Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

.4 kórtprnyn pintt

Salgótariáni levéltáros

Lányok keresgetnek

Az NDK-est dicsérete

a Hungarica nyomában, Szlovákiában

Az elmúlt hét tévéeseményeinek sorában kétségkívül a csütörtöki program nyújtotta a legkiemelkedőbbet. A svájci és a finn nap után ez alkalommal az NDK televízió estjének részesei lehettünk a képernyő előtt. A műsor érzékletes keresztmetszetéi adta a Német Demokratikus Köztársaság háború utáni hatalmas arányú fejlődésének, azoknak a minden téren érzékelhető eredménynek. melyeket az ország az utóbbi húsz esztendőben elért. Érdekes kísfÜm kalauzolt végig bennünket a fon éves Wartburg várának n.ezetességel között, lenyűgöző nűvészi élményt jelen'ett a tánc nyelvén életre keltett Till Rulensniegel. Lipcse múltjának és jelenének keresztmetszete és Az árba a halál is beszámít kétrészes politikai bűnüev' tévéfilm bemutatója \z NDK filmgyártás hasonló műfajban és tematikai körben már eddig is számos

jelentős produkcióval vonta magára a figyelmet, a most látott alkotás méltán csatlakozik az eddig megismert legjobbak közé. izgalmas történet keretében világítja meg a két német állam viszonyát, a fennálló helyzet tarthatatlanságát. Ez a kétrészes politikaibűnügyi történet azokról a gátlástalan kalandorokról rántja le a leplet, akik Németország kettéosztottságát, Nyugat- Berlin sajátos helyzetét kihasználva foglalkozásszerűen halásznak a zavarosban, ahol sötét üzleteiknél az árba a halál is beleszámít. Az NDK tv-est záró műsorrésze a drezdai Zwinger parkjából sugárzott énekes, táncos összeállítást kiváló ének- és balett- művészek közreműködésével.

Szombaton este sziporká- zóan szellemes bohózaton szórakozhattunk Somogyi Pál lóvoltából, aki Boccaccio ötleteinek felhasználásával írta meg.

Elméletileg kifogástalan házasság című erősen pikáns, de szatirikus elemeket is hordozó történetét. Az előadási együttes hangvétele bátran élt a téma és a műfaj kínálkozó lehetőségeivel Körmendi János. Pap Éva, Major Tamás, Bárdi György. Felföldi Anikó, Garas Dezső és Lehoczki Zsuzsa elsőrangúan komédiá- zott.

Ugyancsak szombaton, éjszakai előadásban láthattuk A királyért és a hazáért című angol katonatörténetet. Joseph Lose] filmje egyetlen megrázó segély kiáltás a békéért, ennek n kiáltásnak a filmben Hamp közlegény ad hangot.

Vasárnap kezdődött a tévé új folytatásos sorozata, a Zorro cfmű amerikai kalandfilm. Az első részből ítélve a továbbik- ban sok-sok izgalmas kalandnak leszünk részesei a „gáncs- nélküli" "hős oldalán.

(barna)

Színházi esték

Az illúziók színpada

Nem merném tiszta szívvel vallani, nogy amit a prágai Fekete Színház nyújt, az a szinpudmü veszetnek valamiféle új, feltörekvő kifejezési formája, amely idővel általában polgárjogot vív ki. Érdekes kuriozitás inkább, amivel a néző szemközt találja magát a Fekete Színház produkciójához ülve. Színjátszás, bábjáték, pantomin. és alkalmazott muzsika, no meg fény- effektusok és sötét függöny- kulissszák együtthatása. A Fekete Színház ezek tökéletesre hangolt összessége. Amit a nézőtéren érzékelünk, álomszerű vízió. A színpadon virágok, fák. madarak, használati tárgyak, szellemek és hús-vér emberek x lebegnek, röpülnek megmagyarázhatatlannak tűnő. láthatatlan és hallhatatlan mechanizmus által. A játék rekvizitumai szinte a semmiből varázsolódnak elő. majd egyszerűen semmivé foszlanak. Természetes hát. hogy a szünetben és előadás végén a látvány részesei, az

ámulatba ejtett nézők egymást kérdezgetik a színpadi titok nyitjáról.

A titok nagyon egyszerű. Egyetlen, a nézőtéren érzékelhetetlen fényfüggöny, mely közvetlenül a rivalda előtt húzódik. Ami e mögött, a fekete körháttér előtt történik a színház tetőtől talpig fekete bársonyba öltözött szereplőivel, a közönségnek láthatatlan marad. Csak az általuk mozgatott színes rek- vizitumok és a világosba öltözött szereplők láthatók.

Ennyi a prágai Fekete Színház egész produkciójának titka, alapelve, amelyre játéka épül. A lehetőséggel azonban csodálatos biztonsággal és nagy fantáziával él az együttes. Az említett eszközökön és játékműfajokon túl egyetlen szóra nincs szüksége, hogy órákra lekösse figyelmünket és önfeledt élvezetet, színpadi feszültséget. lírai hangulatot teremtsen vagy derűt fakasz- szon. A Fekete Színház az illuzionisták eszközeit vette

birtokába, velük kíván művészi produktumot nyújtani. A jellemábrázolás eszközei ősi módon darabosak itt mint a cirkuszi bohócé, de épp e nyerseségből, árnyalatlanságból eredően sokszor meghökkentően őszinték és nagyon célba találók. Mint például a Salgótarjánban is legnagyobb tetszést kiváltó bóröndjelenetben az emberi kapzsiságról szóló, alig néhány perces fantasztikus példázatban.

A prágai Fekete Színház a színházak sorában bizonyára ezután is megmarad a kurió- zltás szintjén mint a szin- padrHűvészeti útkeresés különleges hajtása. De akik láthatták bizonyára nem sajnálják a ráfordított órákat, s akiknek széke üresen maradt a nézőtéren, azok sajnálhatják az elmulasztott. ritka, nem különösebben értékes, de a maga kuriózitásában alig elérhető és pótolható élmény.

(b. t.)

A Nógrád megyei Levéltár igazgatója, Schneider Miklós nemrég érkezett haza Szlovákiából, ahol — amint az államközi egyezmények lehetővé teszik — az úgynevezett Hungarica anyagban tájékozódott. A Hungarica az a levéltári anyag, amelynek magyar vonatkozásai vannak. Schneider Miklós szeptember 8-tól 27-ig tartózkodott Szlovákiában a Művelődésügyi Minisztérium megbízásából Salgótarjánban, a megyei levéltárban most készíti az általa Szlovákia levéltáraiban ösz- szeírt anyag jegyzékét. E jegyzék alapján kapja majd meg az Országos Levéltár Szlovákiából filmen az anyagot, amelyet természetesen a Nógrád megyei Levéltár is megkaphat az Országos Levéltár közvetítésével. Utazásának tapasztalatairól beszélgetünk Schneider Miklóssal.

— Én olyan helyekre mentem, ahol a Hungarica elsősorban Nógrád megyei anyagot jelent. Jártam a pozsonyi szlovákiai központi levétárban, ahol átnéztem a besztercebányai kereskedelmi és iparkamara iratait. 1890-től 1918-ig itt gyűjtötték össze a Nógrád megyére, különösen pedig iparára és kereskedelmére vonatkozó iratokat. Ezenkívül a besztercebányai állami levéltár őrzi azt a kis mennyiségű, de nagyon gazdag iratanyagot „Besztercebányai színi kerület” cim alatt, amely az 1903. és 1910 közötti évekből Nógrád megye, elsősorban Salgótarján és Balassagyarmat színházi életére vonatkozik. Itt van a báró Radvánszky család iratanyaga is. Ebben pedig néhány nógrádi község (Somoskőújfalu, Cered, Varsány stb.) történetét érintő iratok találhatók Rendkívül hasznosnak bizonyult Selmecbánya! utam is. itt a központi bányászati levéltárban jártam, ahol a múlt század közepétől kezdődően a bányák munkáslétszámára, termelésére stb. vonatkozó számadatokat, a bányák létesítésével összefüggő okiratokat, az üzemek és bányák úgynevezett társpénztárainak alapszabályait és sok más értékes adatot őrzik. Voltam a rozsnyói püspöki levéltárban is ahol Salgótarján és majdnem az egész salgótarjáni járás községeinek anyagai tartják, amelyben el sősorban a községek iskolaügyére. az oktatásra vonatkozó anyagot ismerjük meg a XVIII századtól a XX. századik.

Schneider Miklós szívesen emlékezik vendéglátóira. A levéltárak vezetői mindenütt készséggel segítették munkájában, a Szlovákiai kollégák közül számos barátot szerzett. Jelenleg Magyarországon is tartózkodnak szlovák levéltárosok, akik több magyar levéltárat látogatnak meg. A losonci járási levéltár igazgatója. Ivan Cervenak a napokban Salgótarjánba, a Nógrád megyei Levéltárba is ellátogat. Cervenakot a szlovák—magyar munkásmozgalommal kapcsolatos .anyag érdekli, e kutatási területtel foglalkozik. Remélhetőleg a Nógrád megyei Levéltár Losoncra vonatkozó anyaga is hasznos lesz számára. A vendéget a levéltárban szívesen várják, a találkozás a baráti kapcsolatok erősítésén kívül bizonyára szakmai szempontból is további eredményeket ígér.

T. E.

Nyelvoktatási konferencia

Pécsett vasárnap ért véget szágban alkalmazzák sikeresen az első országos nyelvoktatási a zágrábi egyetem professzo- konferencia. A kétnapos ta- rának, Petar Guberina tanár- nácskozáson megbeszélték a nak e nyelvoktatási módsze- magyarországi audiovizuális rét. Hazánkban három éve fo- nyelvoktatás eddigi eredmé- lyik az audiovizuális nyelvok- nyeit és a módszer további el- tatás. A^ pécsi konferencián hat terjesztésének lehetőségeit. Ma Nógrád megyei iskolai tanár is- már egyébként tizenegy or- részt vettNő az

exportprogram

Meredeken ível felfelé a grafikon mutatója. A Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepen tavaly még egyetlen kondenzátort sem gyártottak exportra, idén az első félévben viszont már az itt készült termékeknek mintegy kétharmada az ország határain túlra került, s az ütem még fokozódik: a negyedik negyedévre már nyolcvan százalék az export- rendelések aránya. Annak, hogy az első nagy nyugati megrendelő cég után már mások is érdeklődnek, számokban ' is megmutatkozik az eredménye: az 1969-es harmadik negyedévi 3 WO 000■ kondenzátor után az utolsó negyedben — eddig — 4 200 000- re futott be rendelés.

Az exportprogam Balassagyarmaton idáig 260 dolgozót — főként nőket — foglalkoztatott. Az egyre növekvő igények a munkáslétszám megemelését sürgetik. Az üzemben az elmúlt napokban —a Kőbányai Porcelángyár saját építörészlegének házilagos kivitelezésében — nagyszabású átalakítás ment végbe. A kondenzátormühely folytatásaként szinte napok alatt egy 300 négyzetméter alapterületű új műhely létesült. Ebben kap majd helyet az a száz lány és asz- szony, akikkel a vállalatvezetés az exportprogram gondját szándékozik megoldani.

A gyáregység dolgozói már eddig is szép eredményeket mondhatnak magukénak. Egy év alatt 36 új típusú, külföldre kerülő kondenzátor gyártásának módszereit sajátították el. Ehhez tudni kell azt, hogy az exporttételek minőségi követelményei jóval szigorúbbak a szokásosnál. Ezer kondenzátor közül kapacitás- érték szempontjából mindössze egy, külső méretre három térhet el az előírástól, a feszültségre előírt kívánalmak pedig egyetlen eltérést sem engednek! (A normál szabvány szerint ezer konden. zátor közül összesen 34 lehet hibás.)

A Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepén eddig sikerült lépést tartani a mindkét oldalról jelentkező igényekkel. A két évvel ezelőtt épült korszerű fürdő- és öltözőépület után tavaly kazánházi idén pedig új szerelőműhely létesült — a dolgozók a megfelelő minőségű munkáért jó keresetet, kulturált munkalehetőséget kapnak.

N. GNIGYUK

Fordította: SÁRKÖZI GYULA

48.

Riportregén v

Szavai meghökkentettek. A Kitzinger törzsnél egyáltalán fogalmuk sem volt Siebert századosról. Még csak az hiányzik, hogy Lídia beszélni kezdjen róla. „Túlságosan messzire mentünk ebben a játékban — gondoltam. — Azonnal meg kell hiúsítani Lisowska minden tervét, különben nagy baj lesz belőle. Ellentmondani neki nem lehet, ez csak erősiti elhatározását, hogy segítségére legyen Siebert szabadságra utazásának.” Ezért taktikai manőverhez folyamodtam.

— Tudja Lídia, milyen zseniális nő maga? — mondtam. — Meghajtom fejem találékonysága előtt. Csodálkozom, hogy azelőtt alábecsültem lehetőségeit!

— Maga tréfál! Gúnyolódik! — felelte idegesen.

— Ellenkezőleg, el vagyok ragadtatva magától és biztos vagyok benne, hogy a parancsnokságnak tetszeni fog a terve.

— Igazán? — Szeme vidáman csillogott.

— Valóban hisz nekem? Akkor én már holnap hozzáfogok Siebert szabadságának elintézéséhez.

— Egyelőre ne tegye. Nem kell annyira sietnie. Lehet, hogy lesz a maga számára valami sürgősebb ügy is. Várjon néhány napot, míg megérkezik Medvegyev válasza. Én még ma közlöm az osztaggal a maga tervét.

— Rendben van. De azt is közölje velük, hogy erről a tervemről soha sem mondok le. Ma vagy holnap, de nekem Németországba kell utaznom, ezt így is írja meg, hogy bebizonyítsam, mire vagyok képes.

— Másnap minderről beszámoltam Kuznyecovnak Éreztem, hogy hangja idegesen cseng:

— 142 —

— Túlságosan belemerültünk ebbe a játékba. Itt az ideje, hogy megmutassuk Lisowskának a kártyáinkat.

— De hisz’ ehhez a parancsnokság beleegyezése kell.

— Biztos vagyok benne, hogy meglesz. Közöljük hát az osztaggal, hogy Lisowska kipróbálását befejeztük.

Kis ideig hallgatott, majd elmosolyodott és így folytatta:

— A jelentést elküldjük. Aztán mégegyszer, s utoljára próbára tesszük Lídiát. Ez nem árt. Ez lesz, hogy úgy mondjam, az utolsó és döntő próbatétel.

— Miből fog állni?

— Elmegyek Lídiához és nem úgy mutatkozom be

neki, mint a Kitzinger-törzsbeli tiszt, hanem mint a Gestapo titkos ügynöke.

— Ez mire les? jó?

— Arra, hogy meglássam, hogyan reagál rá. Sőt felajánlom neki, hogy működjön együtt velem. Kiváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a Gestapó-tiszt ajánlatát és vajon beszámoi-e róla a szovjet hírszerzőknek.

— Sok sikert, Gestapó-százados úr — mondtam gúnyosan.

— Köszönöm kereskedő úr. Remélem, tiszteletét teszi Frau Lídiánál, hogy tudomást szerezzen Paul Siebert

látogatásáról.

— Feltétlenül! — nevettem el magam.

— Mikor keresi fel?

— Holnap tízkor. Éppen szabad napja lesz. Nem leszek nála két óránál tovább. Tizenkettő után nyugodtan felkeresheted.

— Rendben van.

. . Lídia szokatlan hangulatban volt. A heverőn ült maga alá húzott lábakkal és erősen gondolataiba merült. Izgatottnak, barátságtalannak látszott. Észre sem vett, csak amikor másodszor üdvözöltem, — szólalt meg, de akkor sem nézett rám:

— Üljön le.

„No, ez a Kuznyecov nagy gondba kergette” — gondoltam.

— Mi van magával? — kérdeztem. — Csak nem beteg?

— Mi van velem?. .. Jóformán semmi. Hogy beteg vagyok-e? Nem, én soha nem vagyok beteg.

— De én nem vagyok hozzászokva, hogy ilyennek lássam Akármit mond is. magával történt valami. Ta.án valami kellemetlenség?

— Nem, nem kellemetlenség. Csupán egy dolog fog— 143 —

lalkoztat. Bármilyen nehéz helyzetből is mindig tudtam kiutat találni. De most pácba jutottam és nem tudorr mit tegyek.

— Miről van szó, Lídia? Mondja meg, hátha tudok segíteni. Egy fej is jó, de két fej mindig többet ér.

— Arra én már nem számitok, hogy magától valamilyen hasznos tanácsot kapjak. A maga számára csak a hírszerzés létezik, aztán az óvatosság, az éberség és aztán megint a hírszerzés, no meg még a vegyelem is, de most... — Nem bírta tovább, a fal felé fordult és elsírta magát.-Ügy látszik Siebert legutolsó látogatása teljesen kibillentette az egyensúlyából: Ilyennek még soha nem láttam Lídiát. Mindig azt hittem, hogy vasakaratú emberrel van dolgom, aki határozott természetű. Most meg kiderül, hogy Lídia idegei néha bizony felmondják a szolgálatot. Ügy látszik, nem eléggé ismerem e nő jellemét.

Vizet hoztam neki. Félretolta a poharat, eljött a* ablaktól, megtörölte a szemét. Aztán leült és rágyújtoL egy cigarettára.

— Szóval azt kérdi mi történt. De én még azt sen. tudom, hogyan magyarázzam meg magának. Csak az imént ment el tőlem Siebert. Tudja, ki ez a jómadár?

— Hogyne tudnám? Egyszerű náci. Semmiben sem különbözik a többi náci tiszttől. Igaz, talán kevésbé szemtelen és jobban uralkodik magán. De azt hiszem, hogy ez a maga jótékony hatásának köszönhető.

— Én is azt hittem. De kiderült, hogy nem egyszerű tiszt, hanem a Gestapo titkos ügynöke.

— És mi ebben a csodálatos? Hát érdemes emiatt ennyire kiborulni? ök valamennyien ellenségeink, az egyszerű nácik csakúgy, mint a gestapósok. Nem értem, miért van ennyire kétségbeesve.

— Maga nem tud semmiről. Vidám hangulatban lépett be, kedvenc dalát dúdolgatta: „Liebste, kleine Monika.” Ránézek, s látom, hogy keze véres. „Mi ez?” — kérdem tőle. ű meg, „Adjon kérem egy kis meleg vizet és szappant.” Megmosta a kezét, megtörülközött és nevetve kezdte mesélni nekem, hogy ma dijat nyert élő célpontokra való lövészetben. Egész tárat eresztett a szovjet hadifoglyokba, s egyetlen lövése sem ment mellé. „Személyesen vizsgáltam meg — mondta —, mindnyájan halottak voltak.” Eljött hát hozzám, hogy megmossa a kezét. Hóhér! Hogy lehet ezt kibírni? Maga meg kérdi, miért sírok ...

(Folytatjuk)

— 144 —