Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

Készül a láda

Kisterenyén, a Nógrádi Szénbányák vegyes üzemében egyre több fűrészárut termelnek. Az üzem ládagyártúsa is hónapról hónapra fokozódik, ahogy a megrendelők igénye növekszik. A ládák alapanyagát is itt fűrészelik

, Koppány György felvétele

Hat brigád versenyez

Példás munkaverseny folyik a pásztói termelőszövetkezetben. Az idén hat, többször kitüntetett szocialista brigád — összesen 118 fő — jelentős vállalásokat tett, ismét szeretnék megszerezni a Szocialista címet. A brigádtagok valamennyien egy napi fizetésnek megfelelő összeget a vietnami nép támogatására ajánlottak fel. Személyenként tizenöt órát dolgoznak társadalmi munkában, s részt vesznek a téli háromhetes politikai tanfolyamon.

A 27 tagú traktoros brigád elhatározta, hogy az idén jobb munkaszervezés, gépkihasználás révén a tervezett 29 800 normálhold helyett 31 ezer normálholdnyi munkát végeznek el. Egy százalékkal csökkentik az üzemanyag-felhasználást, ami 32 erőgépet figyelembe véve, csaknem 80

ezer forint megtakarítást jelent. A növénytermesztők az idős, beteg tagokat segítik azáltal, hogy megművelik a háztáji területüket. A tehenészet dolgozói pedig 3,8 százalékról 3,9 százalékra akarják növelni a tejzsírszázalé- kot.

A szocialista brigádok munkáját a szövetkezetben félévenként értékelik. Az idén az első félévben az Ifjú Gárda traktoros kollektíva érte el a legjobb eredményt. Az eredményeket összesítik, s a jutalmazásokra az év végén kerül sor. Az első helyezett brigád 1500 forintot, a második helyezett 1300 forintot, a harmadik 1000 forintot kap. Az ösztönzőbb anyagi érdekeltség alapján azonban nemcsak a brigádokat jutalmazzák, hanem tagjaikat külön-külön is.

Elhamarkodott döntés

— rugalmas megoldás

Salgótarján város kulturális életének egyre jobban kibontakozó sokoldalúsága megkívánta, hogy a különböző tulajdonban levő művelődési házak között osszák szét, illetve decentralizálják az egyes művészeti ágakat, új helyiségeket keressenek a sokasodó szakköröknek.

Ennek során a Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési házának jutott az a megtisztelő feladat, hogy a többi között otthont nyújtson az egyre jobban izmosodó, terebélyesedő balett-tanfolyamoknak, tekintettel arra, hogy itt a technikai feltételek jobbak, mint az előző helyen, a József Attila megyei művelődési házban.

A döntésnél azonban kimaradt egy nagyon fontos momentum: a szülők elfoglaltsága, munkaideje. Emiatt a szerda délután lezajlott szülői értekezlet elején úgy látszott, hogy zsákutcába jut'a balettoktatás. A jelenlevő szülők többsége kijelentette: nem tudja vállalni, nem tud igazodni az új feltételekhez, új körülményekhez.

Az eszmecsere során azonban mégis sikerült megtalálni a megoldást. Az egyik aszszony javaslatára a városban lakó gyerekeknek a balettoktatást a Madách Imre gimnáziumban fogják majd megtartani. Ez a döntés, amely Kovács Józsefnek, a művelődési ház igazgatójának rugalmasságát is bizonyítja, találkozott a szülők többségének egyetértésével és támogatásával. Egycsapásra megnőtt a jelentkezők száma. 61 gyermek iratkozott fel a listára, ebből 50 a Madách gimnáziumba jár majd balettoktatásra. Még több jelentkező lenne, de sok szülő azért nem jött el a megbeszélésre, mert előzőleg olyan tájékoztatást kapott, hogy a kialakult helyzeten „még az atyaúristen sem változtat”. Ennek tulajdonítható, hogy a tavalyi létszámnak még mindig csak a fele mondott igent.

A tények azt is bizonyítják, hogy egy elhamarkodott döntéssel majdnem derékba törték a hosszú évek fáradságos munkáját. Még az a szerencse, hogy a végrehajtásban nagyfokú rugalmasságot tanúsított Kovács József, a gyár művelődési házának igazgatója.

— Ve —

LYEG GYÚJT

tZetnbpandt

A Magyar Posta a Budapesten tartandó XXII. nemzetközi művészettörténeti kongresszust használja fel arra, hogy Rembrandt: Asztala mellett ülő tudós című tollrajzát bélyegre vigye és ezzel emlékezzék meg a nagy festő halálának 300. évfordulójáról. A szeptember 15-én (ellentétben az előzőleg közölt 19-i időponttal) megjelenő 1 forint névértékű bélyeg az első magyar kiadás, amelyen Rembrandt alkotása szerepel. A budapesti Szépművészeti Múzeum kincsei közé tartozik egy sorozat kiváló Rembrandt-rajz, ezek közül választották ki a mostani bélyegen bemutatásra kerülőt. Festményei közül múzeumainkban kevés található (pl. a Szépművészeti Múzeumban: Az öreg rabbinus, Az angyal megjelenik az alvó Szt. Józsefnek).

Rembrand Hermansz van Rijn boldog, gondtalan fiatal, ság után a meg nem értett lángelmék sorsára jutott, elhagyatva, nyomorban halt meg. Ma képei vagyont érnek és mindenki boldog, aki az amszterdami Rijks Múzeumban rendezett iáéi kiállítást megtekintheti, ahol a

mester müveinek nagy része

látható. A művészi témát gyűjtő filatelisták saját múzeumukban, albumukban gyönyörködhetnek képeinek bélyegen megjelent reprodukcióiban, amelyek híven adják vissza a színek bűvös erejét, a képzelet gazdagságát, valamint a Rembrandtra annyira jellemző fényelosztást. A nagy festőről már eddig számos ország emlékezett meg bélyegen, az évforduló alkalmából, sok jelentős alkotása kerül majd a gyűjtők albumába.

Kisemberek

részvénye

Sok vita folyik a bélyeggel kapcsolatban, van-e haszna, érdemes-e gyűjteni? Szaklapokban megjelent olyan vélemény, hogy a bélyeg jói jövedelmez, részvényhez is hasonlítják. Ugyanakkor számosán, akik csak 1—2 éve gyűjtenek, rossz tapasztalatokat szereztek anyaguk értékesítésével. Az igazság a filatélia lényegével kapcsolatos, a gyűjtés szenvedélye ugyanis nem hónapokra szoto Hobby. A

filatélia az egyetlen szórakozás, amely felbecsülhetetlen ismeretterjesztő és nevelő hatásán, hasznán felül a ráfordított értéket megőrzi, sőt megfelelő idő elteltével növeli, amit tények bizonyítanak. Az 1950-ben megjelent magyar bélyegeket akkor 101,50 forintért lehetett megvásárolni, most az árjegyzékben 1373 forintra értékelik, az 1951-ben kiadott bélyegek ára tízszerese a névértéknek.

/lovak

Jugoszlávia az állatorvosi egyetem megszervezésének 50. évfordulójára lovakat ábrázoló négyértékű sorozatot ad ki. A bélyegeket Svájcban nyomatják és a szokott szép kivitelben a Jugoszláviában tenyésztett fajtákat ábrázolják. A közelmúltban több lovat bemutató kiadás jelent meg, amelyek közül a német ifjúsági sor bélyegei, különösen a 10+5 pfenninges érték számos észrevételre adott okot. A bíráló megjegyzések szerint a póni ábrázolása, mozgásának bemutatása teljesen hibás. A tervező, Kob- lischek grafikusművész közölte, hogy nem volt lehetősége élő állatot lerajzolni, mivel pánit még az állatkertben sem talált, s így a rajzot a leánya képeskönyvében látott ábra alapján kellett elkészítenie.

Mai

műsor

KOSSUTH RADIO: 8.05: Műsorismertetés. 8.20: Színes népi muzsika. 8.50: Beethoven: G-dúr trió. 9.19: A félelmetes ruk-ma- dár. 9.29: Könnyűzenei Híradó. 10.05: Bojtos Bandi- Móricz Zsig- mond novellája, 10.25: Thomas Beecham operafelvételeiből. 10.59: Lottóeredmények. 11.00: Édes

anyanyelvűnk. 11.05: Barokk muzsika. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Tánczenei koktél. 13.15: Gyöngyösi Rácz Géza népi zenekara játszik. Endrédi Mimi énekel. 13.45: Válogassunk! 14.00: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 14.19: Kóruspódium. 14.29: Szomszédolás. A gyermekrádió műsora. 15.10: A világgazdaság hírei. 15.15: Mihály András: Fantázia fúvósötösre és vonószenekarra. 15.38: Rádiószínház: Faust. Goethe drámai költeménye. Az I. rész folytatása. 16.58: Hallgatóink figyemébe! 17.05: Külpoltikai figyelő. 17.20: Vendégszerkeszlrő:

Várhelyi Endre. Operarészletek. 18.00: Mikrofórum. 18.15: Sybill. Részletek Jacobi—Martos operettjéből. 18.58: Hallgatóink figyelmébe! 19.25: Sporthíradó. 19.35: Jerome szerelme Északon. 20.59: Dupla vagy semmi... 22.20: Köny- nyüzene. 22.50: Meditáció. 23.00: Erich Leinsdorf három Mozart- szimfóniát vezényel. 23.47: Farkas Ferenc: Szüret. 0.10—0.25: Éji zene, Richard Strauss-dalok.

PETŐFI RADIÖ: 8.05: Csajkovszkij: V. szimfónia. 8.50:

Időszerű nemzetközi kérdések. 9.00:—10.00: Ezeregy délelőtt. .. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.47: Szép magyar novella. 12.00: Népdalok. 12.25: Schubert: B-dúr szonáta. 13.05: A nadrágba bújt felhő. 13.25: Verdi: Aida — Amne- ris és Radames kettőse és jelenet a IV. felvonásból. 13.45: IdŐjárás- és vízállásjelentés. 14.00—18.00: Mindenki kedvére — kettőtől hatig. . . 18.10: A gyűjtögetéstől a kombájnig. 19.00: Csárdások. 19.14:

Hangverseny a stúdióban. 19.54: Jó estét gyerekek! 20.25: Uj könyvek. 20.28: Haydn: Esz-dúr (Dobpergés) szimfónia No. 103. 21.00: Beszámoló a fiatal írók lillafüredi tanácskozásáról. 21.25; Győri Szabó József nótákat énekel. 21.45: Megszerzett jogok és elveszett remények. 22.00: Lüziszt- raté. Részletek Dendrino operettjéből. 22.20: Láttuk, hallottuk... 22.40: Ralph Kirkpatrick csembal- lózik. 23.10: Könnyűzene Moszkvából. 23.49: Két Gabrielli-motet- ta.

TELEVÍZIÓ: 8.05—8.40: Iskolatévé. 13.10—13.30: Iskola tévé. 17.26: Pedagógusok fóruma. 17.58: Műsorismertetés. 18.00: Hírek. 18.05:

Lányok, figyelem! 18.25: Flamen- co-szvit, 18.55: Reklámműsor.

19.00: Esti mese. 19.10: Másokért... 19.30: Reklámműsor. 19.35: Jazz- pódium. 19.55: Szünet. 20.00: Tv* híradó. 20.20: A novellairodalom gyöngyszemei tévéfilmen. 21.20: Tévébérlet. — 22.10: Tv-híradó — 2. kiadás.

BESZTERCEBÁNYA: 16.30: A

Csehszlovákia—Japán férfi röplabdatorna közvetítése. 19.00: Tv- híradó. 19.35: Dokumentumfilm a szlovák nemzeti felkelésben részt vett pilótákról. 20.10: Schubert: uarom a kislány.

N. GNIGYUK:

fordította SÁRKÖZI GYULA Ríp Olt legéig

21.

Elő a papírokat! — parancsoltam rá.

— Tessék kérem — a tolmács elővette zsebéből az Ausweis-át.

— „Zdislaw Stankewicz, a bereznói német elöljáróság tolmácsa” — olvastam hangosan.

— Igen, pontosan így van, tisztelt uram.

— Nemzetisége lengyel?

— Igenis.

— A balasevkai Kurilcsuk tanító legjobb barátja?

— Igenis. De honnan tudja? Az Ausweisben ez nincs benne.

— De hiszen mi régi ismerősök vagyunk.

Stankewicz úr csodálkozva nézett rám.

— Ááá! Emlékszem! Maga volna az? Ezt a kellemes találkozást! Remélem, hogy ma maga Is meghagyja az életemet, jóllehet a németeket szoigálom.

— Kéz kezet mos — feleltem a tolmácsnak. — De pisztolyának búcsút kell mondania.

— Ó, nagyon szívesen. Csak írjon egy cédulát, hogy maguk, partizánok jártak itt, s elvették a fegyveremet.

— Akkor igen hosszú listát kellene írnunk. Hisz’ nemcsak a pisztolyát visszük el, hanem az egész birtokot, sőt maguk, partizánok jártak itt, s elvették a fegyveremet.

— Akkor igen hosszú listát kellene írnunk. Hisz’ nem a németeket is, a szeszgyár pedig tíz perc múlva a levegőbe repül.

— Jézus Mária! Főnököm nem éli túl ezt a tragédiát.

— Bennünket nem érdekel, mit él túl, vagy mit nem

— 61 —

I

a maga főnöke — szakította félbe mérgesen Sevcsuk. — Nem mi jöttünk német földre, ők törtek be a házunkba Inkább azon gondolkozzon, mit fog csinálni. Mi most távozunk, a szeszgyárból meg csak emlék marad.

— Azt csinálnak, amit akarnak, de engem, a feleségemet és a gyerekeimet hagyják itt.

Ott hagytuk régi ismerősömet és többé soha sem találkoztam vele.

Utunk vissza az osztaghoz hosszú és fárasztó volt. Több mint húsz, élelemmel teljesen megrakott szánt kísértünk, másfél száz bikaborjút és sok juhot hajtottunk. Ilyen ormótlan teherrel nem lehetett gyorsan haladni, ennek ellenére inkább a hosszabb úton mentünk, hogy a nyomokat összezavarjuk. Moszkvinon keresztül mentünk, út közben benéztünk a papírgyárba és magunkkal hoztunk valamicskét a termékéből. A megszállók még aludtak. Megjelenésünk olyan volt számukra mint derült égből a villámcsapás. Csendben, alsóneműben fogtuk el őket.

A gyárban zsákmányoltunk cigarettapapírt. Kolja Sztrutyinszkij pedig bement az irodába, ahol az űrlapokat, a pecséteket és bélyegzőket őrizték. A könyvelő már a helyén volt. Amíg Nyikoláj a széfből előszedegette az Ausweis-űrlapokat, a bélyegzőket és néhány köteg bankót, a könyvelő már kiállított egy írást.

— Kérem, írják alá ezt a papírt, hogy el tudjak számolni.

Kolja némán végigfutott a cédulán és aláírta.

— Nagyon köszönöm — mondta a könyvelő. — De, kérem, itt olvashatóbban aláírni a nevét.

Kolja bemártotta a tollat a kalamárisba, és nagy betűkkel alákanyarintotta: „SZTRUTYINSZKIJ NYIKOLÁJ, PARTIZÁN”.

— Most már minden rendben van — szólalt meg elégedetten a könyvelő, és a cédulát beletette az egyik

könyvbe.

Folytattuk utunkat. A jószág sok vesződséget okozott

— karavánunk lassan haladt előre.

Amikor Hotiny falun mentünk keresztül, lakosai kijöttek a házakból, hogy megnézzék a partizánokat és a szánokban összekötözve heverő németeket.

— Nézzék, milyen fiatal — mondta egy asszony, amint megpillantotta a zurnói birtok jószágkormányzóját.

— Maradt volna otthon, miért dugta ide az orrát, dehát vásott a foga az idegen vagyonra. Jóllakott? Mit csináltok vele, fiúk? — kérdezte.

— Azt, amit az ellenséggel szokás. Elítéljük.

— Lennék csak az anyád — folytatta az asszony —, fognék egy korbácsot, lehúznám a nadrágodat és jól el— 62 —

náspágolnálak, hogy örökre elmenjen a kedved a háborútól.

Beértünk az erdőbe, s rövid pihenőt, tartottunk. Ettünk egy pár falatot, aztán folytattuk utunkat. Bazanov parancsára Borisz Szuhenkónak, Zsorzs Sztrutyinszkijnak és nekem a karaván végén kellett haladnunk, fedezetként, nehogy a hitleristák hátba támadianak.

Erdőn keresztül nehezebb völt hajtani a jószágot, s nekünk hátvédeknek kellett gyorsabb tempóra ösztökélnünk a rakoncátlan bikaborjakat és juhokat.

— Maradjunk le kissé — javasolta Borisz. — Mert ha a németek üldözőbe vesznek, még csak meg sem halljuk.

Letelepedtünk a kis fenyvesben, és falatozni kezdtünk. Nekem is, Szuhenkónak is volt egy kis szesze, ebben a hidegben egy kupicával felhajtani nemcsak kellemes, de szükséges is volt. Észrevétlenül eltelt majdnem egy óra, a karaván ezalatt már alaposan eltávolodott tőlünk.

Egyszer halljuk: hátunk mögött beszélgetnek. Hallgatózunk: németek. Mit tegyünk? Fussunk? Lehetetlen. Rejtőzzünk el? De hová? S ekkor mi, hátvédek, akik géppuskával és két géppisztollyal volntunk felszerelve, elhatároztuk, hogy felvesszük a harcot.

A németeket közel engedtük. Csatárláncba fejlődve jöttek, és jobbra-balra forgatták a fejüket. Kevesen voltak.

— Nyikoláj felderítők — súgta oda nekem Szuhen- ko. — Na, Zsorzs, lőj.

Sztrutyinszkij lenyomta a gombot és a géppuskasorozat nyomában megszólaltak géppisztolyaink. Az elöl haladó fritzek felbukfencezték a hóban, derékban kaszálta el őket a sorozat, őket követték a hátrább jövők. Még néhány sorozat és egyetlen náci sem maradt életben.

Bazanov meghallotta a lövöldözést, és erősítést küldött: néhány géppisztolyost, de akkorra mi már elintéztük az ellenséget. Többé senki sem vett bennünket üldözőbe és mi szerencsésen megérkeztünk az osztaghoz.

Én és Szuhenkó tudtuk, hogy nem kerüljük el a büntetést az erdőben történtekért. A fegyelem az osztagban kemény volt, senkinek sem állt jogában vállalkozásra indulva, a parancsnok vagy helyettese engedélye nélkül felesleges holmikat vinni magával. Minden zsákmányt le kellett adni a géhának. "Különösen a szeszes Italokra vonatkozott ez, amelyek titkos fogyasztását Medvegycv senkinek sem bocsátotta meg.

(Folytatjuk)

— 63 —

4