den szavát. Helyeslőén bólin­tanak. A feszültség is felen- ged az arcukról. Senki nem i\em vitázik velük. Mert azt önma­gukban. legbelül kéne eldön­teni. mivel tartoznak édes­anyjuknak. .. A gyerekeknek szép a por­tájuk. az anyjuk háza düle- öezik. Annyira veszélyesen, hogy egy szép napon maga alá temeti a magatehetetlen öreget. Hogyan is mondta a családi tanácsban az Időseb­bik fiú? — Másképpen is lehetett, volna, ha jussunkat megkap­juk. .. özvegy Antal Imréné nem oanaszkodik. Várja megbé­kélve. hogy ..rátaláljon az js- terike...” Egyetlen vigasza hogy ott tudja magát, aho’ életet adott hat gyereknek akikből hármat még láthat,. T\/r ikor eljöttünk Magvar. gécből. vastag őszi fe­kete felhők gomolyogtak az égen A házak nem csilloe (ak már reggeli szépségük ben. Bobál Gyula Somogyvári László Az ember és az időjárás A közeljövőben fokozódni fog az ember hatása a klímaváltozásra — vélekedik Mihail Budiko, a Szov­jet Tudományon Akadémia levele­ző tágja. Véleménye szerint néhány évti­zed ‘ múlva lehetővé válik, hogy óriási területek éghajlatát lénye­gesen megváltoztassuk. Mindez azt jelenti, hogy a természetet mélyre­hatóan átalakítjuk majd az ember javára. •Megállapították, hogy az ember a maga ténykedésével kezdettől fogva befolyással van az időjárás­ra. Amikoi óriási területeken er­dőket irtott ki, öntözéses gazdál­kodást vezetett c»é, bizonyos fokig magát az éghajlatot is megváltoz­tatta. Később az erdőtelepítéssel, mesterséges tavak létesítésével és a mocsarak lecsapolásával befolyá­solta a klimatikai viszonyokat. Mihail Budiko szerint az energia­felhasználás nagyarányú növeke­dése erős befolyással lehet az idő­járásra, amennyiben mindennek következtében a légkör felmeleg­szik. Ez megfigyelhető manapság is a nagyvárosokban, ahol a le­vegő hőmérséklete egy-két fokkal magasabb, mint a városokon kí­vül. A Föld klímájára hatással lehet az égésből származó és a légkörbe jutó széndioxid fokozott koncentrá­ciója is. A széndioxid gátolja a földfelület hőkisugárzását, ami a klíma felmelegedésével jár együtt. Es ellenkezőleg, a légkör szeny- nyezettsége, amely az ember ter­melő tevékenységének eredménye, a napsugárzás korlátozásával a lehűlést mozdítja elő. Beszéltünk még másokkal is. Nem nevezték meg magu­kat, de sok mindent elmond­NŰGRAD — 1969. november 16., vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents