Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-23 / 246. szám

Ki Itiesry. ki marad? N Szolgálják jobban az élet kényelmét! Ua valamilyen közvélemény-kutatási módszerrel felmér- *■ nék, hogy az emberek napi gondjait, bosszúságait, de úgynevezett apró örömeit is, milyen tényezőkre lehet visz- szavezetni, egészen bizonyos, hogy a szolgáltatások kerül­nének az első helyre. Korszerű, könnyen hozzáférhető, jó minőségű és gyors szolgáltatások nélkül ugyanis vajmi ne­hezen élvezhetők és értékelhetők az élet kényelmét szol­gáló, gyorsan fejlődő, népszerűsödő technikai vívmányok, eszközök és életmódunkat megközelítőleg sem tudjuk elő­nyünkre úgy megváltoztatni, mint ahogy a körülmények egyébként lehetővé tennék. Mindezek bizonyítására elég belegondolni, valójában mi ről is beszélgetnek, amúgy hétköznapi módon, a legtöbbet a családtagok, barátok, munkatársak: a lakásfenntartás és csinosítás, a ruházkodás, az étkezés, a közlekedés és uta­zás teendőiről, amelyeknek gyors ütemben bővülő köre vált máris és válik majd a továbbiakban is igényből szükség­letté, a távolabbi-közelebbi vágyakozás, elképzelés tárgyából kisebb-nagyobb örömök, majd megszokások forrásává. Ezért van az, hogy a mai • életet keresztül-kasul hálózzák a legkü­lönfélébb szolgáltatások, amelyeket egyre szélesebb városi és falusi rétegek egyre nagyobb mértékben vesznek, vagy vennének igénybe. em különös tehát, hogy igen széles visszhangot kel­tett az alig néhány napos kormányhatározat a szol gáltatások fejlesztéséről. A legkülönbözőbb szakmákban, kö­rökben tárgyalják nagy érdeklődéssel várható hatását, és a lehetőségeket a jó kihasználásra. Igen érdekes, hogy bár a határozat gyakorlatilag minden szolgáltatást érint, kiemel­ten szól a lakáskarbantartásról, a mosásról, tisztításról, va­lamint a legjobban elterjedt modern technikai eszközök, a háztartási gépek, a rádió, televízió és más hírdástechnikai készülékek és az autók, motorkerékpárok javításáról, kar­bantartásáról. Ezeknek a tevékenységeknek legtöbbjét a kö­vetkező években meg kell kétszerezni, vagy éppenséggel több­szörözni a maihoz képest, mégpedig elsősorban azokban a körzetekben, ahol ilyen szempontból különösen rossz a helyzet. Hadd jegyezzük meg, hogy ezúttal nem puszta kíván­ságról vagy kellően meg nem alapozott „tervelőírásról” van szó, hanem a gazdaságirányítás reformjának megfelelően, olyan hatékony gazdasági intézkedésekről — adó — és más pénzügyi kedvezmények nyújtásáról, hitelkönnyítésekről, va­lamint közvetlen központi anyagi támogatásról —, amelyek érdekeltté teszik a szolgáltatókat e tevékenység fejlesztésé­ben és kiszélesítésében. Nemcsak azokat a vállalatokat, amelyek ma is ilyesmivel foglalkoznak, hanem minden ál lami és helyiipari vállalatot, intézményt, állami gazdaságot, gépjavító állomást, általános fogyasztási szövetkezetét, ille­tőleg mezőgazdasági termelőszövetkezetet! F igyelemre méltó, hogy a várható intézkedéssorozat amelynek ez a határozat csupán az elindítója — már jó előre biztosítékot ad a szolgáltatások reális, tisztességes árainak megóvására, sőt arra is, hogy a garanciális kötele­zettségek szükséges bővítése ne adjon jogcímet az érintett gyártmányok árának növelésére. S mindezeken túlmenően, még egy módon érdeklik a lakosságot a várható intézkedések: a foglalkoztatás, a mun­kavállalás tekintetében. Lehetővé válik ugyanis, hogy a vál­lalatok, téeszek mellék- vagy második állásban foglalkoz­tassanak szakembereket, ha szolgáltató munkájukat csak így tudják elvégezni, a nyugdíjasoknak pedig ilyen tevé­kenység esetén, bizonyos körülmények között feloldják a nyugdíjkorlátozását. Miután pedig manapság igen sok, a szolgáltatásokba vá­gó munkát, ház, lakás körüli teendőt az emberek maguk is el tudnak, helyesebben el tudnának végezni, ha megfelelő nyersanyag, szerszám és tájékoztatás állna rendelkezésükre, megfizethető áron, ezért ennek a problémának a rendezését is elhatározták. Ez annál is időszerűbb, mert a „csináld ma­gad!” elnevezésű foglalatoskodás világszerte mind népsze­rűbb és — tegyük hozzá — kényszerűbb dolog, mert kevés a szakember, viszonylag kevesen tudják megfizetni őket, a korsze­rű anyagok, szerszámok — amelyek kölcsön is vehetők! — és az új eljárások pedig lehetővé teszik, hogy az emberek, takarékos módon, maguk végezzenek el számos ilyesfajta munkát. Ezzel összefüggésben divatos kedvteléssé, úgyne­vezett hobbyvá is vált az ilyen jellegű időtöltés, amelynek segítésében, népszerűsítésében igen sok cég ugyancsak meg­találja a maga számítását. Érthető végül, hogy az említett Intézkedések rendszere­ben helyet kapnak majd a magánkisiparra vonatkozóak is, mert a szolgáltatások általános javítása szükségessé teszi bizonyos korábbi korlátozó rendelkezések megváltoztatását, vagy feloldását. , , M indez, együttesen azt segíti elő, hogy a szolgaltatasoK terén fokozatoson egészséges verseny alakuljon ki. ami előfeltétele bármilyen szolgáltató munka számottevő minőségi javításának. Mindenki tudja, mekkora bosszúság, ha a megjavított holmi egy-kettőre megint csütörtököt mond. Az emberek azt szeretnék, ha a „szolgáltatók"’ nevükhöz híven — mindig és mindenütt, egymással versengve ajánla­nák fel jó, megbízható szolgálataikat. És ez időszerű, teljesí­tést sürgető kívánság. b. j. Sok kérdés még megválaszolatlan A külföldi és belföldi igé­nyek kielégítése ösztönözte a Balassagyarmati Porcelángyár vezetőségét, hogy központjá­nak utasítására 100 fővel nö­velje a dolgozók létszámát a vönként, jé volt a légikör. sze­rettem is ott dolgozni, köny­vem. Vincéé Józsefné újsá­golta, hogy itt van most fel­nyű munkám volt, s mindig vétel. Jelentkeztem. Mit kér­délelőttre jártam, öt éve vol­tam tagja a kollektívának, mégis ott hagytam, hogy kö­deztem tőle, mire voltam kí­váncsi? Azt, hogy mit kell itt csinálni és mit lehet keres negyedik negyedévben. Az zelebb legyek munkahelyem- m? Milyenek a vezetők, segí­újonnan belépettek közül hár­mat kérdeztünk meg első be­nyomásaikról és további eh képzeléseikről. ★ — A Szandai községi Ta­nácsnál dolgoztam, mint hi­vatalsegéd. Azért hagytam ott, mert azt mondták, hogy itt többet lehet majd keresni és fiatalok között vagyok. El­határozásomban sokat segí­tett Dósa Mária, aki itt dol­gozik, s beszélgetéseink során gyakran mondta: jól érzi ma­gát az üzemben, megtalálta számításait. Hozzáfűzte, hogy a pénzért meg kell dolgozni. Nekem tegnap járt le a tanu­hez. Itt vállaltam a három műszakot, az éjszakai mun­kával járó fokozottabb törő­dést, fáradságot. Ugyanis Ba­lassagyarmaton a KlSZ-lakó- telepen rövidesen elkészül la­kásunk, addig Nógrádmar- calból járok be. A munka­tik-e az új dolgozókat, kivé­teleznek-e? Kérdéseimre rosz- szat nem mondott, azt viszont többször hangoztatta, hogy bi­zony ő nem menne vissza a termelőszövetkezetbe, annyira jól érzi itt magát. Nem túl­zott. Nekem is letelt már a helycserére előbb-utóbb sor tanulóidőm. Tegnap egy kis került volna. Első benyomá­saimról a következőket: 15-én telt le a tanulóidőm. Remé­lem, nem vallók szégyent. Amit itt csinálok, az frno­segítséggel már teljesítettem a normát, ma viszont az elő­írt 2400 kondenzátor helyett csak 2030 lesz. Hiába, nem megy úgy, ahogy az ember mabb munka, mint amivel szeretné, sokat kell gyakorol­előző munkahelyemen meg­bíztak. Ismerem a kereseti lehetőségeket, azok nekem megfelelnek. Tudom, hogy az lóidőm. Ügy léptem át a gyár ezüstözőknél anyagmegtakarí­küszöbét, hogy nemcsak a ta­nuló idő alatt, hanem azután is itt maradok. Tudom, so­kat kell tennem, amíg elérem a normát. Ha nekem is lesz annyi gyakorlatom, mint a többi kollégáimnak, valószí­nű, én is azt mondom majd, amit Désa Mária: jó itt dol­gozni. Addigra megszokom a ni, mire belelendülök a mun­kába. Nehéz és lassú még a kezem, a munka is szokat­lan. Az egyfolytában való üléstől pedig megfájdul a há­ki Rozikától minden segítsé­get megkaptam, kérdéseimre készségesen és türelmesen vá­laszoltak — közli tömören ed­digi benyomásait Urbanko- vies Magdolna, aki nemrég koránkelést, akárcsak az it- még a Nógrád megyei Fém­teni levegőt, melyet gyakran kell cserélni, hogy ne fájdul­jon meg az ember feje. — Miért ragaszkodom az üzemhez, amikor alig isme­rem, s munkát másutt is ta­lálok? — ismétli a kérdést, majd így válaszol: — Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam. Céljaim dolgozhatott folyamatosan a között szerepel, hogy én is elérjem a havi 1400 forintot. Igyekezni fogok, hogy minél előbb teljesüljön vágyam. Tudom, múlik Észtéi' KISZ-fiatal, ★ — Nem csalt el senki elő­ző munkahelyemről, kerese­temmel is elégedett voltam, 1500 forintot vittem haza ha­tásért prémiumot is fizetnek, tam. Ha a vezetőség is meg A kollegáktól; Stolcz Gyulá- lesz velem elégedve és én is nétól, Harsányi Istvármétól, megtalálom számításomat, ak- Simon hnrénétől és Petrovsz. kor maradok, máskülönben visszamegyek a faluba, s ott dolgozom majd a csemetés- ben. Munkatársai azt akarják, hogy maradjon. Biztatják, hogy ne veszítse el önbizal­mát. Ha pedig minden kötél szakad, akkor sem haragsza­nak, neheztelnek egymásra a válás miatt. S ez így van jól. * Az első benyomások közül van amelyik tartós marad, mások átalakulnak, de min- '• denképpen hosszabb időbe te­lik, míg valaki azt mondhat­ja magáról: ha én is úgy aka­rom, akkor innen megyek nyugdíjba. Ennek kialakulá­sában nagy szerepe van az első őszinte benyomásoknak. Hogy hármójuk közül hosz- szabb távon melyikük dönt így. ma még nehéz lenne megmondani. Még annak is, aki jóslással foglalkozik. Ez viszont nem a mi asztalunk. Venesz Károly ipari Vállalatnál dolgozott. ■ii­Kaba Antalné mielőtt ide jelentkezett, odahaza Érsek- vadkerten a háztartásban dol­gozott. Korábban két évig a helybeli tsz-nek is tagja volt. Azért csak ennyi ideig, mert betegeskedő kisfia miatt nem közös gazdaságban. Időköz­ben a fiúcska felnőtt, egész­ségileg rendbejött. Ma már ötödik éves. Édesanyja tavaly jórészt csak rajtam vissza akart menni a terme- ■ mondja Kopplányi lőszövetkezetbe, de nem vet­ték fel, az idén pedig nem jelentkezett. / — Először a vágóhídra akartam menni, de nem tet­szett a sok férfinép, varro­dához viszont nem volt ked­a kivétel... Szülői értekezlet van az óvodá,ban. Az óvónő a szülők által tellett általános kérdé­sekre válaszol. Mi lehet az első? Két hete járnak a ki­csik, hogy szokták meg az ovit? Kiderül. megszokták. Egyiknek-másiknak ugyan pár percre legörbül a szája, el­szontyolodik, de azért nem sírnak. Kivétel Fecó, akinek ha „olyanja” van, ordít és ha­za akar menni. Mit esznek és hogyan? — érdeklődtek a szülők. Válto­zatos az étrend. Tejtermékek, vitamindús ételek. Jó étvágyú- ak az apróságok. Nincs kü­lönösebb baj az étkezéssel. A kivétel Fecó, aki nem eszik mindig. Ordít, s nem is egy­szer félrelökte már a tányért. Intim kérdés következett. A válasz: igen. Van aki há­romszor is kimegy, mert eny- nyiszer indulnak csoportosan. Ha valaki ezentúl is...? Ké- redzkedik, kimehet. Baj ed­dig még nem történt, azaz hogy... Kivétel Fecó, aki egy alkalommal, tisztesség ne essék szólván, nem kéredzke- dett. A zárókérdés ez volt: ho­gyan szokták meg egymást a gyerekek? A közösséget, a társaságot? Vannak félénkek és élénkek. A játék azért va­lamennyit összehozza. Jól ki­jönnek egymással. Kivétel Fecó, aki egyik társának ke­zét megharapta — válaszolt az óvónő. Ezután következett az, ami­kor a szülök többet szeretné­nek tudni és jöttek a kérdé­sek a saját gyerekről. Egy anyuka odalépett az óvónő­höz és megkérdezte: — Tessék mondani, van va­lami különösebb baj a Feró­val? — »«> — A " 1 " 1 ' * művelődési központ kérdezi A salgótarjáni József Attila művelődési központ telefon­jai (10-79 és 10-89) hónapok óla jóformán hasznavehetet­lenek, ami a bérletszervezés időszakában szinte megbéní­totta az eredményes, gyors munkát. A mű­velődési központ többszörö­sen kérte a salgótarjáni pos­tahivataltól a hiba elhárítá­sát, de mind ez ideig érdem­legesen nem oldódott meg a probléma. A telefonok használhatat­lansága nemcsak temérdek bosszúságot okoz, de anyagi­lag is károsan befolyásolja a művelődési központ munká­ját. Épp ezért jogos a kér­dés: mikor javítják meg a krónikusan beteg vonalakat? Jobbágyiban, a vasútállomás és a község között igen nagy a gyalogosforgalom és a já­rókelők gyakran baleseti veszélynek vannak kitéve. Ezért most községfejlesztési alap­ból 200 méteres járdát építettek az országút kereszteződésétől a községi gyógyszertárig Korszerűbb árutermelés, a szolgáltatás bővítése a salgótarjáni Cipész Ktsz-nél MEGOSZLOTTAK a véle- zalékkal növekedett, ugyan- menyek, amikor a Salgótarjá- akkor az árutermelés darab­ni Cipész Ktsz-nél szóba ke­rült a szalagosítás. Van fan- tékben is 25 zetnél az utóbbi időben álta­lában nagyon lecsökkent a száma megkétszereződött. Ér- létszámmozgás. Ahol az em­százalékos tér- berek jól érzik magukat, meg­tázia benne mondta az melésnövekedést értünk el. Az találják számításukat, onnan igazsághoz tartozik az is, hogy nem szívesen mennek el. Jövőre 80 ezer pár cipő elő­egyik. — Minek az? A kézmű­ipar jellegét veszítjük el — a régebbi 12—13 modellel vélekedett a másik. A vezetők szemben ma már 46-tal dől- állítására készülnek fel. Az számoltak, hogy a befektetés gozunk. Danyi Károly szabá- árutermelés mellett azonban és a szalagositáshoz szükséges szunk jóformán csak az új igen fontos feladata a szövet­gépek értéke mennyi idő alatt modellek kialakításával fog— kezelnek a javító—szolgáltató _____ lalkozik. Most is országos ki- munka. Vajon az árutermelés v ezéshez az OKISZ-labör állításra, árubemutatóra, mo- ilyen arányú növelése miatt szakembereinek a segítségét is dellversenyre készül. Jövőre nem kerül—e háttérbe a javf- igénybe vették. legalább 20 új típussal ruk- tás? Tavaly augusztus közepére kolhat ki szövetkezetünk, — A választék nem utolsósorban cipészek, akik megszokták, árak alakulása miatt nagyobb 20 fővel növekedett egy év hogy egy-egy pár cipőt az ősz- az igény termékeink iránt, alatt. Ma már 13 részlegünk mint amennyit ma gyártani úgynevezett térül meg. A gyökeres átszer­elkészült a szalag. A betele­pítés sem volt gondtalan. A A megyében 27 javító­bővítése, részlegünk tevékenykedik és pedig az az itt foglalkoztatott létszám gebines elszámo- Ez a módszer jól be­szes művelet elvégzésével ál­lítsanak elő, furcsállották a tudunk. A korábbihoz viszo- lású. részfeladatokat. Segédmunká- nyitva ugyanis 35—40 forint- vált, gazdaságos, feltétlen nö- sokat vettek fel, belőlük be­tanított munkásokat neveltek. tál olcsóbb a termelői árunk vélni akarjuk számukat, első- egy-egy pár cipőnél. A 18 mii- sorban a még ellátatlan terü­A normák kialakításához is lió forint éves értékből mint- leteken. A szolgáltatás fej­idő kellett és bizony meg kel- egy ötmillió forintot kitevő lesztése érdekében még nyug­lett értetni az emberekkel, értékűt a megyében hoz for- díjasainkat is igyekszünk fog­hogy jobb a korszerűbb. Az galomba a kereskedelem, a lalkoztatni. Elmondhatjuk, előzetes számítások azután be- többit nagy- és kiskereskedel- hogy a javítási igény állan­igazolódtak. Tavaly az első félévben ezer pár cipőt szállítottak a kereskedelemnek, a második félévben már 18 ezer párat. A gyártás korszerűsítése, a munka szervezettsége tette le­hetővé végül is, hogy páron­mi vállalatokhoz szállítjuk dóan csökken. Ezt számok iga- 12 szinte az ország minden ré- zolják. szére — mondja a főkönyvelő. — Hogyan találják meg szá­mításukat a tagok? — kérdez­tük. — Átlagosan egy TAVALY az első háromne­gyed évben 2 millió 530 ezer forint bevételük volt javítá­sokból, amire 387 ezer forint év közvetlen bért fizettek ki. Az idén a létszámnövelés ellené­ként 15 forinttal csökkenthes- alatt négy százalékkal növé­sek a termelői árat. A kor- kedett a szakmunkáskereset. A re csak kétmillió 231 ezer fo- szerűsítés tehát megérte. A létszám szaporításánál olyan rint javítási bevételt értek ei. ezer forint Ennek eile­szövetkezet piaca éppen a tér- kötelezettséget vállaltak, hogy ugyanakkor 523 bért fizettek ki. melói ár csökkenése, a ver- elsősorban a csökkent mun­senyképesség javulása miatt kaképességűek foglalkoztatá- pere _ szeretnék fejleszteni a bővült. Az év végi részesedés- sát biztosítják. Az idén már javító-szolgáltató munkát, az 17 ilyen dolgozójuk van, de év végére 30 fő lesz. Közöttük a bői pedig már a tagok zsebe is megérezte a változást. Any igények figyelembevételével válaszolták. Korszerűsítés nyit oszthattak, eddig még módjuk. amennyire legalacsonyabb keresetű sem tehát az árutermelésben és _____ __1_______mnn £____■_J.__£„ 1_______Vl 1 rí^oi K/virí+áo <-1 t___• * s oha nem volt kap 1200 forintnál keveseb­bet. Az új dolgozók a betanu­— Az idén már 60—62 ezer lás után 1300—1700 forint ke- pár cipőt értékesítünk a ke- resetet érnek el. A szövetke­reskedelem számára — mond­ja Bibók Bence, főkönyvelő. Létszámunk átlagosan 15 szá­hálózatbővítés a javításoknál. Ez a jelszó a Salgótarjáni Ci­pész Ktsz-nél. B. J. NÓGRÁD — 1969. október 23., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents