Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-09 / 208. szám

A képernyő előtt Nyárvégi gyengélkedést? A televízió elmúlt heti mű­soráról megint csak nem túl­ságos elragadtatással beszél­hetünk. A kánikulának las­san vége, de a műsorszer­kesztőség házalóján továbbra is „uborkaszezon” uralkodik: kevés az igazán jelentős, ór- dekkeltő program. A keddi műsorból és álta­lában is b rm'ÍHorhetból ma­gasan kiemelkedett Igényes­ségét és különlegességét, nem I..: osbé eszmei mondandóját illetően a Vietnami Demok* raidtu« Köztársaság évfordu­lója alkalmából bemutatott idet rock című, úgynevezett beat-muslcal, Szerzője Megan Terry az amerikai modern színházművészet jelentős kép­viselője. Ebben a táncot, ba­lettet, pantomimet, zenét és szöveget sajátosan ötvöző mű­vében a vietnami háború poklát igyekszik megelevení­teni és alkalmat talál az amerikai ifjúság gondolkodés­és lelkivilágának ábrázolásá­ra is. A tartalmi és formai megoldásában egyaránt me­rész művet a budapesti Iro­dalmi Színpad mutatta be. Vállalkozása számottevő ér­ték, a dicséretes, hogy a te­levízió helyet adott a műsor­nak. A krimikedvelők igényét elégítette ki szerdán Angyal legújabb kalandja. A végren­delet című film cselekmé­nyes, izgalmas szórakozást nyújtott. Csütörtökön került képernyőre a Viktor Cser- nyisov három napja című szovjet film, mely a szovjet városi ifjúság problémáiról vall, sajnos nem eléggé le­kötő történet keretében. Ez­úttal a Parabola sem nyúj­totta azt a szellemes szintet, amit ettől a műsortól általá­ban megszoktunk, A mosta­ni szövegíró Réti Ervin — Harmat Endre páros ötletes­ségben nem ér fel a Pálíy Jó­zsef — Gárdos Miklós szö­vegírókettőssel. A péntek esti műsorból egyedül A novellairodalom gyöngyszemei tévéfilmen című összeállítás érdemel említést. Hasek elbeszélésének filmvál­tozatát: A tolvaj és a bírót, valamint Cocto megfilmesí­tett írását: A közönyös szép­fiút láthattuk — ez utóbbit kissé elnyújtottam A hatvan­perces műsor kevéske volt egy est érdekes betöltésére. Szombaton a közönség kí­vánságára ismételte meg a televízió a Forgószél című amerikai film vetítését. A végig izgalmas alkotásban Ingrid Bergman élményszám­ba menő alakítást nyújt, a film felújítását mindenek előtt.ez támogatta. (barna) Szüret Ipo yvecón Patakról, Pejtárról, Nagy orúszibál én Drégely palánkra, de még a szomszédos szlovák községekből, Ipolybalagról és ipolynagy faluból is érkeztek vendégek az Ipolyveeén va­sárnap rendezett szüreti mu. latságra, A faluban hagyatná” nya van már a szüret meg­ünneplésének, olyanra azon, ban mint a vasárnapi vált, nincs példa a község történe­tében. A mulatság délelőtt, a „csőszlányak" összessedésé- vei kezdődött. Egyenként, hintán szállították őket a művelődési otthonba, a .,csőszlegények" ezalatt lovai­kon parádéztak. A díszes, magyaros ruhába öltözött csőszlegényeken és -leányokon kívül volt a falunak bíró- és jegyzőpárja is — az ebéd után kezdődő nagyszabású szüreti felvonulást ők vezették. A társzekereken változatos tár­saság foglalt helyet; ott volt a „boristen" és udvara, a falu népét tréfás szavakkal ostoro. só „kisbírő”, s néhány feketé­re kormozott arcú „cigányle­gény”, Csárdásbemutatá, tér­zene után a lakosság tetszése szerint beat-zene, vagy ei- gdnymuzsika mellett mulatha­tott másnap reggelig. Mai műsor KOSSUTH RADIO! 9.80: Kertveit asi melódiák, — 9-09: H»r*»n * ..m aszol \ Gyermekr*dió miíso- M, — 8.35. Nóták. — 10,05! Régi naplók nyomában. V, rész. —■ íű.sti Zenekari muráik», — 12,301 Ki nyer ma? -» 13,30: Melódiakok- lé(, — 13,451 Pl Deorgikon. — H.ofli A bolgár kulidra hete, A meg nem született lány, Mesejá­ték — 15,10! Ilosfalvv Róbert npe- rettdalnkat énekéi, — lí,33i A he­gyek éneke. Koreai költők versei,- 15,53: \ rákív»vivők c sorozat dalaikéi, — lO.oói a világgazdaság hírei, —. 10.05: Őrjárat » pesti háztetőkön.. 10,35: Színes népi mu­zsika. — 11-051 Tál inra- a világ­sajtóban, — l?.«01 Pj felvételeink­ből, - 17,31; Esti teázás, - n,«i a bolgár kulidra hete, Nikolai Gjaurov énekel. — 13,05: Találko­zunk Rács-Kiskunban. A gazda­ságpolitikai rovat mrtsora, — rs.soi Könnyűzenei Híradó, «• 19,35: A Szabd család. — 19,55: oupu vagy semmi A Magyar Rádld játéksorozata a muzsika jegyében.- 81,031 Kilátó, A Magyar Rá­dió kulturális vllágtifradója, «■ -» 38.15; Haladó kísérlet Szudán­ban, — 98,85; RitmusturmiK- — 23.6«; Szabó Ferenc; FflHimadott a tenger — oratórium Petőfi Sán- dar verseire, PETŐFI RADIO: 1.85: Táncze. ne, g,95i Beethovent A-dúr szo­náta, — 9,451 A bolgár kultúra he­te, a nő. Georgi Markov elbeszélé­se, — 9,00: Az éló népdal. — 9,1«i Magyar muzsika. — ío.oo: a zene hullámhosszán. — 11.45: A bolgár kultúra Hete, Atanász Dalcsev költeményei — ÍS.OO: Gyöngyösi Ráca Géza népi zenekara ját­szik, Takács Róla énekel. — 13,301 Adriana Levőmreur. Operarészle­tek. — 13.05: Törvénykönyv. — 13.30: Mozarti Esz-dúr kúrtquín- tett, — 14.00-19,0(11 Kettőtől hat­ig,,, A Petőfi Rádió zenés dél- útónja, —11.10: Hangverseny a stú­dióban, — 19,551 Pj könyvek, — 19.59: Hungária Kupa vízilabda­01 na - 10,30: Matsuilrn — a föld­rengés órájában. — 80,251 Vécsey Ernő tánedalaiból, — 30,35: Fiá. nak édes bátyla. Szőnyi Sándor elbeszélésének rárttővaltqzata, — 21,08: Népdalok, néptáncok, —■ 81,43: A bolgár kultúra hete, A várnai szlmioniku* zenekar hang­versenye szófiából, - Közbeni 22.18—22.38: Gondolatok filmekről. A aulai arénában. — 33,10: Az elvált asszony, Részletek p#jj operettjé­ből, TELEVÍZIÓ 8.95—18.10: Iskoláié­vá. — 1318—I5,i0i iskolatévé. - 11,59: Műsorismertetés. — 18,88: Hírek. — 18.05: Készítsünk együtt filmetj — 19.05; Reklámműsor. — IMS: Esti mese. — 19.101 A sokar­cú Bulgária. — 88.80: Tv-híradó. — 88.20» Kegyen«. Dráma két részben. A Madách Színház elő­adása felvételről. — A szünetben, kbi 81,301 Tv-h(radó — 8. kiadás. BESZTERCEBÁNYÁI 11.881 A kremsi arany. Dakumenlumfitm. — 19,301 Vásári ötletek, — 19.08: és 29.05: Tv-híradó. 88,15: Telequtz- műsor. Vili, - 81.00: Tábornoki becsület. Dukumentumfilm. Az új tanév tő lelaaatai Beszélgetés Fabulya Lászlóval, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetőjével Egyre inkább megszokottá 'ülik az utóbbi években, hogy a tanév kezdetén különösen új feladatok nem Jelentkeznek. A feladatok esztendőről esz­tendőre ismétlődnek, legfel­jebb azok a körülmények má­sok, amelyek között a felada­tokat meg kell valósítani. Az 1969/70-es tanév ilyen szem­pontból szintén sajátosnak te­kinthető: sajátos feladatok je­lentkeznek és a sajátos fela­datok között kell megoldani azokat a fő feladatokat, ame­lyeket a reform tűzött ki cé­lul. Milyen sajátosságok azok. amelyek befolyásolják e tanév munkáját vagy a fő feladatok elvégzését? Erre kértünk vá­laszt Fabulya Lászlótól, a me­gyei művelődésügyi osztály helyettes vezetőjétől. — A reform végrehajtása új szakaszához érkezett, Úgy ne­vezzük ezt, hogy az intenzi­tás szakaszához. Lényegében befejeződött az új tantervek és tankönyvek bevezetése csak­nem minden tantárgyból, csak­nem minden Iskolatípusban, Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az elmúlt években, amíg évről évre fokozatosan új tan­tervvel, tankönyvvel kellett megismerkednie a pedagógus­nak, ma már nem ismerkedni kell, hanem a megismert új tantervet, és tankönyvet kell alaposabban, jobban, elmé­lyültebben tanulmányozni, va­lamint az abból adódó követel­ményeket magas szinten elsa­játítani. — Pedagógusberkekben elég «ok szó esett a közel­múltban arról, vajon fos- ,iák-e a tanterveket módosí­tani, változtatni? — A jelenleg érvényben le­vő tantervek még hosszú ideig érvényben maradnak, Az új tanterveken azonban móri« dolgoznak, amely majd 0, esetleg lo év múlva lépnek életbe. Ezt a napjainkban zaj­ló tudományos-technika! for­radalom teszi szükségessé és indokolttá. —■ A másik sajátos feladat, amely megszabja a fő fel­adatok végrehajtását ebben a tanévben, az a nagy történel­mi évfordulók két évvel ez­előtt megindult és ez évben lezáruló sorozata. Az Idén hazánk felszabadulása 25, évfordulója, valamint Lenin születése 1Q0. évfordulója megünneplésére kerül sor. Ezzel kapcsolatban, milyen ta­nácsokat tart szükségesnek? — A két ünnepség megren­dezésével kapcsolatban egyet­len dolgot tartunk szükséges­nek nyomatékosan hangsú­lyozni: a két évforduló kö­zött éles különbséget ne te­gyenek, külön ünnepségeket az iskolákban lehetőleg ne ren­dezzenek. Okos és helyes len­ne, ha a két évfordulónak nagyszabású közös ünnepséget készítenének elő. Ezt az indo­kolja, hogy a két évforduló­nak eszmei, tartalmi egysége van, ezt az adja, hogy a le­nini gondolat halhatatlansága, alkotó alkalmazása a ml szá­munkra hazánk felszabadulá­sában, a szocializmus győzel­mében és felépítésében, vala­mint a Szovjetunióval és az egész szocialista táborral való egységben testesül meg. — Az 1970-es évet az Egyesült Nemzetek Szerveze­te nemzetközi nevelési évvé nyilvánította. Mit jelent ez a pedagógusok számára? — Szerencsés véletlen, hogy három évvel ezelőtt a Magyar Pedagógusok Szakszervezeté­nek kezdeményezésére az ak­kor megalakult Magyar Peda­gógiai Társaság 1970 szeptem­berére összehívta az V Ne­velésügyi Kongresszust, Ez és az előbb említett nemzetkö­zi nevelési óv két olyan je­lentős eseménye az 1970-es évnek, amely minden pedagó­gust közvetlen közelről kell, hogy érdekeljen és közvetlen közelről érint is. Az előkészü­letek lázas ütemben folynak, Munkabizottságok 1 létesültek, Az V, Nevelésügyi Kongresszw munkabizottságai a téziseket már elkészítették, közreadták. — Természetes, hogy me­gyénkben az oktatási-nevelési feladatoknak e körülményeit figyelembevételével szeret­nének az 1969/70-es tanév­ben eleget tenni, Nem hagy­hatjuk figyelme» kívül az egyéb fő feladatokat sem, amelyek évek óla szinte állandóvá váltak. Hallhat­nánk erről is egy-két szót? — Ilyen állandó feladat a honvédelmi ismeretek tanítása, vele kapcsolatban a hazafias és honvédelmi nevelés. Ami erre az esztendőre mégis — ha nem is speciális, de ki­emelkedő feladatot jelent, az: sikeres kísérletet kell tenni ar­ra, hogy a tanításnak a képzé­si és a nevelési hatását erőtel­jesen fokozni tudjuk. Ennek mind tanításra, képzésre és ne­velésre vonatkozóan megvan­nak azok a pozitívumai, ame­lyeket ettől a munkától szeret­nénk remélni. — Egyre több szó esik a fizikai dolgozók gyermekeinek a segítéséről. Évek óta na­pirenden van ez a kérdés, hi­szen miniszteri, megyei ren­delkezés látott napvilágot, nevelőtestületi, szakfelügyelői, vezetői megbeszéléseken sze­repelt a téma. Hogyan ál­lunk ezzel a kérdéssel Nóg- rád megyében? — Elég sok feladatunk van e tekintetben a nevelők és a társadalom szemléletének a formálására. Sokan nem értik meg, hogy a művelődési jog­ban való egyenlőség még nem teremti meg egy csapásra a művelődéshez való jutás és főleg az otthoni adottságok és ösztönzések egyenlőségét. Me­gyénkben az országos átlagba? viszonyított arány nem rossz. Az országos átlag 53 százalék, a középiskolába felvettek ese­tében, Nógrádban 62 százalék. Ez a szint azonos az 1967-es aránnyal. A tavalyi arány azonban ennél sokkal rosszabb volt. Hogy tennivalónk van bőven, az azonnal kiderül, ha összehasonlítjuk a tanulmám-i eredményeket. Az általános iskolákban átlagosan egy jegv különbség mutatkozik a fizi­kai és a nem fizikai dolgozók gyermekeinek az eredményei között, Középiskolában körül­belül ugyanaz, de inkább alat­ta van. A segítésnek két alap­vető útja van, Az egyik: anya­gi és szociális téren megterem­teni a jobb feltételeket a fizi­kai dolgozók gyermekei jobb tanulásának, A másik út az is­kolai és a pedagógiai segítés. Ezekben elsősorban a pedagó­gusok és a szülők szemlélet- formálását kell érteni, vala­mint a diákszociális intézmé­nyekben a fizikai dolgozók gyermekeinek előnyben része­sítését, Azonban úgy érezzük, hogy pedagógiai vonatkozás­ban a legfőbb segítés a Jó ta­nítás, Éppen ezért határoztuk meg úgy a fő feladatokat, hogy emelni és fokozni kell a tanítás képzési és nevelési színvonalát, hatékonyságát. Molnár Zsolt '■ordltwt* KARKÖZI GYULA 24. Mindig ezt hallottuk tőle, amikor a városba indul’ tunk, s meg kell mondanom, hogy hírszerző osztagunk pa- ranqsnokhelyettesének intelmeit szigorúan betartottuk, Lukin a vezetőnk, feljebbvaló elvtársunk, tapasztalt ese- kista volt, aki ragyogóan tájékozódott bármilyen körül­mények között és mindig megtalálta a legjobb megol­dást. Csodálkoztunk, milyen jól értesült a város minden eseményéről, lépéseinkről és tevékenységünkről. Tilos volt ok nélkül összegyűlnünk, jóllehet olykor megszegtük ezt a szabályt: égtünk a vágytól, hogy talál­kozhassunk bajtársainkkal, megosszuk velük gondolatain­kat, meghallgassuk tanácsukat, Szinte minden ilyen „óvatlan” összejövetel után hallgathattuk Lukin szemre­hányásait, Nem volt szabad feljegyzéseket készítenünk, naplót vezetnünk, címeket felírnunk, no és természetesen fény- képeződnünk, Egy ízben mégis kénytelenek voltunk ezt a tilalmat megszegni. Tavasszal történt, azt hiszem áprilisban. Vasárnap Sevcsukkal benéztünk Prihogykóhoz. Ott találtuk már Kuznyecovot és Jan Kaminszkit. — No, tessék — mondta Kuznyecov —, már megint együtt vagyunk. Ha Lukin megtudja, nem ússzuk meg szárazon. Oszoljunk hát egyenként széjjel. Még ki sem cserélhettük gondolatainkat, amikor ko­pogtattak. — Tessék — szólt ki Frihogyko. \ Nyílott az ajtó és mindnyájunk legnagyobb csodál­— 70 — kozására Rudalf Schlosswing SS-sturmbannführer állt előttünk. Megölelte Kuznyecovot, velünk meg lekezelt. A náci tiszttel együtt érkezett egy civilruhás férfi, aki csak állt, s nézte a két „jóbarát” találkozásának megható jelenetét' és hallgatott, — Bemutatom —- mondta Schlosswing — a Tudt-cég képviselőjét—, s megmondta útltársa nevét. — Ez az a tiszt — fordult most a civilhez —, akiről meséltem ön­nek. Nagyon művelt, rokonszenves ember. Tisztjeink kö­zött ritkán találkozik az ember ilyennel, mint Paul S\e- bert főhadnagy, — Hagyd már abba, Rudolf. Kellemetlen hallgatnom, — Ne szerénykedj — szakította félbe Kuznyecovot az SS-tiszt. — A führer hadseregében eltöltött tíz év alatt először találkoztam ilyen okos emberrel mint te vagy. De ha már megint összehozott minket a sors, ezt meg kell ünnepelni. Igaz? Tiltakozni hasztalan lett volna és néhány pere múl­va már az asztal körül ültünk és hallgattuk a Sturm­bannführer elbeszélést a keleti fronton való tartózkodá­sáról. — Akármit mondanak is uraim, én burokban szü­lettem. Egész csapattestemet, de még az alegységemet is felmorzsolták a bolsevisták, de én életben maradtam, még csak egy karcolást sem kaptam és most itt iszom ma­gukkal a pálinkát, Különben nem valami ragyogó a helyzet okdaklnt a fronton, A tél sok bajt okozott nekünk, s katonáink még nem tudtak magukhoz térni. De hát egye fene. Egyszer még megmutatjuk az oroszoknak! A füh­rer totális mozgósítást rendelt el- Most hazautazom, hogy jelen legyek a mozgósítás utáni új csapattestek megalakí­tásánál, — Én meg — szólalt meg Kuznyecov — kénytelen vagyok még mindig itt toporogni a városban. Hátorszé- gi törzspatkány lett belőlem. így éldegélek és a papíro­kon kívül semmit sem látok, Egy vigasztal: hogy leül­hetek az üzletemberekkel tárgyalni, Jó, hogy megjöttél, legalább lesz kivel elbeszélgetni, — Sajnos, én még ma továbbutazóm. De van egy ötletem. Barátom — mutatott az SS-tiszt a Todt-cég Képviselőjére —, azt javasolja, maradjak Itt Rovnóban. Egyébként nagyon megtetszett nekem ez a vároika és azt hiszem, itt is találok munkát magamnak. Van némi tapasztalatom a megbízhatatlan elemek elleni harcban. Amikor esapattestem Hollandiában állomásozott, ezekben a dolgokban remekeltem. Itt meg azt beszélik, annyi a partizán, mint a nyű. Nyilván a városba Is beszivárog­nak. — 71 — — Igazad van, Rudolf — bólogatott Kuznyecov. — A magadfajta számára itt, ahol hemzsegnek a partizánok, több munka akad mint a fronton. Sajnos, nekem ehhez nincs tehetségem. Jobban szeretnék mielőbb visszajutni a frontra. Kuznyecov még sokáig beszélgetett az SS-tlszttel, a Sturmbannführer egyre jobban el volt ragadtatva Kuz- nyeeovtól, hazafias érdemeitől, a führer iránti hűségétől, eszétől és nagy műveltségétől, A végén az SS-tiszt ezt javasolta: — Amondq vagyok Paul, hogy fényképeztessük le magunkat barátságunk emlékére. Most olyan Időket élünk, hogy téged minden pillanatban keletre indíthat­nak és többé nem találkozhatunk.-=■ Nincs nálam a gépem — ellenkezett Kuznyecov, Am ez az érv kevésnek bizonyult.-> Nem tesz semmit — felelte az SS-tlszt. — Az állo­máson hagyott bőröndömben van egy Leica. Mindjárt el­küldök érte valakit, — Ne fájjon a fejed miatta — szólalt meg Kuznye- cev. — Ezek a fiúk mindjárt kifundájnak valamit. Kacsintott nekem. Ez azt jelentette, hogy vegyük át a kezdeményezést. Én és Prihogyko kimentünk az udvarra. — Menjen és hívja el a fényképészt — mondtam PH- hogykónak, — De még jobb volna, ha sikerülne kölcsön­kérni tőle a gépet, — Jól van, megpróbálom — felelte és elment a fény­képészért. Amint visszaindultam a házba, az ajtó előtt beleüt­köztem Mihail Sevcsukba. — Hová mégy? — Elmegyek, Semmi kedvem lefényképezted! ma­gam, — Ne törődj vele, minden rendben lesz — próbáltam megnyugtatni. — Nem izgulok, de mégis jobb, ha eltávozom. Nem tartóztattam tovább, Fél óra múlva Iván Pri­hogyko elhozta a fényképészt. Mindnyájan kiözönlöttünk az udvarra: Kuznyecov német főhadnagyi egyenruhában, Iván Prihogyko, Jan Kamtnszki, én, az SS-tiszt és annak barátja, a Todt-cég képviselője, A fényképész levett ben­nünket. Ezután elvettem a fényképésztől a gépet, megkér­tem, álljon az én helyemre, s még egy felvételt készítet­tem. Amikor ennek a jelenetnek is vége lett, a fényké­pész odajött hozzám a gépért. Ám Kuznyecov megelőzte: (Folytatjuk) — 72 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents