Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

r As V, nevelési kongresszus léniáiból Iskola és honvédelem Megelőzhető és gyógyítható a lábgombásodás A MEGNÖVEKEDETT IGÉNYEK, szocialista társa­dalmunk, a politikai és a társadalmi viszonyok új típu­sú emberek nevelését Igény­lik. Olyan emberekét, akik aktív részesei a szocialista társadalmat formáló folya­matnak és tudásukat, erejü­ket megfelelően használják fel a társadalom építése és védelme érdekében. Pedagó­gusainkra hárul e téren a fő feladat, hogy a neveléssel együtt, vele szerves egység­ben a honvédelmi és hazafi­as nevelést is megfelelően kialakítsák megyénk vala­mennyi Iskolájában. A neve­lési folyamat és a nevelés hí­ven tükrözi minden társada­lomban a fennálló államfor­ma érdekelt. Szocialista tár­sadalmunk nevelésének lé­nyegét, célját és feladatait ná­lunk Is alapvetően társadal­mi viszonyaink határozzák meg. Befolyásolja nevelésün­ket az általános világhelyzet is. Nem szabad megfeledkez­ni nevelőinknek a kapitalista világrendről egy pillanatig sem. Oktatási rendszerünkben éppen ezért a szocializmus építése mellett, hangsúlyo­zottan ki kell emelni a felké­szülést rendszerünk megvé­désére. A HONVÉDELMI NEVE­LÉS szocialista pedagógiánk szerves része. Nélküle oktató- nevelő munkánk nem érné el kitűzött célját. Az eddig megjelent szakirodalmunk a honvédelmi nevelés terén sze­gényes anyagot nyújtott. Az utóbbi évben azonban e té­ren komoly javulás és hala­dás tapasztalható. Különö­sen az MHSZ részéről tapasz­talható megyénkben a műve­lődési osztállyal együtt, az iskolák segítése és megfelelő, szakanyaggal, szemléltető eszközökkel való ellátása. Együttműködési tervük az év eleje óta biztosítja neve­lési téren a folyamatosságot. Az egész nevelési feladat a honvédelmi nevelésben is sokoldalú, komplex tevékeny­ség. Egyaránt szolgál ja a szo­cialista haza és a szocialista társadalmi rend védelmét. Iskoláinkban a testnevelési órákon testnevelő tanáraink gondoskodnak a hazafias ne­velésről és gyakorlati meg­valósításáról. Előkészítik ta­nulóinkat a nagyobb futó és gyalogló megterhelésekre, különböző akadályok leküz­désével. Megtanulják a kézi­gránát dobást, a célzást és a tüzelési testhelyzeteket. Az új tantervi korrekció már fokozott figyelmet fordít a gyakorlatiasságra. KATONAI NEVELÉSÜNK rendszerét három tényező fogja össze: a katonai előké­szítés, a tényleges katonai szolgálat és a katonai utó- képzés. Iskolai szempontból lényeges az előképzés, a szemlélet és a fizikai képzett­ség megalapozása. Ebből kö­vetkezik, milyen fontos, hogy pedagógusaink világosan lás­sák és részleteiben is tisztá­ban legyenek a modern szo­cialista fegyveres erők, a hadsereg, a katonai szolgálat értelmi, erkölcsi, világnézeti és testi követelményeivel. Ennek érdekében képeztük ki iskoláinknál a lövészet­vezetőket, tartottunk a téli szünetben továbbképzést a honvédelmi megbízottaknak megyénk összes iskoláiban. Ifjúságunk formálása nem fejeződik be a katonai Idő le­töltésével. Igen fontos a le­szerelt katonák utóképzése. Ezt alapvetően az MHSZ végzi, de szerepük van ben­ne társadalmi és mozgalmi .szerveinknek is. A leszerelt katonák honvédelmi és kato­nai ismereteinek kitűnő hasznosítási lehetősége van az általános és középfokú is­kolai, honvédelmi ismeretek oktatásánál, A honvédelmi szakkörökben, az úttörő­mozgalomban és a KISZ-ben is aktívan segíthetnek; ezál­tal az MHSZ és az iskola olyan aktívahálózatot nyer, amelynek munkája az ifjú­ság kedvező, sokoldalú fejlő­désében kamatozik. Az ez­úton való jó kapcsolatok ki­alakításának jó példáival ta­lálkozhatunk Balassagyarmat és Salgótarján középfokú is­koláinál, Nagybátonyban, Széesényben és Rétságon is. Megyénkben és az egész or­szágban az iskolai honvédel­mi nevelés és oktatás csak akkor lesz eredményes, ha minden társadalmi szervezet­től megkapja a szükséges se­gítséget. Igen fontos szerepet vállalt e téren az MHSZ. Se­gíti Iskoláinkat, lebonyolítja a lőkiképzést és megterem­ti. a technikai feltételeket, A megnövekedett munkában az új osztályok bekapcsolásával a jövőben szükség lenne a személyi feltételek növelésé­re. Az említett feladatok mellett az MHSZ munkájá­ban még számos más megol­dandó pedagógiai, módszerta­ni és szervezeti kérdés is szerepel. Az iskolákkal ed­dig kialakult kapcsolatokat bővíteni kell, konkréttá kell tenni munkájukat. AZ EDDIGI TAPASZTA­LATOK bizonyítják, hogy az MHSZ modern technikai esz­közei, szakkörei értékes fog­lalkozásai nagy vonzást gya­koroltak ifjúságunkra. A ta­nulók természettudományos érdeklődésének felkeltésével az iskolai honvédelmi isme­retek elmélyítésében, gyakor­lati alkalmazásában politi­kai, katona-politikai ismere­teinek gyarapításában és ki­alakításában, valamint a tes­ti edzettség fejlesztésében a szakköröknek jelentős szerepe van. Honvédelmi nevelésünk feladatainak megoldásában értékes szerepet vállaltak a fegyveres testületek és a ha- tármenti alakulatok is. Ez a kapcsolat eddig' is létezett, de az elmúlt években hatvá­nyozottan fokozódott. Az is­kolákon belül különösen az ifjúsági szervezetekben ala­kultak ki a fegyveres erők­kel tartott kapcsolatoknak szép és már hagyományos formái. A középiskolai KISZ- szervezetek együttműködnek a helyi vagy szomszédos ala­kulatokkal, egymás munkáját megfelelően segítik. Arra kell törekedni tehát, hogy e kap­csolatokra a jövőben a terv- szerűség legyen jellemző. A fegyveres erőknek is töreked­niük kell arra, hogy nevelő­hatásuk a tanuló Ifjúságra ne csupán a katonai előkészí­tésre korlátozódjék, hanem kiterjedjen a személyiség­alakítás és a nevelés egészé­re. Az MHSZ-nek, a fegyveres erőknek, az iskoláknak és az Ifjúsági szervezeteknek szo­ros együttműködéssel kell elérniük a honvédelmi neve­lés feladatainak és célkitűzé­seinek megoldását, eredmé­nyes nevelésügyi megvalósí­tását minden iskolánkban. Tóth András Legnagyobb kincsünk az egészség. Egy kis viszketés, piros folt vagy apró hólyag a lábujjak között biztosan nem jelent életveszélyes be­tegséget. Mégis, ha magunk elé képzelünk egy autóbusz- vezetőt. aki gyötrelemmel gon­dol mi.nden kanyarban vagy fékezéskor viszkető lábára, szeretné lerúgni a cipőjét és viszkető lábujjait megvakar­ni, bizony máris szembeszö­kik. hogy ez a viszketés nem is olyan ártatlan és veszély, télén, amilyennek első pil­lanatra tűnik. Holtbiztos, hogy sok közlekedési, üzemi bal­esetnek, de még több selejtes munkadarabnak kiindulási oka az alattomos gomba és a gyöt­rő viszketés. Az ember ugyan­is képtelen koncentrálni, mun­kájára ügyelni és egymagá­ban ez£rt is csökken testi­lelki teljesítő képessége. A viszketés azonban még viszonylag ártatlan követkéz- menye a lábgombásodásnak. Gyakran megesik, hogy a láb­ujjak közötti bőr felpállik. vagy a lábujjait alsó vagy fel- ső bőrfelületén apró hólyagok képződnek. Különösen nyári melegben, amikor a cipőbe kényszerített lábalt verejtéke­zése fokozott, könnyen meg­eshetni, hogy a . hólyagolt fe­letti bőr felszakad. Ilyenkor már nyílt sebfelülettel állunk szemben. Mivel sem bőrünk, sem harisnyánk nem tekint­hető sterilnek, bekövetkezik a hólyagok másodlagos fertő­zése gennykeltőkkel. Az egyén tűrőképességétől, egészségügyi kulturáltságától függ, hogy legalább ilyenkor már orvosi segítségért folyamodjék. Ha valaki elhanyagolja az Ilyen gennyedő bőrfelületet, Igen súlyos lázas állapot és kiter­jedt szövetelhalás lehet a kö­vetkezménye. A gombásodás következté­ben gyakran fordul elő aller* giás túlérzékenység is a bő­rön, ami előbb-utóbb ekcé­mához vezet. És az ekcéma vagy diszhidrózis már azzal járhat, hogy óriási hólyagok jelentkeznek Immár nemcsak a lábujjak között, hanem a lábháton, sőt a talpon is. Ez aztán már igazán nem tréfa, nem ártatlan viszketés, ha­nem sajnos gyakran teljes munkaképtelenséggel, sőt nem ritkán kórházi ápolással Járó betegség. Miután meggyőződhettünk arról, hogy a lábgombásodós — bár egyáltalán nem élet- veszélyes betegség — mégis gyakran súlyos következmé­nyekkel járhat, meg kell mée említenünk, hogy ez a beteg, ség nem csillagászati ritkaság. Éppen a fokozott civilizálódás következtében napról napra nő a lábgombában szenve­dők száma. Megbízható ada­tok szerint a városlakók 20— 70 százaléka fertőződik — és­pedig Iskoláskortól felfelé ggyre gyakrabban — torna- teonekben, strandokon, üzemi tusolókbun vágy fürdőkben. Mivel a lábgom bósodás Is­mert betegség, gyógyítási és megelőzési lehetőségeit az or­vosok kidolgozták, végre Rt az ideje, hogy ezekkel a lehe. tőségekkel az emberek élje­nek is. Ez az egyén és a kö­zösség érdeke egyaránt. És ahol ennyire egyértelműen ta­lálkozik ez a két érdek, ott az eredmény aligha marad­hat el. A lábgombásodást okozó mikroorganizmusok, mint a gombák általában, melegben és nedvességben tenyésznek legjobban. Ez a feltétel a ci­pőben járó, civilizált ember lábujjjal között biztosítva van. Különösen az izzadásra még fokozott mértékben haj­lamos fiatalabb nemzedéket veszélyezteti éppen ezért gom­básodás. A gombák napfény hatására általában elpusztul­nak. viszont éppen ezért a cipőbe bújtatott, átmelege­dett, nedves bőrön, „a cipő sötétjében” kitűnően tenyész­nek. Egyenesen melegágyi táptalajt teremt a gumicsiz­ma. amely lehetetlenné teszi a verejték el párologtatását. És ha a gumicsizmában nehéz, megerőltető fizikai munkát végez valaki, ami1 szükség­képpen verejtékezéssel jár, ak­kor a gomba úgy tenvészik, mint a trópusi dzsungel kú­szónövényei. A lábujjak közti kínzó visz­ketés vagy hólyag esetén rend­szerint orvosi segítség nélkül is segíthetünk magunkon. Az esti vagy reggeli lábmosás után ügyeljünk arra, hogy kí­nos gonddal szárazra töröl­jük a lábujjakat és az ujjak közét Is. Ezután vékony géz­vagy vászoncsíkot szórjunk meg patikában vagy illatszer, boltokban vény nélkül kap­ható Mikofen nevű hintőpor­ral és hullám alakban az egyik lábujj aljától az ujjközbn át a másik hátára tekerjük a lábujjak közé. A hintőpor ha­tására a bőr felső rétegeiben levő gombák elpusztulnak, a gézcsík pedig részben felszív­ja a nedvességet, részben pe­dig szétfeszíti az ujjak kö­zét és lehetővé teszi a párol­gást. Néha elég egymagában az Is. ha a cipőt vagy a ha­risnyát beszórjuk Mlkofennel vagy a gyógyszertárban orvosi vényre kapható Mykosld ne­vű hintőporral. A Mykosld ol­dat formájában Is kapható, amivel a lábujjak közét ecse­telni kell. Ha ezt az egysze­rű eljárást a legkisebb, kez­dődő viszketéskor alkalmaz­zuk, igen sok felesleges szen­vedéstől menekülhetünk meg. Természetesen a gombaölő- szerrel végzett korai kezelés nemcsak az egyén panaszait szünteti meg. hanem elejét veszi annak is, hogy tuso- lókban, strandokon magunk „gondoskodjunk” embertársa­ink fertőzéséről. Teljesség kedvéért meg kell emlékez­nünk arról Is. hogy a viszket tés megszűnte még nem jelen­ti a teljes gyógyulást, még kevésbé azt, hogy nem fertő­ződhetünk újra — akár még saját cipőnk révén Is, amij a kezelés előtt használtunk még. Ezért gondoskodni kell arról, hogy panaszmentesség után is hirí tőporozzuk még egy darabig a cipőt, harisnyát, ne­hogy újra fertőződjünk. Ezen felül naponta kell zoknit vál­tani. sőt lehetőleg cipőt is. A zoknit forrázással lehet esi- rétlanítani, a szellőzésre ki­tett cipőt pedig alaposan hin- tőporozzuk be Mlkofennel vagy Mykosiddal. Ha lábunkon nagyobb hó­lyagok lennének, méginkább ha láz vagy piros csík jelez­né. hogy kiterjedt másodlagos gennyedés következett be, sür­gősen forduljunk orvoshoz. Ilyen esetben az önkezelés már túlhaladott, sőt veszélyes is lehet. A lábgombásodás megelő­zése lényegében ugyanaz, mint az előbb említett egyszerű gyógykezelés. A mindennapos lábbellváltás, a Mikofenes hin* tőporozás, a gumicsizmák használatának lehető kerülés se jelenti a megelőzés egyéni útját. Az egyéni megelőzésnél azonban sokkal fontosabb az. hogy az üzemekben is meg­teremtsék a megelőzés feltéte­leit. Hatásos, ha az üzemi tu­solok farácsait műanyagrács* csal cserélik ki és ezeket időn­ként fertőtlenítik. Léteznek olyan fertőtlenítő eljárások amelyek hosszú Ideig biztosí­tanak gombamentességet a tussol ők padlózatán. Biztos, hogy az egyéni és az intéz­ményes megelőzési eljárások alkalmazása ugrásszerűen csökkentheti ennek a nagyon kellemetlen és sajnos, gyakran egyáltalán nem veszélytelen betegségnek terjedését. fii a srondla? Őr és raktáros A tó közepén szaporán dolgozik a gép, nyomja az iszapot az erre a célra épített kazettákba. A Bánki tótól nem messzire, a járási tanács üdülőjének árnyékában, közvetle­nül a Folyamszabályozási és Kavicskotró Vállalat lakóko­csija mellett egy munkaruhás férfi kuporog és fűzfavesszőből csirkeborítót fon. — Hogy a borító? — Negyven forint. — Fél napig is eldolgozik vele. — El ám. Azért kettő megkészülhet napjában. — Hova való? — Ásványrárói vagyok. Csütörtöki Károly a nevem. — örvendek. És a foglalkozása? — ör és raktáros. — Ásványrárón tanulta a vesszőfonást? —■. Csavargás közben. A mi szakmánk olyan, hogy egy­szer itt, másszor ott. Az én munkám meg éppenséggel olyan, hogy rengeteg a szabad időm. Én már ebben a kotrószak- mában tanultam meg ezt a mesterséget. — És honnan van vessző? — Találni azt mindenfele. Árokparton, bozótban. Ez is úgy termett, vadon. — Mi mindent tud fonni? — Ezt a borítót, aztán kosarat, varsát. — Mikor jut haza? — Ritkán. Hetenként, kéthetenként, néha még ritkábban is. — Kell tehát az elfoglaltság. — Ez elűzi a gondot, hajtja az időt, aztán nem is olyan dolog, aminek semmi haszna nincs. — Szereti a szakmáját? — Szeretem. Hát csinálhatnám másképp? Néhány bámész gyerek áll meg a közelében. Szájtátva lesik a kosárfonó kezemozgását, s nehéz kezének könnyed mozdulatai nyomán engedékenyen hajlik a vessző. Mintha Csütörtöki Károtynak gondja se lenne soha! L. Gy. 4 NOGRAD - 1969. oktobei 30., csütörtök T~ A csend világa a palotást víztárolónál I

Next

/
Thumbnails
Contents