Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

Barna Tik f*** IC á z m é r Szeptemberi csengettyűsző tézisből egyőnk sem talál­idején eszembejut az én tatott elégtelennek. Kázmér tanárom. Bányai Sándor volt az ő becsüle­A meghökkentő tényt Kázmér a legközelebbi órá­tes neve, de máig sem tu- jan eképpen indokolta: uom mi okból, mindahányan Kázmérnak tituláltuk a deb Am a félévet ismét simán megusztuk. Már nem tud­nám visszapergetni a válo­gatott érveket melyekkel el­néző voltát indokolta: miért kegyelmezett az érdemte­ceni Kollégium Tanítóképző Intézetében Az ilyen külö­nösségek, szelíd és szem­nem akarom’ senki™ jövőjét leneknek, azt tudom csak, receni prepatóriumban az- derékb k türni> habarJ akad és azt tudjuk mindnyájan, az a híres nevezetes debre- jó nehaány aki meg_ akik valaha diákjai voltunk, érdemelné, mégis úgy dön- 10gy az alapos v?g.en lőttem, ezúttal megkegyel- «W*» • remegtető frász . . .mezek. Tud* j bonképpen be dolgozott bennünk időnket, télén jelzők úgy ragadnak ^ töretni magukat, min, távlati kilátásainkat illetően. ra egy-egy ,tanárra, mmt az csikókat a hámba, hát ez al- mLnt aC*dtg- ... ... nfc»zi' n,o». nyúltam w ntult egyik ev a másik eszközökhöz atan’ talve u^ra . m,eg , úíra felszított szorongásokkal, mi­kor sújt ránk Kázmér rette­netes bosszúja szörnyű tu­datlanságunkért, melyben útszéli bogáncs; nincs meg- . , __. m ondhatója. hol. mikor’ kalommal . . nem . nyultam drasztikusabb Öröklődik egyik diákgenerá- Qe ^ _ ciorol a másikra. Az erede- ­tek mindenkit —, senkit meg ne tévesszenek, mert keser­j.-i •_ , vesen csalódhatnak. Év végén . . diákságunk mindazt ki rászolgál, leg. nennte leledzunk. kiméletlenebbül elnyírom. RaJtunk most mar igazán f., nekünk. . n,md)ér, „ Ä“ »t.ik ”„S“Í.Mévünk et első képezdei év legelső őrá- it? lén a Kázmérral való első->------ j— • , találkozás után. Tudtul adta K azmer baljós tekinteté- ugyanjS­bői azt éreztük ki: most már — Maguk uraim, tanító­__ „„„„ csakugyan nem lesz kimé- telöltek. Legalábbis a forma­— Na, kérem, nevem Bá- let; ment?f?-f3 ®lnézés-f; ha ságok szerint. Állítólag az nyai Sándor, vagy ahogy ^«5 új. generációk nevelői vol­veszterhés tét rég elfeledi mindenki, de a bevett névjelző él ki­törölhetetlenül emlékei között. Kázmér matematikát taní­lán alapos rémületbe der­mesztetté az osztályt, mert a következőkkel kezdte a be­mutatkozását felsősebb társaik mögöttem te<5ZU‘ak kötelességeinknek, nának De aZ a .................. e mlegetnek: Kázmér. Csak a matematikán bizonnyal el- érzésem: tanulhatnak már azért mondom, ne higgyék. ^”unkr ^het k^°Uu’lk k’' annyit, hogy belégebednek, hogy süket vagyok, nincs |al° tornász; P°éta. muzsi- szinte felesieges befektetés, tudomásom róla. Jobb, ha kus szavai^ szóval Myan. Alighanem kár az energiáért, ezt mindjárt tisztázzuk. De akit ezért vagy azért iskola Négy év mulasztását nem jó lesz tisztáznunk azt is: — buszkesegenek emlegetnek. lehet máról holnapra be. a felsős évfolyamok meg- Kazn}f,rt nem agyR!f' hozni. Tessék elkészülni a mondhatják — Kázmér nem engedékenysegre nem hajlít- legrosszabbra. Jó néhányuk az az ember. aki e négyszáz .la.,..semmi. matezlscm kívüli nézhet az elfecsérelt eszten- eves nagyhírű intézményben ku1onos érdemmel. dök után, mm csak a pa. bármi trehanyságot megtűr. Mégis, számomra és azt hi- dot foglalta más tehetsége- Vegyék tudomásul kérem, szem, valamennyiünk számá- sebbek, szorgalmasabbak hogy az intézet jó híre érdé- ra mindmáig magyarázatla- elől. akiknek megtiszteltetés kében nem hagyom, hogy nul megúsztuk az esztendőt, lett volna, hogy intézetünk­t.őlem akár egyetlen tudat­lan tanító kerüljön a ma Mind az ötvenen. Egyéb tár- be kerülhessenek. Én minden- gyakból jó néhány elvérzett, esetre mosom kezeimet, az gvar falvakba, olyanok, akik pótvizsgára utasíthatott so- eredményért, ami a képesí­... .... - e.-iiiv-, 1.-KA1 rl/ü tir nrírrtAM nrwrx4*1 1 . 1 “ J — .'ti ... 1 - u .... rainkból, de Kázmér szaktu- tőn kiderül, magukra ves- dománya terén legalábbis senek. elégségesnek ítéltettünk. Ilyen kilátásokkal retten ­Hanem az elkövetkező tu- tő rémként lebegett előttünk baljós fejtegetést valameny- dományszerző év, ha lehet, a mindjobban közeledő vizs- nyien, az elkövetkező holna- az előzőnél még vészterhe- ga. ahol a képesítőbiztosok sebb intelmek között indult, oldalán Kázmér ítél eleve- Tudomásul vettük, hogy nek és holtak fölött, s egyet- nyomán. Nesz nélkül lestük Kázmér nem játszik a sza- len szemrándulásától függ, a folytatást, mert láthatóan vával, márcsak a sokévszá- jobb vagy bal oldalára ál­zados alma mater hírneve lft-e mindenható istenségé- eaxiekében sem, ahonnan nek. — Hányán is vagyunk eb- minden időkben az intézet Átvergődtünk a szó- és ben az osztályban? — foly- büszkeségeit bocsátották írásbeli vizsgálatokon és tatta, valóban némi hatás- szárnyra a hon minden tá- sejtelmünk sem volt. remél- szünet után. Az osztálynap- jai felé. De mit várhat az hetünk-e kegyelmet? lóba pillantott: — Tehát öt- intézet az olyan semmire- Zsebünkben immár a büsz­v-enen... Szép szám. Szép kellőktől, mint mi, kik a ke oklevéllel, mely az elemi nagy szám. Nagyobb, mint számolás alapműveleteinek népiskolában’ való tanítói amennyire szükség vari-. De oktatására sem érdemesül- működésre jogosít, a képesí- sebaj, majd ezen jß segítünk, nek. Ennek véget kell vetni td banketten Kázmér is kö- Vegyék tudomásul tisztelt és véget is vet teljes radi- zöttünk volt. Poharat kö- fiatalemberek, év végére úgy kalizmussal, ha maga a fő­a matematika köteles isme­reteivel nincsenek tisztában. Tessék ezt tudomásul venni. Szorongva hallgattuk a pok kilátásai egyőnket sem kecsegtettek Kázmér szavai nem ért végére még a mon­dandóinak. megrostálom az osztályt, jó tisztelő püspök úr volna bár ha a fele tovább jut. Nálam protektora a méltatlannak, nincs kegyelem, jó, ha meg­szöntött ránk: — Na fiúk, -most már el- , búcsúzunk egymástól. Isten . .. Mk ,, ~>’ hogy szavainak na- éltesse, segítse mindannyiu­jegyzik, Nálam tudni kell. gyobb nyomatekot adjon, a k t Ne álljanak meg a tu- Aki tehat nem óhajt lépést legközelebbi dolgozatkészítés dájszerzesben. aki megáll, tartani a követelménnyel, idején szinte az osztály fe- méltó erre a hivatásra vagy nem bír, jobb, ha máris lének jegyzett a füzetbe ék- Tudiak bogy én ismerten "" • **» •*»-*. l*vB& „evÄ v“gyok hogy legszívesebben kettőt klmondtam> tartom is. Errói írt volna egy helyett, « az megismerhettek. De most. az órai felelesek, táblái vizs- egyszer, elnézőbb voltam va- Mondanom sem kell, Káz- gáztatások sem voltak ki-* iameiyeGt Tudják be annak mér órái lázas figyelemben méletesek. Az új félévben hog e búcsúesten behívópa- teltek a továbbiakban. Már megint a legrosszabbra szán- ranccsa] mök maguk közt végén jártunk az esztendő tűk magunknat, s úgy tekin- felének, s szorongva lestük tettünk Kázmérra, mint em- * a bizonyítványosztást, a leg- berevő kannibálra, aki diák- „Tudatjuk a hozzátarto- rosszabbra készen, mert Káz- vérre szomjas, diákhússal él. zókkal hogy Bányai Sándor mér időről időre talált al- Jobb is volna talán intéze- tart- zásziós katonai szolgá- kalmat eszünkbe idézni év- tét cserélni, ahol több babér [ata teljesítése közben az -_t-i * terem, ahol nem kísért rém- orosz harctéren hősihalált ként Kázmér alakja, retteg- bajt intézetet keres, ahol megtű rik a lógóst. Na, ennyit akar­tam mondani. nyitó intelmeit. Épp ezért volt óriási a meglepetés, hogy az osztály tető jövendölése bizonyosan félévi kalkulusai között ma- bekövetkező sorsunkról. Kelt. 1944. augusztus hó.” Konex István B r , w ul r 0 e s k a — Ügy általában. Rossz családi élete?... — Nem, ilyesmit nem. De eléggé be van csavarodva. És csak folyton, hogy: így vi­Kopogtat-ás nélkül nyomta — Fázom, rakj a tűzre — mind a kettő Tulajdonképpen le <x kilincset; az előszobában mondta a lány, s fektében rá- nem érdekel, otthonosan verte le síbakan- gyújtott egy cigarettára. A tűz — Te dolgozol? kanosáról a havat. A zajra ki- vörös fénye megvilágította a — Persze Egy csomagoló- nyílt a szobaajtó; szűk résé- fiú arcát, ahogy kinyitotta a ban. Ha ugyan munkának le­ben egy fiatal nő tűnt fel: kályhaajtót. — Mióta bejöt- hét nevezni. Most fizetés nél- lasztexnadrág, svédmintás pu- tél, azon tűnődöm, honnan is- küli szabin vagyok. Szerencsé- lóver, bomba alak, óriástupír. merlek. Olyan ismerős az ar- re annyi fizetés nélkülit ka- reklámarc. Elképedve olvas- cod. csak nem tudok rájön- pok. amennyit akarok. .. ták le egymás arcáról: mást ni. Mondd, hol láthattalak. A vaskályhában újra vidá­vártak mind a ketten. man pattogtak a hasábok. — Jó napot... — mondta bi- Nem tudom. öreg akáckarókat aprítottak zonytalanul a lány, s ideges- — Nem szoktál a Pipacsba össze, az volt bekészítve tü­ség fogta el ettől a sráctól, járni? Engem a Pipacsban zelőnek, nagy halomban. A mintha már látta volna vala- minden törzstag ismer. hideg falakon lecsapódott a hol. — Kit keres? Most nincs pára, patakokban csörgött le­itthon senki... Tessék vissza- Nem. felé. mint a verejték. jönni egy óra múlva. — Azért a nevedet meg- — Mit szokott mondani a — Inkább várok... — húzó- mondhatnád. Én Éva va- pasasod ? dott hideg farkas-mosolyra a gyök. — Hogyhogy mit szokott? fiú szája, s benyomult a lány _ Nem mindegy? után a szobába. A lány a he- TY, _ verőig hátrált, s ijedten le- Hány eves vagy. ült; a fiú pedig megállt a du- — Tizennyolc múltam, ruzsoló vaskályha mellett: — Az öcsém lehetnél, öcsi csuklyás, szívacsbéléses or- Ha nem mondod meg a neve- gyázzun-k, úgy vigyázzunk, kánját a szögre akasztotta, le- det, öcsinek foglak hívni... nehogy kitudódjék, húzta fejéről a kötött jambó- Egyébként, amikor jöttél, — Aha. sapkát, egy mozdulattal hátra- azt hittem, nagymenő vagy. _ De azért rendes szjvar — Miből gondoltad? Soha nem gorombáskodik és — Hát.. Hogy minden “ha sajnálja a dohányt. majré nélkül csak úgy beál- Utal°m:Äha .egy féffl számo1' lítasz egy idegen helyre. Is- )a,a dohányt. Még ha srác va- merek egy-két ilyen tagot. akl- hagyjan. De ha valaki Megtörtént, hogy együtt men- «>reg szivar, legalább dohanya Megint elmosolyodott, ugyan- tünk. Ha otthon voltak a há- le§yen' nem ’&az • azzal a derű nélküli farkas- ziak, akkor: „Jó napot kívá- — Persze, mosollyal: Zempléni? Tehát nők, elnézést a zavarásért, _ Néha sajnálom is, csak Zempléninek hívják a tulajt... nem tetszik tudni, merre lak- most már nagyon unom. Az aggodalmat most más- nak a Kovácsék.” Kovácsék olyan szomorú képet vág. fajta zavarhullám űzte el a persze minden házban, vagy nem valami nagy szórakozás a minden utcában laknak. Ha vele lenni. És amikor elkezdi arra éppen nem lakott Ko- a sódert! Azt mondja: „Most vács, akkor: „Ügy tudjuk, már élvezni akarom az éle- nemrég költöztek erre, de le- tét.” hét, hogy tévedünk, majd — És te vagy neki az „élet”? megkeressük, elnézést a za­varásért. .Jó, mi? — Jó. — Jó fejnek látszottál és nagy dumád volt, azt hittem, simította szőke haját és kezét dörzsölte a tűz fölött. — Jó meleg van itt — mondta. — Maga. . . ismerőse Zemp­léniéknek? — kérdezte aggo­dalommal a lány. lány arcáról: — Maga nem faluból jött? — Pestről. — Most? — Most. A gyorssal. — És? — Leszálltam a vonatról, erre kószálltam, hideg volt, láttam itt füstöl a kémény, be­jöttem, itt vagyok. Most már értem... Nem nagymenő vagy... öcsi — ne­vagy éppen majrés fickó... csapott át a tegezéibe. — Ha­nem most aztán tűnés, mert'... — Mert? — Segítségért kiabálok! A fiú nevetett: — Mondd csak: te a lánya vagy annak a Zempléninek? — Nem... — A felesége? — Nem éppen... — Na látod. Értem én a halálos, mi? Elképzelem, hogy szitut. Egy kis téli kiruccanás megnyúlik majd az ábrázata, a nyaralóba, nem rossz. Kü­lönben is: láttam az autónyo­mot a hóban... — Odaült a lány mellé a heverőre és át­fogta a derekát. — Mit akarsz? — Ki fogod találni! Bizto­san van annyi fantáziád. — Voltak én értem becsava­rodva húszévesek is... Most miért vagy dühös? — Nem vagyok dühös! — de az orrcimpája remegett, hangja rekedtté vált. . — Akkor szomorú! Mi ba­jod? — Gyűlölöm a pasasodat! A lány szeme kerekre tá­gult, arca felragyogott, puk­válaszolt kanó kis nevetéssel tört fel belőle a boldogság, feltórdelt a heverőn, két kezébe fogta a fiú arcát: .. , . .. . * .... — Mit mondtál? Gyűlölöd? M-t8V!f-h„aÍ^-ú ^ Te... te édes! Mondd még­egyszer!... Belém vagy esve, vetett kis, bujkáló gúnnyal. — És csalódtál? — Nem sok nővel volt dol­god, igaz... Elfordult, nem mindjárt. — Most már nem félsz, hogy itt talál a .. .pasasod? — Megvárhatjuk. És egyi: távozunk, elegánsan. „Bocsá­nat, uram, hogy egy kis időre igénybe vettük a nyaralóját” B mondtam. Eltaláltam? — El, hatvankettes. De az­tán egyebe sincs. Még egy — Nem baj. Nálam gyorsan magnója vagy egy^ táskarádió­megy az ismerkedés — Azt sem tudom, ki vagy. És te sem.., Nem! — De igen!... Ö, te édes! Csúnya vagy, amikor ilyen az — Nem akarsz itt maradni? arcod... Csak azt tudnám, — Ha már így alakult! honnan ismerlek. Mert vala­— De nekem nincs Opelom. ”°1 már láttalak. Vagy vala- „ __ i_, . kire nagyon hasonlít az ar­O ^lia van’ ’ ^ Cod''' Te!"' “ Engedte a upe ja an. hátrahőkölt: — Tudod, — Nem Judom... csak úgy j^hez hasonlítasz? — Tudom. A pasasodhoz. — De hát akkor... — Eltaláltad... Az apám. Felugrott a heverőről, mint­- Minden pillanatban meg- "f takari, horf dumáljak az jöhet a pasasom, csak a falu- eletemroL Ünom a banant ba ugrott be a tanácshoz. ia !T;J0ly^n,.,CSak.^^Iget; ha most eszmélt volna rá, hogy parázson fekszik; íde­Pesten presszóban nem tatkozhatunk, telefonon gesen kapkodni kezdte ru­háit, cipőjét. Kiszáradt a tor­- Gondolod, hogy fel fog hívható tel • legszívesebben felpofozta bennünket jelenteni magán- M. j.® , J ol_ volna ezt a taknyost, de csak laksértésért?!... 6 rá kellett néznie a megnyúlt redves lyukba, pedig úgy uta- -rcára u-™ ftsSZesZor?tsa a * lom; ha kialszik a tűz, máris 4t-a „telelem. Ha olvassa, vagy me* megfagyhat az ember. Vékony .... „ Ä, -SS SS-iJS Bä* ÄTSM&: .. .Odakinn szállingózni kez­dett a hó. A víkendházak kö­zött kis parcellákon szőlőka­semmi, csak beszélgessünk, dumáljak, hogy kivel hogyan rák sorakoztak. Lejjebb a be- voltam... Mert ez a bogara... fagyott Balaton halvány sze- _ Régóta ismered? gélye, mint a tenger vagy a _ hArlani„ világvége: a túlpart már sehol Ket honapja' sem volt a ködben. — s amúgy? Milyen? Most szűkölni lett volna ked­ve, mint egy kutyának, ha va­dak közé esett a verembe. — Maga nem jön?... Merre van az állomás?... — kérdez­te már ismét magázva, ki­,sS,s,„„„S„,SSSSSSS„SSSSSSS,SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSS,SS,„sS„„„„„,„„.,„,... —...........................1 >r~\ í zt álmodtam, hogy szí- /Iliács László Ripacs a buszon bitiéi is később került sor az esedékes fékezésre, úgy hogy többen kénytelenek voltunk kapaszkodóinktól megválva, új helyet keresni magunknak a már elfoglalt üléseken. „Ki­töréseit alkalmasint a kelle­ténél nagyobb láng hevíti — írtam ekkor —, ilyen esetek * -I annoaiam, nuyy /k nikritikus vagyok. Ezt ugyan már máskor is álmodtam, de most egészen különös formában jelentke­zett ez az álom: nem vala­mely pódium benépesítöiról kell bírálatot írnom, hanem Val tettük meg. „Csak into- tanul éles árnyalatokkal szí egy trolibuszsofőrről. Egészen nációja harsány alakításának nézi a rábízott figurát.” pontosan: annak a trolibusz- motivációja idővel egy szén- Néhány másodpercig zavar nak a sofőrjéről, amelyben zibüis hangulatban oldódik tálán volt a kerekek pergése. amit úgy hívunk hoav ráját­én, cl színikritikus utazom. fel* — vetettem tüstént pa- „figurájának élesebb kolorit- szás Felszálltam hát a jelzett Pírra. ját idővel lágyabbá satíroz­járműre és figyelni kezdtem a véletlen azonban egy vil- za" — körmöltem ekkor ko- Sajnos, ez utóbbi gondolat bírálatom tárgyát: az éjszínit lamos sárga kígyóját csúsz- rábbi megjegyzéseim alá. megörökítésekor rossz helyen kormánykereket tekergető es tatta elénk, s e merénylet oly a satírozás nem tarthatott . ,am* m,ert, sofóröm ba- virágos kedvűnek aligha mi- tökéletesen sikerül, hogy a azonban sokáig, mert egy l,a„”aíc aligha nevezhető nősíthető férfiút. jármű tárt lökhárítókkal vár- gyermeteg Trabant előttünk anP°n mordult ram: Az ülések megteltek,, teljes ta a találkozást. „Az a teker- játékosan megtorpanván, a — Billenjen már arrébb. hosszában megrándult a ko- gö stb." — közölte emberem tányérsapkás _ reflexeinek maga dagadt! e si. „Szerepinditását dfaszti- a véleményét, míg egy látvá- szigorú parancsára — kényte- .... kus erő jellemzi’’ — jegyez- nyos gesztussal megállásra len volt beletaposni a fékbe, ivem °“tentem arre?P>. ha tem fe az előre kikészített késztette masináját. „Motort- amúgy istenesen. Az 'újabb 2 Leszauuimdand° alkalom~ kutyanyelvre. kus egyéniség — summáz- minősítés is gyorsan össze­Az első pár száz métert a tam ismé benyomásaimat —, állt: „intuitív egyéniség, meg- A legközelebbi ház sarkú­sétahajók nyáresti nyugalmú- sarkitolt helyzetekben gzo/cat- érzéseire a legváratlanabb nak dőlve azonban még oda­_____________________________________________________________ helyzetekben is biztosan ha- róttam papírcetlim aljára: “ ~ ~ ' T gyatkozhat.” „Fellépésre akalmatlan, vé­li NOGRAD — 1969. szeptember /., vasarnap | a megállóban még az előb- szedelmes ripacs!“ — öreg. A fia lehetnél. Azt billenve a biztonságból, hiszem, van is egy akkora fia, A fiú nem szólt semmit, mintha mondta volna. De csak kinyitotta előtte az aj­meglehet, hogy lánya. Vagy tót. ZELK ZOLTÁN $1 róják eqy népdalra Énekeltünk, kóstolgatva valamennyi szót és úgy, hogy az égő borral torkunkon lefolyt: „A szívemet a szerelem körülfogta volt.. Szekér az idő sarában, zörgött, zakatolt: alkonyatból éjszakába, hajnalba hajolt — tiszta az ég, csupa csillag, mégsincs rajta Hold! Ügy daloltunk, minden cseppje Reggel aztán, ki látta meg? a szívünkre folyt, talán Irén szólt, hogyha szólt, hát a szivünkre ujjavai az égre karcolt: cseppent, csak ott szólt: ott röpül a Hold! — „A szívemet a szerelem Megismertem: az én szivem, körülfogta volt...” az én szívem volt! * Ezt fújtuk csak, hogyha mást Ringott a táj cs fölötte, is. mint sirály, a Hold. ha más nóta szólt, Azért égett 0]y pjrossai abban is csak. mint csahtban , hogyha madár szólt: mert a szlvem volt: „A szívemet a szerelem s a szerelem, a szerelem körülfogta volt...” körülfogta volt...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents