Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-03 / 229. szám

a nipjrr>l(Iá*.I

Jelen, múlt, jövő

Beszélgetés az Egri 7nnnrképzö Főiskola igazgatójával

A magyar tanárképző főiskolák ebben az évben nyugtázhatják fennállásuk huszonegyedik évfordulóját. Ida a főiskolák több mint két évtizedes fejlődését mérlegeljük, akkor az Egri Tanárképző Főiskola — mint Észak Magyarország főiskolája —, életének és munkásságának eredőién ■ óként rangos helyet foglal el ebben az értékelésben Külön öröm ez számunkra, ha arra gondolunk, hogy a Nóg- rád megyében tanító általános iskolai nevelők igen tekintélyes száma az Egri Tanárképző Főiskolán végzett. A főiskola jelenéről, múltjáról, jövőjéről, a tanárképzés előtt álló feladatokról beszélgettünk az elmúlt héten Szűcs Lászlóval, az intézmény igazgatójával.

— Az Egri Tanárképző Főiskola három társintézményével együtt nagy szerepet játszik a magyarországi általános iskolai pedagógusképzésben Ön, mint az intézmény vezetője, hogyan értékeli a főiskola jelenlegi munkáját?

— Ügy érzem. oktatóink

kezdik megtalálni az oktatónevelő és a tudományos munkába fektethető energia helyes arányát. Hiszen tanárképző főiskolánk csak akkor áll hivatása magaslatán, ha tantestületének minden tagja tanszéki és egyéni céljai között első helyre, az általános iskolai szaktanárképzés őszinte szolgálatát állítja, annak összes szaktudományi és metodikai követelményeivel

együtt. Jelenlegi képzési rendszerünk, szakpárosításaink megfelelőek, szakmai tekintetben a képzés színvonalán egyelőre nem lenne szerencsés sem pozitív sem negatív irányban változtatni. A négyéves, két szakos képzés stabil, igen jó forma. Nem mondható teljesen megoldottnak és véglegesnek ezen belül a gyakorlati kiképzési rendszer. Kevés és nem átgondoltan elosztott az az idő, mellyel hallgatóink jelenleg a pedagógus kiképzés általános iskolai részével foglalkoznak. A jó szakmai képzés fontos, de csak egyik oldala a színvonalas általános iskolai tanárképzésnek. Sokat segít majd e kérdés rész- megoldásaiban a most kidolgozás alatt álló új képzési reform. mely 1970 szeptemberében kerül bevezetésre, igen szükséges új tárgyaival, óra- és vizsgaszám-csökkentéssel, világos tanterveivel. Ahogy a műegyetem kész mérnököt, az orvoskarok azonnal jól diagnosztizáló orvost nem tudnak adni. úgy a tanárképző főiskolák sem vállalkozhatnak perspektívában sem kész pedagógusok kibocsátására. Az embernevelés legbonyolultabb szakmáját nem lehet a főiskolai évek alatt teljesen elsajátítani. A diploma mellé élettapasztalatot, pedagógiai rutint, az iskola levegőjének jó ismeretét csatolni lehetetlen feladat. Ennek ellenére sokan és sokat fáradozunk a még jobb kiképzési rendszer kimunkálásáért.

— Hosszú utat telt meg a főiskola addig, mig eljutott a tanárképzés minden részletére kiterjedő, aprólékos, ám lényegében magas színvonalához.

— Főiskolánk szülővárosa Debrecen volt. Az akkori első igazgatói tanévnyitó első ötéves tervünk alapján évi 1500 pedagógus képzésének igényéről szólt. Továbbá azokról a terhekről, melyeket az akkori reform szellemében az 1949-ben megszűnő csaknem hatvan tanítóképző intézet kiesése jelent majd a pedagógiai főiskolák számára. A debreceni tervek — a megindulás egy éve után — végérvényesen Egerben realizálódtak. Indokolttá tették, átjöve- telét a politikai és kulturális élet decentralizálódásának helyes szempontjai is. A tapasztalat pedig azóta igazolta, hogy az északkeleti országrésznek szüksége volt és van erre az intézményre. Az elmúlt évtizedekben Borsod, Hajdú, Heves, Nógrád és Szabolcs megye igényelte a legtöbb új tanerőt főiskolánktól. Két évtized alatt 3200 nappali és 7500 levelező tagozaton végzett, tehát összesen közel 11 ezer általános iskolai szaktanárt adtunk az országnak. Tantestületünk ügyszeretete és am:

bíciója öt év alatt 540 különböző jellegű szakmai, metodikai és világnézeti témájú dolgozatot publikált.

— Minden főiskola szellemi életének a központját a neve- lömunka határozza meg. Nagy felelősséget és sok nehézséget jelent felsőoktatási szinten nevelni a nem éppen legjobb életkori sajátosságokkal rendelkező ifjúi. Hogyan valósulnak meg a nevelési elképzelések?

— Testileg, szellemileg és szexuálisan teljesen érett, felnőtt állampolgár, szavazati joga van, katonaköteles, legtöbbje igen jó anyagi körülmények között él, a szülő sokszor kényezteti, viszont az életet nem ismeri és legtöbbször torz fogalmai vannak róla. Tehát egyrészt felnőtt, másrészt nem. Ez a körülmény a felsőoktatási nevelés igen kényes pontja, őszintén elmondhatom, hogy az Egri Tanárképző Főiskola ifjúságának igen nagy része becsületes és rendes. Becsületesen tanulnak és úgy érzem, rendesen élnek. Ebben nagy segítségünkre van a kisváros nyugodt légköre, a tantestület kiegyensúlyozottsága, a viszonylag kis hallgatói létszám és az a tény, hogy hallgatóink 80 százaléka kollégiumaink lakója. Az Egri Tanárképző Főiskola az elmúlt két évtized lezárultával nem a múltba, hanem elsősorban a jövőbe tekint. Valószínűleg követtünk el hibákat és sok mindent jobban is megoldhattunk volna, mint ahogy tettük. De egyet nem vonhat kétségbe senki: a főiskola első húsz évében igyekezett legjobb erői szerint szolgálni népünket, féltve őrizni az általános iskola ügyét és követni pártunk útmutatásait. A harc meged- zett, a balsikerek soha nem csüggesztettek el bennünket, hanem tanulságul szolgáltak. A szocializmus győzelmébe vetett hittel továbbra is dolgozni akarunk hazánk művelődéspolitikai irányelveinek valóra váltásán, a szocialista általános iskolai tanárképzés őszinte, igaz ügyéért.

M. Zs.

A nsigykajHi* meg1 a kiskapu

MAR NEHÉZ lenne kideríteni, mikor vált mindennapossá a Tolmácsi Erdőkémiai Vállalatnál az a gyakorlat, amely- lyel nemrégen a pártülés is foglalkozni kényszerült: más kapun járnak ki a fizikai dolgozók, megint másikon a műszakiak. Donászi Ferenc, az üzem párttitkára — egyben műszaki dolgozó is, egy azok közül, akik az oldalsó kiskapun keresztül közlekednek szolgálati Lakásuk és munkahelyük között — meglehetősen elfogadható magyarázatát adta en nek:

— Kevés a műszaki dolgozó — mondta —, ugyanakkor az üzembe, bár délután, s éjszaka csökkentett létszámmal, három műszakos termelés folyik. Hogyan függ össze a kiskapu, a három műszak és az a tény, hogy kevés a műszaki dolgozó? Minden termelő egység egyszemélyi felelőse egy- egy műszaki, aki mindhárom műszak zavartalanságáért felelősséggel tartozik. Mivel sem helyettese, sem váltótársa nincsen, s éppen a létszámhiány miatt, a nap minden órájában szükség lehet a jelenlétére, ami csak úgy oldható meg, ha kötetlen munkaidőben dolgozik.

Föl lehetne tenni a kérdést, előny vagy hátrány a kötetlen munkaidő? S még mindig nem tisztázódott: milyen kapcsolatban van a kötetlen munkaidő a kiskapuval?

— Akkor hadd folytassam a megkezdett gondolatmenetet. Szinte kivétel nélkül valamennyiüknek a lakásán telefon van, bármikor üzenhetnek értünk, még abban az esetben is, ha aznap már tíz órát dolgoztunk az üzemben. Erre gyakorta sor kerül, mert távollétünkben az üzemben intézkedni tudó ember nincsen ... Nem ritkán minden a gyors beavatkozáson múlik. Ilyenkor fölösleges időveszteség lenne a lakásunktól a kiskapu mellett elhaladva körbe menni a főkapuig.

Ezek szerint a kötetlen munkaidőnek csak hátrányai vannak. előnye vajmi kevés? Hiszen a magánélet egészen fiktív dologgá válik, ha a műszakiaknak a nap minden szakában készenlétben kell lenni?!

— Valóban így van. Elmondanék egy jellemző példát. Tűz keletkezett az üzemben, megszólalt a sziréna, lélekszakadva rohantunk be .. . Mi történik akkor, ha az időnket arra vesztegetjük, hogy a főkapun lépjünk az üzem területére? S a másik, annak érzékeltetésére, mennyire kellemes számunkra ez az állítólag kivételes helyzet: a tűz után hosszú ideig állandóan összerezzentem. nyugtalanná és idegessé tett a műszakok kezdetét és végét jelző szirénaszó.

A kiskapu használata ezek után szükségszerűnek látszik, pedig — ha az ezzel együtt járó állandó lekötöttséget vesz- szük — egyáltalán nem kedvező a műszakiak számára, s ráadásul — fogalmazzunk általánosítás nélkül, de egyértelműen — a dolgozók egy részének sem tetszik. Többek véleményét Hekli János idős párttag fejtette ki azon a bizonyos pái-tüléseű. amelyen Devcsics Miklós, a járási párt- bizottság titkára is részt vett.

Amikor Donászi Ferenc társaságában legutóbb felkerestem Hekli Jánost, röviden felelevenítette. amit felszólalásában elmondott:

— A dolgozók kértek rá, vessem föl a pártülésen, nem helyeslik, hogy a műszakiak a kiskapun járnak be. Ez módot ad a különböző találgatásokra, gyanúsí tgatásokra, kivételes helyzetet teremt a műszakiak számára, ami befolyással lehet a munkafegyelem alakulására. Mi kétlakiak vagyunk, munkaidő után mindenki igyekszik haza, siet a földekre. Ha a dolgozók kivételezést látnak, maguk nem tartják be az előírásokat. hamarabb abbahagyják a munkát, s az utolsó percben érkeznek. Természetesen, csak a kiskapu lezárásától nem várható, hogy ezek az emberek öntudatosabbak lesznek. de ez erkölcsi alapul szolgálhat a szigorúbb intézkedések meghozatalához.

NEM ÁLLÍTOM, hogy szó szerint így fogalmazott Hekli

János, de a lényeg ez volt, amivel egyet kellett érteni. A kiskapuzás nem jó hát a műszakiaknak, nem jó a dolgozóknak sem, sőt — mint Molnár József üzemvezetőtől megtudtam — a járási pártbizottság is ilyen értelemben foglalt állást. Hogyan lehetne altkor mégis pontot tenni az ügy végére?

Molnár József szintén felsorakoztatta az érveket, amelyek a kiskapuzás mellett szólnak. „Kevés a műszaki, a hatékony ellenőrzés, az ügyeleti szolgálat csak így képzelhető el. Már megszüntették egyszer ezt a gyakorlatot, de annak a termelés látta kárát.”

— Nem jó, mi is tudiuk. hogy nem jó, de eddig jobb megoldást nem találtunk — mondta. Számunkra legfontosabb a termelés, az, hogy minden területen — a létszámhiány ellenére — legyen egy-egv felelős ember, aki állandóan figyelemmel kíséri az üzemrész munkáját. Ennek ellenére ez nem jelent elzárkózást, nem nyugodtunk bele a megváltoz- tathatatlanba, keressük a megoldás módját..

Ami a mégoldás lehetőségeit illeti, nem szeretnék a „mindentudó” szerepében tetszelegni. csak ismételem azokat a gondolatokat, amelyek a beszélgetések során elhangzottak. KI kell nevelni — vagy műszakiakat felvenni — olyan műszakvezető gárdát, akik helyettesként, váltótársként megosztoznának a felelősségen a vezető műszakiakkal, ezzel a kötetlen munkaidő fenntartása máris, indokolatlanná válna, ezzel a kiskapu használata is.

TOVÁBBRA IS lehetne egy- egy kulcs a műszakiaknál, de azt igazán csak rendkívüli esetben vennék igénybe. Azon pedig, ami magánemberként köti a műszakiakat az üzemhez — az ivóvizet például innen viszik — könnyen lehetne segíteni a vízvezeték megtol- dásával...

K. S.

xiutósok-motorosok

A szelephézag

x*^\/\x\/\^\/V^/\^A*'V'<'VV'\/'XVV\/VA/V'\/VV\^WVVVWVW\/W\^VV*VV\A^WVVVV\/VV\ȇ/WV'*'VVVV^

V

beállítása

Biológiai támadás érte Bag- tyasalja területének keleti részét. A támadás súlypontja főleg a Petőfi utca 96. számú bérház és a környező lakóházak területe. A laboratóriumi megállapítás szerint dizantériás fertőzés történt, több — közöttük néhány súlyosabb — lázas, hasmcnéses beteget találtak.

Ijedelemre azért nincs ok, a támadás csak feltételezett. A baglyasaljai művelődési ház udvarán látható, fertőzött vizű kút is csak imitált alkalmatosság, arra azonban kitűnően alkalmas, hogy a fertőtlenítés módját bemutassák rajta. Gyakorlat következik ugyanis, a baglyasaljai PV elsősegélynyújtó szakasz zárógyakorlata.

A zárógyakorlat kezdete előtt szép névadó ünnepségnek lehettek tanúi a meghívott vendégek. Az elsősegélynyújtó szakasz Furák Teréz bátyjának, Furák Andrásnak, a baglyasaljai kommunista ifjúmunkás szövetség titkárának, az illegális kommunistának a nevét vette fel, A kis ünnepségen részt vett a névadó hős testvére, Kazareczki Józsefné is. aki levélben tartotta a Szovjetunióba menekült Furák Andrással a kapcsolatot. Később a levelezés megszakadt, feltételezik, hogy Furák András a Vörös Hadsereg katonájaként hősi halált halt. A szakasz neve te- hát ezentúl: „Furák András” PV elsősegélynyújtó alakulat, +

, A zárógyakorlat első és naÖtletek

gyertyafénynél

gyón fontos teendője a fertőzött kút fertőtlenítése. A 30 tagú szakasz — valamennyi nő — gyorsan, szakszerűen végezte el a feladatot. Következik a betegek felderítése. A művelődési ház termeiben gyertyafény fogadta a rajok sürgő-forgó tagjait. Ez nem éppen előre megrendezett dolog volt, dehát egy ellenséges támadásnál mindenre számítani kell. A betegek ösz- szetolt székeken feküdtek. A feladatra gyerekeket kértek fel, akik igazán élethűen játszották a szenvedő beteget, szívszakasztóan nyögtek és kétségbeesve forgatták szemüket. A betegeket elszállították — a könnyebb sérülteket megfigyelőszobába, a súlyosabbakat szükségkórházba — a helyiséget pedig fertőtlenítették utánuk. Fürdetés, a ruhák fertőtlenítése, s a betegek máris a kórterembe kerültek.

A kórterem persze szintén imitált, de a szakasz dicséretére legyen mondva, igazi kórház benyomását keltette. Alig kezdhettek hozzá a betegek kezeléséhez, amikor a szakasz egyik tagja bekiáltott az ajtón:

— Eszméletüket vesztett, súlyos betegeket hoztak!

S akiket pillanatnyilag nélkülözni tudtak, futva indultak a betegek ellátására.

Miután minden beteg megkapta a szakszerű kezelést, s izgalomra különösebb ok már nem volt, a figyelem a kórteremben elhelyezett „Am- bu-babára” irányult. Akik a polgári védelemben kevéssé járatosak. azoknak eláruljuk, hogy az Ambu-baba egy gumifejű, rendkívül érdekes alkalmatosság, amelyen mindenféle elsősegélynyújtó műveletet be lehet mutatni. A baba érzékenyen reagál mindenre, s azonnal jelzi, ha netán szakszerűtlenül próbálják „megmenteni". Ha például a szájbefúvásos mesterséges légzéssel valami hiba van, a baba „tiltakozása" jeléül ször- csög. Az Ambu-babával való foglalatoskodással véget ért a zárógyakorlat.

A „Furák András" PV elsősegélynyújtó alakulat egyenruhába öltözött tagjai — a2 „aranytartalékokkal” együtt — felsorakoztak, hogy meghallgassák a zárógyakorlat értékelését. Brehó Lajosné. az alakulat parancsnoka katonásan jelentette:

— Törzsparancsnok elvtárs jelentem, a feladatot végrehajtottuk!

S nem is akárhogyan! Tanúi voltak ennek a meghívott vendégek, s ezt bizonyította dr. Szabó Lajos megyei üzemi főorvos, törzsparancsnok értékelése is:

— Az önök alakulatánál mindig szépet, érdekeset látunk, ezúttal sem csalódtunk, ötletesen oldották meg a feladatot, s az erősen elméleti jellegű anyagot nagyon jól, szemléletesen illusztrálták. Az objektumot szépen berendezték, s ügyesem mozogtak a környezetben. Fegyelmezetten, hibátlanul dolgoztak. s ezért az egész alakulatot elismerés illeti.

Végszóra kigyulladt a lámpafény is, a szükségállapot ezzel tehát megszűnt. A női alakulat nem titkolhatta, nem is titkolta, hogy örül a dicséretnek. Sok tanulás, lelkiismeretes munka kellett ahhoz. hogy zárógyakorlatukat röviden így summázhassuk: ötletes, pontos, fegyelmezett!

Most rr\ár csak egy kívánságunk lehet: az elméleti órákon megtanult, s a zárógyakorlaton bemutatott ismeretekre soha ne legyen szükség! Ezt minden bizonnyal maguk, az alakulat taaiai se bánnák.

Szendi Márta

A zárógyakorlatok — névadóval egybekötve — mér mind a 12 salgótarjáni PV elsősegélynyújtó alakulatnál lezajlottak. A Furák András alakulat után kimelkedö teljesítményt nyújtott a Martos Flóra. a Hámán Kató. a Dobó Katica, a Kállai Éva és a Szalvai Mihály nevű alakulat.

A szelepeket, különösen a kipufogószelepet, nagy hő éri, miközben ütődéseket szenvednek. Hőelvezetés csak a száron keresztül és a keskeny ülésfelületen át történik. A kipufogószelep kb. 700 C fokra hévül fel, amikor is piros izzásban van. A hőtágulás biztosítására hézagot hagynak az emelő és a szelepszár között. Üzem közben a szelephézag változhat, ezért a szelepemelő között állító csavart találunk, amellyel az esetleges változás korrigálható.

A szelephézag kétféle változást szenvedhet: az ülés és a szelep zárófelületének kopása következtében a hézag eltűnhet, az emelők, szelepzár stb. kopása folytán pedig a hézag megnő. Mindkét változás káros. Ha nincs meg a hézag, nem zár tökéletesen. Szívószelepnél ilyen esetben az égéstermékek a szívócsőbe jutnak, ezáltal a többi henger teljesítménye is romlik. Kipufogószelepnél a távozó lángok, a teljesítmény csökkenésén kívül elégetik a szelepet. A nagy szelephézag nem okoz kárt a motorban, csupán a teljesítményre és a fogyasztásra hat károsan, valamint csattogó hangot ad.

A szelephézagot a gyári utasításnak megfelelően kell beszabályozni, általában 0,1—0.4 mm-ig. A gyári utasítás ezen túlmenően megadja, hogy hideg vagy meleg motornál

kell-e a szelepállitást elvégezni. A hézagállítást akkor kell végrehajtani, amikor az állítandó szelep dugattyúja a sűrítési üzem alatt a felső holtpontban áll. Ezt legegyszerűbben úgy lehet megállapítani, hogy addig forgatjuk a motort, amíg az állítandó henger dugattyújával együtt járó dugattyú hengerének szelepei egybenyitáson állnak. Például, ha az első henger valamelyik szelepét állítjuk, akkor a leghátsó hengernél álljon egybenyitáson. A legutolsó hengerben ilyenkor fejeződik be a kipufogási és kezdődik a szívási ütem. Az első hengerben tehát a felső holtpontban álló dugattyú csakis a sűrítési ütem alatt lehet.

A hézagállítást az állítócsavar ki-, illetve becsavarásával végezzük, a hézagot hézagmérő lemezzel állapítjuk meg. Beállítás után az állítócsavar rögzítőanyáját meghúzzuk.

Hézagállításnál meg kell állapítani a szelepek sorrendjét, vagyis azt, hogy melyik a szívó- vagy a kipufogószelep. Ezt úgy állapítjuk meg, hogy megfigyeljük, melyik szeleppel kezdődik az első henger (szívócső és ki’pufogócső elhelyezkedése, koromlerakódás). Ha például kipufogóval (rendszerint ezzel kezdődik), akkor mellette két szívószelep, majd két kipufogó következik és így tovább.

NÖGRAD - 1969, október 3.. péntek $