Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-03 / 229. szám

I tAiagyar katalógus Az alkohol és a balesetek A hazai gyűjtők legtöbbet forgatott kézikönyve a Ma­gyar Bélyegek Árjegyzéke, amely 1350-től kezdve vala­mennyi Magyarországon hasz­nált sor és blokk lényeges ada­tát és az összes változatokat közli. Az 1970. évi kiadás ép­pen egy esztendővel követi az előzőt, november 25-én kerül forgalomba. A tartalom 1Ö hó­nap kiadásaival bővül, mivel a szerkesztés és a nyomdai munka gyorsulása következté­ben az új katalógus a szep­tember 30-ig megjelenő bélye­gekről számol be, míg a ta­valyi, a májusban forgalomba hozott festménybélyegekkel fe­jeződött be. Újdonság, hogy az árjegyzékhez két pótlást ad­nak ki, előreláthatólag 1970 februárjában és májusban, hogy a filatelisták az év fo­lyamán napra kész katalógus­sal rendelkeznek. Az árak egyelőre még titkosak, csak annyit sikerült megtudnunk, hogy a bel- és a külföldi pia­cokon kialakult irányzatnak megfelelően számos, bár álta­lában mérsékelt arányú ár­emelkedéssel találkozhatunk majd, elsősorban a kis pél­dányszámú, régebbi kiadások­nál. A tartalmon kívül külső formájában, nyomtatási eljá­rásában megújulva készül az új szakkönyv. Nem lesz ben­ne kötési hiba és az ofszet­nyomás világos, tiszta, jól fel­ismerhető bélyegképeket ad, ami főleg a kezdők részére könnyíti meg a tájékozódást. Az árjegyzék borítóját az Apollo—8 sikeres űrrepülése alkalmából kiadott blokk dí­szíti. A 328 oldalas munka 60 ezer példányban készül, de eb­ből a mennyiségből aligha le­het majd kielégíteni a filaté- lia barátait. jCengyel festmények. A festménymotívum kedve­lőinek sok örömet, gazdag te­rületet jelent a népi Lengyel- ország bélyegkiadása. Itt már több mint tíz éve bélyegre ke­rültek Matejko festményei. A művészeti tárgyú bélyegek rendkívüli közkedveltsége óta különleges kivitelű sorozatok ismertetik kiváló lengyel mű­vészek és világhírű külföldi mesterek lengyelországi múze­umokban őrzött alkotásait. Kétszer is láthatjuk bélyegen, az 1956. és 1967. évi kiadáson Leonardo da Vinci művét, A menyétes hölgyet. Most ugyan­ilyen megtiszteltetés érte Wys- pianski festményét. Az anya­ságot, amely a legújabb sor­ban szerepel és már 1959-ben is láthattuk bélyegen. Az új 8 értékű- sorozatot a nyom­dászok a feladat nagyszerűsé­géhez méltóan készítették el, és a nálunk kevéssé ismert remekműveket szép kivifelben tárják elénk. Ai ennyi be kertit? A filatélia iránt érdeklődők gyakran felvetik e kérdést, so­kan arra gondolnak, hogy a gyűjtés drága szenvedély. E vélemény kialakulásában bizo­nyára szerepet játszik az, hogy sokszor lehet hallani tízezre­ket, százezreket érő ritkasá­gokról. Újdonság korában a bélyeget olcsón meg lehet sze­rezni, az egy év alatt kiadott valamennyi magyar bélyeg használatlanul kb. 250 forint­ba kerül. A pecsételt anyag még olcsóbb, 150 forint, de ha barátainktól visszakérjük a bérmentesítésre használt soro­kat, majdnem költségmentesen növelhetjük gyűjteményünket. Első napi borítékokért a hasz­nálatlanok árát és a borítékot kell megfizetnünk, sok eszté­tikai örömet nyújtó carte ma­ximum gyűjtésnél a bélyeghez a képeslap ára járul. A külföldi bélyegek beszer­zési költsége sem haladja ineg havi átlagban a 30 forintot, a legtöbb európai ország kiadá­sai ezen a szinten mozognak, Ausztria újdonságai még 15 forintba se kerülnek havonta. Nehezebb a helyzet a divatos motívumok terén. A festmény­kiadásoknak se szeri, se száma, valamennyi kiadást megvásá­rolni évente ezrekre rúgna. Célszerűbb olyan területet vá­lasztani, amire a bélyegkiadó országok még nem vetették magukat vagy korlátozni a gyűjtési területet. Ajánljuk, hogy hazai festménybélyege­ken kívül csak egy-két ország művészeti bélyegeit helyezzük albumunkba. így csekélyebb anyagi áldozattal szép célt ér­hetünk el egy-egy világhírű festő (da Vinci, Rembrandt, Rubens, Dürer) teljes életmű­ve filatelista dokumentumai­nak összeállításával. Hírek Az év legszebb virágbélye­gének tartják a gyűjtők a Szovjetunió ötértékű sorozatát az akadémiai botanikuskert­ről, valamint a Papua és Oj Guineában megjelent négy ér­tékből álló orchideasort. — 1926-ban lépett trónra Hirchi- to japán császár, így uralmá­nak 44. esztendeje az idei év. Ezért találkozunk japán pos­tabélyegzőkön az 1969. évszám helyett az időpont megjelölé­sénél 44. évszámmal. Zománcművészeti kiál fit ás A II. salgótarjáni művésze­ti hetek alkalmából egyedül­álló kiállítást rendeznek Sal­gótarjánban. Az érdeklődők el­ső ízben láthatják együtt azok­nak a magyar művészeknek az alkotásait, akik zománcképek készítésével foglalkoznak. Az I. országos zománcművészeti kiállításra a műcsarnok negy­ven neves képzőművészt hívott meg. A meghívottak között festők, ötvösök is szerepelnek. A jelentős tárlatot a Salgótar­jáni városi Tanács és a kiállí­tási intézmények közös rende­zésében november 30-tól de­cember 17-ig tartják nyitva. A beküldött munkák zsűrizését a Műcsarnokban tartják. A ki­állítás díszes katalógusát Zala Tibor grafikusművész tervezi. KORUNK óriási technikai fejlődése, az automatizálódás, a gépesítés, az egyre növekvő járműpark nem nélkülözheti az embert. A baleset veszélye minden munkaterületen fenn­áll, a megfelelő óvórendsza­bályok és biztonsági beren­dezések ellenére Is bekövet­kezhet. Az emberi szervezet épsége biztosítja a munkát, a termelést. Mindennapi életünk egyik nem eppen kívánatos kelléke az alkohol, mely a szervezet­re gyakorolt káros hatásánál fogva a baleseti veszélyt ál­landósíthatja és fokozza. Már kis adagban is megzavarja a megtanult, finom összműkö- dést kívánó, az esetleg hosz- szabb tanulást igénylő cselek­véseket Elsősorban az emlé­kezést, a figyelmet és a bo­nyolultabb feltételes reflex- működéseket gátolja. Az agy­kéregre hatva a jellegzetes ré­szegséget okozza, mely izga­tottság, hangos beszéd, ének­lés, csapongó jókedv formá­jában jelentkezik. Majd meg­szűnik az ítélőképesség. az önkritika, a cselekedetek za­varossá válnak, az ilyen em­ber erőszakos, kötekedő, trá­gárkodásra hajlkmos. Az iz­galmi szakot a nyomott lelki- állapot, majd a csökkent moz­gékonyság váltja fel, mely a bénulásig fokozódhat. Majd mély álom következik, de utána még egy napig rossz közérzet, fejfájás, gyomor­égés, undorérzés van. A MEGIVOTT SZESZES ITAL felszívódása a gyomor és bélhuzamon keresztül gyor­san megtörténik. Telt gyo­mor vagy tej valamit lassítja a felszívódást, de a zsírok és utóbbi megfigyelések alapján a feketekávé gyorsítják. A felszívódott alkohol a szöve­tekben egyenletesen oszlik el és a vérben kimutatható. A szervezetben a máj bontja le, óránként körülbelül 10 gram­mot, így a véralkohol értéké­ből ki lehet számítani az eset­leges fogyasztott szesz meny- nyiségét, visszamenőleg is. Ennek törvényszéki orvostani szempontból van nagy jelen­tősége. Mindezekből láthatjuk, hogy az alkoholos állapot életünk minden területén baleseti veszélyt okozhat. Az üzemi balesetekben az ittasság előfordulása nem na­gyon gyakori. Itt jól érvénye­sül a megelőzés, a gondos el­lenőrzés. Képzeljük el, mi­csoda veszélyt rejtene magá­ban az, ha magasépítők, bá­nyászok. vasöntők, magasíe- szültségen dolgozók, vasutasok és még sokan mások fontos és igen nehéz munkájuk köz­ben szeszes italt fogyasztaná­nak. A VAROSAINKBAN. ÚT­JAINKON száguldó gépkocsik és motorkerékpárok vezetői­nek szeme előtt állandóan feltűnik az „Italbolt”, a „Bor. sör és pálinka”, a „Kóstolják meg saját termésű borain­kat!” és a többi feliratok. A kereskedelem és vendéglátó- ipar reklámjai megtévesztik a gyenge jellemeket. Betér a motoros „csak” egy pohár sörre, s amikor balesetet szenvedett, a véralkohol-vizs- gálat már sokkal nagyobb mennyiséget is kimutat. Es­küvőkön, különböző rendez­vényeken történt italfogyasz­tás után a gépjárművezetők meggondolatlan fajtája nyu­godtan tovább hajt, s ha * az alkoholos befolyásoltság miatt reflexei csődöt mondanak, előre be nem látható követ­kezmények fenyegetik 5t is és utasait. Szomorú az a tény, hogy a koponya-és agy- sérültek közel 30 százalékban ittasság következtében sérül­nek meg. Ez persze nem mind közlekedési baleset, ezeknek egy nagy része otthoni vagy vendéglői szóváltásból eredő verekedés következménye. Veszélyes körülmény az, hogy részegségben az agysérült be­tegségét nagyon nehéz felis­merni, s ez nagy gondot okoz az operáló orvosnak. A BALESETEK LEGSÜ- LVOSABB FORMAI közé tartozik az úgynevezett cser- benhagyásos baleset. Itt a félelem mellett a másik fő té­nyező a baleset okozójának ittas állapota, mely az ítélő­képességet rossz irányba be­folyásolja. Tudjuk, hogy az ittas em- lier hőszabályozása rossz, nagyfokú hőleadás követke­zik be. Ezért látunk időn­ként olyan sérülteket, akik részegen a hidegben meg­fagytak, s nem egy esetben a végtagok csonkolása a szo­morú következmény. Az ismert szeszesitolfajták alkoholtartalma": egy liter sörben 30—50 gramm, bor­ban, pezsgőben 100—150 gramm, pálinkában, konyak­ban 400—500 gramm, a szer­vezet alkoholtartalma órán­ként 7—10 grammal, a vér al­koholtartalma 0.15 ezrelék­kel egyenletesen csökken. Egy liter sör alkoholtartalma 4—7, a boré 14—21, egy deci pá­linka 5—8 óra alatt távozik el a szervezetből. DE EZ MÉG NE MINDEN. Az alkoholfogyasztás utáni másnapon az úgynevezett it­tasság utáni állapot követke­zik, melynek veszélyeit so­kan fel sem tudják mérni. Sokan azt hiszik, hogy az al­koholfogyasztás hatása már elmúlt. Pedig a reflexei még nem működnek jól, álmossá­got érez, hamarább fárad ki, de mert az az érzése, hogy teljesen józan, ezeket a je­lenségeket nem veszi tudomá­sul. Sok életet lehetne meg­menteni, ha ezt a körül­ményt szem előtt tartanánk. Szocialista társadalmunk áldozatkészségével ne éljünk vissza, minden eszközzel ves­sünk gátat az ittasságból eredő balesetnek. Dr. Szőke Szabolcs baleseti sebészfőorvos Fordította: SÁRKÖZI GYULA 15. Riportregény Ám Lídia, az én tiltakozásom ellenére, mégis elhatá­rozta, hogy ez egyszer eljátszogat a lerészegedett, levert hangulatú Gestapó-ügynök érzéseivel. — Figyelj csak, Száska ... — Nem vagyok neked Száska, hanem Alexander — vakkantott rá a férfi dühösen. — Akkor hát Alexander. Mondd, könnyebb a lelked, hogy elküldted barátodét a partizánokhoz? Ügy látszik, helyesen jártak el, amikor megsemmisítették. Hisz’ ellen­kező esetben ugyanazt csinálták volna velük a németek. — Ö-ó. Elbeszélgettem volna velük. Erről ábrándoz­tam — rikácsolta Alexander. — Ez a kudarc tönkretesz. A főnök nem bocsátja meg nekem. Mór azt javasolta, hogy menjek magam az erdőbe és keressem meg a partizánokat. Egye fene. El­megyek én az erdőbe is. Nem először teszem. Most is el­megyek. — Nem unod még ezt az életet? — szakította félbe Lisowska. — Állandóan életveszélyben élni, örökké koc­kára tenni az életedet. És miért, kiért? Hogy pénzed le­gyen a megélhetésre? Nem! Te erős, egészséges ember vagy, más módon is kereshetnél pénzt. A dicsőségért? De hisz’ véráztatta dicsőség ez. Lídia őszintesége kissé idegesített és megpróbáltam másra terelni a beszélgetést. De Lisowska nem szerette, ha ellentmondanak neki és felcsattont: — Ne szakítson félbe Bohinski úr! Maga nem úriem­ber, nem tud társaságban viselkedni... Szeretném, ha — 133 — Alexander úr őszintén megmondaná, mit gondol erről a háborúról és elgondolkodott-e azoknak a szerencsétlenek­nek a sorsán, akik az ő segítségével kerülnek főnöke ke­zére. — Látom, hogy Frau Lídia az érzéseimre akar hat­ni. Talán meg akar győzni arról, amiről én magam már régen meggyőződtem, de az is lehet, hogy holmi huma­nizmust akar tudatomba plántálni, irgalmat, felebaráti szeretetet? Nem érdekel mit gondolnak rólam, én azt teszem, amire képes vagyok. Engem már nem lehet át­nevelni. Tisztelt asszonyom, nekem nincs mit elgondol­kodnom azoknak a szerencsétleneknek a sorsán, akik keresztülmennek a kezemen. Ha nem teszem meg én, megteszik mások. Nem én találtam ki ezt a háborút, nem én fogom megsiratni áldozatait. S ha tudni akarja, ma nem egyedül én vagyok a bűnös. A Gestapónak dol­gozom, s jói fizetnek érte. De mit mondanak azok, akik bosszúból vagy félelemből árulják el ismerőseiket, néha még a hozzátartozóikat is. Ismertem egy intelligens egyént, aki csak azért hagyta el állapotos menyasszo­nyát, mert kiderült róla, hogy zsidó. A nő odakerült, ahová minden zsidó kerül. Még sajnáltam Is. Ilyen szép asszonyért érdemes lett volna kockáztatni. Vagy egy má­sik példa. Egy fiú megtagadta apját, s még tanúkat is hozott, hogy az nem áz ő apja. S mindezt azért, mert az öreget szemita származással gyanúsították. Az apját kivégezték, a fiú még ma is él... — Hagyd ezeket a rémségeket, mert valóban nem foglak emberszámba sem venni — robbant ki Lídiából. — Különben belőled teljesen kihalt az emberség, nyoma sem maradt benned. — Azt teszem, amit a führer parancsolt: „Gyilkol­hatok, pusztíthatok, égethetek, felelni én fogok ezekért." Amikor elment, ezt mondtam Llsowskának: — Nem kellett volna agitálni ezt a gazfickót. Ma­ga ne tudta volna, hogy ennek a beszélgetésnek nem lesz semmi eredménye? — Tudtam, de mégis azt gondoltam: megpróbálom, Micsoda nagyszerű lenne, saját ügynökünk volna a Ges- tapónál! Príma lenne! — Biz a mai beszélgetés nagyon kockázatos volt. Még nem tudni, hogy milyen következtetéseket von le belőle Alexander, ö így is hasznunkra van, s ha nem történik semmi emiatt, nem kell elvesztenünk a barátságát. Hosz- szú a nyelve, s ez a nyelv még sok szolgálatot tehet ne­künk. — Egyetértek. Egyelőre nincs baj vele. De az áru­lókat fizikailag és erkölcsileg Is meg kell semmisíteni. — 134 — Tervének kudarcba fulladása után Alexander to­vábbra is eljárogatott Lídiához. Főnöke jól lehordta, s most kereste az alkalmat, hogy kiengesztelje. Fecsegő szokását nem változtatta meg, jóllehet az öndicséret ke­vesebb lett a beszédeiben. És soha többé nem fogadott Lisowskával. Három hónapra rá eltűnt és Lídiának az volt az ér­zése, hogy alighanem a partizánok végeztek vele. Egyet­értettem vele, de bizonyos idő múlva a sors ismét össze­hozott Alexanderrel. Rovnó vidékének és Volinynak a felszabadítása után Luckban jártam. Egy nap beléptem az állambiztonsági szolgálat egyik nyomozójának a szobájába, s megpillan­tottam ott régi „jó barátomat.”, Nyomban megismert és megörült nekem, de hamarosan lehervadt a mosoly az ajkáról és a nyomozó kérdésére: „Bűnösnek vallja-e ma­gát a szovjet nép és haza előtt?” — ezt válaszolta: ö többet tud mesélni rólam mint én. S fejét lehajtotta mint aki minden reményt feladott. XVII. A jelszó a régi Kuznyecov csodálkozott: — Érdekes nő ez a Lídia! Mi késztetheti arra, hogy annyit forogjon a német tisztek társaságában? Vegyünk csak engem. Azelőtt sok „titkot” közöltért! vele. Akk.or a hasznára voltam. Most pedig, ha szóba kerülnek a front­ügyek, hallgatok. Azt mondom: „Bocsásson meg, de ez hadititok.” Lídia eközben semmiféle érdeklődést nem ta­núsít. Közömbös. Ha óvatosságból teszi, jó hírszerző vál­hat belőle. — Panaszkodott nekem, hogy Paul Siebert már nem olyan közlékeny mint azelőtt volt. „Vagy nem tud sem­mit vagy pedig valaki megkurtította a nyelvét” — mesél­te. — Nem tudok én minden nap újabb és újabb mesé­ket kitalálni. Ideje már dűlőre vinni a dolgot. Egyetértettem Kuznyecowal. De az osztagból utasí­tást kaptunk, hogy még egyszer alaposan próbáljuk kl Li- sowskát, aztán mondjuk meg a véleményünket, bevonha­tó-e a hírszerzői munkába vagy sem. Ismét el kellett mennem a Légió utca 15. alá. Lídia mint mindig, mondani kezdte, mit sikerült ellesnie a ná­ci tisztektől, a kaszinó vendégeitől. Már éppen kérdezős­ködni akartam Siebert felől, de Lídia megelőzött. (Folytatjuk) — 135 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents