Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-23 / 246. szám

Üzemi baleset a földeken százalékkal emelkedett. Ennek fő oka az óvintézkedések el­mulasztása a foszforsavészter tartalmú növényvédő szerek felhasználásánál. Az előző év­hez hasonlóan tömeges mér­gezések is előfordultak. Mi ebből a tanulság? A növényvédő szerek alkal­mazása, használata fokozot­tabb elővigyázatosságot igé­nyel, megköveteli a dolgozók alapos oktatását és a tanultak rendszeres ellenőrzését. A mezőgazdaságban az ösz- szes halálos balesetek 63,5 százaléka járművekkel kap­csolatosan történt. Mezőgazda- sági termelőszövetkezetekben a traktorok, dömperek, vonta tők, lovas kocsik borulása, il­letve az ezekről való leesés miatt 96, az állami gazdasá­gokban 17 halálos baleset tör­tént. Az egyéb járművek (gép­kocsi, motorkerékpár, targon­ca stb.) a mzegöazdasági ter­melőszövetkezetekben 32, az állami mezőgazdaságban 17 halálos balesetet okoztak. „Doktor lír, jöjjön azonnal, baleset történt!” „Vigyázzanak, balesetest hoztunk!” — hangzik a rende­lőnél. A falusi körzeti orvosnak sajnos, gyakran kell megsza­kítania rendelését, mert bal­esethez hívják, vagy balesetest hoztak. Mi jellemezte régebben a baleseteket? Az egyéni gazdálkodás ide­jén a munka jellegénél fog­va a kisebb szűrt, vágott vagy zúzott sérülések fordultak elő leggyakrabban. Tömeges bal­eset nem igen történt. Legna­gyobb veszélyük ezeknek az volt, hogy nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Ritkán, vagy egyáltalán nem fordultak or­voshoz. Mikor látta orvos a balese­test? Legtöbbször már a rettegett következmény teljes kifejlődé­sekor, a tetanuszos merevgörcs állapotában. A balesetre már nem is emlékezett senki, hisz’ orvoshoz nem fordultak az ártalmatlannak vélt sérüléssel. Az ilyen esetek ma már sze­rencsére ritkák. A mezőgazdaság gépesítésé­vel, a kemizálás gyors ter­jedésével azonban nemcsak az életkörülmények, a termés- eredmények növekedtek, ha­nem megnőtt a baleseti ve­szély is. Mit mutatnak a statisztikai adatok? Az üzemi balesetek és halá­los balesetek száma 1968-ban jelentősen emelkedett a mező­gazdasági termelőszövetkeze­tekben. A növényvédő szerek által történt mérgezések száma 82,9 Melyek a balesetet kiváltó fő tényezők? & Már a munka szervezése, irányítása során rendszeresen megszegik a balesetelhárítási előírásokat, új eljárások beve­zetésénél gyakran elmulaszt­ják a legszükségesebb bizton­sági rendszabályok kidolgozá­sát. A balesetek elszaporodá­sában a szabályok megszegése mellett az ellenőrzés hiánya, az utak rossz állapota, és szá­mos helyen a járművek mű­szaki hibái is szerepet játsza­nak. Milyen egyéb tényezők já­rulnak hozzá a • kedvezőtlen helyzethez? A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a balesetek kedvezőtlen alakulásához! hoz­zájárult, hogy a balesetelhárí­tással szemben állított köve­telmények kisebbek voltak, mint a népgazdaság egyéb te­rületén. A munkavédelmi szervezet csak részben alakult ki, kez­detleges a balesetek kivizsgá­lása, a munkavédelmi oktatás igen alacsony -színvonalú. A dolgozók számára a gépesítetl munkakörülmények újak, szo­katlanok. A munkavédelmi előírások megszegése gyako­ribb, mint más területen. Igen sok az alkoholos állapotban bekövetkező járműbaleset, ha­lál. A hiányosságokhoz hozzá­járul az is, hogy a tanácsok­nál a munkavédelem háttérbe szorul, illetve a tsz-ek rend­szeres ellenőrzésének, segíté­sének hatékony módszereit pem alakították ki. Nem él­nek jogaikkal, gyakran elné­zik a legsúlyosabb szabályta­lanságokat, nem indítanak sza­bálysértési eljárást még igen súlyos mulasztások esetén sem. Melyek a legfontosabb te­endők? A járművek okozta balese­tek csökkentése érdekében a mezőgazdaságban különösen a nyári és őszi betakarítások idején, nagy gondot kell for­dítani a dűlőutak rendszeres karbantartására, a járművek megfelelő műszaki állapotára, A társadalmi tevékenység javításával nemcsak a dolgo­zók figyelmét kell felhívni a munkavédelmi szabályok, elő­írások megtartására, hanem a vezetők szemléletét is formál­ni, felelősségérzetüket fokozni kell. Filmek Kopernikuszról 1973-ban világszerte meg- ünneplik Kopernikusz szüle­tésének 500. évfordulóját. A jubileummal kapcsolatban a íodzi népszerű tudományos filmstúdió három filmet ké­szít a neves csillagász életé­ről és munkásságáról. A fil­meket Zbigniew Bochenek rendezi, Bochenek most tanul­mányozza a nagy tudós életé­ről és tevékenységéről szóló anyagokat, amelyeket olasz tudósok gyűjtöttek össze Bo­lognában, Padovában és Fer- rarában, valamint a más or­szágok levéltáraiból előke­rült dokumentumokat. Nevelés a huszonegyedik századra (II.) AZ OKTATÁS alacsony ha­tásfokának főbb okait a kö­vetkezőkben foglalhatjuk ösz- sze. Alapvető nehézségbe üt­közik annak a követelmény­nek a megvalósítása, hogy az osztály minden tanulója fo­kozódó önállósággal cseleked­jék, gondolkodjék az órán, foglalkozáson. Márpedig az oktatás (tanítás-tanulás) csak ebben az esetben lehet igazán eredményes. A hagyományos szervezeti formák között ve­zetett oktatás fenti hibájából szükségszerűen adódik, hogy nehéz a fegyelem és az ér­deklődés ébrentartása is. Nem kielégítő az ellenőrzés sem. Vagyis: a pedagógus a tanuló együtthaladásáról csak hézagosán és felszínesen tud tájékozódni és így sokszor a „levegőbe” helyezi el az új ismereteket. Nincs elég lehetőség a ta­nulók egyéni képességének figyelembevételére. A peda­gógus ugyanis kénytelen azo­nos tempót diktálni az osztály minden tanulója számára, így kénytelen az „arany közép­utat” választani. Ami unal­mas a legjobbnak és ugyan­akkor még mindig magas a leggyengébbnek. Az újabb kutatási eredmé­nyek jogosan kétségbevonják azt a tételt, hogy a tanuló képességei az ismeretadással egyenes arányban fejlődnek, tehát minél több ismeretet ad át a pedagógus, annál fej­lettebb lesz a tanuló. Ezzel szemben áll a marxis­ta álláspont, amely szerint az új ismeretek megszerzésének módja, a tanulók megismerő tevékenységének mikéntje legalább olyan mértékben be­folyásolja a képességek fejlő­dését, mint az átadásra kerü­lő ismeretek mennyisége és minősége. Az új törekvések képviselői szerint távlatilag a megismerő tanulási képessé­gek fejlesztését kell erősíte­ni. Ennek módszereit pedig úgy kell kialakítani, hogy közben a tanulók elsajátítsák a tantervben körülhatárolt is­mereteket is. A felsorolt problémák meg­oldásában a hangsúly tehát a megismerő, tanulási tevé­kenység irányításán van, melyben központi helyet kap a tanuló fokozatosan önálló­sodó alkotótevékenysége. A témafeldolgozás jelenlegi szervezésével a tanuló gon­dolkodási tevékenységének csak az eredményét látjuk. Azt azonban a pedagógus már nem tudja követni, mi­lyen úton jut el a megoldás­hoz, és ezért nem is adhat neki kellő segítséget. A pe­dagógusnak tehát a tanulói megismerés és műveletelsajá­títás útját nemcsak általában kell ismernie, hanem a konkrét résztevékenységet is látnia, terveznie kell; azokat, amelyeken keresztül a tanuló elsajátítja a tan terv ben ki­tűzött tudásszintet. A tanulói tevékenység a legfőbb eszköz, amelyen ke­resztül a pedagógus irányít­hatja a tudás elsajátítását, és biztosíthatja annak előírt, meghatározott tulajdonságait, szintjét. Minél nagyobb fokú az önállóság és a célszerű ta­nári irányítás az ismeretszer­zésben és az ismeretek alkal­mazásában, annál mélyebbek, tartósabbak az ismeretek, an­nál megbízhatóbb a tanulók tudása. A TANULÓK ÖNÁLLÓ te­vékenysége tipikus formájá­nak az egyénileg végzett munkát szokták tekinteni. Nem szabad azonban azt gon­dolni, hogy a tanulók feltét­lenül önállóbbak akkor, ha a tanár közvetlenül nem irá­nyítja tevékenységüket, vagy­is, ha egyénileg dolgoznak. A tanuló egyénileg végzett munkája ugyancsak lehet tel­jesen sablonos, mechanikus, pusztán reproduktív vagy „próbálgatás” jellegű. A pedagógusoknak ki kell ala­kítaniuk az órákon, foglalko­zásokon folyó munka ésszerű feladatsorait és változatos formáinak olyan rendszerét, amelyben az egyéni és cso­portos tevékenységnek is nagyobb szerepe lesz az ed­digieknél. így a tanítási óra, a foglalkozás végére a tanu­lók a tanított anyagnak leg­alább a lényegét megtanul­ják. Ezzel megteremtődik az átmenet a közvetlen tanári irányítással folyó osztály- munka és a házi feladatok között. így az otthoni tanu­lás, a házi feladat az órán végzett egyéni, illetve cso­portos tevékenységnek szer­vesebb folytatásává, részévé válik. Az ismeretfeldolgozásnak objektíve sokféle változata le­hetséges. Ezek a változatok eltérő szinten teszik lehetővé a tanulók részben önálló vagy esetenként önálló munkáját. Minél inkább behatol az al­kalmazó jelleg az új ismeret feldolgozásába, annál inkább nő annak a lehetősége, hogy magának az új ismeretnek a feldolgozása során a pedagó­gusok valódi teljesítményeket tudjanak regisztrálni, bár ezek csak a feldolgozásnak mintegy a „melléktermékei­ként” jelentkeznek. Ezen az úton lehet leginkább követ­kezetesen abban az irányba haladni, hogy az ellenőrzés egyre nagyobb mértékben szerves részévé válhassék az oktatási folyamatnak. A PEDAGÓGUSOK oktató­munkája korszerűsítésének, hatásfoka növekedésének szempontjából igen fontosak a következő meggondolások; nemcsak az ismeret-elsajátí­tást, ismeretszerzést hatja át az alkalmazás, hanem eseten­ként az alkalmazás is elvezet új általánosításokhoz. Asz. al­kalmazások meghatározott is­meretek felhasználását jelen­tik, igénylik. Ugyanakkor egy részük új ismeretek forrásá­vá válik, vagy a folyamatban levő alkalmazás során, vagy az oktatási folyamat megfele­lő szakaszában. Az alkalma­zásoknak ilyen Irányú széles lehetőségeit is fel kell kutat­ni. A pedagógusoknak keres­niük kell a korszerű eszkö­zök, eljárások és módszerek felhasználásának lehetőségeit, hogy oktató-nevelő munkájuk hatásfokát ezzel is optimá­lissá fokozzák. M. Zs. Fordította: SÁRKÖZI GYULA RipOltregény 62. Ó, de szerették volna mindörökre befogni az embe­rek száját és fülét, hogy ne beszélhessenek, ne hallhassa­nak a földalatti harcosok minden újabb diverziójáról! Mi minden eszközhöz nem folyamodtak, hogy rémületben tartsák a népet! De minden igyekezetük hiábavaló volt: semmiféle fenyegetés, semmiféle kivégzés nem tudta megölni az embereknek a közeli felszabadításba vetett hitét. A két náci gazember meggyilkolása új reményt ül­tetett a lvoviak szívébe, fellelkesítette őket, új erőt ön­tött beléjük a megszállók elleni harchoz. A német lapok és a nacionalista árulók sárga-kék lapjai makacsul elhallgatták a két Ívovi nácivezér meg­gyilkolását. Ügy látszik, a megszállók tehetetlenségükben sehogy sem tudták rászánni magukat arra, hogy közzé­tegyék a dolgot: Hisz’ semmiféle rendkívüli intézkedés, amelyet a biztonsági rendőrség foganatosított az isme­retlen tettesek kézrekerítésére és felkutatására, nem járt a kívánt eredménnyel. A Gestapo teljes apparátusa mozgósítva volt: éjjel­nappal folyt a nyomozás. Számtalan szakértő egész halom titkos dokumentumot böngészett át a földalatti mozga­lom tagjainak terrorista cselekményeiről, amelyeket a ná­cik által megszállt szovjet területek különböző pontjain követtek el. Végre Péter Krause SS hauptsturmführemek. a Gestapo főnökének asztalán ott feküdtek a jelentések, amelyeket Geel birodalmi pénzügyi tanácsos meggyilko­lásáról, Dargel tábornok, ukrajnai birodalmi biztos he­lyettesének, dr. Alfred Funk Senatspräsidentnek a meg­gyilkolásáról és von Ilgen tábornok elráblásáról kapott, — 184 —---------------------------------------------------------------------------------------------­k ülönböző időpontokban Rovnóból. Az utolsó titkos je­lentésben szó esett a veszélyes bolsevista ügynökről, és meg Is nevezték: Paul Siebert százados. A szakértők egyeztették a körülményeket, és arra a következtetésre jutottak, hogy a legutóbbi Ívovi események logikus foly­tatása a rovnói akcióknak. És Galícia minden zugába el­jutott a sürgős utasítás: bármi áron el kell fogni és ár­talmatlanná tenni a „terroristát”. Ebben az utasításban leírták Paul Siebert százados külsejét és közölték, az el­fogásáért járó jutalom összegét: 25 ezer zlotyit. Wächter, Galícia kormányzója csak ezek után adott engedélyt a Lemberger Zeitung és a Lvovi Hírek cimű lapoknak, hogy közzé tegyék a nekrológot. 1944. február 15-én a Pravda ezt a hírt közölte a szovjet emberekkel: „Stockholm. Az Aftonbladet jelentése szerint Lvov utcáin fényes nappal német egyenruhát viselő ismeretién tettesek meggyilkolták Galícia alkormányzóját, dr. Otto Bauert és magas rendű beosztottját, dr. Heinrich Schnei­dert. A tetteseket nem fogták el.” Igen, a tetteseket a biztonsági rendőrség minden rendkívüli intézkedése ellenére sem fogták el. Mi több: február 12-én ugyanabban az időpontban, amikor a Lem­berger Zeitungban kiszedték a nekrológot, Paul Siebert ismét hallatott magáról: Lvov környékén, Kurovicsi fa­lu közelében megölték az ellenőrzőpont őrnagyát, aki megpróbálta igazoltatni a szürke kocsi utasait. Közvetlen az őrnagy után még négy csendőr költözött át a másvilágra, akik a lövések hangjára szaladtak ki őrbó­déjukból. Krause Gestapo-főnök személyesen utazott a tett színhelyére. Kikérdezte a tanúkat, s megállapította, hogy egy német tiszt lőtte le pisztolyával az őrnagyot. Ez a tiszt a sofőr mellett ült a kocsiban. A csendőrökbe pedig egy civilruhás férfi eresztette a géppisztolysoroza­tot. Ezután a gépkocsi továbbrobogott. A gestapós a kocsi nyomába eredt, de pár kilométer után megpillantott az út közelében egy összetört, leégett szürke karosszériát, pontosan olyat, amilyen a tanúk le­írása szerint február 9-én megállt az alkormányzó vil­lájával szemben. Az utasoknak semmi nyomát nem talál­ták az autóroncsok között. A kirendelt csendőrosztag megvizsgálta az árkokat, átkutatott minden bokrot, át­fésülte a közeli erdőt. De a szürke kocsi utasai eltűntek. ... Amikor a kocsi kigyulladt, Kuznyecov, Belov és Kaminski bevettete magát az erdőbe. Lehet, hogy a csendőrök el tudták volna fogni őket, ha azok nem ta­lálkoznak egy rozsét szállító szánnal, amelyen egy policáj hajtotta a lovakat. A német tiszt láttán megijedt, és té­— 185 — továzás nélkül felvette szánjára az utasokat. Egész úton agyba-főbe dicsérte a német rendszert, amely felszaba­dította Ukrajnát a bolsevistáktól, és a mocskos lengye­lektől. — Egyszer csak végeznek ezekkel az átkozott parti­zánokkal, és akkor lélegzeni is könnyebb lesz — tette hozzá. • Wo sind die Partisanen? — kérdezte Kuznyecov. — Ott ni, az erdőkben — mutatott bal oldalra, s hogy végérvényesen bebizonyítsa a megszálló rendszer iránti hűségét, így folytatta: — Én a közelben vagyok bíró. Jutalmat ígértek nekem, ha kinyomozom a partizá­nokat. Ezért mászkálok az erdőben ezzel a szánnal. Már ráleltem a nyomukra, és meglátja: egy-két nap múlva elcsípem őket. Elégedetten felnevetett, és még valamit hozzá akart tenni, de már nem volt rá ideje: Kaminski nagy, erős keze ráfonódott a nyakára és teljes erjéből összeszorítot­ta. Kuznyecov és két társa két napig bolyongott az er­dőkben abban a reményben, hogy ráakadnak a partizá­nokra, akikről a bíró beszélt. Harmadnap véletlenül ösz- szetalálkoztak egy kisebb csoporttal, amely a zsidó get­tóból szökött meg és az erdőben rejtőzködött. A szökevé­nyek jól ismerték a környéket, még azt is tudták, hoJ tartózkodnak a partizánok. — Vezessetek — fordult hozzájuk Kuznyecov. S újra nekivágtak az útnak. Sokat kellett menetelniük. Nehéz volt nap mint nap jóformán pihenés nélkül bolyongani az erdőben, de ők csak mentek, és mentek. Szilárdan hittek abban, hogy elérik a hőn óhajtott célt: találkoznak a partizánokkal. És találkoztak. A partizánok bevetették őket sátraikba. Itt megpillan­tották két lesoványodott, megsárgult, súlyos beteg baj­társukat: Drozdovot és Frisztupát. Eszméletlenül hevertek bekecsükkel betakarva. Vaszilij Drozdov félig kinyitotta a szemét és mint­egy ködfüggönyön át megpillantotta KuznyeCöv ismerős arcát. — Maga az? — kérdezte csendesen. — Igen Vászja, én vagyok. Mi van veled? — A tífusz ledöntött lábunkról. — Az osztag merre van? Messze innen? (Folytatjuk) — 186 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents