Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-05 / 205. szám
Befejeződött az öt arab ország: csúcsértekezlete . Közös közleményt adtak ki Szerdán este Kairóban befejeződ öt t öt arab ország — az EAK. Szíria, Jordánia, Irak es Szudán — vezetőinek háromnapos csúcsértekezlete. A tanácskozások befejeztével közös közleményt adtak ki. amely hangoztatja, hogy a résztvevők „tanulmányozták á közel-keleti helyzet minden vonatkozását és megfelelő határozatokat fogadtak el.” Az egyes határozatokat a közlemény nem hozta nyilvánosságra. de hangoztatta, hogy a találkozó ..hűen fejezte ki az Tanácskozik az \inkai E^vséjí- szervezel Csütörtök reggel az afrikai egysegszefvezet miniszteri értekezlete szűk körű ülést tartott. Ezen megvita!- ták azt a kérdést, amelyben Egyenlítői Guinea kormánya a sikertelen puccskísérlet es a spanyol hivatalnokok és ■szakemberek az országból történt kiűzése után segítségért folyamodik az Afrikai Egységszervezethez. Az ülésen csak a miniszterek és fődelegátusok vettek részt. A tanácskozást plenáris ülés követi majd. amelyen a konferencián hozott döntésekről és indítványokról lesz szó. Djallo Telli, az egységszervezet főtitkára az értekezlet elé terjesztett általános beszámolójában hangsúlyozta, hogy sürgősen elegt kellene tenni a kérésnek. A fődelegátusokból alakult politikai bizottság elfogadott egy ajánlást, amely elveti azt a javaslatot, hogy vonják vissza az Angolai Köztársaság emigráns kormányának elismerését, de felhívja a tagokat, hogy a jövőben ne ismerjenek el emigráns kormányokat. egységet és kiindulópontot jelent az arab területek felszabadítására." A közlemény szerint az arab vezetők megállapodtak abban, hogy „az összes arab ország erőforrásainak mozgósítása erősíteni fogja az arabok helyzetét az Izrael ellen vívott harcban és ez szükséges azért, hogy a győzelem megszülessék”. Ezzel összefüggésben a közös közlemény megállapítja. hogy az arab világ, „hatalmas, megfelelően ki nem használt lehetőségekkel” rendelkezik. A Kairóban összeült arab vezetők éppen ezért felhívással fordulnak minden arab országhoz, hogy „a történelmi jelentőségű harcban” minden rendelkezésre álló eszközzel támogassák azokat, akik a frontokon harcolnak. „A harcoló országoknak nyújtott gazadsági támogatás fontos szerepet játszik abban, hogy ezek az országok növeljék védelmi képességüket és megszilárdítsák helyzetüket” — hangoztatja a közlemény. Gromiko Titőval tárgyal Megbélyegezték a provokációt Kocsis Tamás, az MTI belgrádi tudósítója jelenti: A hivatalos látogatáson Jugoszláviában tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön reggel Mirko Tepavac jugoszláv külügyminszter társaságában Belgrádból Brioni szigetére utazott, aho) délelőtt megkezdte megbeszéléseit Joszip Broz Tito jugoszláv államfővel. Gromiko jugoszláviai megbeszélései első felének tárgyalásairól adott tájékoztatókból kitűnik, hogy a két ország közötti kapcsolatok vonatkozásában a baráti és sokoldalú együttműködés kialakítása a fő cél, ami az árucsereforgalom növelésén, s általában a gazdasági együttműködés erősítésén túl a politikai kapcsolatok kibővítésére is kiterjed. Gromiko a nemzetközi politika kérdéseivel összefüggésben a jugoszláv fővárosban hangoztatta, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia sok megvitatott problémával kapcso- ’ atban azonos, vagy hasonló álláspontot vail, s bár vannak bizonyos eltérések az egyes jelenségek és fejlemények megközelítésében gondos és kitartó munkával ezeket meg lehet és meg kell szüntetni. A Szovjetunió ebben a vonatkozásban abból indul ki, hogy a bonyolult nemzetközi helyzet elsődleges fontosságúvá teszi a testvéri szocialista országok egységét, az imperializmus intrikái. elleni küzdelemben. A jugoszláv sajtó csütörtökön is nagy terjedelemben foglalkozik Gromiko külügyminiszter jugoszláviai programjával, s címeikben a lapok elsősorban a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti együttműködést és baráti kapcsolatok fontosságát hangsúlyozzák. A Borba és a Politika szerdai kommentárja után a Kommun iszj a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének hetilapja ítélte el éleshangú szerkesztőségi kommentárban azt a provokációt, hogy a Knyizsevne Novine című belgrádi irodalmi lap közvetlenül a szovjet külügyminiszter Belgrádba érkezése előtt felháborítóan szovjetellenes, szocialistaellenes és antikom- munista cikket jelentetett meg főszerkesztőjének tollából. A lapot — mint ismeretes — 3 belgárdi .ügyészség elkobozta. A. Kommuniszt hangsúlyozza, hogy áz egyenjogúságon alapuló együttműködés minden független országgal az egész jugoszláv nép érdeke. Molnár Károlyt Korzikától Szent „Mit számít nekem aoo uoo katona élete?” (Napóleon) Drezdában tárgyal az akkori Európa két nagy állam- férfia. Napóleon teátrális jelenetet rendez, jellegzetes csákóját a földhöz vágja és így kiált: '— Ferenc császár meg akarja fosztani lányát, Mária Lujzát a tróntól? S megfenyegeti a Habsburg uralkodót, indulatos szavaira Metternich hidegen így válaszol: — Láttam felséged katonáit. azok mind gyerekek. Mi lesz, ha már ők sem lesznek? Nem tudnak megállapodni, Ausztria is csatlakozik a szövetségesekhez és Napóleon mindent föltett egy kockára. Minden rendelkezésére álló erőt összevont és így 550 000 katonát vonultatott fel. Ezzel szemben az orosz—porosz—osztrák seregek létszáma 850 000 volt. 1813. október tizenhatodikén a lipcsei síkságon dörögni kezdtek az ágyúk, olyan gyors egymásutánban, hogy az egyik dörgő hangot nem lehetett megkülönböztetni a másiktól, egybefolyó szakadatlan dörgés hallatszott. Megkezdődött a ..népek csatája” és ilyet még nem hallott Európa. Mindkét fél életre-halálra küzdött, minden tábornok tudta, hogy a győztesé lesz x.i Az utolsó kísérlet az uralom a kontinens felett. Az állások többször cseréltek gazdát' és amikor Napóleon parancsot adott lovasságának a rohamra, azt remélte, kierőszakolhatja a döntést. Megingott a szövetségesek frontja. Minden nélkülözhető erőt, még a cár lovas testőreit is a kritikus pontra irányították. Ezzel megállították az előretörő francia lovasságot, amely már-már lehengerelte az ellenség centrumát. Napóleon támadása megtorpant és ezzel a győzelem lehetőségét elvesztette. Közben újabb szövetséges seregek érkeztek és a franciákat a bekerítés veszélye fenyegette. Ezrével haltak meg a katonák, magasan álltak a hullahegyek. Egy napig csak temettek a lipcsei mezőn és a sebesültek elszállítása folyt. Másnap a harc folytatódott és Napóleon ekkor úgy döntött, hogy visszavonul. Maradék erejét Lipcséből a Rajnáig vezette vissza. A történelmi méretű kudarc megingatta alvezéreít is. Murat, aki korábban hű embere volt. titokban tárgyalni kezdett a szövetségesekkel. Más érzékeny veszteségek is érték. így nagyon megviselte Napóleont egyik kedvelt marsalljának halála. Duroc a császár karjai között halt meg. amikor egy ágyúgolyó végzetesen megsebesítette. Napóleon igy búcsúzott a haldoklótól: — Isten veled, barátom... Ügy érzem, hogy nemsokára viszontlátjuk egymást. Több magas rangú tisztje leplezetlenül megelégelte a szakadatlan háborúzást. A császár nem tudta türtőztetni magát, indulatosan rájuk kiabált: — Önök már em óhajtanak hadakozni tovább, hanem szívesebben sétálnának a párizsi utcákon... De egyéb jelek is érzékeltették. hogy a birodalom hamarosan elemeire hullik szét. Bátyját, Józsefet a spanyolok és az angolok közös erővel elzavarták Madridból, felbomlott a Rajnai Szövetség maradványa is. Párizsban is egyre nőtt az elégedetlenség a császárral szemben. Napóleon így válaszolt azoknak, ajjik a törvényhozó testületekben megpróbáltak szembeszegülni vele: — Vajon ki volna képes ekkora terhet viselni mint én? A trón csak bársonnyal bevont fa... Űjabb százezer katonát kér a nemzettől és ismét harcra készül. A vele szemben álló szövetségesek több jelentős politikai kérdésben nem értettek egyet, egyben viszont igen: el akarták távolítani a császári trónról Bonapartét. 1813 végén seregeik már eljutottak a francia határig, hatszázezer ember végeláthatatlan sorokban özönlött előre. A vég elháríthatatlannak 2 NÓGRÁD — 1969. szeptember 5.. péntek Washington latolgatja a helyzetet Washingtoni kormánykörökben szerdán egész napon át tanácskozásokat folytattak arról a kérdésről, várható-e változás a VDK kormányának magatartásában Ho Sí Minh elnök halála után. Értesülések szerint a tanácskozásokon olyan vélemény alakult ki, hogy a VDK elnökének halála nem befolyásolja a közeli jövőben sem a párizsi tárgyalásokat, sem pedig a dél-vietnami harci helyzetet. A VDK kormánya a vezető amerikai kormánytisztviselők szerint is rendkívül egységes, határozott politikát folytat, amely a Ho Si Mlnh által rögzített alapelvek megvalósítását szilárd és egységes programnak tekinti Vietnamban. így váratlan halála nem fogja megváltoztatni sem az elvi politikát, sem a vietnami nép harci eltökéltségét — állapították meg nem hivatalos jellegű beszélgetéseken a vietnami kérdés magas rangú amerikai szakértői. A CBS rádió- és tv-háló- zat diplomáciai tudósítója olyan értesülést közölt, hogy a washingtoni külügyminisztérium egyes szakértői látványos kezdeményezéseket javasolnak most Nixon elnöknek, a pillanatnyi helyzet esetleges felhasználására. Diplomaták szerint például hatékony lépés lenne és kétségkívül elősegítené a békés rendezést, ha az amerikai kormány jelentős csapatkivonásokat rendelne el, annál is inkább, mert a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője, Xuan Thuy újságíróknak tett erre vonatkozó utalást. Poltikai megfigyelők hangoztatják. egy ilyen javaslat elfogadása hatékonyan demonstrálhatná azt az állítólagos békés Szándékot, amelyről Nixon beiktatását követően sokszor beszélt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének halálát az amerikai rádió- és tv- állomások rendkívüli hírben közölték. A csütörtök reggeli lapok első oldalon ismertetik az erről szóló jelentést és Ho Si Minh életraját. Még az amerikai kommentárok is elismerik, hogy a VDK elhunyt elnöke kiváló képességű vezető, a forradalom és a nemzeti felszabadító mozgalom nagy tehetségű és tekintélyű harcosa volt. Több tv- kommentár is leszögezte, hogy Ho Si Minh vezetésével a vietnami nép nemcsak a japán hódítók és a francia gyarmatosítók ellen harcolt sikerrel, hanem helytállt a franciáknál jóval erősebb ellenséggel. az Egyesült Államokkal szemben is. (MTI) Ezrek tüntetnek a forradalmi tanács mellett Felfüggesztett kijárási tilalom — Elítélik Anglia magatartását Több ezer személy tüntetett szerdán a líbiai Tripoliban, a hétfőn hatalomra került forradalmi kormány mellett, miközben a közel-keleti haladó arab országok mind határozottabban támogatásukról biztosítják a forradalmi tanácsot. Mint a líbiai hírügynökség jelentette a délutáni órákban a kijárási tilalom három órára szóló felfüggesztése idején ezrek árasztották el Tripoli utcáit, hogy támogatásukról biztosítsák a forradalmi tanácsot és megbélyegezzék a régi rendszer vezetőit. A tüntetők szigorú büntetést követeltek a régi rendszer híveire, akiket a „haza árulóiként” és kizsák- mányolókként bélyegeztek meg. Ugyanakkor üdvözölték azt a magatartást, amelyet a Líbiai Forradalmi Tanács tanúsít a volt király ügynökei által végzett gyanús mesterkedésekkel szemben. A Reuter ezzel kapcsolatban, utal arra, hogy a Görögországban tartózkodó megdöntött király sürgős telefonkapcsolatot létesített Nyugat-Európa fővár, rosaival azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kieszközölje a Líbiában hatalomra került forradalmi kormány megbuktatását. A Líbiai Rádió csütörtökön hajnalban sugárzott adásában ismét felszólította az ország lakosságát, hogy tartsa tiszteletben a külföldi tulajdonokat. A felhívással egyidejűleg azonban líbiai repülőgépek jelentek meg a Líbiában létesített amerikai és angol támaszpontok fölött, hogy a levegőből ellenőrizzék az országban tartózkodó külföldi katonák mozgását. Megfigyelők véleménye sze- ; rint — írja a UPI — a forradalmi .kormány ezzel, a lépéssel is az egész országra kiterjedő felségjogát kívánja aláhúzni. Az A1 Ahram című kairói lap csütörtöki számában közli Sveiribnek, a Líbiai Forradalmi Tanács elnökének nyilatkozatát. Az elnök nyilatkozatában hangoztatja, hogy a rend biztosítása érdekében továbbra is érvényben marad a Líbia nagyobb városaiban kihirdetett kijárási tilalom. A2 A1 Ahram Sveirlről azt közli, hogy 1953-tól 1956-ig a kairói katonai akadémián tanult, majd később az angliai Sank- hurst katonai akadémián folytatta tanulmányait. Mint már beszámoltunk róla, a forradalmi kormány elítélte Nagy-Britanniát, amiért a brit kormány magas rangú képviselői a megdöntött király londoni nagykövetével tanácskoztak. A forradalmi tanács egyébként a volt nagykövetet, Omár el Selhit megfosztotta valamennyi tisztségétől. Izrael fenyegetodzilc látszott. Napóleonra drámai körülmények között köszöntött az 1814-es esztendő. Január huszonnegyedikén megtette az utolso előiceszuie két, párizsi palotájában éjszaka elégette magánlevelezéseit, elbúcsúzott feleségétől és a fiától. Akkor még nem tudta, hogy soha többé nem találkozik velük. Hajnali három órakor hintójába ül és hadseregéhez viteti magát. Amint Tarle megállapította: ahogy nőtt a veszély, úgy nőtt a császár tettereje is. 1814 elején olyan fiatalos hévvel és kimeríthetetlen energiával vezette csapatait mint valamikor Itáliában és Egyiptomban. Számításai a hadszíntéren hajszálpontosak, csapásai biztosak. Alvezérei alulmaradnak^ de az ő hadosztályai rendületlenek. Legalábbis látszólag. Megakadályozz.a, hogy az ellenség két vezére Blücher és Schwarzenberg egyesüljön egymással, majd kü- lön-külön mindkettőt legyőzi. A szövetségesek úgy viselkednek, mintha fegyver- szünetet akarnának. pedig csak időt óhajtanak nyerni. Márciusban ismét összecsap Blücher hadosztályaival, majd Schwarzenberggel. Ez a két összecsapás sem hozta meg az eredményt, amelyet Napóleon remélt: nem bírt az ellenség túlerejével. Így a szövetségesek előtt megnyílt az út Párizs felé. a francia császár viszont a hátuk mögé került. — Én közelebb vagyok Bécshez mint ők Párizshoz — mondta Napóleon és ar-' számított, hogy az ellenség főerői ellene vonulnak majd Kombinációja végzetesen nem vált be. Az orosz és porosz csapatok Párizs Irányába meneteltek. (Folytatjuk) Izrael nem fog a végtelenségig várni arra, hogy a TWA légitársaság Szíriába térített repülőgépének két izraeli férfiutasát a szíriai hatóságok szabadon bocsássák — fenyegetődzött csütörtökön Tel Avivban Mosé Carmel izraeli közlekedésügyi miniszter. „Ha a szabadon- bocsátás kieszközölésére iráAz Egyesült Államok hajlandó bocsánatot kérni a KNDK kormányától, mert — mint ismeretes — egy amerikai helikopter augusztus 17- én megsértette a KNDK légiterét — közölte Panmindzson- ban az amerikai fegyverszüneti bizottság rangidős tisztje a KNDK küldöttségének vezetőjével. A szóban forgó helikoptert a demilitarizált övezettől északra lőtték le a KNDK légvédelmi ütegei. Legénysége életben maradt. Augusztus 29-én Írországban Protestáns szélsőségesek egy csoportja csütörtökön reggel kivonult az észak-írországi Belfast déli negyedének utcáira, teherautókat és autókat fordított fel, majd barikádokat emelt és a reggeli csúcsidőben csaknem teljes egészében megbénította a városnegyed forgalmát. Az akcióra állítólag azért került sor. mert a katolikusok saját negyedükben nem voltak hajnyuló diplomáciai erőfeszítések eredménytelenek maradnak, más eszközökhöz kell majd folyamodnunk” — mondotta. Izrael — mint ismeretes — azt követeli, hogy a Damasz- kuszban tartott két izraeli férfit „feltétel és alku” nélkül bocsássák szabadon. (MTI) I f Az Egyesült Államok bocsánatot kér a KNDK követelte, hogy az Egyesült Államok kérjen bocsánatot és adjon biztosítékot arra, hogy az eset nem ismétlődik meg. Az amerikaiak azonban p „bocsánatkérő okmány” megszövegezésében még mindig kibúvókat keresnek: ragaszkodnak ahhoz a megfogalmazáshoz, amely szerint a helikopter „eltévedt”, A KNDK panmindzsoni küldöttségének vezetője válaszában ismételten követeli, hogy az Egyesült Államok ismerje be bűnösségét. nincs béke landók lebontani a korábban emelt torlaszokat. A kivezényelt rendőrség és katonaság egyelőre csupán arra szorítkozik, hogy a forgalmat elterelje és figyelmeztesse a gépjárművezetőket, ne érintsék a veszélyeztetett utcákat. A hatóságok attól tartanak, hogy a barikádok ellen intézett közvetlen támadás ismét lövöldözést robbanthatna ki és elszabadítaná a nehezen féken tartott szenvedélyeket. (MTI)
