Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-09 / 208. szám
Olvasónapló-pályázat Játék és vallomás Cementet keresnek Vérrel pecsételt barátság fűzi össze népeinket Interjú a kemerovói szakszervezeti delegáció vezetőjével személyes élmény hatását. LáÉrdekes füzetet jelentetett meg a KISZ központi bizottsága. A Játék és vallomás című füzet elején olvasónapló- pályázatról olvashatnak a fiatalok, amelyet az ifjúsági szövetség hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára hirdetett. A pályázaton szakmunkástanulók, középiskolások, dolgozó fiatalok és a néphadseregben, illetve a többi fegyveres testületben szolgálatot teljesítő fiatalok vehetnek részt. A pályázók olvasási tervet készítenek legalább öt könyv elolvasására, megfejtik az olvasónaplóban közölt rejtvényeket (az olvasónapló akkor is részt vehet a pályázaton, ha valamelyik közölt rejtvényt nem sikerült megfejteni!), válaszolnak a füzetben megtalálható kérdésekre, beszámolnak olvasmányélményeikről, részt vesznek irodalmi előadásokon, író-olvasó találkozókon és ezekről rövid véleményt írnak a naplóba. A naplót 1970. május 15. és június 15. között kell továbbítani a KISZ-alapszervezet vezetőjéhez. Külön érdekes, Sóik példával bizonyítható tapasztalat, hogy ott, ahol a község fejlesztését a lakosság szívügyének érzi, magáénak vallja a terveket, mert ismeri — az erejét sem sajnálja hozzá, csak mielőbb megvalósuljanak. Ahol a tanács vezetői munkatársaknak tekintik a községbelieket, nem sajnálják a fáradságot, bevonni az emberekét a munkába, megtérül a haszna. Persze ennek is tudománya van, mert szervezés nélkül hiába akad jelentkező, a munkájuk nem lehet hatékony. Mátramindszenten sem dicsekedhetnének sok szép létesítménnyel, jó utakkal és járdákkal, ha a község vezetői nem igényelték volna a lakosok segítségét. Kétségtelen, hogy enélkül is elkészül minden, de mikor, hány évvel később ? Így viszont áll a község központjában a művelődési otthon, az új falatozó, az ifjúsági és felnőtt klub, az új áruda, s lehetne sorolni. A kételkedők most hiába ingatják a fejüket, s emlegetik az állami segítséget. Igaz, állami támogatás nélkül nem lehetett volna mindezt csupán társadalmi segítséggel megoldani. Ezt viszont az állam sem várja egyetlen községtől sem. Azt azonban igen, hogy ogy-egy közösség is tegye hozzá a maga erejét a szociális, vagy kulturális igények kielégítését szolgáló intézmények elkészítéséhez. Mind több a falusi palota Ebben az ezerháromszáz lélekszámú községben, amely közvetlenül a Mátra északi hogy az olvasónapló-tulajdonosok tíz százalékos kedvezményt kapnak kétszáz különféle szépirodalmi és ismeret- terjesztő könyv vásárlására és két ünnepi kiadványt féláron vásárolhatnak meg. A határidőre beküldött kérdőívek alapján három alkalommal értékes jutalmakat sorsolnak ki a pályázók között. A könyvtárakban a naplótulajdonosok részére , irodalmi esteket, íróolvasó találkozókat, klubösz- szejöveteleket szerveznek, biztosítják az elolvasásra kért könyveket és tanácsot adnak a napló feladatainak megoldásához. Segítenek az olvasási program összeállításában és a programban szereplő könyvek előjegyzésében is. A legjobb olvasónaplókat benyújtó pályázók részt vehetnek azon az ünnepi irodalmi esten is, ahol a pályadíjak átadására kerül sor. A négy első díj: külföldi társasutazások, a további kategóriákban szereplő négynégy díj között kéthetes üdülés, táskarádiók, könyvespolcok és számos értékes tárgyjutalom szerepel. Faluról falura Akiket lábánál terül el, 1963-tól kezdődően láttak hozzá a gyorsabb ütemű fejlesztéshez. Ha valaki végigsétál a Rákóczi úton — ez a főutca tulajdonképpen, amely észak-déli irányban szeli át a települést — kevés régi épületet talál. Mind több az emeletes, úgynevezett falusi palota. S nem ritka, ahol az alagsori helyiségek mellett helyet kap már a garázs is, a meglévő, vagy leendő gépkocsinak. Akadnák régebbi épületek is. jobbára a félreeső mellékutcákban, azonban ezeket is gondozzák, tisztán tartják. A tanácsházán kapott adat szerint Mátramindszent 373 lakóépületéből 228 épült, vagy lett felújítva a felszabadulás óta. Ez kétharmadrészt jelent, ami igen szép eredmény. Nemcsak arról árulkodik, hogy jól élnek a község- beliek, tehetősek, hanem mindenekelőtt azt, hogy az .anyagi jólétüket a fejlődő igényük kielégítésére fordítják. Mátramindszent 1895 idején — ettől az évtői kezdődően a felszabadulásig a község körjegyzőségi székhely volt — még agrárjellegű volt. A századforduló után, amikor elkezdődött a nógrádi bányászkodás mindinkább vegyesjel- legü településsé vált. Háttérbe szorult mezőgazdasági jellege. A mezőgazdasági népesség — helyesebben kifeHerencsény gondjairól Veres Jánost, a községi tanács vb elnökét kérdeztük. Elmondotta. hogy legfontosabb feladatuknak az idén a járdák készítését tekintették. S hogy ehhez megfelelő pénzzel is rendelkezzenek, alapokat kellett teremteni. Falugyűlést hívtak össze és ott határozat született: „Járdá- sítunk”! Elfogadták, hogy a 150 forint fejlesztési hozzájárulás helyett 300 forintot fizetnek az idén. A mintegy 110 ezer forint fejlesztési alapot a tanács erre a célra tartalékolta. Megindult a munka. Már el is készült egy 200 méteres szakasz, de a munka folytatását jelenleg cémenthiány akadályozza. A földmunkákat — ezek tízezer forint értéket képviselnek — a lakosság társadalmi munkában végezte el. Most, amikor van már kivitelező is, pénz is, nagy kár lenne, ha rövid időn belül nem kapna a község segítséget a cement beszerzéséhez! hasznos jezve, az agrárnépesség — most sem több 35 százaléknál. Sokkal számottevőbb réteg még mindig a bányász- ság, habár mind többen keresik a megélhetést a nem éppen gazdag mindszenti határban. Ebben kétségtelen szerepet játszik a bányászkodás stagnálása, visszafejlődése, s a helybeli termelőszövetkezet anyagi szempontból mind vonzóbb jellege. Az igények hajtották A néhány éve kezdődött fejlesztést tehát az igények hajtották előre. Az eltelt öt—hat év alatt azonban a legnagyobb igyekezettel sem lehetett bepótolni mindazt, ami hiányzott a községből. Mert az nagyon jó, hogy lehet hol szórakozni, a korszerű üzletben gazdag az áruválaszték, s a falatozóban nemcsak italt lehet hörpölni, hanem enni is kap a betérő vendég; azonban újabb gondok feszítik a mát- ramindszentieket. Nincs óvoda, az orvosi rendelőt és az orvosi lakást is tel kellene építeni. S hiába rendezték a község központját, ha az egyes félreeső mellékutcákban esős időben nem lehet betérni. Ám ezekre a munkákra újabb milliók — vagy legalábbis százezrek — kellenének. A milliók azonban nem potyognak az égből. Jól tudják ezt a A szibériai Kemerovóból nálunk járt szakszervezeti küldöttség majdnem egy hetet töltött megyénkben. Itt- tartózkodásuk során szerzett tapasztalataikról, élményeikről, benyomásaikról érdeklődött munkatársunk, a delegáció vezetőjétől, Szitnyikov Va- szilij Ivanovicstól, a Szak- szervezetek Kemerovói területi Tanácsának elnökétől. — Jártak-e már korábban hazánkban? Milyen érzés töltötte el Önöket, amikor megtudták, hogy hozzánk Iátogatnak el? — Először is köszönetét mondok azért a szívélyes és baráti fogadtatásért, amelyben részesítettek bennünket a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnökségének vezetői. Megnyilvánulásaikat úgy értékeljük, mint a két nép, a két megye őszinte, testvéri barátságát, amely a kölcsönös bizalmon, szereteten és megértésen alapul. Delegációnk tagjai közül még senki sem járt Magyar- országon, sőt még külföldön sem. Amikor megtudtuk, hogy mi utazunk Nógrád megyébe, nagyon megörültünk, nagy izgalommal és várakozással készültünk az útra. Szívesen jöttünk, mert olyan ismerősök is hívtak bennünket, akikkel már korábban Kemerovóban is találkoztunk. A repülőgépen megismerkedtünk néhány magyar elvtárssal, akik velünk utaztak Budapestre. Ök meséltek az Önök szép hazájáról, amely csak fokozta érdeklődésünket és kíváncsiságunkat. — Milyen benyomásokat, tapasztalatokat szereztek a munkásokkal, műszakiakkal és más területen dolgozó emberekkel folytatott beszélgetéseik során? — Megérkezésünk első pillanatától kezdve gazdag programnak tettünk eleget, amely nemcsak sok élményt jelentett számunkra, hanem jelentősek és tartalmasak is voltak. Ideérkezésünk első napjának délelőttjén kérésünkre rövid időt töltöttünk Budapesten, az ország fővárosában, amelyről nagyon sokat olvastunk, de semmilyen könyv nem tudja pótolni a segíteni községi vezetők is, s éppen ezért fáj a fejük, hogyan lehetne továbbfejleszteni a községet. A tervek készen állnak, számos elképzelésük van a további munkákra. Az orvosi rendelőt és a lakást például a község középpontjában kialakított tér déli végében helyeznék el. Mintegy lezárná az új épület a teret, s ezzel egységes egészet képeznének a már elkészült épületek. Megvásárolnának itt egy épületet, s azt formálnák át kétszintesre. Korszerű orvosi rendelőt szeretnének a községbeliek, olyan lakással, hogy kedve legyen az itteni élethez az orvosuknak. Az óvodára is megvannak az elképzelések. Megpróbáltak saját erőből több pénzt is előteremteni. Tavaly a község egyetértésével felemelték a lakosság fejlesztési hozzájárulását. Ám hiába fizet egy-egy család kétszáz forintot, ha éppen azok nem kötelesek fizetni, akik többségében a falusi palotákban laknak. Ha ezeknek az embereknek ugyanis nincs legalább négyszáz négyszögöl földterületük, nem kötelesek községfejlesztési hozzájárulásra. így azután az évi százötvenezer forint helyett csupán ötvenezer forint a fejlesztési alap összege. Erre mondták a tanácson keseregve, hogy időszerű lenne már országosan fetogatást tettünk a Gellérthegyen, az elesett szovjet katonák emlékművénél. Meggyőződtünk arról, hogy milyen nagy szeretette] adózik a magyar nép a fasizmus elleni harcban elesett szovjet és magyar hősöknek. A Nógrád megyében tett körút során elsőnek azt állapítottuk meg, hogy Salgótarján ugyan nem nagy város, de gyorsan és szépen fejlődik. Ami itt épül, az mind a város dolgozóinak kényelmét szolgálja. Még ezen a napon találkoztunk az SZMT-elnök- ség vezetőivel és több olyan kedves ismerőssel, akiket korábban otthonukban ismertünk meg és üdvözölhettünk: Jedlicska Gyulát, Matuz Józsefet, Géczi Jánost, Kiss Józsefet, akikkel el is beszélgettünk. Jól esett az az őszinte érdeklődés, amellyé] megyénk eredményei felől kérdezősködtek. Ebből olyan következtetést vontunk le, hogy egymás munkájának eredményeit úgy tekintjük, mint sajátunkét. Még az est folyamán aktívaülésen találkoztunk a szakszervezeti életet irányító megyebizottsági titkárokkal és a különböző munkabizottságok vezetőivel. Lip- ták József, az SZMT vezető titkára megismertetett bennünket a megye múltjával, jelenével, a szakszervezeti mozgalom felépítésével, a szervezett dolgozókat foglalkoztató problémákkal. Tanácskozásunk őszinte, alapos és tárgyilagos volt. Megismertük mindazokat a problémákat, amelyek a megyei párt gazdasági és szakszervezeti vezetőket foglalkoztatják. Nagy izgalommal vártuk a kányási bányászokkal való találkozást, amelyen részt vett a szívünkhöz oly közel álló idős forradalmár, Pothornik Józsi bácsi. Azok a problémák, amelyek őket, illetve a nógrádi bányászokat foglalkoztatják, nálunk sem ismeretlenek. Különösen tetszett a szocialista brigádvezetők aktivitása. Egyetértünk azzal a javaslatukkal, hogy az első számú szakszervezeti vezetőkből álló delegációk után most már lehetőség van szocialista brigádvezetők, fizikai munkások kölcsönös látogatására, hogy a munka frontján ismerjük meg egymás eredményeit. Továbbá tetszett, hogy a hűségjutalmat a bányászlülvizsgálni a rendelkezést. Megjegyzem, nem a mátra- mindszentiek az elsők, akik ezt hangoztatják. Bíznak a jövőben A mátramindszenti községi vezetők a nehézségek ellenére is bíznak a tervek valóra- váltásában. De tegyük hozzá, hogy a legjobban saját erejükben bíznak. A korábbi évek tapasztalatai fényesen bizonyítják, hogy öntevékenységüknek köszönhető sok olyan eredmény, amit különösebb támogatás nélkül oldottak meg. Évekig eredményesen működött a házi építőbrigádjuk, amely megbízhatóbb pontossággal vitelezte ki a különféle létesítményeket, mint bármelyik építővállalat. Az egyik községi vezető pedig már olyan jártasságot szerzett a létesítmények, munkák tervezésében, hogy általa bátran megoldanak ki- sebb-nagyobb feladatokat. Az öntevékenységgel, önma- gukon való segítéssel nem akarják kizárni az állam segítségét. hanem inkább azt szeretnék bizonyítani, hogy méltók erre, mert saját maguk is megteszik, ami az er- jüktől telik. S az ilyen embereket érdemes, hasznos támogatni. S mif mondhatnak erről a támogatásról a mátramindszenti községi vezetők. Egyebet a reményük kifejezésén túl nem sokat, mert hiszen mindennek van határa. Még az állami támogatásnak is. napon, ünnepélyes keretek között osztják ki. Nálunk a hűségjutalmat az év végén kapják meg a bányászok. Kányási tartózkodásunk során koszorút helyeztünk el Rahimov katona sírjára, aki a felszabadító harcokban itt esett el. Ismételten meggyőződtünk, hogy milyen szeretettel gondozzák az elesett szovjet hősök sírját. Mi hálásak vagyunk a magyar népnek, köztük Nógrád megye dolgozóinak ezért a szeretetért. Itt-tartózkodásunk során két állami gazdaságba is ellátogattunk. ahol a gyümölcstermesztésben elért eredményekkel ismerkedtünk meg. Minket, szibériaiakat nem kényeztet el a természet. Azt tapasztaltuk, hogy a gazdaságban a természeti adottságokon kívül a vezetők hozzáértéssel és szeretettel irányítják a munkát. Voltunk még a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, Zelenova Aza Nyikola- jevna pedig a Nógrád megyei Textilipari Vállalatot kereste fel. Az előbbi helyen, a gyár vezetőin kívül fizikai munkásokkal is beszélgettünk munkájukról, munkakörülményeikről és fizetésükről- Nagyon részletesen tájékoztattak bennünket az új gazdaságirányítási rendszer hatásáról, az üzemek életében bekövetkezett előnyös változásokról. Sok kérdést tettünk fel, mert a gazdaságirányítás új problémái számunkra is igen érdekesek és a részlet- kérdésekben is meg akartuk érteni ennek lényegét. — Mondana néhány szót a két megve szervezett dolgozói nak további kapcsolatáról, annak szélesítéséről? — A mi szakszervezeti delegációnk az első Nógrád megyében, de nem az utolsó. Hazatérve elmondjuk tapasztalatainkat, ugyanakkor méltóképpen készülünk a Nógrád megyei szakszervezeti delegáció fogadására. Mi is ugyanolyan szeretetben részesítjük a nógrádi küldötteket, mint amilyenben ők részesítettek bennünket. Lehetőséget teremtünk arra, hogy minden őket érintő kérdéssel megismerkedhessenek. Valamennyi találkozón elhangzott pohár- köszöntőbe szóba került, hogy a szovjet és magyar nép vérrel megpecsételt barátságát semmiféle erő nem bonthatja szét. Befejezésül, a megye valamennyi dolgozójának sok sikert, jó egészséget kívánunk a munkában, sok boldogságot egyéni életében — fejezte be nyilatkozatát Szitnyikov Va- szilij Ivanovics. V. K. föahona Tudvalevő, hogy kéményseprővel találkozni nagy szerencse. Eddig, ahányszor csak a kéményseprő apósjelölttel találkoztunk, mindig határozott szerencsém volt. Amikor késsel kergetett végig az utcán, ő esett bele a nyitott kanálisba és nem én. Amikor mérgezett tortát küldött nekem, nem én fogyasztottam el, hanem Ági néném, aki után hatszáz négyszögöl szőlő maradt rám. Amikor a lánya — titokban — hozzám akart jönni feleségül, éppen jég esett és ő féltette az új menyasszonyi ruháját. Másnap is jég esett. Harmadnap is. Negyednapon taxit hívattam, de kiderült, hogy a vezető a lányka unokabátyja, aki nem hajlandó bennünket elvinni a tanácshoz, mondván, hogy ő még tíz forint borravalóért se lesz cinkos. Közben a papa leesett a tetőről és elhunyt. Kötelességemnek tartottam elvenni negyvenéves, észt- bontó, de hű özvegyét. Azóta én vagyok a kéményseprő- mester a környéken, de csak Szilveszterkor, mert a magasPádár András D E. NÓGRÁD — 1969. szeptember 9„ kedd szédülök. ban
